//Hadnagyi iroda//
* Csak némán hallgat, hiszen kevés az, ami neki szól. Elvégre Ross miatt vannak itt, nem is csoda hát, hogy nem Pardennel cseveg a vörös. Legalábbis többnyire nem. A hajának állapotával nincsen tisztában. Se most nem tudja, se ezelőtt nem tudta, hogyan néz ki és amennyire nem tudta, annyira nem is érdekelte. S természetesen most is így van ez. Vagyis... Egészen mostanáig így van, most azonban nyugtalanság kezd úrrá lenni rajta, ugyanis nem tudja elképzelni, hogy mi baj lehet az ő hajával. Már óráknak tűnő ideje bolyong, hogy végre eltüntesse a haját, amire megkérte őt a Hadnagy Kisasszony, de ő még mindig a Hadnagy Kisasszony irodájában tart csak. Ennél jobban kevesen képesek húzni az időt, az tény - holott Parden nem is szándékosan teszi ezt. Igaz, vannak akik még a férfinál is ügyesebbek - bizonyos óriások a Vashegyről, ha igazak a pletykák -, de már ez is teljesítmény.
A további mondatok hallatán csak enyhe mosolyra görbül a szája. Sőt, igazából egészen erős mosoly képződik az arcán, ami bár igen félelmetes látvány lehet, most mégis szívből jövő, amolyan "örömteli mosoly", ha lehet ilyet mondani Parden kapcsán. Főleg akkor örül, mikor meghallja, hogy jól teljesített a felettesei szerint, illetve akkor, amikor ezért még pénzt is kap. Nem szokott ugyan költekezni, de az mindig jó, ha van az embernek sok pénze. Úgyis régóta szeretett volna venni egy kötelet, meg egy macskát. A kettőt teljesen különböző okoktól vezérelve persze. A kötél arra jó, hogy lehessen rá fellógatni dolgokat, a macska meg... Nos, bár kevés az ilyen dolog, de a macska... No, mindegy is. A beosztásra csak pislog. Nem tudja, ki az az Aldas, se nem, hogy hol találhatja meg, de ez nem is érdekli különösebben, hiszen boldog, mivel "pozitív hangvételű" jelentések vannak róla ugyebár, ez pedig tényleg örömteli dolog. *
- Igenis! * Csapja össze lábait, ezúttal igazán katonásan. Bár Nok nevét sem hallotta még, de a vörös köpenyről egyből arra a helyre asszociál, ahol vörös köpenyt adott egy illető. Talán ő Nok. Vagy majd kiderül, ha megkérdezi tőle, hogy ő-e az.
Közben belép valami Ember is a terembe, de mivel Pardennek nincs dolga vele, így magasról tesz rá, hogy mit beszélget a továbbiakban Ziával. Neki már másfelé vezet az útja. Nokhoz megy, hogy vörös köpenyt vegyen Rossnak. *
- Gyere. * Szólal meg, mikor kiérnek. Az ajtóban éppen egy törpe kopogtat, őrá éppen úgy tesz, mint Lorewre, még egy köszönéssel sem illeti - éppen úgy nem, mint Lorewet sem. Csak reménykedik benne, hogy nem valami felettessel van dolga. *
- Ahová megyünk, ott lehet vörös köpenyt kapni. A vörös köpeny nagyon jó, mert... * Beletúr frissen vágott hajába. *
- Mert onnan tudják, hogy városőr vagy te is. Nem t'om, ki az a Nok, de előbb úgyis vörös köpeny kell, utána ráér majd Nok. * Valla be az igazságot a lány előtt, majd pedig megy. Megy, amíg el nem éri a helyet, ahol ő is volt annak idején, s ő is kapott köpenyt. Most pedig Ross-on a sor, hogy ő is átessen Nok rendkívül vidám jellemének kivetülésén. Parden pedig csak az ajtóból figyel, persze ő lépve előbb a szobába, csak mert úgy nem kell azzal bajlódnia, hogy megvárja, amíg a lány belépked. *
- Jónap'!