// Véletlen találkozás //
-Rendben, itt megvárlak. *Bólint rá a kijelentésre. Végre visszaadhatja a tekercseket, amiken már vagy háromszor átrágta magát, úgyhogy az elmélet már megvan. Már csak gyakorolnia kéne, és akkor egy újabb varázslattal gazdagodhatna. S ha már ott van, utánakérdez, hogy vannak-e új tekercsek, ha lehet, akkor vízmágiát tartalmazóak. Ugyan még nem tudja, melyik ágra specializálódjon, de hát egy kis tündérke mégis csak furcsán nézne ki, ha lángcsóvákat lövöldözne, bár az biztosan látványosabb lenne. Na, ezt még eldönti.* ~Tényleg, a fürdő! Kell nekem ilyen szerencsésnek, vagyis szerencsétlennek lennem. Ha már eddig nem tudtam íjazni, miért pont most jött össze?~ *Nem lelkesedik az ötletért, hiszen mégis csak olyan helyre fog menni, ahol nem feltétlenül érzi magát otthon, de hát az ígéret az ígéret. Amúgy is rá férne már egy fürdés, csak nem épp ebben a formában. De egy rossz szava sincs, hiszen fogadtak, csupán egy kelletlen nyelvöltéssel válaszol a férfinak, habár biztos benne, hogy tisztában van azzal, hogy nem rajong az ötletért, és pont azért választotta ezt.*
-Persze! *Pattan fel a földről, kezében az íjjal, amit vissza is akaszt a helyére, majd, miután már Kim is megszabadult a fegyverektől, elindul a kijárat felé. Visszakéri dobótőreit, és már kinn is van az épületből. Jól esik neki a friss levegő. Nem szeret túl sokáig a négy fal között lenni, ha külsőleg nem is, és igazából belül sem igazán tündér, azért sokkal jobban érzi magát a természetben, mint az épületekben.*
-Most vissza kell mennünk egészen a negyed szívéig, és ott balra, onnan már látni is a templomot, és a templomkertet. *Indul el visszafelé ugyan azon az úton, amerről jöttek.*