Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:03:27
Üzenet elküldve: 2013-01-08 21:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő//
*Hawul egy pillanatig értetlenül mered a sebhelyesre, de inkább csak azért, hogy annak egyértelmű legyen, mekkora marhaságokat beszél.*
- Azt hiszem nem látod át teljesen a helyzetet. Én annyira vagyok városőr, mint te. Ez az egész csupán arra szolgál, hogy az őrség ne akadályozzon semmiben. Ha ehhez az kell, hogy olykor-olykor elvégzek egy nekik tetsző feladatot, ám legyen.
- A feleségét együtt vinnénk elé, értelemszerűen előtte elvinnélek hozzá. Ugyebár a bizalom egyiünknek sem erőssége, ám a jelen helyzetünkben ez hatványozottan indokolt. Ám anélkül nem tudjuk elrabolni a pénzt, hogy ne terelném el az őrség figyelmét a házról. Márpedig ehhez legalább egy beosztottammal beszélnem kell.
- És jó, add ide azt a nyavalyás pénzt, és akkor már csak kétezret kapok. Ez így megfelel?
*A gyilkos reméli, hogy a másik mostmár nem fog akadékoskodni. Több, mint valószínű, hogy az egész herce-hurca után, csupán az imént átélt bosszúság miatt levadássza majd a sebhelyest, de mindez még a jövő zenéje. Jelenleg Goldajt akarja kizsigerelni, miután a feleségét a szeme láttára becstelenítette, s belezte ki.*
*Hawul egy pillanatig értetlenül mered a sebhelyesre, de inkább csak azért, hogy annak egyértelmű legyen, mekkora marhaságokat beszél.*
- Azt hiszem nem látod át teljesen a helyzetet. Én annyira vagyok városőr, mint te. Ez az egész csupán arra szolgál, hogy az őrség ne akadályozzon semmiben. Ha ehhez az kell, hogy olykor-olykor elvégzek egy nekik tetsző feladatot, ám legyen.
- A feleségét együtt vinnénk elé, értelemszerűen előtte elvinnélek hozzá. Ugyebár a bizalom egyiünknek sem erőssége, ám a jelen helyzetünkben ez hatványozottan indokolt. Ám anélkül nem tudjuk elrabolni a pénzt, hogy ne terelném el az őrség figyelmét a házról. Márpedig ehhez legalább egy beosztottammal beszélnem kell.
- És jó, add ide azt a nyavalyás pénzt, és akkor már csak kétezret kapok. Ez így megfelel?
*A gyilkos reméli, hogy a másik mostmár nem fog akadékoskodni. Több, mint valószínű, hogy az egész herce-hurca után, csupán az imént átélt bosszúság miatt levadássza majd a sebhelyest, de mindez még a jövő zenéje. Jelenleg Goldajt akarja kizsigerelni, miután a feleségét a szeme láttára becstelenítette, s belezte ki.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:53:59
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:53:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A férfi megjelenése első ránézésre nem mondható különlegesnek. A sötét ruhadarabok leginkább rejteni hivatottak, ahogy e szín mindig is mióta csak létezik. Rejteni, s segíteni, hogy rejtőzzön, míg nem kívánja, hogy észrevegyék.
Talán még az sem mondható, hogy kifejezetten a télhez alkalmazkodott volna. Talán már megszokta a hideget. Egy vándorhoz képest tiszta, praktikus, és egyszerű. Páncélnak, látható védelemnek nyoma sincs. Mi talán érdeklődésre adhat okot a köpeny csupán, mely maga mintha a viharvert sötét múltat óhajtaná idézni, annak, ki pillantását ráveti.
Foszladozott volta sosem látott foltokat, s helyenként magán viseli még összecsapások nyomait, melyek során őt sem kímélték. Nem különben azon kimoshatatlan rozsdabarna foltokat, melyeket valószínűleg rég az árnyékvilágból eltávozottak hagytak rajta.
Látható fegyverként csupán egy öreg fattyúkardot visel, mely valaha jobb napokat láthatott, és melyen első ránézésre látszik, hogy egy kézbe készült csupán. A markolat gomb kígyó fejet formáz, a markolatot rája bőr borítja, mely valaha igen kényelmes fogást adhatott, míg az idő meg nem koptatta. Az arannyal futtatott keresztvason egy vörös drágakő, melyet valamely elemi erő repeszthetett ketté, mégis ragaszkodik helyéhez a foglalatban.
A kardhüvelyt kopott fekete bársony borítja, melynek híja is akad itt-ott már, s melyen két egymásba csavarodó kígyó mintája fut végig. Ősrégi fegyver lehet, mely különleges szakértelem után kiált. Talán az elfek, talán a törpök értő kezei közt lenne még oly kovács, ki régi pompáját visszaadhatná, talán sosem volt.
Egy lovag kardja lelhetett valamikor talán. Talán kobzos volt egykor az a lovag? Talán csak egy azok közül, kiknek ítéletét ő hozta a sötét éj szárnyain? S talán nem is lényeges. Akárhogy is történt, a kard és harcosa valami mód illenek egymáshoz.
Egy elda számára talán érdekesebb lehet a fegyvernél a lant, mely idézte a dallamot, hogy szeretőként gyengéden kísérje útján az imát. A lant, mely ütött-kopott, s mikor elsőre átfut rajta a tekintet, talán rögtön idézi a kérdést. Miért nem hajítod el? Hiszen csak régi lom.
S mégis, ha valaki a felületesség leplén túl tekint, láthatja, hogy a hangszerbe vésett rúnák még a mai napig sem koptak meg. Eredeti szépségükben vannak jelen még akkor is, ha a hangszer maga ezt mondhatja el magáról.
Láthatóan nyugodtan várja végig, míg a hölgy szemre vételezi őt, hiszen neki is megadatott, hogy az éteri jelenést oly pillanataiban csodálhassa, melyben talán keveseknek engedte volna meg az. Az már persze más kérdés, a vándor nem fog oly magasztos látványt nyújtani a maga egyszerű módján.
Az ő lénye se nem szép, se nem magasztos. Igazságos csupán, hiszen a Halál az volt mindig is. Ő pedig csupán ítéletet hoz. Ítéletet, melyet mindenki maga érdemelt ki, se többet, se kevesebbet.
Valóban. Kevesen vannak, kik örülnek, ha ő felbukkan. Hiszen kiknek hasznot hajt, létezéséről sem tudnak, s kikért eljő azok számára jobbára csak a végzet, mit tartogat. Egy utolsó kardcsapás.
Mikor a hölgy ismét elé ér, s köszönti őt, ismét tekintetét keresi. Ő még hisz a régi mondásban, mely szerint a szem a lélek tükre. Talán csak a lelket óhajtja fürkészni, hogy valóban arra talált-e mit keresett, vagy mit megtalálni vélt.*
- Ellenkezőleg kisasszony. Az lett volna bűnös mulasztás, ha nem teszi meg. Megbocsáthatatlan, hiszen megfosztott volna attól, hogy az ön szépsége előtt hódolhassak.
*Bárki mástól talán ez nem tűnne soknak, üres szavaknak, melyeket talán ügyesen fűz egymás mellé, hogy egy hölgy figyelmét felkeltse oly dolgokkal, melyeket komolyan sem gondol, de melyek talán szolgálják a célt. Persze miután egy dalnok látta az elda lány táncát a pengével, a néma imát, a tökéletességet, talán már érthető az áhítat, mely most is leplezetlenül lép elő a szavak nyomán.
Azon ritka pillanatok egyike ez, mikor nem szerepet játszik, amikor őszintén beszél. A lány figyelmét viszont láthatóan nehéz megkötni, hiszen kalandozik is már tovább tekintete az éj titkaira.*
- Nem érted küldtek, bár szívesen mondanám, hogy érted jöttem, s talán most a Halál helyett a sors keze vezetett, mely nem kevésbé jelentős, hogy utunk irányát megszabja, s ezúttal hálás lehetek neki.
*Nem tudja, mi vonzza a nőben. Valami, ami mélyebb még annál a táncnál is melyet ilyen módon előadni talán nem lenne képes más. Azt viszont tudja, hogy ez az egyetlen kérdés, mely most igazán foglalkoztatja.*
- Tegyünk hát kivételt. Amennyiben gyakorolni óhajtasz, szívesen állok rendelkezésedre, s bár tartok tőle a pengének oly művésze, mint te, nem vagyok, de kardom eddig még nem talált legyőzőre, hacsak nem szépséged által. Bár én mást ajánlanék. Harci tudásodról, és lelked szépségéről már ez a rövid ima is oly sokat mutatott, én mégis mélyebbre merítkeznék ez utóbbiban. Társaságodat egy dalért, egy kandalló tüze mellett, s egy finom pohár borral fűszerezve.
Talán még az sem mondható, hogy kifejezetten a télhez alkalmazkodott volna. Talán már megszokta a hideget. Egy vándorhoz képest tiszta, praktikus, és egyszerű. Páncélnak, látható védelemnek nyoma sincs. Mi talán érdeklődésre adhat okot a köpeny csupán, mely maga mintha a viharvert sötét múltat óhajtaná idézni, annak, ki pillantását ráveti.
Foszladozott volta sosem látott foltokat, s helyenként magán viseli még összecsapások nyomait, melyek során őt sem kímélték. Nem különben azon kimoshatatlan rozsdabarna foltokat, melyeket valószínűleg rég az árnyékvilágból eltávozottak hagytak rajta.
Látható fegyverként csupán egy öreg fattyúkardot visel, mely valaha jobb napokat láthatott, és melyen első ránézésre látszik, hogy egy kézbe készült csupán. A markolat gomb kígyó fejet formáz, a markolatot rája bőr borítja, mely valaha igen kényelmes fogást adhatott, míg az idő meg nem koptatta. Az arannyal futtatott keresztvason egy vörös drágakő, melyet valamely elemi erő repeszthetett ketté, mégis ragaszkodik helyéhez a foglalatban.
A kardhüvelyt kopott fekete bársony borítja, melynek híja is akad itt-ott már, s melyen két egymásba csavarodó kígyó mintája fut végig. Ősrégi fegyver lehet, mely különleges szakértelem után kiált. Talán az elfek, talán a törpök értő kezei közt lenne még oly kovács, ki régi pompáját visszaadhatná, talán sosem volt.
Egy lovag kardja lelhetett valamikor talán. Talán kobzos volt egykor az a lovag? Talán csak egy azok közül, kiknek ítéletét ő hozta a sötét éj szárnyain? S talán nem is lényeges. Akárhogy is történt, a kard és harcosa valami mód illenek egymáshoz.
