Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 57 (1121. - 1140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1140. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-27 16:12:17
Üzenet elküldve: 2014-03-27 16:12:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Asiritay C'nila//
*Hát így próbáljon a sötételf hatni egy nőstényre? Fejcsóválva figyeli az ajkak közül előbukkanó nyelvecskét
-Ha sokáig kóstolgatsz, egyszer én is visszakóstolok, de nem biztos, hogy azt higgadtan fogod bírni.
*Nem nehéz elképzelni, hogy igaza van, bár talán itt most másféle kóstolgatásra gondol, nem arra, amit eddig is műveltek egymással szavak terén. Valahogy máshogy, valahogy közvetlenebbül.
Visszavágása betalál, szavak nélkül hagyva a nőstényt, aki megint csak habogni tud. Újabb pont írható fel a hím számlájára, de jobb Asiritay-nak, hogy nem vezetik és számolják ennyire szigorúan, különben alapos lemaradásban lenne Zhrodimhoz képest. Van még hova fejlődni, de határozottan jó úton halad, ahogy ezt a mellékelt példa is mutatja.
*Vigyora nem lankad a visszavágásra, szeme megvillan, mint egy ragadozónak, ha biztos benne, hogy prédája immár nem menekülhet előle. A elmés replika valódi művészet, aminek űzéséhez tapasztalat szükségeltetik. Ő elég sokkal rendelkezik ezen a téren, így nehéz lesz megizzasztani, olyan otthonosan mozog ezen a terepen.*
-Ha ezt kihívásnak venném, kénytelen lennék bizonyítani az ellenkezőjét. Vagy épp ez a terved?
*Ujjai lassan csúsznak a nőstény arcára, ujjbegyeivel simítva, rajzolva végig az arc vonalát, hüvelykujjával az ajkak felé kalandozva. Közelebb hajol, orra szinte a másikét éri.*
-Erre képeztek ki éveken át, ha csak annyit jelentenél, mint az összes többi nőstény, nem fogtam volna vissza magam ezen a téren.
*Kivételesen nagyon pontosan meg lehet mondani, hogy elsuttogott szavai mennyire komolyak, egy pillanatra még a mosoly is eltűnik, hogy bizonyítsa, ezúttal nem szórakozik. Asiritay más, nagyon más, még véletlenül sem akarja lealacsonyítani, hogy más nőstényekkel egy szinten emlegesse.
A csalódottnak tűnő szavak meglepik. A lányt láthatóan elszomorítja vélt felfedezése, amivel tudtán kívül is a hím önbizalmának hízeleg. Zavarja az elgondolás, hogy a hím nem gondolja komolyan a szexuális viccelődéseket. Nocsak...*
-Sokat kell még tanulnod, kis matróna.
*Nem érezni lenézést vagy gúnyt a hangjából, csupán mosolyát, gyengéden elsuttogott megállapítás ez, amit az követ, hogy ölbe kapva a nőstényt feláll.*
-Ennél jobb helyet is el tudok képzelni a csevegés folytatására. Meghívhatlak vacsorára?
A hozzászólás írója (Zhrodim Tanemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.27 16:12:46
*Hát így próbáljon a sötételf hatni egy nőstényre? Fejcsóválva figyeli az ajkak közül előbukkanó nyelvecskét
-Ha sokáig kóstolgatsz, egyszer én is visszakóstolok, de nem biztos, hogy azt higgadtan fogod bírni.
*Nem nehéz elképzelni, hogy igaza van, bár talán itt most másféle kóstolgatásra gondol, nem arra, amit eddig is műveltek egymással szavak terén. Valahogy máshogy, valahogy közvetlenebbül.
Visszavágása betalál, szavak nélkül hagyva a nőstényt, aki megint csak habogni tud. Újabb pont írható fel a hím számlájára, de jobb Asiritay-nak, hogy nem vezetik és számolják ennyire szigorúan, különben alapos lemaradásban lenne Zhrodimhoz képest. Van még hova fejlődni, de határozottan jó úton halad, ahogy ezt a mellékelt példa is mutatja.
*Vigyora nem lankad a visszavágásra, szeme megvillan, mint egy ragadozónak, ha biztos benne, hogy prédája immár nem menekülhet előle. A elmés replika valódi művészet, aminek űzéséhez tapasztalat szükségeltetik. Ő elég sokkal rendelkezik ezen a téren, így nehéz lesz megizzasztani, olyan otthonosan mozog ezen a terepen.*
-Ha ezt kihívásnak venném, kénytelen lennék bizonyítani az ellenkezőjét. Vagy épp ez a terved?
*Ujjai lassan csúsznak a nőstény arcára, ujjbegyeivel simítva, rajzolva végig az arc vonalát, hüvelykujjával az ajkak felé kalandozva. Közelebb hajol, orra szinte a másikét éri.*
-Erre képeztek ki éveken át, ha csak annyit jelentenél, mint az összes többi nőstény, nem fogtam volna vissza magam ezen a téren.
*Kivételesen nagyon pontosan meg lehet mondani, hogy elsuttogott szavai mennyire komolyak, egy pillanatra még a mosoly is eltűnik, hogy bizonyítsa, ezúttal nem szórakozik. Asiritay más, nagyon más, még véletlenül sem akarja lealacsonyítani, hogy más nőstényekkel egy szinten emlegesse.
A csalódottnak tűnő szavak meglepik. A lányt láthatóan elszomorítja vélt felfedezése, amivel tudtán kívül is a hím önbizalmának hízeleg. Zavarja az elgondolás, hogy a hím nem gondolja komolyan a szexuális viccelődéseket. Nocsak...*
-Sokat kell még tanulnod, kis matróna.
*Nem érezni lenézést vagy gúnyt a hangjából, csupán mosolyát, gyengéden elsuttogott megállapítás ez, amit az követ, hogy ölbe kapva a nőstényt feláll.*
-Ennél jobb helyet is el tudok képzelni a csevegés folytatására. Meghívhatlak vacsorára?
A hozzászólás írója (Zhrodim Tanemor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.27 16:12:46
1139. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:16:47
Üzenet elküldve: 2014-03-25 16:16:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*A nyelvöltésre kapott válaszra hatalmas mosoly terül szét az arcán. Ismerős a mondat csengése, és mint akkor, most sem vesz semmit komolyan. Még hogy leharapja... De most nem ismét egy hosszabb nyelvöltéssel válaszol.*
- Ezt már múltkor is mondtad, de úgyse mered! *Néz fel rá sugárzó magabiztos mosollyal. Erősen kétli, hogy akárcsak hasonlót is meg merne kockáztatni. Bár arra már rájöhetett, hogy úgysem történne akkor sem semmi. Ettől zavarba nem jönne, viszont közel sem mosolyogna ennyire magabiztosan, ha komolyan venné a fenyegetést.*
- Magamnak?! *Habogja meglepett pillantással. Ez jó volt, Zhrodim gyakorlatilag minden különösebb nehézség nélkül ütötte vissza az ő magas labdáját, és most ő pislog, hátha eszébe jut valami jó visszavágás. Szeme önkéntelenül is elkalandozik a hím arcáról miközben a jó válaszon gondolkodik. Zavarba jön már csak attól is, hogy nem találja a helyes választ, majd kissé durcás arccal fordítja vissza a tekintetét a sárga szempárhoz. Valószínűleg tisztán kivehető, hogy képtelen mit válaszolni, a hím megnyerte ezt a kört. Arcát még jobban forrósítja az a tény, hogy a játékos húzás mögött igazság is rejtőzik. Minden ilyesfajta cukkolásnak örül, főleg jelen pillanatban. Bármit, csak az engedelmes, érzelem nélküli, előtte térdelő báb képét ne!* ~De attól még ahhoz képest elég sok önbizalommal lett megáldva.~ *Figyeli érdeklődve. Furcsa mód tetszik neki ez a megállapítás.*
- T...Tehetséged?! *A meglepettségtől majdnem megugrik. Nagy szemekkel pislog, főleg hogy ismét sikeresen zavarba lett hozva.* ~És hogyhogy profi módon?~ *Azt már valamennyire érti, hogy hogyan érte el, hogy felengedjen mellette a hím, és hogy ilyeneket merjen mondani, de erősen kétli, hogy ha komolyan is gondolná, akkor is ekkora mosoly ülne az arcán. Ez a fiú valószínűleg egy nőstényt sem környékezne meg "úgy". Mégis az a ravasz mosoly, ami mögött csak a tulajdonosa tudja, hogy mi rejtőzhet csak még inkább forrósítja a fiatal nőstény arcát. Lányos zavarában nem bírja megállni, hogy egy kicsit ne mocorogjon, de aztán eszébe jut az előző gondolata, és mikor Zhrodim felfedezte, hogy kicsoda.*
- Profi módon? Ha jól emlékszem mikor belehajoltál a képembe, hogy megnézd a bőrszínem, utána nem sokkal már oldottad is ki a derékszíjat. Hát hol van itt a profi gondolatolvasás? *Kapja vissza a fejét, ismét magabiztos mosollyal. Reméli elégé beletalált a közepébe, és most nem kap olyan visszavágást amit ismét képtelen lesz hárítani.*
- Amúgy meg... *Egy pillanatra befejezi amint eltűnt az arcáról a mosoly, majd tekintete lesiklik a kezeire, amik még mindig biztosan markolják az inget.* Kétlem, hogy ilyen nyugodtan tudnál erről beszélni, ha komolyan gondolnád, hogy hasonló szándékaim is lehetnének.
*Maga sem tudja, hogy miért, de kicsit elszomorítja a tény. Talán csak azért, mert tudja, hogy akkor már tényleg úgy kerülné őt a férfi, mint valami fertőző betegséget. De ezen kár is rágnia magát, hisz egyáltalán nem volt a céljai között hasonló mutatvány. Nem kell magán kívül még másra is a frászt hoznia az újabban 'hangyányit' kiszámíthatatlan viselkedésével.*
*A nyelvöltésre kapott válaszra hatalmas mosoly terül szét az arcán. Ismerős a mondat csengése, és mint akkor, most sem vesz semmit komolyan. Még hogy leharapja... De most nem ismét egy hosszabb nyelvöltéssel válaszol.*
- Ezt már múltkor is mondtad, de úgyse mered! *Néz fel rá sugárzó magabiztos mosollyal. Erősen kétli, hogy akárcsak hasonlót is meg merne kockáztatni. Bár arra már rájöhetett, hogy úgysem történne akkor sem semmi. Ettől zavarba nem jönne, viszont közel sem mosolyogna ennyire magabiztosan, ha komolyan venné a fenyegetést.*
- Magamnak?! *Habogja meglepett pillantással. Ez jó volt, Zhrodim gyakorlatilag minden különösebb nehézség nélkül ütötte vissza az ő magas labdáját, és most ő pislog, hátha eszébe jut valami jó visszavágás. Szeme önkéntelenül is elkalandozik a hím arcáról miközben a jó válaszon gondolkodik. Zavarba jön már csak attól is, hogy nem találja a helyes választ, majd kissé durcás arccal fordítja vissza a tekintetét a sárga szempárhoz. Valószínűleg tisztán kivehető, hogy képtelen mit válaszolni, a hím megnyerte ezt a kört. Arcát még jobban forrósítja az a tény, hogy a játékos húzás mögött igazság is rejtőzik. Minden ilyesfajta cukkolásnak örül, főleg jelen pillanatban. Bármit, csak az engedelmes, érzelem nélküli, előtte térdelő báb képét ne!* ~De attól még ahhoz képest elég sok önbizalommal lett megáldva.~ *Figyeli érdeklődve. Furcsa mód tetszik neki ez a megállapítás.*
- T...Tehetséged?! *A meglepettségtől majdnem megugrik. Nagy szemekkel pislog, főleg hogy ismét sikeresen zavarba lett hozva.* ~És hogyhogy profi módon?~ *Azt már valamennyire érti, hogy hogyan érte el, hogy felengedjen mellette a hím, és hogy ilyeneket merjen mondani, de erősen kétli, hogy ha komolyan is gondolná, akkor is ekkora mosoly ülne az arcán. Ez a fiú valószínűleg egy nőstényt sem környékezne meg "úgy". Mégis az a ravasz mosoly, ami mögött csak a tulajdonosa tudja, hogy mi rejtőzhet csak még inkább forrósítja a fiatal nőstény arcát. Lányos zavarában nem bírja megállni, hogy egy kicsit ne mocorogjon, de aztán eszébe jut az előző gondolata, és mikor Zhrodim felfedezte, hogy kicsoda.*
- Profi módon? Ha jól emlékszem mikor belehajoltál a képembe, hogy megnézd a bőrszínem, utána nem sokkal már oldottad is ki a derékszíjat. Hát hol van itt a profi gondolatolvasás? *Kapja vissza a fejét, ismét magabiztos mosollyal. Reméli elégé beletalált a közepébe, és most nem kap olyan visszavágást amit ismét képtelen lesz hárítani.*
- Amúgy meg... *Egy pillanatra befejezi amint eltűnt az arcáról a mosoly, majd tekintete lesiklik a kezeire, amik még mindig biztosan markolják az inget.* Kétlem, hogy ilyen nyugodtan tudnál erről beszélni, ha komolyan gondolnád, hogy hasonló szándékaim is lehetnének.
