Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 118 (2341. - 2360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2360. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-28 14:08:57
Üzenet elküldve: 2015-06-28 14:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok Randevúja//
//Szegénynegyed//
*Miután sikeresen lerázták üldözőiket, lihegve dől neki az egyik falnak, és figyelmesen hallgatja végig mindazt, amit társa mond neki. Először tényleg figyel, azután már csak inkább kétkedve bámulja a mézszínhajú csajszit.*
- Nem hiszem, hogy pár bunyótól erősebbek leszünk, cukorfalat... *Mondja a fejét csóválva* - Viszont nem fogjuk hülyére unni a pofánkat, szóval vágjunk bele.
*Mondja, majd szó nélkül elindul a barakk irányába. Látásból ismeri a helyet, de még soha a büdös életben nem járt ott, így hát jó lesz belevágni a dolgok sűrűjébe.*
//Barakk//
*Ahogy a barakk felé veszi(k) az irányt, kisvártatva oda is ér(nek). Az a segítőkész cuki kis fiúcska már egyből nyafog is a fegyverekért, Leilith pedig a "c" hang többszörös kiadásának közepette válaszol*
- Olyan nekem nincs, gyöngyvirág. Talán annak a lotyónak van ott, ni! *bök a fejével Norgen felé* - Attól kérd el.
*Ha Norgent tartóztatja már fel a gyöngyvirág, akkor ő komótos tempóban, fütyörészve besétál a barakkba, és szemérmesen körbetekint. Sok városőr gyakorlatozik itt, akik nem restek rá tapasztani szemüket, és a mindjárt érkező Norgennel sem fognak másképp tenni, ha már egyszer egy ilyen züllött küllemű asszonyságra is megkeményednek, mint a szikla.
Talán nem kellett volna a kis srácot olyannyira figyelmen kívül hagyni, hisz' gyakorlófegyvert is ő adományoz számukra, de most már mindegy, Leilith büszkeségén esne csorba, ha visszakullogna a fegyverekért. Ehelyett inkább addig kutat a porban, míg fel nem lel két fafegyvert, egy lándzsának tetsző valamit, meg valami csatabárdot, amiknek semmi élük nincs, nehogy az anyámasszony katonája városőröknek nehogy felsértődjön a puha kis bababőre.*
- Én találtam, enyém a választás joga, cukorfalat. *mosolyog a másik eredarra* - A csatabárdot választom.
*Eközben egyre több kíváncsi szempár tapad rájuk, miközben a fehér hajú odahajítja a mézhajúnak a lándzsát, majd a saját kis fegyverét jobb kezébe fogja, baljával pedig int, hogy kezdjen ő.*
- Na gyere lotyó, szétkapom a fejed, aztán táncolok a hulládon. *neveti el magát, hangjában nincs él, nincs harag, csupán aranyos kis csipogó hangján csipkelődik, hátha sikerül felhergelnie őt.*
//Szegénynegyed//
*Miután sikeresen lerázták üldözőiket, lihegve dől neki az egyik falnak, és figyelmesen hallgatja végig mindazt, amit társa mond neki. Először tényleg figyel, azután már csak inkább kétkedve bámulja a mézszínhajú csajszit.*
- Nem hiszem, hogy pár bunyótól erősebbek leszünk, cukorfalat... *Mondja a fejét csóválva* - Viszont nem fogjuk hülyére unni a pofánkat, szóval vágjunk bele.
*Mondja, majd szó nélkül elindul a barakk irányába. Látásból ismeri a helyet, de még soha a büdös életben nem járt ott, így hát jó lesz belevágni a dolgok sűrűjébe.*
//Barakk//
*Ahogy a barakk felé veszi(k) az irányt, kisvártatva oda is ér(nek). Az a segítőkész cuki kis fiúcska már egyből nyafog is a fegyverekért, Leilith pedig a "c" hang többszörös kiadásának közepette válaszol*
- Olyan nekem nincs, gyöngyvirág. Talán annak a lotyónak van ott, ni! *bök a fejével Norgen felé* - Attól kérd el.
*Ha Norgent tartóztatja már fel a gyöngyvirág, akkor ő komótos tempóban, fütyörészve besétál a barakkba, és szemérmesen körbetekint. Sok városőr gyakorlatozik itt, akik nem restek rá tapasztani szemüket, és a mindjárt érkező Norgennel sem fognak másképp tenni, ha már egyszer egy ilyen züllött küllemű asszonyságra is megkeményednek, mint a szikla.
Talán nem kellett volna a kis srácot olyannyira figyelmen kívül hagyni, hisz' gyakorlófegyvert is ő adományoz számukra, de most már mindegy, Leilith büszkeségén esne csorba, ha visszakullogna a fegyverekért. Ehelyett inkább addig kutat a porban, míg fel nem lel két fafegyvert, egy lándzsának tetsző valamit, meg valami csatabárdot, amiknek semmi élük nincs, nehogy az anyámasszony katonája városőröknek nehogy felsértődjön a puha kis bababőre.*
- Én találtam, enyém a választás joga, cukorfalat. *mosolyog a másik eredarra* - A csatabárdot választom.
*Eközben egyre több kíváncsi szempár tapad rájuk, miközben a fehér hajú odahajítja a mézhajúnak a lándzsát, majd a saját kis fegyverét jobb kezébe fogja, baljával pedig int, hogy kezdjen ő.*
- Na gyere lotyó, szétkapom a fejed, aztán táncolok a hulládon. *neveti el magát, hangjában nincs él, nincs harag, csupán aranyos kis csipogó hangján csipkelődik, hátha sikerül felhergelnie őt.*
2359. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-27 18:21:39
Üzenet elküldve: 2015-06-27 18:21:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan, Tyran, Kőszirt fiúk//
*Nitta nem veszi észre, hogy Tyran kissé savanyú arcot vág, különben is a szemében a fiú lovag, minden tekintetben, és nem igazán érdekli az, hogy formailag éppen annak számít-e vagy sem.
Az óriásokról immár tudja, hogy azok, ez tény.
Lorsan pedig? Az ő szemében az elf is lovag, függetlenül attól, hogy róla nagyjából sejti, hogy semmi köze nem volt soha semmiféle lovagi iskolához vagy rendhez.*
~De lovag az, aki belülről jövően az.~
– Valóban meg *suttogja, de a többiek előtt mást nem tesz hozzá, nem mondja el, hogy mennyire örül neki, és mennyire meglepte, hogy ilyen gyorsan találkoznak újból.
De úgy veszi észre, az elf megkönnyebbül kicsit, hogy ő így intézte a bemutatását, és óvatosan elmosolyodik. Örül, hogy a fiatal Tyran és Lorsan kezet fognak. Sejti, hogy az elftől ez nem kis elismerés a fiú felé, és valahol önmaga legyőzése is. Kíváncsi az óriásokkal hogy zajlik majd ugyanez.*
– Csak némi edzés *válaszol a kérdésre.* Tyran tanítgatott pár trükkre, ami ellene is beválhat, illetve én próbálkoztam. De aztán amint nem figyeltem simán barakk körüli röppályára küldött. Akkor nyekkentem Dwartak lábai előtt *int a szőke óriás felé*, aki viszont rögtön felsegített. Szóval szó sincs itt dicsőséges győzelemről, csak pár leckéről, amolyan kis adok-kapok okításról. Aztán még megnéztem Turwal és Tyran összecsapását is *mesél immár kissé felszabadultabban, lelkesen.*
– Tényleg fiúk, ott ki lett a nyertes?
*Nitta nem veszi észre, hogy Tyran kissé savanyú arcot vág, különben is a szemében a fiú lovag, minden tekintetben, és nem igazán érdekli az, hogy formailag éppen annak számít-e vagy sem.
Az óriásokról immár tudja, hogy azok, ez tény.
Lorsan pedig? Az ő szemében az elf is lovag, függetlenül attól, hogy róla nagyjából sejti, hogy semmi köze nem volt soha semmiféle lovagi iskolához vagy rendhez.*
~De lovag az, aki belülről jövően az.~
– Valóban meg *suttogja, de a többiek előtt mást nem tesz hozzá, nem mondja el, hogy mennyire örül neki, és mennyire meglepte, hogy ilyen gyorsan találkoznak újból.
De úgy veszi észre, az elf megkönnyebbül kicsit, hogy ő így intézte a bemutatását, és óvatosan elmosolyodik. Örül, hogy a fiatal Tyran és Lorsan kezet fognak. Sejti, hogy az elftől ez nem kis elismerés a fiú felé, és valahol önmaga legyőzése is. Kíváncsi az óriásokkal hogy zajlik majd ugyanez.*
– Csak némi edzés *válaszol a kérdésre.* Tyran tanítgatott pár trükkre, ami ellene is beválhat, illetve én próbálkoztam. De aztán amint nem figyeltem simán barakk körüli röppályára küldött. Akkor nyekkentem Dwartak lábai előtt *int a szőke óriás felé*, aki viszont rögtön felsegített. Szóval szó sincs itt dicsőséges győzelemről, csak pár leckéről, amolyan kis adok-kapok okításról. Aztán még megnéztem Turwal és Tyran összecsapását is *mesél immár kissé felszabadultabban, lelkesen.*
– Tényleg fiúk, ott ki lett a nyertes?
2358. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-27 10:30:15
Üzenet elküldve: 2015-06-27 10:30:15
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek, Lorsan, Tyran//
* Hiába olyan nagyra nőtt ő is, s hiába elf, az éles szemek sem látnak egy másik, hasonlónak nagyra nőtt férfin. Inkább az érzékeny orra és a lány illata, vagy talán hegyes füle, amivel meghallotta Nitta hangját? Vagy csak megérzés? Maradjon rejtély ez és megáll a nő előtt, mosolyogva. Látható, hogy mindketten egyformán örülnek a viszont látásnak. Az viszont jó, hogy a lány nem ugrik a nyakába. Kicsit túl korainak érezné még az efféle érzelem kinyilvánítást. Noha Nitta eddig az egyelten, akit már igazán megszokott és eltűr, sőt, elfogad maga mellett, a férfi még korántsem képes arra, hogy ennyire nyíltan, mások előtt kifejezze érzéseit. Még nem szokott hozzá rendesen a nagyobb tömegekhez. *
- Megígértem, hogy megkereslek.
* Ennyit felel csak rá, majd a név szerinti bemutatkozás után kezet fog azzal, aki azt elfogadja tőle. Nitta számára feltűnhet; hiszen ő ismeri már annyira; hogy ez a kézfogás tőle már kicsit gyorsabban jön. Picit ökölbe szorul még a keze és haloványan megremeg, de nem tétovázik olyan látványosan, mikor a fürdőnél mutatkozott be a lánynak. *
- Lorsan Vesryn Illitran, amolyan, kóbor -féle vadász meg harcos és egyebek.
