//Felvételi//
~ Hadnagy vagy Kisasszony. Idióta, miért nem ezt mondtuk neki, ő nem sima uram, mert. ~ * Verné ő is a fejét a falba, ha nem épp két városőr is figyelné cselekedeteit. Vagyis csak egy, plusz egy lelkes jelentkező. Azonban a hadnagy simán felér kettővel - no nem termete, hanem rangja miatt. *
- Ööö, igen u... Kisasszony! * Megfogja az aranyat, majd egy kicsit megvizsgálja, végül azonban mohón zsebre vágja, mint hód a gallyat, mikor végre talál egyet és mikor épp van rajta gúnya, azon pedig zseb.
Ezután némán várakoznak pár percet, mígnem ki nem jön újra Zia a szobából, ekkor meg ugyebár jó kutya módjára követik őt. A furcsa (vagy inkább csak váratlan) kérésre egy pillanatig megdermed a férfi, ám egy hang így is előtör belőle, nem feltétlenül saját akaratából. *
- Hozom, Hadnagy Kisasszony. * S már el is indul az istenek tudják, hová, hogy elérjen a kantinba. A kantin... van valahol. Ennél többet alig tud róla, azonban furcsamód alig több, mint öt perc kell hozzá, hogy véletlenül betévedjen oda, majd újabb egy perc, míg a félhomályban előszed egy kis maradék húst egy tányérra, majd elkezd tűnődni a kákicslé mibenlétén. A kákics még csak-csak megvan, hiszen viszonylag gyakori növény (talán túl gyakori is), de hogy abból lét hol talál, az jó kérdés. Végül további egy percnyi keresgélés után inkább csak bort tölt egy bögrébe és jogos kérdést tesz fel magában morogva, igen halkan, alig kinyitva száját. *
- Miért nem most megmérgezzük a bort és megöljük Dinot és elmegyünk, hogy ne derüljön ki, hogy ki volt? Hehe... * És több válasz is érkezik, mind egy helyről. Mélyről. ~ Nincs mérgünk, idióta! Meg amúgy is kiköpi a bort, mert nem pitypangízű. Meg mi van, ha észrevesz a sok fehér ruhás barát, vagy elfut a Dino? Hülye vagy, meg nem próbáljuk. ~ Mire a végére ér, már el is hagyja a kantint és megy vissza a szoba felé, ahonnan jött. *
- A sötétben úgysem látszik, hogy bor, vagy pitypangfing... hehe, fing, hehe... * Morogja tovább odamenet az üres folyosón. Végül, mikor eléri a szobát, melyet remélhetőleg nem tévesztett el, könyökével nyitja ki az ajtót. Ha Zia még nem vetette le minden ruháját az idegen előtt, míg Parden távol volt, akkor a férfi keres egy üres helyet az asztalon és oda rakja a tányért és a bort. *
- Egyik sem túl meleg már, de nézze pozitívan: a bor... izé, kákicsnak nem is árt, hehe... * Közli a szomorú és kevésbé szomorú tényeket. Azt inkább nem köti a Kisasszony orrára, hogy kákicslé nem volt, csak bor. Majd úgyis megérzi, vagy ha nem, akkor felesleges mondani. *
- Jóét', Hadnagy Kisasszony!