*Maga sem tudja, hogy miért, de kicsit elszomorítja a tény. Talán csak azért, mert tudja, hogy akkor már tényleg úgy kerülné őt a férfi, mint valami fertőző betegséget. De ezen kár is rágnia magát, hisz egyáltalán nem volt a céljai között hasonló mutatvány. Nem kell magán kívül még másra is a frászt hoznia az újabban 'hangyányit' kiszámíthatatlan viselkedésével.*
1138. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:57:13
Üzenet elküldve: 2014-03-25 13:57:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
// Asiritay C'nila //
*A nyelvöltésre csak kicsit megrázza a fejét, a nőstény tudtán kívül olyan magas labdákat ad, amiket nagyon nehéz megállni, hogy ne csapjon le azonnal.*
-Ha sokat nyújtogatod, leharapom.
*Mormogja vissza játékosan, láthatóan tényleg nem tudja megállni, hogy egy lehetőséget is kihagyjon a perverz célozgatásokra. Ez is sajátos vonzerejének a része, ahogy eddig észrevette, Asiritay maximum zavarba jön, de ennél nagyobb gondot nem szokott jelenteni a játszadozása. Ugye valóban nem? Ha most megint elkezdi kétségekbe ringatni saját magát, akkor itt az ideje, hogy a falba verje a saját fejét, mert idiótábban viselkedik, mint szokott.*
-Annak sosem árt, ha emlékeztetik a jó tulajdonságaimra. Ráadásul magadnak is jót tennél vele, elképzelni sem tudom, mihez kezdenél a mérhetetlen önbizalmam nélkül.
*Fele ennyire sem lenne szórakoztató, ha nem fitogtatná, hogy ő bizony tisztában van saját előnyös tulajdonságaival, amikre büszke is. Mint például kellően pofátlan és nagyszájú, ha úgy hozza a helyzet, de a gúnyolódás és felvágás sem idegen tőle. Főleg, ha mások torkát kell szabdalni.
Az, hogy Asiritay beleessen az általánosításban, már ott megbukott, hogy nem ismerte fel azonnal, hogy egy fajtabéli nősténnyel van dolga, utána pedig a lány tett róla, hogy ne kelljen emiatt kényelmetlenül éreznie magát. Nem úgy néz rá, mint egy felsőbbrendű parancsolóra, akinek feltétlen engedelmességgel tartozik, különben büntetés várja. Ennél sokkal közvetlenebbül, felszabadultabban tud mellette viselkedni, ami még most is megrémíti. Mellette nem kell a szavaira ügyelnie, nem kell a tekintetét lesütnie és kerülnie a kéretlen testi kontaktust. Nem kell feladnia önmagát. Ezek után nem csoda, ha a nőstény jelenléte nem idéz fel benne se kellemetlen emlékeket, se nem két jövőképet.*
-Elfelejted, hogy profi módon tudok olvasni másokban, vágyak terén pedig különösen. Ha gondolod, bármikor ezer örömmel megmutatom a tehetségemet neked.
*A perverz felhang széles mosollyal társul, ismét nagyon nehéz megmondani, hogy szavai mennyire vehetők komoly ajánlatként vagy egyszerű ugratásként. Talán kicsit mindkettő, talán egyik sem. Mintha Zhrodim szándékosan csinálná, hogy kétségek között tartja a nőstényt, főleg ebben a kérdésben.*
*A nyelvöltésre csak kicsit megrázza a fejét, a nőstény tudtán kívül olyan magas labdákat ad, amiket nagyon nehéz megállni, hogy ne csapjon le azonnal.*
-Ha sokat nyújtogatod, leharapom.
*Mormogja vissza játékosan, láthatóan tényleg nem tudja megállni, hogy egy lehetőséget is kihagyjon a perverz célozgatásokra. Ez is sajátos vonzerejének a része, ahogy eddig észrevette, Asiritay maximum zavarba jön, de ennél nagyobb gondot nem szokott jelenteni a játszadozása. Ugye valóban nem? Ha most megint elkezdi kétségekbe ringatni saját magát, akkor itt az ideje, hogy a falba verje a saját fejét, mert idiótábban viselkedik, mint szokott.*
-Annak sosem árt, ha emlékeztetik a jó tulajdonságaimra. Ráadásul magadnak is jót tennél vele, elképzelni sem tudom, mihez kezdenél a mérhetetlen önbizalmam nélkül.
*Fele ennyire sem lenne szórakoztató, ha nem fitogtatná, hogy ő bizony tisztában van saját előnyös tulajdonságaival, amikre büszke is. Mint például kellően pofátlan és nagyszájú, ha úgy hozza a helyzet, de a gúnyolódás és felvágás sem idegen tőle. Főleg, ha mások torkát kell szabdalni.
Az, hogy Asiritay beleessen az általánosításban, már ott megbukott, hogy nem ismerte fel azonnal, hogy egy fajtabéli nősténnyel van dolga, utána pedig a lány tett róla, hogy ne kelljen emiatt kényelmetlenül éreznie magát. Nem úgy néz rá, mint egy felsőbbrendű parancsolóra, akinek feltétlen engedelmességgel tartozik, különben büntetés várja. Ennél sokkal közvetlenebbül, felszabadultabban tud mellette viselkedni, ami még most is megrémíti. Mellette nem kell a szavaira ügyelnie, nem kell a tekintetét lesütnie és kerülnie a kéretlen testi kontaktust. Nem kell feladnia önmagát. Ezek után nem csoda, ha a nőstény jelenléte nem idéz fel benne se kellemetlen emlékeket, se nem két jövőképet.*
-Elfelejted, hogy profi módon tudok olvasni másokban, vágyak terén pedig különösen. Ha gondolod, bármikor ezer örömmel megmutatom a tehetségemet neked.
*A perverz felhang széles mosollyal társul, ismét nagyon nehéz megmondani, hogy szavai mennyire vehetők komoly ajánlatként vagy egyszerű ugratásként. Talán kicsit mindkettő, talán egyik sem. Mintha Zhrodim szándékosan csinálná, hogy kétségek között tartja a nőstényt, főleg ebben a kérdésben.*
1137. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:34:53
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:34:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Tuskó, bunkó, balta-arcú, izomagyú, kigyúrt sublót. A kaján vigyor szép lassan elterül arcán, ahogy a felhozatalt szemléli.*
-Az elme párbajt még a te lovagiasságod nélkül is megnyernénk.
*Veti oda gúnyosan. A bejutási ceremónia nem tartott az ő esetében se sokáig, nem volt mit leadni, és ahhoz illőn nem is vett fel semmit a játékszerek közül.
Határtalan megvetéssel támasztja a falat Halax mellett, egész lénye már-már könyörög, hogy kössenek bele.*
-Amúgy. *Fordul a színes bőrű felé.* Nem jött be itt sem az állathang mentesség. Ezek tele vannak mindenféle, szószátyár élősködővel.
*Bök fejével egy kardozó páros felé.*
-És akkor még azokat nem is hallom, akik belülről zabálják őket.
*Jaz őszinte meggyőződéssel vallja, hogy ezen agyhalott lények, azért kerültek ilyen szánalmas állapotba, mert odabenn legalább három fajta féreg rágja minimum négy létfontosságú szervüket.*
-Tűnjünk innen, elég volt ennyi.
-Az elme párbajt még a te lovagiasságod nélkül is megnyernénk.
*Veti oda gúnyosan. A bejutási ceremónia nem tartott az ő esetében se sokáig, nem volt mit leadni, és ahhoz illőn nem is vett fel semmit a játékszerek közül.
Határtalan megvetéssel támasztja a falat Halax mellett, egész lénye már-már könyörög, hogy kössenek bele.*
-Amúgy. *Fordul a színes bőrű felé.* Nem jött be itt sem az állathang mentesség. Ezek tele vannak mindenféle, szószátyár élősködővel.
*Bök fejével egy kardozó páros felé.*
-És akkor még azokat nem is hallom, akik belülről zabálják őket.
*Jaz őszinte meggyőződéssel vallja, hogy ezen agyhalott lények, azért kerültek ilyen szánalmas állapotba, mert odabenn legalább három fajta féreg rágja minimum négy létfontosságú szervüket.*
-Tűnjünk innen, elég volt ennyi.
1136. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:11:40
Üzenet elküldve: 2014-03-22 11:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Nah, ezt akkor gyorsan meg is beszélték. Jaz útmutatása alapján a galád galambok és egyéb szárnyasok orvtámadását kerülgetve battyog a barakkhoz.
Ahol is leadná fegyvereit, már ha épp lenne nála. De nincs, úgyhogy ez a procedúra meglehetősen gyorsan véget ér. Halax felmarkol egy jól szituált husángot, elelmélkedve rajta, hogy vajon mi a különbség a gyakorló és az igazi bunkó között, de aztán arra a megállapításra jut, hogy az egyik biztos párnázott. Vagy puhafából van. De mindegy is.
Felvértezve magát ezzel a gyöngyszemmel támasztja a falat, és bambulja az egymást csépelő alakokat. Lesajnálóan horkant fel.*
- Most nézd meg! Mindegyik elhullana egy lovagias menetben. Mármint az én elveim szerinti lovagias viadalban. Legalábbis általában.
*Igen, szent meggyőződése, hogy a csendben-késsel-hátulról harcmodornak az az egyik legnagyobb előnye, hogy hatékony. Ráadásul ha nem szólnak közbe az Égiek, biztos a siker.*
Ahol is leadná fegyvereit, már ha épp lenne nála. De nincs, úgyhogy ez a procedúra meglehetősen gyorsan véget ér. Halax felmarkol egy jól szituált husángot, elelmélkedve rajta, hogy vajon mi a különbség a gyakorló és az igazi bunkó között, de aztán arra a megállapításra jut, hogy az egyik biztos párnázott. Vagy puhafából van. De mindegy is.
Felvértezve magát ezzel a gyöngyszemmel támasztja a falat, és bambulja az egymást csépelő alakokat. Lesajnálóan horkant fel.*
- Most nézd meg! Mindegyik elhullana egy lovagias menetben. Mármint az én elveim szerinti lovagias viadalban. Legalábbis általában.
*Igen, szent meggyőződése, hogy a csendben-késsel-hátulról harcmodornak az az egyik legnagyobb előnye, hogy hatékony. Ráadásul ha nem szólnak közbe az Égiek, biztos a siker.*
1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-21 20:48:39
Üzenet elküldve: 2014-03-21 20:48:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
- Itt meg miért álltunk meg?! * Hajol ki az ablakon Nily, s tekintetével követi a fegyvereit igazgató Ressart.*
- Várj meg a hintóban, mindjárt jöv... ne! Mondom ne szállj ki.. Pompás! Akkor most szépen vissza is ülhetsz...
