Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 135 (2681. - 2700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2700. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:32:25
Üzenet elküldve: 2015-08-08 18:32:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Kharasshi is kotorászik egy kicsit az íjak között, bár fogalma sincs, mit nézzen rajtuk. A fakóvérű nősténykét meg sikerült úgy felpaprikáznia, hogy az jól faképnél is hagyta a válogatással. Végül magához vesz egy zömökebb, de hosszú húzású íjat meg egy marék gyakorlóvesszőt és pár lendületes lépéssel a nyomába ered. Míg átvág a gyakorlótéren, azért megnézi magának a párost, melyből a szemkötős férfi épp halálra igyekszik rémiszteni azt a fajtájabéli leányzót. Bár Kharasshi sosem volt nagy véleménnyel az embernépekről, a fickó szavainak nagyon is van megszívlelendő veleje. De nem áll le közönségnek. Őrá is vár egy cserfes nőstény. Bahh... Még ha várna. De könnyedén beéri a kissé még bicegő Ydrisst. Viszont mintha amaz a sértettségét egy minél hamarábbi lövéssel szeretné kiereszteni és szinte máris nekifog a dolognak. Kharasshi próbál figyelni, de nem sok esélyt adnak neki. A vessző már az idegen van, s mire alaposabban megnézhetné az egész folyamat mikéntjét, már reppen is.
Mi tagadás, az az egy pillanatnyi látvány, amit sikerül elcsípnie, is egészen megkapó. Ydriss megfeszíti az íjat. Alakja a fegyver szolgálatába fordul. Álla kecses ívben feltartva, karjai egy vonalban a vesszővel. A vörös tincseket kisodorja arcából egy fuvallat, a barna szemek fókusza a célra összpontosul. De a húzás utolsó harmadánál már megbicsaklik a szépséges harmónia. Nem nehéz kitalálni, hogy a sajgó bordák nyilallnak ennek a szép lövésnek az útjába.
Beharapja a száját, mikor a jónak még távolról se nevezhető találat rezegve állapodik meg a tábla egyik legkülső körében. Bár vakmerő hímnek tartja magát, most mégse szólal meg inkább. Ydriss balszerencse sorozata azonban levakarhatatlan mosolygást csempész a szája szegletébe.*
*Kharasshi is kotorászik egy kicsit az íjak között, bár fogalma sincs, mit nézzen rajtuk. A fakóvérű nősténykét meg sikerült úgy felpaprikáznia, hogy az jól faképnél is hagyta a válogatással. Végül magához vesz egy zömökebb, de hosszú húzású íjat meg egy marék gyakorlóvesszőt és pár lendületes lépéssel a nyomába ered. Míg átvág a gyakorlótéren, azért megnézi magának a párost, melyből a szemkötős férfi épp halálra igyekszik rémiszteni azt a fajtájabéli leányzót. Bár Kharasshi sosem volt nagy véleménnyel az embernépekről, a fickó szavainak nagyon is van megszívlelendő veleje. De nem áll le közönségnek. Őrá is vár egy cserfes nőstény. Bahh... Még ha várna. De könnyedén beéri a kissé még bicegő Ydrisst. Viszont mintha amaz a sértettségét egy minél hamarábbi lövéssel szeretné kiereszteni és szinte máris nekifog a dolognak. Kharasshi próbál figyelni, de nem sok esélyt adnak neki. A vessző már az idegen van, s mire alaposabban megnézhetné az egész folyamat mikéntjét, már reppen is.
Mi tagadás, az az egy pillanatnyi látvány, amit sikerül elcsípnie, is egészen megkapó. Ydriss megfeszíti az íjat. Alakja a fegyver szolgálatába fordul. Álla kecses ívben feltartva, karjai egy vonalban a vesszővel. A vörös tincseket kisodorja arcából egy fuvallat, a barna szemek fókusza a célra összpontosul. De a húzás utolsó harmadánál már megbicsaklik a szépséges harmónia. Nem nehéz kitalálni, hogy a sajgó bordák nyilallnak ennek a szép lövésnek az útjába.
Beharapja a száját, mikor a jónak még távolról se nevezhető találat rezegve állapodik meg a tábla egyik legkülső körében. Bár vakmerő hímnek tartja magát, most mégse szólal meg inkább. Ydriss balszerencse sorozata azonban levakarhatatlan mosolygást csempész a szája szegletébe.*
2699. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:39:49
Üzenet elküldve: 2015-08-08 17:39:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
- Helyes. - *Olyan, mint "jó" válasz többféle is létezett a félszemű kérdésére, nem az a lényeg, hogy milyen szóval fejezte azt ki Rilai, hanem maga a tény, amivel megragadja annak mibenlétét. Ennek önmagában még nem kellene nagy teljesítménynek számítania, az ösztön mindenkiben ott lapul, de az elkényelmesedő élet mind tovább mélyebbre ássa emberben, elfben és törpében, hisz ez a dolgok rendje: a funkció nélküliség elveszíti létjogát. A néhai zsoldos időről-időre áldoz néhány gondolatot ennek, s olyankor mindig ugyanarra a kérdésre jut. Mikor jön el az a pillanat, amikor mindükből hiányozni fog ez a mechanizmus? Lesz-e egyáltalán ilyen napja a halandóknak, mert ha igen, az egyet jelentene egy világszerte húzódó békével, amely kiutálta magából már az erőszakot, s az élni és élni hagyni elérte tökéletes formáját.*
~ Bolond ember vagy, Khan. ~
*Nem keresi tekintetével a hollót, amaz még néhány pillanattal korábban röppent el válláról, megérezvén azt a momentumnyi kitörést a férfi akaratlagosan felébresztett dühéből, amit aztán Rilaira szabadított.*
- Bármilyen jó lehetsz puszta kézzel, tőrrel, karddal vagy lőfegyverrel, amíg ezt az érzést nem ismered már a legőszintébb barátodként. - *Szavalhatna még erről, és képes is volna rá, hogy megtegye, de szereti fenntartani a pragmatikát is, ezért önkényesen elegendőnek tartja mostanra a szóban mért tanítást. Ez a gondolat megmosolyogtatja, mert bár a rutinja megvan hozzá egy ideje, mégsem vállalt feladatot önként még azzal a célzattal, hogy valakit megtanítson túlélni. Persze, ennek is ezer és egy formája létezik, lehetne ő bármilyen kiváló kardforgatója a vidéknek, ha egy városban nem tudná, mit és hol keressen, vagy ha az élet egyéb területein egy rakás csődtömeg lenne. A kereskedőlány is ismeri már a túlélésnek egy aspektusát és Khan most nem is arra készül, hogy ebben próbáljon neki más perspektívát kínálni. Mindinkább kiegészíti és tudatossá teszi Rilait abban, amit már eddig is csinált.*
~ Segítek benne, hogy megtanuld irányítani. ~
*Az egykezes támadást most nem előzi meg egy, az imént látott rohammal, és kitérést sem erőltet. Egész egyszerűen csak félreüti a döfőkart. Nem Rilai dühödt-zaklatottsága az, ami miatt félvállról veszi magát a próbálkozást is, s még csak nem is a testi erejükből fakadó különbség teszi elbizakodottá abban, hogy a támadást így is képes elkerülni.
A holló, mint akiben életében először merül fel a kíváncsiság, fejét a férfi-nő páros felé fordítja, és időnként megdönti, hol jobb, hol bal irányba. A gyakorlótér egy jelenleg kihasználatlan pontjáig szállt, elnyűtt fabábéra váltva ideiglenesen Khan szélesebb vállát.
A rókaarcú nem tudja, hogy mivel szolgálna nagyobb segítségére Rilainak, ezért kelletlenül is abból indul ki, hogy a neki nyújtott intelmek milyen jellegűek voltak ifjúként. Hallgat tehát, mert az iránymutatást már elvégezte, innét a nála tán` jó másfél fejjel alacsonyabb teremtésen a sor, hogy az orra előtt lebegő válaszra leljen. Az sem lesz baj, ha nem épp most lesz ennek a napja, a gesztenyehajú férfi maga sem egyetlen napforduló alatt jutott idáig.
Többszöri sikertelen próbálkozást követően dönt csak úgy, hogy ad némi tippet Rilainak a sikeres támadáshoz szükséges komponensről. Most nem kiált, csak ráfog a lány csuklójára, míg a másikat ugyanezen kar könyékhajlatánál zárja szorosra, szándékosan hagyva szabadon támadható felületet saját magán.
A válasz-megoldás mégsem ez, noha részét képezi annak. Khanra pillantva a lány ugyanazt érezheti, mint ennekelőtte. A mellkasának szegeződő tőr érintését elkerülni egy lehetősége van.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 18:26:03
- Helyes. - *Olyan, mint "jó" válasz többféle is létezett a félszemű kérdésére, nem az a lényeg, hogy milyen szóval fejezte azt ki Rilai, hanem maga a tény, amivel megragadja annak mibenlétét. Ennek önmagában még nem kellene nagy teljesítménynek számítania, az ösztön mindenkiben ott lapul, de az elkényelmesedő élet mind tovább mélyebbre ássa emberben, elfben és törpében, hisz ez a dolgok rendje: a funkció nélküliség elveszíti létjogát. A néhai zsoldos időről-időre áldoz néhány gondolatot ennek, s olyankor mindig ugyanarra a kérdésre jut. Mikor jön el az a pillanat, amikor mindükből hiányozni fog ez a mechanizmus? Lesz-e egyáltalán ilyen napja a halandóknak, mert ha igen, az egyet jelentene egy világszerte húzódó békével, amely kiutálta magából már az erőszakot, s az élni és élni hagyni elérte tökéletes formáját.*
~ Bolond ember vagy, Khan. ~
*Nem keresi tekintetével a hollót, amaz még néhány pillanattal korábban röppent el válláról, megérezvén azt a momentumnyi kitörést a férfi akaratlagosan felébresztett dühéből, amit aztán Rilaira szabadított.*
- Bármilyen jó lehetsz puszta kézzel, tőrrel, karddal vagy lőfegyverrel, amíg ezt az érzést nem ismered már a legőszintébb barátodként. - *Szavalhatna még erről, és képes is volna rá, hogy megtegye, de szereti fenntartani a pragmatikát is, ezért önkényesen elegendőnek tartja mostanra a szóban mért tanítást. Ez a gondolat megmosolyogtatja, mert bár a rutinja megvan hozzá egy ideje, mégsem vállalt feladatot önként még azzal a célzattal, hogy valakit megtanítson túlélni. Persze, ennek is ezer és egy formája létezik, lehetne ő bármilyen kiváló kardforgatója a vidéknek, ha egy városban nem tudná, mit és hol keressen, vagy ha az élet egyéb területein egy rakás csődtömeg lenne. A kereskedőlány is ismeri már a túlélésnek egy aspektusát és Khan most nem is arra készül, hogy ebben próbáljon neki más perspektívát kínálni. Mindinkább kiegészíti és tudatossá teszi Rilait abban, amit már eddig is csinált.*
~ Segítek benne, hogy megtanuld irányítani. ~
*Az egykezes támadást most nem előzi meg egy, az imént látott rohammal, és kitérést sem erőltet. Egész egyszerűen csak félreüti a döfőkart. Nem Rilai dühödt-zaklatottsága az, ami miatt félvállról veszi magát a próbálkozást is, s még csak nem is a testi erejükből fakadó különbség teszi elbizakodottá abban, hogy a támadást így is képes elkerülni.
A holló, mint akiben életében először merül fel a kíváncsiság, fejét a férfi-nő páros felé fordítja, és időnként megdönti, hol jobb, hol bal irányba. A gyakorlótér egy jelenleg kihasználatlan pontjáig szállt, elnyűtt fabábéra váltva ideiglenesen Khan szélesebb vállát.
A rókaarcú nem tudja, hogy mivel szolgálna nagyobb segítségére Rilainak, ezért kelletlenül is abból indul ki, hogy a neki nyújtott intelmek milyen jellegűek voltak ifjúként. Hallgat tehát, mert az iránymutatást már elvégezte, innét a nála tán` jó másfél fejjel alacsonyabb teremtésen a sor, hogy az orra előtt lebegő válaszra leljen. Az sem lesz baj, ha nem épp most lesz ennek a napja, a gesztenyehajú férfi maga sem egyetlen napforduló alatt jutott idáig.
Többszöri sikertelen próbálkozást követően dönt csak úgy, hogy ad némi tippet Rilainak a sikeres támadáshoz szükséges komponensről. Most nem kiált, csak ráfog a lány csuklójára, míg a másikat ugyanezen kar könyékhajlatánál zárja szorosra, szándékosan hagyva szabadon támadható felületet saját magán.
A válasz-megoldás mégsem ez, noha részét képezi annak. Khanra pillantva a lány ugyanazt érezheti, mint ennekelőtte. A mellkasának szegeződő tőr érintését elkerülni egy lehetősége van.*
A hozzászólás írója (Khan Lero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 18:26:03
2698. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:00:53
Üzenet elküldve: 2015-08-08 16:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Zömében egyébként nem hall új dolgokat Khantól, már ami azt illeti, hogy a kistermetű, kevéssé felfegyverzett személyekre miféle boldogtalan sors várhat, ha egyszer rosszarcúak közé kerül. Volt idő, mikor egy darabig az utcára kényszerült, másik városban, sok-sok évvel ezelőtt, és még emlékszik milyen volt folyton éber, folyton fülelő csatornamacskaként élni az életet. Nem kellemes, ez ötlik eszébe, de szerencsére elég jól megtanulta, miként játsszon mozgásával, hangjával, hogyan szívódjon fel adott körzetből a leghamarabb, satöbbi. Egyszer még igazi harctéri tapasztalatot is szerzett: orrbacsűrt egy jócskán ittas gavallért, férfiúi mivoltának egyéb eszközeit is jócskán hazavágta. Az azonban egyszeri eset volt, és nem tudná parancsszóra előhívni a sarokba szorított vadállatot, ami ilyen helyzetekben ki-kitör az emberből a kutyaszorítóban.