Egy elda számára talán érdekesebb lehet a fegyvernél a lant, mely idézte a dallamot, hogy szeretőként gyengéden kísérje útján az imát. A lant, mely ütött-kopott, s mikor elsőre átfut rajta a tekintet, talán rögtön idézi a kérdést. Miért nem hajítod el? Hiszen csak régi lom.
S mégis, ha valaki a felületesség leplén túl tekint, láthatja, hogy a hangszerbe vésett rúnák még a mai napig sem koptak meg. Eredeti szépségükben vannak jelen még akkor is, ha a hangszer maga ezt mondhatja el magáról.
Láthatóan nyugodtan várja végig, míg a hölgy szemre vételezi őt, hiszen neki is megadatott, hogy az éteri jelenést oly pillanataiban csodálhassa, melyben talán keveseknek engedte volna meg az. Az már persze más kérdés, a vándor nem fog oly magasztos látványt nyújtani a maga egyszerű módján.
Az ő lénye se nem szép, se nem magasztos. Igazságos csupán, hiszen a Halál az volt mindig is. Ő pedig csupán ítéletet hoz. Ítéletet, melyet mindenki maga érdemelt ki, se többet, se kevesebbet.
Valóban. Kevesen vannak, kik örülnek, ha ő felbukkan. Hiszen kiknek hasznot hajt, létezéséről sem tudnak, s kikért eljő azok számára jobbára csak a végzet, mit tartogat. Egy utolsó kardcsapás.
Mikor a hölgy ismét elé ér, s köszönti őt, ismét tekintetét keresi. Ő még hisz a régi mondásban, mely szerint a szem a lélek tükre. Talán csak a lelket óhajtja fürkészni, hogy valóban arra talált-e mit keresett, vagy mit megtalálni vélt.*
- Ellenkezőleg kisasszony. Az lett volna bűnös mulasztás, ha nem teszi meg. Megbocsáthatatlan, hiszen megfosztott volna attól, hogy az ön szépsége előtt hódolhassak.
*Bárki mástól talán ez nem tűnne soknak, üres szavaknak, melyeket talán ügyesen fűz egymás mellé, hogy egy hölgy figyelmét felkeltse oly dolgokkal, melyeket komolyan sem gondol, de melyek talán szolgálják a célt. Persze miután egy dalnok látta az elda lány táncát a pengével, a néma imát, a tökéletességet, talán már érthető az áhítat, mely most is leplezetlenül lép elő a szavak nyomán.
Azon ritka pillanatok egyike ez, mikor nem szerepet játszik, amikor őszintén beszél. A lány figyelmét viszont láthatóan nehéz megkötni, hiszen kalandozik is már tovább tekintete az éj titkaira.*
- Nem érted küldtek, bár szívesen mondanám, hogy érted jöttem, s talán most a Halál helyett a sors keze vezetett, mely nem kevésbé jelentős, hogy utunk irányát megszabja, s ezúttal hálás lehetek neki.
*Nem tudja, mi vonzza a nőben. Valami, ami mélyebb még annál a táncnál is melyet ilyen módon előadni talán nem lenne képes más. Azt viszont tudja, hogy ez az egyetlen kérdés, mely most igazán foglalkoztatja.*
- Tegyünk hát kivételt. Amennyiben gyakorolni óhajtasz, szívesen állok rendelkezésedre, s bár tartok tőle a pengének oly művésze, mint te, nem vagyok, de kardom eddig még nem talált legyőzőre, hacsak nem szépséged által. Bár én mást ajánlanék. Harci tudásodról, és lelked szépségéről már ez a rövid ima is oly sokat mutatott, én mégis mélyebbre merítkeznék ez utóbbiban. Társaságodat egy dalért, egy kandalló tüze mellett, s egy finom pohár borral fűszerezve.
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:51:29
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:51:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Egy része valóban a kezdetektől létezik...
A tudás, amit hordoz, faján belül is csupán egy szűk réteg öröksége, beavatásakor s nem pusztán húsbörtönének születése okán nyerte el, hogy önön tapasztalataival gazdagítsa s árnyalja az évek során. Hogy egy napon ugyanolyan formán adja tovább...
Az utolsó akkordok is elnémulnak, s furcsa mód, mintha kényelmetlenné válna az oly kedvelt csönd, a ráérős léptek hegyes füleket cirógató neszén túl. Nem kell látnia, hogy érezze a távolság csökkenését - volt-e egyáltalán? -, hiszen miként ő az ima, a kobzos a dallam nyomán olvadt eggyé. E szokatlan nász emléke pedig valahol még mindig ott remeg mellkasa mélyén...
Mozdul, pillantása delíriumos álomittassággal kapaszkodik fel az elé álló férfi alakjára, egészen csizmájától a fekete szempár mélyéig. Másoknak már-már zavarba ejtő komótossága nem ébreszt érzelmeket arcának szép vonásain.
A szavak kellemes tónusa, értelmük nem nyer visszaigazolást a lustán gomolygó, savószín ködben, s úgy mozdul, olyan puhán, mint mikor "táncában" az első lépést tette.
Hangja lágyan fodrozza fel a fél tucat, szívdobbanásnyi csöndet, miközben megkerülni, s pillantásával simítani kívánja "vendégét".*
- A Halál elém küldte hát dalnokát?... *inkább magának címzett szórakozott tűnődés, mint valódi kérdés.*
*S talán egy csöppnyi beletörődés szennyezi a szavakat. Ám könnyen lehet, csupán a tarkón borzongató érzés kelti mindezt, ahogy puha lépte nesztelen irányítja a kobzos mögül mellé, hogy végül ismét elé álljon. Észak hűs lehelete sem légiesebb, éjfekete tincsei bágyadtan pihennek meg sudár alakját ölelve.*
- Mei'zahma jégszívét is megdobogtatná e figyelmesség... *hajt fejet maga is finoman, hisz a "tánc" az ő utolsó, dicső énekét idézi, mely úgy égett emlékeibe különös módján, mintha sajátja volna.*
*Azóta sem volt Övéi közt olyan, ki akárcsak a közelébe ért volna a valamikori Vadásznak...
Zúzmara sértődött villanással pihen meg hüvelyében, akár az a szerető, kinek vágyait felcsigázták, ám ki nem elégítették...
Savószín tekintete újfent a feketeségbe kapaszkodik, szép feje finoman billen félre:*
- Mifelénk azt beszélik, mindenki csak egyszer hallja dalod...
A tudás, amit hordoz, faján belül is csupán egy szűk réteg öröksége, beavatásakor s nem pusztán húsbörtönének születése okán nyerte el, hogy önön tapasztalataival gazdagítsa s árnyalja az évek során. Hogy egy napon ugyanolyan formán adja tovább...
Az utolsó akkordok is elnémulnak, s furcsa mód, mintha kényelmetlenné válna az oly kedvelt csönd, a ráérős léptek hegyes füleket cirógató neszén túl. Nem kell látnia, hogy érezze a távolság csökkenését - volt-e egyáltalán? -, hiszen miként ő az ima, a kobzos a dallam nyomán olvadt eggyé. E szokatlan nász emléke pedig valahol még mindig ott remeg mellkasa mélyén...
Mozdul, pillantása delíriumos álomittassággal kapaszkodik fel az elé álló férfi alakjára, egészen csizmájától a fekete szempár mélyéig. Másoknak már-már zavarba ejtő komótossága nem ébreszt érzelmeket arcának szép vonásain.
A szavak kellemes tónusa, értelmük nem nyer visszaigazolást a lustán gomolygó, savószín ködben, s úgy mozdul, olyan puhán, mint mikor "táncában" az első lépést tette.
Hangja lágyan fodrozza fel a fél tucat, szívdobbanásnyi csöndet, miközben megkerülni, s pillantásával simítani kívánja "vendégét".*
- A Halál elém küldte hát dalnokát?... *inkább magának címzett szórakozott tűnődés, mint valódi kérdés.*
*S talán egy csöppnyi beletörődés szennyezi a szavakat. Ám könnyen lehet, csupán a tarkón borzongató érzés kelti mindezt, ahogy puha lépte nesztelen irányítja a kobzos mögül mellé, hogy végül ismét elé álljon. Észak hűs lehelete sem légiesebb, éjfekete tincsei bágyadtan pihennek meg sudár alakját ölelve.*
- Mei'zahma jégszívét is megdobogtatná e figyelmesség... *hajt fejet maga is finoman, hisz a "tánc" az ő utolsó, dicső énekét idézi, mely úgy égett emlékeibe különös módján, mintha sajátja volna.*
*Azóta sem volt Övéi közt olyan, ki akárcsak a közelébe ért volna a valamikori Vadásznak...
Zúzmara sértődött villanással pihen meg hüvelyében, akár az a szerető, kinek vágyait felcsigázták, ám ki nem elégítették...
Savószín tekintete újfent a feketeségbe kapaszkodik, szép feje finoman billen félre:*
- Mifelénk azt beszélik, mindenki csak egyszer hallja dalod...
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:48:49
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:48:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Sok mindent látott már. Sok félével találkozott, s a pusztítás mely nyomában jár sok mindent tisztára mosott. Lángok szilaj tánca, s a halál gyengéd érintése kísérte lépteit, ítéletet vagy megváltást hozva annak, ki felakadtként sodort útjába a sors.
Igen. Sokszor egy penge utolsó villanása is megváltás lehet, ha az élet útja oly tájakra tévedtek, melyektől már idegen hűség, és becsület. Egy élet fonala megszakad, s egy lélek a korforgásba visszaér, hol ítéletet, vagy megváltást remél.
Oly sokszor lejátszott pillanat, hogy lassan az események sora egymásba olvad. Sok lelket ismert meg hosszú útja alatt. Sok volt köztük, ki ilyen vagy olyan szempontból érdekes volt, de azt be kell vallania magának, hogy ilyen fennkölt, művészi szépséget még nem látott.
A lány mintha öröktől fogva létezne, s a tánc, melyet jár, mely imaként száll a mindenségbe, miközben őt kardjával eggyé kovácsolja, lassan már az ő sokat látott tekintetének is túl sok ahhoz, hogy hihető legyen.
A mozdulatok kecsesen követik egymást, vízszerűen folyva, sehol nem törik meg. Hiányzik belőle az a fölösleges plusz, melyet a művészek hagynak benne a látvány kedvéért csupán, s mégis több, mint amit harcostól látott valaha.
Ilyen az, ha a tökéletesség szembe jő, elhinni sem vagyunk képesek a világok oly sok torz megnyilvánulását látva már-már éterinek tűnik, mely nem való egy halandó világra. S eként követi a dal is csupán, mint istennőt védelmezője, kegyelettel, tisztelettel, a tánccal születik, s véle hal, mint igaz szerelmes, ki a párját túlélni nem képes.
