Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 220 (4381. - 4400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4400. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:47:16
Üzenet elküldve: 2016-04-13 15:47:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Ellentétek Rendje közös hajsza //
// Drayen, Eralil //
*Ahogy a férfi (a rend fejével vagy nélküle) odaér Drayenhez, a tisztnek akivel az korábban beszélt már csak a hátát látni. Dryrron köszönti a mágust, aki kissé mintha gondterheltnek tűnne, majd rögtön a lényegre tér.*
- Megtudtál valamit? Itt járt a férfi?
*Érdeklődő tekintettel várja a választ, kezeit csípőre rakja ahogyan futólag újra körbekémlel. ~Nem, ha lábadozik nem is lehet a gyakorlótéren. Ha netán valóban itt lenne, biztosan valamelyik őrszobában ápolják.~*
- A templomban nem volt, és annyit sikerült kiderítenünk, hogy nem is járt ott.
*Összegzi mindazt, amit nekik kettejüknek sikerült kinyomozniuk.
~Arthenior nem olyan hatalmas, hogy valaki csak úgy felszívódjon benne.~ Ám a félvér mit sem tud a szegénynegyed trükkös, rejtett lakásairól vagy a sikátorokról ahol az éjszaka lényei meghúzhatják magukat szükség esetén.
A félvér várakozva pillant ide-oda a két férfire, nem tudva mitévők legyenek.*
// Drayen, Eralil //
*Ahogy a férfi (a rend fejével vagy nélküle) odaér Drayenhez, a tisztnek akivel az korábban beszélt már csak a hátát látni. Dryrron köszönti a mágust, aki kissé mintha gondterheltnek tűnne, majd rögtön a lényegre tér.*
- Megtudtál valamit? Itt járt a férfi?
*Érdeklődő tekintettel várja a választ, kezeit csípőre rakja ahogyan futólag újra körbekémlel. ~Nem, ha lábadozik nem is lehet a gyakorlótéren. Ha netán valóban itt lenne, biztosan valamelyik őrszobában ápolják.~*
- A templomban nem volt, és annyit sikerült kiderítenünk, hogy nem is járt ott.
*Összegzi mindazt, amit nekik kettejüknek sikerült kinyomozniuk.
~Arthenior nem olyan hatalmas, hogy valaki csak úgy felszívódjon benne.~ Ám a félvér mit sem tud a szegénynegyed trükkös, rejtett lakásairól vagy a sikátorokról ahol az éjszaka lényei meghúzhatják magukat szükség esetén.
A félvér várakozva pillant ide-oda a két férfire, nem tudva mitévők legyenek.*
4399. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:39:30
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:39:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Kifejezéstelen arccal hallgatja Kharasshit egy jó darabig, majd lassan kérdőn felvonja a szemöldökét, hogy tényleg ennyire ostobának nézi őt, végül pedig a nőstény az, akin eluralkodik az indulat, annyira azonban vissza tudja fogni magát, hogy fojtott hangon kezdjen bele a mondandójába.*
- Azt hiszed, talán nem vagyok tisztában, taktikailag mennyire előnytelen helyzetben van a város? *Sziszegi halkan szinte vicsorogva.* Zsoldosnak neveltek, az istenekre, nem vagyok ostoba! De mégis mit vársz tőlem? Másszak hegyet állapotosan? Vagy hajókázzunk, hátha hajótörést szenvedünk valahol? És utána? Nagy, boldog családként próbálunk életben maradni, miközben egy csecsemő is van velünk? Gondolom a felszínid is kapva kapna az alkalmon, hogy egy a te gyereked váró mélységi nősténnyel utazzon, és vele kunyeráljon alamizsnát az óriások városában.
*Keze lassan ökölbe szorul az indulattól, és tehetetlenségtől. Igen, elmenekülhetne. Hogy aztán éhen vesszenek? Megöljék őket? Kétli, hogy ők lennének az egyetlen menekülők, a nincstelenek és hontalanok sokasága pedig hatalmas indulatokat szülne.*
- Arról nem is beszélve, hogy ott az a megannyi talán. Igen, talán meg tudnák állítani, ha itt elbuknak. Talán nem. Talán felkészültebbek. Talán nem. Menj, ha akarsz, de én egyelőre nem látom értelmét.
*Kifejezéstelen arccal hallgatja Kharasshit egy jó darabig, majd lassan kérdőn felvonja a szemöldökét, hogy tényleg ennyire ostobának nézi őt, végül pedig a nőstény az, akin eluralkodik az indulat, annyira azonban vissza tudja fogni magát, hogy fojtott hangon kezdjen bele a mondandójába.*
- Azt hiszed, talán nem vagyok tisztában, taktikailag mennyire előnytelen helyzetben van a város? *Sziszegi halkan szinte vicsorogva.* Zsoldosnak neveltek, az istenekre, nem vagyok ostoba! De mégis mit vársz tőlem? Másszak hegyet állapotosan? Vagy hajókázzunk, hátha hajótörést szenvedünk valahol? És utána? Nagy, boldog családként próbálunk életben maradni, miközben egy csecsemő is van velünk? Gondolom a felszínid is kapva kapna az alkalmon, hogy egy a te gyereked váró mélységi nősténnyel utazzon, és vele kunyeráljon alamizsnát az óriások városában.
*Keze lassan ökölbe szorul az indulattól, és tehetetlenségtől. Igen, elmenekülhetne. Hogy aztán éhen vesszenek? Megöljék őket? Kétli, hogy ők lennének az egyetlen menekülők, a nincstelenek és hontalanok sokasága pedig hatalmas indulatokat szülne.*
- Arról nem is beszélve, hogy ott az a megannyi talán. Igen, talán meg tudnák állítani, ha itt elbuknak. Talán nem. Talán felkészültebbek. Talán nem. Menj, ha akarsz, de én egyelőre nem látom értelmét.
4398. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:06:16
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:06:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Az aggodalmas és egyre sötétebb kifejezéseket a hím arcán egy kósza mosoly töri meg.
~Kastélyod.~
Mintha ezer éve lett volna, hogy először megpillantotta a nősténykét ott abban a romos kastélyban és hogy az ki akarta rángatni őt a nadrágjából, hogy megbizonyosodjon a játékukban felhozott állítás valójáról. Az alkarján pedig maradandó nyomot hagyott Iluse első próbálkozása, mint tűmester. Gondolt rá, hogy majd készíttet rá valami esztétikusabbat takarás gyanánt, de eddig még nem jutott el a gyakorlati megvalósításig.*
- Ne beszélj bolondságokat *rázza meg a fejét.* - Hiszen épp az előbb soroltál el minden ellenérvet! Artheniornak még egy nyomorult városfala sincs. A védőmágiágban nem lehet bízni, a fősarlatánban sem. Észak elesett és ki tudja, a Grombarnál meddig tudják őket feltartóztatni.
*Kharasshi nagyon is tárgyilagosan sorolja a tényeket, s mi tagadás, egyáltalán nem bizakodó a város jövőjével kapcsolatban.*
- Addig kell indulni, amíg még szabad az út nyugat felé. A holtak hamar megunják a Karavánpihenő tetemén való lakmározást, akkor pedig Arthenior lesz a következő. Ha átkelünk a hegyeken, az ottani városok talán tudnak időben lépni, talán össze is fognak, hogy elég ütőképes sereget állítsanak ezek ellen. Talán az ottaniaknak több fogalma van róla, hogy egyáltalán mi ez az egész. De ha nem, még akkor is jobbak az esélyeink.
- Arthenior elveszett. Ami azt illeti, azon is csodálkozom, hogy magától nem dőlt még össze, amekkora itt a... Mindegy. *Legyint lemondóan.*
- Vagy menjünk délre. Még amíg a félszemű bandája bírja szusszal. Megtudakolom, indulnak-e még hajók a Wegtoreni Rév felé. De, a rosseb essen bele, akár kalóznak is felcsapok az öbölben, ha annyira nem akaródzik messzebb menned, csak ebben a nyüves városban ne akarj maradni.
*Kharasshit szinte széttépi az aggodalom. Tisztán érzi a zsigereiben, hogy hiába fogna kardot, itt azzal nem menne sokra. Nem akar kockáztatni. Ekkorát semmiképp.*
*Az aggodalmas és egyre sötétebb kifejezéseket a hím arcán egy kósza mosoly töri meg.
~Kastélyod.~
Mintha ezer éve lett volna, hogy először megpillantotta a nősténykét ott abban a romos kastélyban és hogy az ki akarta rángatni őt a nadrágjából, hogy megbizonyosodjon a játékukban felhozott állítás valójáról. Az alkarján pedig maradandó nyomot hagyott Iluse első próbálkozása, mint tűmester. Gondolt rá, hogy majd készíttet rá valami esztétikusabbat takarás gyanánt, de eddig még nem jutott el a gyakorlati megvalósításig.*
- Ne beszélj bolondságokat *rázza meg a fejét.* - Hiszen épp az előbb soroltál el minden ellenérvet! Artheniornak még egy nyomorult városfala sincs. A védőmágiágban nem lehet bízni, a fősarlatánban sem. Észak elesett és ki tudja, a Grombarnál meddig tudják őket feltartóztatni.
*Kharasshi nagyon is tárgyilagosan sorolja a tényeket, s mi tagadás, egyáltalán nem bizakodó a város jövőjével kapcsolatban.*
- Addig kell indulni, amíg még szabad az út nyugat felé. A holtak hamar megunják a Karavánpihenő tetemén való lakmározást, akkor pedig Arthenior lesz a következő. Ha átkelünk a hegyeken, az ottani városok talán tudnak időben lépni, talán össze is fognak, hogy elég ütőképes sereget állítsanak ezek ellen. Talán az ottaniaknak több fogalma van róla, hogy egyáltalán mi ez az egész. De ha nem, még akkor is jobbak az esélyeink.
- Arthenior elveszett. Ami azt illeti, azon is csodálkozom, hogy magától nem dőlt még össze, amekkora itt a... Mindegy. *Legyint lemondóan.*
- Vagy menjünk délre. Még amíg a félszemű bandája bírja szusszal. Megtudakolom, indulnak-e még hajók a Wegtoreni Rév felé. De, a rosseb essen bele, akár kalóznak is felcsapok az öbölben, ha annyira nem akaródzik messzebb menned, csak ebben a nyüves városban ne akarj maradni.
