Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 22:06:19
Üzenet elküldve: 2014-09-19 22:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Lazelit szinte hallja, ahogyan forognak Ziál agyában a fogaskerekek. Ki akarna találni valamit? Hazudni akar neki? Vagy ő sem tudja mi történt? Miért nem válaszol azonnal? Miért hagyja őt kétségek között? Aztán nagy nehezen megjön a lány hangja.*
-Azt mondtad nem tanultál harcolni. *vág a lány szavába komoran. Bár nem szokott ilyet tenni, hiszen az illem megköveteli, hogy végig hallgassa a másikat, de most... Ziál viszont folytatja is. *
-Te...
*Nagyon lassan ejti ki a szavakat, mintha minden egyes betűt mérlegelne, mielőtt kimondaná. *
-...boszorkány vagy?
*Be kellett látnia, hogy így kimondva elég nevetségesen hangzik a dolog.*
-Vagy... nem értem. *a földbe szúrja ismét fakardját és szinte követelő tekintettel nézi a lányt. Időközben teljesen rájuk esteledett, és a hold is felbukkant már az ég szegletében. A küzdőteret körbejárva egy őr meggyújt néhány fáklyát, de nem eleget ahhoz, hogy teljes legyen a fényár, mint nappal. Csak szürke ködbe burkolva láthatja a lány arcát.*
-Ki vagy Te Ziál?
*Tesz egy lépést a lány felé, s most hirtelenjében kérdések kezdenek feltörni belőle egymás után.*
-Honnan jöttél tulajdonképpen, és miért? Ki vagy te, mi vagy, mit csinálsz? Egyáltalán miből élsz meg nap mint nap, és mi ez az egész?
*Hangja kissé követelő és szigorú, ugyanakkor érződik rajta, hogy megpróbál nyugodtságot erőltetni magára, és, hogy bár válaszokat akar, de a közeledése egyértelműen arra utal, hogy nem akar csak úgy sarkon fordulni.*
*Lazelit szinte hallja, ahogyan forognak Ziál agyában a fogaskerekek. Ki akarna találni valamit? Hazudni akar neki? Vagy ő sem tudja mi történt? Miért nem válaszol azonnal? Miért hagyja őt kétségek között? Aztán nagy nehezen megjön a lány hangja.*
-Azt mondtad nem tanultál harcolni. *vág a lány szavába komoran. Bár nem szokott ilyet tenni, hiszen az illem megköveteli, hogy végig hallgassa a másikat, de most... Ziál viszont folytatja is. *
-Te...
*Nagyon lassan ejti ki a szavakat, mintha minden egyes betűt mérlegelne, mielőtt kimondaná. *
-...boszorkány vagy?
*Be kellett látnia, hogy így kimondva elég nevetségesen hangzik a dolog.*
-Vagy... nem értem. *a földbe szúrja ismét fakardját és szinte követelő tekintettel nézi a lányt. Időközben teljesen rájuk esteledett, és a hold is felbukkant már az ég szegletében. A küzdőteret körbejárva egy őr meggyújt néhány fáklyát, de nem eleget ahhoz, hogy teljes legyen a fényár, mint nappal. Csak szürke ködbe burkolva láthatja a lány arcát.*
-Ki vagy Te Ziál?
*Tesz egy lépést a lány felé, s most hirtelenjében kérdések kezdenek feltörni belőle egymás után.*
-Honnan jöttél tulajdonképpen, és miért? Ki vagy te, mi vagy, mit csinálsz? Egyáltalán miből élsz meg nap mint nap, és mi ez az egész?
*Hangja kissé követelő és szigorú, ugyanakkor érződik rajta, hogy megpróbál nyugodtságot erőltetni magára, és, hogy bár válaszokat akar, de a közeledése egyértelműen arra utal, hogy nem akar csak úgy sarkon fordulni.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 21:42:04
Üzenet elküldve: 2014-09-19 21:42:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Lazelit lecsap és kard nem esik le a kezéből, stabilan marad a kezében. A csattanás ereje kizökkenti és kitisztul a feje. Pánik fogja el, amikor tudatosul benne, hogy a kék szemek fürkészve nézik. Nem akarja magán érezni ezt a tekintetet. Anyjára néztek, így kutatóan, mindig félelemmel telve és igaz ő sem bánta nagyon sokáig, ha így tekintettek rá, de ezt a tekintetet nem akarja barátja szemében látni soha. Ismeri már a férfit annyira, hogy hiába intézné el a dolgot egy " Most csak szerencsém volt." megjegyzéssel, de nem akarja kiadni magát sem túl nagyon. Sok minden van, amit olyan sötétnek érez a múltjában, hogy semmiképpen nem akarja, hogy barátja tudja. Fél, hogy elveszítené a megbecsülését. Ezt most, úgy érzi nem bírná ki. Lázasan gondolkozik, mi lehetne a legjobb magyarázat, erre a képtelen helyzetre.*
~Őszintén! Bármennyire is nehéz, vele csak ez működik. Nem hazudhatok, de hogy is mondjam meg neki, hogy ne tartson tőlem és ugyanúgy nézzen rám, mint eddig?~
-Nos... tudod... bocsáss meg, azt hiszem önkéntelenül is túlzottan védtem magam. Nem az erőmet akartam fitogtatni csak nagyon mélyen bele vésték az agyamba, az önvédelmi technikát. Ez nem a karom ereje volt... ez... ez az elmém ereje. Ne haragudj, igyekszem úrrá lenni rajta.
*Lesüti a szemét és nagyon reméli, hogy Lazelit nem fordul meg és hagyja őt faképnél, hiszen ezelőtt alig, látott még elfet rajta kívül, sötételfet pedig biztosan még kevesebbet. Szorongva várja, mi lesz a reakciója, most hogy megismert belőle még egy szegletet. Tényleg a barátja és elkerülhetetlen, hogy előbb utóbb jobban megismerjék egymást, de nagyon félelmetes a gondolat, hogyha túl sokat fed fel magából, előbb, utóbb elveszíti azt ami mostanra drága kincs lett a számára, Lazelit Eyrondt.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 21:43:52
*Lazelit lecsap és kard nem esik le a kezéből, stabilan marad a kezében. A csattanás ereje kizökkenti és kitisztul a feje. Pánik fogja el, amikor tudatosul benne, hogy a kék szemek fürkészve nézik. Nem akarja magán érezni ezt a tekintetet. Anyjára néztek, így kutatóan, mindig félelemmel telve és igaz ő sem bánta nagyon sokáig, ha így tekintettek rá, de ezt a tekintetet nem akarja barátja szemében látni soha. Ismeri már a férfit annyira, hogy hiába intézné el a dolgot egy " Most csak szerencsém volt." megjegyzéssel, de nem akarja kiadni magát sem túl nagyon. Sok minden van, amit olyan sötétnek érez a múltjában, hogy semmiképpen nem akarja, hogy barátja tudja. Fél, hogy elveszítené a megbecsülését. Ezt most, úgy érzi nem bírná ki. Lázasan gondolkozik, mi lehetne a legjobb magyarázat, erre a képtelen helyzetre.*
~Őszintén! Bármennyire is nehéz, vele csak ez működik. Nem hazudhatok, de hogy is mondjam meg neki, hogy ne tartson tőlem és ugyanúgy nézzen rám, mint eddig?~
-Nos... tudod... bocsáss meg, azt hiszem önkéntelenül is túlzottan védtem magam. Nem az erőmet akartam fitogtatni csak nagyon mélyen bele vésték az agyamba, az önvédelmi technikát. Ez nem a karom ereje volt... ez... ez az elmém ereje. Ne haragudj, igyekszem úrrá lenni rajta.