- No azt már nem. * Mondja csípőre tett kézzel, s előre indul. Eltökélt tekintetével követi a páncélos férfiakat kik mind a barakk felé haladnak. A csillogó vasillesztékek és hatalmas fegyverek odavonzzák a lány nefelejcs pillantását.*
- Áhá... értem már, szóval gyakorolni akarsz? * Biccent fejével a barakkra, s felnéz a magas férfira. Nem zavartatja ő magát, hogy kissé alul öltözött lehet a sok páncélos kardforgató között, ha beengedik simán bemasíroz hosszú borostyánszínű szoknyájában. Végre valami izgalmas pontja a napnak. Az ilyesmi mindig is érdekelte a lányt, ám igazából nem is tudhatja, milyen a vérremenő harc. Az ő kis rozsdabarna kobakjában a lovagi tornák jelennek meg, ahol a harcosok a szabályok betartása mellett küzdenek.*
- Ez nem olyan amilyenre te gondolsz... * Mondja neki a testőr, miközben elhalad mellette. Mintha csak belelátott volna a lány fejébe. Jól ismeri már, hiszen kiskora óta ő az "őrző védője", s akkor vált azzá, mikor kimentette a felgyújtott házukból. Nily váll vonva követi szorosan a férfit, s ahogy egyre beljebb haladnak a barakkba hallani kezdi a fájdalmas kiáltásokat. Talán tényleg nem olyan lesz, mint várta...*
- Várj meg a hintóban, mindjárt jöv... ne! Mondom ne szállj ki.. Pompás! Akkor most szépen vissza is ülhetsz...
- No azt már nem. * Mondja csípőre tett kézzel, s előre indul. Eltökélt tekintetével követi a páncélos férfiakat kik mind a barakk felé haladnak. A csillogó vasillesztékek és hatalmas fegyverek odavonzzák a lány nefelejcs pillantását.*
- Áhá... értem már, szóval gyakorolni akarsz? * Biccent fejével a barakkra, s felnéz a magas férfira. Nem zavartatja ő magát, hogy kissé alul öltözött lehet a sok páncélos kardforgató között, ha beengedik simán bemasíroz hosszú borostyánszínű szoknyájában. Végre valami izgalmas pontja a napnak. Az ilyesmi mindig is érdekelte a lányt, ám igazából nem is tudhatja, milyen a vérremenő harc. Az ő kis rozsdabarna kobakjában a lovagi tornák jelennek meg, ahol a harcosok a szabályok betartása mellett küzdenek.*
- Ez nem olyan amilyenre te gondolsz... * Mondja neki a testőr, miközben elhalad mellette. Mintha csak belelátott volna a lány fejébe. Jól ismeri már, hiszen kiskora óta ő az "őrző védője", s akkor vált azzá, mikor kimentette a felgyújtott házukból. Nily váll vonva követi szorosan a férfit, s ahogy egyre beljebb haladnak a barakkba hallani kezdi a fájdalmas kiáltásokat. Talán tényleg nem olyan lesz, mint várta...*
1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:50:15
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:50:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Quantall kicsit fáradtan lépked a barakkba. Rosszul kelt és a templomban történő meditáció és tanulás is olyan volt számára mint egy értelmetlen magolás. Szinte alig tanult valamit pedig kifizette a tanítását ami nem is volt kevés. A barakkban legalább a testét átmozgathatja. Beérve leadja a fegyvereit és gyakorlófegyvereket kap helyette. Párszor megforgatja őket a kezében, hogy szokja a súlyukat és magát a fegyvert. Majd egy bábu elé áll és úgy próbálja meg a testét kicsit átmozgatni. Nehezen indul, de végül sikerül elérnie, hogy ugyan olyan fürgén használja a két gyakorlókardot mint szokta.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.19 21:12:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.03.19 21:12:45, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:43:12
Üzenet elküldve: 2014-03-19 20:43:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram a sziget óta nem vette kézbe fegyvereit, ám a kaland tapasztalatai alapján úgy véli, ideje kicsit többet foglalkoznia a testével. Kézenfekvő megoldás hát a barakk, ahol tud egy kicsit gyakorolni a fegyvereivel. Egy rövidke séta utàn éri el a barakk massziv épületét. A bejáraton belépve egy ifjú apród fogadja egy asztal mögött állva. Wram érdeklődésére elmondj, hogy a holmiját itt kell hagynia, illetve a gyakorló fegyverek is innen vehetőek fel. Némi töprengés után az ork kikér egy rövidkardot, majd a gyakorlótérre belépve neki kezd átmozgatni a tagjait. Pár perc elteltével pedig kezelésbe veszi a bábukat mindaddig, míg ki nem fárad.*
1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:47:32
Üzenet elküldve: 2014-03-18 22:47:32
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A lány leszáll lováról. Egyszerűbb ruháját viseli, egy szürkés színű úticsizmát, s púderszínű passzos ruhát. Látja, hogy itt remekül lehet edzeni. Szeretné fejleszteni harctudását, így elindul befelé. Útját állja egy fiatal fiú, aki a fegyvertáros.*
- Elnézést kisasszony! Kérem adja le a fegyvereit!
*Átadja a két díszes kardját, s dobótőreit. Egy fakardot kap.*
- A lovát oda kötheti ki!
*Mutat a fiú egy oszlopféléhez.*
- Itt várj meg Sugár! Hamarosan jövök.
*Most a fiatal fiúhot fordul.*
- Kérem adjon neki vizet! Hosszú út áll mögöttünk.
*A fiú teljesíti a kérését. A lány pedig már be is mehet. Szeretne egy vívópartnert találni. Megakad a szeme egy kb. vele egyidős törpe lányon. Felhívja egy párbajra, az rögtön beleegyezik. Egy füves térre vonulnak. Bizony nehéz a küzdelem, de végül a tündér nyer. Majd egy harcedzettebb elf lány hívja ki őt. Nem akar gyávának muatkozni, így bólint. Ismért szerencséje van, bár itt már szinte ő állt vesztésre. További emberek kérik fel párbajra. Megküzd egy gnómmal, egy tündér fiúval és két elf lánnyal, egy sötételf tudja csak legyőzni és ennek nagyon örül. Otthon bizony sokat gyakorolt. Megtanulta, hogy már előre meg lehet állapítani mire készül az ellenfél. Ezt a készséget elvenítette föl, ezek szerint sikerrel. Leül egy kispadra és kulacsából iszik egy kis vizet. Már nem olyan hideg, de a kimerült lányra így is frissítőleg hat. Ruháját leporolja, de a sár egy részen nem akar kijönni. No, mindegy majd surolókefével kiszedi. Kicsit éhes is, így elmegy a fegyvertáros fiúhoz és elkéri a táskáját. Egy almát eszik meg, de úgy érzi nem elég. Még egy kevés fűtthúst is elfogyaszt. Kicsit később még edz, de egy ideig csak nézi a harcolókat, hisz a hibáikból és sikereikből is tanulni lehet.*
- Elnézést kisasszony! Kérem adja le a fegyvereit!
*Átadja a két díszes kardját, s dobótőreit. Egy fakardot kap.*
- A lovát oda kötheti ki!
*Mutat a fiú egy oszlopféléhez.*
- Itt várj meg Sugár! Hamarosan jövök.
*Most a fiatal fiúhot fordul.*
- Kérem adjon neki vizet! Hosszú út áll mögöttünk.
*A fiú teljesíti a kérését. A lány pedig már be is mehet. Szeretne egy vívópartnert találni. Megakad a szeme egy kb. vele egyidős törpe lányon. Felhívja egy párbajra, az rögtön beleegyezik. Egy füves térre vonulnak. Bizony nehéz a küzdelem, de végül a tündér nyer. Majd egy harcedzettebb elf lány hívja ki őt. Nem akar gyávának muatkozni, így bólint. Ismért szerencséje van, bár itt már szinte ő állt vesztésre. További emberek kérik fel párbajra. Megküzd egy gnómmal, egy tündér fiúval és két elf lánnyal, egy sötételf tudja csak legyőzni és ennek nagyon örül. Otthon bizony sokat gyakorolt. Megtanulta, hogy már előre meg lehet állapítani mire készül az ellenfél. Ezt a készséget elvenítette föl, ezek szerint sikerrel. Leül egy kispadra és kulacsából iszik egy kis vizet. Már nem olyan hideg, de a kimerült lányra így is frissítőleg hat. Ruháját leporolja, de a sár egy részen nem akar kijönni. No, mindegy majd surolókefével kiszedi. Kicsit éhes is, így elmegy a fegyvertáros fiúhoz és elkéri a táskáját. Egy almát eszik meg, de úgy érzi nem elég. Még egy kevés fűtthúst is elfogyaszt. Kicsit később még edz, de egy ideig csak nézi a harcolókat, hisz a hibáikból és sikereikből is tanulni lehet.*
1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-15 11:05:18
Üzenet elküldve: 2014-03-15 11:05:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*A gyakorlat elején igyekezett még nyugalmat erőltetni magára, ez viszont a mozdulatok sokaságával kezd egyre inkább elszállni. Türelme elröppen, mint valami ketrecből szabaduló madár, s nem marad más, csak a tiszta indulat. Ez meg is látszik rajta. Annak ellenére, hogy máskor képes nyugodtságot mutatni kifelé, ezzel idegesítve ellenfeleit, most pont ő az, aki hibázik és idegeskedik. Meg is van az ára. Egyetlen rossz időzítés és háta bánja. Térdre is esik a fájdalomtól. Hevesen kapkodja a levegőt, miközben ujjai a homokban markolásznak. Látása egy pillanatra elhomályosodik. Össze is szorítja szemeit, majd egy aprót ráz fején, hogy összekapja magát. Fel is kel hamarosan. Lassan, óvatosan, ekkor viszont meghallja a megállásra felszólító szavakat. Tekintetét a másik felé fordítja. Tartása kissé görnyedt, ezen kívül azonban nem jelzi már semmi fájdalmát. Sokkal inkább ellenkezését.*
- Megmondtam, hogy... *kezdene máris bele, mikor meghallja Nabii újabb ajánlatát. Nem akarja elfogadni. Esze ágában sincs elfogadni egy újabb ajándékot, pláne így nem, hogy az egy ló lenne. Tudja jól, hogy nem olcsók az afféle patás állatok. A pénz végül úgy tűnik, mégiscsak ki lesz számolva, így csak dühösen néz rá. Az azt követő szavak után viszont nem tud mit mondani. Szavai elakadnak és gondolkodóba esik. A nő eddig tartotta szavát. Most is pihen, ahogyan azt megígérte. Persze most nem anyagiakról van szó, de az egyezséghez tartotta magát. Éppen ezért mer benne megbízni most is.*
- De soha többé nem lesz ilyen! És nem érdekel, ha utána megsértődsz, akkor sem fogok újabb dolgokat elfogadni! *morogja, majd inkább visszafordul a bábuhoz. A düh ismét úrrá lesz rajta. Csapásai vadak, cseppet sem kontrolláltak. Mint valami hisztiző kislány, aki egy fakarddal hadonászik. Ezúttal viszont nem egy tárgyat akar megszerezni, mint annak idején gyerekkorában, hanem dühétől akar megszabadulni. Néhány ütést kap is ellenfelétől, figyelmetlensége miatt. Ez azonban a legkevesebb. "'Nem vagyunk hasonlóak? Tegnap reggel nem hallgattál rám és inkább elindultál egymagadban a barakkba. Ki makacs és önfejű?' Lehet, hogy én is az vagyok, de te még nálam is jobban! Mégis mikor leszel hajlandó engedni nekem?" elmélkedik a korábban hallott szavakon. "'Még a hajad sem hagyod megmosni, és én nem fogadok el segítséget soha?' És akkor mi volt, mikor megkértelek, hogy lásd el a sebeimet? Azt minek neveznéd, ha nem segítségkérésnek? Erre te még azt sem hagytad, hogy rendesen megtöröljem az arcot, fél úton a kendőt is kikaptad a kezemből!" mérgelődik tovább. "'És most is te elégedetlenkedsz, most is neked nem jó úgy, ahogy van. Az ég szerelmére, lásd már be, hogy azért akad hasonlóság. Pont ugyanolyan vagy, mint én ennyi idősen.'" visszhangzik gondolataiban.*