*Kharasshit szinte széttépi az aggodalom. Tisztán érzi a zsigereiben, hogy hiába fogna kardot, itt azzal nem menne sokra. Nem akar kockáztatni. Ekkorát semmiképp.*
4397. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:04:36
Üzenet elküldve: 2016-04-12 21:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Estrea, Tam, Ronan//
*Bárki megfinanszírozhatja Tam új ruháit, de sajnos még az ő igencsak gazdag nemesi házában sincs óriás egyenruha elfekvőben, na meg aztán mihez kezdene vele ha Tam magára hagyja dolga végeztével?*
-Az egyetlen dolog amitől meg kell engem óvni az egy újabb kéretlen tanács.
*Neveti az elf nőnek félvállról. Valahogy egyik zsoldosnak valót sem tudja igazán veszélyesnek látni hiába a durva modor.*
-Ég áldja!
*Búcsúzik a párostól a kutyával és Tammal az oldalán.*
-Érthetetlen. Mióta lett divat, hogy holmi önérzetes köznép megmondja miként cselekedjek?!
*Szegezi a költői kérdést az óriásnak, de csak mert bizton tudja hogy nem fog neki felelni "Berta". Egyre inkább nagyra értékeli a másik némaságát. Nincs ugyan ellenére megvívni egy szócsatát, de ennyi épp elég volt belőle mára. Rettentően nyűgös tud lenni ha nem értik meg, márpedig itt láthatóan nem értették meg.*
-Lásd kivel van dolgod Berta, úri kegyet gyakorolok. Mondd meg milyen munkát végeznél szívesen, vagy rajzold le, vagy mutogasd el és csinálhatod azt. Ezektől a sótlan alakoktól az életkedvem is elhagyott, semmi kedvem tovább időzni itt.
*Panaszkodik nyafogós hangon az óriásnak. Lehet meg kéne tartania, remek hallgatóság.*
*Bárki megfinanszírozhatja Tam új ruháit, de sajnos még az ő igencsak gazdag nemesi házában sincs óriás egyenruha elfekvőben, na meg aztán mihez kezdene vele ha Tam magára hagyja dolga végeztével?*
-Az egyetlen dolog amitől meg kell engem óvni az egy újabb kéretlen tanács.
*Neveti az elf nőnek félvállról. Valahogy egyik zsoldosnak valót sem tudja igazán veszélyesnek látni hiába a durva modor.*
-Ég áldja!
*Búcsúzik a párostól a kutyával és Tammal az oldalán.*
-Érthetetlen. Mióta lett divat, hogy holmi önérzetes köznép megmondja miként cselekedjek?!
*Szegezi a költői kérdést az óriásnak, de csak mert bizton tudja hogy nem fog neki felelni "Berta". Egyre inkább nagyra értékeli a másik némaságát. Nincs ugyan ellenére megvívni egy szócsatát, de ennyi épp elég volt belőle mára. Rettentően nyűgös tud lenni ha nem értik meg, márpedig itt láthatóan nem értették meg.*
-Lásd kivel van dolgod Berta, úri kegyet gyakorolok. Mondd meg milyen munkát végeznél szívesen, vagy rajzold le, vagy mutogasd el és csinálhatod azt. Ezektől a sótlan alakoktól az életkedvem is elhagyott, semmi kedvem tovább időzni itt.
*Panaszkodik nyafogós hangon az óriásnak. Lehet meg kéne tartania, remek hallgatóság.*
4396. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 18:57:51
Üzenet elküldve: 2016-04-12 18:57:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
// Zeruphine, Estrea és Tam //
*Estrea igencsak jól beszél. Egy hasonló óriás igazán testőrnek való, főleg hogy ha nem beszél. Egy fürdés, szebb ruhák, ilyesmi nem ártana neki, de kifejezetten jól állna a nemes kisasszony oldalán. Legalább nem kell azon sem aggódni hogy kifecseg valahol valamit amit nem kellene. Bár mint kiderül a lány tud beszélni, csak valamiért nem akar. Nem firtatja hát, biztosan nyomós oka van rá. Az írás olvasás bizonytalan, de harcolni is tud. Kérdéses mondjuk hogy megbízható testőr lenne-e és nem hagyná magára az elfet az első adandó alkalommal...*
- Vállalj munkát a városőrségnél, kapva kapnának egy hozzád hasonló után.
*Ezzel a tanáccsal még ellátja az óriást mielőtt az megindul az elf után. Ő maga is gondolt erre. Végül is katona volt, még amikor volt élete. Sajnálja is szerencsétlent meg nem is. Nyilván bűnös valamiben, de miért ilyen büntetést szabtak ki? Mondjuk, mindenképpen egyszerűbb mint például egy héten keresztül hordókat vagy ládákat pakolászni... Nehéz sóhajjal fordul vissza Estrea felé amikor ismét kettesben maradnak.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de nekem el is ment a kedvem.
*Ismét megdörzsölgeti még mindig sajgó végtagját.*
- Tudok esetleg még valami másban segíteni?
*Szimpatikus neki Estrea, meg hát az illem is azt diktálja hogy feltegye ezt a kérdést. Sietni úgysem siet sehova.*
*Estrea igencsak jól beszél. Egy hasonló óriás igazán testőrnek való, főleg hogy ha nem beszél. Egy fürdés, szebb ruhák, ilyesmi nem ártana neki, de kifejezetten jól állna a nemes kisasszony oldalán. Legalább nem kell azon sem aggódni hogy kifecseg valahol valamit amit nem kellene. Bár mint kiderül a lány tud beszélni, csak valamiért nem akar. Nem firtatja hát, biztosan nyomós oka van rá. Az írás olvasás bizonytalan, de harcolni is tud. Kérdéses mondjuk hogy megbízható testőr lenne-e és nem hagyná magára az elfet az első adandó alkalommal...*
- Vállalj munkát a városőrségnél, kapva kapnának egy hozzád hasonló után.
*Ezzel a tanáccsal még ellátja az óriást mielőtt az megindul az elf után. Ő maga is gondolt erre. Végül is katona volt, még amikor volt élete. Sajnálja is szerencsétlent meg nem is. Nyilván bűnös valamiben, de miért ilyen büntetést szabtak ki? Mondjuk, mindenképpen egyszerűbb mint például egy héten keresztül hordókat vagy ládákat pakolászni... Nehéz sóhajjal fordul vissza Estrea felé amikor ismét kettesben maradnak.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de nekem el is ment a kedvem.
*Ismét megdörzsölgeti még mindig sajgó végtagját.*
- Tudok esetleg még valami másban segíteni?
*Szimpatikus neki Estrea, meg hát az illem is azt diktálja hogy feltegye ezt a kérdést. Sietni úgysem siet sehova.*
4395. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 17:21:00
Üzenet elküldve: 2016-04-12 17:21:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamm vagy nem hamm?//
*Csendes mosollyal nyugtázza a szőkeség heves reakcióját, mellyel fáradtságát igyekszik leplezni.
Kezébe veszi kupáját és türelmesen vár amíg a lány befejezi a vacsoráját. Közben, mintegy mellékesen kiissza annak tartalmát.*
-Rendben, ha nem vagy fáradt tőlem maradhatunk. Figyelmeztetlek, én köztudottan éjjeli bagoly vagyok ám!
*Amikor a szállásmester befejezi az evést és a segítségét kéri a romok eltakarításában készségesen pattan fel a helyéről és szedi össze az asztalról az edényeket.*
-Persze! Viszem már.
//Hamm vagy nem hamm?//
*Csendes mosollyal nyugtázza a szőkeség heves reakcióját, mellyel fáradtságát igyekszik leplezni.
Kezébe veszi kupáját és türelmesen vár amíg a lány befejezi a vacsoráját. Közben, mintegy mellékesen kiissza annak tartalmát.*
-Rendben, ha nem vagy fáradt tőlem maradhatunk. Figyelmeztetlek, én köztudottan éjjeli bagoly vagyok ám!
*Amikor a szállásmester befejezi az evést és a segítségét kéri a romok eltakarításában készségesen pattan fel a helyéről és szedi össze az asztalról az edényeket.*
-Persze! Viszem már.
4394. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 10:25:02
Üzenet elküldve: 2016-04-12 10:25:02
ÚJ
![>Feleincater Harbogassi [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1346_torpe-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Döbbenten lép be a gyakorlótérre. A barakk a szokásos formáját mutatja; sehol semmi különlegesség, ami miatt ilyen döbbent. Valamiért mégis döbbent. Éppenséggel azért, mert utoljára valami órákkal teli házból kellett távoznia, most meg itt van a barakkban. Ez magában még nem nagy érdekesség, ugyanis a ház a gazdagnegyedben volt, az meg tudniillik, hogy nem egy hatalmas táv a barakktól (habár ez sok mindentől függ). De, ha az is lenne, annyira azért nem az, hogy időközben aludjon egy fél évet, mire ideér. Pedig neki aztán nincsen semmi emléke az elmúlt fél évből, vagy legalábbis a télből nincs. Mégis érzi, hogy nem öt perce indult el a gazdagnegyedből.
Miközben ennek a "hogyanlehetilyetmégnemláttam"-ján tűnődik, addig észreveszi, hogy a fegyvereket elszedő őr türelmetlenül figyeli, hogy tovább megy-e, vagy leadja a fegyvereit? Végül a figyelő szemek túl nagyon zavarják már Harbogassit, így leadja magáról a sarlót, a dobókéseket és a dobótőröket is. Aztán megy pár lépést, majd folytatja a gondolkodást.
~ Lehet le kéne állni a piálással. ~ Jut eszébe az egyetlen lehetséges lehetőség. Ami azt illeti, valójában nem is ivott semmit mostanában... Vagy csak nem emlékszik rá?
Végül megvonja vállait. Szóval csak ennyi volt a gond, most már mehet tovább, hogy eddzen egy jót. De mikor felvesz egy fakardot, hirtelen eszébe ötlik valami.
~ Vajon a rozsomák aludni téli álom?! ~ Túl óriás és túl nem druida ahhoz, hogy tudja erre a választ, úgyhogy ledobja a kardot, felveszi a fegyvereit és kirohan a barakkból, noha csak két perce érkezett meg. *
- Most pedig fontos kérdéseket tenni fel az okosok én.