*Lesüti a szemét és nagyon reméli, hogy Lazelit nem fordul meg és hagyja őt faképnél, hiszen ezelőtt alig, látott még elfet rajta kívül, sötételfet pedig biztosan még kevesebbet. Szorongva várja, mi lesz a reakciója, most hogy megismert belőle még egy szegletet. Tényleg a barátja és elkerülhetetlen, hogy előbb utóbb jobban megismerjék egymást, de nagyon félelmetes a gondolat, hogyha túl sokat fed fel magából, előbb, utóbb elveszíti azt ami mostanra drága kincs lett a számára, Lazelit Eyrondt.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 21:43:52
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 21:16:16
Üzenet elküldve: 2014-09-19 21:16:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Mikor Ziál közli vele, hogy készen van, Lazelit felemeli a kardját, majdnem teljesen a feje fölé.*
-Rendben, akkor készülj...
*Próbálja úgy becélozni a mozdulatot, hogy Ziálnak ne essen bántódása, és mindenképpen a kardra suhintson. Az elejére nem akar ütni, mert az jóformán szabálytalan lenne súlypont szempontjából, de markolatot sem találhatja el, mert ott vannak a lány ujjai, így pontosan a közepére kell céloznia. Erősen kell csinálnia, mert így teljes a feladat, viszont nem akar teljes erejéből a kardra sújtani, mert félő, hogy Ziál csuklója el is törhet a nem várt erőtől. Így nagyjából beméri fejében a lendületet, és, hogy mely izmainak kell tökéletesen működésbe lendülnie, majd suhint.
A két fakard olyan erővel csattan egymásba, hogy a koppanást messzire viszi a haloványan feltámadt esti szél. Lazelit pedig meredten bámul Ziál kardjára.
Nem, hogy leejtette volna a nő a kardot, de talán még meg se mozdult a levegőben. Pedig ha nem is maximális erejével, de elég erősen ütött rá ahhoz, hogy fel tudja mérni Ziál erejét...
Lazelit fakardja megrepedt, és Ziáléból is lepattant egy apró darab, de a lány kardtartó keze, és a gyakorló fegyver ugyanott van, ahol Ziál megtartotta. Lazelit elkerekedett szemmel hátrál pár lépést, majd Ziálra meredve leereszti kardtartó kezét.*
-Lehetetlen... *suttogja, és összevont szemöldökkel fürkészni kezdi a lány arcát.*
-Lehetetlen... ezt... hogyan? Ezt még soha... soha senki nem tudta így elsőre megcsinálni... *csóválja a fejét nagyon lassan, és kifürkészhetetlen gondolatokkal nézi a lányt, furcsán csillogó szemekkel.*
*Mikor Ziál közli vele, hogy készen van, Lazelit felemeli a kardját, majdnem teljesen a feje fölé.*
-Rendben, akkor készülj...
*Próbálja úgy becélozni a mozdulatot, hogy Ziálnak ne essen bántódása, és mindenképpen a kardra suhintson. Az elejére nem akar ütni, mert az jóformán szabálytalan lenne súlypont szempontjából, de markolatot sem találhatja el, mert ott vannak a lány ujjai, így pontosan a közepére kell céloznia. Erősen kell csinálnia, mert így teljes a feladat, viszont nem akar teljes erejéből a kardra sújtani, mert félő, hogy Ziál csuklója el is törhet a nem várt erőtől. Így nagyjából beméri fejében a lendületet, és, hogy mely izmainak kell tökéletesen működésbe lendülnie, majd suhint.
A két fakard olyan erővel csattan egymásba, hogy a koppanást messzire viszi a haloványan feltámadt esti szél. Lazelit pedig meredten bámul Ziál kardjára.
Nem, hogy leejtette volna a nő a kardot, de talán még meg se mozdult a levegőben. Pedig ha nem is maximális erejével, de elég erősen ütött rá ahhoz, hogy fel tudja mérni Ziál erejét...
Lazelit fakardja megrepedt, és Ziáléból is lepattant egy apró darab, de a lány kardtartó keze, és a gyakorló fegyver ugyanott van, ahol Ziál megtartotta. Lazelit elkerekedett szemmel hátrál pár lépést, majd Ziálra meredve leereszti kardtartó kezét.*
-Lehetetlen... *suttogja, és összevont szemöldökkel fürkészni kezdi a lány arcát.*
-Lehetetlen... ezt... hogyan? Ezt még soha... soha senki nem tudta így elsőre megcsinálni... *csóválja a fejét nagyon lassan, és kifürkészhetetlen gondolatokkal nézi a lányt, furcsán csillogó szemekkel.*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:27:14
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:27:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Észreveszi, hogy Lazelit egy kicsit zavartan beszél vele és meglepődik. Eddig eszébe sem jutott, hogy talán ő is hasonlóan érezhet. Elvégre azt mondta a legjobb barátja és ha ő is így érez, akkor pedig nyilván ez természetes. Neki még ne volt barátja, talán ez vele jár. Ezzel meg is nyugtatja magát és amikor Lazelit közli, hogy most már erőre is szüksége lesz, valahonnan mélyről előbújik harci kedve. Teljes erejéből szorítja a kardot. Felkészül rá, hogy jelenlegi edzője lecsapjon rá kardjával.*
-Mehet!
*Szól elszánt hangon és eszébe jutnak anyja szavai, pedig nem szereti felidézni őket, mert olyan szép napokat él, mióta Artheniorba érkezett és megismerte Lazelitet. Mikor anyja eszébe jut, a szép érzések, között gyerekkori élményei, olyanok mintha fekete tinta oldódna fel a kristálytiszta vízben, hogy elfedje azt sötétségével. Nem tehet róla, annak idején anyja tett róla, hogy beleégjenek emlékezetébe a szavak és ne tudja könnyen elfelejteni őket. Most is eszébe jutnak, a hangok a kántálás, ahogy készül rá, hogy csapást mérjenek kardjára és erőre van szüksége. Magában automatikusan mondani kezdi.*
~Anya így beszélt akkor hozzám: -Mond Ziál, mond magadban, add minden erődet, ha kell, nem számít, ha kimerülsz tőle, ha védeni akarod magad mond és ne hagyd abba.~
*A kántáló hangok akaratlanul is feltörnek elméjében és teste összes ereje megindul karjai felé, hogy kardot tartó keze szorításában érjen véget. Küzd elenne és megpróbálja, elzárni belül az utat, de nem sikerül, az önvédelmi reakció, valahogy túl erősen kezd benne működni. Tudja, hogy nem fogja elejteni a kardot, ahhoz most egy mágusnak kellene lecsapnia rá.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 20:43:46
*Észreveszi, hogy Lazelit egy kicsit zavartan beszél vele és meglepődik. Eddig eszébe sem jutott, hogy talán ő is hasonlóan érezhet. Elvégre azt mondta a legjobb barátja és ha ő is így érez, akkor pedig nyilván ez természetes. Neki még ne volt barátja, talán ez vele jár. Ezzel meg is nyugtatja magát és amikor Lazelit közli, hogy most már erőre is szüksége lesz, valahonnan mélyről előbújik harci kedve. Teljes erejéből szorítja a kardot. Felkészül rá, hogy jelenlegi edzője lecsapjon rá kardjával.*
-Mehet!
