// Moy Befe //
*A könnyed beszélgetés után a kováccsal és inasával a reggel további részét a barakkban óhajtja kitölteni. Sérülései már sokkal jobb színben vannak, így nem retten meg egy kis gyakorlástól, bár egy újabb test-test elleni harcot bizonyosan nem vállalna magára.
A megszokott úton megy. Elébb a piactéren halad végig, majd pedig a gazdagok negyedét simítja végig csizmába bújtatott talpaival, s mikor megérkezik a kiszemelt épülethez, mondhatni a külvilágra vakon lép be a barakkba, ugyanis az ő figyelmét tökéletesen elkerüli a kint függő hirdetés a farkasokról. Mondjuk nem is hiába, korábbi itt jártánál már volt alkalma elolvasni, nem is véletlen aggódott a tegnap éjjeli kiruccanását illetve az erdőben.
Azonban ahogy akkor sem, egyelőre most sem ötlik a fejébe a gondolat, hogy vadászni menjen, főleg hogy társakkal nem is számol, egyedül pedig öngyilkos vállalkozás lenne.
No de ezúttal aggodalmaktól mentes, tiszta gondolattal, holmi ismeretlen jókedvvel lépdel a kiszolgáló fiúhoz, hogy leadja fegyvereit, és helyükbe megkapja a múltkor is használatos gyakorlókardját.
Nem is nézelődik igazán, keres egy üres helyet valamelyik bábúnál, és hozzálát a gyakorlathoz. Mivel túlzottan korán nem szeretne kifáradni, nem kezdi el őrült módjára püfölni a szerencsétlen függő kreálmányt, helyébe inkább technikáján, alattomos, meglepetésre hajazó támadásait gyakorolja. Az elfek kecses mozzanatai idéződnek fel sajátjaiban, éppoly eleganciával és kimértséggel forgatja a kardot, ahogy azt tisztavérű édesapja is tette. Higgadtan bánik a fegyverrel, jó előre megfontolt lépések, s a helyes mérlegelés jellemzik művészetét, annak ellenére, hogy még messze nem érhet fel családja nagyjaihoz. Nőként van még mit fejlesztenie az erőnlétén, s állóképességén is lenne mit csiszolni, bár kitartó jelleme pozitívan szokta befolyásolni tűréshatárát, azonban erre nem lehet mindég alapozni.
Tehát, ilyesformán gyakorol, mikor egy pillantásnyira észreveszi a bent nézelődő igen csak termetes s még annál is izmosabb férfit. Legutóbb is látta már erre távozásának idején, de mivel nem ismeri s még csak nem is kíván magának gyakorló partnert, úgy nem szentel több figyelmet az illetőnek. Pedig ha tudná, mire készül...
Való igaz, ketten vagy akár többen sokkalta esélyesebb megvívni a farkasokkal, bár természetszerető lénye fenntartásokkal van az ilyesfajta öldöklés iránt. Azonban, ha a Szörnyvadászokhoz kíván csatlakozni, akkor igen is vadászattal kell foglalatoskodnia, s mi sem lenne jobb bemelegítő, mint a köznépet nyomorgató vad kutyák visszafogása.
Persze, erre még most sem gondol, hiszen nem láthat bele Moy fejébe, és az sem bizonyos, hogy őrá esne a férfi választása, ha partnert keresne.*