Miközben ennek a "hogyanlehetilyetmégnemláttam"-ján tűnődik, addig észreveszi, hogy a fegyvereket elszedő őr türelmetlenül figyeli, hogy tovább megy-e, vagy leadja a fegyvereit? Végül a figyelő szemek túl nagyon zavarják már Harbogassit, így leadja magáról a sarlót, a dobókéseket és a dobótőröket is. Aztán megy pár lépést, majd folytatja a gondolkodást.
~ Lehet le kéne állni a piálással. ~ Jut eszébe az egyetlen lehetséges lehetőség. Ami azt illeti, valójában nem is ivott semmit mostanában... Vagy csak nem emlékszik rá?
Végül megvonja vállait. Szóval csak ennyi volt a gond, most már mehet tovább, hogy eddzen egy jót. De mikor felvesz egy fakardot, hirtelen eszébe ötlik valami.
~ Vajon a rozsomák aludni téli álom?! ~ Túl óriás és túl nem druida ahhoz, hogy tudja erre a választ, úgyhogy ledobja a kardot, felveszi a fegyvereit és kirohan a barakkból, noha csak két perce érkezett meg. *
- Most pedig fontos kérdéseket tenni fel az okosok én.
4393. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-12 08:53:32
Üzenet elküldve: 2016-04-12 08:53:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Lovagolhatna még a hím viselkedésén, ám de van épp elég nehézség és bonyodalom most az életében, hogy ne akarja már most kivívni a hím rosszindulatát, megint. Viszont talán már nem fogja mindenre rögtön felkapni a vizet, ám erre még inkább nem venne mérget, és nem most fogja kikísérletezni. Na, jó, nem most rögtön.
A város helyzetét átgondolva azonban komoran ráncolja homlokait. Nincs annyi informátora, mint amennyivel Lihanechben dolgozhatott, de hall épp eleget, és nem is ostoba, hogy ne tudná összerakni a képet.*
- A város még biztonságos, de ki tudja meddig. A tanács a mágikus védelemben bízott, de a fővarázslójuk fura viselkedése, meg az a nagy fényoszlop könnyen lehet, ennek a végét jelentette. *Sóhajt lemondóan, ennyit a falak nélküli város védelméről.* A karavánpihenőbe nem ment erősítés, nem ment senki védeni, így az már a múlté. Azt rebesgetik, hogy a távozók, amit lehetett, leromboltak maguk mögött, hogy ne legyen a holtaké. Nem mintha azokat az anyag javak motiválnák, ugyan mi szükségük lenne rá. *Von vállat. Bármi is álljon a holtak feltámasztása mögött, aligha városokat, házakat, pénzt és kincseket akarna gyűjteni. Mégis mire kellenének ezek az elmúlás teremtményeinek?*
- Aki harcolni akart, az a városőrök alakulatával délre ment. A Kikötőben visszaverték a támadást, amiben a thagrok... nem... thargok is részt vettek, az ő csapatuk vezére vette kezébe e gyeplőt, és masírozott át a holtak csapatán. Legalábbis ezt beszélik. Meg hogy a mágusokkal ne számoljon az ember, volt valami kavarodás velük ott. Amennyire tudom, a Grombarnál gyülekeznek a barbár városalapítókkal egyetemben, de hogy mit akarnak. Egy egész holt seregről pusmognak. Botorság lenne csak úgy nekik menni úgy, hogy a terep adta előny az övék. Még csak kiéheztetni sem lehetne őket, a kastélyod pedig az övék.
*Elmenni, igen, talán azt kellene. De akkor kezdhetne mindent elölről, és mégis miért? Hogy miután a hegy innenső fele elbukott, holtak légiói özönöljenek le a hegyek másik oldalán? Ha itt nem tudják megállítani őket, és minden egyes elesett katonával és paraszttal az ellenség sorai erősödnek, mégis mi értelme lenne nyugatra menni. Nyerni néhány hónapot? Évet? Ha nem tudják elpusztítani az invázió mögött húzódó erőt, felesleges.*
- A nemeseim nem csomagolnak pánikolva. Sőt, mintha kifejezetten megoldást keresnének. Mint mondtam, a fiatal matróna igyekszik beilleszkedni a felszíni létbe, s így ő is kiveszi a részét a megoldás keresésben. Habár, ez nem feltétlenül nemes tett, elvégre nem válogatnak, becsületest és becstelent egyaránt levágnak, és maguk közé vesznek. Mi megleszünk, inkább az asszonykádra figyelj. Az elfek hajlamosabbak a tenni akarásra.
*Lovagolhatna még a hím viselkedésén, ám de van épp elég nehézség és bonyodalom most az életében, hogy ne akarja már most kivívni a hím rosszindulatát, megint. Viszont talán már nem fogja mindenre rögtön felkapni a vizet, ám erre még inkább nem venne mérget, és nem most fogja kikísérletezni. Na, jó, nem most rögtön.
A város helyzetét átgondolva azonban komoran ráncolja homlokait. Nincs annyi informátora, mint amennyivel Lihanechben dolgozhatott, de hall épp eleget, és nem is ostoba, hogy ne tudná összerakni a képet.*
- A város még biztonságos, de ki tudja meddig. A tanács a mágikus védelemben bízott, de a fővarázslójuk fura viselkedése, meg az a nagy fényoszlop könnyen lehet, ennek a végét jelentette. *Sóhajt lemondóan, ennyit a falak nélküli város védelméről.* A karavánpihenőbe nem ment erősítés, nem ment senki védeni, így az már a múlté. Azt rebesgetik, hogy a távozók, amit lehetett, leromboltak maguk mögött, hogy ne legyen a holtaké. Nem mintha azokat az anyag javak motiválnák, ugyan mi szükségük lenne rá. *Von vállat. Bármi is álljon a holtak feltámasztása mögött, aligha városokat, házakat, pénzt és kincseket akarna gyűjteni. Mégis mire kellenének ezek az elmúlás teremtményeinek?*
- Aki harcolni akart, az a városőrök alakulatával délre ment. A Kikötőben visszaverték a támadást, amiben a thagrok... nem... thargok is részt vettek, az ő csapatuk vezére vette kezébe e gyeplőt, és masírozott át a holtak csapatán. Legalábbis ezt beszélik. Meg hogy a mágusokkal ne számoljon az ember, volt valami kavarodás velük ott. Amennyire tudom, a Grombarnál gyülekeznek a barbár városalapítókkal egyetemben, de hogy mit akarnak. Egy egész holt seregről pusmognak. Botorság lenne csak úgy nekik menni úgy, hogy a terep adta előny az övék. Még csak kiéheztetni sem lehetne őket, a kastélyod pedig az övék.
*Elmenni, igen, talán azt kellene. De akkor kezdhetne mindent elölről, és mégis miért? Hogy miután a hegy innenső fele elbukott, holtak légiói özönöljenek le a hegyek másik oldalán? Ha itt nem tudják megállítani őket, és minden egyes elesett katonával és paraszttal az ellenség sorai erősödnek, mégis mi értelme lenne nyugatra menni. Nyerni néhány hónapot? Évet? Ha nem tudják elpusztítani az invázió mögött húzódó erőt, felesleges.*
- A nemeseim nem csomagolnak pánikolva. Sőt, mintha kifejezetten megoldást keresnének. Mint mondtam, a fiatal matróna igyekszik beilleszkedni a felszíni létbe, s így ő is kiveszi a részét a megoldás keresésben. Habár, ez nem feltétlenül nemes tett, elvégre nem válogatnak, becsületest és becstelent egyaránt levágnak, és maguk közé vesznek. Mi megleszünk, inkább az asszonykádra figyelj. Az elfek hajlamosabbak a tenni akarásra.
4392. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 21:27:07
Üzenet elküldve: 2016-04-11 21:27:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Már fel is szívja magát a nevetés hallatán, de végül annyiban hagyja, bár valami zsörtölődő morgás azért kiszökik összepréselt ajkai közül. Viszonyt kénytelen belátni, hogy a nősténykének nagyon is igaza van. Kharasshi természete csak rosszabb lett, mióta a városba kényszerült. Olykor az élő fába is belekötne és valahogy szinte minden mögött érez egy sugallatot, mintha őt akarnák kikezdeni. Talán az igyekezete miatt van, hogy boldoguljon, hogy megvesse a lábát. Nem akar gyengének mutatkozni, hiszen a gyengéket eltiporják, így inkább már az elején mindenkivel összemar, hogy jelezze, vele nem érdemes újat húzni. Egyedül van itt. A bizonytalanság kényelmetlenségeit pedig nagyon jól ki lehet tömködni agresszióval. De a múltkori eset óta azzal a fakóvérű vendéggel, már ő is sejti, hogy ez a dolog kezd kicsúszni a kezéből és nem sok jóra vezet.*
- Nem kell aggódnod *mondja azért még jócskán sértetten, de épp elég belátással.* - Nem fogom aláásni a flancos kvártélyodat.
*Sóhajt és arrébb piszkál néhány kavicsot a csizmája orrával. Hagy egy kis időt a csendnek, mert bár sose vallaná be, azért érzi, hogy ezúttal a kis fruska kezelte érettebben a dolgokat. Igyekszik hát összekaparni maradék tartását és nemes egyszerűséggel úgy áthidalni a fiaskót, mintha mise történt volna.*
- Mit mondanak a forrásaid? Biztonságos a város? De ha az is, meddig még?
*A helyzetet tekintve az aggodalma most még inkább szikrát kap. Ydrissel még csak felkerekedett volna, hogy nekivágjanak a rengetegnek, akár a hegyeknek is, de egy viselős nősténnyel?