Nem bánja az atyáskodó leckéket egyébként, igaz sokkalta menőbb lenne harddal, íjjal irtani az ellent, lehetőleg lobogó hajjal, vérzivataros háttérben, színültig hősiesen, de mivel Rilainak egyébként nincs fegyvere, csak egy egyszerű, apró tőre, amit néha magával visz, nem volna hátrány, ha elébb azt tanulná meg kezelni. Már a lehetőségekhez mérten, mert egy alkalom árán senkiből nem lesz mesterharcos az fix. A pasas nekiront, a leány a fenti tartalmakat illusztrálva ismét elvágódik, két tőrét arca elé kapja, jó hogy el nem ejti rémületében.*
- Hogyhogy mit éreztem? Nemt’om. Ijedtséget. - *Ujjaival zavartan végigszánt tincsein, félig bosszúsan felnevet, kifordul Khan karjaiból.*
- Újra. Nézzük meg egy tőrrel. - *Bólint, eldobja bal kezéből a gyakorlófegyvert. Újra próbálkozik. Ezúttal koncepciózusan próbálkozik a támadással, újra szúr, ha kezét megakasztja Khan a mozdulat közben, befordulva megpróbálja kicsavarni lefogott kezét a satuból, teljes testsúlyát beleadva. Ezáltal egyébként nem valószínű, hogy Khan megint el tudja kapni, ha elszámítja magát, és kibillen egyensúlyából. Fenékre huppan, jókora porfelhőt generál. Kezd megdühödni saját szerencsétlenségén, és úgy tűnik, ez a javára válhat. Ruganyosan felpattan, leporolja magát.*
- Franc. Újra.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 17:52:20
*Zömében egyébként nem hall új dolgokat Khantól, már ami azt illeti, hogy a kistermetű, kevéssé felfegyverzett személyekre miféle boldogtalan sors várhat, ha egyszer rosszarcúak közé kerül. Volt idő, mikor egy darabig az utcára kényszerült, másik városban, sok-sok évvel ezelőtt, és még emlékszik milyen volt folyton éber, folyton fülelő csatornamacskaként élni az életet. Nem kellemes, ez ötlik eszébe, de szerencsére elég jól megtanulta, miként játsszon mozgásával, hangjával, hogyan szívódjon fel adott körzetből a leghamarabb, satöbbi. Egyszer még igazi harctéri tapasztalatot is szerzett: orrbacsűrt egy jócskán ittas gavallért, férfiúi mivoltának egyéb eszközeit is jócskán hazavágta. Az azonban egyszeri eset volt, és nem tudná parancsszóra előhívni a sarokba szorított vadállatot, ami ilyen helyzetekben ki-kitör az emberből a kutyaszorítóban.
Nem bánja az atyáskodó leckéket egyébként, igaz sokkalta menőbb lenne harddal, íjjal irtani az ellent, lehetőleg lobogó hajjal, vérzivataros háttérben, színültig hősiesen, de mivel Rilainak egyébként nincs fegyvere, csak egy egyszerű, apró tőre, amit néha magával visz, nem volna hátrány, ha elébb azt tanulná meg kezelni. Már a lehetőségekhez mérten, mert egy alkalom árán senkiből nem lesz mesterharcos az fix. A pasas nekiront, a leány a fenti tartalmakat illusztrálva ismét elvágódik, két tőrét arca elé kapja, jó hogy el nem ejti rémületében.*
- Hogyhogy mit éreztem? Nemt’om. Ijedtséget. - *Ujjaival zavartan végigszánt tincsein, félig bosszúsan felnevet, kifordul Khan karjaiból.*
- Újra. Nézzük meg egy tőrrel. - *Bólint, eldobja bal kezéből a gyakorlófegyvert. Újra próbálkozik. Ezúttal koncepciózusan próbálkozik a támadással, újra szúr, ha kezét megakasztja Khan a mozdulat közben, befordulva megpróbálja kicsavarni lefogott kezét a satuból, teljes testsúlyát beleadva. Ezáltal egyébként nem valószínű, hogy Khan megint el tudja kapni, ha elszámítja magát, és kibillen egyensúlyából. Fenékre huppan, jókora porfelhőt generál. Kezd megdühödni saját szerencsétlenségén, és úgy tűnik, ez a javára válhat. Ruganyosan felpattan, leporolja magát.*
- Franc. Újra.
A hozzászólás írója (Rilai Raeling) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.08 17:52:20
2697. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:26:10
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:26:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Azzal, hogy a hím besegített a felkelésben, ráadásul ily módon, csak olaj volt a dacosság tüzén. Az utolsó megjegyzés azonban egy kegyelem döféssel ér fel, már ami a higgadtság megőrzését illeti. Vörös orcákkal kapja fel az íjat, kap kézbe néhány vesszőt, és indul meg a lenyilazandó tábla elé. Bizonyára a felpiszkált önérzetnek is köze van a kis arcszín váltáshoz, de sikerült zavarba is hozni a lányt rendesen.
Ennek hála az első hibát ott követi el, hogy nagy lendülettel indul el, és megfeledkezve az óvatosságról sérült lábára jobban ránehezedik a kelleténél. Ezt egy halk szisszenés jelzi, ami persze tovább növeli a lány frusztrációját.
Ennek örömére az íjat is úgy feszíti meg, hogy az oldalába nyilalló fájdalomtól egy pillanatra majd meggebed, nem is tudja kellő ideig megtartani, és a vessző kirepül, mielőtt rendesen célba vehette volna a táblát. Eltalálni azért eltalálja, de csak a külső körbe csapódik a lövedék.*
- Meg se szólalj... *Szűri a fogai közt a szavakat a mélységi felé sem pillantva, ellenben ha a tekintettel ölni lehetne, az a céltábla már aprócska kis cafatokban lenne.*
*Azzal, hogy a hím besegített a felkelésben, ráadásul ily módon, csak olaj volt a dacosság tüzén. Az utolsó megjegyzés azonban egy kegyelem döféssel ér fel, már ami a higgadtság megőrzését illeti. Vörös orcákkal kapja fel az íjat, kap kézbe néhány vesszőt, és indul meg a lenyilazandó tábla elé. Bizonyára a felpiszkált önérzetnek is köze van a kis arcszín váltáshoz, de sikerült zavarba is hozni a lányt rendesen.
Ennek hála az első hibát ott követi el, hogy nagy lendülettel indul el, és megfeledkezve az óvatosságról sérült lábára jobban ránehezedik a kelleténél. Ezt egy halk szisszenés jelzi, ami persze tovább növeli a lány frusztrációját.
Ennek örömére az íjat is úgy feszíti meg, hogy az oldalába nyilalló fájdalomtól egy pillanatra majd meggebed, nem is tudja kellő ideig megtartani, és a vessző kirepül, mielőtt rendesen célba vehette volna a táblát. Eltalálni azért eltalálja, de csak a külső körbe csapódik a lövedék.*
- Meg se szólalj... *Szűri a fogai közt a szavakat a mélységi felé sem pillantva, ellenben ha a tekintettel ölni lehetne, az a céltábla már aprócska kis cafatokban lenne.*
2696. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:11:55
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:11:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
*A váltott fegyvernemhez igaz, nem fűzött megjegyzéseket, mert jobb szeretné először azt látni, hogy a lány saját kútfőből mire jut. Rutinnak nincsen szűkében, hisz a konyhán is elvégzett már számosat azon mozdulatokból, amiket most itt is felhasználhat, de ezekre nem Khan akarja felhívni a figyelmét, hanem szeretné, ha Rilai saját erőből törne utat magának a felismerésig. A félszemű által kijelölt út ugyanúgy vezethet zsákutcába mint a tőröknél jóval nehezebb kard lengetéséé, de a ráerőltetésnek továbbra sincsen haszonra fordítható kimenete.
Még a ruhát is megigazítja a lányon itt-ott (merő hátsó szándéktól vezérelve természetesen), mielőtt csípőre tett kézzel megállna, hogy némit azért mégis szóljon az elkövetkezőkről.*
- A harc során kevés olyan dolgot fogsz találni, aminek ne két éle volna. Ezek a fegyverek tényleg csak akkor lesznek hatékonyak, ha az ellenfeled hatótávján belül vagy, de ha ezt sikerül elérned, ő akár el is dobhatja hosszúkardját, mert belharcban aligha veszi hasznát. Szerencsédre nem hordod nyakadban a lábaid, kevésbé leszel így feltűnő. De még ha fel is hívod magadra a figyelmet, az ellenségeid alá fognak becsülni téged ugyanezen okból. Felejtsd el, amit eddig tudtál vagy tudni véltél a harcról. A te feladatod nagyon primitív és mégis baromi nehéz, ezért az eszközökben sem szabad válogatnod. Ha megfosztanak a tőröktől használd azt, ami megmaradt: harapj, rúgj, karmolj, minél érzékenyebb ponton. Aztán ha egy pillanatra enyhül a szoríttatott helyzet, fuss! - *Egészen másképp beszél most Khan, mint szokott. Nem arról van szó, hogy humora elhagyta volna, s maga is felöltené a hajcsárok egyik archetípusának gúnyáját, de az legalábbis egyértelműnek tűnik, hogy a férfi átélt pengeváltások tucatjainak tapasztalatából merít. Egyesek talán olyan állításokig is elmerészkednének most látván-hallván őt, hogy komoly ember benyomását kelti.*
- Gabrien nem biztos, hogy egyetértene velem ebben, sőt, számítok is rá, hogy a nyakamat tekeri most ezért, de minek küszködnél azzal a nagy húsbárddal, ha ez nem életed hivatása, igaz? - *Megenyhülnek vonásai, egészen szelíd az a mosoly is, ami arcára terül. Biccent aztán.*
- Én sokkal jobban félek egy olyan harcostól, aki egyetlen mozdulatot gyakorolt el tízezerszer, mint egy olyantól, aki rengeteget néhányszor. - *A csere volt a könnyebb része a dolognak, könnyebb utat Khan sem nyújthat Rilainak ahhoz, hogy magabiztos használója legyen a tőröknek.*
- Az emberek, különösen a férfiak nem azért akarnak majd bántani, mert veszedelmes ellenfelet látnak benned. Nő vagy, a magát ragadozónak tekintő szemében zsákmányállat. - *Kétli, hogy ez még további fejtegetésre szorulna, nem véletlenül fűzte a szót korábban is abba az irányba, hogy Rilainak, gyakorlatlan küzdőként azt kell első céljának kitűznie, hogy egy szorongatott helyzetből elmenekülni legyen képes. Minden más, majd csak ezután.*
- Nem fogok fegyvert használni, te pedig úgy használod a tőröket, ahogy jól esik. Ha csak eggyel próbálnál meg most, akkor eggyel. - *Sokkal szabadelvűbb tanítást alkalmaz, mint Gabrien, de igazán nagy meglepetést bizonyára akkor és azzal okozott volna, ha másképp tesz.
Szelíd, segítő szándékú arckifejezése aztán varázsos gyorsasággal tűnik el ábrázatáról, tüdejéből a levegő dühödt, gyilkos indulattal robban ki kiáltás formájában, ahogy a szúrni készülő lányt lendületénél fogva egyszerűen elsöpri. Az irányába sugárzó indulat olyan, mintha a férfi valóban ártani akarna neki.
De nem akarja a bolondját járatni vele, és nem is a megszégyenítése végett teszi ezt a másikkal.
Ahogy a gyorsan kerekedő őszi szél, úgy ül el az ártó intenció a félszeműből is. Most sem hagyja, hogy Rilai a fenekére csüccsenjen, ezért ha úgy alakult volna, megtartja újra.*
- Mit éreztél az előbb? - *Nem adja Rilai szájába a szavakat, szeretné, ha a lány maga fogalmazná meg érzéseit, ezáltal pedig saját magát segítené hozzá a ráeszméléshez.*
*A váltott fegyvernemhez igaz, nem fűzött megjegyzéseket, mert jobb szeretné először azt látni, hogy a lány saját kútfőből mire jut. Rutinnak nincsen szűkében, hisz a konyhán is elvégzett már számosat azon mozdulatokból, amiket most itt is felhasználhat, de ezekre nem Khan akarja felhívni a figyelmét, hanem szeretné, ha Rilai saját erőből törne utat magának a felismerésig. A félszemű által kijelölt út ugyanúgy vezethet zsákutcába mint a tőröknél jóval nehezebb kard lengetéséé, de a ráerőltetésnek továbbra sincsen haszonra fordítható kimenete.
Még a ruhát is megigazítja a lányon itt-ott (merő hátsó szándéktól vezérelve természetesen), mielőtt csípőre tett kézzel megállna, hogy némit azért mégis szóljon az elkövetkezőkről.*
- A harc során kevés olyan dolgot fogsz találni, aminek ne két éle volna. Ezek a fegyverek tényleg csak akkor lesznek hatékonyak, ha az ellenfeled hatótávján belül vagy, de ha ezt sikerül elérned, ő akár el is dobhatja hosszúkardját, mert belharcban aligha veszi hasznát. Szerencsédre nem hordod nyakadban a lábaid, kevésbé leszel így feltűnő. De még ha fel is hívod magadra a figyelmet, az ellenségeid alá fognak becsülni téged ugyanezen okból. Felejtsd el, amit eddig tudtál vagy tudni véltél a harcról. A te feladatod nagyon primitív és mégis baromi nehéz, ezért az eszközökben sem szabad válogatnod. Ha megfosztanak a tőröktől használd azt, ami megmaradt: harapj, rúgj, karmolj, minél érzékenyebb ponton. Aztán ha egy pillanatra enyhül a szoríttatott helyzet, fuss! - *Egészen másképp beszél most Khan, mint szokott. Nem arról van szó, hogy humora elhagyta volna, s maga is felöltené a hajcsárok egyik archetípusának gúnyáját, de az legalábbis egyértelműnek tűnik, hogy a férfi átélt pengeváltások tucatjainak tapasztalatából merít. Egyesek talán olyan állításokig is elmerészkednének most látván-hallván őt, hogy komoly ember benyomását kelti.*
- Gabrien nem biztos, hogy egyetértene velem ebben, sőt, számítok is rá, hogy a nyakamat tekeri most ezért, de minek küszködnél azzal a nagy húsbárddal, ha ez nem életed hivatása, igaz? - *Megenyhülnek vonásai, egészen szelíd az a mosoly is, ami arcára terül. Biccent aztán.*
- Én sokkal jobban félek egy olyan harcostól, aki egyetlen mozdulatot gyakorolt el tízezerszer, mint egy olyantól, aki rengeteget néhányszor. - *A csere volt a könnyebb része a dolognak, könnyebb utat Khan sem nyújthat Rilainak ahhoz, hogy magabiztos használója legyen a tőröknek.*
- Az emberek, különösen a férfiak nem azért akarnak majd bántani, mert veszedelmes ellenfelet látnak benned. Nő vagy, a magát ragadozónak tekintő szemében zsákmányállat. - *Kétli, hogy ez még további fejtegetésre szorulna, nem véletlenül fűzte a szót korábban is abba az irányba, hogy Rilainak, gyakorlatlan küzdőként azt kell első céljának kitűznie, hogy egy szorongatott helyzetből elmenekülni legyen képes. Minden más, majd csak ezután.*
- Nem fogok fegyvert használni, te pedig úgy használod a tőröket, ahogy jól esik. Ha csak eggyel próbálnál meg most, akkor eggyel. - *Sokkal szabadelvűbb tanítást alkalmaz, mint Gabrien, de igazán nagy meglepetést bizonyára akkor és azzal okozott volna, ha másképp tesz.