Ahogy a lány mozdulatai lassan véget érnek, s a nyugalom, a mozdulatlan béke uralja ismét az éjszakát, úgy halnak el az utolsó rezdülései is a lantnak, mely őt kísérte.
Persze hazudna magának, ha azt mondaná, hogy csupán egy harcos tökéletességig csiszolt tudása az, melynek ő most csodálatával adózik. Legalább ennyire fogta az a lány is, ki a harcos maga, s ki a holdsugarakban úgy fürdik, mintha lánya lenne, ki most a halandók világára lép, csupán a hold sugaraiból szőve törékeny testét.
A bárd lelke rég halott, s talán a régiek bölcsessége igaz, mely szerint csak ha holt lélek pengeti, akkor szól igazán szépen a lant. Érezni nem képes. Szíve régen kihűlt már, ha vert is valaha. Oly régen lehetett, ki emlékezhet már arra.
Most viszont elismerni kénytelen, hogy eme szépség mellett szó nélkül elmenni ő is képtelen. Elhal a zene, s helyére kerül a lant. Nesztelen lépek kélnek s, az éj sötét szövetéből, egy fekete vándor kél útra, a hold leánya felé.
Lassan, finoman, mintha az örökkévalósság állna rendelkezésére. Talán mindig ilyen, talán míg odaér azzal is csak marasztalni óhajtja ama pillanatot mely illanna már, melyben a eme lányt fényében fürdeti a lágy holdsugár.
S mivel az istennő nem fordul meg, hogy tekintetét reá vesse, ő lesz kénytelen hát elé állni. A lány elé lépő alak magas, emberi szemmel nézve mindenképpen, hiszen fajtájánál nem gyakori jelenés egy hét lábnyi vándor. A barbárok széles vállát, és izomzatát nem mondhatja magáénak sokkal inkább egy harcművész, egy lovag szikár, de acélos termetét, mely talán sokkal többre hivatott, ha úgy hozza a szükség, mint a barbárok természet adta nyers ereje.
Hátra vonja a fekete csuklyát, mely mögött egy húszas évei második felében járó ember markáns arca bontakozik ki, de talán ez látszat csupán. Tekintetében a múlt sötét kútja, melyben könnyedén veszhet el, ki fürkészni kezdi. S ő most mégis párbajra hívja azt a savószín szempárt, még ha csupán röpke pillanatra csupán.
Olyat tesz mit sosem szokott, hiszen maga fölött senkit el nem ismer, most mégis olyas valaminek hódol, mely minden tisztelet megérdemel. Az éteri szépségnek magának, s csak hódolatát kifejezve egyenesedik fel újra, hogy ismét a savószín lélek tükröket keresse.*
- Bocsássa meg kisasszony, hogy megzavartam imáját, de az mozdulataiból áradó kecses tökéletesség, s kegyed holdsugarakban fürdő szépsége, még a Halál dalnokát is megihlette, hogy elhiggye, az élet is alkothat oly éteri dolgokat, melyek láttán elakad a bárd szava, s melyet hozzá méltó módon még ő is képtelen magasztalni.
Igen. Sokszor egy penge utolsó villanása is megváltás lehet, ha az élet útja oly tájakra tévedtek, melyektől már idegen hűség, és becsület. Egy élet fonala megszakad, s egy lélek a korforgásba visszaér, hol ítéletet, vagy megváltást remél.
Oly sokszor lejátszott pillanat, hogy lassan az események sora egymásba olvad. Sok lelket ismert meg hosszú útja alatt. Sok volt köztük, ki ilyen vagy olyan szempontból érdekes volt, de azt be kell vallania magának, hogy ilyen fennkölt, művészi szépséget még nem látott.
A lány mintha öröktől fogva létezne, s a tánc, melyet jár, mely imaként száll a mindenségbe, miközben őt kardjával eggyé kovácsolja, lassan már az ő sokat látott tekintetének is túl sok ahhoz, hogy hihető legyen.
A mozdulatok kecsesen követik egymást, vízszerűen folyva, sehol nem törik meg. Hiányzik belőle az a fölösleges plusz, melyet a művészek hagynak benne a látvány kedvéért csupán, s mégis több, mint amit harcostól látott valaha.
Ilyen az, ha a tökéletesség szembe jő, elhinni sem vagyunk képesek a világok oly sok torz megnyilvánulását látva már-már éterinek tűnik, mely nem való egy halandó világra. S eként követi a dal is csupán, mint istennőt védelmezője, kegyelettel, tisztelettel, a tánccal születik, s véle hal, mint igaz szerelmes, ki a párját túlélni nem képes.
Ahogy a lány mozdulatai lassan véget érnek, s a nyugalom, a mozdulatlan béke uralja ismét az éjszakát, úgy halnak el az utolsó rezdülései is a lantnak, mely őt kísérte.
Persze hazudna magának, ha azt mondaná, hogy csupán egy harcos tökéletességig csiszolt tudása az, melynek ő most csodálatával adózik. Legalább ennyire fogta az a lány is, ki a harcos maga, s ki a holdsugarakban úgy fürdik, mintha lánya lenne, ki most a halandók világára lép, csupán a hold sugaraiból szőve törékeny testét.
A bárd lelke rég halott, s talán a régiek bölcsessége igaz, mely szerint csak ha holt lélek pengeti, akkor szól igazán szépen a lant. Érezni nem képes. Szíve régen kihűlt már, ha vert is valaha. Oly régen lehetett, ki emlékezhet már arra.
Most viszont elismerni kénytelen, hogy eme szépség mellett szó nélkül elmenni ő is képtelen. Elhal a zene, s helyére kerül a lant. Nesztelen lépek kélnek s, az éj sötét szövetéből, egy fekete vándor kél útra, a hold leánya felé.
Lassan, finoman, mintha az örökkévalósság állna rendelkezésére. Talán mindig ilyen, talán míg odaér azzal is csak marasztalni óhajtja ama pillanatot mely illanna már, melyben a eme lányt fényében fürdeti a lágy holdsugár.
S mivel az istennő nem fordul meg, hogy tekintetét reá vesse, ő lesz kénytelen hát elé állni. A lány elé lépő alak magas, emberi szemmel nézve mindenképpen, hiszen fajtájánál nem gyakori jelenés egy hét lábnyi vándor. A barbárok széles vállát, és izomzatát nem mondhatja magáénak sokkal inkább egy harcművész, egy lovag szikár, de acélos termetét, mely talán sokkal többre hivatott, ha úgy hozza a szükség, mint a barbárok természet adta nyers ereje.
Hátra vonja a fekete csuklyát, mely mögött egy húszas évei második felében járó ember markáns arca bontakozik ki, de talán ez látszat csupán. Tekintetében a múlt sötét kútja, melyben könnyedén veszhet el, ki fürkészni kezdi. S ő most mégis párbajra hívja azt a savószín szempárt, még ha csupán röpke pillanatra csupán.
Olyat tesz mit sosem szokott, hiszen maga fölött senkit el nem ismer, most mégis olyas valaminek hódol, mely minden tisztelet megérdemel. Az éteri szépségnek magának, s csak hódolatát kifejezve egyenesedik fel újra, hogy ismét a savószín lélek tükröket keresse.*
- Bocsássa meg kisasszony, hogy megzavartam imáját, de az mozdulataiból áradó kecses tökéletesség, s kegyed holdsugarakban fürdő szépsége, még a Halál dalnokát is megihlette, hogy elhiggye, az élet is alkothat oly éteri dolgokat, melyek láttán elakad a bárd szava, s melyet hozzá méltó módon még ő is képtelen magasztalni.
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:42:12
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:42:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Bár valója gyakran táncol a kétkedés ragacsos mezején, e minuták nem sodorják a csalóka árnyak közé, a feledés tünékeny homályába. Úgy áll a Barakk közepén, mint valami furcsa jelenés, melynek puszta létezése is pőrén csúfolja meg a tudós fők régi fóliánsaiba rejtett igazságait.
Nem kíván idő előtt távozni, nem azért vezették léptei a Hold színe elé.
Zúzmara kecses pengéjének hűvöse pimasz orrának hegyére lehel, ahogy pár szívdobbanást kivár, s a körülötte lévő világ látványa sötétbe kushad. Szívének rezignált üteme az ereibe dobolja nyugodt dallamát, melybe a neszezéssel terhes, új ízű sejtelem - nincs egyedül - sem marhat meglepetést vagy zavart.
Hiszen oly valószerűtlenül távoli, akár az álmok ködösen felsejlő látomásai, a tudat peremén vigyázó vad, melyet a kíváncsiság űz, de bölcsen féli a határt.
Táncosok kecsessége, fajának ősi hozománya a légies könnyedség, ahogy mozdul végül, egyik léptéről a másikra, puhán helyezve át karcsú testének súlyát. A lábát térdig ölelő csizma puha talpa akárcsak ha sajátja volna hajlik ívre, viselője nem berzenkedik a "zordabb" évszak közeledtétől, sőt, a buja ajkak közül szökő párapamacs odaadó szeretőként olvad az éjszaka ölébe, miközben karja is, s vele a kard mozdul.
Hunyt szemei mögött lépésről lépésre, szívdobbanásról szívdobbanásra elevenedik meg az oly sokszor hallott történet, mely a legendák nyomában jár már övéi közt, s mégis, mintha csak sajátja volna az emlékezet egy rég feledni vélt szobájába száműzve, hogy ez éjjel a Hold ezüst fényének szentségében éledjen valósággá, vetkezze le a múlt elnyűtt bizonyosságát.
A testét ölelő földszín ornamentum úgy válik mind haloványabbá s hígul higanyezüstös derengéssé, ahogy a léptek, a mozdulatok lágy, puhatolózó üteme lendületbe vált.
Az alakok oly könnyedek és gyorsak, mintha nem is e sík szülöttei volnának. Többek annál. Hallatszik kacajukban... érződik szellemérintéseik kacér magabiztosságában. Míg az első vágás bele nem mar az első alakjának éteri derengésébe s válik a kacaj sikollyá, a magabiztosság dühödt bosszúszomjjá.
A koreográfia - mit az égi anya kísér kitartó figyelmével s kísér a különös dallam - mégis nélkülözi a táncosok túlzását éppúgy, ahogy a harcosok nyersességét vagy indulatát - simulékonyságában is kimért.
Egybeolvad a hárfán fogant melódiával, magába olvasztja (vagy az őt?), kíséri és összeköti, hullámai újraszínezik és kiegészítik ezt a "táncba" gyúrt imát, mígnem... lassan elhal az utolsó is. Az utolsó _közülük_.