Nem csoda, ha ideges járkálásba kezd és tanácstalanul járatja pillantását a semmi zavaros sorain.*
- Azt beszélik, a Karavánpihenő elveszett. Délen is csatároznak. A Kikötőnél vagy a Grombar kastélynál *legyint, aztán Iluse szemébe néz. Tanácstalan aggodalom tükröződik a fakó tekintetben.* - Nem lenne jobb hátrahagyni a várost, amíg lehet? Van járható út a hegyeken át? Tudsz valamit? Mik az esélyeink? Mit mondanak a nemeseid? *Az utolsó kérdés csak kicsúszik a száján. A mélységi kékvérűek általában éppen olyan jók a veszély felmérésére, mint a patkányok. Sosem voltak az a hősies fajta, az önfeláldozást pedig még hírből is csak aligha ismerik. Ha szedik a sátorfát, talán ezúttal jobb követni a példájukat.*
*Már fel is szívja magát a nevetés hallatán, de végül annyiban hagyja, bár valami zsörtölődő morgás azért kiszökik összepréselt ajkai közül. Viszonyt kénytelen belátni, hogy a nősténykének nagyon is igaza van. Kharasshi természete csak rosszabb lett, mióta a városba kényszerült. Olykor az élő fába is belekötne és valahogy szinte minden mögött érez egy sugallatot, mintha őt akarnák kikezdeni. Talán az igyekezete miatt van, hogy boldoguljon, hogy megvesse a lábát. Nem akar gyengének mutatkozni, hiszen a gyengéket eltiporják, így inkább már az elején mindenkivel összemar, hogy jelezze, vele nem érdemes újat húzni. Egyedül van itt. A bizonytalanság kényelmetlenségeit pedig nagyon jól ki lehet tömködni agresszióval. De a múltkori eset óta azzal a fakóvérű vendéggel, már ő is sejti, hogy ez a dolog kezd kicsúszni a kezéből és nem sok jóra vezet.*
- Nem kell aggódnod *mondja azért még jócskán sértetten, de épp elég belátással.* - Nem fogom aláásni a flancos kvártélyodat.
*Sóhajt és arrébb piszkál néhány kavicsot a csizmája orrával. Hagy egy kis időt a csendnek, mert bár sose vallaná be, azért érzi, hogy ezúttal a kis fruska kezelte érettebben a dolgokat. Igyekszik hát összekaparni maradék tartását és nemes egyszerűséggel úgy áthidalni a fiaskót, mintha mise történt volna.*
- Mit mondanak a forrásaid? Biztonságos a város? De ha az is, meddig még?
*A helyzetet tekintve az aggodalma most még inkább szikrát kap. Ydrissel még csak felkerekedett volna, hogy nekivágjanak a rengetegnek, akár a hegyeknek is, de egy viselős nősténnyel?
Nem csoda, ha ideges járkálásba kezd és tanácstalanul járatja pillantását a semmi zavaros sorain.*
- Azt beszélik, a Karavánpihenő elveszett. Délen is csatároznak. A Kikötőnél vagy a Grombar kastélynál *legyint, aztán Iluse szemébe néz. Tanácstalan aggodalom tükröződik a fakó tekintetben.* - Nem lenne jobb hátrahagyni a várost, amíg lehet? Van járható út a hegyeken át? Tudsz valamit? Mik az esélyeink? Mit mondanak a nemeseid? *Az utolsó kérdés csak kicsúszik a száján. A mélységi kékvérűek általában éppen olyan jók a veszély felmérésére, mint a patkányok. Sosem voltak az a hősies fajta, az önfeláldozást pedig még hírből is csak aligha ismerik. Ha szedik a sátorfát, talán ezúttal jobb követni a példájukat.*
4391. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 19:57:27
Üzenet elküldve: 2016-04-11 19:57:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Zeruphine, Estrea és Ronan //
*Bárcsak Tam is úgy lehetne ezzel, hogy negyven aranyat elutasíthatna. Csak úgy. Ám a városban a pénz az úr, ő pedig nem fordíthat hátat neki már az első itt töltött napján.
~Szeretni?~ Az óriásnő elmereng. ~Ki a búbánat szeret harcolni?~ Számára ez olyan, amit mindig is muszáj volt csinálnia. Jó is volt benne talán, de a vér és a harc az, ami elől a városba jött. Meglehet sosem fog tudni menekülni tőle, már a részévé vált.
Tam aprót bólint a kérdésre. Tud beszélni, és nem fogja azt hazudni, hogy nem. Ennek ellenére továbbra sem nyitja ki száját, csak jelzi a válaszokat. Az írás-olvasás kérdésére kezével bizonytalanul mutatja, hogy egy keveset míg a harcra ismétel bólintás a válasz.
Nem különösebben figyel a kicsi elfre aki észreveheti, hogy az órisánő nem mozdul habár Zeruphine és kutyája már árkon bokron túl jár. Tam fáradt tekintettel néz a párosra, bár ők sem tudnak neki segíteni abban, hogy lerázza a lányt. Mielőtt azonban mégis utána indulna, hogy bábukat zúzzon le és tépjen szét, megmosolyogja Estrea figyelmeztető kijelentését.
Igaza van a nőnek. A kicsi, védtelen leány fűnek-fának híreszteli épp mennyi arany van nála. Biztosan más is akad Tamon kívül, akik könnyebb zsebbel róják az utcákat. Nem volna meglepő, ha Zeruphine véletlen támadás áldozatául esne…
Mélyen legbelül az óriásnő magát átkozza amiért ő nem egy azon becstelen támadók közül.*
*Bárcsak Tam is úgy lehetne ezzel, hogy negyven aranyat elutasíthatna. Csak úgy. Ám a városban a pénz az úr, ő pedig nem fordíthat hátat neki már az első itt töltött napján.
~Szeretni?~ Az óriásnő elmereng. ~Ki a búbánat szeret harcolni?~ Számára ez olyan, amit mindig is muszáj volt csinálnia. Jó is volt benne talán, de a vér és a harc az, ami elől a városba jött. Meglehet sosem fog tudni menekülni tőle, már a részévé vált.
Tam aprót bólint a kérdésre. Tud beszélni, és nem fogja azt hazudni, hogy nem. Ennek ellenére továbbra sem nyitja ki száját, csak jelzi a válaszokat. Az írás-olvasás kérdésére kezével bizonytalanul mutatja, hogy egy keveset míg a harcra ismétel bólintás a válasz.
Nem különösebben figyel a kicsi elfre aki észreveheti, hogy az órisánő nem mozdul habár Zeruphine és kutyája már árkon bokron túl jár. Tam fáradt tekintettel néz a párosra, bár ők sem tudnak neki segíteni abban, hogy lerázza a lányt. Mielőtt azonban mégis utána indulna, hogy bábukat zúzzon le és tépjen szét, megmosolyogja Estrea figyelmeztető kijelentését.
Igaza van a nőnek. A kicsi, védtelen leány fűnek-fának híreszteli épp mennyi arany van nála. Biztosan más is akad Tamon kívül, akik könnyebb zsebbel róják az utcákat. Nem volna meglepő, ha Zeruphine véletlen támadás áldozatául esne…
Mélyen legbelül az óriásnő magát átkozza amiért ő nem egy azon becstelen támadók közül.*
4390. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 19:35:38
Üzenet elküldve: 2016-04-11 19:35:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Gyakorlótér//
Uram? * Furcsállja a köszöntést. Elég egyszerűnek tűnt a mostani kérdéssorozat, de legalább eljutottak idáig is. Furcsa érzése van afelől, hogy nem ilyen egyszerű a csatlakozás az őrséghez. Persze ez nyomban ki is derül. Még egy ideig hallgatja a mellette beszélő férfit, aki valami támadásról beszél. De ez még nem az ő dolga.*
//Hadnagyi iroda//
*No ez az a munka amit talán nem is tudna csinálni. Nem az ügyintézés, és a papírmunka az ő asztala. De kétség kívül kifizetődőbb, már ha valaki épp félti a bőrét. Mikor követi a férfit az irodába, különös figyelemmel követi mind az útvonalat, és az épület elhelyezkedését. Aztán persze, hogy rákérdez mégis csak a férfi Yaz hovatartozására. Persze itt már hivatalosan, sokkal másabb képet fest az egész. Mély levegőt vesz, kihúzza magát.*
-A nevem Yazir Silamon! Nem rég érkeztem Artheniorba. Több mint valószínű, hogy ittlétem egész maradandó lesz. Szeretnék hozzájárulni a közjó elősegítéséhez. Kérem ne becsüljön alá, ifjú korom ellenére. Alap kiképzést kaptam eddigi tanulmányaim során, és vívásban is igyekszem jeleskedni. Hogy miért egyből ide jöttem? Hát mert úgy láttam, hogy a falakon kívül elég kaotikus állapotok uralkodnak. Persze gondolok itt az élőholtakra, és a fosztogatókra. A rablók igencsak megszaporodtak a környéken, vagy ez eddig is így volt? Mindenesetre, kérem indítványozza a felvételezésemet az őrségbe. Ígérem nem vallok kudarcot! *Ekkor nem figyel mást, csak a férfi arckifejezését. Lehet, hogy az úr igen jó harcos, és okos. Csak épp belefulladt az irodába, és a papírmunkába.*
Uram? * Furcsállja a köszöntést. Elég egyszerűnek tűnt a mostani kérdéssorozat, de legalább eljutottak idáig is. Furcsa érzése van afelől, hogy nem ilyen egyszerű a csatlakozás az őrséghez. Persze ez nyomban ki is derül. Még egy ideig hallgatja a mellette beszélő férfit, aki valami támadásról beszél. De ez még nem az ő dolga.*
//Hadnagyi iroda//
*No ez az a munka amit talán nem is tudna csinálni. Nem az ügyintézés, és a papírmunka az ő asztala. De kétség kívül kifizetődőbb, már ha valaki épp félti a bőrét. Mikor követi a férfit az irodába, különös figyelemmel követi mind az útvonalat, és az épület elhelyezkedését. Aztán persze, hogy rákérdez mégis csak a férfi Yaz hovatartozására. Persze itt már hivatalosan, sokkal másabb képet fest az egész. Mély levegőt vesz, kihúzza magát.*
-A nevem Yazir Silamon! Nem rég érkeztem Artheniorba. Több mint valószínű, hogy ittlétem egész maradandó lesz. Szeretnék hozzájárulni a közjó elősegítéséhez. Kérem ne becsüljön alá, ifjú korom ellenére. Alap kiképzést kaptam eddigi tanulmányaim során, és vívásban is igyekszem jeleskedni. Hogy miért egyből ide jöttem? Hát mert úgy láttam, hogy a falakon kívül elég kaotikus állapotok uralkodnak. Persze gondolok itt az élőholtakra, és a fosztogatókra. A rablók igencsak megszaporodtak a környéken, vagy ez eddig is így volt? Mindenesetre, kérem indítványozza a felvételezésemet az őrségbe. Ígérem nem vallok kudarcot! *Ekkor nem figyel mást, csak a férfi arckifejezését. Lehet, hogy az úr igen jó harcos, és okos. Csak épp belefulladt az irodába, és a papírmunkába.*
4389. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-11 09:32:50
Üzenet elküldve: 2016-04-11 09:32:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Tam, Zeru, Ronan//
*Nem irigyli az óriást, amiért ilyen helyzetbe került. Mint oly sok mindenről, a nemesekről is megvan a maga véleménye. Nem mintha azt állítaná, hogy mindegyik egy kényes, hasznavehetetlen, elkényeztetett jószág, s ne lennének közöttük rendes személyek is. Elvégre nem kell messzire mennie, hogy nem túl szimpatikus személyekbe botoljon, elég saját, tágas rokonságában körülnéznie. Igaz, ők nem nemesek. Jó módúak munkáiknak hála, vagyonosak, de nem a nemesség tagjai.