- Szóval, harciaskodsz, és dicsőséget dicsőségre halmoznál?
* Apró kis vicc, utalva a fürdőben elért győzelmére. Szájának szegletében látszik egy mosoly kísérlet, hogy a lány is láthassa, poénkodik. Ő. Ez is megesik végre vele. *
* Hiába olyan nagyra nőtt ő is, s hiába elf, az éles szemek sem látnak egy másik, hasonlónak nagyra nőtt férfin. Inkább az érzékeny orra és a lány illata, vagy talán hegyes füle, amivel meghallotta Nitta hangját? Vagy csak megérzés? Maradjon rejtély ez és megáll a nő előtt, mosolyogva. Látható, hogy mindketten egyformán örülnek a viszont látásnak. Az viszont jó, hogy a lány nem ugrik a nyakába. Kicsit túl korainak érezné még az efféle érzelem kinyilvánítást. Noha Nitta eddig az egyelten, akit már igazán megszokott és eltűr, sőt, elfogad maga mellett, a férfi még korántsem képes arra, hogy ennyire nyíltan, mások előtt kifejezze érzéseit. Még nem szokott hozzá rendesen a nagyobb tömegekhez. *
- Megígértem, hogy megkereslek.
* Ennyit felel csak rá, majd a név szerinti bemutatkozás után kezet fog azzal, aki azt elfogadja tőle. Nitta számára feltűnhet; hiszen ő ismeri már annyira; hogy ez a kézfogás tőle már kicsit gyorsabban jön. Picit ökölbe szorul még a keze és haloványan megremeg, de nem tétovázik olyan látványosan, mikor a fürdőnél mutatkozott be a lánynak. *
- Lorsan Vesryn Illitran, amolyan, kóbor -féle vadász meg harcos és egyebek.
- Szóval, harciaskodsz, és dicsőséget dicsőségre halmoznál?
* Apró kis vicc, utalva a fürdőben elért győzelmére. Szájának szegletében látszik egy mosoly kísérlet, hogy a lány is láthassa, poénkodik. Ő. Ez is megesik végre vele. *
2357. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-27 09:09:21
Üzenet elküldve: 2015-06-27 09:09:21
ÚJ
![>Tyran Razzury [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/310_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek, Lorsan//
* Az ifjú harcos úgy véli, ezzel a kis edzéssel tanult egyet s mást. Legalábbis, ami az óriások elleni párbajnál jól jöhet.
Turwal válaszain jót derül, de valóban abszurd kérdésekkel bombázta az imént. *
- Tyran Razzurynak hívnak és lo... * Hirtelen abbahagyja a mondatot. Hiszen ő már nem lovag. Valószínűleg ő a leggyorsabban elbukott lovag. De mindenről a hűbérura tehet. * ... volt lovag.
* Fejezi be keserű képpel. Ő sem tudja, miért árulta el az óriásnak, de sejti, hogy az nem akar ártani neki ez miatt. Ha netán faggatózna, miért is ex-lovag, akkor csak annyit felel, hogy "majd később elmeséli". Ha nem firtatja, akkor mosolyt erőltet magára, megpróbálva leplezni iménti
keservét.
Mikor odaérnek a beszélgető pároshoz, Tyran gyomra kordul egyet, jelezve, hogy lassan itt az idő megtömni azt. Mivel még csak az egyiknek mutatkozott be, így kezet nyújt az eddig Tyhrnittával beszélgető óriásnak. *
- Tyran. Tyran Razzury.
* Arra lesz figyelmes, hogy Tyhrnitta hirtelen előlép és egy elfet üdvözöl. Megtudja, hogy Lorsan az illető becses neve, majd mikor Tyhrnitta lovagnak titulálja, egy pillanatra ismét grimaszba torzul arca. Kezet nyújt a jövevénynek és visszahúzódik, hogy a két óriás is kezet rázhasson, ha akar. *
* Az ifjú harcos úgy véli, ezzel a kis edzéssel tanult egyet s mást. Legalábbis, ami az óriások elleni párbajnál jól jöhet.
Turwal válaszain jót derül, de valóban abszurd kérdésekkel bombázta az imént. *
- Tyran Razzurynak hívnak és lo... * Hirtelen abbahagyja a mondatot. Hiszen ő már nem lovag. Valószínűleg ő a leggyorsabban elbukott lovag. De mindenről a hűbérura tehet. * ... volt lovag.
* Fejezi be keserű képpel. Ő sem tudja, miért árulta el az óriásnak, de sejti, hogy az nem akar ártani neki ez miatt. Ha netán faggatózna, miért is ex-lovag, akkor csak annyit felel, hogy "majd később elmeséli". Ha nem firtatja, akkor mosolyt erőltet magára, megpróbálva leplezni iménti
keservét.
Mikor odaérnek a beszélgető pároshoz, Tyran gyomra kordul egyet, jelezve, hogy lassan itt az idő megtömni azt. Mivel még csak az egyiknek mutatkozott be, így kezet nyújt az eddig Tyhrnittával beszélgető óriásnak. *
- Tyran. Tyran Razzury.
* Arra lesz figyelmes, hogy Tyhrnitta hirtelen előlép és egy elfet üdvözöl. Megtudja, hogy Lorsan az illető becses neve, majd mikor Tyhrnitta lovagnak titulálja, egy pillanatra ismét grimaszba torzul arca. Kezet nyújt a jövevénynek és visszahúzódik, hogy a két óriás is kezet rázhasson, ha akar. *
2356. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-27 08:32:54
Üzenet elküldve: 2015-06-27 08:32:54
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*A Gazdagnegyed felől érkezik, kísérettel. Muszáj friss levegőt szívnia. Ami az imént történt, igencsak felkavaró volt.*
~ Átkozott büszkeség! ~
*Muszáj lesz egyet mozognia. A bejáratnál szokás szerint leadja a fegyvereit, és egyetlen, fa gyakorlóbotot visz magával. Keres egy gyakorlóbábot, megáll vele szemben. A fa fegyvert maga elé fogja a földre támasztja. Lehunyja a szemét, és egy ideig meg sem mozdul. Kiüríti az elméjét. Majd újra kinyitja. A botot megforgatja a levegőben, hogy lendületet nyerjen, majd egy kitöréssel lecsap deréktájékon, a csapás utolsó utáni pillanatban történő visszafogásával összpontosítva annak erejét. Visszalép, újra kivár, majd suhintás. Így folytatja, amíg dühe el nem kezd csillapodni. Csak miután mindentől megszabadult, hagyja el a barakkot, és kéri vissza a kardját. Irány a forgatag!*
~ Átkozott büszkeség! ~
*Muszáj lesz egyet mozognia. A bejáratnál szokás szerint leadja a fegyvereit, és egyetlen, fa gyakorlóbotot visz magával. Keres egy gyakorlóbábot, megáll vele szemben. A fa fegyvert maga elé fogja a földre támasztja. Lehunyja a szemét, és egy ideig meg sem mozdul. Kiüríti az elméjét. Majd újra kinyitja. A botot megforgatja a levegőben, hogy lendületet nyerjen, majd egy kitöréssel lecsap deréktájékon, a csapás utolsó utáni pillanatban történő visszafogásával összpontosítva annak erejét. Visszalép, újra kivár, majd suhintás. Így folytatja, amíg dühe el nem kezd csillapodni. Csak miután mindentől megszabadult, hagyja el a barakkot, és kéri vissza a kardját. Irány a forgatag!*
2355. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:41:02
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:41:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tyran, Dwartak, Turwal, Lorsan //
- Ahogy mondod, hasznos. És tényleg aranyban mérik. Az pedig való igaz, hogy rátok nagy méret kell, ami több anyagot, de több munkát is igényel. Azt hiszem, bár sok előnye van a harcban, ha valaki nagy, de akadnak hátrányai is *fejezi be halkan a lány.*
~Például többe van a ruha, meg a fegyver is. És akkor ez még csak az anyagi oldala.~
*Nitta is Tyran és a másik óriás párharcára néz, és meglepve látja, hogy a fiú egész jól tartja magát a rőt hajú ellen.*
– Élvezet nézni őket *céloz ezzel Tyran és az óriás táncára.* Úgy látom, mind a ketten értik a dolgukat, bár egész más a stílusuk. Te hogy látod?
*Kedvesen elmosolyodik, ahogy az óriás kezet fog vele, illetve inkább nagyon is óvatosan az egész karját fogja meg. Pedig emberi nőkhöz képest Nitta nem kicsi, de hát egy óriás mércéje egészen más. Ugyanakkor piont emiatt nem fél úgy a szőke Dwartak érintésétől, ahogy például meghőkölt Tyran közelségétől. Pedig a fiú sem akarta őt bántani.*
– Örvendek Dwartak. Turwal.
*A rőt hajúnak csak odainteget, reméli ezzel nem vonja el nagyon a figyelmét a harctól sem neki, sem az ifjú Tyrannek.*
~Ő tényleg nem ártana nekem, úgy hiszem. Kedves ifjú, lovagias is. És persze nagyon fiatal, bármilyen magasra is nőtt.~
– Értem. Nem tudtam eddig a rendetekről *felel udvariasan.* És nem, nem vagyok lovag. Egy régi wegtoreni nemesi ház utolsó leszármazottja vagyok, és ott tanultam a kardforgatást. De ez már rég volt, és tekintve a nememet, nem örököltem semmit, így időnként elszegődtem ide-oda. Attól függően, mire volt szükség, tanítottam kislányokat, vagy épp gyermekek testőre voltam.
*Nitta halkan mesél, de azért úgy, hogy az óriás jól hallja.*
– Azt hiszem, megértem *feleli.* Bár igazából már abból is tanulok, hogy nézem a fivéredet és Tyrant.
*Nitta azért elmosolyodik, barátságosan. Esze ágában nincs megkérdőjelezni más hitét. A hit komoly dolog.
Az már inkább móka, amit Turwal az emberevésről mond, bár ő is hallott pletykákat, de sose említett senki semmi bizonyosat, így úgy véli, a fivérek valóban nem esznek embert.*
– Evésről szólva, éhesek vagytok, vagy még bírnátok egy kört? *érdeklődik az óriásoktól és Tyrantól.
A válaszukat várja, mikor furcsa, ismerős érzés lesz rajta úrrá.
Mintha valaki nézné, mintha az a nézés megérintené.
Nitta kissé nyugtalanul pillant körbe, érzett már ilyet, nem is olyan régen.*
~Itt van. Biztosan.~
*Kiles Dwartak takarásából, és a bejárat felé pillant.