Szelíd, segítő szándékú arckifejezése aztán varázsos gyorsasággal tűnik el ábrázatáról, tüdejéből a levegő dühödt, gyilkos indulattal robban ki kiáltás formájában, ahogy a szúrni készülő lányt lendületénél fogva egyszerűen elsöpri. Az irányába sugárzó indulat olyan, mintha a férfi valóban ártani akarna neki.
De nem akarja a bolondját járatni vele, és nem is a megszégyenítése végett teszi ezt a másikkal.
Ahogy a gyorsan kerekedő őszi szél, úgy ül el az ártó intenció a félszeműből is. Most sem hagyja, hogy Rilai a fenekére csüccsenjen, ezért ha úgy alakult volna, megtartja újra.*
- Mit éreztél az előbb? - *Nem adja Rilai szájába a szavakat, szeretné, ha a lány maga fogalmazná meg érzéseit, ezáltal pedig saját magát segítené hozzá a ráeszméléshez.*
2695. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:01:41
Üzenet elküldve: 2015-08-08 15:01:41
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
//Különös látomás//
*Mira fáradtan indul kifelé a barakkból a fejét lógatva, hogy se a rejtélyes férfit, se a testvérét nem találta meg. A vállán meglazuló szíj miatt vállpáncélja el kezd lecsúszni a válláról és ahogy utána nyúl vesz észre egy különös párocskát, akik táncolnak. Eléggé felháborodik, mert ez a hely edzésre van, nem pedig minden féle hülye hóbort miatt itt enyelegni, mert szinte már izzik a levegő a párocska körül. A lány akkora lehet, mint ő maga és szőke haja van, testalkata is hasonló, szinte. ~Myna? Megtaláltalak volna?~ Gyorsan félrehúzódik, hogy lesből figyelhesse meg alaposabban őket és már biztos benne, hogy megtalálta, akit keresett, de nem akarja megzavarni. ~Hogy reagálna rám? Haragudna, amiért őt otthagytuk, bár én erősködtem és láthatta, hogy tényleg vissza mentem volna érte, de a felnőttek erősebbek voltak... Hogy emlékezhet vissza erre? Emlékszik e egyáltalán, mert ha nem akkor lehet megijeszteném...~
Sóhajt párat és próbál lenyugodni, a legjobb lesz, ha messziről követi merre mennek és ha tudja hol fordul meg ikertestvére, akkor tudni fogja hol keresni később, amíg jobban össze szedi magát. Azért még gyorsan a saját combjába bele csíp, hogy biztos nem álmodik e, de türelmesen vár, míg azok távoznak és végig fedezék mögött marad, hogy ne vehessék észre.*
*Mira fáradtan indul kifelé a barakkból a fejét lógatva, hogy se a rejtélyes férfit, se a testvérét nem találta meg. A vállán meglazuló szíj miatt vállpáncélja el kezd lecsúszni a válláról és ahogy utána nyúl vesz észre egy különös párocskát, akik táncolnak. Eléggé felháborodik, mert ez a hely edzésre van, nem pedig minden féle hülye hóbort miatt itt enyelegni, mert szinte már izzik a levegő a párocska körül. A lány akkora lehet, mint ő maga és szőke haja van, testalkata is hasonló, szinte. ~Myna? Megtaláltalak volna?~ Gyorsan félrehúzódik, hogy lesből figyelhesse meg alaposabban őket és már biztos benne, hogy megtalálta, akit keresett, de nem akarja megzavarni. ~Hogy reagálna rám? Haragudna, amiért őt otthagytuk, bár én erősködtem és láthatta, hogy tényleg vissza mentem volna érte, de a felnőttek erősebbek voltak... Hogy emlékezhet vissza erre? Emlékszik e egyáltalán, mert ha nem akkor lehet megijeszteném...~
Sóhajt párat és próbál lenyugodni, a legjobb lesz, ha messziről követi merre mennek és ha tudja hol fordul meg ikertestvére, akkor tudni fogja hol keresni később, amíg jobban össze szedi magát. Azért még gyorsan a saját combjába bele csíp, hogy biztos nem álmodik e, de türelmesen vár, míg azok távoznak és végig fedezék mögött marad, hogy ne vehessék észre.*
2694. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 14:31:21
Üzenet elküldve: 2015-08-08 14:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Nem lepi meg, hogy lovagja kikacagja. Olyannyira igyekszik jól kivitelezni a mozdulatot, vagy ellenfele olyan játszi könnyedséggel cselezi ki, hogy elkerüli figyelmét Khan következő akciója. Miután sikerrel kirúgja alóla lábait, a lány kecstelenül nyekken előre, szerencsére nem veszi le arccal a talajt, ám ez is a pasas reflexeinek köszönhető.*
- Kitalálod? - *Pislog fel a félszeműre szusszanva. Ráharap nyelvére, szemében kaján fény villan. Hogy most segítsen ötletelni a lovagnak, attól eltekint. Földre ejti kardját, átveszi a tőröket. Méricskéli, forgatja kezében a kicsiny játékeszközöket. Örömmel konstatálja, hogy könnyebb, jobban kézre álló eszközök, egészen hasonlítanak ahhoz a nyúzó-vágó-szeletelő és egyéb célú késekhez melyeket viszont nagy gyakorlattal használ. Mondjuk élesben a tőröket sem hagymapucoláshoz használják. Nem is beszélve arról, hogy tudomása szerint csak jobb kézben szokás forgatni őket, a balban nem, ebből meg ugye kettő van. További nem túl jó hír, hogy míg a karddal legalább ideig-óráig egy relatíve egészséges távolságot fenn tudott tartani kettejük között, az ilyesmi fegyverrel egész közel kell merészkedni az ellenfélhez, ami könnyen csúfos vereséggé fajulhat, főként, ha a nevezett nemezis nagyobb, erősebb és gyorsabb őnála. Szerencsére ezek a kis jószágok valahogy jobban simulnak tenyerébe, mint a nagyobb kard markolata, tesz néhány próbamozdulatot. Szúrást, vágást imitál, egy ideig tanulgatja, miként a legkényelmesebb, ha felfele tartja a pengét, vagy ha fordítva fogja marokra a markolatot, úgy, hogy a penge lefelé mutat öklében.*
- Na de ezzel csak támadni lehet, védekezni aligha, látod? - *Kétkedve megmutatja, mire gondol: hiába húzza maga elé karjait, keresztezve azokat teste-arca előtt, még mindig nincs mivel hárítson egy esetleges csapást, hacsak nem karja élével, amivel viszont azt kockáztatja, hogy egy esetleges ütéstől elejti az egyik fegyvert.*
- No jó. Lássuk. - *Megint szembefordul a lovaggal. Ezúttal konkrét utasítást, leckét nem kapott a tőrök használathoz, úgy gondolja, rögtönöz, aztán majd a félszemű javítgat rajta. Mivel elég közel állnak egymáshoz, ezért nincs szükség újabb teátrális rohamra. A súlypontja továbbra is alacsonyan van. A bal kezében tartott fegyverrel találomra szúró mozdulatot tesz előre, mellmagasságban, arra számít, ez a keze lesz először elkaszálva, így a másikat már ezzel egyidőben emeli, hogy azzal viszont fentről lefelé sújtson le, lehetőleg még akkor, mikor a férfi legalább egy kézzel a bal keze után kapott. Ezúttal ügyel arra is, hogy alsó végtagjait úgy pakolja egymás után, hogy ha kell, félre tudjon lépni, és ne vágódjon el ismét. Egyébként most, hogy már túl van a kötelezőn letudható nyafogásnak, egészen elkezdi élvezni a testmozgást.*
*Nem lepi meg, hogy lovagja kikacagja. Olyannyira igyekszik jól kivitelezni a mozdulatot, vagy ellenfele olyan játszi könnyedséggel cselezi ki, hogy elkerüli figyelmét Khan következő akciója. Miután sikerrel kirúgja alóla lábait, a lány kecstelenül nyekken előre, szerencsére nem veszi le arccal a talajt, ám ez is a pasas reflexeinek köszönhető.*
- Kitalálod? - *Pislog fel a félszeműre szusszanva. Ráharap nyelvére, szemében kaján fény villan. Hogy most segítsen ötletelni a lovagnak, attól eltekint. Földre ejti kardját, átveszi a tőröket. Méricskéli, forgatja kezében a kicsiny játékeszközöket. Örömmel konstatálja, hogy könnyebb, jobban kézre álló eszközök, egészen hasonlítanak ahhoz a nyúzó-vágó-szeletelő és egyéb célú késekhez melyeket viszont nagy gyakorlattal használ. Mondjuk élesben a tőröket sem hagymapucoláshoz használják. Nem is beszélve arról, hogy tudomása szerint csak jobb kézben szokás forgatni őket, a balban nem, ebből meg ugye kettő van. További nem túl jó hír, hogy míg a karddal legalább ideig-óráig egy relatíve egészséges távolságot fenn tudott tartani kettejük között, az ilyesmi fegyverrel egész közel kell merészkedni az ellenfélhez, ami könnyen csúfos vereséggé fajulhat, főként, ha a nevezett nemezis nagyobb, erősebb és gyorsabb őnála. Szerencsére ezek a kis jószágok valahogy jobban simulnak tenyerébe, mint a nagyobb kard markolata, tesz néhány próbamozdulatot. Szúrást, vágást imitál, egy ideig tanulgatja, miként a legkényelmesebb, ha felfele tartja a pengét, vagy ha fordítva fogja marokra a markolatot, úgy, hogy a penge lefelé mutat öklében.*
- Na de ezzel csak támadni lehet, védekezni aligha, látod? - *Kétkedve megmutatja, mire gondol: hiába húzza maga elé karjait, keresztezve azokat teste-arca előtt, még mindig nincs mivel hárítson egy esetleges csapást, hacsak nem karja élével, amivel viszont azt kockáztatja, hogy egy esetleges ütéstől elejti az egyik fegyvert.*
- No jó. Lássuk. - *Megint szembefordul a lovaggal. Ezúttal konkrét utasítást, leckét nem kapott a tőrök használathoz, úgy gondolja, rögtönöz, aztán majd a félszemű javítgat rajta. Mivel elég közel állnak egymáshoz, ezért nincs szükség újabb teátrális rohamra. A súlypontja továbbra is alacsonyan van. A bal kezében tartott fegyverrel találomra szúró mozdulatot tesz előre, mellmagasságban, arra számít, ez a keze lesz először elkaszálva, így a másikat már ezzel egyidőben emeli, hogy azzal viszont fentről lefelé sújtson le, lehetőleg még akkor, mikor a férfi legalább egy kézzel a bal keze után kapott. Ezúttal ügyel arra is, hogy alsó végtagjait úgy pakolja egymás után, hogy ha kell, félre tudjon lépni, és ne vágódjon el ismét. Egyébként most, hogy már túl van a kötelezőn letudható nyafogásnak, egészen elkezdi élvezni a testmozgást.*
2693. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:29:53
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Hatalmas csalódás Grailnak az amit lát egy küzdőtér nézők nélkül és éles fegyver nélkül. Nem ölik egymást a harcosok nincs vér és hullaszag. Itt harcosok gyakorlása folyik játékokkal a semmiért az ő kezébe is raktak valami fakardot és. Először dühöng és idegeskedik magában majd rászánja magát arra, hogy kipróbálja. Nem hogy nem élvezi még értelmet sem talál ebben. Miután végiggondolta az egészet rájött mi is az ahol van illetve rájött arra is hogy lehet a pap volt hibás és félrevezette őt. Ahogyan így elsőre körbenéz úgy tűnik neki itt a nemesek és gyermekeik töltik el idejüket így hát próbál feltűnésmentesen távozni.*
2692. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:12:37
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:12:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
*Sandán vigyorog, mint mindig, és még véletlenül sem azért, mert nem tartaná méltó ellenfelének Rilait vagy E`Nissát. Más területen keresendő erejük, amit szigorúan tilos abszolút értelemben a test fizikai teljesítőképességére szűkíteni. Ha azon múlna, a lány simán kibeszélne bárkit a gatyájából, Khan kelletlenül ismeri el, hogy még őt is, pedig jó ideig Amon Ruadhon nem sokan kelhettek volna vele birokra. Ezt tartja babonázottsága legfőbb okának is. Kár, hogy sem a városban, sem annak környékén nem dívik már a boszorkányégetés jeles hagyománya. De ilyen ez az élet, tele lemondással, fájdalommal és munkával. Szerencse, hogy azért néha akadnak benne szép momentumok is jó ételek, jó zene formájában. E gondolat máris sokkal derűsebb hangulatot varázsol a kacsintástól elfuseráltnak tűnő ábrázatára, minekután ló módjára prüszköl még egyet, jelzendő: indulhatnak a záporozó vágások reá.
Gabrien jó kommandírhoz méltón jár-kel a párok között és figyeli azokat gyakorlás közben.*
- Fél szemet használok majd csak, ennyi előnyt kaptok. - *Vigyorodik el szélesen, de elbizakodottá nem silányul a figyelme. Ez nem éles harc, az elsődleges cél mellett Khan értlemezésében azt is szolgálná, hogy megleljék ki és miben mutat tehetséget. Elsőként Rilaival nézhet szembe, a lány szeret kezdeményezni, ez meg egyébként is ritkán tapasztalt dolog, a platón élők túlnyomó többségéről is inkább olyan emlékeket őriz, mint egy gyámoltalan nyájról, akik a vezérhím nélkül még levegőt venni is elfelejtenének néha. De ez már a múlt, s ha a jövőben alakul is valamilyen kapcsolat őközöttük és a Vashegy népe közt, az már üzleti alapokon nyugvó lesz, s benne nincsen kétség afelől, hogy Rilainál jó kezekben lesz ennek ügye.*
- Nem, tényleg nem megy. - *Erősíti meg Rilaiban egykedvűen a felismerést. Ennek az uniformizált izzasztásnak e formában nem látja értelmét, mert a kiszáradáson és izomlázon kívül sok egyebet nem fog nyújtani nekik, de erre valamivel később még visszatér a félszemű.
