//Tűzben edzett//
*Xotara mióta az anarchiában fürdő városban él, jól kiismerte a járást a Szegénynegyed sikátorai és a Gazdagnegyed utcáin. Kétszer egymás után sose jár ugyanazon az útvonalon.
Kilépve a Kósza pintyből, ismét a megszokhatatlan látvány és szagok fogadják. Szemét, fekália, holttestek és patkányok lepik el az utcákat. Barikádok, a tűz martalékává vált épületek, romok és ki tudja mennyi lanawini vére hullott már és még fog hullani, tovább táplálva ezt a vérszomjas káoszt.
A sötételf lány sebtében végig oson a sikátorokon és az utcákon. A sarkokon megállva figyel, ahol kell, ott fut, vagy falhoz simul és kivár. Bár, olykor nehezére esik nem belefolyni a nép oldalán egy jó kis macskakő hajigálásba vagy ilyesmi, de ellenáll a kísértésnek. Az önmegtartoztatásban segíti a tömegiszonya is, hiszen a felszíniek közül, aligha nézné bárki is a mélységi lányt a nép harcosának, és a legkevésbé arra vágyik most, hogy egy bitófán végezze.
A Gazdagnegyeden végig haladva, Xot heges szája egy halvány mosolyra húzódik.*
~ Kékvérűek. Megmondtam, hogy előbb-utóbb, de meg fogjátok tanulni; ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik. ~
*A Brakkhoz érve sietősen tér be az épületbe és lép a pulthoz, ami mögött, mint mindig, most is ott ül a kölyök, akinek a fegyvereket kell leadni. Xotara most se szívesen válik meg fegyvereitől, főleg ilyen vészterhes időkben. Át is fut az agyán a gondolat, hogy lehet egy kis arannyal meg kéne vesztegetnie a fiút, de aztán elveti az ötletet.*
~ A kölök felel itt rendért, ha kiderült a turpisság, miattam még szíjat hasítanak a hátából. ~
- Szia öcsi! Ne is mondj semmit! Ja, megint én. Ne' itt vannak, de aztán visíts, ha van valami!
*Xot a fegyvereit és köpenyét a pultra veti, majd a gyakorlótérre vonul. Nem sokra tartja a gyakorlófegyvereket, és most sem azért jött, hogy egy béna fakarddal, vacak fabábukkal vagdalkozzon, vagy egy gyenge, görbe íjjal célbalövősdit játsszon. Edzőpartnerre sem vágyik egy jó kis pofozkodáshoz. Erőre és izomtömegre kíván ma is építeni.*
~ Na, hol is kezdjem? Áh, ez jó lesz. ~
*A füves téren keresztül vágva odasétál a húzódzkodó állványhoz. Pár karkörzéssel és törzsfordítással bemelegít. Lehajolva a föld porával bedörzsöli kezeit, majd felugorva megkapaszkodik a rúdban. Egy ideig csak függeszkedik, hogy megnyújtsa vállövének izmait, aztán lassú, a végén kitartott mozdulatokkal húzódzkodni kezd. Nem számolja mennyit csinál, csak a karjaiban és vállaiban jelentkező égő fájdalom mértékére figyel. Amikor már nem bírja tovább, leugrik, karjait lerázva pihen egy kicsit. Újra neki függeszkedve, nehezebb feladatba kezd, lábemelés fejmagasságig, ezzel a hasizmait is munkára fogva. Xot mikor ismét eléri a tűréshatárát, zihálva visszahuppan a talajra. A nyári nap is tüzes sugaraival perzseli a gyakorlóteret és tikkasztja tovább a mélységi lányt.*
~ Egy kovácsműhelyben sem lehet ettől sokkal melegebb. ~
*Xotara megdörgöli verejtékező tarkóját, majd úgy dönt a jó öreg fekvőtámasszal folytatja az edzést, ebből a gyakorlatból többféle ismétlést végez. Variálja a gyakorlatot szűk, majd széles támasszal is. A végén az egykezes fekvőtámasznak is neki gyürkőzik, de egy pár karhajlítás után nem bírja magát tovább megtartani és elhasal a földön.*
~ Francba, ehhez még mindig puding vagyok. ~
*Dühösen üti meg tenyerével a talajt, majd feltápászkodik. Körbenézve a párhuzamos korláthoz sétál. Elrugaszkodva ül fel az egyik korlátra, a másikba beakasztja a lábait, majd hátra dőlve, fejjel lefelé ereszkedik. Egy darabig ebben a testhelyzetben is csak lóg, hogy nyújtsa törzsének és lábainak az izmait, majd felüléseket kezd végezni. Pihenésként olykor ernyedten lóg így fejjel lefele, de nem pihen sokat, mert érzi, ahogy a vér a fejébe tódul.*
~ Vicces, mint a kapuban, amikor lefordultam Kajtárról. Kajtár… drága lovam. ~
*Folytatva az edzést törzsfordítással nehezíti tovább a felüléseket. Közben a kapus incidensről eszébe jutnak a venárok is. Lyz, Seles, Isq, ahogy fel akarták segíteni a földről és az íjat rászegező Shen.*
~ Mocsadék istenek! Áh, mindegy… nem hergelem magam. Nincs értelme. A venárok már biztos a küldetésen vannak. Remélem, minden rendben van velük. ~
*Ekkor, valami kiáltás félére lesz figyelmes a börtönblokk felöl.*
~ Mintha azt kiáltották volna, hogy 'őrség'. Ajvé, akkor ez a végszó, vagy… ~
*A kiáltásra furcsa kettős érzés fogja el a sötételf lányt. Egyszerre menekülne, és segítene is. Az érzést múltjának rossz és jó beidegződései táplálják. Xot kiakasztott lábait átemelve a feje felett, a korlátról hátra lefordulva, talpra érkezik a talajra. Eltöprengve fordul a zárkasor felé. Letörli az izzadságot homlokáról, de a verejtékcseppektől gyöngyöző karjai libabőrösek lesznek.*
~ Tiszta hülye vagyok. Mi jut eszembe? Nem a Vadvédben vagyok, és már nem vagyok védmester sem, csak egy sötételf. Különben is van itt egy rakás város őr, nekem meg beszélnem kell a kovácsmesterrel. ~
*Xotara megrázza fejét, és mielőtt meggondolná magát, visszasiet az épületbe a pulthoz, hogy magához vegye a fegyvereit és köpenyét.*
- Kösz kölök! Am' hallod szóljál már egy két városi bádogembernek, hogy nézzék, meg mi van már a kóternél. Mintha valaki segítségért kajabált volna az előbb. Persze, nem az én dolgom és semmi közöm hozzá.
~ Csak nehogy börtönlázadás legyen a vége. Hát, milyen fosul van itt megszervezve az őrség. Gyalázat! ~
- Na, szeva öcsi!
*Xotara elhagyja a Barakkot és ismét bajkerülő osonós magánszámába kezd, a Gazdagnegyeden és a Piactéren keresztül, hogy elérje a Kovácsműhelyet.*