*Szól elszánt hangon és eszébe jutnak anyja szavai, pedig nem szereti felidézni őket, mert olyan szép napokat él, mióta Artheniorba érkezett és megismerte Lazelitet. Mikor anyja eszébe jut, a szép érzések, között gyerekkori élményei, olyanok mintha fekete tinta oldódna fel a kristálytiszta vízben, hogy elfedje azt sötétségével. Nem tehet róla, annak idején anyja tett róla, hogy beleégjenek emlékezetébe a szavak és ne tudja könnyen elfelejteni őket. Most is eszébe jutnak, a hangok a kántálás, ahogy készül rá, hogy csapást mérjenek kardjára és erőre van szüksége. Magában automatikusan mondani kezdi.*
~Anya így beszélt akkor hozzám: -Mond Ziál, mond magadban, add minden erődet, ha kell, nem számít, ha kimerülsz tőle, ha védeni akarod magad mond és ne hagyd abba.~
*A kántáló hangok akaratlanul is feltörnek elméjében és teste összes ereje megindul karjai felé, hogy kardot tartó keze szorításában érjen véget. Küzd elenne és megpróbálja, elzárni belül az utat, de nem sikerül, az önvédelmi reakció, valahogy túl erősen kezd benne működni. Tudja, hogy nem fogja elejteni a kardot, ahhoz most egy mágusnak kellene lecsapnia rá.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 20:43:46
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:07:02
Üzenet elküldve: 2014-09-19 20:07:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Ziálnak //
-Haha. Azt mondom. *hunyorog Lazelit mosolygó szemekkel.*
-Ne aggódj, a tartásra majd hamarosan ráérzel, onnantól kezdve majd nem kellesz figyelned rá, hogyan állj, és mikor lépj...
*Próbál a magyarázatba és a tanításba temetkezni, hogy leplezze imént támadt zavarát. Megköszörüli a torkát, de egy pillanatra akarva akaratlanul is elidőzik tekintete a lány formás csípőjén.*
-Öhm... ö... igen... szóval... szóval akkor nem...
~Fenébe is Lazelit, mi bajod van?~
-Jól van, akkor... akkor markold meg erősen a... a kardot.
*Megpróbál határozott lenni. Megragadja saját kardját is, és a magasba emeli.*
-Jó erősen szorítsd meg, és úgy fogd, ahogy a múltkor mutattam. Érezd, hogy stabilan van a kezedben, és ne tekints rá úgy, mint különálló tárgyra. Tekints rá a karod meghosszabbításaként.
*Ezt már biztosan mondta a múltkor, de jelenlegi zavarában az is meglepő, hogy értelmesen tud magyarázni kútfőből.*
- Szólj, ha erősen megfogtad, és ha úgy érzed biztosan tartod. Rá fogok ütni a kardommal a kardodra. Ne ijedj meg, erős lesz. És kemény. De nem fogom elvéteni, nem lesz baja a kezednek. csak feszítsd meg az izmaidat, és találd meg azt a pozíciót a kinyújtott kardoddal, amiban kényelmesen tudod úgy tartani a kardot, hogy ne essen ki a kezedből ha rácsapok. Az első néhány alkalommal valószínűleg ez nem fog sikerülni, szinte senkinek sem sikerül, ha csak nem sziklából van... de utána menni fog. Ezzel felmérjük a jelenlegi erődet, azzal, hogy hányadik alkalomra tudtad megtartani a kardot, és erősítjük a kardtartó karod izmait is. Mehet?
-Haha. Azt mondom. *hunyorog Lazelit mosolygó szemekkel.*
-Ne aggódj, a tartásra majd hamarosan ráérzel, onnantól kezdve majd nem kellesz figyelned rá, hogyan állj, és mikor lépj...
*Próbál a magyarázatba és a tanításba temetkezni, hogy leplezze imént támadt zavarát. Megköszörüli a torkát, de egy pillanatra akarva akaratlanul is elidőzik tekintete a lány formás csípőjén.*
-Öhm... ö... igen... szóval... szóval akkor nem...
~Fenébe is Lazelit, mi bajod van?~
-Jól van, akkor... akkor markold meg erősen a... a kardot.
*Megpróbál határozott lenni. Megragadja saját kardját is, és a magasba emeli.*
-Jó erősen szorítsd meg, és úgy fogd, ahogy a múltkor mutattam. Érezd, hogy stabilan van a kezedben, és ne tekints rá úgy, mint különálló tárgyra. Tekints rá a karod meghosszabbításaként.
*Ezt már biztosan mondta a múltkor, de jelenlegi zavarában az is meglepő, hogy értelmesen tud magyarázni kútfőből.*
- Szólj, ha erősen megfogtad, és ha úgy érzed biztosan tartod. Rá fogok ütni a kardommal a kardodra. Ne ijedj meg, erős lesz. És kemény. De nem fogom elvéteni, nem lesz baja a kezednek. csak feszítsd meg az izmaidat, és találd meg azt a pozíciót a kinyújtott kardoddal, amiban kényelmesen tudod úgy tartani a kardot, hogy ne essen ki a kezedből ha rácsapok. Az első néhány alkalommal valószínűleg ez nem fog sikerülni, szinte senkinek sem sikerül, ha csak nem sziklából van... de utána menni fog. Ezzel felmérjük a jelenlegi erődet, azzal, hogy hányadik alkalomra tudtad megtartani a kardot, és erősítjük a kardtartó karod izmait is. Mehet?
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:41:19
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:41:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Mikor Lazelit mellé lép és elkezdi okítani, őszintén nagyon megörül, mert nem árthat, ha kicsit többet ért, majd ehhez is. Most egy igazi kardforgató tanítja majd! Amikor emlékezteti, hogy jobb kezes mosolyogva néz a fakardra ami a jobb kezében van most is. A felszólításra megereszt egy kacsintást Lazelit felé és jókedvűen ugratja újra.*
-Akkor semmi mester, hanem ifjú, erős szép szemű lovag, azt mondja tegyem a lábam előre? Igenis!
*Kuncog egyet, majd engedelmeskedik az utasításnak és tényleg stabilabbnak érzi a tartását, aztán erősen megszorítja a kardot és Lazelit szemébe néz, amikor a közelében érzi. Furcsa élménye támad hirtelen, mintha elhajózna a lovag szemeinek jeges kék folyóján a lelke. Csak egy pillanat, de elakad a lélegzete tőle.*
~Megint ugyanaz az érzés, mint tegnap a
Holdudvarban, amikor átöleltük egymást megint... ~
-Nem emlékszem... nem emlékszem, hogy a karom erejét felmértük volna.
*Mondja zavartan. Hangja egy kicsit rekedten cseng és köhint egyet, majd a kardot kezdi vizsgálni a kezében, hogy lehetőleg ne tűnjön fel, hogy mostanában képtelen megőrizni nyugalmát és figyelmét Lazelit közelében.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 19:45:58
*Mikor Lazelit mellé lép és elkezdi okítani, őszintén nagyon megörül, mert nem árthat, ha kicsit többet ért, majd ehhez is. Most egy igazi kardforgató tanítja majd! Amikor emlékezteti, hogy jobb kezes mosolyogva néz a fakardra ami a jobb kezében van most is. A felszólításra megereszt egy kacsintást Lazelit felé és jókedvűen ugratja újra.*
-Akkor semmi mester, hanem ifjú, erős szép szemű lovag, azt mondja tegyem a lábam előre? Igenis!
*Kuncog egyet, majd engedelmeskedik az utasításnak és tényleg stabilabbnak érzi a tartását, aztán erősen megszorítja a kardot és Lazelit szemébe néz, amikor a közelében érzi. Furcsa élménye támad hirtelen, mintha elhajózna a lovag szemeinek jeges kék folyóján a lelke. Csak egy pillanat, de elakad a lélegzete tőle.*
~Megint ugyanaz az érzés, mint tegnap a
Holdudvarban, amikor átöleltük egymást megint... ~
-Nem emlékszem... nem emlékszem, hogy a karom erejét felmértük volna.