Tekintete végigszánt a támadni készülőn: a fegyvert Gabrien útmutatása alapján tartja, és ügyel arra is, hogy testsúlyát alacsonyabbra helyezze.*
~ Neked ez nem megy, mi? ~
*Mintha abban bármi kivetnivaló lenne, hogy nem mindenki akarja megtanulni az Acél Dalát. Aki maga nem képes rá, hogy fegyvert fogjon megtalálja azokat, akik ezt megteszik helyette: a néhai zsoldosnál kell-e bemutatásra ékesebb példa? Fél életét hadurakat és bérkardhadak parancsnokait követve élte le, most pedig kész egy olyan embert követni, aki inkább csak biztosítékként akarja maga mellett tudni a tekintélyes testtömegindexet.*
- Majd kitalálom, hogy mivel tehetsz kedvemre, ha esetleg másképp alakulna. - *Azzal kilép előrefelé, preventív jelleggel akasztva meg a támadás további lendületét. Sréhen mozog, előre és oldalirányt ellépve Rilaitól, amikor a félresikló támadás követően a lány megpróbálna kipenderülni. Vállat von és úgy dönt, hogy elkaszálja a lány mindkét lábát. Ha mindkettő a levegőben van, akkor teljesen mindegy, hogy hova helyezte a testsúlyát. És igen, pofátlanul kihasználja azokat az előnyöket, amelyek az ő oldalán állnak. Ha sikerrel járna és Rilai épp orra bukni készül a lábsöpréstől, a félszemű még azelőtt, estében megfogja. Legyen bár elszenvedője a mozdulatnak a lány, a férfi üzenete Gabriennek is szól. Felesleges olyasmit erőltetni, ami nem illik hozzájuk.*
- Láttalak korsókkal-tányérokkal, de villával és konyhakéssel is bánni - *Fog hozzá némi magyarázatba, mialatt a játékkardot hátul övébe csúsztatja, hogy onnét két jóval kisebb marokfegyvert, tőröket vonjon elő.* - Egyet-egyet a praclikba. Próbáljuk meg ezekkel, a kardot meg hagyd meg a nagy és buta barbároknak. - *Leporolja közben a lányt, egészen úgy viselkedve, mintha atyja volna a gyakorlótér elveszett jelenésének. Többet nem mond egyelőre, nem kell mindig, mindenhez a nyíltan vállalt szó.*
*Sandán vigyorog, mint mindig, és még véletlenül sem azért, mert nem tartaná méltó ellenfelének Rilait vagy E`Nissát. Más területen keresendő erejük, amit szigorúan tilos abszolút értelemben a test fizikai teljesítőképességére szűkíteni. Ha azon múlna, a lány simán kibeszélne bárkit a gatyájából, Khan kelletlenül ismeri el, hogy még őt is, pedig jó ideig Amon Ruadhon nem sokan kelhettek volna vele birokra. Ezt tartja babonázottsága legfőbb okának is. Kár, hogy sem a városban, sem annak környékén nem dívik már a boszorkányégetés jeles hagyománya. De ilyen ez az élet, tele lemondással, fájdalommal és munkával. Szerencse, hogy azért néha akadnak benne szép momentumok is jó ételek, jó zene formájában. E gondolat máris sokkal derűsebb hangulatot varázsol a kacsintástól elfuseráltnak tűnő ábrázatára, minekután ló módjára prüszköl még egyet, jelzendő: indulhatnak a záporozó vágások reá.
Gabrien jó kommandírhoz méltón jár-kel a párok között és figyeli azokat gyakorlás közben.*
- Fél szemet használok majd csak, ennyi előnyt kaptok. - *Vigyorodik el szélesen, de elbizakodottá nem silányul a figyelme. Ez nem éles harc, az elsődleges cél mellett Khan értlemezésében azt is szolgálná, hogy megleljék ki és miben mutat tehetséget. Elsőként Rilaival nézhet szembe, a lány szeret kezdeményezni, ez meg egyébként is ritkán tapasztalt dolog, a platón élők túlnyomó többségéről is inkább olyan emlékeket őriz, mint egy gyámoltalan nyájról, akik a vezérhím nélkül még levegőt venni is elfelejtenének néha. De ez már a múlt, s ha a jövőben alakul is valamilyen kapcsolat őközöttük és a Vashegy népe közt, az már üzleti alapokon nyugvó lesz, s benne nincsen kétség afelől, hogy Rilainál jó kezekben lesz ennek ügye.*
- Nem, tényleg nem megy. - *Erősíti meg Rilaiban egykedvűen a felismerést. Ennek az uniformizált izzasztásnak e formában nem látja értelmét, mert a kiszáradáson és izomlázon kívül sok egyebet nem fog nyújtani nekik, de erre valamivel később még visszatér a félszemű.
Tekintete végigszánt a támadni készülőn: a fegyvert Gabrien útmutatása alapján tartja, és ügyel arra is, hogy testsúlyát alacsonyabbra helyezze.*
~ Neked ez nem megy, mi? ~
*Mintha abban bármi kivetnivaló lenne, hogy nem mindenki akarja megtanulni az Acél Dalát. Aki maga nem képes rá, hogy fegyvert fogjon megtalálja azokat, akik ezt megteszik helyette: a néhai zsoldosnál kell-e bemutatásra ékesebb példa? Fél életét hadurakat és bérkardhadak parancsnokait követve élte le, most pedig kész egy olyan embert követni, aki inkább csak biztosítékként akarja maga mellett tudni a tekintélyes testtömegindexet.*
- Majd kitalálom, hogy mivel tehetsz kedvemre, ha esetleg másképp alakulna. - *Azzal kilép előrefelé, preventív jelleggel akasztva meg a támadás további lendületét. Sréhen mozog, előre és oldalirányt ellépve Rilaitól, amikor a félresikló támadás követően a lány megpróbálna kipenderülni. Vállat von és úgy dönt, hogy elkaszálja a lány mindkét lábát. Ha mindkettő a levegőben van, akkor teljesen mindegy, hogy hova helyezte a testsúlyát. És igen, pofátlanul kihasználja azokat az előnyöket, amelyek az ő oldalán állnak. Ha sikerrel járna és Rilai épp orra bukni készül a lábsöpréstől, a félszemű még azelőtt, estében megfogja. Legyen bár elszenvedője a mozdulatnak a lány, a férfi üzenete Gabriennek is szól. Felesleges olyasmit erőltetni, ami nem illik hozzájuk.*
- Láttalak korsókkal-tányérokkal, de villával és konyhakéssel is bánni - *Fog hozzá némi magyarázatba, mialatt a játékkardot hátul övébe csúsztatja, hogy onnét két jóval kisebb marokfegyvert, tőröket vonjon elő.* - Egyet-egyet a praclikba. Próbáljuk meg ezekkel, a kardot meg hagyd meg a nagy és buta barbároknak. - *Leporolja közben a lányt, egészen úgy viselkedve, mintha atyja volna a gyakorlótér elveszett jelenésének. Többet nem mond egyelőre, nem kell mindig, mindenhez a nyíltan vállalt szó.*
2691. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:01:04
Üzenet elküldve: 2015-08-08 13:01:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Ha nincs baj, hát nincs baj. Nem is érti magát, miért gondolja, hogy ha Gabrien a közelében van, akkor valaminek történnie kell. Talán mert legutóbb macskafattyak támadtak rájuk? Azelőtt pedig éppen porig égett az otthonuk? Valószínű. Nem jó, hogy összekapcsolja a kettőt és ezt ő is tudja. Igyekszik hát megváltoztatni gondolatainak menetét.
A kolosszus kap egy mosolyt válaszul, miután viszonozza a csókot, majd egy búcsúpillantás után hagyja, hogy mehessen mindenki a dolgára. A félvér igen hálás, amiért a hatalmas ember vigyáz rá még ilyenkor is, amikor barátok között van, hiába vannak közöttük olyanok, akiket nem ismernek. Előbb-utóbb azonban mindenre fény derül, hogy vajon barát-e, aki annak mondja magát, vagy ellenség.
Janemita egyáltalán nem ad hangot gondolatainak, hiszen tudja, hogy óvatossága és bizalmatlansága akár alaptalan is lehet. Egy lehetséges szövetségest pedig kár lenne megsérteni holmi sejtés miatt.*
-Menjünk hát.
*Biccent és tovahalad Hryannal, hogy ne zavarják a kardozókat és ők se zavarják őket. Bár tudja, hogy ha az emberóriás egyszer üvölteni kezd, akkor azt a Gazdagnegyed másik végén is hallani fogják. A férfinek nincs szüksége semmiféle mágiára, hogy hangja mindenkihez eljusson.
Átadja az íjat a hosszúéletűnek, majd felveszi a fél alkarvédőt és az íjászkesztyűt. Igaz, ő még nem viselt ilyet, de látta máson, hogyan kell hordani. Elég ügyes kezű, hogy néhány csat és pántocska ne okozzon neki gondot.*
-Én még régen ezek nélkül tanultam meg az íj használatát.
*Mondja csicseregve, amíg a felszerelésével játszik, majd felpillant az elfre kékjeivel és nemes egyszerűséggel hozzáteszi.*
-Fájt.
*Ezután meghallgatja Hryan erővel kapcsolatos meglátásait, visszaveszi íját és nézi, milyen technikát mutogat neki a hegyes fülű. Hiába jutnak el hozzá a kardforgatók szavai, nyűgjei, bajai, igyekszik az elfre figyelni. Ajkain fura kis mosoly ül, miközben tanára magyaráz, hiszen az alapokat tudja, sőt, egész jól tud célozni is. Ám nem szól, hiszen ismétlés a tudás atyja*
~És amúgy is egész lelkesen oktat...~
*A félvér soványsága ellenére rendelkezik némi izomzattal, teste feszes, látszik rajta, hogy elég gyorsan tud mozogni és bizony képes rendesen kihúzni egy íjat. Ez utóbbit meg is mutatja, mikor Hryan felszólítja rá. Rámar a fára, majd ahogy emeli a fegyvert, maga felé húzza az ideget, hogy célra tartsa a láthatatlan vesszőt. Elengedve azt ugyanolyan pendülő hangot hallat az íj, mint az elfnél. Háta mindeközben egyenes, tartó karja feszes és kicsit kiteszi könyökét oldalra, ahogy azt a tisztavérű is tette, és sok-sok visszacsapó ideg okozta fájdalom megtanította neki.*
-Jó így?
*Kérdezi, hátha mégis talál rajta kivetni valót a vadász. Ha igenlő választ kap, akkor boldogan vigyorog egyet, ha pedig nem, akkor megkéri, hogy segítsen kijavítani hibáját.
Ha ezeken túlestek más nyúl is egy gyakorlóvesszőért, hogy végre lövöldözhessen és nyomot hagyhasson a céltáblán. Miközben nyilat illeszt az idegre, úgy dönt, megosztja azt a pár történetet, amit mostanság megélt.*
-Amikor felderítőnek jelentkeztem a Thargoknál, Syoud kivitt engem és a kis mágusfiút az erdőbe, hogy lássa miként boldogulunk. Egészen addig nem volt baj, amíg meg nem találtak minket a villámfarkasok.
*Emelni kezdni a fegyvert, közben maga felé húzza az ideget. Míg ráérősen céloz, addig tovább cseverészik.*
-Az egyik olyan dögöt szemközt lőttem. *Büszkén elvigyorodik, majd folytatja.* -A másikat csak pofán sikerült, de az sem élt sokáig. Taitos agyonverte a botjával és Syoud is oldalba küldte egy vesszővel.
*Amint befejezte a beszédet, vesz egy lélegzetet, bent tartja és elereszti az ideget, hogy a nyíl átszelve a levegőt beleálljon a céltáblába. Nagyon jól céloz, de saját meglátása szerint nem elég jól. Örül, hogy egy elf íjász tanítja, hisz ők a leghozzáértőbbek és ezt az örömöt gyönyörűen tükrözi a kócos hajzattal keretezett arcon szétterülő hálás mosoly.*
-A város felé jövet pedig fura macskalények keresztezték az utunk. Ott is volt pár szép találatom.
*Villant egy vigyort a barnuló falevelet idéző szempár tulajdonosára, majd valamelyest visszafogja jókedvét, hogy újra a feladatra koncentrálhassanak.*
-Mi a következő lecke?
*Kérdezi kíváncsian felvonva egyik szemöldökét.*
*Ha nincs baj, hát nincs baj. Nem is érti magát, miért gondolja, hogy ha Gabrien a közelében van, akkor valaminek történnie kell. Talán mert legutóbb macskafattyak támadtak rájuk? Azelőtt pedig éppen porig égett az otthonuk? Valószínű. Nem jó, hogy összekapcsolja a kettőt és ezt ő is tudja. Igyekszik hát megváltoztatni gondolatainak menetét.
A kolosszus kap egy mosolyt válaszul, miután viszonozza a csókot, majd egy búcsúpillantás után hagyja, hogy mehessen mindenki a dolgára. A félvér igen hálás, amiért a hatalmas ember vigyáz rá még ilyenkor is, amikor barátok között van, hiába vannak közöttük olyanok, akiket nem ismernek. Előbb-utóbb azonban mindenre fény derül, hogy vajon barát-e, aki annak mondja magát, vagy ellenség.
Janemita egyáltalán nem ad hangot gondolatainak, hiszen tudja, hogy óvatossága és bizalmatlansága akár alaptalan is lehet. Egy lehetséges szövetségest pedig kár lenne megsérteni holmi sejtés miatt.*
-Menjünk hát.
*Biccent és tovahalad Hryannal, hogy ne zavarják a kardozókat és ők se zavarják őket. Bár tudja, hogy ha az emberóriás egyszer üvölteni kezd, akkor azt a Gazdagnegyed másik végén is hallani fogják. A férfinek nincs szüksége semmiféle mágiára, hogy hangja mindenkihez eljusson.
Átadja az íjat a hosszúéletűnek, majd felveszi a fél alkarvédőt és az íjászkesztyűt. Igaz, ő még nem viselt ilyet, de látta máson, hogyan kell hordani. Elég ügyes kezű, hogy néhány csat és pántocska ne okozzon neki gondot.*
-Én még régen ezek nélkül tanultam meg az íj használatát.
*Mondja csicseregve, amíg a felszerelésével játszik, majd felpillant az elfre kékjeivel és nemes egyszerűséggel hozzáteszi.*
-Fájt.
*Ezután meghallgatja Hryan erővel kapcsolatos meglátásait, visszaveszi íját és nézi, milyen technikát mutogat neki a hegyes fülű. Hiába jutnak el hozzá a kardforgatók szavai, nyűgjei, bajai, igyekszik az elfre figyelni. Ajkain fura kis mosoly ül, miközben tanára magyaráz, hiszen az alapokat tudja, sőt, egész jól tud célozni is. Ám nem szól, hiszen ismétlés a tudás atyja*
~És amúgy is egész lelkesen oktat...~
*A félvér soványsága ellenére rendelkezik némi izomzattal, teste feszes, látszik rajta, hogy elég gyorsan tud mozogni és bizony képes rendesen kihúzni egy íjat. Ez utóbbit meg is mutatja, mikor Hryan felszólítja rá. Rámar a fára, majd ahogy emeli a fegyvert, maga felé húzza az ideget, hogy célra tartsa a láthatatlan vesszőt. Elengedve azt ugyanolyan pendülő hangot hallat az íj, mint az elfnél. Háta mindeközben egyenes, tartó karja feszes és kicsit kiteszi könyökét oldalra, ahogy azt a tisztavérű is tette, és sok-sok visszacsapó ideg okozta fájdalom megtanította neki.*
-Jó így?
*Kérdezi, hátha mégis talál rajta kivetni valót a vadász. Ha igenlő választ kap, akkor boldogan vigyorog egyet, ha pedig nem, akkor megkéri, hogy segítsen kijavítani hibáját.