Lassan egyenesedik fel, tartását egyenessé és méltóságteljessé dermeszti a múló szívdobbanásokban mért idő.
Mellkasa intenzív emelkedése és süllyedése, lélegzetének heveny párapacsmagjai egyenletes taktusra halványulnak s erőtlenednek el.
Vajon elhalnának azok a lényét nyalogató dallamok, ha megfordulna s pillantásával keresné forrásuk?
Háttal áll Neki, ahogy lassan engedi vissza maga mellé a kecses kardot, feje csak jelzőn fordul válla felé, sötét szempillák árnyékolta, savószín pillantása céltalan pihen meg a fű ezüstös szőnyegén, érzékei éberen várják az elkövetkezendő pillanatokat, a hangot, a mozdulatot, mely megtöri a "csönd" hatalmát.*
Nem kíván idő előtt távozni, nem azért vezették léptei a Hold színe elé.
Zúzmara kecses pengéjének hűvöse pimasz orrának hegyére lehel, ahogy pár szívdobbanást kivár, s a körülötte lévő világ látványa sötétbe kushad. Szívének rezignált üteme az ereibe dobolja nyugodt dallamát, melybe a neszezéssel terhes, új ízű sejtelem - nincs egyedül - sem marhat meglepetést vagy zavart.
Hiszen oly valószerűtlenül távoli, akár az álmok ködösen felsejlő látomásai, a tudat peremén vigyázó vad, melyet a kíváncsiság űz, de bölcsen féli a határt.
Táncosok kecsessége, fajának ősi hozománya a légies könnyedség, ahogy mozdul végül, egyik léptéről a másikra, puhán helyezve át karcsú testének súlyát. A lábát térdig ölelő csizma puha talpa akárcsak ha sajátja volna hajlik ívre, viselője nem berzenkedik a "zordabb" évszak közeledtétől, sőt, a buja ajkak közül szökő párapamacs odaadó szeretőként olvad az éjszaka ölébe, miközben karja is, s vele a kard mozdul.
Hunyt szemei mögött lépésről lépésre, szívdobbanásról szívdobbanásra elevenedik meg az oly sokszor hallott történet, mely a legendák nyomában jár már övéi közt, s mégis, mintha csak sajátja volna az emlékezet egy rég feledni vélt szobájába száműzve, hogy ez éjjel a Hold ezüst fényének szentségében éledjen valósággá, vetkezze le a múlt elnyűtt bizonyosságát.
A testét ölelő földszín ornamentum úgy válik mind haloványabbá s hígul higanyezüstös derengéssé, ahogy a léptek, a mozdulatok lágy, puhatolózó üteme lendületbe vált.
Az alakok oly könnyedek és gyorsak, mintha nem is e sík szülöttei volnának. Többek annál. Hallatszik kacajukban... érződik szellemérintéseik kacér magabiztosságában. Míg az első vágás bele nem mar az első alakjának éteri derengésébe s válik a kacaj sikollyá, a magabiztosság dühödt bosszúszomjjá.
A koreográfia - mit az égi anya kísér kitartó figyelmével s kísér a különös dallam - mégis nélkülözi a táncosok túlzását éppúgy, ahogy a harcosok nyersességét vagy indulatát - simulékonyságában is kimért.
Egybeolvad a hárfán fogant melódiával, magába olvasztja (vagy az őt?), kíséri és összeköti, hullámai újraszínezik és kiegészítik ezt a "táncba" gyúrt imát, mígnem... lassan elhal az utolsó is. Az utolsó _közülük_.
Lassan egyenesedik fel, tartását egyenessé és méltóságteljessé dermeszti a múló szívdobbanásokban mért idő.
Mellkasa intenzív emelkedése és süllyedése, lélegzetének heveny párapacsmagjai egyenletes taktusra halványulnak s erőtlenednek el.
Vajon elhalnának azok a lényét nyalogató dallamok, ha megfordulna s pillantásával keresné forrásuk?
Háttal áll Neki, ahogy lassan engedi vissza maga mellé a kecses kardot, feje csak jelzőn fordul válla felé, sötét szempillák árnyékolta, savószín pillantása céltalan pihen meg a fű ezüstös szőnyegén, érzékei éberen várják az elkövetkezendő pillanatokat, a hangot, a mozdulatot, mely megtöri a "csönd" hatalmát.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:41:35
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:41:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
A város nagyobb, mint első ránézésre gondolta volna, hiába járt már oly sok helyen, még sem képes felmérni mindig pontosan, mit hoz az ismeretlen, s mivel ideje csupán határokkal szabatott, hiszen napja a hold, s vezérlői a csillagok, jobbára csak éjszaka ejti szerét, hogy a várost feltérképezze. Határozott céllal érkezett ugyan, de sietnie nem kell, hiszen akiért jött, úgysem fut el, főleg, mivel nem is tudja, hogy vadásznak rá.
Maga a város számára jellegtelen, hiszen sosem szerette igazán ezeket a súlyos kőfalakat, mely talán egyedül a törpék számára lehet igazán otthon. Meg vannak az előnyei igen ezeknek a borzalmaknak, hiszen kapcsolatok szövődnek, üzletek köttetnek, életek záródnak le, és néha a boros pohár mellett még a szenvedély lángjai is a magasba csapnak, hogy aztán később dalok formájában zene szárnyán szálljanak a csillagok felé.
Hogy ezen az éjszakán miért pont erre vette az útját? Az igazat megvallva maga sem tudja. Tervezni akkor szokott csupán, mikor annak igazán szükségét látja, egyébként engedi csak, hogy áramoljon körülötte a világ, a maga ezer színével, és ha olyan kedve támad, hát megragadja egy-egy pillanatát, közelebbről is megszemlélve azt a színfoltot, míg érdeklődését el nem veszíti iránta.
Attól már most tart, hogy a barakkok nem feltétlen ezen apró pillanatok közé fognak tartozni, sokkal inkább ama szürke áradatba, mely még az ő örök emlékezetében és nyomok nélkül száll tova, vaskos kötetekbe felróva, s a könyvtár leghátsó zugába vetve, mondván nem fog ez kelleni soha.
A fiatal kölyök, ki a bejáratnál áll, észre sem veszi, s ennek oka oly egyszerű. Míg őt magát sokszor nem látják, ha ő azt úgy akarja, addig az ifjú is leteszi hozzá a sajátját. Buzgósággá vált a kötelesség tudat, mely az álmok világának ad utat, s így ő zavartalanul lép át a kapun, mintha csak egy lenne az éjszaka árnyai közül.
Mi oly érdektelennek indult váratlan csodát rejt, melyet akár nevezhetnénk költőinek is. Talán csupán a múzsa játéka ez véle, talán a sors kegye, mely éppen ezen az éjszakán vezette ide. A barakkokban ilyen idő tájt nem várná, hogy egy teremtett lelket talál, s mégsem így lett.
A valóság pedig felülmúl minden várakozást. Nézi a finom jelenést, mely nem több csupán éj tündére, melyet a hold sugarai szőttek finom szálaikból, s az első neszre illan el, mint kecses őzsuta a veszély legapróbb jelére.
Pillanatokig csak nézi a lányt, a mozdulatok finomságát, és harmóniáját. Szentségtörés lenne most megszólítani. Amit most lát, tudja ő jól, egy imával ér fel, több az, mint pusztán gyakorlás. Lelki gyakorlat, melyet a harcos legigazabb társával a kardjával közösen végez.
Hang nélkül kerül le hátáról a lant, s az újjak ezúttal nesz nélkül hangolnak, nem bocsátaná meg magának, ha megzavarja a lányt. Azt ellenben talán nem veszi zokon, ha társaként mellé szegődik lány dallamokon, s kíséri minden mozdulatát.
Finoman rezdül a húr, mintha csak a hold sugarai szólaltatnák meg az ősi elf lantot. Lassú, békés, halk melódiát hívva életre, melyet csak ők ismernek senki más, halandó meg nem érthetné. Persze a hold eme leányának éles hallása mindenki bizonnyal érezni fogja eme lány dallamokat, melyet otthonából hozott hozzá az éj vándor kobzosa.*
Maga a város számára jellegtelen, hiszen sosem szerette igazán ezeket a súlyos kőfalakat, mely talán egyedül a törpék számára lehet igazán otthon. Meg vannak az előnyei igen ezeknek a borzalmaknak, hiszen kapcsolatok szövődnek, üzletek köttetnek, életek záródnak le, és néha a boros pohár mellett még a szenvedély lángjai is a magasba csapnak, hogy aztán később dalok formájában zene szárnyán szálljanak a csillagok felé.
Hogy ezen az éjszakán miért pont erre vette az útját? Az igazat megvallva maga sem tudja. Tervezni akkor szokott csupán, mikor annak igazán szükségét látja, egyébként engedi csak, hogy áramoljon körülötte a világ, a maga ezer színével, és ha olyan kedve támad, hát megragadja egy-egy pillanatát, közelebbről is megszemlélve azt a színfoltot, míg érdeklődését el nem veszíti iránta.
Attól már most tart, hogy a barakkok nem feltétlen ezen apró pillanatok közé fognak tartozni, sokkal inkább ama szürke áradatba, mely még az ő örök emlékezetében és nyomok nélkül száll tova, vaskos kötetekbe felróva, s a könyvtár leghátsó zugába vetve, mondván nem fog ez kelleni soha.
A fiatal kölyök, ki a bejáratnál áll, észre sem veszi, s ennek oka oly egyszerű. Míg őt magát sokszor nem látják, ha ő azt úgy akarja, addig az ifjú is leteszi hozzá a sajátját. Buzgósággá vált a kötelesség tudat, mely az álmok világának ad utat, s így ő zavartalanul lép át a kapun, mintha csak egy lenne az éjszaka árnyai közül.
Mi oly érdektelennek indult váratlan csodát rejt, melyet akár nevezhetnénk költőinek is. Talán csupán a múzsa játéka ez véle, talán a sors kegye, mely éppen ezen az éjszakán vezette ide. A barakkokban ilyen idő tájt nem várná, hogy egy teremtett lelket talál, s mégsem így lett.
A valóság pedig felülmúl minden várakozást. Nézi a finom jelenést, mely nem több csupán éj tündére, melyet a hold sugarai szőttek finom szálaikból, s az első neszre illan el, mint kecses őzsuta a veszély legapróbb jelére.
Pillanatokig csak nézi a lányt, a mozdulatok finomságát, és harmóniáját. Szentségtörés lenne most megszólítani. Amit most lát, tudja ő jól, egy imával ér fel, több az, mint pusztán gyakorlás. Lelki gyakorlat, melyet a harcos legigazabb társával a kardjával közösen végez.