*Mondja zavartan. Hangja egy kicsit rekedten cseng és köhint egyet, majd a kardot kezdi vizsgálni a kezében, hogy lehetőleg ne tűnjön fel, hogy mostanában képtelen megőrizni nyugalmát és figyelmét Lazelit közelében.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 19:45:58
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:21:16
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:21:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
-Gondoltam. *vigyorog suhintás közben a férfi. Persze dehogy gondolta, hiszen pontosan tudja már, hogy Ziál nem igazán tud folyamatosan egy helyben maradni. A lányra pillant, és összevont szemöldökkel nézi. Ziál olyan mintha... elbambult volna?*
-Öhm... minden rendben? *neveti el magát, mire a lány szemmel láthatóan zavarba jön, és máris beszélni kezd, ő pedig széles mosollyal hallgatja a nőt.*
-Szóval eladtatok, vettetek, és jót mulattatok. *vigyorog fehér fogait kivillantva, egyre szélesebben.*-Főzőcske... kedvelem Fibiennet, de lehet ma nem a fogadóban vacsorázok. *fordul vissza aprót nevetve a bábu felé, és méricskélni kezdi, mintha azt latolgatná, mennyi kárt okozott az élettelen szalmaemberben. Gondolatai kicsit elkalandoznak a holnapi nap felé, amikor Ziál ismét megszólal, ő pedig visszazuhan a valóságba.*
-Mi? Ja. *mosolyog.*-Persze, hogyne. Úgyis egész nap ezt csináltam. *kacsint Ziálra. Jókedvűen nézi, amint a lány incselkedik vele kicsit, majd harcállásba áll. Egészen úgy, ahogy mutatta neki.*
-Hát nem kezesbárány az biztos... Egykezes, és jobb. Persze a kétkezes kardot is tudod így használni, de szerintem jobb neked egy kisebb egykezes, meg egy pajzs... vagy erős alkarvédő a bal kezedre... vagy... hé, ne hívj már mesternek! *neveti el magát.*
-Egész nap azt hallgatom, hogy Eyron mester így, Eyron mester úgy... nem érzem magam még öregnek a mesterezéshez, egy tíz éves szájából nem hangzik olyan rosszul, de a tiédből... mintha egy vénember lennék. *korholja egy kicsit a lányt, de persze csöppet sem gorombán, vagy komor tekintettel. Majd Ziálhoz lép, és megszemléli oldalról az állását.*
-Ugye tudsz róla, ha így hagyod a lábad, fél perc se kell, hogy kiüssenek? *vág vissza a lánynak. Hadd ugrassa ő is.*-Tedd előrébb a jobb lábad.
*Vissza sétál Ziál elé. Bár már szürkül az ég alja, van még idejük pár alap leckét átvenni.*
-Markold meg erősen a kardot... nem emlékszem... felmértük már a karod erejét? *teszi fel hirtelen a kérdést, mert hiába ráncolja homlokát, olyan régen voltak már itt, hogy teljesen elfelejtette, mutatott-e meg valami ilyesmit a lánynak. Aztán egyszerre csak eszébe jut az a hirtelen közelség, ami aznap este volt kettejük között, és zavarba jön saját gondolataitól.*
-Gondoltam. *vigyorog suhintás közben a férfi. Persze dehogy gondolta, hiszen pontosan tudja már, hogy Ziál nem igazán tud folyamatosan egy helyben maradni. A lányra pillant, és összevont szemöldökkel nézi. Ziál olyan mintha... elbambult volna?*
-Öhm... minden rendben? *neveti el magát, mire a lány szemmel láthatóan zavarba jön, és máris beszélni kezd, ő pedig széles mosollyal hallgatja a nőt.*
-Szóval eladtatok, vettetek, és jót mulattatok. *vigyorog fehér fogait kivillantva, egyre szélesebben.*-Főzőcske... kedvelem Fibiennet, de lehet ma nem a fogadóban vacsorázok. *fordul vissza aprót nevetve a bábu felé, és méricskélni kezdi, mintha azt latolgatná, mennyi kárt okozott az élettelen szalmaemberben. Gondolatai kicsit elkalandoznak a holnapi nap felé, amikor Ziál ismét megszólal, ő pedig visszazuhan a valóságba.*
-Mi? Ja. *mosolyog.*-Persze, hogyne. Úgyis egész nap ezt csináltam. *kacsint Ziálra. Jókedvűen nézi, amint a lány incselkedik vele kicsit, majd harcállásba áll. Egészen úgy, ahogy mutatta neki.*
-Hát nem kezesbárány az biztos... Egykezes, és jobb. Persze a kétkezes kardot is tudod így használni, de szerintem jobb neked egy kisebb egykezes, meg egy pajzs... vagy erős alkarvédő a bal kezedre... vagy... hé, ne hívj már mesternek! *neveti el magát.*
-Egész nap azt hallgatom, hogy Eyron mester így, Eyron mester úgy... nem érzem magam még öregnek a mesterezéshez, egy tíz éves szájából nem hangzik olyan rosszul, de a tiédből... mintha egy vénember lennék. *korholja egy kicsit a lányt, de persze csöppet sem gorombán, vagy komor tekintettel. Majd Ziálhoz lép, és megszemléli oldalról az állását.*
-Ugye tudsz róla, ha így hagyod a lábad, fél perc se kell, hogy kiüssenek? *vág vissza a lánynak. Hadd ugrassa ő is.*-Tedd előrébb a jobb lábad.
*Vissza sétál Ziál elé. Bár már szürkül az ég alja, van még idejük pár alap leckét átvenni.*
-Markold meg erősen a kardot... nem emlékszem... felmértük már a karod erejét? *teszi fel hirtelen a kérdést, mert hiába ráncolja homlokát, olyan régen voltak már itt, hogy teljesen elfelejtette, mutatott-e meg valami ilyesmit a lánynak. Aztán egyszerre csak eszébe jut az a hirtelen közelség, ami aznap este volt kettejük között, és zavarba jön saját gondolataitól.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:03:52
Üzenet elküldve: 2014-09-19 19:03:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Az öleléstől kicsit melege lesz, kívül és belül a szívében is. Örömmel hallja, hogy Lazelitnek milyen jó élményei voltak a nemesi családnál. Nagyon örül neki, hogy végre olyan munkát végez, ami méltó hozzá. Belül nagyon büszke, hogy barátja, ilyen kiváló lovag, hogy első napján már véglegesítenék is.*
-Igen egész nap lustálkodtunk a selyem párnákon, mint két elkényeztetett hercegnő. El is fáradtam benne.
*Kuncog egy kicsit, majd a lovagra néz.*
~Biztosra vettem, hogy kiválóan megállja a helyét. Milyen szép a szeme, a boldogság fénye van benne... észak jeges folyói... olyan szép... ~
*Ahogy ráébred, hogy ébren ábrándozik és éppen Lazelitet bámulja közben, kicsit zavarba jön és gyorsan eltereli a gondolatait a helyes irányba.*
-Fibiennével a piacon voltunk és eladtunk... illetve vettünk... szóval jót mulattunk. Ő a fogadóban maradt. Főzőcskéset játszik a konyhán, azt hiszem pár fogás lehet átalakul, majd az étlapon.
*Nevet egyet és közben a fa kardot kezdi lóbálni a kezében, amit ki tudja honnan akadt a kezébe, erre nem is nagyon figyelt oda. Mikor Lazelit a szalmabábut kezdi püfölni félmosollyal, fordul felé.*
-Tudod egyszer meg akartál tanítani, harcolni. Áll még az ajánlat?
