*Ó hogy nap nem múlhat Zia nélkül a Barakkban. De nem ám! Két oka is van annak, hogy minden áldott reggel benéz. Egyrészt a gyakorlófegyverektől könnyebb sebeket szerzett fizetővendégek, másrészt némi ingyenes, majdnem önkéntes, de mindenképp karitatív munka. Történetesen bedolgozik a városőröknek, már amennyiben megkérik, mert azért magától nem erősen ajánlkozik olyan feladatokra melyekből csak kiadásai lehetnek. Igaz jól jön az üzletnek a reklám, és mint hosszútávú befektetésként tekint a rabok, és őrök gyógyellátására.*
-Üdv pofika!
*Na igen, és a harmadik ok, amit maximum részegen ismerne be. Kifejezetten szimpatikus számára a fegyvertáras legény, és valamiért imádja bosszantani a suhancot.
Már fel is csusszant formás kis popsijával a pultra, ahogy szokott. A fiú meg tiltakozik, ahogy szokott. Zia szerint ez kettejük baráti, cukkolós játéka. A srác véleménye egyébként az egész helyzetről még nem annyira tudott, bár félszavakból azért sejthető. Nem tiltakozik olyan hévvel, mint kezdetben, holott szorult már az őröknél a lány miatt. Leginkább kezdi elfogadni a szituációt, úgy, mint egy újabb feladatait nehezítő elemet a munkafronton.*
-Na mi újság picinyem? Keresett valaki? Vér? Sérült? Beteg? Esetleg a cella fronton bármi érdemleges?
*Kérdései úgy záporoznak mintha nem is a fegyverek leadása okán ücsörögne ott a kölyök, hanem kifejezetten azért, hogy Ziana asszisztense, és titkára legyen egy személyben. A válaszból pedig csak azt hajlandó meghallani, mi az érdeklődéseire felel, egyebeket, mint tiltakozás, rendre utasítás, kéretlen szitkok, na meg a többi rezzenéstelen arccal engedi el füle mellett.*
-Jól van. Ügyes vagy. Pihenj!
*Ad vigyorogva megerősítést és parancsot. Éppen nem reagálva le a srác szenvedő könyörgését, miszerint, ha csepp érzés is szorult Zianába, ne telepedjen minden alkalommal a pultra, és nehezítse ezzel szegény, szerencsétlen, lánghajú felcserek által halmozottan hátrányos fiúcska munkáját.
Ő marad, egy jó órát biztosan. Érdeklődve nézegeti a párharcokat, néha élesen füttyent is egy-egy kiforrottabb mozdulat láttán. Széles vigyorral köszönti az őrség azon tagjait, kiket már megismert, és bár különbség nincs, de véleménye szerint nagyon udvariasan azokat, akiket, majd csak azután fog. Az érkezőket ő is kedvesen figyelmezteti a ház szabályaira; Fegyvereket a pultra, jószágokat a kapu elé. Mindezek közben vagy történik valami, vagy sem. A foglárnak mindenképp időt kell adni, hogy rendezze a rabok sorait, és fogait.*