Hang nélkül kerül le hátáról a lant, s az újjak ezúttal nesz nélkül hangolnak, nem bocsátaná meg magának, ha megzavarja a lányt. Azt ellenben talán nem veszi zokon, ha társaként mellé szegődik lány dallamokon, s kíséri minden mozdulatát.
Finoman rezdül a húr, mintha csak a hold sugarai szólaltatnák meg az ősi elf lantot. Lassú, békés, halk melódiát hívva életre, melyet csak ők ismernek senki más, halandó meg nem érthetné. Persze a hold eme leányának éles hallása mindenki bizonnyal érezni fogja eme lány dallamokat, melyet otthonából hozott hozzá az éj vándor kobzosa.*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:25:50
Üzenet elküldve: 2013-01-08 20:25:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*A sebhelyes egy kicsit latolgatja az esélyeit, majd így szól:*
- Nos, ez megfontolandó. Nem kevés pénzről van szó, azonban nem bízok benned eléggé, és a dologhoz hozzátartozik, hogy városőr is vagy. Akiket én történetesen gyűlölök. Viszont, a pénz beszél. Esetleg lehet szó üzletről, viszont ez a tényen nem változtat, hogy meg kell mondanod, hol a felesége. Csak annyiban változik a tervem, hogy most megkapod az összes aranyat. És esetleg később lehet szó ilyesmiről. *A sebhelyes feszülten figyel, hogy a városőr tényleg lepaktálna vele, vagy csak menteni akarja a bőrét.*
*A sebhelyes egy kicsit latolgatja az esélyeit, majd így szól:*
- Nos, ez megfontolandó. Nem kevés pénzről van szó, azonban nem bízok benned eléggé, és a dologhoz hozzátartozik, hogy városőr is vagy. Akiket én történetesen gyűlölök. Viszont, a pénz beszél. Esetleg lehet szó üzletről, viszont ez a tényen nem változtat, hogy meg kell mondanod, hol a felesége. Csak annyiban változik a tervem, hogy most megkapod az összes aranyat. És esetleg később lehet szó ilyesmiről. *A sebhelyes feszülten figyel, hogy a városőr tényleg lepaktálna vele, vagy csak menteni akarja a bőrét.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 19:52:44
Üzenet elküldve: 2013-01-08 19:52:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő//
Nos igen, az élet nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a szülők állítják. Persze Hawult sosem álltatta senki, tekintve, hogy senkit sem ismert az életében, aki nevelte volna.
Az ismerős érzés, mely legutóbb akkor kerítette hatalmába, mikor a csatornákban kelett az életéért küzdenia azok ellen a haramiák ellen.
A gyilkos sokatmondóan húzza el a száját, mikor a két alak megindul felé. Nem ellenkezik, hisz a túlerő nem az ő pártján áll. Még.*
- Ti felétek nem igazán ismerős a becsület igaz-e? Na már csak azért kérdezem, mert lenne egy ajánlatom a számodra. A pénz, amit nekem kínál, a tiétek lehet. Ha kevésnek tartod, úgy még rakhatok is hozzá, elvégre Goldajnál 20000 arany várja, hogy valaki elköltse.
- Utánaérdeklődtem, de nem áll jogomban lefoglalni a pénzt, ellenben egy rablótámadás esetén.. nyilván a pénz azoké a rabloké, akik elviszik a pénzt. Segítek nektek, elvégre plusz egy ember mindig jól jön, engem meg amúgy is odavár a feleségével. Az őrséggel nem lesz gond, erről ugyebár gondoskodnék. Azonban, ha ez az üzlet nem tetsztik, hát mondom a következőt.
- Azt mondod a terv kockázatos volt, ez tény. Azt mondod az volt a feladatod, hogy midnen szem rád szegeződjön, ez sikerült. Mondd csak, tudod te hol vagy? Ez az Artheniori helyőrség, márpedig itt valaki mindig figyel. Nem én voltam az egyetlen, aki látott téged kolbászolni a gyakorlón. A nagyfőnők nem igazán szokott ilyen ügyekkel foglalkozni, ám vannak emberek, akik engem igenis megfigyelés alatt tartanak, ők pedig nem fogják hagyni, hogy innen kisétálj. Pontosan azért, mert magadra vontad a figyelmüket. Nyilván egyetértesz, hogy öten, de még százan is kevesen lennétek elfoglalni a barakkot.
- Én azt mondom, hogy mindkettőnknek kifizetődöbb lenne az első ajánlatom, melyben megöljük Goldajt, valamint magunkhoz vesszük a pénztét. Én nem vagyok nagyravágyó, 2500 arannyal tartozik, én ennyit kérek, a többi a tietek. Nos?
*Hawul reméli, hogy asebhelyes belemegy a dologba, elvégre ez számára egy remek alkalom, hogy könnyen szerezzen sok pénzt, emelett pedig valószínűleg már ős is kapizsgálja, hogy Hawullal kijutni nem lesz olyan egyszerű.*
A hozzászólás írója (Hawul Raan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.08 19:52:55
Nos igen, az élet nem is olyan egyszerű, mint ahogy azt a szülők állítják. Persze Hawult sosem álltatta senki, tekintve, hogy senkit sem ismert az életében, aki nevelte volna.
Az ismerős érzés, mely legutóbb akkor kerítette hatalmába, mikor a csatornákban kelett az életéért küzdenia azok ellen a haramiák ellen.
A gyilkos sokatmondóan húzza el a száját, mikor a két alak megindul felé. Nem ellenkezik, hisz a túlerő nem az ő pártján áll. Még.*
- Ti felétek nem igazán ismerős a becsület igaz-e? Na már csak azért kérdezem, mert lenne egy ajánlatom a számodra. A pénz, amit nekem kínál, a tiétek lehet. Ha kevésnek tartod, úgy még rakhatok is hozzá, elvégre Goldajnál 20000 arany várja, hogy valaki elköltse.
- Utánaérdeklődtem, de nem áll jogomban lefoglalni a pénzt, ellenben egy rablótámadás esetén.. nyilván a pénz azoké a rabloké, akik elviszik a pénzt. Segítek nektek, elvégre plusz egy ember mindig jól jön, engem meg amúgy is odavár a feleségével. Az őrséggel nem lesz gond, erről ugyebár gondoskodnék. Azonban, ha ez az üzlet nem tetsztik, hát mondom a következőt.
- Azt mondod a terv kockázatos volt, ez tény. Azt mondod az volt a feladatod, hogy midnen szem rád szegeződjön, ez sikerült. Mondd csak, tudod te hol vagy? Ez az Artheniori helyőrség, márpedig itt valaki mindig figyel. Nem én voltam az egyetlen, aki látott téged kolbászolni a gyakorlón. A nagyfőnők nem igazán szokott ilyen ügyekkel foglalkozni, ám vannak emberek, akik engem igenis megfigyelés alatt tartanak, ők pedig nem fogják hagyni, hogy innen kisétálj. Pontosan azért, mert magadra vontad a figyelmüket. Nyilván egyetértesz, hogy öten, de még százan is kevesen lennétek elfoglalni a barakkot.
- Én azt mondom, hogy mindkettőnknek kifizetődöbb lenne az első ajánlatom, melyben megöljük Goldajt, valamint magunkhoz vesszük a pénztét. Én nem vagyok nagyravágyó, 2500 arannyal tartozik, én ennyit kérek, a többi a tietek. Nos?