Ha ezeken túlestek más nyúl is egy gyakorlóvesszőért, hogy végre lövöldözhessen és nyomot hagyhasson a céltáblán. Miközben nyilat illeszt az idegre, úgy dönt, megosztja azt a pár történetet, amit mostanság megélt.*
-Amikor felderítőnek jelentkeztem a Thargoknál, Syoud kivitt engem és a kis mágusfiút az erdőbe, hogy lássa miként boldogulunk. Egészen addig nem volt baj, amíg meg nem találtak minket a villámfarkasok.
*Emelni kezdni a fegyvert, közben maga felé húzza az ideget. Míg ráérősen céloz, addig tovább cseverészik.*
-Az egyik olyan dögöt szemközt lőttem. *Büszkén elvigyorodik, majd folytatja.* -A másikat csak pofán sikerült, de az sem élt sokáig. Taitos agyonverte a botjával és Syoud is oldalba küldte egy vesszővel.
*Amint befejezte a beszédet, vesz egy lélegzetet, bent tartja és elereszti az ideget, hogy a nyíl átszelve a levegőt beleálljon a céltáblába. Nagyon jól céloz, de saját meglátása szerint nem elég jól. Örül, hogy egy elf íjász tanítja, hisz ők a leghozzáértőbbek és ezt az örömöt gyönyörűen tükrözi a kócos hajzattal keretezett arcon szétterülő hálás mosoly.*
-A város felé jövet pedig fura macskalények keresztezték az utunk. Ott is volt pár szép találatom.
*Villant egy vigyort a barnuló falevelet idéző szempár tulajdonosára, majd valamelyest visszafogja jókedvét, hogy újra a feladatra koncentrálhassanak.*
-Mi a következő lecke?
*Kérdezi kíváncsian felvonva egyik szemöldökét.*
2690. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:39:39
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:39:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Derűt csal az arcára az önérzetes kis parázs, amit megjegyzése szított. Kedvérevaló, mikor ilyennek látja a fakóvérű fruskát. De azért nem mulasztja el a következő kínálkozó fricskát sem. Sérült térddel és fájdalomtól égő brdákkal nem olyan egyszerű felkelni, ám a dac mégis önállóságra hajtja a nőstényt. Kharasshi viszont felkel a guggolásból és nemes egyszerűséggel csak megemeli a lányt, hogy talpra segítse. Pont mint ahogy egy kölyökmacskát szoktak megfogni a grabancánál. Somolyogva engedi el a tarkónál megmarkolt ruhákat és előzékenyen tessékeli Ydirsst maga elé, hogy íjat, nyilat válogasson.*
- Azért remélem megmaradok *mondja csipkelődve a vállára tett megjegyzésre.* - Az ölelésed jobban megsínylettem ott az avaron *súgja a vörös tincsek közé, mikor mellé lép, hogy ő is szemügyre vegye a felhozatalt.*
*Derűt csal az arcára az önérzetes kis parázs, amit megjegyzése szított. Kedvérevaló, mikor ilyennek látja a fakóvérű fruskát. De azért nem mulasztja el a következő kínálkozó fricskát sem. Sérült térddel és fájdalomtól égő brdákkal nem olyan egyszerű felkelni, ám a dac mégis önállóságra hajtja a nőstényt. Kharasshi viszont felkel a guggolásból és nemes egyszerűséggel csak megemeli a lányt, hogy talpra segítse. Pont mint ahogy egy kölyökmacskát szoktak megfogni a grabancánál. Somolyogva engedi el a tarkónál megmarkolt ruhákat és előzékenyen tessékeli Ydirsst maga elé, hogy íjat, nyilat válogasson.*
- Azért remélem megmaradok *mondja csipkelődve a vállára tett megjegyzésre.* - Az ölelésed jobban megsínylettem ott az avaron *súgja a vörös tincsek közé, mikor mellé lép, hogy ő is szemügyre vegye a felhozatalt.*
2689. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:34:18
Üzenet elküldve: 2015-08-08 12:34:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Addig csépelnek a levegőbe, míg kitartott karja sajogni nem kezd. Szusszanásnyi szünetet tart. Khanra vigyorog.*
- Tudod én mitől kapok fejfájást? Hogy ez a dolog nekem nem megy! Alkatilag alkalmatlan vagyok rá! - *Földbe szúrja egy percre a gyakorlóeszközt, kihúzva kiropogtatja hátát, meggémberedett nyakát hajlítgatja.* - Használjatok inkább élő pajzsnak, csaléteknek. Vagy döntsétek el harcaitok kimenetelét érmefeldobással.
*A nyafogást hamar berekeszti, mert mintha magán érezné a hóhajú megrovó pillantását ismét. Felveszi a kicsi fakardot. Egyébként a nap koránt sincs elcseszve, csak vészesen közeleg az óra, mikor Rilai eget rengető hiszti keretében orrfelrántva távozik a színről, hogy ez neki túl magas, túl nehéz, fárasztó, izzasztó, satöbbi, mivelhogy szokása igen hamar ráunni a dolgokra, főleg az általa korrektül végezhetetlen dolgokra, melyekhez fegyelmezettség, türelem, kitartás szükségeltetik, ezeknek meg a leány köztudottan jócskán hiányában van. Mikor a félszemű lovag is beszáll tanítgatásukba, fellelkesül, hogy az imént tanultakat élőben is kamatoztathatja. Gabrienre pillant, s ha megkapja beleegyező bólintását, miszerint Rilai úgy-ahogy elsajátította, miként ne lógassa kezében a szablyát, hogy ne döntse ki magát saját egyensúlyából, vigyorogva szembefordul Khannal.*
- Így is azt kapjuk, de ezen ne múljék. - *Ölt nyelvet gúnyosan, mert úgy értelmezi, a lovag rágrimaszolt, mivel szemkötője alatt nyugodtan kacsingathat, halottnak a csók kábé. Mivel az eddigi ugrabugrától kissé kimelegedett, röptében madárfészekszerű kontyba fogja haját, hogy a továbbiakban ne zavarja. Kérdés nélkül rohamoz, előrepattan, szúrást imitál, mintaszerűen végrehajtva a kolosszus által tanított háromlépéses koreográfiát. Nem igazán kétséges viszont, hogy ezt Khan röhögve hárítja. Ha fegyverét félreüti, próbál a csapás irányával megegyező oldalra átfordulni, hogy újra próbálkozzon. Súlypontját ezúttal igyekszik lenn tartani, nehogy a hevülettől el találjon vágódni tulajdon elcsámborgott bal lábában.*
*Addig csépelnek a levegőbe, míg kitartott karja sajogni nem kezd. Szusszanásnyi szünetet tart. Khanra vigyorog.*
- Tudod én mitől kapok fejfájást? Hogy ez a dolog nekem nem megy! Alkatilag alkalmatlan vagyok rá! - *Földbe szúrja egy percre a gyakorlóeszközt, kihúzva kiropogtatja hátát, meggémberedett nyakát hajlítgatja.* - Használjatok inkább élő pajzsnak, csaléteknek. Vagy döntsétek el harcaitok kimenetelét érmefeldobással.
*A nyafogást hamar berekeszti, mert mintha magán érezné a hóhajú megrovó pillantását ismét. Felveszi a kicsi fakardot. Egyébként a nap koránt sincs elcseszve, csak vészesen közeleg az óra, mikor Rilai eget rengető hiszti keretében orrfelrántva távozik a színről, hogy ez neki túl magas, túl nehéz, fárasztó, izzasztó, satöbbi, mivelhogy szokása igen hamar ráunni a dolgokra, főleg az általa korrektül végezhetetlen dolgokra, melyekhez fegyelmezettség, türelem, kitartás szükségeltetik, ezeknek meg a leány köztudottan jócskán hiányában van. Mikor a félszemű lovag is beszáll tanítgatásukba, fellelkesül, hogy az imént tanultakat élőben is kamatoztathatja. Gabrienre pillant, s ha megkapja beleegyező bólintását, miszerint Rilai úgy-ahogy elsajátította, miként ne lógassa kezében a szablyát, hogy ne döntse ki magát saját egyensúlyából, vigyorogva szembefordul Khannal.*
- Így is azt kapjuk, de ezen ne múljék. - *Ölt nyelvet gúnyosan, mert úgy értelmezi, a lovag rágrimaszolt, mivel szemkötője alatt nyugodtan kacsingathat, halottnak a csók kábé. Mivel az eddigi ugrabugrától kissé kimelegedett, röptében madárfészekszerű kontyba fogja haját, hogy a továbbiakban ne zavarja. Kérdés nélkül rohamoz, előrepattan, szúrást imitál, mintaszerűen végrehajtva a kolosszus által tanított háromlépéses koreográfiát. Nem igazán kétséges viszont, hogy ezt Khan röhögve hárítja. Ha fegyverét félreüti, próbál a csapás irányával megegyező oldalra átfordulni, hogy újra próbálkozzon. Súlypontját ezúttal igyekszik lenn tartani, nehogy a hevülettől el találjon vágódni tulajdon elcsámborgott bal lábában.*
2688. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:26:57
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:26:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Rövid hallgatás után válaszol csak a feltett kérdésre, igazából neki is végig kell gondolnia, miért nem szólt, hogy álljanak le. Kicsit talán a büszkesége, de annak nincs akkora befolyása, hogy ilyen végletekbe hajtsa. Talán tényleg az mozdította előre, hogy ne látszódjon gyengének?*
- Kicsit talán a büszkeség is. *Válaszol zavartan, kerülve a hím pillantását. Ostobaság volt, hogy hagyta magát ennyire lesérülni, de már nem tud mit kezdeni a helyzettel.
A felvetésre elgondolkozva terelődik figyelme az íjászoknak szánt gyakorló térre. Arra még képes lehet ilyen állapotban is, bár kérdéses, oldala mit fog reagálni az íjat megfeszítő mozdulatra.*
- Térjünk át az íjra. *Ért egyet, ám addig nem mozdul, míg a hím keze a combján pihen. Eddig igazán nem is tudatosult benne a bőrén érzett cirógatás, ami feltételezi azt is, hogy nem zavarta az érintés. A figyelem elterelés viszont tökéletesen működik, dacosan felszegi állát, úgy néz vissza a mélységire, miközben segítség nélkül próbál felállni.*
- Ezt mondd a válladnak. *Vág vissza önérzetesen, majd elindul, hogy szerezzen egy íjat a kis bemutatóhoz. Mielőtt még a vesszőkért menne, próbálgatja a fegyvert, és magát is. Amint megfeszíti az íjat, a fájdalom máris újult erővel lüktet oldalában. De csak azért is túlesik azon az átkozott íjász bemutatón, ha a végén eszét is veszi a fájdalom.*
*Rövid hallgatás után válaszol csak a feltett kérdésre, igazából neki is végig kell gondolnia, miért nem szólt, hogy álljanak le. Kicsit talán a büszkesége, de annak nincs akkora befolyása, hogy ilyen végletekbe hajtsa. Talán tényleg az mozdította előre, hogy ne látszódjon gyengének?*
- Kicsit talán a büszkeség is. *Válaszol zavartan, kerülve a hím pillantását. Ostobaság volt, hogy hagyta magát ennyire lesérülni, de már nem tud mit kezdeni a helyzettel.
A felvetésre elgondolkozva terelődik figyelme az íjászoknak szánt gyakorló térre. Arra még képes lehet ilyen állapotban is, bár kérdéses, oldala mit fog reagálni az íjat megfeszítő mozdulatra.*
- Térjünk át az íjra. *Ért egyet, ám addig nem mozdul, míg a hím keze a combján pihen. Eddig igazán nem is tudatosult benne a bőrén érzett cirógatás, ami feltételezi azt is, hogy nem zavarta az érintés. A figyelem elterelés viszont tökéletesen működik, dacosan felszegi állát, úgy néz vissza a mélységire, miközben segítség nélkül próbál felállni.*
- Ezt mondd a válladnak. *Vág vissza önérzetesen, majd elindul, hogy szerezzen egy íjat a kis bemutatóhoz. Mielőtt még a vesszőkért menne, próbálgatja a fegyvert, és magát is. Amint megfeszíti az íjat, a fájdalom máris újult erővel lüktet oldalában. De csak azért is túlesik azon az átkozott íjász bemutatón, ha a végén eszét is veszi a fájdalom.*
2687. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:17:02
Üzenet elküldve: 2015-08-08 11:17:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
- Hova vitték innen azokat a zsákokat? - *Nem saját állát kezdi vakargatni a tűnődés másodpercei alatt: a holló valami oknál fogva úgy döntött, hogy megengedi Khannak ezt tenni a csőr alatt simuló tollakon. A gombszemek lehunytak maradnak, amíg a tevékenység tart és nem is csíp tüntetőleg tulajdonosa ujjai felé.
Ám amíg a csataterek vérfürdőjének egyik haszonélvezője elégedett, a megtűrt félszemű zsoldos már kevésbé. Amikor legutóbb a Barakkban járt, még volt itt néhány szalmával bélelt zsák, sőt még elvétve hordókat is lehetett találni, amelyek príma színterei voltak az olyan lelkes gyakorlatozóknak, mint ő maga. A tökéletes ellenpólusosság most sem marad távol párosuktól: Gabrien olyan komolyan kezeli elhivatottságát mint a rókaarcú annak elkerülését.
Rilai fintorgását látva kezdi menthetetlennek látni a helyzetet: ez a nap is el lesz így cseszve, pedig miután megkapta reggeli lélekerősítőjét milyen boldogan elkezdett csiripelni a kereskedőhercegnő(jelölt). Amon Ruadhról történt távozásuk óta alapvetően megváltozott a felállás és nem biztos, hogy fejben ezt mindenkinek sikerült a megfelelő értékekre beállítani. Khan félreértésnek tartja ezt az apró mozzanatot is, nem többnek. A fehér hajú izompacni vezető tisztséget töltött be a vörös dombon, még ha igazi megmérettetésen nem is sikerült bizonyítania, hogy a munkáját megfelelően végzi. De a címet és a vele járó felelősséget megkapta, azt meg még egy olyan Kagan osztotta ki rá, akinek ítéletében több hely jutott észérveknek. Mostanra ez a formáció azonban alapjaiban változott meg, s noha szabadságukat Amon Ruadhon sem veszítették el, Artheniorban önként döntöttek egy közös célról, nem pedig egy ember álmát, s rajta kívül népéét kívánják valóra váltani.*
- Fejfájást kapok attól, hogy mennyire bonyolultan élik néhányan ezt az életet. - *Valamivel odébb egy szénbőrű épp elpáholja (okító célzattal nyilván ő is) partnerét, így tekintete el is időzik a pároson egy darabig, hogy még véletlenül se érezzen késztetést további szájjáratáshoz övéi közt. Mert nem teljes mértékben ugyan, de vannak dolgok, amikben nem ért egyet Gabriennel, de ez már csak így működik a két férfi között. Más eredet, más neveltetés, teljesen más életút, amit ők ketten bejártak, tapasztalataik eltérő forrásokból táplálkoznak és nem tehető reláció egyik vagy másik előnyére-kárára. Így nem. Felsóhajt végül, de ahogy kiereszti a levegőt tüdejéből, szinte felnyög attól a ballaszttól, ami vállaira láthatatlanul rátelepszik a döntés nyomán. A mozdulatsort gyakorlókhoz lép, hogy (Gabrien szavaival élve) "finomítson a mozdulatokon". E`Nissával jó, ha két szem "üdv" szón vannak túl, Rilait azért már jobban ismeri, mondhatni.*
- Több haszna lesz olyat csapkodnotok, aki okot is ad rá, hogy megpróbáljátok takonnyá verni az agyát. - *Elmagyarázza, miképp képzeli el a dolgot. Ők a Gabrien által elmutatott mozdulatokat rajta, mint élő gyakorlóbábon praktizálhatják, így jobban megérthetik, hogy amit csinálnak az mitől lesz jó, vagy épp miért vall kudarcot. "Kiképzőjük" tekintélyét esze ágában sincs aláásni, de annak sem sok értelmét látja, ha mindenki úgy viselkedik, mintha karót nyomtak volna fel bennük tarkóig. A harctér komolyan vételét majd a tűzkeresztség hozza magával. Trenírpartnereire kacsint, aztán rájön, hogy azt a jobb szemével szokta, így Rilai és E`Nissa is csak valami hülye, értelmezhetetlen fintort látnak ebből arcán.