*Felemeli a kardot és viccesen meglóbálja a férfi előtt, majd látványosan harcállásba áll, de közben nem fogy ki a mosolyból.*
-Milyen kezes is vagyok Mester?
*Direkt használja megint ezt a jelzőt, szereti vele ugratni a lovagot. Szemében huncut fény csillan.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 19:05:01
*Az öleléstől kicsit melege lesz, kívül és belül a szívében is. Örömmel hallja, hogy Lazelitnek milyen jó élményei voltak a nemesi családnál. Nagyon örül neki, hogy végre olyan munkát végez, ami méltó hozzá. Belül nagyon büszke, hogy barátja, ilyen kiváló lovag, hogy első napján már véglegesítenék is.*
-Igen egész nap lustálkodtunk a selyem párnákon, mint két elkényeztetett hercegnő. El is fáradtam benne.
*Kuncog egy kicsit, majd a lovagra néz.*
~Biztosra vettem, hogy kiválóan megállja a helyét. Milyen szép a szeme, a boldogság fénye van benne... észak jeges folyói... olyan szép... ~
*Ahogy ráébred, hogy ébren ábrándozik és éppen Lazelitet bámulja közben, kicsit zavarba jön és gyorsan eltereli a gondolatait a helyes irányba.*
-Fibiennével a piacon voltunk és eladtunk... illetve vettünk... szóval jót mulattunk. Ő a fogadóban maradt. Főzőcskéset játszik a konyhán, azt hiszem pár fogás lehet átalakul, majd az étlapon.
*Nevet egyet és közben a fa kardot kezdi lóbálni a kezében, amit ki tudja honnan akadt a kezébe, erre nem is nagyon figyelt oda. Mikor Lazelit a szalmabábut kezdi püfölni félmosollyal, fordul felé.*
-Tudod egyszer meg akartál tanítani, harcolni. Áll még az ajánlat?
*Felemeli a kardot és viccesen meglóbálja a férfi előtt, majd látványosan harcállásba áll, de közben nem fogy ki a mosolyból.*
-Milyen kezes is vagyok Mester?
*Direkt használja megint ezt a jelzőt, szereti vele ugratni a lovagot. Szemében huncut fény csillan.*
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 19:05:01
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:42:40
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:42:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Ziálnak//
*Mikor meghallja az olyannyira ismerős hangot, széles mosollyal fordul Ziál felé.*
-Ne nevezz mesternek. *mondja, majd a földbe szúrja fakardját - amihez igencsak kell azért erő, tekintve, hogy nem siklik olyan könnyen át a szilaj dolgokon, mint fémkardja - és átöleli a lányt egy pillanatra köszöntésképpen. Többre nem is merné, mert a mellkasában eddig szunnyadó vadállat különös randalírozásba kezd. Rátámaszkodik a kardra, és vigyorogva néz végig a lányon.*
-Nagyszerű! De Te kipihentebbnek tűnsz mint én, csak nem lustálkodtál ma? *ugratja a lányt egy kicsit, majd kiegyenesedik támaszkodásából, és kirántja a kardot a földből.*
-Ami engem illet, csodálatosan éreztem magam! Végre van rendes munkám! A Larren család nagyon kedves, Loan pedig... el kell ismernem, majdnem annyira levett a lábamról, mint tegnap Fibienne. *mosolyog.*-Azt hiszem jó kölyök. Remek lovag lesz belőle egyszer. Na és te? Mesélj! Mit csináltatok ma? Örülök, hogy eljöttél. Hol hagytad Fibiennet? *emeli fel a kardot, majd a szalmabábu felé fordul, és ad neki egy-két alaposan ütős csapást.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 18:43:16
*Mikor meghallja az olyannyira ismerős hangot, széles mosollyal fordul Ziál felé.*
-Ne nevezz mesternek. *mondja, majd a földbe szúrja fakardját - amihez igencsak kell azért erő, tekintve, hogy nem siklik olyan könnyen át a szilaj dolgokon, mint fémkardja - és átöleli a lányt egy pillanatra köszöntésképpen. Többre nem is merné, mert a mellkasában eddig szunnyadó vadállat különös randalírozásba kezd. Rátámaszkodik a kardra, és vigyorogva néz végig a lányon.*
-Nagyszerű! De Te kipihentebbnek tűnsz mint én, csak nem lustálkodtál ma? *ugratja a lányt egy kicsit, majd kiegyenesedik támaszkodásából, és kirántja a kardot a földből.*
-Ami engem illet, csodálatosan éreztem magam! Végre van rendes munkám! A Larren család nagyon kedves, Loan pedig... el kell ismernem, majdnem annyira levett a lábamról, mint tegnap Fibienne. *mosolyog.*-Azt hiszem jó kölyök. Remek lovag lesz belőle egyszer. Na és te? Mesélj! Mit csináltatok ma? Örülök, hogy eljöttél. Hol hagytad Fibiennet? *emeli fel a kardot, majd a szalmabábu felé fordul, és ad neki egy-két alaposan ütős csapást.*
A hozzászólás írója (Lazelit Eyron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 18:43:16
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:06:50
Üzenet elküldve: 2014-09-19 18:06:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lazelitnek//
*Mikor felkelt reggel, természetesen megvárta,a míg a kis Fibienne is felébred, majd jól bereggeliztek nevetgélve a fogadóban jókedvűen. Persze Lazelitet nem találta ott, hiszen mondta, hogy ma korán elmegy "mesterkedni", így nem lepődött meg, inkább csak azon, hogy tudja, hogy nem lehet itt, de mégis kereste. Utána a kislánnyal bejárták a piacot, hogy újabb keverékeken, adhasson túl és szerencséére, az asszonyság ma jó kedvében volt a gyógynövény árusító pultnál, mert még meg is toldotta, amit ígért neki a főzetekért. Lehet, hogy ezt a vele tartó kislánynak is köszönhető volt, mert bájos pofijának és cserfes nyelvének láthatóan az árus sem tudott ellenállni, így jutalmul vett is neki néhány finom édességet, aztán belevetették magukat a piaci forgatagba. Miután kimulatták magukat visszatértek a fogadóba, ahol az, az üzenet fogadta, hogy Lazelit a Barakkban van. Fibienne éppen belemerült egy új recept taglalásába és főzőcskéset játszott bemerészkedve a konyhába is, láthatóan nagyon jól játszott, így nem akarta félbe szakítani.*
-Kicsit maradj itt Fibienne én elmegyek a barakkhoz és majd Lazelittel együtt visszajövünk a fogadóba, ha végzett.
*Egy idősebb lányt pillantott meg a fogadós körül sertepertélni, így adott neki néhány aranyat, hogy figyeljen a kislányra és, ha kedve van hozzá kísérje őt a barakkhoz, majd nagy puszit nyomott kishúga homlokára és sietve el is indult a barakk felé gyors léptekkel, hogy minél előbb viszont láthassa lovagját. Nem feledkezik el a barakk szabályairól, így a bejáratnál gyorsan leadja minden fegyverét és átveszi a gyakorlókat, majd végigpásztázza szemével a terepet és hamarosan meg is találja akit keres. Ragyogó mosollyal lép Lazelithez.*
-Üdvözlöm Mester! Milyen volt az első napja, új munkahelyén?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 18:08:06
*Mikor felkelt reggel, természetesen megvárta,a míg a kis Fibienne is felébred, majd jól bereggeliztek nevetgélve a fogadóban jókedvűen. Persze Lazelitet nem találta ott, hiszen mondta, hogy ma korán elmegy "mesterkedni", így nem lepődött meg, inkább csak azon, hogy tudja, hogy nem lehet itt, de mégis kereste. Utána a kislánnyal bejárták a piacot, hogy újabb keverékeken, adhasson túl és szerencséére, az asszonyság ma jó kedvében volt a gyógynövény árusító pultnál, mert még meg is toldotta, amit ígért neki a főzetekért. Lehet, hogy ezt a vele tartó kislánynak is köszönhető volt, mert bájos pofijának és cserfes nyelvének láthatóan az árus sem tudott ellenállni, így jutalmul vett is neki néhány finom édességet, aztán belevetették magukat a piaci forgatagba. Miután kimulatták magukat visszatértek a fogadóba, ahol az, az üzenet fogadta, hogy Lazelit a Barakkban van. Fibienne éppen belemerült egy új recept taglalásába és főzőcskéset játszott bemerészkedve a konyhába is, láthatóan nagyon jól játszott, így nem akarta félbe szakítani.*
-Kicsit maradj itt Fibienne én elmegyek a barakkhoz és majd Lazelittel együtt visszajövünk a fogadóba, ha végzett.