*Hawul reméli, hogy asebhelyes belemegy a dologba, elvégre ez számára egy remek alkalom, hogy könnyen szerezzen sok pénzt, emelett pedig valószínűleg már ős is kapizsgálja, hogy Hawullal kijutni nem lesz olyan egyszerű.*
A hozzászólás írója (Hawul Raan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.08 19:52:55
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 16:25:32
Üzenet elküldve: 2013-01-08 16:25:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*A csuklyás meg sem rezzen Hawul fenyegetésére, mi több, semmilyen érzelem nem látszik rajta. Abban a pillanatban, amikor Hawul megkínálja hellyel, hirtelen kinyílik a szoba ajtaja, és két fegyveres lép be rajta, akiken látszik, hogy semmi közük a városőrséghez, épp ellenkezőleg, a város alvilágához tartoznak.*
- Megöltünk mindenkit, aki a közelben volt, és elrejtettük a tetemeket a szénabálák között, ahogy parancsoltad *mondja az egyikük.*
- Ez volt a legkevesebb *szólal meg a csuklyás, és dühösen megragadja a ruhadarabot, mely eddig az arcát volt hivatott elfedni, majd egy rántás, és Goldaj díszes köpenyének csuklyája alól egy sebhelyes arc néz ki. A fegyveresek megragadják Hawult, amennyiben ellenkezik, úgy előrántják kardjaikat, és a torkának nyomják, hogy lássa, nem viccelnek. Majd az alak, aki Goldaj köpenyében volt, folytatja* Elnézést kérek, amiért ilyen durván léptem fel. Azonban ezt a tervet Goldaj eszelte ki, miután megtudta, hogy elraboltad a feleségét. Persze kihez fordulhat az ember, amikor a városőrség az ellensége? *gonosz vigyor ül ki a képére* Mert hát lehet, hogy a városőrség sok mindent megtehet, de nem igaz, hogy senki sem állíthatja meg őket. A tervünk egyszerű volt, azonban kockázatos. Én eljövök Goldaj álcájában, és amint rám szegeződik minden tekintet, a többiek rajtaütés szerűen támadnak. Persze ha közben lerántják rólam a csuklyát, vagy esetleg sokat kell beszélnem, könnyen lebukhattunk volna, de ez nem történt meg. És hinnéd, hogy ez mind Goldaj ötlete volt? Sokkal okosabb, mint amilyennek látszik. *a tervet olyan lelkesedéssel adja elő, mintha saját maga találta volna ki, és most vállon veregetést várna. Majd kicsit megkomolyodik* Ne próbálkozz semmivel, kint áll az ajtó előtt még két emberem olyan jelvénnyel, amiket az itteni legyilkolt városőröktől loptak. Senkit nem engednek be. Persze kiabálhatsz is, az igazán hangulatossá tenné ezt a kis szobát, nem gondolod? *ismét elvigyorodik egy pillanatra* Egyszerű az üzlet. Goldaj küldött velem ötszáz aranyat, és azt mondta, ha segítesz, hogy visszakapja a feleségét, úgy adjam át neked a pénzt, és hagyjam meg az életed. Ha nem mondod meg elsőre, akkor folyamodjunk kínvallatáshoz. Ironikus nem? *megejt egy újabb vigyort* Ez persze nem így lesz. Ha most azonnal elmondod, hogy hol van, és az embereim valóban megtalálják ott, akkor kapsz ebből a pénzből mondjuk 200 aranyat, és nem öllek meg. Ha nem mondod el, akkor megöllek, és az összes aranyat megtartom. Remélem, hogy nem leszel segítőkész *és ezzel kiül az arcára a már jól ismert groteszk vigyor, azonban most nem akarja letörölni.*
*A csuklyás meg sem rezzen Hawul fenyegetésére, mi több, semmilyen érzelem nem látszik rajta. Abban a pillanatban, amikor Hawul megkínálja hellyel, hirtelen kinyílik a szoba ajtaja, és két fegyveres lép be rajta, akiken látszik, hogy semmi közük a városőrséghez, épp ellenkezőleg, a város alvilágához tartoznak.*
- Megöltünk mindenkit, aki a közelben volt, és elrejtettük a tetemeket a szénabálák között, ahogy parancsoltad *mondja az egyikük.*
- Ez volt a legkevesebb *szólal meg a csuklyás, és dühösen megragadja a ruhadarabot, mely eddig az arcát volt hivatott elfedni, majd egy rántás, és Goldaj díszes köpenyének csuklyája alól egy sebhelyes arc néz ki. A fegyveresek megragadják Hawult, amennyiben ellenkezik, úgy előrántják kardjaikat, és a torkának nyomják, hogy lássa, nem viccelnek. Majd az alak, aki Goldaj köpenyében volt, folytatja* Elnézést kérek, amiért ilyen durván léptem fel. Azonban ezt a tervet Goldaj eszelte ki, miután megtudta, hogy elraboltad a feleségét. Persze kihez fordulhat az ember, amikor a városőrség az ellensége? *gonosz vigyor ül ki a képére* Mert hát lehet, hogy a városőrség sok mindent megtehet, de nem igaz, hogy senki sem állíthatja meg őket. A tervünk egyszerű volt, azonban kockázatos. Én eljövök Goldaj álcájában, és amint rám szegeződik minden tekintet, a többiek rajtaütés szerűen támadnak. Persze ha közben lerántják rólam a csuklyát, vagy esetleg sokat kell beszélnem, könnyen lebukhattunk volna, de ez nem történt meg. És hinnéd, hogy ez mind Goldaj ötlete volt? Sokkal okosabb, mint amilyennek látszik. *a tervet olyan lelkesedéssel adja elő, mintha saját maga találta volna ki, és most vállon veregetést várna. Majd kicsit megkomolyodik* Ne próbálkozz semmivel, kint áll az ajtó előtt még két emberem olyan jelvénnyel, amiket az itteni legyilkolt városőröktől loptak. Senkit nem engednek be. Persze kiabálhatsz is, az igazán hangulatossá tenné ezt a kis szobát, nem gondolod? *ismét elvigyorodik egy pillanatra* Egyszerű az üzlet. Goldaj küldött velem ötszáz aranyat, és azt mondta, ha segítesz, hogy visszakapja a feleségét, úgy adjam át neked a pénzt, és hagyjam meg az életed. Ha nem mondod meg elsőre, akkor folyamodjunk kínvallatáshoz. Ironikus nem? *megejt egy újabb vigyort* Ez persze nem így lesz. Ha most azonnal elmondod, hogy hol van, és az embereim valóban megtalálják ott, akkor kapsz ebből a pénzből mondjuk 200 aranyat, és nem öllek meg. Ha nem mondod el, akkor megöllek, és az összes aranyat megtartom. Remélem, hogy nem leszel segítőkész *és ezzel kiül az arcára a már jól ismert groteszk vigyor, azonban most nem akarja letörölni.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 13:10:04
Üzenet elküldve: 2013-01-08 13:10:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// A kereskedő//
*Hawult nem kényszerül hosszú várakozásra, hisz épp mikor befejezi a vértől mocskos falak csodálatát, már nyíli kis az ajtó. A gyilkos egy hanyag kézmozdulattal küldi el az őrt, s mikor az becsapja a vaskos faajtót, egy pillanatrasíri csönd áll be, az amúgy szörnyűséges ordításoktól visszhangzó szobában.
Hawul nem szól, inkább Goldaj kezdeményezését várja, hisz abból sok midnen kiderülhet. Az orkjai nem kísérték magával, márpedig ha a kereskedő házánál maradtak, könnyen meghiúsíthatták a nő elrablását. Mindenesetre... Goldaj most tálcán kínálta saját magát. Hawul agyában már forognak a kerekek, s úgy dönt, egyelőre nem bántja a férfit, Sőt, még el is intézi azt a kettőt, aki az életére tör. Persze ez nem lesz ilyen egyszerű. A gyilkos máris pergamenért és tintáért küldetne, de Goldaj végül megtöri a csendet.*
- Hol van?
*Hawul arca közömbös marad, bár belül igenis meglepi a kérdés. Az emberei nem értesítették a fejleményekről, s ezért számíthatnak is a büntetésre.*
- Biztonságban, még. Azonban ha nem kapom meg a pénzemet, a hajnalt sem fogja megélni. Kérem, foglaljon helyet!
*Azzal a szoba közepén álló asztal felé invitálja a férfit. Az asztal fémlemezekkel van megerősítve, s a lapjára illesztett bilincsek lehetővé teszik, hogy a vallatott személyt oda rögzítsék. Hawul még nem lép meg ilyen drasztikus lépéseket, hiszen úgy, hogy kapná meg a jussát?
Ha Goldaj helyet foglal, úgy Hawul kinyitja az ajtót, s a kint álló őrt elküldi írószerért.*
*Hawult nem kényszerül hosszú várakozásra, hisz épp mikor befejezi a vértől mocskos falak csodálatát, már nyíli kis az ajtó. A gyilkos egy hanyag kézmozdulattal küldi el az őrt, s mikor az becsapja a vaskos faajtót, egy pillanatrasíri csönd áll be, az amúgy szörnyűséges ordításoktól visszhangzó szobában.
Hawul nem szól, inkább Goldaj kezdeményezését várja, hisz abból sok midnen kiderülhet. Az orkjai nem kísérték magával, márpedig ha a kereskedő házánál maradtak, könnyen meghiúsíthatták a nő elrablását. Mindenesetre... Goldaj most tálcán kínálta saját magát. Hawul agyában már forognak a kerekek, s úgy dönt, egyelőre nem bántja a férfit, Sőt, még el is intézi azt a kettőt, aki az életére tör. Persze ez nem lesz ilyen egyszerű. A gyilkos máris pergamenért és tintáért küldetne, de Goldaj végül megtöri a csendet.*
- Hol van?
*Hawul arca közömbös marad, bár belül igenis meglepi a kérdés. Az emberei nem értesítették a fejleményekről, s ezért számíthatnak is a büntetésre.*
- Biztonságban, még. Azonban ha nem kapom meg a pénzemet, a hajnalt sem fogja megélni. Kérem, foglaljon helyet!
*Azzal a szoba közepén álló asztal felé invitálja a férfit. Az asztal fémlemezekkel van megerősítve, s a lapjára illesztett bilincsek lehetővé teszik, hogy a vallatott személyt oda rögzítsék. Hawul még nem lép meg ilyen drasztikus lépéseket, hiszen úgy, hogy kapná meg a jussát?
Ha Goldaj helyet foglal, úgy Hawul kinyitja az ajtót, s a kint álló őrt elküldi írószerért.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-08 13:01:26
Üzenet elküldve: 2013-01-08 13:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//kora reggeli edzés//
*Cedric jókedvűen, fütyörészve érkezik meg a gyakorlótérre.*
-Hali! Ismét szép napunk van nem igaz?
*köszönti a pult mögött ücsörgő fiút, miközben elé pakolja azt a néhány fegyvert, ami nála van.*
-Lecserélném igazi kardomat egy fakardra... Ez még kimondva is hülyén hangzik.
*állapítja meg, mintha tényleg azt várta volna, hogy ha szavakba önti, nem fog olyan bárgyún hangzani. Na mindegy.*
- Ezekre pedig négy szemed!
*fenyegeti meg a fiút a már kezében lévő fakardot suhintgatva a levegőben. Majd hátat fordít a legénykének, és megindul a pálya felé. Ideje lesz elkezdeni.*
*Cedric jókedvűen, fütyörészve érkezik meg a gyakorlótérre.*
-Hali! Ismét szép napunk van nem igaz?
*köszönti a pult mögött ücsörgő fiút, miközben elé pakolja azt a néhány fegyvert, ami nála van.*
-Lecserélném igazi kardomat egy fakardra... Ez még kimondva is hülyén hangzik.
*állapítja meg, mintha tényleg azt várta volna, hogy ha szavakba önti, nem fog olyan bárgyún hangzani. Na mindegy.*
- Ezekre pedig négy szemed!
*fenyegeti meg a fiút a már kezében lévő fakardot suhintgatva a levegőben. Majd hátat fordít a legénykének, és megindul a pálya felé. Ideje lesz elkezdeni.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-07 11:04:05
Üzenet elküldve: 2013-01-07 11:04:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*A csuklyás alak békésen ül a szalmabálán, mígnem két fegyveres körbefogja, és ellentmondást nem tűrően egy irányba intenek, valószínűleg arra kell haladni. A csuklyás felemelkedik, és szótlanul halad végig az őrökkel, mígnem egy kis helyiség ajtajához érnek. Az alak továbbra sem szól semmit, ahogy az őrök sem, csak intenek, hogy menjen be, ő pedig ezt teszi. Miután besétált, meglátja a már jól ismert városőrt. Köszönés gyanánt csupán biccent egyet, mely alig látszik a csuklyától. Nem is kezdeményez beszélgetést, csak udvariasan vár, míg a harmadik személy elhagyja a szobát, így ketten maradnak a városőrrel. Ezután megszólal, ám ha Hawul figyelmes, észreveheti, hogy a csuklya alól ezúttal jóval ércesebb, és komolyabb hang szűrődik ki:*
- Hol van? *mindössze ennyit kérdez, ezt is szinte suttogva.*
*A csuklyás alak békésen ül a szalmabálán, mígnem két fegyveres körbefogja, és ellentmondást nem tűrően egy irányba intenek, valószínűleg arra kell haladni. A csuklyás felemelkedik, és szótlanul halad végig az őrökkel, mígnem egy kis helyiség ajtajához érnek. Az alak továbbra sem szól semmit, ahogy az őrök sem, csak intenek, hogy menjen be, ő pedig ezt teszi. Miután besétált, meglátja a már jól ismert városőrt. Köszönés gyanánt csupán biccent egyet, mely alig látszik a csuklyától. Nem is kezdeményez beszélgetést, csak udvariasan vár, míg a harmadik személy elhagyja a szobát, így ketten maradnak a városőrrel. Ezután megszólal, ám ha Hawul figyelmes, észreveheti, hogy a csuklya alól ezúttal jóval ércesebb, és komolyabb hang szűrődik ki:*
- Hol van? *mindössze ennyit kérdez, ezt is szinte suttogva.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-07 09:20:20
Üzenet elküldve: 2013-01-07 09:20:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Vakmerő
// A kereskedő//
*Hawul tette a dolgát, ahogy azt előre megmondta. Meglátogatta a többi, az ő területén üzekedő egyént, s mindegyiktől beszedte a fizetséget. Jókora mennyiség verbuválódott össze a zsebeiben, s nem is igazán szándékozott megválni tőlük - elvégre Hawul igen ritkán fizet másoknak, még felfelé is.