Eltekint attól is, hogy hódoljon számos szokása egyikének, ezért a Gabrien által meghagyott "tradicionális" kardozópózt veszi fel két ellenlábasával szemben.*
- Ha eltalálsz, Te és a majmod egy héten át a legjobb kiszolgálást fogjátok kapni az én költségemen. - *Nem most fog nekiállni azt kimutatni, hogy nem részrehajló, mikor az. Naná, hogy az.*
- Hova vitték innen azokat a zsákokat? - *Nem saját állát kezdi vakargatni a tűnődés másodpercei alatt: a holló valami oknál fogva úgy döntött, hogy megengedi Khannak ezt tenni a csőr alatt simuló tollakon. A gombszemek lehunytak maradnak, amíg a tevékenység tart és nem is csíp tüntetőleg tulajdonosa ujjai felé.
Ám amíg a csataterek vérfürdőjének egyik haszonélvezője elégedett, a megtűrt félszemű zsoldos már kevésbé. Amikor legutóbb a Barakkban járt, még volt itt néhány szalmával bélelt zsák, sőt még elvétve hordókat is lehetett találni, amelyek príma színterei voltak az olyan lelkes gyakorlatozóknak, mint ő maga. A tökéletes ellenpólusosság most sem marad távol párosuktól: Gabrien olyan komolyan kezeli elhivatottságát mint a rókaarcú annak elkerülését.
Rilai fintorgását látva kezdi menthetetlennek látni a helyzetet: ez a nap is el lesz így cseszve, pedig miután megkapta reggeli lélekerősítőjét milyen boldogan elkezdett csiripelni a kereskedőhercegnő(jelölt). Amon Ruadhról történt távozásuk óta alapvetően megváltozott a felállás és nem biztos, hogy fejben ezt mindenkinek sikerült a megfelelő értékekre beállítani. Khan félreértésnek tartja ezt az apró mozzanatot is, nem többnek. A fehér hajú izompacni vezető tisztséget töltött be a vörös dombon, még ha igazi megmérettetésen nem is sikerült bizonyítania, hogy a munkáját megfelelően végzi. De a címet és a vele járó felelősséget megkapta, azt meg még egy olyan Kagan osztotta ki rá, akinek ítéletében több hely jutott észérveknek. Mostanra ez a formáció azonban alapjaiban változott meg, s noha szabadságukat Amon Ruadhon sem veszítették el, Artheniorban önként döntöttek egy közös célról, nem pedig egy ember álmát, s rajta kívül népéét kívánják valóra váltani.*
- Fejfájást kapok attól, hogy mennyire bonyolultan élik néhányan ezt az életet. - *Valamivel odébb egy szénbőrű épp elpáholja (okító célzattal nyilván ő is) partnerét, így tekintete el is időzik a pároson egy darabig, hogy még véletlenül se érezzen késztetést további szájjáratáshoz övéi közt. Mert nem teljes mértékben ugyan, de vannak dolgok, amikben nem ért egyet Gabriennel, de ez már csak így működik a két férfi között. Más eredet, más neveltetés, teljesen más életút, amit ők ketten bejártak, tapasztalataik eltérő forrásokból táplálkoznak és nem tehető reláció egyik vagy másik előnyére-kárára. Így nem. Felsóhajt végül, de ahogy kiereszti a levegőt tüdejéből, szinte felnyög attól a ballaszttól, ami vállaira láthatatlanul rátelepszik a döntés nyomán. A mozdulatsort gyakorlókhoz lép, hogy (Gabrien szavaival élve) "finomítson a mozdulatokon". E`Nissával jó, ha két szem "üdv" szón vannak túl, Rilait azért már jobban ismeri, mondhatni.*
- Több haszna lesz olyat csapkodnotok, aki okot is ad rá, hogy megpróbáljátok takonnyá verni az agyát. - *Elmagyarázza, miképp képzeli el a dolgot. Ők a Gabrien által elmutatott mozdulatokat rajta, mint élő gyakorlóbábon praktizálhatják, így jobban megérthetik, hogy amit csinálnak az mitől lesz jó, vagy épp miért vall kudarcot. "Kiképzőjük" tekintélyét esze ágában sincs aláásni, de annak sem sok értelmét látja, ha mindenki úgy viselkedik, mintha karót nyomtak volna fel bennük tarkóig. A harctér komolyan vételét majd a tűzkeresztség hozza magával. Trenírpartnereire kacsint, aztán rájön, hogy azt a jobb szemével szokta, így Rilai és E`Nissa is csak valami hülye, értelmezhetetlen fintort látnak ebből arcán.
Eltekint attól is, hogy hódoljon számos szokása egyikének, ezért a Gabrien által meghagyott "tradicionális" kardozópózt veszi fel két ellenlábasával szemben.*
- Ha eltalálsz, Te és a majmod egy héten át a legjobb kiszolgálást fogjátok kapni az én költségemen. - *Nem most fog nekiállni azt kimutatni, hogy nem részrehajló, mikor az. Naná, hogy az.*
2686. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:41:09
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Grimaszol csak Khan szavaira, miszerint ne húzgálja az alvó oroszlán bajszát. Úgy fest, ezt már bukta. Mikor Gabrien kitépi a kezéből a kardot és fölé tornyosul, olybá tűnik, a hatalmas ember, ha dühös, csak még nagyobb, még félelmetesebb lenne. Mondjuk az is tény, hogy ha az ember lánya leélt X életévet százhatvan centivel, akkor bőséggel megszokta, hogy az emberek minduntalan fenyegetően belemásznak az arcába, hogy a testi fölényükkel akarják lenyomni, így aztán nem rezel be különösebben a hóhajútól, pedig hiába húzza ki magát, vágja csípőre kezét mérgesen, még mindig jóval kurtább testméretileg a megtermett harcosnál.*
- És mit gondolsz, attól jobban megy, ha megrémítesz, vagy gorombáskodsz velem?! - *Sziszeg vissza a lovagnak halkan, de azért a majomkodást abbahagyja. Hiába, ha most nekiállna pattogni körülbelül olyan benyomást keltene, mintha egy sziklagörgetegen akarna fogást találni. Közjátékuknak szerencsére külső szemlélőként nem sok nyoma van, mivel E’nissa meg A’frad elég messze áll tőlük ahhoz, hogy a visszaszájalásnak ne legyenek tanúi. Szívből reméli, hogy Gabrien nem veszi komolyan a lelkére az ártatlan színjátékozást, több okból is. Egyrészt, mert akkor komoly problémák fognak a felszínre bukni hamarost, amint több időt kényszerülnek tölteni egymással – hisz Rilai valószínűleg a tényleges feszkót is így próbálná leképezni egy esetleges veszélyhelyzetben. Másrészt, mert módfelett kínos lenne egy ilyen kis hülyeség miatt huzakodni, a leány nem tartja jó ötletnek, hogy csapatuk széthúzás benyomását keltse a kvázi ismeretlen Hryan és E’nissa előtt. Merthogy nem is húznak szét, sőt. Menten le is tesz viszont arról, hogy tovább csábítgassa őket csapatukba. Kezét nyújtja a kardért. Szerencsére a hóhajú nem tervez további kirohanásokat, Rilai meg a továbbiakban igyekszik nem a renitens kiskatona szerepét hozni. Megpróbálja felvenni a pózt, amit Gabrien mutat, duzzogva kissé, de síri csendben. Haragját hamar igyekezetté transzferálja, hogy a körülötte járkáló lovag mind kevesebbet hümmögjön-igazgasson tartásán. Legnagyobb bosszankodására nehéznek találja, hogy egyszerre figyeljen minden porcikájára, hogy a megfelelő szögben álljanak. Ha a kolosszus aktív segédletével elsajátította a megfelelő állást, nekimegy újból a gyakorlatnak. Sikerül.*
- Arrgh. – *Morran halkan, mikor a percnyi szusszanási szünetben ugye elkacsázott Hryanhoz, de ismét rájukdörrent kíméletlen hajcsáruk. Nagyon kedveli a hóhajút, de ebben a percben kedvet érez hozzá, hogy vicsorogva hasra vesse magát a pálya füvén és morogva-hajtépve hemperegjen egy pár percet, a feszültség oldása végett. Persze Gabriennek igaza van.* - Hagyjuk, vadász. Később.
*Visszaáll helyére és kezdi elölről a gyakorlást.*
*Grimaszol csak Khan szavaira, miszerint ne húzgálja az alvó oroszlán bajszát. Úgy fest, ezt már bukta. Mikor Gabrien kitépi a kezéből a kardot és fölé tornyosul, olybá tűnik, a hatalmas ember, ha dühös, csak még nagyobb, még félelmetesebb lenne. Mondjuk az is tény, hogy ha az ember lánya leélt X életévet százhatvan centivel, akkor bőséggel megszokta, hogy az emberek minduntalan fenyegetően belemásznak az arcába, hogy a testi fölényükkel akarják lenyomni, így aztán nem rezel be különösebben a hóhajútól, pedig hiába húzza ki magát, vágja csípőre kezét mérgesen, még mindig jóval kurtább testméretileg a megtermett harcosnál.*
- És mit gondolsz, attól jobban megy, ha megrémítesz, vagy gorombáskodsz velem?! - *Sziszeg vissza a lovagnak halkan, de azért a majomkodást abbahagyja. Hiába, ha most nekiállna pattogni körülbelül olyan benyomást keltene, mintha egy sziklagörgetegen akarna fogást találni. Közjátékuknak szerencsére külső szemlélőként nem sok nyoma van, mivel E’nissa meg A’frad elég messze áll tőlük ahhoz, hogy a visszaszájalásnak ne legyenek tanúi. Szívből reméli, hogy Gabrien nem veszi komolyan a lelkére az ártatlan színjátékozást, több okból is. Egyrészt, mert akkor komoly problémák fognak a felszínre bukni hamarost, amint több időt kényszerülnek tölteni egymással – hisz Rilai valószínűleg a tényleges feszkót is így próbálná leképezni egy esetleges veszélyhelyzetben. Másrészt, mert módfelett kínos lenne egy ilyen kis hülyeség miatt huzakodni, a leány nem tartja jó ötletnek, hogy csapatuk széthúzás benyomását keltse a kvázi ismeretlen Hryan és E’nissa előtt. Merthogy nem is húznak szét, sőt. Menten le is tesz viszont arról, hogy tovább csábítgassa őket csapatukba. Kezét nyújtja a kardért. Szerencsére a hóhajú nem tervez további kirohanásokat, Rilai meg a továbbiakban igyekszik nem a renitens kiskatona szerepét hozni. Megpróbálja felvenni a pózt, amit Gabrien mutat, duzzogva kissé, de síri csendben. Haragját hamar igyekezetté transzferálja, hogy a körülötte járkáló lovag mind kevesebbet hümmögjön-igazgasson tartásán. Legnagyobb bosszankodására nehéznek találja, hogy egyszerre figyeljen minden porcikájára, hogy a megfelelő szögben álljanak. Ha a kolosszus aktív segédletével elsajátította a megfelelő állást, nekimegy újból a gyakorlatnak. Sikerül.*
- Arrgh. – *Morran halkan, mikor a percnyi szusszanási szünetben ugye elkacsázott Hryanhoz, de ismét rájukdörrent kíméletlen hajcsáruk. Nagyon kedveli a hóhajút, de ebben a percben kedvet érez hozzá, hogy vicsorogva hasra vesse magát a pálya füvén és morogva-hajtépve hemperegjen egy pár percet, a feszültség oldása végett. Persze Gabriennek igaza van.* - Hagyjuk, vadász. Később.