*Egy idősebb lányt pillantott meg a fogadós körül sertepertélni, így adott neki néhány aranyat, hogy figyeljen a kislányra és, ha kedve van hozzá kísérje őt a barakkhoz, majd nagy puszit nyomott kishúga homlokára és sietve el is indult a barakk felé gyors léptekkel, hogy minél előbb viszont láthassa lovagját. Nem feledkezik el a barakk szabályairól, így a bejáratnál gyorsan leadja minden fegyverét és átveszi a gyakorlókat, majd végigpásztázza szemével a terepet és hamarosan meg is találja akit keres. Ragyogó mosollyal lép Lazelithez.*
-Üdvözlöm Mester! Milyen volt az első napja, új munkahelyén?
A hozzászólás írója (Ziál Nimoden) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.19 18:08:06
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-19 17:40:40
Üzenet elküldve: 2014-09-19 17:40:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Ziálnak //
*Lazelit már pirkadat óta ébren van.
Reggel korán kelt, és felkeltette az álmos fogadóst, ahogyan este megbeszélte vele, hogy dobjon ki neki egy kis reggelit.
Nem evett sokat, csak egy rúd száraz kolbászt, némi sajtot és kenyeret, de épp elég volt a kezdéshez.
Átsietett az istállós fiúhoz, akire rábízta Árvahajat. Neki adta kölcsön pár napra, mert a fiú újabban gyakorta járt egy közeli faluba, ami nagyjából 2 napi járásra volt innét. Beteg lett a menyasszonya édesanyja, így ő próbált segíteni a családnak, de két napi út hosszas lett volna számára szinte nap mint nap. Így Lazelit felajánlotta neki Árvahajat, cserébe, hogy eteti, itatja és mosdatja a lovat. Ezzel mindketten jól jártak - Árvahajnak volt állandó szállása, a fiú pedig, akit Rinolnak hívtak, kevesebb mint egy nap alatt elért kedveséhez.
lazelit pár percet elidőzött lovával, hogy ne feledkezzen meg róla, beszélt néhány szót Rinollal, és már ment is a dolgára.
A Larren kúriában reggelivel várták, így nem is kellett volna a fogadóban ennie. De nem utasíthatta vissza, így majd kidurrant a sok finomságtól, mire eljött az idő, hogy találkozzon Loannal. Kellemesen csalódott a fiúban. Korához képest meglehetősen okos, tisztességes, becsületes, jól nevelt, és ügyes fiú volt. Minden érdekelte, és kicsit saját magát juttatta eszébe újdonsült tanonca. Kicsit furcsa volt ugyan számára, hogy Loan, Eyron mesternek szólítja, de a nap végére egészen megszokta. A fiú tehetséges volt, és jó humorral áldották meg az istenek, így mondhatni nagyszerű volt a férfi napja. Lord Larren is roppantul elégedett volt Lazelit munkájával, és megpedzegette, ha a további napokban is így látja dolgozni, fennáll az állandó munka veszélye.
Így jó kedéllyel meghívta Lazelitet egy kupa borra, jóformán lakomát kapott ebédre, s mire késő délutánra elhagyta a férfi a kúriát, döbbenten konstatálta, hogy hosszú idő után elégedettnek érzi magát.
Visszament a fogadóba, hogy megkeresse Ziált, de se a lányt, se a kis Fibiennet nem találta sehol, így hagyott egy üzenetet a fogadósnál, hogy a Barakkban lesz sötétedésig. Útra kelt, és átvágott a városon, útban a piacon feltöltötte készleteit ebből abból, majd a Barakkba érve leadta fegyvereit, elkérte azok hasonlatos másolatát fából, és besétált a gyakorlótérre, hogy néhány alapvető, régi mozdulatot felfrissítsen, amit majd Loannak taníthat a napokban. Kellemesen telt az idő, és bár egyre lejjebb csúszott a nap a horizontra, ez nem tántorította el a gyakorlástól, sem pedig jókedvétől. Végre úgy tűnt, minden jóra fordulni látszik.*
*Lazelit már pirkadat óta ébren van.
Reggel korán kelt, és felkeltette az álmos fogadóst, ahogyan este megbeszélte vele, hogy dobjon ki neki egy kis reggelit.
Nem evett sokat, csak egy rúd száraz kolbászt, némi sajtot és kenyeret, de épp elég volt a kezdéshez.
Átsietett az istállós fiúhoz, akire rábízta Árvahajat. Neki adta kölcsön pár napra, mert a fiú újabban gyakorta járt egy közeli faluba, ami nagyjából 2 napi járásra volt innét. Beteg lett a menyasszonya édesanyja, így ő próbált segíteni a családnak, de két napi út hosszas lett volna számára szinte nap mint nap. Így Lazelit felajánlotta neki Árvahajat, cserébe, hogy eteti, itatja és mosdatja a lovat. Ezzel mindketten jól jártak - Árvahajnak volt állandó szállása, a fiú pedig, akit Rinolnak hívtak, kevesebb mint egy nap alatt elért kedveséhez.
lazelit pár percet elidőzött lovával, hogy ne feledkezzen meg róla, beszélt néhány szót Rinollal, és már ment is a dolgára.
A Larren kúriában reggelivel várták, így nem is kellett volna a fogadóban ennie. De nem utasíthatta vissza, így majd kidurrant a sok finomságtól, mire eljött az idő, hogy találkozzon Loannal. Kellemesen csalódott a fiúban. Korához képest meglehetősen okos, tisztességes, becsületes, jól nevelt, és ügyes fiú volt. Minden érdekelte, és kicsit saját magát juttatta eszébe újdonsült tanonca. Kicsit furcsa volt ugyan számára, hogy Loan, Eyron mesternek szólítja, de a nap végére egészen megszokta. A fiú tehetséges volt, és jó humorral áldották meg az istenek, így mondhatni nagyszerű volt a férfi napja. Lord Larren is roppantul elégedett volt Lazelit munkájával, és megpedzegette, ha a további napokban is így látja dolgozni, fennáll az állandó munka veszélye.
Így jó kedéllyel meghívta Lazelitet egy kupa borra, jóformán lakomát kapott ebédre, s mire késő délutánra elhagyta a férfi a kúriát, döbbenten konstatálta, hogy hosszú idő után elégedettnek érzi magát.