Egyelőre inkább csak csendben figyel, s kíváncsian várja, vajon tud-e másképp is kommunikálni az óriás, hiszen láthatóan érti, mit mondanak neki. Már-már eljátszik a gondolattal, hogy mégis vállalja a rövid megmérettetést, no nem azért a negyven aranyért, szerencsére van pénze elég, ám a kis hölgy stílusa más mederbe tereli a gondolatait.*
- Valóban, a maga dolga, ám ha a maga szórakoztatásába akar másokat belerángatni, az már nem. Tisztességes munkát akar végeztetni az óriással? Akkor tekintsen rá testőrként, máris kap egy testhezálló feladatot, tisztességes fizetéssel, amiért nem kell napokig ugráltatni apró-cseprő dolgok miatt. És nem mellesleg, ugyan olyan fontos feladat is. A magafajta kisasszonyokra elvégre előszeretettel vadásznak azok, akik könnyű pénzt remélnek. *Jegyzi meg kissé zordabban, mint szerette volna. Valahogy nem tudja a segítő szándékot feltételezni a lányról, még ha a viadalt valóban annak is szánta, nem pedig a maga unalmának elűzése lett volna annak egyetlen célja.*
*Nem irigyli az óriást, amiért ilyen helyzetbe került. Mint oly sok mindenről, a nemesekről is megvan a maga véleménye. Nem mintha azt állítaná, hogy mindegyik egy kényes, hasznavehetetlen, elkényeztetett jószág, s ne lennének közöttük rendes személyek is. Elvégre nem kell messzire mennie, hogy nem túl szimpatikus személyekbe botoljon, elég saját, tágas rokonságában körülnéznie. Igaz, ők nem nemesek. Jó módúak munkáiknak hála, vagyonosak, de nem a nemesség tagjai.
Egyelőre inkább csak csendben figyel, s kíváncsian várja, vajon tud-e másképp is kommunikálni az óriás, hiszen láthatóan érti, mit mondanak neki. Már-már eljátszik a gondolattal, hogy mégis vállalja a rövid megmérettetést, no nem azért a negyven aranyért, szerencsére van pénze elég, ám a kis hölgy stílusa más mederbe tereli a gondolatait.*
- Valóban, a maga dolga, ám ha a maga szórakoztatásába akar másokat belerángatni, az már nem. Tisztességes munkát akar végeztetni az óriással? Akkor tekintsen rá testőrként, máris kap egy testhezálló feladatot, tisztességes fizetéssel, amiért nem kell napokig ugráltatni apró-cseprő dolgok miatt. És nem mellesleg, ugyan olyan fontos feladat is. A magafajta kisasszonyokra elvégre előszeretettel vadásznak azok, akik könnyű pénzt remélnek. *Jegyzi meg kissé zordabban, mint szerette volna. Valahogy nem tudja a segítő szándékot feltételezni a lányról, még ha a viadalt valóban annak is szánta, nem pedig a maga unalmának elűzése lett volna annak egyetlen célja.*
4388. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 22:09:28
Üzenet elküldve: 2016-04-10 22:09:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Előbb csak kicsit néz furcsállva, majd szemöldöke kecses, kérdő ívet ír le, végül kedélyes nevetésben tör ki.*
- A mélység minden árnyára, még egy ilyen érzékeny hímet mint te. Pedig kettőnk közül nekem kellene labilisabbnak lennem. *Csóválja a fejét.*
- Igen, volt rangod. Ott fent északon. Képzeld, nekem is volt rangom az enyéim között. De gondolom nem árulok el nagy újságot azzal, hogy elég sokfélék vagyunk itt a felszínen. *Néz szúrós szemekkel a hímre.*
- De szerencséd van, ahogy hallottam, az itteni fiatal matróna felszín párti, és a toleránsabb nőstények sorát erősíti.
*Fáradtan emeli kezét arcához, s dörgöli meg ujjaival csukott szemhéjait. Utána csípőre tett kézzel, magát kihúzva néz a hímre.*
- Nem kell mindenre egyből ugranod, vagy magadra venned. A dolgok épp anélkül is elég bonyolultak, hogy azon filozofáljak, mit néznek el a házigazdáim vagy nem. De felőlem akkor keress meg ott, nem lesz nehéz eltéveszteni a házat. Bánom is én, legrosszabb esetben egy másik ismerőst kell nyaggatnom szállásért, mondjuk Pirtianesben. *Legyint ingerülten. Azok a fránya indulatok megint előtörőben vannak, s most is nem csekély erőfeszítésébe kerül, hogy még csírájában elfojtsa érzelmei lázongását. Szörnyű, már most elege van az egészből. Hogy bírja ki ezt bárki is hosszú távon?*
*Előbb csak kicsit néz furcsállva, majd szemöldöke kecses, kérdő ívet ír le, végül kedélyes nevetésben tör ki.*
- A mélység minden árnyára, még egy ilyen érzékeny hímet mint te. Pedig kettőnk közül nekem kellene labilisabbnak lennem. *Csóválja a fejét.*
- Igen, volt rangod. Ott fent északon. Képzeld, nekem is volt rangom az enyéim között. De gondolom nem árulok el nagy újságot azzal, hogy elég sokfélék vagyunk itt a felszínen. *Néz szúrós szemekkel a hímre.*
- De szerencséd van, ahogy hallottam, az itteni fiatal matróna felszín párti, és a toleránsabb nőstények sorát erősíti.
*Fáradtan emeli kezét arcához, s dörgöli meg ujjaival csukott szemhéjait. Utána csípőre tett kézzel, magát kihúzva néz a hímre.*
- Nem kell mindenre egyből ugranod, vagy magadra venned. A dolgok épp anélkül is elég bonyolultak, hogy azon filozofáljak, mit néznek el a házigazdáim vagy nem. De felőlem akkor keress meg ott, nem lesz nehéz eltéveszteni a házat. Bánom is én, legrosszabb esetben egy másik ismerőst kell nyaggatnom szállásért, mondjuk Pirtianesben. *Legyint ingerülten. Azok a fránya indulatok megint előtörőben vannak, s most is nem csekély erőfeszítésébe kerül, hogy még csírájában elfojtsa érzelmei lázongását. Szörnyű, már most elege van az egészből. Hogy bírja ki ezt bárki is hosszú távon?*
4387. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 21:49:15
Üzenet elküldve: 2016-04-10 21:49:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
- Értem *mordul nem titkolt ellenérzésekkel.* - Tehát, hogy is fogalmaztál? A sötét kis titkod leszek?
*Nem, egyáltalán nincs ínyére ez a felállás. Még ha arról lenne szó, hogy nem vállalná fel a kölyköt, de épp hogy esze ágában sincs kibújni a felelősség alól. Nincs mit szégyellnie. S ha annak a rokonnak piszkálná valami a nemesi lepénylesőjét, hát áll elébe.
De persze Iluse nem állja meg, hogy rá ne kontrázzon. Az élcelődő vigyor Kharasshi szúrós tekintetével találkozik.*
- Úgy? Tehát azt gondolod, hogy kinevettetném magam a flancos úri társaságban? *szűkül a fakó tekintet, s ezúttal a sértett büszkeség kel fel a hímben.* - Talán nem parádézom csipkében meg selyemben, nőstény, de elfelejted, hogy az enyéim között ki voltam! Második az öröklési rendben, de a vezér fia. Első kardja a harcosoknak és nem, nem hiszem, hogy kevesebb lennék, mint azok a te nemeseid. Vagy így gondolod?
- Értem *mordul nem titkolt ellenérzésekkel.* - Tehát, hogy is fogalmaztál? A sötét kis titkod leszek?
*Nem, egyáltalán nincs ínyére ez a felállás. Még ha arról lenne szó, hogy nem vállalná fel a kölyköt, de épp hogy esze ágában sincs kibújni a felelősség alól. Nincs mit szégyellnie. S ha annak a rokonnak piszkálná valami a nemesi lepénylesőjét, hát áll elébe.
De persze Iluse nem állja meg, hogy rá ne kontrázzon. Az élcelődő vigyor Kharasshi szúrós tekintetével találkozik.*
- Úgy? Tehát azt gondolod, hogy kinevettetném magam a flancos úri társaságban? *szűkül a fakó tekintet, s ezúttal a sértett büszkeség kel fel a hímben.* - Talán nem parádézom csipkében meg selyemben, nőstény, de elfelejted, hogy az enyéim között ki voltam! Második az öröklési rendben, de a vezér fia. Első kardja a harcosoknak és nem, nem hiszem, hogy kevesebb lennék, mint azok a te nemeseid. Vagy így gondolod?
4386. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:41:13
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:41:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Majd megoldják. Egyelőre ő sem lát épkézláb megoldást a helyzetre. Szerencsére azonban van még idejük kitalálni valamit, hiszen az egésznek még az elején jár, alakján még szinte nyomot sem hagyott a növekvő poronty.