*Visszaáll helyére és kezdi elölről a gyakorlást.*
2685. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:30:34
Üzenet elküldve: 2015-08-08 10:30:34
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Edzés - Elhand//
*Várhatóan a pajzsos támadás megteszi hatását, és azonnal fellöki a kisebb termetű embert. Gurgulázik a földön, amit akár a benga mélységi lovag ki is használhatna, mondjuk meg is rugdoshatná a földön, de az nem egy lovaghoz méltó.*
-Köszönöm. *fogadja az elismerést, és máris felkészül a támadás elhárítására. Egyszerű támadásnak indul, de Elhand a végén beletesz egy kombinációt, amivel egy a baj. Ezt már egyszer eljátszotta, mégpedig a megtévesztést, és kétszer ugyan annak a trükknek egy harcban edződött lovag nehezen dől be. Lars is ezt tette, és lám másodjára ő sem úszta meg találat nélkül. Végigkíséri az elfordulást, és levédi a kardjával a csípőtájékra érkező vágást, majd azonnal igyekszik átvenni a kezdeményezést úgy, hogy a kardja markolatával igyekszik állcsúcson, vagy orrba sózni az embert, ami ha sikerül, igen komoly fájdalmakkal járhat. Ha sikerül, Lars még oldalba is rúgja Elhand-ot, aki ennek még azon esetben örülhet is, mert még mindig jobb mintha megvágná vagy megszúrná. Jobb lesz, ha valami újat talál ki Elhand, különben nagy bajban lehet. Nos persze ahogy szokott ez lenni, azért Lars is hagy úgymond rést a pajzson. Ugyanis ha mégis sikerül levédenie az orrba gyűrést, akkor igen szép kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mivel teste nagy része védtelen marad. A könnyű mozdulatnak tűnő támadás így bizony nagy kockázat is, de ha betalál, a hatás biztosan nem marad el.*
*Várhatóan a pajzsos támadás megteszi hatását, és azonnal fellöki a kisebb termetű embert. Gurgulázik a földön, amit akár a benga mélységi lovag ki is használhatna, mondjuk meg is rugdoshatná a földön, de az nem egy lovaghoz méltó.*
-Köszönöm. *fogadja az elismerést, és máris felkészül a támadás elhárítására. Egyszerű támadásnak indul, de Elhand a végén beletesz egy kombinációt, amivel egy a baj. Ezt már egyszer eljátszotta, mégpedig a megtévesztést, és kétszer ugyan annak a trükknek egy harcban edződött lovag nehezen dől be. Lars is ezt tette, és lám másodjára ő sem úszta meg találat nélkül. Végigkíséri az elfordulást, és levédi a kardjával a csípőtájékra érkező vágást, majd azonnal igyekszik átvenni a kezdeményezést úgy, hogy a kardja markolatával igyekszik állcsúcson, vagy orrba sózni az embert, ami ha sikerül, igen komoly fájdalmakkal járhat. Ha sikerül, Lars még oldalba is rúgja Elhand-ot, aki ennek még azon esetben örülhet is, mert még mindig jobb mintha megvágná vagy megszúrná. Jobb lesz, ha valami újat talál ki Elhand, különben nagy bajban lehet. Nos persze ahogy szokott ez lenni, azért Lars is hagy úgymond rést a pajzson. Ugyanis ha mégis sikerül levédenie az orrba gyűrést, akkor igen szép kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet, mivel teste nagy része védtelen marad. A könnyű mozdulatnak tűnő támadás így bizony nagy kockázat is, de ha betalál, a hatás biztosan nem marad el.*
2684. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 09:27:02
Üzenet elküldve: 2015-08-08 09:27:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Amikor szembesül vele, hogy a lány oldala is így megsínylette az első néhány ütésváltást, csak megcsóválja a fejét.*
- A büszkeséged vagy a félsz nem engedett szólni, hogy megállíts?
*Lemondó sóhaj bukik ki a mélységi tüdejéből. Úgy tűnik, a fakóvérűben van elég virtus, hogy elérje a fegyverével, de ahhoz már nincs, hogy felkeljen ellene, amikor saját érdeke szükségét érezné. Vagy csak nem akarta, hogy a hím gyengének lássa? Ki tudja...
Így viszont nem sok értelme lenne folytatni a gyakorlást. Ez elég sajnálatos. Hacsak... Kharasshi pillantása megpihen az íjászok számára kialakított gyakorlórészen.*
- Azt mondtad, jól boldogulsz az íjjal *idézi fel egy korábbi beszélgetésüket.* - Megmutatnád?
*Kharasshit egy ideje foglalkoztatja ez a fegyver, de sosem próbálta igazán. Az övéinél folyik egyfajta régre nyúló rivalizálás a vadászok és a harcosok között. Bár a kettő nem zárja ki egymást, de a magafajták a vadászatban is inkább szálfegyverrel jeleskednek. Az íjászokat pedig gyakorta kezdik ki csípős megjegyzésekkel. Náluk a harcosok körében alapvető felfogás, hogy az a holmi meglehetősen férfiatlan fegyver. Megítélését csak tovább rontja, hogy ellenségeik viszont nagyon is előnyben részesítik.
Így, ha szemezett is vele olykor, leginkább büszkeségből inkább mégis távol maradt az íjjal való próbálkozástól.
Gondolatai az otthon felé kalandoznak, ahogy a gyakorlókat figyeli, így csak kisvártatva tudatosul benne, hogy a tenyerét még mindig Ydriss sérült lábának combján tartja. Hüvelykjével elmélázva cirógatja a lány bőrét, míg a célba lövőket nézi. Erről az apróságról persze jó érzékkel tereli el a figyelmet utólag.*
- Feltéve, hogy ebben nem lódítottál akkorát, mint abban, ahogy a lándzsával meg tudod védeni magad. Cöhh... egy sebesült mélységivel szemben *tesz rá még egy lapáttal.*
*Amikor szembesül vele, hogy a lány oldala is így megsínylette az első néhány ütésváltást, csak megcsóválja a fejét.*
- A büszkeséged vagy a félsz nem engedett szólni, hogy megállíts?
*Lemondó sóhaj bukik ki a mélységi tüdejéből. Úgy tűnik, a fakóvérűben van elég virtus, hogy elérje a fegyverével, de ahhoz már nincs, hogy felkeljen ellene, amikor saját érdeke szükségét érezné. Vagy csak nem akarta, hogy a hím gyengének lássa? Ki tudja...
Így viszont nem sok értelme lenne folytatni a gyakorlást. Ez elég sajnálatos. Hacsak... Kharasshi pillantása megpihen az íjászok számára kialakított gyakorlórészen.*
- Azt mondtad, jól boldogulsz az íjjal *idézi fel egy korábbi beszélgetésüket.* - Megmutatnád?
*Kharasshit egy ideje foglalkoztatja ez a fegyver, de sosem próbálta igazán. Az övéinél folyik egyfajta régre nyúló rivalizálás a vadászok és a harcosok között. Bár a kettő nem zárja ki egymást, de a magafajták a vadászatban is inkább szálfegyverrel jeleskednek. Az íjászokat pedig gyakorta kezdik ki csípős megjegyzésekkel. Náluk a harcosok körében alapvető felfogás, hogy az a holmi meglehetősen férfiatlan fegyver. Megítélését csak tovább rontja, hogy ellenségeik viszont nagyon is előnyben részesítik.
Így, ha szemezett is vele olykor, leginkább büszkeségből inkább mégis távol maradt az íjjal való próbálkozástól.
Gondolatai az otthon felé kalandoznak, ahogy a gyakorlókat figyeli, így csak kisvártatva tudatosul benne, hogy a tenyerét még mindig Ydriss sérült lábának combján tartja. Hüvelykjével elmélázva cirógatja a lány bőrét, míg a célba lövőket nézi. Erről az apróságról persze jó érzékkel tereli el a figyelmet utólag.*
- Feltéve, hogy ebben nem lódítottál akkorát, mint abban, ahogy a lándzsával meg tudod védeni magad. Cöhh... egy sebesült mélységivel szemben *tesz rá még egy lapáttal.*
2683. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:55:01
Üzenet elküldve: 2015-08-08 08:55:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Nem szólja meg, hogy mennyire nem tetszik a gyakorlók egy részének a fakard. Annak idején ő is hasonlóan érzett, amikor apja fegyvermestere először adott a kezébe „játékfegyvert”. Aztán pár kék-zöld folt után jobbnak látta az életlen, kevésbé súlyos fegyverrel gyakorolni. Valószínűleg most is addig ismételteti a mozdulatokat a hármassal, amíg égni nem kezd a válluk és savasodni nem kezd a karjuk. És ezeket a gyakorlatokat még nem is a súlyosabb, valódi kardokkal végzik.
E’Nissával nincs nagy baj, a mozdulatai még kissé darabosak, túl merev a válla és látszik, hogy könnyebb, kisebb fegyverekhez szokott, de megfelelő gyakorlással ki lehet küszöbölni ezeket a csorbákat.*
- Rilai, több komolyságot.
*Kéri meg csendesen a lányt, amikor az halált színlel még a gyakorlás előtt. Érti ő a humort, meg szereti is, de mindennek meg van a saját helye és ideje. Ha a fogadóslány produkálni szeretné magát, jobban teszi, ha nem az edzést választja megfelelő időpontnak és helynek.
Ám amikor gyakorlás közben jönnek a hangok, lódobogás és halálhörgés, akkor elszakad a cérna. A kolosszus naparany tekintetében felizzik valami, valami igencsak félelmetes, ahogy odalép Rilai elé és nemes egyszerűséggel kitépi a kezéből a kardot.*
- Mondd, csak, fogadósleány, hallottál már valódi halálhörgést?
*Kérdi csendes, vészjósló hangon.*
- Hallottad már, amikor a barátod a kiontott beleit markolászva könyörög neked, hogy mentsd meg az életét, mert ő haza akar menni, de te tudod, hogy semmit sem tehetsz, de akár fél napig is szenvedhet, mire belehal?
*Állkapcsán megfeszülnek az izmok, látszik rajta, hogy mennyire nem díjazza a csata véres forgatagának kifigurázását. Aki már egyszer is részt vette egy ilyen csatában, annak a lódobogás a vasalt paták alatt szétroppanó koponya zaját hallja benne, a páncélcsörgésben és a kardcsattogásban az eleven húsba hatoló penge semmivel össze nem téveszthető hangját véli hallani, a halálhörgés pedig csak halálhörgés, de akkor valaki tényleg és visszavonhatatlanul meghal.*
- Ha majd egyszer hallasz, azután utánozd… ha lesz még kedved.
*Nem haragszik Rilaira, érti, hogy beleéléssel jobban megy, de ahelyett, hogy a hangokkal foglalkozna, inkább a tartására és a lógó karjára figyeljen.*
- Szélesebb terpesz, vállszéles. Bal láb elől, jobb hátul. Oszd el a súlyod, stabil állás, lábak hajlítva.
*Minden kijavítást a lány állásában, tartásában, a fakard egy finom, de kellemetlen ütésével tesz meg, míg a kereskedőlány úgy nem áll, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.*
- Ne lógasd a karod, feljebb a vállad, fej előre néz. Ne dőlj előre!
*Amikor végzett, visszaadja a kardot, már nem lobog az az ijesztő tűz a tekintetében, de még mindig érezhető a feszültség rajta.*
- Gyerünk, újra. És a hangok helyett a tartásodra figyelj. A hangutánzás nem menti meg az életed, de a helyes kardtartás igen.
*Teszi hozzá, majd odalép A’fradhoz, ez idő alatt van ideje Rialainak és E’Nissának megbeszélnie a dolgokat.
A fegyverhordozóban megvannak az alapok, látszik, hogy a tanítója komolyan vette a dolgát és beleverte az ifjúba, amit kell.*
- Bárd, nyugodtan használj bárdot, ha az jobban áll a kezedben.
*Int a gyakorlófegyverek felé. Nem kötelező karddal gyakorolni, ha a csatabárd a kedvence és addig azt forgatta, a bárddal ugyanúgy végig lehet csinálni a gyakorlatokat, legfeljebb a végén nem szúrással fejezi be, hanem egy harmadik csapással.*
- A lándzsa kellemetlen fegyver, már ami a másik felet illeti. Hosszú a nyele, távol lehet tartani vele az ellenfelet, könnyebb elérni. Tartsd meg, és gyakorolj azzal is sokat.
*Biccent, s csak azért nem csap a kotkodálni kezdő tyúkok közé, mert olyan témát boncolgatnak, ami őt is érdekli.
Kis csapatuknak egyelőre csak valóban négy állandó tagja van, annak ellenére, hogy Hryan és E’Nissa csatlakoztak az erdőben, még mindig nem tudja, hogy valóban a továbbiakat is velük tervezik-e. Nem szól közbe, csak hallgatja őket, meg van a saját véleménye mind a thargokról, mind a kialakult helyzetről és a következményeiről. Nincsenek véletlenek.*
- A háború nem játék.
*Reflektál a megjelenő Khan kérdésére, majd halkan sóhajtva fordul felé, kezeit csípőre téve.*
- Vedd át őket, mert kénytelen leszek úgy megnevelni őket, ahogy apám kardmestere tette velem, ha nem volt kedvem gyakorolni.
*Látszik, hogy a gondolat nosztalgikus hatással van rá.*
- Gyerünk, lusta banda, gyakorolni jöttünk.
*Rivall a csacsogókra, hisz nem dumálni jöttek a Barakkba, hanem edzeni. Azt meg nem szájjal kell, hanem karokkal.*
*Nem szólja meg, hogy mennyire nem tetszik a gyakorlók egy részének a fakard. Annak idején ő is hasonlóan érzett, amikor apja fegyvermestere először adott a kezébe „játékfegyvert”. Aztán pár kék-zöld folt után jobbnak látta az életlen, kevésbé súlyos fegyverrel gyakorolni. Valószínűleg most is addig ismételteti a mozdulatokat a hármassal, amíg égni nem kezd a válluk és savasodni nem kezd a karjuk. És ezeket a gyakorlatokat még nem is a súlyosabb, valódi kardokkal végzik.
E’Nissával nincs nagy baj, a mozdulatai még kissé darabosak, túl merev a válla és látszik, hogy könnyebb, kisebb fegyverekhez szokott, de megfelelő gyakorlással ki lehet küszöbölni ezeket a csorbákat.*
- Rilai, több komolyságot.
*Kéri meg csendesen a lányt, amikor az halált színlel még a gyakorlás előtt. Érti ő a humort, meg szereti is, de mindennek meg van a saját helye és ideje. Ha a fogadóslány produkálni szeretné magát, jobban teszi, ha nem az edzést választja megfelelő időpontnak és helynek.
Ám amikor gyakorlás közben jönnek a hangok, lódobogás és halálhörgés, akkor elszakad a cérna. A kolosszus naparany tekintetében felizzik valami, valami igencsak félelmetes, ahogy odalép Rilai elé és nemes egyszerűséggel kitépi a kezéből a kardot.*
- Mondd, csak, fogadósleány, hallottál már valódi halálhörgést?
*Kérdi csendes, vészjósló hangon.*
- Hallottad már, amikor a barátod a kiontott beleit markolászva könyörög neked, hogy mentsd meg az életét, mert ő haza akar menni, de te tudod, hogy semmit sem tehetsz, de akár fél napig is szenvedhet, mire belehal?
*Állkapcsán megfeszülnek az izmok, látszik rajta, hogy mennyire nem díjazza a csata véres forgatagának kifigurázását. Aki már egyszer is részt vette egy ilyen csatában, annak a lódobogás a vasalt paták alatt szétroppanó koponya zaját hallja benne, a páncélcsörgésben és a kardcsattogásban az eleven húsba hatoló penge semmivel össze nem téveszthető hangját véli hallani, a halálhörgés pedig csak halálhörgés, de akkor valaki tényleg és visszavonhatatlanul meghal.*
- Ha majd egyszer hallasz, azután utánozd… ha lesz még kedved.
*Nem haragszik Rilaira, érti, hogy beleéléssel jobban megy, de ahelyett, hogy a hangokkal foglalkozna, inkább a tartására és a lógó karjára figyeljen.*
- Szélesebb terpesz, vállszéles. Bal láb elől, jobb hátul. Oszd el a súlyod, stabil állás, lábak hajlítva.
*Minden kijavítást a lány állásában, tartásában, a fakard egy finom, de kellemetlen ütésével tesz meg, míg a kereskedőlány úgy nem áll, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.*
- Ne lógasd a karod, feljebb a vállad, fej előre néz. Ne dőlj előre!