Visszament a fogadóba, hogy megkeresse Ziált, de se a lányt, se a kis Fibiennet nem találta sehol, így hagyott egy üzenetet a fogadósnál, hogy a Barakkban lesz sötétedésig. Útra kelt, és átvágott a városon, útban a piacon feltöltötte készleteit ebből abból, majd a Barakkba érve leadta fegyvereit, elkérte azok hasonlatos másolatát fából, és besétált a gyakorlótérre, hogy néhány alapvető, régi mozdulatot felfrissítsen, amit majd Loannak taníthat a napokban. Kellemesen telt az idő, és bár egyre lejjebb csúszott a nap a horizontra, ez nem tántorította el a gyakorlástól, sem pedig jókedvétől. Végre úgy tűnt, minden jóra fordulni látszik.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-16 15:08:32
Üzenet elküldve: 2014-09-16 15:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ilwen//
* Wram nagyot bólint a kapott válaszra. Remélte, hogy a másik elfogadja, no nem csak tisztességből, de kíváncsiságból is. Meg akarja tudni, hogy hányadán áll Ilwen a sötétekkel*
~Az ellenségem ellensége, a szövetségesem.~
*Idézi fel a régi szállóigét, amely anno már a törzseknél is alaptételnek volt mondható.*
-Magam is tudom, merre van. Hozom a holmimat.-
*Válaszol hasonló kimért stílusban, majd eligazgatva magán páncélját, elhozza a legénytől fegyverövét, felszerelését. Ahogy kilépnek az utcára, azonnal a Pegazus felé veszi az irányt.*
* Wram nagyot bólint a kapott válaszra. Remélte, hogy a másik elfogadja, no nem csak tisztességből, de kíváncsiságból is. Meg akarja tudni, hogy hányadán áll Ilwen a sötétekkel*
~Az ellenségem ellensége, a szövetségesem.~
*Idézi fel a régi szállóigét, amely anno már a törzseknél is alaptételnek volt mondható.*
-Magam is tudom, merre van. Hozom a holmimat.-
*Válaszol hasonló kimért stílusban, majd eligazgatva magán páncélját, elhozza a legénytől fegyverövét, felszerelését. Ahogy kilépnek az utcára, azonnal a Pegazus felé veszi az irányt.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-15 14:42:26
Üzenet elküldve: 2014-09-15 14:42:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wram Vrauk//
*Hát, valóban jól tette, hogy nem indult el. Az ingyen sör pedig mindig is a kellemes dolgok közé fog tartozni - kivéve, hogyha valami húgy italt dobnak elé, de ez a Pegazusban nem jellemző. A felajánlást így persze nem fogja elutasítani.*
- Arra van a Pegazus. *Mutat a barakk kijárata felé, majd néhány bátortalanabb lépés után meg is indul a kijelölt irányba.* Az jó nekem. *Szól még, és bár talán kissé "bunkó" a viselkedésmód, de csak nem tudja levetkőzni azt a fölényes érzetet, ami eltölti az ork elkalapálása után. Ha jön az ork, ha nem, ő bizony így is-úgy is arra veszi az irányt.*
*Hát, valóban jól tette, hogy nem indult el. Az ingyen sör pedig mindig is a kellemes dolgok közé fog tartozni - kivéve, hogyha valami húgy italt dobnak elé, de ez a Pegazusban nem jellemző. A felajánlást így persze nem fogja elutasítani.*
- Arra van a Pegazus. *Mutat a barakk kijárata felé, majd néhány bátortalanabb lépés után meg is indul a kijelölt irányba.* Az jó nekem. *Szól még, és bár talán kissé "bunkó" a viselkedésmód, de csak nem tudja levetkőzni azt a fölényes érzetet, ami eltölti az ork elkalapálása után. Ha jön az ork, ha nem, ő bizony így is-úgy is arra veszi az irányt.*
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-15 10:41:29
Üzenet elküldve: 2014-09-15 10:41:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ilwen//
*Wram állát tapogatva lép a férfi elé.*
-Már várom a percet, amikor újra találkozunk, ember. Nem szokásom, de mivel van egy közös tulajdonságunk a mélységiekkel szemben, továbbra is áll az ajánlatom, miszerint meghívlak egy italra, ott ahol neked jó. Ez több annál, amit ember tőlem valaha is kapott. Nos?-
*Néz mélyen a másik szemébe az ork. A választól függetlenül azután a vértéhez lép és felveszi, míg a gyakorlófegyvereket pedig félrerakja.*
*Wram állát tapogatva lép a férfi elé.*
-Már várom a percet, amikor újra találkozunk, ember. Nem szokásom, de mivel van egy közös tulajdonságunk a mélységiekkel szemben, továbbra is áll az ajánlatom, miszerint meghívlak egy italra, ott ahol neked jó. Ez több annál, amit ember tőlem valaha is kapott. Nos?-
*Néz mélyen a másik szemébe az ork. A választól függetlenül azután a vértéhez lép és felveszi, míg a gyakorlófegyvereket pedig félrerakja.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-14 18:32:38
Üzenet elküldve: 2014-09-14 18:32:38
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
*Aprócska csizmák koppannak a Gazdagnegyed utcáin, a hozzá tartozó aprócska lábak nevetségesen elnagyolt lépésekkel szelik át az utat, és hangosan tapicskálva viszik kis gazdájukat a barakkba, ki épp csak arra az egy pillanatra szakítja félbe katonai díszmenetét, amíg a strázsáló városőr kollégákat, a nekik kijáró tisztelgéssel köszönti, majd belépve nagyot dobbant csizmasarokkal, és vigyázzállásban cövekel le a pult előtt.*
-Osztag! Tisztelegj!
*Adja ki az utasítást csengő hangon, és követi is saját parancsát készségesen. Majd a formaságokat letudva pakolja a meglepett legény elé zsebeiből, oldaláról fegyverarzenálját; egy parittyát, egy marék kavicsot, egy pici, életlen piros nyelű bicskát, egy fél patkószeget, öt kukoricamagot. Mellényzsebből még előkerül egy törött cserépdarab, és vagy húsz centi zsinór összegabalyodva. Végül még tiszteleg, és máris lép a fakardok felé arcán földöntúli boldogságtól mámoros örömmel.*
-Osztag! Tisztelegj!
