//Üzenet a sötétből//
*Ildhaw végül meglepetésre nem hal meg. Orrsejtjei továbbra is élnek, azok pedig némi vizelettel, egy kevés enyészettel és patkányürülékkel kecsegtető helyre utalnak. A cella amiben ő és ork barátja vannak, nagyjából három lépés széles és kettő hosszú. Két oldalán két a falhoz rögzített priccs van, a falak vaskos téglákból, kövekből épültek, a leggyengébb pont a kijáratot jelentő rácsos, kulcsra zárt ajtó, illetve egy vödör kap még helyet a cellában, amiben áll egy kis kétes eredetű nedvesség már, amibe egy nagyobb darab bogár bele is döglött. Ildhaw továbbra sem hall jobbjával, míg a felkelő ork, mikor végigtapogatja magát, érezheti, hogy bizony egyben van, sőt, feje tájékán ingen sok mostanra lila folt lehet, és tagjaiban még továbbra is zsibbadtság, erőtlenség tombol bele-belehasítva. Hogy mennyi idő telhetett el a templomi összetűzés óta, az kérdéses, valamennyit következtetést abból le tudnak vonni, hogy sebeik, ha véreztek is, most már nem teszik. Fegyvertelenül ülhetnek hát a cellában, mely nem sok kiúttal kecsegtet, már a triviális ajtón túl. Bal falánál ugyanakkor alul egy kisebb, első ránézésre pont patkánnyi luk, vagy inkább repedés található, ezen felül semmi. Néhány visszhangos morranás, néha egy-egy szó szűrődik be kintről, aztán egyre közeledő fény, és egy kis csörgés. Felfegyverzett őr járőröz odabent, nagyjából tíz-tizenöt percenként megy el zárkájuk előtt, ahova minden alkalommal benéz fáklyáját előretartva. Megtermett harmincas, szakállas férfi bozontos szemöldökkel, oldalán egy kisebb és egy nagyobb penge látható, és vértje is lehet bőven az egyenruha alatt. Homloka ugyanis csillog a melegtől. Egyelőre nem szól újdonsült rabjainkhoz, ahogyan senki más sem odabent, sőt, sok hang nem is hallatszik. Néhány nyögés árulkodhat arról, hogy mások is vannak azért itt, illetve egyszer egy harsány kacaj is. Néha pedig mintha valaki sikoltana a falból nagyon halkan, akár egy szellemasszony siráma, úgy hangzik fel egy hang.*