*Amikor végzett, visszaadja a kardot, már nem lobog az az ijesztő tűz a tekintetében, de még mindig érezhető a feszültség rajta.*
- Gyerünk, újra. És a hangok helyett a tartásodra figyelj. A hangutánzás nem menti meg az életed, de a helyes kardtartás igen.
*Teszi hozzá, majd odalép A’fradhoz, ez idő alatt van ideje Rialainak és E’Nissának megbeszélnie a dolgokat.
A fegyverhordozóban megvannak az alapok, látszik, hogy a tanítója komolyan vette a dolgát és beleverte az ifjúba, amit kell.*
- Bárd, nyugodtan használj bárdot, ha az jobban áll a kezedben.
*Int a gyakorlófegyverek felé. Nem kötelező karddal gyakorolni, ha a csatabárd a kedvence és addig azt forgatta, a bárddal ugyanúgy végig lehet csinálni a gyakorlatokat, legfeljebb a végén nem szúrással fejezi be, hanem egy harmadik csapással.*
- A lándzsa kellemetlen fegyver, már ami a másik felet illeti. Hosszú a nyele, távol lehet tartani vele az ellenfelet, könnyebb elérni. Tartsd meg, és gyakorolj azzal is sokat.
*Biccent, s csak azért nem csap a kotkodálni kezdő tyúkok közé, mert olyan témát boncolgatnak, ami őt is érdekli.
Kis csapatuknak egyelőre csak valóban négy állandó tagja van, annak ellenére, hogy Hryan és E’Nissa csatlakoztak az erdőben, még mindig nem tudja, hogy valóban a továbbiakat is velük tervezik-e. Nem szól közbe, csak hallgatja őket, meg van a saját véleménye mind a thargokról, mind a kialakult helyzetről és a következményeiről. Nincsenek véletlenek.*
- A háború nem játék.
*Reflektál a megjelenő Khan kérdésére, majd halkan sóhajtva fordul felé, kezeit csípőre téve.*
- Vedd át őket, mert kénytelen leszek úgy megnevelni őket, ahogy apám kardmestere tette velem, ha nem volt kedvem gyakorolni.
*Látszik, hogy a gondolat nosztalgikus hatással van rá.*
- Gyerünk, lusta banda, gyakorolni jöttünk.
*Rivall a csacsogókra, hisz nem dumálni jöttek a Barakkba, hanem edzeni. Azt meg nem szájjal kell, hanem karokkal.*
2682. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:11:55
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:11:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Csoportos gyakorlás //
*Amikor épp a béke napjait írják, a férfiak gyakorlóruhát öltenek és tompa élű fegyverekkel esnek egymás arcának, hogy háborúsdit játszanak. A harcterek veteránjai, valós ütközeteket meg- és átélt generálisok egyöntetűen osztják azt a véleményt, hogy az állandó készültség legalább oly fontos, mint a megfelelő állóképesség, vagy az alapos kiképzés, hogy a feje mellett elsüvítő nyílvesszőtől, az ellenség csatakiáltásától ne csináljon maga alá a baka. Belátható hát, hogy mélyen struktúrált ismeretek szükségesek egy ütőképes alakulat kiállításához és minél hosszabb ideig tartó használatához. Hisz mit érnek a kemény tréninggel töltött napok, ha az első adandó alkalommal porba döngölik az osztagot? Az egyéni képességek nem elhanyagolhatók persze még akkor sem, de a zsoldos maga is volt részese olyan összecsapásnak, ahol örömest lecserélte volna a soraikban küzdő remek párbajozókat olyanokra, akik megértik egy összehangolt csapatmunka fontosságát.
A Pegazusban elköltött reggeliben gyanús adalékanyagot kezdett el sejteni a félszemű azután, hogy Gabrien felvetésére nem csak Janey és az út utolsó szakaszán melléjük szegődőek fordultak nyitottsággal, hanem a seftkirálynő maga is érdeklődését fejezte ki némi fegyveres edzés irányába. Ez volt az a pillanat, amikor Khan befejezettnek tekintette az étkezést és a harmadik kupa mézsört inkább a "Világ Szíve" feliratú asztalon hagyta. Mint Amon Ruadhon tette volt több ízben, az asztalbontást követően most is elintézendő feladatokra hivatkozván kimenti magát a Barakkba vonulás előirányzása alól. Rossz nyelvek joggal súghatnának össze háta mögött, hogy ez is csak egy, azon átlátszó módszerei közül, amelyekkel rendre félretolná magától a felelősségteljes munka kötelességét. Tíz esetből úgy kilencszer még szögfejen is találna az a kalapács, de most kivételesen tényleg van valami, ami a városba lépése óta foglalkoztatja, így amíg Gabrien vezetésével a többiek elbutáskodnak a Barakk falai közt, addig a rókaképű is nyugodtan a végére járhat ügyének. Búcsúja tehát korántsem permanens, Rilait kéretlenül is ellátja néhány intelemmel arra vonatkozóan, hogy becses-nemes alfelét milyen minőségében szeretné viszontlátni, aztán legközelebb már csak néhány fertályóra múltán találkoznak újra.
Addigra elég kipirultnak néznek ki ahhoz, hogy valóban azt a benyomást keltsék, hogy nem pusztán a levegőt hasítgatták agyatlanul, hanem megpróbáltak valamit megérteni abból, amit Gabrien átadhat ily rövid idő alatt. Janemitát már látta harcolni, a lány lőfegyverrel tisztességesen bánt, amikor legutóbb szüksége volt rá, A`frad meg valószínűleg a mestere nyomdokaiba fog lépni és valami benga nagy kardot választ legjobb cimbijének. A másik két idegen számára olyannyira idegen, hogy a nevüket is elfeledte. És Rilai.
Tőrbűvölőnek éppenséggel el tudná képzelni, komisz módja a fegyverforgatásnak, ha megvan valakiben hozzá a gyorsaság és precizitás. Van ugyan még néhány feltétele a harcmodor sikeres alkalmazásának, de mindent csak módjával, ez az első óra és ki tudja, hogy a tanítómester leckéje után kinek marad kedve beiratkozni az egész kurzusra.*
- Meg a lóf... - Beharapja száját, és egy huszárvágással alternatív befejezést kreál a mondatnak.* - Azta! - *Hirtelen akart kibukni belőle a dolog, amikor meghallotta, hogy Gabrien máris tanítónak szánná őt is. Rilait szívesen fogadná tanítványául, de a nő irányába pofátlan-leplezetlen módon részrehajló, ezt nem észrevenni olyan volna, mint a félszemű vállán tollászkodó hollóról azt vélni, hogy az egy tehén.*
- Háborúsat játszotok? Ki áll nyerésre? - *A markában tartott papirost összegyűri és nadrágzsebébe ejti. Kapott egy nevet és egy címet, számára a mai nap máris produktív, így most kíváncsi, hogy egészen idáig a csoport "izmosabb" létszámot tartalmazó fele mivel töltötte el pontosan idejét.*
- Viselkedj szépségem, ha ez az oroszlán - *Sandít ravaszan Gabrienre - le akarja harapni a fejed, még elé kell állnom, hogy megállítsam.
*Amikor épp a béke napjait írják, a férfiak gyakorlóruhát öltenek és tompa élű fegyverekkel esnek egymás arcának, hogy háborúsdit játszanak. A harcterek veteránjai, valós ütközeteket meg- és átélt generálisok egyöntetűen osztják azt a véleményt, hogy az állandó készültség legalább oly fontos, mint a megfelelő állóképesség, vagy az alapos kiképzés, hogy a feje mellett elsüvítő nyílvesszőtől, az ellenség csatakiáltásától ne csináljon maga alá a baka. Belátható hát, hogy mélyen struktúrált ismeretek szükségesek egy ütőképes alakulat kiállításához és minél hosszabb ideig tartó használatához. Hisz mit érnek a kemény tréninggel töltött napok, ha az első adandó alkalommal porba döngölik az osztagot? Az egyéni képességek nem elhanyagolhatók persze még akkor sem, de a zsoldos maga is volt részese olyan összecsapásnak, ahol örömest lecserélte volna a soraikban küzdő remek párbajozókat olyanokra, akik megértik egy összehangolt csapatmunka fontosságát.
A Pegazusban elköltött reggeliben gyanús adalékanyagot kezdett el sejteni a félszemű azután, hogy Gabrien felvetésére nem csak Janey és az út utolsó szakaszán melléjük szegődőek fordultak nyitottsággal, hanem a seftkirálynő maga is érdeklődését fejezte ki némi fegyveres edzés irányába. Ez volt az a pillanat, amikor Khan befejezettnek tekintette az étkezést és a harmadik kupa mézsört inkább a "Világ Szíve" feliratú asztalon hagyta. Mint Amon Ruadhon tette volt több ízben, az asztalbontást követően most is elintézendő feladatokra hivatkozván kimenti magát a Barakkba vonulás előirányzása alól. Rossz nyelvek joggal súghatnának össze háta mögött, hogy ez is csak egy, azon átlátszó módszerei közül, amelyekkel rendre félretolná magától a felelősségteljes munka kötelességét. Tíz esetből úgy kilencszer még szögfejen is találna az a kalapács, de most kivételesen tényleg van valami, ami a városba lépése óta foglalkoztatja, így amíg Gabrien vezetésével a többiek elbutáskodnak a Barakk falai közt, addig a rókaképű is nyugodtan a végére járhat ügyének. Búcsúja tehát korántsem permanens, Rilait kéretlenül is ellátja néhány intelemmel arra vonatkozóan, hogy becses-nemes alfelét milyen minőségében szeretné viszontlátni, aztán legközelebb már csak néhány fertályóra múltán találkoznak újra.
Addigra elég kipirultnak néznek ki ahhoz, hogy valóban azt a benyomást keltsék, hogy nem pusztán a levegőt hasítgatták agyatlanul, hanem megpróbáltak valamit megérteni abból, amit Gabrien átadhat ily rövid idő alatt. Janemitát már látta harcolni, a lány lőfegyverrel tisztességesen bánt, amikor legutóbb szüksége volt rá, A`frad meg valószínűleg a mestere nyomdokaiba fog lépni és valami benga nagy kardot választ legjobb cimbijének. A másik két idegen számára olyannyira idegen, hogy a nevüket is elfeledte. És Rilai.
Tőrbűvölőnek éppenséggel el tudná képzelni, komisz módja a fegyverforgatásnak, ha megvan valakiben hozzá a gyorsaság és precizitás. Van ugyan még néhány feltétele a harcmodor sikeres alkalmazásának, de mindent csak módjával, ez az első óra és ki tudja, hogy a tanítómester leckéje után kinek marad kedve beiratkozni az egész kurzusra.*
- Meg a lóf... - Beharapja száját, és egy huszárvágással alternatív befejezést kreál a mondatnak.* - Azta! - *Hirtelen akart kibukni belőle a dolog, amikor meghallotta, hogy Gabrien máris tanítónak szánná őt is. Rilait szívesen fogadná tanítványául, de a nő irányába pofátlan-leplezetlen módon részrehajló, ezt nem észrevenni olyan volna, mint a félszemű vállán tollászkodó hollóról azt vélni, hogy az egy tehén.*
- Háborúsat játszotok? Ki áll nyerésre? - *A markában tartott papirost összegyűri és nadrágzsebébe ejti. Kapott egy nevet és egy címet, számára a mai nap máris produktív, így most kíváncsi, hogy egészen idáig a csoport "izmosabb" létszámot tartalmazó fele mivel töltötte el pontosan idejét.*
- Viselkedj szépségem, ha ez az oroszlán - *Sandít ravaszan Gabrienre - le akarja harapni a fejed, még elé kell állnom, hogy megállítsam.
2681. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:30:52
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:30:52
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Niras//
-Téged? A legkevésbé sem vagy közhelyes, hasonló dolgokban utazunk, bár a célunk lehet különbözik, de több közös is van bennünk. ~Más kurtizánokkal már találkoztam, meg selyemfiúkkal is, de egyik se volt ennyire érdekes, mint most ő.~
-Ugyan azt ne mondd, hogy elkeserít a dolog, a tánc miatt már megérte összefutnunk! *Mondja boldogan, hisz a tánc közben sosem érezte magát ilyen szabadon még partnerrel, egyedül teljesen más a helyzet.*
~Szerencsére az esze a helyén marad, lássuk meddig.~
*Vállaival hullámozva jobbra majd balra bújik hátra Nirashoz, majd hullámzó testével el kezd lefelé csúszni, ahogy térdeit behajlítja kissé, majd pucsítva fenekével egyenesíti ki lábait és homorít kissé előre dőlve felsőtestével, hogy körkörös riszálással vissza térjen csípője eredeti helyére, ahonnan indult. Ekkor megfordul és mellkasával is hozzá simul, folytatva a csípőtáncát továbbra is. Kezével végig simít a férfi fekete haján, majd arcán, egész közel hajolva hozzá. Kívánatosan néz szemeibe, de nem kezdeményez semmi többet, ha táncolni akar, hát táncoltassa őt tovább Niras, ahogy akarja, de ha másra vágyik, akkor kezdeményezzen ő is úgy gondolja Myna.* ~Bár Riq, ha megtudja ki fog nyírni, persze ha megtudná... de talán nála is hasonló a helyzet, mint Ryrrossal volt egyszeri alkalom és semmi érzelem, így nem lehet belőle komolyabb gond.~
-Téged? A legkevésbé sem vagy közhelyes, hasonló dolgokban utazunk, bár a célunk lehet különbözik, de több közös is van bennünk. ~Más kurtizánokkal már találkoztam, meg selyemfiúkkal is, de egyik se volt ennyire érdekes, mint most ő.~
-Ugyan azt ne mondd, hogy elkeserít a dolog, a tánc miatt már megérte összefutnunk! *Mondja boldogan, hisz a tánc közben sosem érezte magát ilyen szabadon még partnerrel, egyedül teljesen más a helyzet.*
~Szerencsére az esze a helyén marad, lássuk meddig.~
*Vállaival hullámozva jobbra majd balra bújik hátra Nirashoz, majd hullámzó testével el kezd lefelé csúszni, ahogy térdeit behajlítja kissé, majd pucsítva fenekével egyenesíti ki lábait és homorít kissé előre dőlve felsőtestével, hogy körkörös riszálással vissza térjen csípője eredeti helyére, ahonnan indult. Ekkor megfordul és mellkasával is hozzá simul, folytatva a csípőtáncát továbbra is. Kezével végig simít a férfi fekete haján, majd arcán, egész közel hajolva hozzá. Kívánatosan néz szemeibe, de nem kezdeményez semmi többet, ha táncolni akar, hát táncoltassa őt tovább Niras, ahogy akarja, de ha másra vágyik, akkor kezdeményezzen ő is úgy gondolja Myna.* ~Bár Riq, ha megtudja ki fog nyírni, persze ha megtudná... de talán nála is hasonló a helyzet, mint Ryrrossal volt egyszeri alkalom és semmi érzelem, így nem lehet belőle komolyabb gond.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361