Lorsan lassan lépked felé, csuklyája hátratolva, a férfi, ahogy látja, őt nézi.*
~Hogy tudott kiszúrni?~
*Nem érti, de nem bánja. Tesz két lépést előre, és a felé tartó elfre függeszti a tekintetét. Ha Tyran vagy az óriás fivérek csodálkoznának most rajta, jelenleg az sem érdekli.*
– Tényleg eljöttél, Lorsan! *köszönti halkan az érkezőt.
Nem ugrik a nyakába, az egyikükhöz sem illene jelenleg, csak nézi komolyan, de a szemei ragyognak. Örül a férfi érkezésének.
Aztán eszébe jut, hogy nincs egyedül és kissé zavarba jön, hogyan magyarázza az elf felbukkanását a többieknek, hiszen eléggé jól látható, az elf férfi őt keresi. De végül dönt:*
– Fiúk, Lorsan egy ismerősöm a nyári forgatagról. *Nem akarja túlcifrázni a bemutatást, sem többet mondani, mint amennyit szerinte ilyen körülmények között szükséges.* Lorsan, az ifjú itt Tyran, aki mégis betalált egy csapásával, Dwartak, aki utána talpra emelt, és a fivére Turwal. Lovagok.
- Ahogy mondod, hasznos. És tényleg aranyban mérik. Az pedig való igaz, hogy rátok nagy méret kell, ami több anyagot, de több munkát is igényel. Azt hiszem, bár sok előnye van a harcban, ha valaki nagy, de akadnak hátrányai is *fejezi be halkan a lány.*
~Például többe van a ruha, meg a fegyver is. És akkor ez még csak az anyagi oldala.~
*Nitta is Tyran és a másik óriás párharcára néz, és meglepve látja, hogy a fiú egész jól tartja magát a rőt hajú ellen.*
– Élvezet nézni őket *céloz ezzel Tyran és az óriás táncára.* Úgy látom, mind a ketten értik a dolgukat, bár egész más a stílusuk. Te hogy látod?
*Kedvesen elmosolyodik, ahogy az óriás kezet fog vele, illetve inkább nagyon is óvatosan az egész karját fogja meg. Pedig emberi nőkhöz képest Nitta nem kicsi, de hát egy óriás mércéje egészen más. Ugyanakkor piont emiatt nem fél úgy a szőke Dwartak érintésétől, ahogy például meghőkölt Tyran közelségétől. Pedig a fiú sem akarta őt bántani.*
– Örvendek Dwartak. Turwal.
*A rőt hajúnak csak odainteget, reméli ezzel nem vonja el nagyon a figyelmét a harctól sem neki, sem az ifjú Tyrannek.*
~Ő tényleg nem ártana nekem, úgy hiszem. Kedves ifjú, lovagias is. És persze nagyon fiatal, bármilyen magasra is nőtt.~
– Értem. Nem tudtam eddig a rendetekről *felel udvariasan.* És nem, nem vagyok lovag. Egy régi wegtoreni nemesi ház utolsó leszármazottja vagyok, és ott tanultam a kardforgatást. De ez már rég volt, és tekintve a nememet, nem örököltem semmit, így időnként elszegődtem ide-oda. Attól függően, mire volt szükség, tanítottam kislányokat, vagy épp gyermekek testőre voltam.
*Nitta halkan mesél, de azért úgy, hogy az óriás jól hallja.*
– Azt hiszem, megértem *feleli.* Bár igazából már abból is tanulok, hogy nézem a fivéredet és Tyrant.
*Nitta azért elmosolyodik, barátságosan. Esze ágában nincs megkérdőjelezni más hitét. A hit komoly dolog.
Az már inkább móka, amit Turwal az emberevésről mond, bár ő is hallott pletykákat, de sose említett senki semmi bizonyosat, így úgy véli, a fivérek valóban nem esznek embert.*
– Evésről szólva, éhesek vagytok, vagy még bírnátok egy kört? *érdeklődik az óriásoktól és Tyrantól.
A válaszukat várja, mikor furcsa, ismerős érzés lesz rajta úrrá.
Mintha valaki nézné, mintha az a nézés megérintené.
Nitta kissé nyugtalanul pillant körbe, érzett már ilyet, nem is olyan régen.*
~Itt van. Biztosan.~
*Kiles Dwartak takarásából, és a bejárat felé pillant.
Lorsan lassan lépked felé, csuklyája hátratolva, a férfi, ahogy látja, őt nézi.*
~Hogy tudott kiszúrni?~
*Nem érti, de nem bánja. Tesz két lépést előre, és a felé tartó elfre függeszti a tekintetét. Ha Tyran vagy az óriás fivérek csodálkoznának most rajta, jelenleg az sem érdekli.*
– Tényleg eljöttél, Lorsan! *köszönti halkan az érkezőt.
Nem ugrik a nyakába, az egyikükhöz sem illene jelenleg, csak nézi komolyan, de a szemei ragyognak. Örül a férfi érkezésének.
Aztán eszébe jut, hogy nincs egyedül és kissé zavarba jön, hogyan magyarázza az elf felbukkanását a többieknek, hiszen eléggé jól látható, az elf férfi őt keresi. De végül dönt:*
– Fiúk, Lorsan egy ismerősöm a nyári forgatagról. *Nem akarja túlcifrázni a bemutatást, sem többet mondani, mint amennyit szerinte ilyen körülmények között szükséges.* Lorsan, az ifjú itt Tyran, aki mégis betalált egy csapásával, Dwartak, aki utána talpra emelt, és a fivére Turwal. Lovagok.
2354. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:33:18
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:33:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Nem egészen biztos benne, hogy jól emlékszik, de mintha a barakk lenne a városőrség szállása. Így hallotta korábban. Egészen biztos találni fog valakit aki majd meghallgatja és kézre keríti azt a szörnyű párt, akik ezt tették vele. Nem volt szinte semmije, azt is elvették. Kicsalták gombát szedni az erdő szélére, majd lecsapták és elhurcolták messze a várostól, hogy a nincstelen kis szolgáló a vadak martaléka legyen. Így keveredett Thargarodba, ám most, hogy visszatért a városba igazságot akar! Igazságot!
Elő is adja hevesen az egyik őrnek, de hamar kipenderítik. Szakadt és olyan koldusformának nézik megint. Alig hisznek el valamit neki és egyáltalán nem is veszik őt komolyan. Jellemző. Így csalódottan veszi az irányt a nyári forgatag felé, hátha ott megcsinálhatja a szerencséjét.*
Elő is adja hevesen az egyik őrnek, de hamar kipenderítik. Szakadt és olyan koldusformának nézik megint. Alig hisznek el valamit neki és egyáltalán nem is veszik őt komolyan. Jellemző. Így csalódottan veszi az irányt a nyári forgatag felé, hátha ott megcsinálhatja a szerencséjét.*
2353. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-26 20:57:40
Üzenet elküldve: 2015-06-26 20:57:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nitta//
* Tehát a Barakk. Ahogy a lány is mondta, ide el fog járni edzeni. Ez volt a cél, miután az utazási terv csődbe ment. Kalandnak, tapasztalatszerzésnek jó lett volna. Megszokni egy nagyobb csoportot, velük maradni egy ideig. Így most kénytelen a kutyaharapást szőrivel elvet követni és bemerészkedni a városba, sok-sok ember és más lény közé. Lovát elhagyja a Barakk előtt, tudja, nem kószál el messzire és nem hagyja magát befogni senkinek, minden holmija rajta van. A nála lévő fegyvereket viszont kénytelen leadni a pultnál strázsáló fiúnak. Savanyú képet vágna, nem teszi. Inkább hátrébb tolja a csuklyát a fejéről és körülnéz, hátha itt leli most Nittát. Kiszúrja őt messziről, az éles elf szemek jóvoltából, de a lány nincs egyedül. Vesz egy mély levegőt és letolva a fejéről a csuklyát megindul felé, lassan. Addig is szokja a helyet és a többieket. *
* Tehát a Barakk. Ahogy a lány is mondta, ide el fog járni edzeni. Ez volt a cél, miután az utazási terv csődbe ment. Kalandnak, tapasztalatszerzésnek jó lett volna. Megszokni egy nagyobb csoportot, velük maradni egy ideig. Így most kénytelen a kutyaharapást szőrivel elvet követni és bemerészkedni a városba, sok-sok ember és más lény közé. Lovát elhagyja a Barakk előtt, tudja, nem kószál el messzire és nem hagyja magát befogni senkinek, minden holmija rajta van. A nála lévő fegyvereket viszont kénytelen leadni a pultnál strázsáló fiúnak. Savanyú képet vágna, nem teszi. Inkább hátrébb tolja a csuklyát a fejéről és körülnéz, hátha itt leli most Nittát. Kiszúrja őt messziről, az éles elf szemek jóvoltából, de a lány nincs egyedül. Vesz egy mély levegőt és letolva a fejéről a csuklyát megindul felé, lassan. Addig is szokja a helyet és a többieket. *
2352. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-26 10:27:48
Üzenet elküldve: 2015-06-26 10:27:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reyf//
*Valójában a fiú épp olyan alkat, akiért általában olvadoznak a nőstények, és az zavarja a legjobban, hogy ez alól talán ő maga sem kivétel, mert akármennyire is próbálja rejtegetni, szimpatikusnak találja a tetovált kölyköt... noha persze közel sincs férfi. Azonban egyetlen rosszfiús mosoly sem tüntetheti el a felszíni mocskot, amely belepi. Visszataszító. Alig bírja ki, hogy ne kiáltson fel örömében, ahogy a faél a srác oldalát éri, de persze a fájdalom segít visszatartani, inkább összeszorítja fogait, és halkan felszisszen. Azért értékeli, hogy Reyf nem fogja vissza magát, mert ha így volna, tenne róla, hogy megkeserülje a születését is. Így azonban a lány a padlón végzi, és bár megpróbálna felállni, a fiú újabb csele meglepi, olyan erősen kapaszkodik bele a fegyverbe, hogy nem számít újabb támadásra, vagy legalábbis nincs ideje felkészülni rá. Villámló tekintettel bámul a mélységire, immár tulajdonképpen alóla, de egy grimasz kíséretében elereszti a fegyvereit, Reyf kardja ugyanis sikeresen torkának szegeződik. Hogy ezt még mennyit fogja hallgatni... mégis hogyan győzhette le egy mocskos kis felszíni? Ennyire berozsdásodott volna?*
- Lemásznál rólam?