- Nem vagyunk egyformák! *dünnyögi még ingerülten orra alá, majd csap még egy jókorát a bábura, majd egyszerűen leül a földre, mielőtt még fejbe kólinthatná a bábu. Ott ücsörög egy ideig, igyekezve lenyugtatni szívverését és pihentetni sajgó tagjait. Néhány percig marad így, majd feltápászkodik és Nabii mellé léptet. Mozdulatairól a fáradtság árulkodik. Tekintetében néha fájdalom villan járása közben. Igyekszik kiegyenesedni, de nemigen sikerül neki fájdalom nélkül. Ott mellé érve elveszi a számára kikészített erszényt, majd felkapja holmiját és meg is indul kifelé duzzogva.*
- Mehetünk! *szól még hátra, bár valószínűleg az idősebb tudta ezt jól, ha abból nem is, hogy közeledett hozzá, hát abból, hogy megindult kifelé, mindenképpen.*
*A gyakorlat elején igyekezett még nyugalmat erőltetni magára, ez viszont a mozdulatok sokaságával kezd egyre inkább elszállni. Türelme elröppen, mint valami ketrecből szabaduló madár, s nem marad más, csak a tiszta indulat. Ez meg is látszik rajta. Annak ellenére, hogy máskor képes nyugodtságot mutatni kifelé, ezzel idegesítve ellenfeleit, most pont ő az, aki hibázik és idegeskedik. Meg is van az ára. Egyetlen rossz időzítés és háta bánja. Térdre is esik a fájdalomtól. Hevesen kapkodja a levegőt, miközben ujjai a homokban markolásznak. Látása egy pillanatra elhomályosodik. Össze is szorítja szemeit, majd egy aprót ráz fején, hogy összekapja magát. Fel is kel hamarosan. Lassan, óvatosan, ekkor viszont meghallja a megállásra felszólító szavakat. Tekintetét a másik felé fordítja. Tartása kissé görnyedt, ezen kívül azonban nem jelzi már semmi fájdalmát. Sokkal inkább ellenkezését.*
- Megmondtam, hogy... *kezdene máris bele, mikor meghallja Nabii újabb ajánlatát. Nem akarja elfogadni. Esze ágában sincs elfogadni egy újabb ajándékot, pláne így nem, hogy az egy ló lenne. Tudja jól, hogy nem olcsók az afféle patás állatok. A pénz végül úgy tűnik, mégiscsak ki lesz számolva, így csak dühösen néz rá. Az azt követő szavak után viszont nem tud mit mondani. Szavai elakadnak és gondolkodóba esik. A nő eddig tartotta szavát. Most is pihen, ahogyan azt megígérte. Persze most nem anyagiakról van szó, de az egyezséghez tartotta magát. Éppen ezért mer benne megbízni most is.*
- De soha többé nem lesz ilyen! És nem érdekel, ha utána megsértődsz, akkor sem fogok újabb dolgokat elfogadni! *morogja, majd inkább visszafordul a bábuhoz. A düh ismét úrrá lesz rajta. Csapásai vadak, cseppet sem kontrolláltak. Mint valami hisztiző kislány, aki egy fakarddal hadonászik. Ezúttal viszont nem egy tárgyat akar megszerezni, mint annak idején gyerekkorában, hanem dühétől akar megszabadulni. Néhány ütést kap is ellenfelétől, figyelmetlensége miatt. Ez azonban a legkevesebb. "'Nem vagyunk hasonlóak? Tegnap reggel nem hallgattál rám és inkább elindultál egymagadban a barakkba. Ki makacs és önfejű?' Lehet, hogy én is az vagyok, de te még nálam is jobban! Mégis mikor leszel hajlandó engedni nekem?" elmélkedik a korábban hallott szavakon. "'Még a hajad sem hagyod megmosni, és én nem fogadok el segítséget soha?' És akkor mi volt, mikor megkértelek, hogy lásd el a sebeimet? Azt minek neveznéd, ha nem segítségkérésnek? Erre te még azt sem hagytad, hogy rendesen megtöröljem az arcot, fél úton a kendőt is kikaptad a kezemből!" mérgelődik tovább. "'És most is te elégedetlenkedsz, most is neked nem jó úgy, ahogy van. Az ég szerelmére, lásd már be, hogy azért akad hasonlóság. Pont ugyanolyan vagy, mint én ennyi idősen.'" visszhangzik gondolataiban.*
- Nem vagyunk egyformák! *dünnyögi még ingerülten orra alá, majd csap még egy jókorát a bábura, majd egyszerűen leül a földre, mielőtt még fejbe kólinthatná a bábu. Ott ücsörög egy ideig, igyekezve lenyugtatni szívverését és pihentetni sajgó tagjait. Néhány percig marad így, majd feltápászkodik és Nabii mellé léptet. Mozdulatairól a fáradtság árulkodik. Tekintetében néha fájdalom villan járása közben. Igyekszik kiegyenesedni, de nemigen sikerül neki fájdalom nélkül. Ott mellé érve elveszi a számára kikészített erszényt, majd felkapja holmiját és meg is indul kifelé duzzogva.*
- Mehetünk! *szól még hátra, bár valószínűleg az idősebb tudta ezt jól, ha abból nem is, hogy közeledett hozzá, hát abból, hogy megindult kifelé, mindenképpen.*
1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-15 10:04:39
Üzenet elküldve: 2014-03-15 10:04:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*A "nekem ez így nem jó"-t ugyan nem reagálta le azonnal, ez viszont nem azt jelenti, hogy ne hallotta volna, és ne ütött volna szöget a fejében. Bár most nehéz elfogadnia, felrémlik, hogy annak idején ő sem akarta hagyni Svalosnak, hogy mindent ő fizessen...
Így a következő mondatokat azonban nem tudta elengedni a füle mellett.*
- Nem vagyunk hasonlóak? Tegnap reggel nem hallgattál rám és inkább elindultál egymagadban a barakkba. Ki makacs és önfejű? Még a hajad sem hagyod megmosni, és én nem fogadok el segítséget soha? És most is te elégedetlenkedsz, most is neked nem jó úgy, ahogy van. Az ég szerelmére, lásd már be, hogy azért akad hasonlóság. Pont ugyanolyan vagy, mint én ennyi idősen.
*Most is azon gondolkodik, hogy ezen elhangzottak miatt bökdösi és csapkodja-e Umi olyan dacosan azt a bábot. Bár, az is lehet, hogy a lányban semmiféle ilyen érzés nincs, csak ő látja bele mozdulataiba és arckifejezésébe ezt, mert már tényleg csak arra tud gondolni, hogy ők ketten teljesen egyformák.
Ugyanez van akkor is, mikor a lány térdre rogy a báb mellett a hátára kapott ütés miatt. Nabiinak kedve lenne felpattanni, és odarohanni hozzá, hogy megnézze, jól van-e... De úgy sejti, hogy Umi csak elzavarná, amilyen makacs tud lenni. Még szinte hallja is a szavait "semmi baj, jól vagyok, hagyj már"... Így nem erőlteti magát és félreteszi a kétségbeesett "anyuka" szerepet. A padról azért egész jól rá is lát a lányra, de azt nem veszi észre, hogy a rajta lévő blúzon akár egy csepp vér is megjelenne, tehát arra következtet, hogy a sebe nem szakadt fel az ütéstől. Abban persze nem kételkedik, hogy a fájdalom most nem egy leányálom. De mivel Umi kijelentette, hogy neki nem voltak jók úgy a dolgok, ahogy eddig mentek, hát valamivel szabadabban fogja őt kezelni. Ahogy látta, egyébként sem egy elveszett gyerek, fölösleges is úgy félteni, ahogy eddig tette.*
- Jó, elég lesz mára, azt hiszem.
*Jelenti ki hűvösen, de természetesen nem fogja megakadályozni, ha a lány gyakorolni akar még. Hagyja is, hogy ő maga tápászkodjon fel, annyira azért nem sérült meg, hogy ne működjenek a kezei és lábai, minden bizonnyal nincs szüksége arra, hogy felsegítse, s ezt talán megintcsak ki is kérné magának.
Viszont, azért azt képtelen megállni, hogy ne éljen egy felajánlással.*
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy te választhatod ki a lovad, amivel útra kelsz? Persze segítek válogatni, elmondhatom, szerintem milyen ló kellene, de megszabni nem fogom, melyiket válaszd, a döntést rád bízom. Viszont szeretném, ha elfogadnád őt, mint ajándékot.
* Egy kisebb erszénybe kiszámol még Umiedia Anaie Yawielnek 500 aranyat, ami bár azért több, mint egy ló ára, de... nem nagyon foglalkoztatja.
Ezt az erszényt le is teszi maga mellé a padra.*
- Ez a tiéd. Tudom, hogy több. De kell lószerszám is, a többi pedig nálad maradhat. Tudom, hogy utálod ezt, hallottam azt a megjegyzést. Szóval ez az utolsó, a legutolsó ajándékom neked. Ha valóban annyira nem szeretnéd, többször ilyen nem lesz. De ezt még szeretném, ha elfogadnád. Rendben?
*Reméli, Umi el fogja fogadni a pénzt és az újabb kompromisszumot. Aztán vár még, hogy hogyan dönt a további gyakorlással kapcsolatban: marad-e még kicsit püfölni a bábot, vagy már lassan tovább indulhatnak és esetleg tényleg néznek egy lovat, ami alkalmas lesz a hosszú útra és ami tetszik is a lánynak.*
*A "nekem ez így nem jó"-t ugyan nem reagálta le azonnal, ez viszont nem azt jelenti, hogy ne hallotta volna, és ne ütött volna szöget a fejében. Bár most nehéz elfogadnia, felrémlik, hogy annak idején ő sem akarta hagyni Svalosnak, hogy mindent ő fizessen...
Így a következő mondatokat azonban nem tudta elengedni a füle mellett.*
- Nem vagyunk hasonlóak? Tegnap reggel nem hallgattál rám és inkább elindultál egymagadban a barakkba. Ki makacs és önfejű? Még a hajad sem hagyod megmosni, és én nem fogadok el segítséget soha? És most is te elégedetlenkedsz, most is neked nem jó úgy, ahogy van. Az ég szerelmére, lásd már be, hogy azért akad hasonlóság. Pont ugyanolyan vagy, mint én ennyi idősen.
*Most is azon gondolkodik, hogy ezen elhangzottak miatt bökdösi és csapkodja-e Umi olyan dacosan azt a bábot. Bár, az is lehet, hogy a lányban semmiféle ilyen érzés nincs, csak ő látja bele mozdulataiba és arckifejezésébe ezt, mert már tényleg csak arra tud gondolni, hogy ők ketten teljesen egyformák.
Ugyanez van akkor is, mikor a lány térdre rogy a báb mellett a hátára kapott ütés miatt. Nabiinak kedve lenne felpattanni, és odarohanni hozzá, hogy megnézze, jól van-e... De úgy sejti, hogy Umi csak elzavarná, amilyen makacs tud lenni. Még szinte hallja is a szavait "semmi baj, jól vagyok, hagyj már"... Így nem erőlteti magát és félreteszi a kétségbeesett "anyuka" szerepet. A padról azért egész jól rá is lát a lányra, de azt nem veszi észre, hogy a rajta lévő blúzon akár egy csepp vér is megjelenne, tehát arra következtet, hogy a sebe nem szakadt fel az ütéstől. Abban persze nem kételkedik, hogy a fájdalom most nem egy leányálom. De mivel Umi kijelentette, hogy neki nem voltak jók úgy a dolgok, ahogy eddig mentek, hát valamivel szabadabban fogja őt kezelni. Ahogy látta, egyébként sem egy elveszett gyerek, fölösleges is úgy félteni, ahogy eddig tette.*
- Jó, elég lesz mára, azt hiszem.
*Jelenti ki hűvösen, de természetesen nem fogja megakadályozni, ha a lány gyakorolni akar még. Hagyja is, hogy ő maga tápászkodjon fel, annyira azért nem sérült meg, hogy ne működjenek a kezei és lábai, minden bizonnyal nincs szüksége arra, hogy felsegítse, s ezt talán megintcsak ki is kérné magának.
Viszont, azért azt képtelen megállni, hogy ne éljen egy felajánlással.*
- Mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy te választhatod ki a lovad, amivel útra kelsz? Persze segítek válogatni, elmondhatom, szerintem milyen ló kellene, de megszabni nem fogom, melyiket válaszd, a döntést rád bízom. Viszont szeretném, ha elfogadnád őt, mint ajándékot.
* Egy kisebb erszénybe kiszámol még Umiedia Anaie Yawielnek 500 aranyat, ami bár azért több, mint egy ló ára, de... nem nagyon foglalkoztatja.