Azonban hamar ráeszmél, hogy gyengeséget mutatott, így vonásait ismét megfeszítve komorságot kölcsönöz arcának. Nem, ez a felszíni érzelgősség nem fogja a hatalmába keríteni. Hangulata már most kezd ingadozóvá válni, ezt megfigyelte, de nem fogja hagyni, hogy nevetségesen viselkedjen. Kezét vissza is húzza a hím fejéről.*
- Ó igen, anyám megtanított az Óhaza szabályaira, de már ő maga is másfajtákat követett kissé. Én pedig életem már nagyobb részét a felszínen töltöttem, és egy hím nevelt. Szerencséd van. *Tér vissza némi indulat a hangjába. Hát mindig talál valamit ez a hím, amibe bele köthet?! Néhány pillanatra becsukja szemeit, hogy elnyomja a gyorsan éledező haragot, dacot és sértettséget.
Szerencsére segítségére van afeletti meglepettsége, hogy a hím önként árulja el, merre találhatja meg. Nem kérte, habár elgondolkozott már rajta nem is egyszer, hogy ki kellene derítenie, merre találhatja, s most mégis megkapja, csak úgy. Az apró döbbenet egy pillanatra kiül vonásaira, majd lemondó sóhajjal hallgatja a folytatást.*
- Néhány napig még a fogadóban leszek, utána, hacsak nem döntenek másképp, valószínűleg a Gazdagnegyedben leszek. Még a Víz városából ismerek egy Dwirinthalent. Ugyan nincs testvérem, de ő már szinte a bátyjám, és a kelleténél több komplikációt nem akarok okozni. Még a végén behajtanák rajtam. *Ereszt meg egy féloldalas mosolyt.* Másfelől, mivel ős meg majdnem húgaként tekint rám, nem biztos, hogy szerencsés lenne találkoznia azzal, akinek a gyermekét hordom a szívem alatt. *Emlékszik még, a nemesi származású hím miképp reagált a hímre, azt a képet sosem fogja kitörölni emlékezetéből. Másfelől örülhet, hogy nem próbált gyorsan férjet találni neki, és amilyen komolyan veszi a testvéri köteléket, még a végén tényleg megpróbálná ellátni a kedves kis testvérét így faképnél hagyó mélységit. És akkor még nem is tud a másik nőstényről. Egek, micsoda drámába csöppent.*
- Habár jobban belegondolva, azért megnézném, miképp parádéznál nemesek között, az ő szabályaikkal játszva, valami csini, flancos öltözetben. *Telepedik végül egy széles mosoly a nőstényke arcára.*
*Majd megoldják. Egyelőre ő sem lát épkézláb megoldást a helyzetre. Szerencsére azonban van még idejük kitalálni valamit, hiszen az egésznek még az elején jár, alakján még szinte nyomot sem hagyott a növekvő poronty.
Azonban hamar ráeszmél, hogy gyengeséget mutatott, így vonásait ismét megfeszítve komorságot kölcsönöz arcának. Nem, ez a felszíni érzelgősség nem fogja a hatalmába keríteni. Hangulata már most kezd ingadozóvá válni, ezt megfigyelte, de nem fogja hagyni, hogy nevetségesen viselkedjen. Kezét vissza is húzza a hím fejéről.*
- Ó igen, anyám megtanított az Óhaza szabályaira, de már ő maga is másfajtákat követett kissé. Én pedig életem már nagyobb részét a felszínen töltöttem, és egy hím nevelt. Szerencséd van. *Tér vissza némi indulat a hangjába. Hát mindig talál valamit ez a hím, amibe bele köthet?! Néhány pillanatra becsukja szemeit, hogy elnyomja a gyorsan éledező haragot, dacot és sértettséget.
Szerencsére segítségére van afeletti meglepettsége, hogy a hím önként árulja el, merre találhatja meg. Nem kérte, habár elgondolkozott már rajta nem is egyszer, hogy ki kellene derítenie, merre találhatja, s most mégis megkapja, csak úgy. Az apró döbbenet egy pillanatra kiül vonásaira, majd lemondó sóhajjal hallgatja a folytatást.*
- Néhány napig még a fogadóban leszek, utána, hacsak nem döntenek másképp, valószínűleg a Gazdagnegyedben leszek. Még a Víz városából ismerek egy Dwirinthalent. Ugyan nincs testvérem, de ő már szinte a bátyjám, és a kelleténél több komplikációt nem akarok okozni. Még a végén behajtanák rajtam. *Ereszt meg egy féloldalas mosolyt.* Másfelől, mivel ős meg majdnem húgaként tekint rám, nem biztos, hogy szerencsés lenne találkoznia azzal, akinek a gyermekét hordom a szívem alatt. *Emlékszik még, a nemesi származású hím miképp reagált a hímre, azt a képet sosem fogja kitörölni emlékezetéből. Másfelől örülhet, hogy nem próbált gyorsan férjet találni neki, és amilyen komolyan veszi a testvéri köteléket, még a végén tényleg megpróbálná ellátni a kedves kis testvérét így faképnél hagyó mélységit. És akkor még nem is tud a másik nőstényről. Egek, micsoda drámába csöppent.*
- Habár jobban belegondolva, azért megnézném, miképp parádéznál nemesek között, az ő szabályaikkal játszva, valami csini, flancos öltözetben. *Telepedik végül egy széles mosoly a nőstényke arcára.*
4385. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:09:11
Üzenet elküldve: 2016-04-10 20:09:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*A felvetésre, hogy összebútorozzanak, mint egy több, mint furcsa család, ő is csak megrázza a fejét. Külön-külön is elég viharos az élet mindkét nőstény közelében, hát még ha egy fedél alá zárná őket. Nem, ez biztosan nem járható út. Most viszont ő se tudna semmi okosat mondani épkézláb megoldások tekintetében, így csak sóhajt.*
- Majd megoldjuk... valahogy.
*Furcsa visszfényeket vél felfedezni a szomorkássá fakuló szemekben. A sugallatot pedig csak megtámogatják Iluse kérdései. Nem nagyon tudja hová tenni a dolgot, hiszen ismeretségük alatt a nőstény igazán sose mutatta jelét, hogy egyáltalán komolyan venné Kharasshit. Pedig emlékszik, volt néhány gyenge pillanata, amikor tisztán látta benne a leendő matrónát. A nőstény viszont mintha mindig csak kitért volna előle. De most úgy tűnik, mégis szeretné magáénak tudni?*
- Az igazat megvallva *köszörüli meg a torkát* - Megleptél. Már nem úgy, hogy ezzel *pillant a pocak felé ismét, de kapkodó szavai eléggé árulkodnak a zavaráról.* - Csak... Ismerem a szokásjogot az Óhazából. Az ottani nőstények ritkán engednek szerepet az apáknak. *Igazából nem is tudja, mit akart ezzel és ami azt illeti, már meg is bánta az egészet, mert még az is lehet, hogy Iluse félreérti. Vagy épp, hogy ráérez arra, ami Kharasshi oldalát fúrja. A mindig magabiztos és végletekig független kis bestia most mintha nagyon is szívesen fogadná a biztonságot, hogy hozzá tartozzon, hogy mellette legyen.*
- Engem megtalálsz a Szegénynegyed legkülső utcájában, a Templomkert szomszédságában. Az utolsó ház az. Nem túl nagy, nem túl takaros, de megismerni a féltetőről az oldalánál.
*Hát kiadta magát. Viszont az, hogy Iluse csak érintőlegesen szól arról, hol is kívánja tölteni az időt, míg kihordja a gyermeküket, határozottan zavarja.*
- Talán szégyellsz a rokonod... szinte rokonod és a vendéglátóid előtt, hogy így titkolózol? *böki ki végül.*
*A felvetésre, hogy összebútorozzanak, mint egy több, mint furcsa család, ő is csak megrázza a fejét. Külön-külön is elég viharos az élet mindkét nőstény közelében, hát még ha egy fedél alá zárná őket. Nem, ez biztosan nem járható út. Most viszont ő se tudna semmi okosat mondani épkézláb megoldások tekintetében, így csak sóhajt.*
- Majd megoldjuk... valahogy.
*Furcsa visszfényeket vél felfedezni a szomorkássá fakuló szemekben. A sugallatot pedig csak megtámogatják Iluse kérdései. Nem nagyon tudja hová tenni a dolgot, hiszen ismeretségük alatt a nőstény igazán sose mutatta jelét, hogy egyáltalán komolyan venné Kharasshit. Pedig emlékszik, volt néhány gyenge pillanata, amikor tisztán látta benne a leendő matrónát. A nőstény viszont mintha mindig csak kitért volna előle. De most úgy tűnik, mégis szeretné magáénak tudni?*
- Az igazat megvallva *köszörüli meg a torkát* - Megleptél. Már nem úgy, hogy ezzel *pillant a pocak felé ismét, de kapkodó szavai eléggé árulkodnak a zavaráról.* - Csak... Ismerem a szokásjogot az Óhazából. Az ottani nőstények ritkán engednek szerepet az apáknak. *Igazából nem is tudja, mit akart ezzel és ami azt illeti, már meg is bánta az egészet, mert még az is lehet, hogy Iluse félreérti. Vagy épp, hogy ráérez arra, ami Kharasshi oldalát fúrja. A mindig magabiztos és végletekig független kis bestia most mintha nagyon is szívesen fogadná a biztonságot, hogy hozzá tartozzon, hogy mellette legyen.*
- Engem megtalálsz a Szegénynegyed legkülső utcájában, a Templomkert szomszédságában. Az utolsó ház az. Nem túl nagy, nem túl takaros, de megismerni a féltetőről az oldalánál.