*Mordul a somolygó kölyökre, minél előbb szabadulna legalább a nyertes póz megaláztatásától, ha már magától a ténytől nem tud. Halkan felsóhajt, kissé megmozgatja a bokáját, és kifejezéstelenül pillant Reyfre.*
- Felszínihez képest egész jó vagy... de legközelebb nem lesz ilyen szerencséd.
*Valójában a fiú épp olyan alkat, akiért általában olvadoznak a nőstények, és az zavarja a legjobban, hogy ez alól talán ő maga sem kivétel, mert akármennyire is próbálja rejtegetni, szimpatikusnak találja a tetovált kölyköt... noha persze közel sincs férfi. Azonban egyetlen rosszfiús mosoly sem tüntetheti el a felszíni mocskot, amely belepi. Visszataszító. Alig bírja ki, hogy ne kiáltson fel örömében, ahogy a faél a srác oldalát éri, de persze a fájdalom segít visszatartani, inkább összeszorítja fogait, és halkan felszisszen. Azért értékeli, hogy Reyf nem fogja vissza magát, mert ha így volna, tenne róla, hogy megkeserülje a születését is. Így azonban a lány a padlón végzi, és bár megpróbálna felállni, a fiú újabb csele meglepi, olyan erősen kapaszkodik bele a fegyverbe, hogy nem számít újabb támadásra, vagy legalábbis nincs ideje felkészülni rá. Villámló tekintettel bámul a mélységire, immár tulajdonképpen alóla, de egy grimasz kíséretében elereszti a fegyvereit, Reyf kardja ugyanis sikeresen torkának szegeződik. Hogy ezt még mennyit fogja hallgatni... mégis hogyan győzhette le egy mocskos kis felszíni? Ennyire berozsdásodott volna?*
- Lemásznál rólam?
*Mordul a somolygó kölyökre, minél előbb szabadulna legalább a nyertes póz megaláztatásától, ha már magától a ténytől nem tud. Halkan felsóhajt, kissé megmozgatja a bokáját, és kifejezéstelenül pillant Reyfre.*
- Felszínihez képest egész jó vagy... de legközelebb nem lesz ilyen szerencséd.
2351. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:46:05
Üzenet elküldve: 2015-06-25 23:46:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Óriások, Tyhrnitta, Tyran//
*Nem volt benne biztos, hogy a terve sikerül, az alacsonyabb népek néha ki tudják kerülni a lassabb mozgású óriást. Mikor végül is sikerül végrehajtani a manővert, Turwal egy pillanatig még az ifjú hátának szegezi kardját, majd lábát leveszi a karjáról és lenyúlva megragadja a másik alkarját, hogy fölsegítse. *
~Határozottan ügyes, és fantáziája is van. Ha nem botokkal játszottunk volna, gondot jelenthetett volna a pajzs hiánya. ~
- Nem volt ez verseny, hogy megnyerjem, nagyember. Csak gyakoroltunk kicsit, bár téged már megpuhított a lány is, így nekem is könnyebb dolgom volt *mondja Turwal kajánul vigyorogva, olyan hangerővel, hogy a nevezett és fivére is biztosan meghallja, majd megdörgöli bal alkarját, ahol egy sávban lehúzta rőt szőrét a felé hajított fakard.*
- Nem rossz gondolat, meg tudnék enni egy disznót. Bár nem hinném, hogy Dwartak, a bátyám is odalenne az ötletért. *mondja savanyú ábrázattal, majd elmosolyodik az ifjú élcelődésén a fogadóst illetően.*
- A nevem Kőszírt Turwal, Krolm lovagja. *a fapallost megtámasztja vállán, és jobbját nyújtja az ifjú felé. Ha végeztek a bemutatkozással, elindul vissza a másik kettő felé, és úgy folytatja.* - Északról jövünk, és keletre megyünk. Itt épp csak megálltunk. *mondja egyszerűen, nem biztos benne, hogy Krolm hite magyarázatra szorul-e errefelé, vagy sem; a rájuk váró sorsuk pedig bátyjával közös titoknak tekinti.* - Ami pedig a többi óriást illeti, nem sokkal találkoztam eddig. Emberek közt nőttem fel, de nem ettem meg egyet sem. Még. *vigyorogva lepillant beszélgetőpartnerére.* - De eddig nem hallottam, hogy a mi fajtánk ilyesmit tett volna, már hogy senki nem mondta, hogy látott volna ilyesmit. Vagy csak nem voltak túlélők... *dünnyögi eltűnődve.* De szerintem mesebeszéd. Minek enne bárki embert? Az rágós lehet, főleg, ha harcos a talpán az illető. Én megelégszem a csirkével, disznóval, szarvassal őzzel... de ne is beszéljünk erről, mert csak megfájdul a szívem! *mondja, majd megdörgöli hangosan korgó hasát.*
- És te ki fia-borja lennél, nagyember? A kardot jól forgatod, még ha kicsit, hmmm, szokatlan módon is. Vagy errefelé szokás hajigálni a kardot? *kérdezi félmosollyal az arcán.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 12:15:14, a következő indokkal:
Tömeges jelpótlás (*); durva helyesírási hibák; elgépelések.
*Nem volt benne biztos, hogy a terve sikerül, az alacsonyabb népek néha ki tudják kerülni a lassabb mozgású óriást. Mikor végül is sikerül végrehajtani a manővert, Turwal egy pillanatig még az ifjú hátának szegezi kardját, majd lábát leveszi a karjáról és lenyúlva megragadja a másik alkarját, hogy fölsegítse. *
~Határozottan ügyes, és fantáziája is van. Ha nem botokkal játszottunk volna, gondot jelenthetett volna a pajzs hiánya. ~
- Nem volt ez verseny, hogy megnyerjem, nagyember. Csak gyakoroltunk kicsit, bár téged már megpuhított a lány is, így nekem is könnyebb dolgom volt *mondja Turwal kajánul vigyorogva, olyan hangerővel, hogy a nevezett és fivére is biztosan meghallja, majd megdörgöli bal alkarját, ahol egy sávban lehúzta rőt szőrét a felé hajított fakard.*
- Nem rossz gondolat, meg tudnék enni egy disznót. Bár nem hinném, hogy Dwartak, a bátyám is odalenne az ötletért. *mondja savanyú ábrázattal, majd elmosolyodik az ifjú élcelődésén a fogadóst illetően.*
- A nevem Kőszírt Turwal, Krolm lovagja. *a fapallost megtámasztja vállán, és jobbját nyújtja az ifjú felé. Ha végeztek a bemutatkozással, elindul vissza a másik kettő felé, és úgy folytatja.* - Északról jövünk, és keletre megyünk. Itt épp csak megálltunk. *mondja egyszerűen, nem biztos benne, hogy Krolm hite magyarázatra szorul-e errefelé, vagy sem; a rájuk váró sorsuk pedig bátyjával közös titoknak tekinti.* - Ami pedig a többi óriást illeti, nem sokkal találkoztam eddig. Emberek közt nőttem fel, de nem ettem meg egyet sem. Még. *vigyorogva lepillant beszélgetőpartnerére.* - De eddig nem hallottam, hogy a mi fajtánk ilyesmit tett volna, már hogy senki nem mondta, hogy látott volna ilyesmit. Vagy csak nem voltak túlélők... *dünnyögi eltűnődve.* De szerintem mesebeszéd. Minek enne bárki embert? Az rágós lehet, főleg, ha harcos a talpán az illető. Én megelégszem a csirkével, disznóval, szarvassal őzzel... de ne is beszéljünk erről, mert csak megfájdul a szívem! *mondja, majd megdörgöli hangosan korgó hasát.*
- És te ki fia-borja lennél, nagyember? A kardot jól forgatod, még ha kicsit, hmmm, szokatlan módon is. Vagy errefelé szokás hajigálni a kardot? *kérdezi félmosollyal az arcán.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.26 12:15:14, a következő indokkal:
Tömeges jelpótlás (*); durva helyesírási hibák; elgépelések.
2350. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:47:14
Üzenet elküldve: 2015-06-25 22:47:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta, Kőszirtek, bár inkább csak Turwal//
* Egyik pillanatban még lesújt, másikban már beakasztott fakard látványa fogadja. ~ Mi? ~ Talán nem kellett volna lehunynia a kritikus pillanatban a szemét. Ahogy a hatalmas kéz rámarkol, Tyran egyből tudja, mihez akar kezdeni ellenfele. Kétségbeesést színlelve az ellenfele szemébe néz, hogy legalább jót derüljenek közben. Aztán úgy dönt, hagyja magát a földre húzni. ~ Így kevésbé fáj. ~
Mikor már a földön hever, s kard szegeződik hátának, Tyran megadja magát. *
- Te nyertél. Most pedig étkeznünk kéne valamit, bár... nem biztos, hogy jól laknátok, akkor sem, ha a fogadós vért izzadva szolgálná fel az étket.
* Próbál viccelődni, remélve, hogy nem sérti meg az óriást. Aztán látván, hogy a rémtörténetek nem is voltak annyira igazak, kíváncsiságból kérdez párat, miután az óriás elveszi a kardot a hátáról. *
- Mondd csak, honnan származtok s merre visz utatok? Illetve... nem tudom, hogy kérdezzem úgy, hogy ne legyen sértő, ezért csak kibököm: Még sosem találkoztam hozzátok hasonlókkal. Igazak a szóbeszédek, rémtörténetek a fajtádról?
* Hangjában semmi sem árulkodik félszről vagy utálatról más fajok iránt. Színtiszta kíváncsiság. *
* Egyik pillanatban még lesújt, másikban már beakasztott fakard látványa fogadja. ~ Mi? ~ Talán nem kellett volna lehunynia a kritikus pillanatban a szemét. Ahogy a hatalmas kéz rámarkol, Tyran egyből tudja, mihez akar kezdeni ellenfele. Kétségbeesést színlelve az ellenfele szemébe néz, hogy legalább jót derüljenek közben. Aztán úgy dönt, hagyja magát a földre húzni. ~ Így kevésbé fáj. ~
Mikor már a földön hever, s kard szegeződik hátának, Tyran megadja magát. *
- Te nyertél. Most pedig étkeznünk kéne valamit, bár... nem biztos, hogy jól laknátok, akkor sem, ha a fogadós vért izzadva szolgálná fel az étket.
* Próbál viccelődni, remélve, hogy nem sérti meg az óriást. Aztán látván, hogy a rémtörténetek nem is voltak annyira igazak, kíváncsiságból kérdez párat, miután az óriás elveszi a kardot a hátáról. *
- Mondd csak, honnan származtok s merre visz utatok? Illetve... nem tudom, hogy kérdezzem úgy, hogy ne legyen sértő, ezért csak kibököm: Még sosem találkoztam hozzátok hasonlókkal. Igazak a szóbeszédek, rémtörténetek a fajtádról?