Ezt az erszényt le is teszi maga mellé a padra.*- Ez a tiéd. Tudom, hogy több. De kell lószerszám is, a többi pedig nálad maradhat. Tudom, hogy utálod ezt, hallottam azt a megjegyzést. Szóval ez az utolsó, a legutolsó ajándékom neked. Ha valóban annyira nem szeretnéd, többször ilyen nem lesz. De ezt még szeretném, ha elfogadnád. Rendben?
*Reméli, Umi el fogja fogadni a pénzt és az újabb kompromisszumot. Aztán vár még, hogy hogyan dönt a további gyakorlással kapcsolatban: marad-e még kicsit püfölni a bábot, vagy már lassan tovább indulhatnak és esetleg tényleg néznek egy lovat, ami alkalmas lesz a hosszú útra és ami tetszik is a lánynak.*
1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-14 23:20:31
Üzenet elküldve: 2014-03-14 23:20:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nabii//
*Türelmesen várja, hogy a másik befejezze amit akar. Nem sürgeti a válasszal, mert reméli, hogy így is megkapja, amint eljön az ideje. Össze is kapja gyorsan magát, amikor Nabii is, majd vele együtt hagyja el a fogadót. A magyarázkodás ekkor veszi kezdetét. Már épp kérdezett is volna rá, mikor a nő mesélni kezd. A bizalom iránta nem kérdéses. Bízik benne, különben nem hozzá ment volna, mikor megsérült. Nem maradt volna vele éjszaka, s bizonyára most sem tartana vele a barakk felé. Az is bizonyítja, hogy egyáltalán mellette van, úgy, hogy mindketten életben vannak és nem éppen egymás torkát szorongatják. Ez mind-mind bizalmát jelöli. Ennek ellenére nem szólal meg, csak csendben folytatja útjukat. Mikor megállnak, ő maga is szusszan egyet. Még nem szokta annyira a terhelést. Előző nap pedig újabb vágásokat szerzett, ami szintén nem tett jót fizikumának, ennek ellenére kitartó.*
- De én... Miért nem lehet megérteni, hogy nekem ez így nem jó? *kérdi, bár nem túl hangosan. Egy jókora sóhajt hallat, majd kissé el is fordul az idősebbtől. "Mégis mit olyan nehéz ezen megérteni? Nem akarom, hogy fizessen és kész! Értse már meg végre! Semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy egy irányba tartunk meg beszélgetünk, vagy segítjük egymást. Ilyen segítség viszont nekem nem kell, nem szorulok rá!" morog magában továbbra is. Azért néha a nőre sandít. A nyereggel szemez. Szívesebben vinné ő, hogy levegye róla ezt a terhet, most viszont haragszik rá, úgyhogy nem kérdezi meg, vagy kéri el a tárgyat.*
- Egyébként sem vagyunk hasonlóak. Makacs vagy, önfejű és sosem fogadsz el segítséget. Nem is beszélve arról, hogy sosem jó neked az, ami nekem *magyaráz, immár a barakkba érve. Saját fegyvereit leadja. Örül, hogy Nabii nem akar fegyvert ragadni. El is várja tőle, ha már egyszer megígérte. Ő maga viszont egy kardot kér ki. Jobb szeret olyannal viaskodni, ami számára testhez álló, nem mellesleg rendelkezik is éles példánnyal. A küzdőtér széléhez érve némiképp azért megtorpan. Kis híján eltátja száját az ámulattól, mikor meglátja a nagy teret, szélén padokkal. Csodálkozása után megindul a kijelölt bábu felé. Oda érve finoman ismerkedni kezd vele, néhány enyhe bökést és legyintést megindítva, hogy tudja miként is mozog leendő ellenfele. Mikor ezt kitapasztalja, csak akkor kezd keményebben odacsapni neki. Nem akarja túlzásba vinni. Hosszú lesz még ez a nap, ráadásul azt sem szeretné, ha sebei felszakadnának. Csak meg akarja mozgatni magát és gyakorolni akar. Ennek ellenére egyre jobban belelendül. Üt, ugrik, vagy esetleg hajol, hogy elkerülje a támadást. Mikor viszont kezd fáradni, be is kap néhány ütést. Többek közt egy nagyobbat, háta közepére, melynek hatására térdre rogy, miközben kezeivel maga előtt megtámaszkodik és összeszorítja könnyezni kezdő szemeit, mély lélegzetvételek közepette.*
*Türelmesen várja, hogy a másik befejezze amit akar. Nem sürgeti a válasszal, mert reméli, hogy így is megkapja, amint eljön az ideje. Össze is kapja gyorsan magát, amikor Nabii is, majd vele együtt hagyja el a fogadót. A magyarázkodás ekkor veszi kezdetét. Már épp kérdezett is volna rá, mikor a nő mesélni kezd. A bizalom iránta nem kérdéses. Bízik benne, különben nem hozzá ment volna, mikor megsérült. Nem maradt volna vele éjszaka, s bizonyára most sem tartana vele a barakk felé. Az is bizonyítja, hogy egyáltalán mellette van, úgy, hogy mindketten életben vannak és nem éppen egymás torkát szorongatják. Ez mind-mind bizalmát jelöli. Ennek ellenére nem szólal meg, csak csendben folytatja útjukat. Mikor megállnak, ő maga is szusszan egyet. Még nem szokta annyira a terhelést. Előző nap pedig újabb vágásokat szerzett, ami szintén nem tett jót fizikumának, ennek ellenére kitartó.*
- De én... Miért nem lehet megérteni, hogy nekem ez így nem jó? *kérdi, bár nem túl hangosan. Egy jókora sóhajt hallat, majd kissé el is fordul az idősebbtől. "Mégis mit olyan nehéz ezen megérteni? Nem akarom, hogy fizessen és kész! Értse már meg végre! Semmi közünk egymáshoz azon kívül, hogy egy irányba tartunk meg beszélgetünk, vagy segítjük egymást. Ilyen segítség viszont nekem nem kell, nem szorulok rá!" morog magában továbbra is. Azért néha a nőre sandít. A nyereggel szemez. Szívesebben vinné ő, hogy levegye róla ezt a terhet, most viszont haragszik rá, úgyhogy nem kérdezi meg, vagy kéri el a tárgyat.*
- Egyébként sem vagyunk hasonlóak. Makacs vagy, önfejű és sosem fogadsz el segítséget. Nem is beszélve arról, hogy sosem jó neked az, ami nekem *magyaráz, immár a barakkba érve. Saját fegyvereit leadja. Örül, hogy Nabii nem akar fegyvert ragadni. El is várja tőle, ha már egyszer megígérte. Ő maga viszont egy kardot kér ki. Jobb szeret olyannal viaskodni, ami számára testhez álló, nem mellesleg rendelkezik is éles példánnyal. A küzdőtér széléhez érve némiképp azért megtorpan. Kis híján eltátja száját az ámulattól, mikor meglátja a nagy teret, szélén padokkal. Csodálkozása után megindul a kijelölt bábu felé. Oda érve finoman ismerkedni kezd vele, néhány enyhe bökést és legyintést megindítva, hogy tudja miként is mozog leendő ellenfele. Mikor ezt kitapasztalja, csak akkor kezd keményebben odacsapni neki. Nem akarja túlzásba vinni. Hosszú lesz még ez a nap, ráadásul azt sem szeretné, ha sebei felszakadnának. Csak meg akarja mozgatni magát és gyakorolni akar. Ennek ellenére egyre jobban belelendül. Üt, ugrik, vagy esetleg hajol, hogy elkerülje a támadást. Mikor viszont kezd fáradni, be is kap néhány ütést. Többek közt egy nagyobbat, háta közepére, melynek hatására térdre rogy, miközben kezeivel maga előtt megtámaszkodik és összeszorítja könnyezni kezdő szemeit, mély lélegzetvételek közepette.*
1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-14 21:47:56
Üzenet elküldve: 2014-03-14 21:47:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
//Umi//
*Az utolsó kérdésre nem válaszol, csak intően felemeli ujját. Kér egy kis csendet, hiszen sokáig sorolhatná azt, miért is mondta el mindazt Uminak az éjjel. Viszont ezt megteheti a barakkba vezető úton is, kényelmesen. Ha már a lány vonakodva bár, de beleegyezett abba, hogy ott folytassák a napot.
Nyugodtan befejezi az evést, az utolsó apró morzsáig eltüntet mindent a tányérról. Ekkorra megérkezik becsomagolva a sült is, amit kért és saját kulacsát is megkapja vízzel megtöltve. Mivel Umi is végez az étellel, megállapítja, hogy indulhatnak, össze is szedi gyorsan holmiját, majd ha a másik is megvan ezzel is, elhagyhatják a fogadót. Az ajtón kilépve bele is kezd a magyarázatba.*
- Mert szerettem volna, ha mindent tudsz rólam, amit tudod kell. Bízom benned és szeretném, ha te is így tennél. Ahhoz pedig az kell, hogy őszinte legyek. Jobb, ha ilyesmit tőlem magamtól tudsz meg, nem pedig ki tudja, kitől.
*Egy levegővételnyi szünetet tart a kényelmes séta közben. Nem siet túlságosan, hadd ülepedjen a megevett étel, míg odaérnek. Nem lenne szerencsés felrázni a gyomrukat. A nap amúgy sem jár még magasan az égen, azaz még nincs dél, még egy fél órányi séta is bőven belefér - így ítéli meg.*
- Másrészt túlságosan hasonlónak érezlek magamhoz, és szerettem volna, ha tudod, hogy nincs minden veszve... egyáltalán. Ugyanúgy támogatóra találtál, ahogy én. Biztonságot akarok köréd teremteni, ahogy akkor én megkaptam. Mert úgy hiszem, megérdemled. És épp ezért nincs is olyan köztünk, hogy adósság. Legalábbis részedről felém. Nincs. Ezt is ugyanúgy verd ki a fejedből, kérlek, mint a magázódást. Még ha ugyanúgy el is sodorna mellőlem a szél, mint akkor Agnessiát, akkor sem bánnám és nem kérnék vissza semmit.
*Ránt egyet a vállára akasztott táskán, s megigazítja a karján átvetett súlyos nyerget is. Megtehette volna, hogy fent hagyja a szobában, de inkább cipeli most a terhet, mint hogy újra lépcsőzgessen miatta. Lázas izmainak amúgy is jót tesz a plusz súly, legalább dolgoznak. A túlterhelt izmoknak az újabb terhelés segít, ezt így tanították neki. Ráadásul, most külön öröm, hogy a nyereg hurcolása mellett döntött, hiszen tartani fogja magát a lánynak tett ígéretéhez és nem terheli le magát ismét a küzdelemmel. Ilyenformán ez az egyetlen módja, hogy tényleg kicsit jobban megdolgoztassa tagjait, mint egy egyszerű sétával.
Ahogy megérkeznek a barakkhoz, belép és le is pakolja minden holmiját az inasnak. Talán csak a fegyvereket kellene, de nem látja értelmét a többi cókmókot a küzdőtér szélére vinni. Mert igen, ahogy ígérte, az egyik padnál foglal helyet.*
- A fegyvereket add le te is, aztán válassz gyakorlófegyvert. Aztán már mehetsz is.
*Mutat az egyik bábra. Egy vékony abb facölöpön álló rönk ez, különböző karokkal. A különlegessége az, hogy képes a cölöptengelyen elforogni az ütések hatására.*
*Az utolsó kérdésre nem válaszol, csak intően felemeli ujját. Kér egy kis csendet, hiszen sokáig sorolhatná azt, miért is mondta el mindazt Uminak az éjjel. Viszont ezt megteheti a barakkba vezető úton is, kényelmesen. Ha már a lány vonakodva bár, de beleegyezett abba, hogy ott folytassák a napot.
Nyugodtan befejezi az evést, az utolsó apró morzsáig eltüntet mindent a tányérról. Ekkorra megérkezik becsomagolva a sült is, amit kért és saját kulacsát is megkapja vízzel megtöltve. Mivel Umi is végez az étellel, megállapítja, hogy indulhatnak, össze is szedi gyorsan holmiját, majd ha a másik is megvan ezzel is, elhagyhatják a fogadót. Az ajtón kilépve bele is kezd a magyarázatba.*
- Mert szerettem volna, ha mindent tudsz rólam, amit tudod kell. Bízom benned és szeretném, ha te is így tennél. Ahhoz pedig az kell, hogy őszinte legyek. Jobb, ha ilyesmit tőlem magamtól tudsz meg, nem pedig ki tudja, kitől.