*Hát kiadta magát. Viszont az, hogy Iluse csak érintőlegesen szól arról, hol is kívánja tölteni az időt, míg kihordja a gyermeküket, határozottan zavarja.*
- Talán szégyellsz a rokonod... szinte rokonod és a vendéglátóid előtt, hogy így titkolózol? *böki ki végül.*
4384. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 19:07:13
Üzenet elküldve: 2016-04-10 19:07:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Izmai eleinte megfeszülnek, ahogy a hím kezei derekára simulnak. Mintha nem tudná eldönteni, hátráljon-e el, vagy emelje ismét a gyakorlókardot a következő ütéshez. Végül azonban hagyja az érintést, talán a folytatása miatt. Látva a térdre ereszkedő Kharasshit, amint homlokát hasához érinti, melyben ott növekszik a kettejük gyermeke. Furcsa, különös látvány, ami lassan ellágytja a haragvó vonásokat, csitítja az indulatokat a lángoló, skarlát tekintetben. Tényleg fontos a hímnek a születendő utód, holott ő épp úgy nem számított rá, mint a nőstény. Akkor most hogyan tovább? Szabad kezét a hím fejére simítja, miközben halk sóhaj hagyja el szürke ajkait.*
- Ingázni fogsz köztem és az asszonyod között? *Kérdi ezúttal minden gúny és alattomosság nélkül.* Vagy négyesben fogunk élni valahol? Nem hinném, hogy azt akár én, akár a felszíni sokáig tolerálni tudnánk. *Nevet fel keserűen. Patt helyzetnek látja az egészet, és már kezdi bánni elhamarkodott döntését, hogy felfedi a titkát. Nincs kétsége afelől, hogy a hím bármit megtenne, hogy lássa csemetéjét, ha esetleg el akarná szakítani. Ám ez vajon nem azzal fog járni, hogy elveszíti asszonyát? Mi van, ha döntés elé állítja? Melyikükről lesz képes lemondani?*
- Ne aggódj, van hova mennem egy régi jó barátnak hála. Már szinte családtag. Biztonságos, és a kényelemre se lehet panasz. Habár mivel csak vendég vagyok, nem tudom, mennyire vennék jó néven, ha hozzám is rendszeres látogató érkezik. *Húzza el egy picit a száját. Hiszen ő ráadásul a vendég vendége, így nem kellene nem hogy problémát, de kellemetlenséget se okoznia.*
- A Pegazusból nem dobnak még ki egyből, amint meglátnak, ott tudunk találkozni.
*Izmai eleinte megfeszülnek, ahogy a hím kezei derekára simulnak. Mintha nem tudná eldönteni, hátráljon-e el, vagy emelje ismét a gyakorlókardot a következő ütéshez. Végül azonban hagyja az érintést, talán a folytatása miatt. Látva a térdre ereszkedő Kharasshit, amint homlokát hasához érinti, melyben ott növekszik a kettejük gyermeke. Furcsa, különös látvány, ami lassan ellágytja a haragvó vonásokat, csitítja az indulatokat a lángoló, skarlát tekintetben. Tényleg fontos a hímnek a születendő utód, holott ő épp úgy nem számított rá, mint a nőstény. Akkor most hogyan tovább? Szabad kezét a hím fejére simítja, miközben halk sóhaj hagyja el szürke ajkait.*
- Ingázni fogsz köztem és az asszonyod között? *Kérdi ezúttal minden gúny és alattomosság nélkül.* Vagy négyesben fogunk élni valahol? Nem hinném, hogy azt akár én, akár a felszíni sokáig tolerálni tudnánk. *Nevet fel keserűen. Patt helyzetnek látja az egészet, és már kezdi bánni elhamarkodott döntését, hogy felfedi a titkát. Nincs kétsége afelől, hogy a hím bármit megtenne, hogy lássa csemetéjét, ha esetleg el akarná szakítani. Ám ez vajon nem azzal fog járni, hogy elveszíti asszonyát? Mi van, ha döntés elé állítja? Melyikükről lesz képes lemondani?*
- Ne aggódj, van hova mennem egy régi jó barátnak hála. Már szinte családtag. Biztonságos, és a kényelemre se lehet panasz. Habár mivel csak vendég vagyok, nem tudom, mennyire vennék jó néven, ha hozzám is rendszeres látogató érkezik. *Húzza el egy picit a száját. Hiszen ő ráadásul a vendég vendége, így nem kellene nem hogy problémát, de kellemetlenséget se okoznia.*
- A Pegazusból nem dobnak még ki egyből, amint meglátnak, ott tudunk találkozni.
4383. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:13:22
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:13:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Máris villognak azok a karmazsin íriszek, mintha Iluse át akarná harapni a torkát. Ez a düh azonban bár hátrébb parancsolja Kharasshit, nagyon is kamaszos kétségbeesést sejtet a forrongó, akaratos felszín alatt. Csak most jön rá, hogy ez az egész a nőstény számára sem olyan egyszerű, s hogy az ő életét éppen úgy felbolydítja. Kharasshi pedig másnak kötelezte el magát, ráadásul akár fenyegetést is láthat benne. Egyedül van, bármennyire is fenn hordja az orrát, a várost holtak serege fenyegeti, ő meg gyermeket hord a szíve alatt és ki tudja, van-e egyáltalán valakije, akire számíthat.
Kharasshi lesüti a tekintetét. Ha eddig kételkedett is, most már egészen bizonyos benne, hogy Iluse igazat mondott. Egészen közel lép a nőstényhez, derekára simítja két kezét és lassan térdre ereszkedik előtte. Homlokát Iluse hasára hajtja.*
- Ne félj *suttogja.* - Én itt leszek neked. Nektek.
*Mikor felemelkedik, komolyan néz a karmazsin tekintetbe.*
- De Ydriss az asszonyom, ezt el kell fogadnod, ahogy neki is el kell fogadnia, hogy mivel tartozom a gyermekem anyjának. Nincsenek titkaim előtte. És nem, nem akarom elragadni tőled a fiunkat... vagy lányunkat *mondja.* - De azt se fogom hagyni, hogy te próbáld elszakítani tőlem.
*Ami azokban a fakó szemekben tükröződik, tisztán kimondja, Kharasshi szembemenne a világgal, hogy megóvja ezt a bolond kis nőstényt és a növekvő életet a szíve alatt. S ahogy a dolgok állnak, még az is lehet, hogy szükség lesz rá. A fenyegetés, ami közeleg, nagyon is valós.
Olyan hirtelen jött ez az egész és olyan felfoghatatlan. Világnagy sóhaja után csak megereszkednek a hím vállai.*
- Még azt sem tudom, hol keresselek *csóválja a fejét.* - Van egyáltalán hol laknod? Vagy még mindig romvárakban töltöd az éjszakáidat, idegenek mellé bevackolva?
*Máris villognak azok a karmazsin íriszek, mintha Iluse át akarná harapni a torkát. Ez a düh azonban bár hátrébb parancsolja Kharasshit, nagyon is kamaszos kétségbeesést sejtet a forrongó, akaratos felszín alatt. Csak most jön rá, hogy ez az egész a nőstény számára sem olyan egyszerű, s hogy az ő életét éppen úgy felbolydítja. Kharasshi pedig másnak kötelezte el magát, ráadásul akár fenyegetést is láthat benne. Egyedül van, bármennyire is fenn hordja az orrát, a várost holtak serege fenyegeti, ő meg gyermeket hord a szíve alatt és ki tudja, van-e egyáltalán valakije, akire számíthat.
Kharasshi lesüti a tekintetét. Ha eddig kételkedett is, most már egészen bizonyos benne, hogy Iluse igazat mondott. Egészen közel lép a nőstényhez, derekára simítja két kezét és lassan térdre ereszkedik előtte. Homlokát Iluse hasára hajtja.*
- Ne félj *suttogja.* - Én itt leszek neked. Nektek.
*Mikor felemelkedik, komolyan néz a karmazsin tekintetbe.*
- De Ydriss az asszonyom, ezt el kell fogadnod, ahogy neki is el kell fogadnia, hogy mivel tartozom a gyermekem anyjának. Nincsenek titkaim előtte. És nem, nem akarom elragadni tőled a fiunkat... vagy lányunkat *mondja.* - De azt se fogom hagyni, hogy te próbáld elszakítani tőlem.
*Ami azokban a fakó szemekben tükröződik, tisztán kimondja, Kharasshi szembemenne a világgal, hogy megóvja ezt a bolond kis nőstényt és a növekvő életet a szíve alatt. S ahogy a dolgok állnak, még az is lehet, hogy szükség lesz rá. A fenyegetés, ami közeleg, nagyon is valós.
Olyan hirtelen jött ez az egész és olyan felfoghatatlan. Világnagy sóhaja után csak megereszkednek a hím vállai.*
- Még azt sem tudom, hol keresselek *csóválja a fejét.* - Van egyáltalán hol laknod? Vagy még mindig romvárakban töltöd az éjszakáidat, idegenek mellé bevackolva?
4382. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 17:12:13
Üzenet elküldve: 2016-04-10 17:12:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
*Nem kell látnia a hímet, hogy érezze, minden megdermed körülötte. Hiszen hirtelen az egész világa megváltozik, olyasvalamivel tarthatja sakkban, amire nem számított. Amiről valószínűleg már lemondott, hiszen a kis felszíni elfjével akkor lehet teljes közös jövőjük, ha valami isteni csoda történik, vagy találnak valami titkos rituálét, ami segíthet, már ha létezik egyáltalán ilyen, de ezt kétli. És most tessék, amire vágyott, talán a vöröskénél is jobban, éppen a gyűlölt nőstény adja meg. Az élet iróniája, a sors fintora.*
- A feltételezés ellenére nem fekszem össze minden szembejövővel, akkora trauma pedig nem ért a hirtelen távozásoddal, hogy rögtön egy másik mélységi vigasztaló karjait keressem. *Jegyzi meg nem kicsit ironizálva. Máris próbál kihátrálni, menekülni? Azt már nem. Ennyivel nem fogja megúszni. Egyszerre ingerült és diadalmas tekintettel fordul a hím felé, továbbra is szemmel tartva minden egyes mozdulatát.