* Hangjában semmi sem árulkodik félszről vagy utálatról más fajok iránt. Színtiszta kíváncsiság. *
2349. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 12:39:03
Üzenet elküldve: 2015-06-25 12:39:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Hemitar meglepődik a nő ajánlatán és mielőtt még válaszolna Argus megelőzi, ami miatt teljesen zavarba lesz a fiú. Így enyhén vöröslő arccal tekint Dayriara és így szól.*
- Örömömre szolgálna ez a megtiszteltetés, hogy a teáltalad kölcsönadott kardal védelmezhetlek titeket. Ígérem vigyázni, fogok rá amennyire csak tőlem telik.
*Tekintetét nem sokáig tudja a nőn tartani és a hangja is olyan kis gyengéd és nyugtalannak hangzik elsőre. Amikor Hemitar Argusal marad kettesben a mágus egyből leendő társairól kezd mesélni vagy legalábbis az egyikről. Óvva inti a gnómtól, mert veszélyesnek tartja, a papnövendék közben kezdi észrevenni a gyógyszer hatását Arguson.*
~Legalább egy kicsit ellazulsz barátom utána minden könnyebb lesz majd és kitisztulnak majd a gondolataid is.~
*Gondolatai közben teljes figyelmét a mágusnak szenteli, de nincs vele egyen véleményen. Hemitar szerint inkább a nőtől kéne tartani, de mivel nem tudja az indokot rá ezért nem ad aggodalmának hangot. Majd visszatér a harmadik fő is a társaságukban és örömhírekkel kényezteti el őket majd az említett kard a papnövendék kezébe kerül. Amikor a papnövendék kezébe veszi, a kardot kihúzza hüvelyéből és óvatosan megvizsgálja azt. Sajnos nem egy nagydarab harcos méreteivel rendelkezik, így előre el kell gondolnia miként, hogyan fogja használni a fegyvert, amikor kell. Egy-két lóbálás és forgatás után visszateszi, hüvelyébe majd a kard markolatán összekulcsolja kezét és lehunyja szemét.*
~Teremtő Elemek könyörgöm, hozzátok mikor a szükség úgy kívánja, megóvhassam társaimat és ne legyek hasztalan számukra. Kérlek, titeket óvjatok minket utunkon, hogy tovább szolgálhassalak titeket az életben.~
* Az imádkozást befejezve Hemitar felcsatolja magára a fegyvert és mosollyal az arcán jelzi, hogy felőle mehetnek tovább. Szerencsére ezután ismerős terepre érkeznek. Régebben sokat volt a barakkban itt lehet gyakorolni és ő sokszor meg is tette ezt. Kicsit később Dayria találkozik egy ismerősével, akit testőreként emleget. Amikor meghalja, Argus szavait érzi, hogy a mágus elveszni készül gondolataiban így hát próbálja visszarángatni a helyes útra. Gyermeteg kedves mosoly ül arcára és tekintetét a mágusra emeli.*
- Nincs, mitől félned itt vagyok, veled rám majd számíthatsz, ha kell. Segítek, amiben csak tudok és megvédjük a templomot.
*A beszélgetés végén visszaemeli fejét a női duóra és jobban szemügyre veszi őket. Ha elindulnak, feléjük azt sajna nem érzékeli Hemitar mert csak az új jövevényt figyeli. Külsős szemek azt hihetnék szerelmes lett a fiú és nem tudja levenni szemét a nőről. A papnövendék viszont csak próbálja összerakni a dolgokat, mert nem tűnik harcosnak a nő alakja, jelleme lehet, hogy az és vannak fegyverei is, de a tartás és a mozgás nem erről árulkodik. Kicsivel később, ha megtörtént a közeledés a lányok részéről Hemitarban tudatosul a dolog, amitől egyből rákvörös lesz az arca és a földet kezdi el fixírozni zavarába majd így szól közben halkan gyermeki hangon alig halhatóan.*
- Bocsánat a viselkedésemért. A nevem Rigolhand Hemitar a Teremtő Elemek szolgája a helyi templom papnövendéke vagyok.
*Amíg meg nem szólal, az új társuk nem igazán emeli fel tekintetét Hemitar.*
*Hemitar meglepődik a nő ajánlatán és mielőtt még válaszolna Argus megelőzi, ami miatt teljesen zavarba lesz a fiú. Így enyhén vöröslő arccal tekint Dayriara és így szól.*
- Örömömre szolgálna ez a megtiszteltetés, hogy a teáltalad kölcsönadott kardal védelmezhetlek titeket. Ígérem vigyázni, fogok rá amennyire csak tőlem telik.
*Tekintetét nem sokáig tudja a nőn tartani és a hangja is olyan kis gyengéd és nyugtalannak hangzik elsőre. Amikor Hemitar Argusal marad kettesben a mágus egyből leendő társairól kezd mesélni vagy legalábbis az egyikről. Óvva inti a gnómtól, mert veszélyesnek tartja, a papnövendék közben kezdi észrevenni a gyógyszer hatását Arguson.*
~Legalább egy kicsit ellazulsz barátom utána minden könnyebb lesz majd és kitisztulnak majd a gondolataid is.~
*Gondolatai közben teljes figyelmét a mágusnak szenteli, de nincs vele egyen véleményen. Hemitar szerint inkább a nőtől kéne tartani, de mivel nem tudja az indokot rá ezért nem ad aggodalmának hangot. Majd visszatér a harmadik fő is a társaságukban és örömhírekkel kényezteti el őket majd az említett kard a papnövendék kezébe kerül. Amikor a papnövendék kezébe veszi, a kardot kihúzza hüvelyéből és óvatosan megvizsgálja azt. Sajnos nem egy nagydarab harcos méreteivel rendelkezik, így előre el kell gondolnia miként, hogyan fogja használni a fegyvert, amikor kell. Egy-két lóbálás és forgatás után visszateszi, hüvelyébe majd a kard markolatán összekulcsolja kezét és lehunyja szemét.*
~Teremtő Elemek könyörgöm, hozzátok mikor a szükség úgy kívánja, megóvhassam társaimat és ne legyek hasztalan számukra. Kérlek, titeket óvjatok minket utunkon, hogy tovább szolgálhassalak titeket az életben.~
* Az imádkozást befejezve Hemitar felcsatolja magára a fegyvert és mosollyal az arcán jelzi, hogy felőle mehetnek tovább. Szerencsére ezután ismerős terepre érkeznek. Régebben sokat volt a barakkban itt lehet gyakorolni és ő sokszor meg is tette ezt. Kicsit később Dayria találkozik egy ismerősével, akit testőreként emleget. Amikor meghalja, Argus szavait érzi, hogy a mágus elveszni készül gondolataiban így hát próbálja visszarángatni a helyes útra. Gyermeteg kedves mosoly ül arcára és tekintetét a mágusra emeli.*
- Nincs, mitől félned itt vagyok, veled rám majd számíthatsz, ha kell. Segítek, amiben csak tudok és megvédjük a templomot.
*A beszélgetés végén visszaemeli fejét a női duóra és jobban szemügyre veszi őket. Ha elindulnak, feléjük azt sajna nem érzékeli Hemitar mert csak az új jövevényt figyeli. Külsős szemek azt hihetnék szerelmes lett a fiú és nem tudja levenni szemét a nőről. A papnövendék viszont csak próbálja összerakni a dolgokat, mert nem tűnik harcosnak a nő alakja, jelleme lehet, hogy az és vannak fegyverei is, de a tartás és a mozgás nem erről árulkodik. Kicsivel később, ha megtörtént a közeledés a lányok részéről Hemitarban tudatosul a dolog, amitől egyből rákvörös lesz az arca és a földet kezdi el fixírozni zavarába majd így szól közben halkan gyermeki hangon alig halhatóan.*
- Bocsánat a viselkedésemért. A nevem Rigolhand Hemitar a Teremtő Elemek szolgája a helyi templom papnövendéke vagyok.
*Amíg meg nem szólal, az új társuk nem igazán emeli fel tekintetét Hemitar.*
2348. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-25 11:27:04
Üzenet elküldve: 2015-06-25 11:27:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Hármasban hagyják el a Templomot Hemitarral, és az eredarral. A köpcös mágus legbelül örül, hogy a két másik mágus most nincs velük, mert így nyugodtabban tud majd beszélni Hemitarral. Elenith kérésére a gazdagnegyed felé indulnak, hogy a hölgy össze tudja szedni, amire szüksége van.*
-Persze, arra megyünk, amerre szeretné. *válaszolja az eredar kérdésére, hogy utána mehetnek -e a barakkba.*
*Út közben Hemitar szóvá teszi az aggodalmát az úttal kapcsolatban.*
-Veszélyes? Harc? Kard? *próbálja meglátni a lényegét a fiú szavainak.* Mágusok vagyunk, mi nem harcolunk. *jelenti ki, de amint kimondja, egyből megérti, mire gondolt a fiú.* Értelek, de nincs nálam kard, és nem is tudom használni. De valahogyan szerzünk neked.
~Vajon mennyibe kerülhet egy kard? A Csonttemető mellet fogunk elmenni, ott biztos, hogy lesz kard valamelyik sírban, vagy csak úgy egy halottnál.~
*Közben A lány máris felajánlja egy kardot a fiúnak. Argus eleinte úgy gondolja, hogy nem szól bele, hagyja a fiút dönteni, de aztán rájön, hogy az sem jó, ha szó nélkül hagyja.*
-Köszönjük szépen. Nagylelkű ajánlat. *hálálkodik a mágus, akár elfogadja a fiú, akár nem.*
*Majd a lány megkéri őket, hogy várják meg, amíg ő össze szedi a holmijait. Argus megérti az okot, hiszen ő maga is sokszor szolgált nemesi házaknál, s tudja, csak akkor látják szívesen, ha hívják. Így kettesben maradnak a fiúval, aminek örül is.*
-Ha már kettesben vagyunk. *kezd bele gyorsan, s kissé idegesen, miközben a fiú egy bogyót ajánl neki, amit szó nélkül elfogad, és elkezdi rágcsálni.*
-Szóval a gnómra oda kell figyelni. Nyam. Nyam. *miközben rágja a bogyót máris kezdi érezni a hatását.* Azt mondta, hogy elvesztette a hatalmát, valami elragadta tőle, de ő a maradékát a botjába zárta, ami él. *ahogyan a nyugtató hatni kezd, úgy egyre lassabban is beszél.* Az emlékeit nem vesztette el, csak a hatalmát, miközben a fiát feláldozta vagy mi. *talán a bogyó hatása, vagy csupán Argus szórakozottsága, hogy nem teljesen úgy mondja el dolgokat, ahogy történt, de a lényeg ugyan az.*
*Közben az eredar is megérkezik, s örömmel újságolja, hogy kapott élelmet is, amit hajlandó megosztani velük is. Majd elindulnak a barakkba.