*Egy levegővételnyi szünetet tart a kényelmes séta közben. Nem siet túlságosan, hadd ülepedjen a megevett étel, míg odaérnek. Nem lenne szerencsés felrázni a gyomrukat. A nap amúgy sem jár még magasan az égen, azaz még nincs dél, még egy fél órányi séta is bőven belefér - így ítéli meg.*
- Másrészt túlságosan hasonlónak érezlek magamhoz, és szerettem volna, ha tudod, hogy nincs minden veszve... egyáltalán. Ugyanúgy támogatóra találtál, ahogy én. Biztonságot akarok köréd teremteni, ahogy akkor én megkaptam. Mert úgy hiszem, megérdemled. És épp ezért nincs is olyan köztünk, hogy adósság. Legalábbis részedről felém. Nincs. Ezt is ugyanúgy verd ki a fejedből, kérlek, mint a magázódást. Még ha ugyanúgy el is sodorna mellőlem a szél, mint akkor Agnessiát, akkor sem bánnám és nem kérnék vissza semmit.
*Ránt egyet a vállára akasztott táskán, s megigazítja a karján átvetett súlyos nyerget is. Megtehette volna, hogy fent hagyja a szobában, de inkább cipeli most a terhet, mint hogy újra lépcsőzgessen miatta. Lázas izmainak amúgy is jót tesz a plusz súly, legalább dolgoznak. A túlterhelt izmoknak az újabb terhelés segít, ezt így tanították neki. Ráadásul, most külön öröm, hogy a nyereg hurcolása mellett döntött, hiszen tartani fogja magát a lánynak tett ígéretéhez és nem terheli le magát ismét a küzdelemmel. Ilyenformán ez az egyetlen módja, hogy tényleg kicsit jobban megdolgoztassa tagjait, mint egy egyszerű sétával.
Ahogy megérkeznek a barakkhoz, belép és le is pakolja minden holmiját az inasnak. Talán csak a fegyvereket kellene, de nem látja értelmét a többi cókmókot a küzdőtér szélére vinni. Mert igen, ahogy ígérte, az egyik padnál foglal helyet.*
- A fegyvereket add le te is, aztán válassz gyakorlófegyvert. Aztán már mehetsz is.
*Mutat az egyik bábra. Egy vékony abb facölöpön álló rönk ez, különböző karokkal. A különlegessége az, hogy képes a cölöptengelyen elforogni az ütések hatására.*
1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-12 19:21:43
Üzenet elküldve: 2014-03-12 19:21:43
ÚJ
![>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9228_sotetelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Palava, Syb//
*Megpróbálja megvalósítani, amit a férfi, mond neki. Szavakban, s elméjében ez megint szintén jól hangzik, és jól néz ki. Az alsó vágás még megy neki, azzal semmi problémája, még vissza is tudja fordítani. Ez nem tűnik oly nehéznek így első nekifutásra, és persze abba a tempóba, amelyet most ő képvisel. Nem csinálja meg nagy sebességgel, de lassan sem, csak úgy, mint aki ténylegesen gyakorol és meg akarja tanulni. Viszont a fordulás-lépés-döfés kombinációnál már problémái akadnak. Sose jön ki úgy a lépés a fordulás után, hogy rögtön tudjon lépni. Elég nevetségesen nézhet ki, ahogy egymagában állva, fordul egyet és visszalép, néhányszor megismételve, közben erősen koncentrálva. Ahogy gyakorolja magának, megüti fülét a férfi utolsó mondata. Gyanúsan néz rá.*
- Miért is hiszed azt, hogy én bántani vagy megtámadni akarlak? *Húzza fel a szemöldökét. Hiszen nem ez volt már az első olyan megjegyzése, amely az ő testi épségének védelmére irányult, vagy az irányába, hogy ne támadja meg, mert azzal ő nem járna jól. * - Te közelharcban vagy jó, én meg nem, valószínű, hogy csak messziről lenne esélyem, ha meg akarnálak támadni.
* Taps üti meg fülét, még mielőtt a férfi válaszolhatott volna rá. A karámon kívül egy nő áll, ahogy feléjük fütyül. Meglepi a nő hirtelen támadt érdeklődése, majd bókja, ahogy érdeklődik a technikájuk iránt. Erre nem tudván mit felelni, mivel először művel ilyet önszántából, ismételten csak megvonja a vállát. Viszont a fürdő szóra szemei hirtelen csillannak meg. *
- Mi az hogy ránk férne? *Néz végig magán. Eléggé koszos, a porban hempergés után, így ahogy elhangzott a fürdő szó sem kell több neki. Követi a nőt a kijárat felé. Gyors beleegyezésébe az is közrejátszik, hogy vízmániás, de erről a két alak még nem tudhat semmit.
A pultnál visszateszi a pajzsot és a kardot onnan ahonnan azokat felvette. Majd előbb a köpönyegét kanyarítja vissza vállaira, gondosan becsatolva, majd csak ezután akasztja egyik vállára a tegezét és az íját. Ahogy lépdél a nő felé nyugtázza, hogy a férfi is velük fog tartani. A beszélés következményeként szájából ismét vér csordogál, de már nem olyan intenzitással, mint ezelőtt. Mivel köpenye ismét nála van, így nemes egyszerűséggel már csak abba törli bele a vérét, s az addig rászáradt vért próbálja lekaparni vele ajkairól, s álláról. Megállva a nő mellett ránéz, s felteszi a számára teljesen egyértelmű kérdést, mivel nem ide való.*
- Hol van a fürdő?
1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-12 10:41:09
Üzenet elküldve: 2014-03-12 10:41:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Lethilhal, Syb //
- Nos most sajátíts el pár vágást, amit össze tudsz kombinálni, mondjuk egy alsó, amit vissza fordítasz, fordulás védés döfés, elég jól használható, de azt kell megtanulnod, hogy alkalmazkodj. Mindig olyan vágást, szúrást, döfést, vagy bármit alkalmazz, ami közel áll a haláloshoz. De legalább előnyhöz juttat téged. Tehát hozzám ne gyere közel. * Mosolyodik el és ahogy a nap megy felfelé, úgy szűkül pupillája tűhegynyire. Minél kevesebb fényt akar beengedni szeme, mivel így is zavarja. Legszívesebben egy zárt helyre menne most, de ott előnyben lenne a kis sötételf meghányja veti még magában. *
* Ekkor hallja, meg valaki üdvözlését, mivel elég messze van úgy véli hogy a kerítésen kívül van. Éppen ezért, nem fordul felé és nem vesz fel védekező állást, csupán bal szemével odanéz, egy vonzó nőt, lát enyhén lerongyolódott állapotban, ezt is csak szeme alatti táskákon látja. Visszabiccent ő is, de különösebb figyelmet nem fordít rá. *
* Minek érdekli a stílusa? Amúgy is milyen stílus? Milyen technika? Netán megpróbálja felkutatni őt és kiiktatni? Esetleg, megpróbál egy ellen formát kialakítani? Annyit tud, hogy nem fogja megmutatni komoly harcmódszerét. Még jó, hogy meghívja őket "fürdőzni". Baja nem lesz belőle, és több edzésre szüksége lenne, de a tisztálkodás is egy fontos dolog az életben. A nő már elindult, de nem veszi figyelembe hogy ő nekik fel kellene venniük a fegyvereiket. Tehát a kapuba valószínű meg kellesz állnia, hogy bevárja kétszemélyes kompániájukat. Ahogy lerakja a sárga pajzsot, és veszi fel a sajátját elfogja valami pozitív érzés. Végül is csak a sajátját tartja végre kezében. Az életlen bárdot lerakva megkönnyebbül. Egy erős mosoly ül ki arcára, ahogy végre a saját, nehéz kalapácsát tartja a kezében. A kiegyenlítetlen, súlyozás, és a lecsiszolt markolat is ismerős bárkesztyűs kezének. A szél fújja azt a pontot, ahol az előbb harcoltak, és a vért már be is fedte a homok. * ~ Vajon, hány liter vér folyt már ki abban az arénában? ~ * Gondolkodik, miközben felköti vörös köpenyét, és hátrasimítja haját. Ezek után megengedi kesztyűjét, megvárja a kékszeműt, és elindulnak a kijárat felé, ahol feltehetőleg várja őket a borús arcú szépség, aki innen úgy látszik, mintha a falat támasztaná és fáradtságában, majd bealszik. *
- Nos most sajátíts el pár vágást, amit össze tudsz kombinálni, mondjuk egy alsó, amit vissza fordítasz, fordulás védés döfés, elég jól használható, de azt kell megtanulnod, hogy alkalmazkodj. Mindig olyan vágást, szúrást, döfést, vagy bármit alkalmazz, ami közel áll a haláloshoz. De legalább előnyhöz juttat téged. Tehát hozzám ne gyere közel. * Mosolyodik el és ahogy a nap megy felfelé, úgy szűkül pupillája tűhegynyire. Minél kevesebb fényt akar beengedni szeme, mivel így is zavarja. Legszívesebben egy zárt helyre menne most, de ott előnyben lenne a kis sötételf meghányja veti még magában. *
* Ekkor hallja, meg valaki üdvözlését, mivel elég messze van úgy véli hogy a kerítésen kívül van. Éppen ezért, nem fordul felé és nem vesz fel védekező állást, csupán bal szemével odanéz, egy vonzó nőt, lát enyhén lerongyolódott állapotban, ezt is csak szeme alatti táskákon látja. Visszabiccent ő is, de különösebb figyelmet nem fordít rá. *
* Minek érdekli a stílusa? Amúgy is milyen stílus? Milyen technika? Netán megpróbálja felkutatni őt és kiiktatni? Esetleg, megpróbál egy ellen formát kialakítani? Annyit tud, hogy nem fogja megmutatni komoly harcmódszerét. Még jó, hogy meghívja őket "fürdőzni". Baja nem lesz belőle, és több edzésre szüksége lenne, de a tisztálkodás is egy fontos dolog az életben. A nő már elindult, de nem veszi figyelembe hogy ő nekik fel kellene venniük a fegyvereiket. Tehát a kapuba valószínű meg kellesz állnia, hogy bevárja kétszemélyes kompániájukat. Ahogy lerakja a sárga pajzsot, és veszi fel a sajátját elfogja valami pozitív érzés. Végül is csak a sajátját tartja végre kezében. Az életlen bárdot lerakva megkönnyebbül. Egy erős mosoly ül ki arcára, ahogy végre a saját, nehéz kalapácsát tartja a kezében. A kiegyenlítetlen, súlyozás, és a lecsiszolt markolat is ismerős bárkesztyűs kezének. A szél fújja azt a pontot, ahol az előbb harcoltak, és a vért már be is fedte a homok. * ~ Vajon, hány liter vér folyt már ki abban az arénában? ~ * Gondolkodik, miközben felköti vörös köpenyét, és hátrasimítja haját. Ezek után megengedi kesztyűjét, megvárja a kékszeműt, és elindulnak a kijárat felé, ahol feltehetőleg várja őket a borús arcú szépség, aki innen úgy látszik, mintha a falat támasztaná és fáradtságában, majd bealszik. *
1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 23:59:40
Üzenet elküldve: 2014-03-11 23:59:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Lethilhal, Pelava //
* El sem hiszi, hogy vége annak az éjszakának. Túlélte, de egy heg maradt a testén örök emlékeztetőül arról az ominózus estéről. Ha mást nem is, legalább ezt a kis búcsúajándékot bezsebelhette a bénító zöld ragadozóktól. Legalább jó tanulság volt. Jó tanulság, hogy jobban ki kell képeznie magát arra az esetre, ha újból ilyen azonosítatlan lényekbe botlik. Irtani kell az összeset. Az összes ilyen undormányt. Meg kell tisztítani a terepet ezektől a szörnyektől, le kellene vadászni az összeset. Ezen gondolatait Nabiival is megosztotta, mikor elbúcsúztak egymástól. A szőke is bizonyára hasonlóan gondolkodott az esetről, s Sybilla nagyon reméli, hogy még találkoznak, mert neki úgy tűnt, hogy eléggé egy hullámhosszon voltak. A felgyülemlett haragot valahogy muszáj leküzdenie s nincs arra jobb módszer, minthogy a barakkban csorbítsa kardjának élét. Vagyis hát fakardjának élét, merthogy a mufurc képű fiúcska azt nyomta a kezébe, mivel sajátjával nem léphetett volna be a területre. Már vannak páran a barakkban, mindenki szépen aprítja a szalma bábúkat, így tesz Sybilla is, ki minden dühét beleadja, ahogy rácsap szerencsétlen felfüggesztett bábra, csoda, hogy nem tört ketté a dolog. Hosszasan kifújja magát, s kezd elszállni a kezdeti adrenalin, minek következtében pulzusa is lassan visszaáll a normálisra. Körbenéz a terepen, s látja, hogy ketten nagyon aprítják egymást. Egy sötét elf és egy havas üstökű férfi. Egész mutatós ki harcot levág a párocska, öröm nézni. A nő kecses mozdulatai, könnyed mozgása a férfi ereje igazán figyelem felkeltő. Elkélne egy két ilyen harcos, ha le akarná vadászni azokat a szörnyeket a szegénynegyedben. A mutatvány után tapsolni kezd, mire bizonyára mindketten odafordítják majd fejüket. könnyedén füttyent is egyet, majd közelebb sétál hozzájuk.*