Azonban bármennyire is magabiztosnak látszik, a felszín alatt nagyon is bizonytalan. Hogyan tovább? Biztos jövedelme nincs, a holtak jelentette veszély miatt a városon kívül portyázni kockázatos, a városon belül meg... nem feltétlen bölcs ötlet. A szállás kérdése ugyan megoldódott, de a lihanechi régi ismerősök még a nyomában lehetnek, s talán felbukkannak, már most, hogy az új vezér parancsának eleget téve, hogy a kedvében járjanak, elvigyék neki a lány fejét. Eggyel kevesebb probléma, nekik pedig több elismerés és arany.*
- Ezt én is kérdezhetném. Csapot-papot-elfet hátra hagysz, és rohansz, hogy minta apuka legyél? Vagy inkább távol tartod magad utálatod tárgyától, és próbálod az egészet megőrizni a sötét kis titkodként? Reménykedve, hogy egy nap talán mégis megismerheted a fiad vagy lányod? Vagy tolvaj módjára próbálod majd elragadni? *Szűkül össze gyanakvóan a szeme. Sok problémától megkímélné magát, ha lemondana erről a porontyról. Korán jött, túlságosan korán. De hát a racionalitásnak már akkor búcsút intett, mikor eldöntötte, hagyja hasában fejlődni a nem várt örököst. Ám ha csak arra gondol, hogy ez a hím elviszi, hogy egy felszínivel együtt neveljék az ég tudja mivé, egyszerűen elönti a méreg és az indulat. Kétsége sincs afelől, hogy azon az estén fricskának szánta az egészet, ámde balszerencséjére visszaütött a hím erőfitogtatása.*
*Nem kell látnia a hímet, hogy érezze, minden megdermed körülötte. Hiszen hirtelen az egész világa megváltozik, olyasvalamivel tarthatja sakkban, amire nem számított. Amiről valószínűleg már lemondott, hiszen a kis felszíni elfjével akkor lehet teljes közös jövőjük, ha valami isteni csoda történik, vagy találnak valami titkos rituálét, ami segíthet, már ha létezik egyáltalán ilyen, de ezt kétli. És most tessék, amire vágyott, talán a vöröskénél is jobban, éppen a gyűlölt nőstény adja meg. Az élet iróniája, a sors fintora.*
- A feltételezés ellenére nem fekszem össze minden szembejövővel, akkora trauma pedig nem ért a hirtelen távozásoddal, hogy rögtön egy másik mélységi vigasztaló karjait keressem. *Jegyzi meg nem kicsit ironizálva. Máris próbál kihátrálni, menekülni? Azt már nem. Ennyivel nem fogja megúszni. Egyszerre ingerült és diadalmas tekintettel fordul a hím felé, továbbra is szemmel tartva minden egyes mozdulatát.
Azonban bármennyire is magabiztosnak látszik, a felszín alatt nagyon is bizonytalan. Hogyan tovább? Biztos jövedelme nincs, a holtak jelentette veszély miatt a városon kívül portyázni kockázatos, a városon belül meg... nem feltétlen bölcs ötlet. A szállás kérdése ugyan megoldódott, de a lihanechi régi ismerősök még a nyomában lehetnek, s talán felbukkannak, már most, hogy az új vezér parancsának eleget téve, hogy a kedvében járjanak, elvigyék neki a lány fejét. Eggyel kevesebb probléma, nekik pedig több elismerés és arany.*
- Ezt én is kérdezhetném. Csapot-papot-elfet hátra hagysz, és rohansz, hogy minta apuka legyél? Vagy inkább távol tartod magad utálatod tárgyától, és próbálod az egészet megőrizni a sötét kis titkodként? Reménykedve, hogy egy nap talán mégis megismerheted a fiad vagy lányod? Vagy tolvaj módjára próbálod majd elragadni? *Szűkül össze gyanakvóan a szeme. Sok problémától megkímélné magát, ha lemondana erről a porontyról. Korán jött, túlságosan korán. De hát a racionalitásnak már akkor búcsút intett, mikor eldöntötte, hagyja hasában fejlődni a nem várt örököst. Ám ha csak arra gondol, hogy ez a hím elviszi, hogy egy felszínivel együtt neveljék az ég tudja mivé, egyszerűen elönti a méreg és az indulat. Kétsége sincs afelől, hogy azon az estén fricskának szánta az egészet, ámde balszerencséjére visszaütött a hím erőfitogtatása.*
4381. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-04-10 11:59:54
Üzenet elküldve: 2016-04-10 11:59:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Iluse, Kharasshi//
~Az apja után?~ *Kharasshi léptei megtorpannak és ezúttal nagyon-nagyon hálás érte, hogy nem szemtől szemben áll a nősténnyel.*
~Hát így értette? "Amit ő nem adhat meg neked..."~
*A letaglózó döbbenetet kétely követi, hiszen ő nem is... Ó, dehogynem. Mindjárt fejbe is kólintja az emlék, ami még mindig vad mámor felszabadító tüzében forr és olvad édes űrré. Felsőbbséges fricska, ennyinek szánta. A mélységi nőstények nemigen hagynak ilyen döntéseket hímjeikre. Pontosan ezért kételkedik. Ha Iluse meg is fogant, ugyan miért tartaná meg a kölyköt? Az ég szerelmére! Az a nőstény útonállásból él és annyira szemtelenül fiatal még! Viszont ravasz egy fúria és aligha lehet bármi, ami szent neki, ha a céljai eléréséről van szó.
A kételyt aztán felváltja a kaotikus kombinálás. Elvégre az az egy nap, bár nem tűnik nagy dolognak, felettébb kellemetlen kötelezettség. Ráadásul, ha igazat is szól, honnan tudhatná, hogy az övé a poronty?
A sok-sok kérdés közül végül előkúszik és teret hódít egy egészen másfajta érzés. Valami, ami összeszorítja Kharasshi szívét és amitől megremegnek a térdei. Tekintetét az ég felé emeli, s biztosan tudja, odaátról atyja visszatekint rá a végtelen pusztákról. Leírhatatlan érzés fészkeli magát a mellkasába. Kitaszíttatása magányra kárhoztatta, elvágta az övéitől, de most... Most mintha újra kinyílt volna a világ. Most, amikor már elfogadta, a családja egyedül Ydriss lesz, meddő frigyük pedig olyan boldog, amennyire csak lehet.
És most, ez a boszorkányos, sebhelyes nőstényke egyszerre a saját fejére emeli az elvitathatatlan koronát élete királyságában. Az egy napnyi szolgálat kötelme nevetséges semmiségként pereg ki Kharasshi kezei közül. Gyűlölete, csalódottsága pecket kap a szájába és eltéphetetlen kötelékké erősödik, ami eddig kósza ismeretség, futó kaland volt. A vér, a család köteléke. Amennyire lélekszaggató volt, hogy övéi megtagadták, olyan magasztos ennek az új életnek a reménye.*
- Igazat szólsz? *fordul vissza a nőstényhez. A hangja ezúttal egészen csendes.* - Tőlem vagy viselős? *Pillantása végigszalad Iluse alakján, s az ingecske födte pocakon állapodik meg. Nem látszik még. Talán ha rásimítaná a kezét... De a mozdulatot még az elején megállítja. Odáig nem merészkedik. Bizony, óvatos, hiszen ha igaz, a nősténynél tényleg van valami, ami az övé. Méghozzá olyasmi, amiről sosem mondana le.*
- És most? *kérdi egészen lefegyverezve.* - Hogy tervezted a továbbiakat?
*A csapda hát bezárult. Kharasshi tehetetlen. A helyzet pedig egyelőre annyira zavaros és váratlan, hogy még maga se tudja, mit kezdjen vele. Egy biztos, ha ez a szuka most a bolondját járatja vele, csíkokban fogja lehántani a bőrét, míg nem marad belőle más, mint egy véres torzó.*
~Az apja után?~ *Kharasshi léptei megtorpannak és ezúttal nagyon-nagyon hálás érte, hogy nem szemtől szemben áll a nősténnyel.*
~Hát így értette? "Amit ő nem adhat meg neked..."~
*A letaglózó döbbenetet kétely követi, hiszen ő nem is... Ó, dehogynem. Mindjárt fejbe is kólintja az emlék, ami még mindig vad mámor felszabadító tüzében forr és olvad édes űrré. Felsőbbséges fricska, ennyinek szánta. A mélységi nőstények nemigen hagynak ilyen döntéseket hímjeikre. Pontosan ezért kételkedik. Ha Iluse meg is fogant, ugyan miért tartaná meg a kölyköt? Az ég szerelmére! Az a nőstény útonállásból él és annyira szemtelenül fiatal még! Viszont ravasz egy fúria és aligha lehet bármi, ami szent neki, ha a céljai eléréséről van szó.
A kételyt aztán felváltja a kaotikus kombinálás. Elvégre az az egy nap, bár nem tűnik nagy dolognak, felettébb kellemetlen kötelezettség. Ráadásul, ha igazat is szól, honnan tudhatná, hogy az övé a poronty?
A sok-sok kérdés közül végül előkúszik és teret hódít egy egészen másfajta érzés. Valami, ami összeszorítja Kharasshi szívét és amitől megremegnek a térdei. Tekintetét az ég felé emeli, s biztosan tudja, odaátról atyja visszatekint rá a végtelen pusztákról. Leírhatatlan érzés fészkeli magát a mellkasába. Kitaszíttatása magányra kárhoztatta, elvágta az övéitől, de most... Most mintha újra kinyílt volna a világ. Most, amikor már elfogadta, a családja egyedül Ydriss lesz, meddő frigyük pedig olyan boldog, amennyire csak lehet.
És most, ez a boszorkányos, sebhelyes nőstényke egyszerre a saját fejére emeli az elvitathatatlan koronát élete királyságában. Az egy napnyi szolgálat kötelme nevetséges semmiségként pereg ki Kharasshi kezei közül. Gyűlölete, csalódottsága pecket kap a szájába és eltéphetetlen kötelékké erősödik, ami eddig kósza ismeretség, futó kaland volt. A vér, a család köteléke. Amennyire lélekszaggató volt, hogy övéi megtagadták, olyan magasztos ennek az új életnek a reménye.*
- Igazat szólsz? *fordul vissza a nőstényhez. A hangja ezúttal egészen csendes.* - Tőlem vagy viselős? *Pillantása végigszalad Iluse alakján, s az ingecske födte pocakon állapodik meg. Nem látszik még. Talán ha rásimítaná a kezét... De a mozdulatot még az elején megállítja. Odáig nem merészkedik. Bizony, óvatos, hiszen ha igaz, a nősténynél tényleg van valami, ami az övé. Méghozzá olyasmi, amiről sosem mondana le.*
- És most? *kérdi egészen lefegyverezve.* - Hogy tervezted a továbbiakat?
*A csapda hát bezárult. Kharasshi tehetetlen. A helyzet pedig egyelőre annyira zavaros és váratlan, hogy még maga se tudja, mit kezdjen vele. Egy biztos, ha ez a szuka most a bolondját járatja vele, csíkokban fogja lehántani a bőrét, míg nem marad belőle más, mint egy véres torzó.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361