Az est eljön, ám emberi nem jelentkeznek az elrabolt nőt illetően. A kereskedő érkezésében is kételkedik, mígnem egyik embere felhívja a figyelmét, egy idegenre, ki a gyakorló homokján körözget.*
- Azt mondtam az idiótának, hogy keresse Yordit, nem azt, hogy várjon, míg ő keresi...
* A gyilkos kiküldi az őrt, hogy hozza be a férfit a vallatóba, ahol senki nem fogja zavarni őket. Sokan kívánják Hawul vesztét, ám ő nem fog lehetőséget adni nekik, hogy lássák, amint valami piszkos ügyletbe folyik bele.
Ő maga elindul a kicsi, s igen rideg szoba felé, majd mikor beér, az ajtóval szembeni falnak dől, s úgy várja a kereskedőt. Természetesen a kísérőjét is ki fogja küldeni a szóbából, elvégre ez csakis kettejükre tartozik.*
A hozzászólás írója (Hawul Raan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.07 09:21:33
*Hawul tette a dolgát, ahogy azt előre megmondta. Meglátogatta a többi, az ő területén üzekedő egyént, s mindegyiktől beszedte a fizetséget. Jókora mennyiség verbuválódott össze a zsebeiben, s nem is igazán szándékozott megválni tőlük - elvégre Hawul igen ritkán fizet másoknak, még felfelé is.
Az est eljön, ám emberi nem jelentkeznek az elrabolt nőt illetően. A kereskedő érkezésében is kételkedik, mígnem egyik embere felhívja a figyelmét, egy idegenre, ki a gyakorló homokján körözget.*
- Azt mondtam az idiótának, hogy keresse Yordit, nem azt, hogy várjon, míg ő keresi...
* A gyilkos kiküldi az őrt, hogy hozza be a férfit a vallatóba, ahol senki nem fogja zavarni őket. Sokan kívánják Hawul vesztét, ám ő nem fog lehetőséget adni nekik, hogy lássák, amint valami piszkos ügyletbe folyik bele.
Ő maga elindul a kicsi, s igen rideg szoba felé, majd mikor beér, az ajtóval szembeni falnak dől, s úgy várja a kereskedőt. Természetesen a kísérőjét is ki fogja küldeni a szóbából, elvégre ez csakis kettejükre tartozik.*
A hozzászólás írója (Hawul Raan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.07 09:21:33
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-06 14:35:00
Üzenet elküldve: 2013-01-06 14:35:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Hawul Raan részére//
*Esteledik. Így éjjelente a barakk szinte mindig teljesen üres, mint ahogy most is. Egyedül egy alak sétálgat a közepén. Díszes köpenyt visel, a fején csuklya, mely eltakarja az arcát a kíváncsiskodók elől. Neki csak Yordit vagy kicsodát kell megtalálnia, felesleges, hogy mások is lássák az arcát. Még sétál egy pár kört, majd leül egy szénabálára továbbra is arcán a csuklyával hogy várja, hátha jön a városőr segédje. A közben a csuklya egy kicsit félrecsúszik, de gyorsan megigazítja, ezután egyszer körbepillant, hogy minden rendben van-e, de mivel nem lát senkit, újra maga elé mered.*
*Esteledik. Így éjjelente a barakk szinte mindig teljesen üres, mint ahogy most is. Egyedül egy alak sétálgat a közepén. Díszes köpenyt visel, a fején csuklya, mely eltakarja az arcát a kíváncsiskodók elől. Neki csak Yordit vagy kicsodát kell megtalálnia, felesleges, hogy mások is lássák az arcát. Még sétál egy pár kört, majd leül egy szénabálára továbbra is arcán a csuklyával hogy várja, hátha jön a városőr segédje. A közben a csuklya egy kicsit félrecsúszik, de gyorsan megigazítja, ezután egyszer körbepillant, hogy minden rendben van-e, de mivel nem lát senkit, újra maga elé mered.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-04 07:29:38
Üzenet elküldve: 2013-01-04 07:29:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Bár jómaga egész rég óta Arthenior lakosa - pontosabban szólva már születése óta -, még sosem járt a Barakk közelében. Sosem volt rá igazán szüksége. Mikor választania kellett, milyen irányba tanul tovább, inkább a mágiát választotta, ugyanúgy, ahogy sok más felmenője is nőágon. Valahogy a családjukban a nők nem is igen lettek volna alkalmasak a komolyabb fizikai megterheléssel járó szakmákra. Az igazat megvallva, Stihuwa is elég vékony a maga fél-elf vérével. Még így, vastag holmiba - meleg szövésű blúzba és nadrágba, meg darócköpenybe - öltözve is egészen úgy néz ki, mint akit egy nagyobb szellő képes lenne felkapni és arrébb fújni.
Fogalma sincsen tehát, hogy miért vezette kíváncsisága ide, a Barakkhoz, hiszen az életében nem is fogott más fegyvert a kezébe egy pár aprócska tőrön kívül, de... hamar megmutatkozott, hogy már ahhoz sincsen semmi affinitása. Fogni sem tudta rendesen a szép, kagylóberakásos markolatot, ami miatt még az anyja is fogta a fejét.
"Lányom, jobb, ha megmaradsz a házimunkánál..."
Pedzette meg egyszer az apja. Stih-nek még ez a finomkodó kifejezés is elég volt, hogy végleg a lelkébe gázoljanak, és ne kívánja többé maga köré az otthoni légkört. Most pedig itt van, a Barakknál. Csak mert még sosem járt itt. Kíváncsiságból. És épp azon gondolkodik, jó választás lenne-e belépni oda.*
Fogalma sincsen tehát, hogy miért vezette kíváncsisága ide, a Barakkhoz, hiszen az életében nem is fogott más fegyvert a kezébe egy pár aprócska tőrön kívül, de... hamar megmutatkozott, hogy már ahhoz sincsen semmi affinitása. Fogni sem tudta rendesen a szép, kagylóberakásos markolatot, ami miatt még az anyja is fogta a fejét.
"Lányom, jobb, ha megmaradsz a házimunkánál..."
Pedzette meg egyszer az apja. Stih-nek még ez a finomkodó kifejezés is elég volt, hogy végleg a lelkébe gázoljanak, és ne kívánja többé maga köré az otthoni légkört. Most pedig itt van, a Barakknál. Csak mert még sosem járt itt. Kíváncsiságból. És épp azon gondolkodik, jó választás lenne-e belépni oda.*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2013-01-01 20:29:04
Üzenet elküldve: 2013-01-01 20:29:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A hosszú séta után végre megérkezik a céljához. A barakkban a pulthoz megy, hogy fegyvereit lecserélje a gyakorló fakardokra.
Nem szívesen válik meg fegyvereitől. Tétovázik egy kicsit, végül erőt vesz magán, és odaadja fegyvereit. Át veszi a gyakorló eszközöket. ~Épp ideje van egy kis edzésnek, ráadásul legalább eltereli egy kicsit a gondolataimat a kellemetlenségekről, amik a városban érnek.~ Gondolja majd kilép a füves gyakorlótérre. ~Ha itt végzek, bemegyek a kocsmába inni egy jót, kiveszek egy szobát, alszok egyet, aztán másnap sétálok egyet az erdőben.~ Gondolja, s jobb kedve lesz, ahogy elképzeli, ahogy egyedül sétál az erdőben a susogó fák alatt, teljes magányban. Az udvaron kellemes szellő fújdogál, kell pár másodperc, amíg a szeme megszokja a fényt e benti sötét után. Sok gyakorló eszköz sorakozik kint, és mások is vannak ott, akikkel gyakorolni lehet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 20:34:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása; durva helyesírási hibák javítása.
Nem szívesen válik meg fegyvereitől. Tétovázik egy kicsit, végül erőt vesz magán, és odaadja fegyvereit. Át veszi a gyakorló eszközöket. ~Épp ideje van egy kis edzésnek, ráadásul legalább eltereli egy kicsit a gondolataimat a kellemetlenségekről, amik a városban érnek.~ Gondolja majd kilép a füves gyakorlótérre. ~Ha itt végzek, bemegyek a kocsmába inni egy jót, kiveszek egy szobát, alszok egyet, aztán másnap sétálok egyet az erdőben.~ Gondolja, s jobb kedve lesz, ahogy elképzeli, ahogy egyedül sétál az erdőben a susogó fák alatt, teljes magányban. Az udvaron kellemes szellő fújdogál, kell pár másodperc, amíg a szeme megszokja a fényt e benti sötét után. Sok gyakorló eszköz sorakozik kint, és mások is vannak ott, akikkel gyakorolni lehet.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.01 20:34:03, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; jelek javítása és pótlása; durva helyesírási hibák javítása.