- Üdv. * Méri végig a másik kettőt, majd elmosolyodik.*
- Érdekelne hol tanultátok a stílust amivel harcoltok. Úgy látom rátok férne a pihenés, éppen egy fürdőbe tartottam. * A férfi arcáról az obszidián bőrű nőre pillant.*
- Tartsatok velem, ha gondoljátok. * Kérdi, s a fakardra pillant. Nem a kedvére való, hogy ilyen életlen kis játékszerrel kell gyakorolnia, mint a hadonászó gyerekek az utcán a főtéren. Ha edzeni akar, hát csinálja éles karddal. Hátra sem pillantva indul el a kijárat felé. A fegyveres fiúcskának odahajítja a fa fegyvert, aztán elhagyja a helyszínt, remélve, hogy nem egyedül.*
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.12 00:00:54
* El sem hiszi, hogy vége annak az éjszakának. Túlélte, de egy heg maradt a testén örök emlékeztetőül arról az ominózus estéről. Ha mást nem is, legalább ezt a kis búcsúajándékot bezsebelhette a bénító zöld ragadozóktól. Legalább jó tanulság volt. Jó tanulság, hogy jobban ki kell képeznie magát arra az esetre, ha újból ilyen azonosítatlan lényekbe botlik. Irtani kell az összeset. Az összes ilyen undormányt. Meg kell tisztítani a terepet ezektől a szörnyektől, le kellene vadászni az összeset. Ezen gondolatait Nabiival is megosztotta, mikor elbúcsúztak egymástól. A szőke is bizonyára hasonlóan gondolkodott az esetről, s Sybilla nagyon reméli, hogy még találkoznak, mert neki úgy tűnt, hogy eléggé egy hullámhosszon voltak. A felgyülemlett haragot valahogy muszáj leküzdenie s nincs arra jobb módszer, minthogy a barakkban csorbítsa kardjának élét. Vagyis hát fakardjának élét, merthogy a mufurc képű fiúcska azt nyomta a kezébe, mivel sajátjával nem léphetett volna be a területre. Már vannak páran a barakkban, mindenki szépen aprítja a szalma bábúkat, így tesz Sybilla is, ki minden dühét beleadja, ahogy rácsap szerencsétlen felfüggesztett bábra, csoda, hogy nem tört ketté a dolog. Hosszasan kifújja magát, s kezd elszállni a kezdeti adrenalin, minek következtében pulzusa is lassan visszaáll a normálisra. Körbenéz a terepen, s látja, hogy ketten nagyon aprítják egymást. Egy sötét elf és egy havas üstökű férfi. Egész mutatós ki harcot levág a párocska, öröm nézni. A nő kecses mozdulatai, könnyed mozgása a férfi ereje igazán figyelem felkeltő. Elkélne egy két ilyen harcos, ha le akarná vadászni azokat a szörnyeket a szegénynegyedben. A mutatvány után tapsolni kezd, mire bizonyára mindketten odafordítják majd fejüket. könnyedén füttyent is egyet, majd közelebb sétál hozzájuk.*
- Üdv. * Méri végig a másik kettőt, majd elmosolyodik.*
- Érdekelne hol tanultátok a stílust amivel harcoltok. Úgy látom rátok férne a pihenés, éppen egy fürdőbe tartottam. * A férfi arcáról az obszidián bőrű nőre pillant.*
- Tartsatok velem, ha gondoljátok. * Kérdi, s a fakardra pillant. Nem a kedvére való, hogy ilyen életlen kis játékszerrel kell gyakorolnia, mint a hadonászó gyerekek az utcán a főtéren. Ha edzeni akar, hát csinálja éles karddal. Hátra sem pillantva indul el a kijárat felé. A fegyveres fiúcskának odahajítja a fa fegyvert, aztán elhagyja a helyszínt, remélve, hogy nem egyedül.*
A hozzászólás írója (Sybilla Ragnor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.12 00:00:54
1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 23:31:45
Üzenet elküldve: 2014-03-11 23:31:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
- Hát igazság szerint a fejembe egy úgy nézett ki, hogy oldat lépek neked, felfele ívelő mozdulattal a karod felé csapok, aztán remélvén, hogy valamennyire csak el talál, vagy mit tudom én, de még lesz időm kitérni, lehajolni, elhajolni, ellépni, mielőtt visszatámadnál. *Magyarázza, közben kezével ismutogatva gesztikulál.* - Habár a tudományom eddig terjedt csak ki. Nem tudom utána mit csináltam volna. De biztos hogy nem földre kerülést terveztem. *Neveti ismét el magát. Valójában tényleg viccesnek találja saját szerencsétlenkedését.* - De maradandóm nem maradt. Fogaim megvannak, ha kicsit érzékenyek is lesznek egy darabig, csak a szám széle repedt meg, meg az ínyem belül egy kicsit. De emiatt tényleg nem kell aggódni, kaptam én már hasonlót, igaz nem arcra. Egyszer beleállt egy íj a lapockámba. *Megfordul és megmutatja annak a helyét a férfinak. Ruhájának nyitottsága révén tökéletesen lehet látni a nő vállát és lapockáját. A bal lapockáján, ha jobban megfigyeli az ember tényleg megfigyelhető egy apró heg, ami feltételezhetően nyíl hegye okozhatta.* - Aztán egyszer a combomba. Egyszer meg majdnem elvitte az egyik a fülemet, meg volt olyan, hogy majdnem a tenyerembe állt. *Folytatná még, de rájön, hogy az íj-balesetek száma oly sok, hogy estig itt állnának, ha mindent felsorolná.
A férfi szavaira tényleg elgondolkodik a páncélos dolgon. Nem sokszor volt dolga páncélozott ellenféllel, vagy gyakorló partnerrel, de az tényleg akadályt okozhatna egy pusztakezes harcnál. Szóval akkor marad a fegyveres harc gyakorlatnál. Figyelmesen figyel a férfi szavaira, főleg amikor a fegyverválasztásról beszél. Örömmel nyugtázza, hogy a pajzs jó választása volt. Ezt egy vigyorgással is a férfi tudtára adja, amit megint rögtön megbán. Érzi, hogy újabb véráramlat indul ki a már éppen alvadó sérülésből. De nem foglalkozik vele. Nyelvével tünteti el a szája sarkából a kibuggyanó piros nedűt. A fegyverválasztás kritikájánál viszont kissé elszottyad. Neki tényleg megtetszett az a kard, amelyet választott. De hát ha nem illik hozzá, akkor nem illik hozzá. Nem csinál ebből túl nagy problémát. Felveszi a kardot a földről. Otthagyja a férfit, átlendül a korláton s elindul a pult felé. Ott lerakja a kardot s a férfi szavait megtartva egy rövidebb kardot választ. Talál is néhányat az asztalon. Sorra végigpróbálja, hogy melyik is áll meg a kezébe jól, melyik fogása a kényelmesebb. Rövid tanakodás után kiválasztja a megfelelőnek vélt kardot, s visszaindul a harci partneréhez. Magabiztosan s légiesen lépked a férfi elé miután pajzsát felveszi.*
- Rendben, és most? *Várja a férfi instrukcióit, hogy hogyan is kéne most belekezdenie a harcászatba.*
- Hát igazság szerint a fejembe egy úgy nézett ki, hogy oldat lépek neked, felfele ívelő mozdulattal a karod felé csapok, aztán remélvén, hogy valamennyire csak el talál, vagy mit tudom én, de még lesz időm kitérni, lehajolni, elhajolni, ellépni, mielőtt visszatámadnál. *Magyarázza, közben kezével ismutogatva gesztikulál.* - Habár a tudományom eddig terjedt csak ki. Nem tudom utána mit csináltam volna. De biztos hogy nem földre kerülést terveztem. *Neveti ismét el magát. Valójában tényleg viccesnek találja saját szerencsétlenkedését.* - De maradandóm nem maradt. Fogaim megvannak, ha kicsit érzékenyek is lesznek egy darabig, csak a szám széle repedt meg, meg az ínyem belül egy kicsit. De emiatt tényleg nem kell aggódni, kaptam én már hasonlót, igaz nem arcra. Egyszer beleállt egy íj a lapockámba. *Megfordul és megmutatja annak a helyét a férfinak. Ruhájának nyitottsága révén tökéletesen lehet látni a nő vállát és lapockáját. A bal lapockáján, ha jobban megfigyeli az ember tényleg megfigyelhető egy apró heg, ami feltételezhetően nyíl hegye okozhatta.* - Aztán egyszer a combomba. Egyszer meg majdnem elvitte az egyik a fülemet, meg volt olyan, hogy majdnem a tenyerembe állt. *Folytatná még, de rájön, hogy az íj-balesetek száma oly sok, hogy estig itt állnának, ha mindent felsorolná.
A férfi szavaira tényleg elgondolkodik a páncélos dolgon. Nem sokszor volt dolga páncélozott ellenféllel, vagy gyakorló partnerrel, de az tényleg akadályt okozhatna egy pusztakezes harcnál. Szóval akkor marad a fegyveres harc gyakorlatnál. Figyelmesen figyel a férfi szavaira, főleg amikor a fegyverválasztásról beszél. Örömmel nyugtázza, hogy a pajzs jó választása volt. Ezt egy vigyorgással is a férfi tudtára adja, amit megint rögtön megbán. Érzi, hogy újabb véráramlat indul ki a már éppen alvadó sérülésből. De nem foglalkozik vele. Nyelvével tünteti el a szája sarkából a kibuggyanó piros nedűt. A fegyverválasztás kritikájánál viszont kissé elszottyad. Neki tényleg megtetszett az a kard, amelyet választott. De hát ha nem illik hozzá, akkor nem illik hozzá. Nem csinál ebből túl nagy problémát. Felveszi a kardot a földről. Otthagyja a férfit, átlendül a korláton s elindul a pult felé. Ott lerakja a kardot s a férfi szavait megtartva egy rövidebb kardot választ. Talál is néhányat az asztalon. Sorra végigpróbálja, hogy melyik is áll meg a kezébe jól, melyik fogása a kényelmesebb. Rövid tanakodás után kiválasztja a megfelelőnek vélt kardot, s visszaindul a harci partneréhez. Magabiztosan s légiesen lépked a férfi elé miután pajzsát felveszi.*
- Rendben, és most? *Várja a férfi instrukcióit, hogy hogyan is kéne most belekezdenie a harcászatba.*
1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 22:48:12
Üzenet elküldve: 2014-03-11 22:48:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lethilhal//
- Nos én sem, azt hittem hogy a homlokod találom el, de alacsonyabbnak gondoltalak mint vagy. Elnézésed kérem emiatt. Ugye maradandó probléma sem lesz belőle? * Gondol a törött, hiányzó fogakra. Esetleg a repedésekre, mivel nem kis erővel ütötte meg a nőt, már csak a saját energiája miatt sem. *
- Igazából, ebből mit akartál? Nem értem, én vagyok a nagyobb és nehezebb is. Sehogy nem jöhettél ki belőle nyertesen, illetve nem látok olyan szituációt, kérlek vázold fel. * Arra gondol, hogy ha be is jön a támadás, nekiszalad a pajzsának, és ő sikeresen feldönti, ahonnan megint patt helyzet alakul ki illetve míg be nem kapna a végső szúrást. Ha meg a vágás be is jön, a teljes páncélzat megvédte volna a csorba kardtól. Maximum kicsit csengett volna a füle. A körbetáncolással lenne a legtöbb esélye a lánynak, főleg ha háttal tud állni a napnak, szeme nem bírja és a páncél izzasztó egy dolog, bármilyen gyenge is a nap. *
- Nos tanuld meg, puszta kézzel is eléggé fájdalmas tud lenni egy összecsapás, hát még ha páncélos az ellenfél. * Mutat végig magán, de a könyöke szerencsére nem is páncélozott, máskülönben a lánynak már nem lenne arca, csak egy hatalmas masszív vérző húscafat. Az őrök pedig már leszúrták volna szegény Pelavát. A lány szája, láthatóan továbbreped, majd egy centit, igaz, az ő marhasága. Majd begyógyul, lehet lesz egy szép hege. A kecses mozdulattal, és kezével - pár másodperce a homokban volt - letörli arcát, tehát, valószínű el fog gennyedzni hacsak nem mossa ki. Szólnia kellene, de a lány apáskodásnak venné. Elfogadja hogy máshogy kellene kezdeniük, nem szadista ő, legalábbis nem fiatal sötételf lánykákkal, úgy hogy még haszna sem származik belőle. *
- Nos fegyverválasztás, sokszor az ellenféltől számít. Ha az arányokat megtartva kellene valaki ellen választanom vadászlándzsát választanék, és kis pajzsot, ja és a saját páncélomtól megválnék, a fárasztás technikájával előbb utóbb kivéreztetném, pont mint egy vadkant. De ha neked, egy rövid kard áll a kezedbe, akkor azt használd. Azt fogod profin használni amit szeretsz. De például a szablya amit választottál. * Mutat le a fegyverre a földön. * Az egyik legrosszabb párosítás ellenem, páncélom is van. Pajzsom is, és még jobb kezes is vagyok.