A mágus nem sokszor tette be még a lábát a barakkba, de hát ez érthető is. Most is inkább bent az ajtó mellet megáll, s a fiú karját is megfogja, hogy maradjon ott vele. Miközben a lány a pultos fiúval beszélget, addig folytatja a gnómra való figyelmeztetést.*
-Szóval a gnóm valami főmágus volt, de nem tanulta meg a rúnákat, mozaikokat, hanem csupán a varázs szavakat, és mozdulatokat. Emlékszel az Örökség könyvére. Szerintem ő is egy örökös, de nem a te fajtádból.
*Közben a lány üdvözöl egy másik hölgyet, aki ránézésre, valami harcos lehet.*
~Testőr?~
*A két lány először némán áll egymással szemben, mint akik némán szavak nélkül beszélnének. Argus nem zavarja meg a két lányt, megvárja, hogy azok jöjjenek oda hozzájuk, ha már megbeszélték amit kell.*
-Rossz érzésem van. *mondja halkan Hemitarnak.*
*Hármasban hagyják el a Templomot Hemitarral, és az eredarral. A köpcös mágus legbelül örül, hogy a két másik mágus most nincs velük, mert így nyugodtabban tud majd beszélni Hemitarral. Elenith kérésére a gazdagnegyed felé indulnak, hogy a hölgy össze tudja szedni, amire szüksége van.*
-Persze, arra megyünk, amerre szeretné. *válaszolja az eredar kérdésére, hogy utána mehetnek -e a barakkba.*
*Út közben Hemitar szóvá teszi az aggodalmát az úttal kapcsolatban.*
-Veszélyes? Harc? Kard? *próbálja meglátni a lényegét a fiú szavainak.* Mágusok vagyunk, mi nem harcolunk. *jelenti ki, de amint kimondja, egyből megérti, mire gondolt a fiú.* Értelek, de nincs nálam kard, és nem is tudom használni. De valahogyan szerzünk neked.
~Vajon mennyibe kerülhet egy kard? A Csonttemető mellet fogunk elmenni, ott biztos, hogy lesz kard valamelyik sírban, vagy csak úgy egy halottnál.~
*Közben A lány máris felajánlja egy kardot a fiúnak. Argus eleinte úgy gondolja, hogy nem szól bele, hagyja a fiút dönteni, de aztán rájön, hogy az sem jó, ha szó nélkül hagyja.*
-Köszönjük szépen. Nagylelkű ajánlat. *hálálkodik a mágus, akár elfogadja a fiú, akár nem.*
*Majd a lány megkéri őket, hogy várják meg, amíg ő össze szedi a holmijait. Argus megérti az okot, hiszen ő maga is sokszor szolgált nemesi házaknál, s tudja, csak akkor látják szívesen, ha hívják. Így kettesben maradnak a fiúval, aminek örül is.*
-Ha már kettesben vagyunk. *kezd bele gyorsan, s kissé idegesen, miközben a fiú egy bogyót ajánl neki, amit szó nélkül elfogad, és elkezdi rágcsálni.*
-Szóval a gnómra oda kell figyelni. Nyam. Nyam. *miközben rágja a bogyót máris kezdi érezni a hatását.* Azt mondta, hogy elvesztette a hatalmát, valami elragadta tőle, de ő a maradékát a botjába zárta, ami él. *ahogyan a nyugtató hatni kezd, úgy egyre lassabban is beszél.* Az emlékeit nem vesztette el, csak a hatalmát, miközben a fiát feláldozta vagy mi. *talán a bogyó hatása, vagy csupán Argus szórakozottsága, hogy nem teljesen úgy mondja el dolgokat, ahogy történt, de a lényeg ugyan az.*
*Közben az eredar is megérkezik, s örömmel újságolja, hogy kapott élelmet is, amit hajlandó megosztani velük is. Majd elindulnak a barakkba.
A mágus nem sokszor tette be még a lábát a barakkba, de hát ez érthető is. Most is inkább bent az ajtó mellet megáll, s a fiú karját is megfogja, hogy maradjon ott vele. Miközben a lány a pultos fiúval beszélget, addig folytatja a gnómra való figyelmeztetést.*
-Szóval a gnóm valami főmágus volt, de nem tanulta meg a rúnákat, mozaikokat, hanem csupán a varázs szavakat, és mozdulatokat. Emlékszel az Örökség könyvére. Szerintem ő is egy örökös, de nem a te fajtádból.
*Közben a lány üdvözöl egy másik hölgyet, aki ránézésre, valami harcos lehet.*
~Testőr?~
*A két lány először némán áll egymással szemben, mint akik némán szavak nélkül beszélnének. Argus nem zavarja meg a két lányt, megvárja, hogy azok jöjjenek oda hozzájuk, ha már megbeszélték amit kell.*
-Rossz érzésem van. *mondja halkan Hemitarnak.*
2347. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:54:20
Üzenet elküldve: 2015-06-24 21:54:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
*Artheniorba érve aztán minden felgyorsul, főleg a közlekedés. Még egy kis kitérő is belefér, hogy utánanézhessen valakinek, de a barakkban mindenki vagy elmeroggyant vagy csak szándékosan puha, mint a gyurma. Olyan szánalmas, de hát ő is ebből húz hasznokat, így nem kötözködik. Mivel csak ennyit akart, ki is siet az épületből, hogy tovább haladhasson. A fegyverek ugyan mindig is érdekelték, de hogy ő hadonásszon egy psllossal, az nevetséges lenne. A hősködést meghadja a férfiaknak és az unatkozóknak. Persze... vannak olyan harcmodorok és taktikák, amiket itt is el lehet lesni, de igazán csak az utcán tanul az ember.*
2346. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:24:37
Üzenet elküldve: 2015-06-24 19:24:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Régi csibészek//
//Múgen//
*Az ugrálástól meg a sok beszédtől ugyan már kissé kapkodja a levegőt, de a világért sem állna meg éppen most, amikor küszöbön ácsorog, sőt, már az ajtón kopogtat a cicamentő akció - persze csak a lány néhanapján idealista gondolatai között. A sarkán hintázik és a haját húzkodja, idegességében jó, hogy nem rángatja Múgen karját, hogy menjenek már.*
- Döglődött hát, mittom' én, hogy mi történt vele. Biztos összeverekedett valami förtelemmel a napi mócsingján. Nagyon szerette a mócsingos vadhúst, nyersen, csak úgy...
*Révedezve már megint kellemes emlékei között jár, a havas világnál, egy puha bundánál.*
- Te nem haraptál volna meg, ha összevert állapotodban csörtetek feléd? Én biztos megharaptam volna őt fordított helyzetben.
*Az erdőben töltött hónapok alatt kissé elvadult, sajnos előfordult, hogy a macskához hasonlóan neki is meg kellett próbálkoznia a nyers hússal, száraz tűzifa híján. Akkor este volt az első és utolsó próbálkozása a nomád életmód ilyetén fokával, de a tapasztalat mélyen beivódott a viselkedésébe. Utána szeretett morogva-vicsorogva mászni a fákon, kis kedvencéhez hasonlóan.*
- Menjünk, menjünk, kérlek! Szegény, már biztos nagyon elhagyatottnak érzi magát, hacsak a manó nem beszélget vele.
*Bizony, hogy Múgenre pillant, nem is egyszer, és nem érti, hogy mit nem lehet itt érteni. Hiszen tiszta sor: elrabolt cica, meg kell menteni és kész. Fel sem tűnik neki, hogy apró, de fontos részleteket, miszerint az eltűnt illető négylábú és dorombol, elfelejtett közölni.*
- Hát úgy, hogy te ilyen nagy vagy, meg erős, amilyen én nem, és tőled biztosan megijed majd a manó és visszaengedi hozzám. Azazhogy hozzánk, mert ha szépen beszélsz majd vele, meg sokszor megsimogatod a fejét, akkor téged is szeretni fog szerintem.
*Szaporán bólogat, igazát bizonygatva, meg persze sürgetésképpen.*
- Ja, és az egész a sötét fenyőfásnál történt, hát azért megyünk arrafelé! Lehet ám, hogy kincset is találunk, mert az a manó sokfelé fosztogatott. Igazából meg nem is manó, hanem valami sötétlelkű remete. Na, jössz velem?
//Múgen//
*Az ugrálástól meg a sok beszédtől ugyan már kissé kapkodja a levegőt, de a világért sem állna meg éppen most, amikor küszöbön ácsorog, sőt, már az ajtón kopogtat a cicamentő akció - persze csak a lány néhanapján idealista gondolatai között. A sarkán hintázik és a haját húzkodja, idegességében jó, hogy nem rángatja Múgen karját, hogy menjenek már.*
- Döglődött hát, mittom' én, hogy mi történt vele. Biztos összeverekedett valami förtelemmel a napi mócsingján. Nagyon szerette a mócsingos vadhúst, nyersen, csak úgy...
*Révedezve már megint kellemes emlékei között jár, a havas világnál, egy puha bundánál.*
- Te nem haraptál volna meg, ha összevert állapotodban csörtetek feléd? Én biztos megharaptam volna őt fordított helyzetben.
*Az erdőben töltött hónapok alatt kissé elvadult, sajnos előfordult, hogy a macskához hasonlóan neki is meg kellett próbálkoznia a nyers hússal, száraz tűzifa híján. Akkor este volt az első és utolsó próbálkozása a nomád életmód ilyetén fokával, de a tapasztalat mélyen beivódott a viselkedésébe. Utána szeretett morogva-vicsorogva mászni a fákon, kis kedvencéhez hasonlóan.*
- Menjünk, menjünk, kérlek! Szegény, már biztos nagyon elhagyatottnak érzi magát, hacsak a manó nem beszélget vele.
*Bizony, hogy Múgenre pillant, nem is egyszer, és nem érti, hogy mit nem lehet itt érteni. Hiszen tiszta sor: elrabolt cica, meg kell menteni és kész. Fel sem tűnik neki, hogy apró, de fontos részleteket, miszerint az eltűnt illető négylábú és dorombol, elfelejtett közölni.*
- Hát úgy, hogy te ilyen nagy vagy, meg erős, amilyen én nem, és tőled biztosan megijed majd a manó és visszaengedi hozzám. Azazhogy hozzánk, mert ha szépen beszélsz majd vele, meg sokszor megsimogatod a fejét, akkor téged is szeretni fog szerintem.
