//Szinkronizálva//
*Az ömlengésre a harctanulásról nem válaszol, próbál minél közömbösebb arcot vágni, elfojtani minden ezzel kapcsolatos érzést, mert nem akar rosszat szólni. Erre tanították és nevelték, most pedig nagyon jó hasznát veszi.
Nem is igazán tudja, hogy miért dühös. Talán mert olyasmit kényszerítenek rá, amit nem szeretne.
Hallgatja, hogy mit mond az Őrmester, és apró bólogatással jelzi, hogy bizony igaza van.*
~Ezt a ruhát nem rendbe kellene tenni, hanem újat kellene csináltatni.~
*Elvégre még az anyagaga sem a legjobb, de hát ő nem szólhat bele a városőrök életébe, így illedelmesen várakozik ugyan azzal az érzelemmentes arccal, mint eddig.*
- Igen, kielégítő!
*Bólint, elvégre Freshko sokkal ügyesebb a harcban, mint Aleimord.*
- A gyakorlás mindenképpen rám fér, hiszen ilyen technikával nem sokra mennék éles helyzetben. Azonban ha engem kérdez, szívesebben látogatom meg a könyvtárat, mint a Gyakorlóteret. Ne vegye sértésnek, nem azért mondtam, mert nem megfelelő a felszereltség, tudja, nem igazán kedvelem az ilyesmit.
*Úgy beszél, ahogyan egy másik nemessel is beszélne. Szereti, ha az emberek, vagy jelen esetben félvérek fontosnak érzik magukat a közelében. Több mindent lehet elérni így, mintha tiszteletlen lenne másokkal alacsony rangjukra hivatkozva. Persze egy őrmester nem számít alacsony rangúnak, sőt ellenkezőleg. Azért ez a kis gondolat rá is igaz.*
- Én is örültem!
*Bólint Freshko felé.*
- Még felkereslek. Vennék néhány órát.
*A családja ettől biztosan dobna egy hátast. Ha venne néhány leckét ettől a fajtársától, akkor biztosan sokkal stabilabb lábakon állna az öröksége. Az volt az ősei egyik feltétele, hogy tanuljon meg harcolni. Azzal érveltek, hogy ha ráhagyják az örökséget, és Aleimord meghal egy háborúban, akkor az nem lenne túl jó hatással a családjuk jövőjére.*
~Minél idősebbek, annál bolondabbak is.~
- Nem gond, megértem.
*Ereszt el egy megnyerő mosolyt az őrmester felé, vagy valami hasonlót. A lelke mélyén még örül is, hogy a közlegény elment. Ilyen borzalmas időtöltésből egyelőre ennyi elég is volt a nemesnek.
Újabb őrmester érkezik, megzavarva ezzel Aleimord gondolatmenetét. Figyeli a kialakuló jelenetet, kicsit szúrós szemmel nézi az elharapódzó indulatokat. Ugyanis abban az unalmas nyugodt világban, amiben ő él, már az ilyesmi is annak számít.
Megérkezik a küldönc, na ő az, akivel Aleimord egyáltalán nem foglalkozik, tudomást sem vesz a létezéséről.
Mikor Syd éppen elköszönne eszébe jut valami. Ha részt venne ebben a küldetésben, és otthon megtudnák, akkor semmi sem állná útját az örökségnek.*
- Kérem, várjon egy kicsit!
*Kiált, majd Sydnarus után indul. Ha sikerül utolérnie, akkor folytatja.*
- Ugyan nem értek a harchoz, de úgy látom, hogy fontos dologról van szó. Nem szeretnék akadékoskodni, de úgy érzem, hogy elkel a segítség.
*Nem megy be az irodába, megáll az ajtóban.*
- Persze nem hiszem, hogy rám vannak szorulva, de azért vegyék fontolóra.