- Nos én sem, azt hittem hogy a homlokod találom el, de alacsonyabbnak gondoltalak mint vagy. Elnézésed kérem emiatt. Ugye maradandó probléma sem lesz belőle? * Gondol a törött, hiányzó fogakra. Esetleg a repedésekre, mivel nem kis erővel ütötte meg a nőt, már csak a saját energiája miatt sem. *
- Igazából, ebből mit akartál? Nem értem, én vagyok a nagyobb és nehezebb is. Sehogy nem jöhettél ki belőle nyertesen, illetve nem látok olyan szituációt, kérlek vázold fel. * Arra gondol, hogy ha be is jön a támadás, nekiszalad a pajzsának, és ő sikeresen feldönti, ahonnan megint patt helyzet alakul ki illetve míg be nem kapna a végső szúrást. Ha meg a vágás be is jön, a teljes páncélzat megvédte volna a csorba kardtól. Maximum kicsit csengett volna a füle. A körbetáncolással lenne a legtöbb esélye a lánynak, főleg ha háttal tud állni a napnak, szeme nem bírja és a páncél izzasztó egy dolog, bármilyen gyenge is a nap. *
- Nos tanuld meg, puszta kézzel is eléggé fájdalmas tud lenni egy összecsapás, hát még ha páncélos az ellenfél. * Mutat végig magán, de a könyöke szerencsére nem is páncélozott, máskülönben a lánynak már nem lenne arca, csak egy hatalmas masszív vérző húscafat. Az őrök pedig már leszúrták volna szegény Pelavát. A lány szája, láthatóan továbbreped, majd egy centit, igaz, az ő marhasága. Majd begyógyul, lehet lesz egy szép hege. A kecses mozdulattal, és kezével - pár másodperce a homokban volt - letörli arcát, tehát, valószínű el fog gennyedzni hacsak nem mossa ki. Szólnia kellene, de a lány apáskodásnak venné. Elfogadja hogy máshogy kellene kezdeniük, nem szadista ő, legalábbis nem fiatal sötételf lánykákkal, úgy hogy még haszna sem származik belőle. *
- Nos fegyverválasztás, sokszor az ellenféltől számít. Ha az arányokat megtartva kellene valaki ellen választanom vadászlándzsát választanék, és kis pajzsot, ja és a saját páncélomtól megválnék, a fárasztás technikájával előbb utóbb kivéreztetném, pont mint egy vadkant. De ha neked, egy rövid kard áll a kezedbe, akkor azt használd. Azt fogod profin használni amit szeretsz. De például a szablya amit választottál. * Mutat le a fegyverre a földön. * Az egyik legrosszabb párosítás ellenem, páncélom is van. Pajzsom is, és még jobb kezes is vagyok.
1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 21:55:58
Üzenet elküldve: 2014-03-11 21:55:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Pelava//
*Ahogy lendíti, kardját a férfi a pajzsát maga elé emeli, így a csapás a keményfán landol. Közben az némileg kifordul, s könyökével az arca felé csap. Mivel számára túl gyorsan pörögnek az események, így már nincs ideje kitérni a támadás elől. Így is csak annyi ideje maradt, hogy arcát némileg félre fordítsa, s így nem szemből kapja a könyököst, hanem csak oldalról. A nem várt erő hatására kibillen egyensúlyából, s arccal esik a földnek. Félig az oldalára, félig a mellkasára esik, kezeit maga előtt tartva. Ennek köszönhető, hogy feje nem landol a homokban. Ami esés szempontjából jó, hogy puha homok, viszont arccal való beleesés szempontjából nem a legszerencsésebb.
Szájában érzi a sós vér ízét. Nyelvével végigveszi fogai sorrendjét, s megkönnyebbülve nyugtázza, hogy azokból egy sem tört ki. Könyökével kissé kinyomva magát, kicsit sem nőiesen kiköpi a felgyülemlett vért. Nyögve fordul a hátára, s ülésbe tornázza magát. A pajzs még mindig a kezében van, a kardja viszont maga mellett pihen a homokban. A pajzsot is leteszi a másik oldalára. Haját visszaigazgatja a füle mögé, hogy ne zavarja a látásba. Kissé szájfájósan szólal meg. *
- Hát nem így képzeltem ezt el. *Jelenti ki, s néz fel közben a férfira.* - A fejemben valahogy jobban nézett ki ez a támadás, mint ahogy az megvalósult.
*Elfogadja a férfi segítségét, s feláll. Két kezével leporolja magát. A férfi kérdésére csak legyint egyet.*
- Kaptam ettől már rosszabbat is. Igaz íj, meg fegyver által és nem könyök által. *Neveti el magát. Ezt abban a pillanatban meg is bánja. A szája repedt meg csak enyhén, ám a nevetés hatására a repedés csak tovább szakadozott. Óvatosan megérinti a kezével, megnézve, hogy milyen vészes is, de csak a szája szélét érte a repedés. Mégis megdöbbentő, hogy egy ilyen kis helyen mennyi vér tud kifolyni. Kézháttal törli le a vért a szája szegletéből. *
- Szerintem nem így kellett volna kezdenem. Kezdjük inkább az alapoknál. Hogy kell egyrészt fegyvert választani, másrészt azokat fogni, használni? *Számára mindig is egyszerűbb volt az íj használata, a kézi, közelharci fegyverek mindig is idegenek voltak a számára.* Vagy inkább csak fegyver nélküli közelharci alapokat is megmutathatod, az sem árt, ha tudom, hogy kell harcolni puszta kezekkel, lábbakkal. *Ad a férfinak ötleteket, hogy mivel is tudnák folytatni a dolgokat, természetesen, csak ha a másiknak ez nem jelent gondot.*
*Ahogy lendíti, kardját a férfi a pajzsát maga elé emeli, így a csapás a keményfán landol. Közben az némileg kifordul, s könyökével az arca felé csap. Mivel számára túl gyorsan pörögnek az események, így már nincs ideje kitérni a támadás elől. Így is csak annyi ideje maradt, hogy arcát némileg félre fordítsa, s így nem szemből kapja a könyököst, hanem csak oldalról. A nem várt erő hatására kibillen egyensúlyából, s arccal esik a földnek. Félig az oldalára, félig a mellkasára esik, kezeit maga előtt tartva. Ennek köszönhető, hogy feje nem landol a homokban. Ami esés szempontjából jó, hogy puha homok, viszont arccal való beleesés szempontjából nem a legszerencsésebb.
Szájában érzi a sós vér ízét. Nyelvével végigveszi fogai sorrendjét, s megkönnyebbülve nyugtázza, hogy azokból egy sem tört ki. Könyökével kissé kinyomva magát, kicsit sem nőiesen kiköpi a felgyülemlett vért. Nyögve fordul a hátára, s ülésbe tornázza magát. A pajzs még mindig a kezében van, a kardja viszont maga mellett pihen a homokban. A pajzsot is leteszi a másik oldalára. Haját visszaigazgatja a füle mögé, hogy ne zavarja a látásba. Kissé szájfájósan szólal meg. *
- Hát nem így képzeltem ezt el. *Jelenti ki, s néz fel közben a férfira.* - A fejemben valahogy jobban nézett ki ez a támadás, mint ahogy az megvalósult.
*Elfogadja a férfi segítségét, s feláll. Két kezével leporolja magát. A férfi kérdésére csak legyint egyet.*
- Kaptam ettől már rosszabbat is. Igaz íj, meg fegyver által és nem könyök által. *Neveti el magát. Ezt abban a pillanatban meg is bánja. A szája repedt meg csak enyhén, ám a nevetés hatására a repedés csak tovább szakadozott. Óvatosan megérinti a kezével, megnézve, hogy milyen vészes is, de csak a szája szélét érte a repedés. Mégis megdöbbentő, hogy egy ilyen kis helyen mennyi vér tud kifolyni. Kézháttal törli le a vért a szája szegletéből. *
- Szerintem nem így kellett volna kezdenem. Kezdjük inkább az alapoknál. Hogy kell egyrészt fegyvert választani, másrészt azokat fogni, használni? *Számára mindig is egyszerűbb volt az íj használata, a kézi, közelharci fegyverek mindig is idegenek voltak a számára.* Vagy inkább csak fegyver nélküli közelharci alapokat is megmutathatod, az sem árt, ha tudom, hogy kell harcolni puszta kezekkel, lábbakkal. *Ad a férfinak ötleteket, hogy mivel is tudnák folytatni a dolgokat, természetesen, csak ha a másiknak ez nem jelent gondot.*
1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:48:54
Üzenet elküldve: 2014-03-11 18:48:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
// Harga és Ziana //
*Elég egysíkú a gondolkodásmódja szegény orknak, izmok, bögyök, verekedés. Túl sokat ezekhez Ziana nem tud szólni.*
-Eddig még senki nem jelentkezett. *Ennek pedig leginkább az az oka, hogy a kis vörös előbb kereket old, mint hogy kiderülne, igenis adott okot a verésre. Már leszámítva azokat az eseteket, mikor türelme elfogy, és szájalni kezd másokkal, ilyenkor gyakorta beígérnek pár anyai, vagy épp atyai pofont, de még arra nem volt példa, hogy meg is kapja őket.
Ellöki magát a faltól, és mosolyogva vesz búcsút Hargától.*
-Rendben. Te pedig keress bátran, ha csodálóra, avagy üres vödör cipelőre lenne szükséged.
*Ezzel kuncogva, lendületes léptekkel távozik.*
*Elég egysíkú a gondolkodásmódja szegény orknak, izmok, bögyök, verekedés. Túl sokat ezekhez Ziana nem tud szólni.*
-Eddig még senki nem jelentkezett. *Ennek pedig leginkább az az oka, hogy a kis vörös előbb kereket old, mint hogy kiderülne, igenis adott okot a verésre. Már leszámítva azokat az eseteket, mikor türelme elfogy, és szájalni kezd másokkal, ilyenkor gyakorta beígérnek pár anyai, vagy épp atyai pofont, de még arra nem volt példa, hogy meg is kapja őket.
Ellöki magát a faltól, és mosolyogva vesz búcsút Hargától.*
-Rendben. Te pedig keress bátran, ha csodálóra, avagy üres vödör cipelőre lenne szükséged.
*Ezzel kuncogva, lendületes léptekkel távozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361