*Szaporán bólogat, igazát bizonygatva, meg persze sürgetésképpen.*
- Ja, és az egész a sötét fenyőfásnál történt, hát azért megyünk arrafelé! Lehet ám, hogy kincset is találunk, mert az a manó sokfelé fosztogatott. Igazából meg nem is manó, hanem valami sötétlelkű remete. Na, jössz velem?
2345. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:50:09
Üzenet elküldve: 2015-06-24 16:50:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Régi csibészek//
//Axata//
*Jót derül a lányon, ahogy az nem épp az úrhölgyekhez méltó módon puszilja be az almát. Kicsit, mintha magát látná, csak éppen nőként.*
~Egy puccos nemes-kisasszony amúgy se állna szóba magamfajta csórókkal.~
- Jó is lett volna, szép nagy tűz, a lángok az egekig érnek! Hehh!
*Göcög fel a mondat végén és hasára tapasztja kezét. Felsőteste továbbra is fedetlen, csupán az a régi zeke van rajta. Így húzta ki a telet is. Az önkéntesen vállalt sors és "hivatás" az évek alatt kellően megedzette. Más hamar letaknyosodott volna, sőt, lehet el is vitte volna egy meghűlés. Múgen szerencsésnek mondhatná magát, ha nem szokott volna már hozzá a helyzethez. Mikor meghallja a rémhírt és kis híján megfullad az almától, a lány gyorsan meglappongatja a hátát.*
- Döglődött? Megverték, vagy mi?
*Felsejlik neki végül, hogy lehet, előfordulhat, megeshet még az is, hogy a lány egy állatról beszél, ám így meg már azt nem tudja eldönteni, hogy melyik a jobb: ha a lány valami jöttmenttel állt össze, vagy ha valami erdei vaddal parolázott. Enyhe képzavarral a fejében pislog a leányra.*
- Megharapott? Aztán eltűnt?
~Na hála a Szellemeknek, nem nekem kell levágnom... bár lehet az lenne a legbiztosabb, ha én tenném múlt időbe azt a ficsúrt!~
*Újabb értetlenkedő pillantásokat kaphat Axata, ha Múgenre pillant. Lehet a fáradtság és elcsigázottság teszi ilyen értetlenné a férfit, vagy egyszerűen csak lassú felfogású és kissé buta.*
- Mármint most menjünk? Milyen fenyőfás felé?
*Húzza ki magát jelezvén, hogy egyelőre egy tapodtat nem hajlandó tenni, míg tiszta vizet nem öntenek a pohárba.*
- Azt' hogy jövök én a képbe?
//Axata//
*Jót derül a lányon, ahogy az nem épp az úrhölgyekhez méltó módon puszilja be az almát. Kicsit, mintha magát látná, csak éppen nőként.*
~Egy puccos nemes-kisasszony amúgy se állna szóba magamfajta csórókkal.~
- Jó is lett volna, szép nagy tűz, a lángok az egekig érnek! Hehh!
*Göcög fel a mondat végén és hasára tapasztja kezét. Felsőteste továbbra is fedetlen, csupán az a régi zeke van rajta. Így húzta ki a telet is. Az önkéntesen vállalt sors és "hivatás" az évek alatt kellően megedzette. Más hamar letaknyosodott volna, sőt, lehet el is vitte volna egy meghűlés. Múgen szerencsésnek mondhatná magát, ha nem szokott volna már hozzá a helyzethez. Mikor meghallja a rémhírt és kis híján megfullad az almától, a lány gyorsan meglappongatja a hátát.*
- Döglődött? Megverték, vagy mi?
*Felsejlik neki végül, hogy lehet, előfordulhat, megeshet még az is, hogy a lány egy állatról beszél, ám így meg már azt nem tudja eldönteni, hogy melyik a jobb: ha a lány valami jöttmenttel állt össze, vagy ha valami erdei vaddal parolázott. Enyhe képzavarral a fejében pislog a leányra.*
- Megharapott? Aztán eltűnt?
~Na hála a Szellemeknek, nem nekem kell levágnom... bár lehet az lenne a legbiztosabb, ha én tenném múlt időbe azt a ficsúrt!~
*Újabb értetlenkedő pillantásokat kaphat Axata, ha Múgenre pillant. Lehet a fáradtság és elcsigázottság teszi ilyen értetlenné a férfit, vagy egyszerűen csak lassú felfogású és kissé buta.*
- Mármint most menjünk? Milyen fenyőfás felé?
*Húzza ki magát jelezvén, hogy egyelőre egy tapodtat nem hajlandó tenni, míg tiszta vizet nem öntenek a pohárba.*
- Azt' hogy jövök én a képbe?
2344. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:45:21
Üzenet elküldve: 2015-06-24 13:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Gazdagnegyedbeli sétájának végén betér a Barrakba is. Úgy tűnik a hasonszőrű alakok így vagy úgy de megfordulnak itt. Talán még jobb hely is ismerkedni mint csak lófrálni az utcán. Na jó, annál biztos jobb.
~Esetleg véletlenül összefutni egy nemesi családhoz vagy annak holdudvarához tartozó valakivel. Az aki igazán számít az ide ugyan biztos nem jár, de valami mellékes, exhibicionistább alakkal hátha összefutok.~
Gyorsan lecseréli a fegyvereit a pultnál. Majd tovább halad a fűre. Rövid céltalan fegyver lóbálás alatt azt kell megfigyelnie hogy aki itt van az vagy magánzó vándor vagy valamelyik nemesi vagy városi alkalmazású őr személy. Utóbbiak szorosan záródó csoportokban. Oda menni hozzájuk felesleges, beléjük kötni veszélyes. Végül egyedül kezd el gyakorolni.
Fakard ide, életlenség oda, jócskán helyben hagy pár bábut mire végez. Úgy dönt pihen egyet, mielőtt folytatja. Egy jó kis edzés a pajzzsal, bár ami most van nála pont nem úgy van kiegyensúlyozva mint a sajátja, és elég is volt mára. Talán még eljön párszor, ha többet látják lehet valaki felfigyel rá. Ha más kezd el utána érdeklődni az mindig jobb mintha ő kuncsorogna. Az szánalmas. A leggyorsabb persze az lenne ha beverné valaki orrát. Ahhoz viszont nincs kedve, még.
Miközben pihen egy kényelmes földkupacon, a többiek technikáit vizslatja. Arra már rég rájött hogy törpeként túl bumfordi az igazán hatásos fegyverforgató trükkökhöz. Arról nem is beszélve mennyi értelme lenne pont neki éveket ölni egy-egy trükk vagy módszer tökéletesítésébe.
Valami érdekes azonban megüti a fülét. Valami ami a régi időket juttatja eszébe mikor még a hadurakkal rótta a távoli sztyeppéket és a tajgát.*
~Lehet érdemes lenne utána kérdezősködni ezeknek a Thargodanoknak. Ha tényleg valami expedíciót, hódítást, megszállást, fene se tudja, terveznek akkor ennél jobb helyet keresve sem találhatnék.~
~Esetleg véletlenül összefutni egy nemesi családhoz vagy annak holdudvarához tartozó valakivel. Az aki igazán számít az ide ugyan biztos nem jár, de valami mellékes, exhibicionistább alakkal hátha összefutok.~
Gyorsan lecseréli a fegyvereit a pultnál. Majd tovább halad a fűre. Rövid céltalan fegyver lóbálás alatt azt kell megfigyelnie hogy aki itt van az vagy magánzó vándor vagy valamelyik nemesi vagy városi alkalmazású őr személy. Utóbbiak szorosan záródó csoportokban. Oda menni hozzájuk felesleges, beléjük kötni veszélyes. Végül egyedül kezd el gyakorolni.
Fakard ide, életlenség oda, jócskán helyben hagy pár bábut mire végez. Úgy dönt pihen egyet, mielőtt folytatja. Egy jó kis edzés a pajzzsal, bár ami most van nála pont nem úgy van kiegyensúlyozva mint a sajátja, és elég is volt mára. Talán még eljön párszor, ha többet látják lehet valaki felfigyel rá. Ha más kezd el utána érdeklődni az mindig jobb mintha ő kuncsorogna. Az szánalmas. A leggyorsabb persze az lenne ha beverné valaki orrát. Ahhoz viszont nincs kedve, még.
Miközben pihen egy kényelmes földkupacon, a többiek technikáit vizslatja. Arra már rég rájött hogy törpeként túl bumfordi az igazán hatásos fegyverforgató trükkökhöz. Arról nem is beszélve mennyi értelme lenne pont neki éveket ölni egy-egy trükk vagy módszer tökéletesítésébe.
Valami érdekes azonban megüti a fülét. Valami ami a régi időket juttatja eszébe mikor még a hadurakkal rótta a távoli sztyeppéket és a tajgát.*
~Lehet érdemes lenne utána kérdezősködni ezeknek a Thargodanoknak. Ha tényleg valami expedíciót, hódítást, megszállást, fene se tudja, terveznek akkor ennél jobb helyet keresve sem találhatnék.~
2343. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:28:42
Üzenet elküldve: 2015-06-24 12:28:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Csontok Ura //
*Elnézve a bábut, aminek lassan már legszívesebben a saját karmaival esne neki, valóban ésszerű, hogy nem engedik ezeket valódi éles fegyverekkel püfölni. De ettől még nagyon bosszantó ez az óvatosság és békemánia, ami itt zajlik. Amúgy is, mit érnek el azzal, ha nem engednek be fegyvereket? Ha két ember azzal akar egymásnak esni, úgyis megtennék, csak legfeljebb majd a barakk előtt. Az őrséget szándékosan nem veszi számításba. Az a rakás hasznavehetetlen piás léhűtő is csak a legpitibb kocsmai bunyóknál, vagy utcai összezördüléseknél kerülnek elő, de mikor az éjszakában meggyilkolnak valakit, akkor ők jóízűen horkolnak valahol.*
~Miért… Nem… Megy… Gyorsabban?!!~ *Dühöng minden egyes ütéssel egyre erősebben, agresszívabban. Itt már nem érdekli az energia beosztás, csak a teljesítmény.
Egyszer csak, egy közelből jövő hangra megmerevedik, félbehagyva az épp készülőben lévő ütését.*
~Ilyen nincs!~ *A név "majdnem" stimmel, a hang viszont túlságosan is ismerős neki.* ~Testőr?!~ *Értetlenkedve fordul afelé trappoló szőkeség felé. Fogalma sincs róla, hogy mi a fenéről beszélhet, de van egy olyan érzése, hogy neki sincs.
