//Ymra//
*Már dél felé járhat az idő mire Sharall a barakk közelébe ér. Mielőtt belépne a kapun megáll és beszívja az oly rég érzett fém, por és verejték szagának furcsa elegyét ami már annyira hiányzott neki. *
-Ti is szeretnétek már belemarni valamibe ugye?
-
*Kérdi a két fejszéjétől (Szodomától és Gomorától) amik az övébe vannak dugva. Választ persze nem vár, de a hosszú egyedüllét alatt teljesen hozzászokott ehhez. Végig simít a fém nyelükön és szinte már euforikus állapotba esik mire ráeszmél, hogy még mindig csak a Barakk előtt áll. Elindul a bejárat felé, miközben vállízületeit ropogtatja, és már előre mosolyog a rég érzett edzés gondolatára is. Már épp indulna a be mikor egy kis kölyök forma ember áll elé( bár neki minden ember csak kölyök nagyságú). *
-Uram ezekkel nem léphet be. -
*Mondja és közben a fejszékre mutat. *
-Idebent csak gyakorló fegyvereket lehet használni. -
*Mondja egy hatalmas nyelés kíséretében, amit Sharall egyik dühtől áztatott ordítása váltott ki belőle. *
-Azt akarod mondani, hogy nem mehetek be a társaimmal ?-
*Üvölti és közben amúgy zöldes barna bőre vöröses árnyalatot kezd felvenni. *
-Uram, ha be akar lépni, le kel adnia a fegy... a társait. -
*Javítja ki gyorsan a téves szóhasználatát, mikor látja hogy a termetes ork keze elindul felé. A kölyök összehúzza magát mikor látja, hogy a kéz még mindig közeledik felé. Behunyja és már várja az ütést, de nem történik semmi. Mikor kinyitja a szemét két fejszét lát maga előtt. Hirtelenjében nem is tudja mit kezdjen vele, de Sharall kisegíti. *
-Nesze, ha ez az ára annak, hogy bejussak ide akkor tessék, de jobban vigyázz ezekre mint az életedre kölyök, mert ha csak az egyiket is elveszíted vagy valami bajuk lesz... -
*A mondatot már nem tudja befejezni, de nem is kell a kölyök ért a szóból gyorsan fogja a két fegyvert és eliszkol velük. Sharall sóhajt egyet, majd keres két az övéhez nagyon hasonló fejszét. A különbség, csak abban nyilvánul meg, hogy míg az ő fegyverei borotva élesek, ezeket maximum ásásra lehetne használni. Belép a gyakorló térre és a küzdő lények jól ismert hangjai és szagai fogadják. Vesz egy mély levegőt, jól megmarkolja a "fegyvereit", majd keres magának egy helyet. Már épp neki kezdene a bemelegítésnek, mikor egy nőt vesz észre az övé melletti gyakorló placcon. Először nem is törődik vele, de aztán mégis megszólítja. Részint azért, mert kell neki valaki akivel edzhet majd, részint pedig(bár ezt magának sem szívesen vallja be), de hiányzik neki már az, hogy valaki olyannal kommunikáljon, akit nem akar megölni. Rövid gondolkozás után, meg is szólítja. *
-Szép nap ez az edzésre nem? -
*Kérdi tőle egy barátságosnak szánt mosoly kíséretében, ami kívülről elég bárgyúnak nézhet ki, mivel már rég nem volt alkalma gyakorolni a mosolygás művészetét. *
-Az én nevem Sharall, bár sokan hívnak a dühöngőnek , nem is tudom miért. -
*Mondja a nőnek bár utóbbi kérdést inkább önnön magának tette fel. *
-Esetleg megtudhatnám az ön becses nevét. -
*Kérdi az előbbinél semmivel sem jobban kivitelezett mosollyal. *