*Adja ki az utasítást csengő hangon, és követi is saját parancsát készségesen. Majd a formaságokat letudva pakolja a meglepett legény elé zsebeiből, oldaláról fegyverarzenálját; egy parittyát, egy marék kavicsot, egy pici, életlen piros nyelű bicskát, egy fél patkószeget, öt kukoricamagot. Mellényzsebből még előkerül egy törött cserépdarab, és vagy húsz centi zsinór összegabalyodva. Végül még tiszteleg, és máris lép a fakardok felé arcán földöntúli boldogságtól mámoros örömmel.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-14 14:40:52
Üzenet elküldve: 2014-09-14 14:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
* Miután átvágott a gazdagnegyed fényűzően hivalkodó épületei között, melyek büszkén hirdetik a kékvérű nemesség gazdagságát, Rowon lassan megérkezik a barakk egyszerűbb, és praktikusabb épületéhez. És bár a gazdagok házainak szépségét ő is elismeri, mégis jobban értékeli a katonai objektum letisztultabb felépítését. Miután belépett, mint mindenki más, ő is leadja saját harci eszközeit, és gyakorló fegyvereket vesz magához. Eljött az ideje hogy eddzen egy kicsit, hiszen az életbemaradás feltétele sokszor lehet a megfelelő edzettség megléte. A karddal és tőrrel való harcot gyakorolja először. *
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-14 10:27:57
Üzenet elküldve: 2014-09-14 10:27:57
ÚJ
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Álom//
~Vagyok, hol? ~ *Csodálkozik az óriás. A barakk előtt találja magát. De... de nem akárhogy. Repül. A járókelők mind őt bámulják, ahogyan ott repked a barakk előtt. ~Tudni repülni? ~ Egyre inkább csodálkozik a dolgon, nem tudja hogyan csinálja, de látszik rajta, hogy élvezi. Hamar el is kezd kezeit szárnyként használva repkedni a bejárat felé. Az őrök még jobban csodálkoznak, mint ő maga. Az egyik hirtelen nyílpuskát vesz elő és lelőné Harbogassit, de a nyíl átmegy testén. Ekkor az óriás el kezd nevetni. *
- Háh! Az óriásokat nem ilyen fa faragták... vagyis... fából! *Tovább repül, egészen az edzőtérig. De ott hirtelen lezuhan és elsötétül a kép. *
~Vagyok, hol? ~ *Csodálkozik az óriás. A barakk előtt találja magát. De... de nem akárhogy. Repül. A járókelők mind őt bámulják, ahogyan ott repked a barakk előtt. ~Tudni repülni? ~ Egyre inkább csodálkozik a dolgon, nem tudja hogyan csinálja, de látszik rajta, hogy élvezi. Hamar el is kezd kezeit szárnyként használva repkedni a bejárat felé. Az őrök még jobban csodálkoznak, mint ő maga. Az egyik hirtelen nyílpuskát vesz elő és lelőné Harbogassit, de a nyíl átmegy testén. Ekkor az óriás el kezd nevetni. *
- Háh! Az óriásokat nem ilyen fa faragták... vagyis... fából! *Tovább repül, egészen az edzőtérig. De ott hirtelen lezuhan és elsötétül a kép. *
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-13 09:37:51
Üzenet elküldve: 2014-09-13 09:37:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wram Vrauk//
*Úgy tűnik, hogy a találat sikeres, és kellőképpen hatásos ahhoz, hogy az ork véget vessen a küzdelemnek - olyan értelemben, hogy egyszerűen feladja. Furcsa, azt hitte keményebb a férfi, és legalább egy ájulást bevállal majd, de hát mindig változó, hogy éppen ki mennyire hajtja magát a gyakorlótéren. A felé dobott erszényt elkapja, majd gondosan elteszi.*
- Majd máskor visszavághatsz, Trutymó. *Szól a kis zöld orknak.* Az Első óvja a lelkedet a továbbiakban. *Ez amolyan elköszönésként is lehet értelmezni, persze még nem lódul neki, hátha kíván valamit az ork szólni.*
*Úgy tűnik, hogy a találat sikeres, és kellőképpen hatásos ahhoz, hogy az ork véget vessen a küzdelemnek - olyan értelemben, hogy egyszerűen feladja. Furcsa, azt hitte keményebb a férfi, és legalább egy ájulást bevállal majd, de hát mindig változó, hogy éppen ki mennyire hajtja magát a gyakorlótéren. A felé dobott erszényt elkapja, majd gondosan elteszi.*
- Majd máskor visszavághatsz, Trutymó. *Szól a kis zöld orknak.* Az Első óvja a lelkedet a továbbiakban. *Ez amolyan elköszönésként is lehet értelmezni, persze még nem lódul neki, hátha kíván valamit az ork szólni.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-10 23:08:26
Üzenet elküldve: 2014-09-10 23:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Ilwen//
*Megint ugyan az a hiba. Sokat kell még csiszolnia a két fegyverrel való harc technikáját és ez most megbosszúlja magát. Nem sikerül találatot bevinnie, ellenben belemozdul a másik mozdulatába, aminek eredményeképpen hangosan csattan állán a pallos hegye. Erős ütést kap, a lendülettől hátra tántorodik és nagyot puffanva eldől. Kezeiből kiesnek a fegyverek, míg szájában érzi a vér sós ízét. Ebből a helyzetből már nem lehet győzelmet aratni.*
~Vesztettem.~
*Tudatosul benne a valóság. Valami kattan belül, és elkezd kacagni. Beletelik egy bő percbe, mire sikerül felülnie. Egy sercintéssel megszabadul a szájában lévő vértől, és kardjára támaszkodva, nagy nehezen feláll. Mikor úgy érzi, hogy biztosan áll, elengedi a kardot, ami a porba hull.*
-Feladom. Ezúttal nyertél, névtelen vörös. De aljas nem vagyok. Legalábbis annyira nem, mint hiszed.-
*A mondat végén az övéhez kap, és Ilwen Jh'tatar felé hajít egy erszényt, benne 30 arannyal.
*
*Megint ugyan az a hiba. Sokat kell még csiszolnia a két fegyverrel való harc technikáját és ez most megbosszúlja magát. Nem sikerül találatot bevinnie, ellenben belemozdul a másik mozdulatába, aminek eredményeképpen hangosan csattan állán a pallos hegye. Erős ütést kap, a lendülettől hátra tántorodik és nagyot puffanva eldől. Kezeiből kiesnek a fegyverek, míg szájában érzi a vér sós ízét. Ebből a helyzetből már nem lehet győzelmet aratni.*
~Vesztettem.~
*Tudatosul benne a valóság. Valami kattan belül, és elkezd kacagni. Beletelik egy bő percbe, mire sikerül felülnie. Egy sercintéssel megszabadul a szájában lévő vértől, és kardjára támaszkodva, nagy nehezen feláll. Mikor úgy érzi, hogy biztosan áll, elengedi a kardot, ami a porba hull.*
-Feladom. Ezúttal nyertél, névtelen vörös. De aljas nem vagyok. Legalábbis annyira nem, mint hiszed.-
*A mondat végén az övéhez kap, és Ilwen Jh'tatar felé hajít egy erszényt, benne 30 arannyal.
*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-09-10 21:21:59
Üzenet elküldve: 2014-09-10 21:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Wram Vrauk//
- De te sem vagy becsületesebb náluk. *Zárja rövidre a dolgot, mikor az ork azzal hozakodik elő, hogy mi a helyzet a mélységiekkel. Egy igazi trutymóval áll szemben ezek szerint. A támadás azonban kevésbé ütős: kicsit nehézkes comb felé vágni és a másik kézzel egy tőr végével fejbe ütni a másikat. A vágáshoz kell egy kis távolság kettejük között, végig kell vinni a mozdulatot, csak utána lehet előrelendülni a tőrrel. Így Ilwen pallosával akasztja meg a felé száguldó kardot, ezek után pedig még arra is van ideje, hogy a tőr elől elhajoljon, hátra-oldalra lépjen ki, hogy kicsit messzebb kerüljön ellenfelétől. Természetesen a másik irányba, mint ahonnan a kardcsapás jött. A kitéréssel párhuzamosan pedig lentről felfelé suhint a pallossal, a combja mellett volt, ott akasztotta meg ellenfele kardját, és onnan fölfele, az állat alulról megcélozva támad.*
- De te sem vagy becsületesebb náluk. *Zárja rövidre a dolgot, mikor az ork azzal hozakodik elő, hogy mi a helyzet a mélységiekkel. Egy igazi trutymóval áll szemben ezek szerint. A támadás azonban kevésbé ütős: kicsit nehézkes comb felé vágni és a másik kézzel egy tőr végével fejbe ütni a másikat. A vágáshoz kell egy kis távolság kettejük között, végig kell vinni a mozdulatot, csak utána lehet előrelendülni a tőrrel. Így Ilwen pallosával akasztja meg a felé száguldó kardot, ezek után pedig még arra is van ideje, hogy a tőr elől elhajoljon, hátra-oldalra lépjen ki, hogy kicsit messzebb kerüljön ellenfelétől. Természetesen a másik irányba, mint ahonnan a kardcsapás jött. A kitéréssel párhuzamosan pedig lentről felfelé suhint a pallossal, a combja mellett volt, ott akasztotta meg ellenfele kardját, és onnan fölfele, az állat alulról megcélozva támad.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361