//Sura//
*A lány belemegy a játékba, ez határozottan tetszetős. A látvány mellett persze, ám a gyanakvás ott motoszkáló bestiája nem hagyja képzeletét sokkal kellemesebb vizekre tévelyegni. Aki a Szegénynegyedben nő fel, az előbb-utóbb megtanulja, hogyha egy idegen ajkáról hallani a nevét, legyen bármilyen szemrevaló is, sok jót nem fog jelenteni.*
- Az, egy igazi betyár alak. *Bólint nagy komolyan, komor ábrázattal, ám a cinkos mosoly árnyéka ott pihen borostás ábrázatán.
Természetesen a lány közelsége ellen egyáltalán nem tiltakozik, és az sem hozza zavarba, hogy övébe kell kapaszkodnia a pipiskedőnek. Persze szegény siheder viszont nagyon is zavarba jön a jelenettől, legalábbis nem tudja eldönteni, vigyorogva figyeljen, vagy mintha semmi se történne, rendezgesse szépen a gyakorlófegyvereket. Végül úgy dönt, utóbbiba kezd bele, miközben vissza-vissza pillant a párosra, aminek viszont hamar az a vége, hogy az egyik eldőlő gyakorló lándzsa jól kupán vágja. Így viszont inkább teljes figyelmét a pakolásnak szenteli.
Eközben hősünk persze már nyúlna is, hogy a lányt a derekánál megfogja (szigorúan azért, hogy megtartsa, nehogy egyensúlyából kibillenve fenékre essen), ám csak belátja, hogy ezt nem a Barakkban kellene művelnie, szolgálati idő közben, egy szemtanúval a közelben. Ez a szerencséje, mert amit hall, az kissé leforrázza. Megnyugodhat, hogy nem véletlen a világra pottyant pici Heronka miatt keresik, ellenben az eset előtt kissé értetlenül áll. Mert hát kártyázik, hogyne kártyázna, de tudja jól, hogyha a szerencse nem neki kedvez, vagy nem elég szemfüles már a szesztől, akkor ott, helyben rendezze a számlát, mert később nagyon megdrágulnak a tarifák, és nem feltétlenül csak az aranya bánja. Épp ezért soha nem is halmozott fel nemhogy tetemes, de aprócska tartozást sem, és inkább nem vett egy hétig, csak egálban legyen a kontó. Már kezdené komoran ráncolni a homlokát, ám a kis harapás éppen időben érkezik, hogy figyelmét visszavezesse a jelenbe, a cserfes szemtelen lányhoz. A szavak folytatása már előre hozza a bajt, a reflexek azonban működnek, s egy gyors mozdulattal állít akadályt a maflásnak. Szorítása nem erős, de határozott.*
- Nono, csak óvatosan, az őrség bántalmazását itt szigorú szemmel figyelik. Még a végén valaki félreértené a helyzetet, és megorrolva magácskára itt tartaná egy éjszakára. Akkor meg hogyan hajtaná be azt a tetemes tartozást a kurafin? Amit hogyan is halmozott fel? *Néz kérdőn felvont szemöldökkel a számára még mindig ismeretlen vonásokra, miután már elengedte tulajdonosa csuklóját.*