//Kis kiruccanás//
– Ez igaz, de távlati tervnek azért nem rossz, sőt, igenis jó. Találni valami egészen újat, megtalálni, és kitalálni, hogyan lehet hozzájutni az ott lévő dolgokhoz, úgy, hogy ne kifosszuk.
*Maereh halkan nevet.*
– Ez nagyon nagylelkű ajánlat. Azok a drágakövek akár még sokat is érhetnek, talán többet is, mint az ércek, hacsak nem valami csodafémet találsz vagy valami olyasmit, ami titkos összetevője lehet egy penge élének.
*Mae elgondolkodik a dolgon, de egyelőre inkább csak amolyan ábrándozás szinten.*
– Lehet, hogy nincs esze, de lehet, hogy van. És nem tudjuk, miért nem beszélt, vagy esetleg mégis beszélt, csak mi nem értettük. Ha így nézzük, a kutyák ugatnak, azt mondjuk, nem beszélnek. De mi van ha mégis, csak mi nem értjük? Mi van, ha minden vau-nak megvan a saját értelme?
*Maereh jókat mosolyog de aztán bólint, mikor Gorik odaér az érvelésben, hogy egy nőnek tényleg nem való durva fegyver.
A kistörpék említésénél csak sóhajt, nem jegyzi meg újra, hogy még nincs egy sem. Minek? Gorik bizonyára nem süket és hallotta elsőre is.
A gratulációra a törpelány csinál egy apró pukedlit, ami nem a termete miatt mókás, inkább azért, mert nadrágban és tunikában van, és nem szoknyában, vagy ruhában.*
– Igazán köszönöm az elismerést, uram, de kicsit kijöttem a formámból. Talán majd gyakrabban el kell jönnöm gyakorolni. Meglátjuk.
*Fejét kissé oldalt billentve néz Gorikra.*
– Kipróbálnál még valamit? Vagy vegyük utunkat visszafelé? Egyenesen? Kerülővel?