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-28 14:19:57
Üzenet elküldve: 2012-12-28 14:19:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Pár nap elteltével eléggé kipihenten indul, hogy tagjait megmozgassa a barakk falai közt. Belépve üdvözli az inast, fegyvereit egy arany érme kíséretében és egy szigorú pillantással a fiú gondjaira bízza. ~Ha egy koszos ujjnyom is lesz rajta...A fiút biztos felvilágosítom, hogyan bánjon tisztelettel a fegyverekkel. De a szabály az szabály, bár nem feltétlen kell őket szeretni.~ kalandoznak el gondolatai, de már akaszt is le egy gyakorló íjat, ami valamelyest megközelíti sajátját és a gyakorlótér felé veszi az irányt. Bár a korábbi eseményeket figyelembe véve, ugyan sikerrel járt, jól harcolt és jó szolgálatot tett az íja is, de nem bízhatja el magát, hisz ki tudja mi jöhet még a jövőben. Nem gondolta volna, hogy ez a város ennyi meglepetést tartogat számára, pedig nem most bújt ki a tojásból. Már csak ezért a sok furcsaságért is kezdi megszeretni ezt a helyet. Kissé megrémíti a gondolat, hogy akár még jó szívvel is lakna itt, hisz nem ilyen fából faragták. Ő igenis szereti járni a világot, és nem akarja lekötni magát egy helyen. ~De ez mind butaság~ gondolja magában.~Még ráérek elköteleződni, addig csak élvezem a nap minden percét.~
Kiválaszt magának egy rövid életű szalmabábút és pár bevezető lövés után, különböző pontokat talál ki, ahol megsebezheti azt. Felrémlik egy férfi képe az emlékeiben, akit nem látott már egy ideje, valószínűleg már ő is a saját útját járja. Dühe és egyben fájdalma kezdi elborítani az elméjét, és mikor már lövései ezekkel az érzésekkel átitatott nyilakat szülnek, amik már nem látják a célt, akkor Gleadyss fújtatva hagyja abba a gyakorlást és csak lehuppan a fűre, maga elé meredve. Előbbi érzelmei hamarosan elpárolognak és helyében jóleső üresség marad. Pont erre van most szüksége. Még ott marad egy ideig, majd amikor már bízik magában annyira, hogy nyugodtan felálljon, akkor a felejtés minden jó hatását magára öltve folytatja az edzést.*
Kiválaszt magának egy rövid életű szalmabábút és pár bevezető lövés után, különböző pontokat talál ki, ahol megsebezheti azt. Felrémlik egy férfi képe az emlékeiben, akit nem látott már egy ideje, valószínűleg már ő is a saját útját járja. Dühe és egyben fájdalma kezdi elborítani az elméjét, és mikor már lövései ezekkel az érzésekkel átitatott nyilakat szülnek, amik már nem látják a célt, akkor Gleadyss fújtatva hagyja abba a gyakorlást és csak lehuppan a fűre, maga elé meredve. Előbbi érzelmei hamarosan elpárolognak és helyében jóleső üresség marad. Pont erre van most szüksége. Még ott marad egy ideig, majd amikor már bízik magában annyira, hogy nyugodtan felálljon, akkor a felejtés minden jó hatását magára öltve folytatja az edzést.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-22 14:37:48
Üzenet elküldve: 2012-12-22 14:37:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Az őrök - Tanvoron kívül - isznak, s láthatólag pont nem érdekli őket, hogy az egyik asztaltársuk egy állitólagos bűnöző, hisz szívesen kínálják meg itallal - persze csak mikor a helyettes nem figyel oda.
Malvonban nem tudatosul, hogy nem lett volna szabad lehoznia a triót, de ha rá is jönne, mit számít már? Hamarosan úgyis mindegy lett volna...*
- Ezek után pedig nem mondható, hogy válogatós lennél *szögezi le Tanvor Evane kérdésére.* - Na most akkor mi lesz? Megy, vagy marad? -*kérdi immár Abelt, hisz indulni készült, de közben beszélgetésbe elegyedett a sötételffel.*
- Igazából mindegy, mert mindjárt takarodó. Fejezzék be az evést, aztán irány a szállás. A lányt majd én elkísérem, míg magukat Malvon.
*A megnevezett férfi bután tekint a társára, majd Tacskóval összenéznek, s elröhögik magukat.*
- Hát hogyne * zárja le a beszélgetést.*
*Az őrök - Tanvoron kívül - isznak, s láthatólag pont nem érdekli őket, hogy az egyik asztaltársuk egy állitólagos bűnöző, hisz szívesen kínálják meg itallal - persze csak mikor a helyettes nem figyel oda.
Malvonban nem tudatosul, hogy nem lett volna szabad lehoznia a triót, de ha rá is jönne, mit számít már? Hamarosan úgyis mindegy lett volna...*
- Ezek után pedig nem mondható, hogy válogatós lennél *szögezi le Tanvor Evane kérdésére.* - Na most akkor mi lesz? Megy, vagy marad? -*kérdi immár Abelt, hisz indulni készült, de közben beszélgetésbe elegyedett a sötételffel.*
- Igazából mindegy, mert mindjárt takarodó. Fejezzék be az evést, aztán irány a szállás. A lányt majd én elkísérem, míg magukat Malvon.
*A megnevezett férfi bután tekint a társára, majd Tacskóval összenéznek, s elröhögik magukat.*
- Hát hogyne * zárja le a beszélgetést.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-18 19:37:45
Üzenet elküldve: 2012-12-18 19:37:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - Abelnek//
*A kellemetlen helyzet okozta sokk úgy tűnik még mindig nem hagyja nyugodni Evanet. Még nem döntötte el, hogy melyik őrt utálja jobban, de valószínűleg Tacskó nyerne, a barlangban elkövetett tettek után. Abel ismerkedési szándéka is azért kerülheti el a figyelmét, mert Tacskó akkor hajol oda a bort kitölteni, s az is nagyon leköti a figyelmét, hogy elkerülje Tanvor sípcsonton rúgását. Az egyetlen, aki még kedves is hozzá, az a felszíni férfi és feldúltságában épp vele nem viselkedik feltűnően. Amikor Tacskó leül és Tanvorral marakodásba kezdenek, akkor látja csak meg az arcát és eszmél rá, hogy iménti szavai neki szólhattak. Elfojt egy sóhajt és az ismerd meg ellenséged szlogenjét saját helyzetére fordítja: ismerd meg társad. Bűnbánó arckifejezéssel, és egy félmosollyal fordul Abel felé.*
-Ne haragudjon, némi vörös köd takarja előlem a valóságot, de igyekszem lecsillapodni. *Céloz az őrökre és azok viselkedésére eléggé egyértelműen.*
-Evane vagyok. *Nyújt most ő jobbot, talán még elfogadja a férfi, így utólag is. Ha meg nem, hát megérdemli, de ettől még nem lesz rosszabb az éjszakája. A kézcsóknak sosem volt híve, nem holmi kisasszony ő, lehet, talán rosszul is esett volna neki.*
-Jó étvágyat. *szól ismét Abelhez*Érdeklődhetek az után, hogy milyen fegyver használatában jeleskedik? Ne vegye tolakodásnak, csak szeretem tudni, hogy kikkel akasztanak össze.
*A kellemetlen helyzet okozta sokk úgy tűnik még mindig nem hagyja nyugodni Evanet. Még nem döntötte el, hogy melyik őrt utálja jobban, de valószínűleg Tacskó nyerne, a barlangban elkövetett tettek után. Abel ismerkedési szándéka is azért kerülheti el a figyelmét, mert Tacskó akkor hajol oda a bort kitölteni, s az is nagyon leköti a figyelmét, hogy elkerülje Tanvor sípcsonton rúgását. Az egyetlen, aki még kedves is hozzá, az a felszíni férfi és feldúltságában épp vele nem viselkedik feltűnően. Amikor Tacskó leül és Tanvorral marakodásba kezdenek, akkor látja csak meg az arcát és eszmél rá, hogy iménti szavai neki szólhattak. Elfojt egy sóhajt és az ismerd meg ellenséged szlogenjét saját helyzetére fordítja: ismerd meg társad. Bűnbánó arckifejezéssel, és egy félmosollyal fordul Abel felé.*
-Ne haragudjon, némi vörös köd takarja előlem a valóságot, de igyekszem lecsillapodni. *Céloz az őrökre és azok viselkedésére eléggé egyértelműen.*
-Evane vagyok. *Nyújt most ő jobbot, talán még elfogadja a férfi, így utólag is. Ha meg nem, hát megérdemli, de ettől még nem lesz rosszabb az éjszakája. A kézcsóknak sosem volt híve, nem holmi kisasszony ő, lehet, talán rosszul is esett volna neki.*
-Jó étvágyat. *szól ismét Abelhez*Érdeklődhetek az után, hogy milyen fegyver használatában jeleskedik? Ne vegye tolakodásnak, csak szeretem tudni, hogy kikkel akasztanak össze.
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-18 17:08:51
Üzenet elküldve: 2012-12-18 17:08:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Kicsit megsértődik azon, hogy a lány mint egy figyelemre sem méltatja őt, ám ezzel nem törődik sokat.*
"Rohadt sötét szuka." *Gondolja magában, arcán nyoma sincs bármiféle változásnak, érzelemnek, talán csak annyi, hogy arcán a bőr kissé kivörösödik. Nem különösebben hatják meg az események, valahogy -az előítéletei alapján- ezt is várta a sötételf lánytól, így csak tovább eszik, az őrök marakodását figyeli. Kíváncsi, hogy mi sül ki a helyzetből.*
"Végre valaki megmondta ennek az 'esztelen részeg disznónak', hogy mi is ő valójában."
*Morfondírozik magában, miközben végre úgy érzi, megtöltötte gyomrát elegendő étellel, és nyugodtan fog aludni egészen addig, amíg csak hagyják. Annyira érzi magát elevennek, mint egy három napja utcán heverő hulla, így örömmel venné, ha távozhatna. Ha a Soril-fiúk befejezték a civakodást, akkor meg is szólal.*
- Elnézést, ha nem veszik zokon, távoznék. Hosszú lesz a holnapi nap. *Hangja halk, valószínűleg csak Tanvor hallja, hiszen talán ő egyedül az aki józan, és Abel ebben bízva főként hozzá intézi szavait.*
*Kicsit megsértődik azon, hogy a lány mint egy figyelemre sem méltatja őt, ám ezzel nem törődik sokat.*
"Rohadt sötét szuka." *Gondolja magában, arcán nyoma sincs bármiféle változásnak, érzelemnek, talán csak annyi, hogy arcán a bőr kissé kivörösödik. Nem különösebben hatják meg az események, valahogy -az előítéletei alapján- ezt is várta a sötételf lánytól, így csak tovább eszik, az őrök marakodását figyeli. Kíváncsi, hogy mi sül ki a helyzetből.*
"Végre valaki megmondta ennek az 'esztelen részeg disznónak', hogy mi is ő valójában."
*Morfondírozik magában, miközben végre úgy érzi, megtöltötte gyomrát elegendő étellel, és nyugodtan fog aludni egészen addig, amíg csak hagyják. Annyira érzi magát elevennek, mint egy három napja utcán heverő hulla, így örömmel venné, ha távozhatna. Ha a Soril-fiúk befejezték a civakodást, akkor meg is szólal.*
- Elnézést, ha nem veszik zokon, távoznék. Hosszú lesz a holnapi nap. *Hangja halk, valószínűleg csak Tanvor hallja, hiszen talán ő egyedül az aki józan, és Abel ebben bízva főként hozzá intézi szavait.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361