Ahogy a hang az elméjében folytatja, ugyanolyan értetlen bosszús grimasszal figyeli drága fajtársnőjét, de már egy fokkal kíváncsibban. Most már tisztább előtte a kép. Hát igen, néha az unalomnak is megvannak a maga határai. Csak az a gond, hogy már ő is elért erre a határra, így azt ugyan nem tudja, hogy hogyan keveredett ebbe a "nővérkéje", elsőre valóban érdekesebben hangzik, mint bármi más, amit ez a koszos, büdös város nyújtani tud.*
~Akkor remélem ezért mondtad így a nevemet.~ *Kezd bele ő is gondolatban, le nem véve ónix szemeit a lányról.* ~Valóban itt meg kell pusztulni az unalomtól. Na mesélj, mibe akarsz engem is belerángatni?~ *Most már végre gonoszkásan elmosolyodik, ahogy az értetlenséget már teljes mértékben a kíváncsiság váltja föl. Figyelmét nem kerüli el az esetleges veszély a mágusok miatt, de ez is csak játék kérdése. Talán a szőke démon abból indul ki, hogy csökken a kockázat, ha már ketten vannak.*
- Amikor azt mondtad, hogy még keresel, nem vicceltél… *Ha esetleg már magával is hozott, egy-két mágust, amire jók az esélyek, különben Dayria valószínűleg nem fárasztotta volna magát már most egy álnévvel, akkor talán jobb, ha nem bámulják egymást percekig szótlanul. Ez a mondat pedig akár az itteni szituációba is tökéletesen beleillhet. Bár Sotheena inkább gyanítja, hogy ez ismét egy - már lassan gyakorivá vált – véletlen, és nem szándékos keresés, ettől függetlenül ki nem hagyta volna, hogy ezt fel ne hozza.*
~Ha már játszani akarsz, te most hogy szólítod magad? Jobb lesz, ha én is tudom a neved.~ *Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha már hozzá volt olyan figyelmes, és álnévvel jött, már ha ezt annak lehet nevezni, akkor Dayria sem a sajátjával mutatkozott be azoknak a mágusoknak.*
*Elnézve a bábut, aminek lassan már legszívesebben a saját karmaival esne neki, valóban ésszerű, hogy nem engedik ezeket valódi éles fegyverekkel püfölni. De ettől még nagyon bosszantó ez az óvatosság és békemánia, ami itt zajlik. Amúgy is, mit érnek el azzal, ha nem engednek be fegyvereket? Ha két ember azzal akar egymásnak esni, úgyis megtennék, csak legfeljebb majd a barakk előtt. Az őrséget szándékosan nem veszi számításba. Az a rakás hasznavehetetlen piás léhűtő is csak a legpitibb kocsmai bunyóknál, vagy utcai összezördüléseknél kerülnek elő, de mikor az éjszakában meggyilkolnak valakit, akkor ők jóízűen horkolnak valahol.*
~Miért… Nem… Megy… Gyorsabban?!!~ *Dühöng minden egyes ütéssel egyre erősebben, agresszívabban. Itt már nem érdekli az energia beosztás, csak a teljesítmény.
Egyszer csak, egy közelből jövő hangra megmerevedik, félbehagyva az épp készülőben lévő ütését.*
~Ilyen nincs!~ *A név "majdnem" stimmel, a hang viszont túlságosan is ismerős neki.* ~Testőr?!~ *Értetlenkedve fordul afelé trappoló szőkeség felé. Fogalma sincs róla, hogy mi a fenéről beszélhet, de van egy olyan érzése, hogy neki sincs.
Ahogy a hang az elméjében folytatja, ugyanolyan értetlen bosszús grimasszal figyeli drága fajtársnőjét, de már egy fokkal kíváncsibban. Most már tisztább előtte a kép. Hát igen, néha az unalomnak is megvannak a maga határai. Csak az a gond, hogy már ő is elért erre a határra, így azt ugyan nem tudja, hogy hogyan keveredett ebbe a "nővérkéje", elsőre valóban érdekesebben hangzik, mint bármi más, amit ez a koszos, büdös város nyújtani tud.*
~Akkor remélem ezért mondtad így a nevemet.~ *Kezd bele ő is gondolatban, le nem véve ónix szemeit a lányról.* ~Valóban itt meg kell pusztulni az unalomtól. Na mesélj, mibe akarsz engem is belerángatni?~ *Most már végre gonoszkásan elmosolyodik, ahogy az értetlenséget már teljes mértékben a kíváncsiság váltja föl. Figyelmét nem kerüli el az esetleges veszély a mágusok miatt, de ez is csak játék kérdése. Talán a szőke démon abból indul ki, hogy csökken a kockázat, ha már ketten vannak.*
- Amikor azt mondtad, hogy még keresel, nem vicceltél… *Ha esetleg már magával is hozott, egy-két mágust, amire jók az esélyek, különben Dayria valószínűleg nem fárasztotta volna magát már most egy álnévvel, akkor talán jobb, ha nem bámulják egymást percekig szótlanul. Ez a mondat pedig akár az itteni szituációba is tökéletesen beleillhet. Bár Sotheena inkább gyanítja, hogy ez ismét egy - már lassan gyakorivá vált – véletlen, és nem szándékos keresés, ettől függetlenül ki nem hagyta volna, hogy ezt fel ne hozza.*
~Ha már játszani akarsz, te most hogy szólítod magad? Jobb lesz, ha én is tudom a neved.~ *Van egy olyan sanda gyanúja, hogy ha már hozzá volt olyan figyelmes, és álnévvel jött, már ha ezt annak lehet nevezni, akkor Dayria sem a sajátjával mutatkozott be azoknak a mágusoknak.*
2342. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:39:45
Üzenet elküldve: 2015-06-24 11:39:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Messziről jött, sokat utazott, így a ruhája sem olyan, mintha csak az egyik gazdagnegyedi puccos villából ugrott volna ki ide, hogy mozogjon egy kicsit. Biccent a bejáratnál a strázsáknak, aztán leadja a portás-pultosnak a fegyvereit.*
- Az íjamra nagyon vigyázz, még új! *Mondja szigorúan a fickónak, aztán beljebb megy a világ legnagyobb fakardgyűjteményébe. Van itt minden, régi, új, felújított régiúj, éppen csak a régiesített, de igazából teljesen új fakardot hiányoznak a palettáról. A gyakorlás alatt kipróbálja mindet, ha akad társa, akivel megteheti, akkor vele, jobb esetben meg ugyebár egyenesen rajta. Aztán megnézi, hogy mit tudnak az itteni íjak, legalább a húrjuk nincs fából, nem úgy a vesszők hegye!*
~Már tényleg csak egy lekvárfőző fakanál hiányzik, hogy teljes legyen a gyűjtemény.~
*Gondolja a gyakorlás végeztével.*
- Az íjamra nagyon vigyázz, még új! *Mondja szigorúan a fickónak, aztán beljebb megy a világ legnagyobb fakardgyűjteményébe. Van itt minden, régi, új, felújított régiúj, éppen csak a régiesített, de igazából teljesen új fakardot hiányoznak a palettáról. A gyakorlás alatt kipróbálja mindet, ha akad társa, akivel megteheti, akkor vele, jobb esetben meg ugyebár egyenesen rajta. Aztán megnézi, hogy mit tudnak az itteni íjak, legalább a húrjuk nincs fából, nem úgy a vesszők hegye!*
~Már tényleg csak egy lekvárfőző fakanál hiányzik, hogy teljes legyen a gyűjtemény.~
*Gondolja a gyakorlás végeztével.*
2341. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:56:51
Üzenet elküldve: 2015-06-24 08:56:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Egy kis gyakorlás //
* Megpillantja a barakk kimagasló épületét, és ha már erre jár, úgy gondolja hogy beugrik egy kis edzésre. Elvégre, mégiscsak testőrként dolgozik a kúriában, és oda szükséges a naprakész edzettség és a harci ismeretek. Fontos életeket kell megvédenie a család szolgálatában. Nem tévedhet, mert a kudarca mások halálát vonhatja maga után. Éles fegyvereit természetesen azonnal leadja, és kér egy fa gyakorlókardot. A függesztett gyakorlóbábuval kezd játszani. Társakra most nem vágyik, hisz csak formagyakorlatot szeretne végezni. Mindenféle csapást, szúrást bemutat rajta, amit régen a lovagrendben megtanult. Minden egyes technika úgy jön kezeire, mintha minden egyes nap ezt csinálná. Gyakorlás közben eszébe jut a nemrégiben folytatott küzdelme Cralannal, és a szerzetes technikái nem hagyják nyugodni Tarmikost. Abbahagyja a csapásokat, és visszaadja a gyakorlókardot. Helyette egy botot kér, mert szeretné megtanulni, hogy hogyan védheti meg magát egy kötetlenebb harcmodorban. Hosszas gyakorlás következik. A lovag egyre jobban mozog, és egyre jobban érzi a szerzetesi harcmodorban rejlő lehetőségeket. Végül még egy kis ökölharcot is gyakorol, természetesen páncélja nélkül, utána pedig visszaadja gyakorlóbotját, visszakéri fegyvereit, és elhagyja edzésének színterét. *
* Megpillantja a barakk kimagasló épületét, és ha már erre jár, úgy gondolja hogy beugrik egy kis edzésre. Elvégre, mégiscsak testőrként dolgozik a kúriában, és oda szükséges a naprakész edzettség és a harci ismeretek. Fontos életeket kell megvédenie a család szolgálatában. Nem tévedhet, mert a kudarca mások halálát vonhatja maga után. Éles fegyvereit természetesen azonnal leadja, és kér egy fa gyakorlókardot. A függesztett gyakorlóbábuval kezd játszani. Társakra most nem vágyik, hisz csak formagyakorlatot szeretne végezni. Mindenféle csapást, szúrást bemutat rajta, amit régen a lovagrendben megtanult. Minden egyes technika úgy jön kezeire, mintha minden egyes nap ezt csinálná. Gyakorlás közben eszébe jut a nemrégiben folytatott küzdelme Cralannal, és a szerzetes technikái nem hagyják nyugodni Tarmikost. Abbahagyja a csapásokat, és visszaadja a gyakorlókardot. Helyette egy botot kér, mert szeretné megtanulni, hogy hogyan védheti meg magát egy kötetlenebb harcmodorban. Hosszas gyakorlás következik. A lovag egyre jobban mozog, és egyre jobban érzi a szerzetesi harcmodorban rejlő lehetőségeket. Végül még egy kis ökölharcot is gyakorol, természetesen páncélja nélkül, utána pedig visszaadja gyakorlóbotját, visszakéri fegyvereit, és elhagyja edzésének színterét. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361