// Rossarie //
// Gala //
* Mikor látja, hogy figyelmeztetésére Gala mégis leadja fegyvereit, ezért Parden visszasiet Rossariehez. Már igazi kalandor-társakká kovácsolódtak az utóbbi fél órában, milyen kár, hogy egyszer el kell majd szakadniuk. *
- Elnéz', közbejött ez nekünk. * Habár az "elnézést" szót tulajdonképpen csak a magasabb rangú városőröknek van értelme mondani, valami mégis beugrik neki a gyermekkorából az illedelmességgel kapcsolatban. Azt ugyan nem tudja, hogy pontosan mi is ez, csak az elnézés-kérés fontossága rémlik így hirtelen. Igazából nem is illedelmességből mondja, amit mond, épp csak amolyan töltelék-szóként, hogy ne annyi legyen a mondat, hogy "közbejött ez nekünk", vagy még annyi se. Az ugyanis túl nyers - és bár ezt már megszokhattuk Pardentől, de a azon kívül, hogy nyers, még felesleges is, hogy elmondja, amit Ross is lát. Persze az elnéz' miatt még nem lesz kevésbé felesleges a mondat, de talán nem annyira tűnik annak. *
- Akkor induljunk. * És indulnak. Parden legalábbis biztosan. Szerencsétlenségükre azonban épp csak megindulnak az épület felé, mikor az előbbi alak megközelíti őket és meg is szólítja a férfit. A gond csak az, hogy Parden nem túl bizakodó fajta, így egyrészt nem biztos abban, hogy már nincs fegyver a férfinál, másrészt Gala azzal is meggyanúsítja, hogy ő akar valamit tőle. Pedig nem. Legfeljebb, hogy elhúzzon végre onnan, ahol ő van. *
- Mit akarsz? Nincs koldunk, nincs adnunk! * Közben kicsit Ross felé fordul és súg neki valamit. Pontosan az alábbiakat. *
- Ez biztosan fehér ruhás, de ne félj, megvédünk. * Az egyetlen kicsit is biztos pont számára most Ross, így saját értékeit - beleszámítva saját életét is - leszámítva bármi áron megvédi a szurkosat. Na, jó, a mindenáron erős túlzás, illetve talán még az is, hogy bármit is tenne azon kívül, hogy fülét, farkát behúzva elrohan (ha valaki rájuk rontana), de azért jól hangoznak szavai - számára. Végül ismét a férfihoz fordul. *
- Na, mondjad már, mert véges az idő. Hehe... Hehe...