//Második szál//
//Sunuko//
*Sokáig térdel a porban. Nem szokott ilyetén harcokhoz, ennyivel nagyobb és erősebb ellenféllel meg pláne nem. Igyekszik felidézni az utolsó küzdelmet, amit kénytelen volt megvívni.
Egy rohadék kis ember kölyök volt, aki túlságosan is ráfüggött a mákgubóra. Pontosabban az abban lévő nyalánkságra. Akkoriban még kevesen ismerték az előállítás mesterségét és az elf nőstény volt az egyik. Késsel és ököllel próbálta elvenni, ami őt illeti, s ugyanilyen amatőr vagdalkozás lett belőle. Aznap egy lerúgott vesével és sok vágással tért nyugovóra.
Ma is ugyanúgy fáj mindene, mint akkor. A legrosszabb a rohadt verejték és a por, mely nyálasan tapad bőrére. Úgy érzi számára ennyi volt, de büszkesége túl erős, hogy ő adja fel előbb. Nem tudja, mit akar ezzel bizonyítani. Még kínosabb lenne, ha egy gyakorlóharc során köhögné ki a lelkét, mintha egy rendes harcban küzdene az életéért. Azt meg kell vallani, hogy ő sohasem tenne ilyet. Bolond, aki egy eszméért él és hal meg.
Ha szerencséje van, akkor Sunuko elég fáradt ahhoz, hogy ne folytassa ezt a párbajt. Khrosas nem veszi le róla a szemét, még akkor sem, ha csípi az izzadtság és elhomályosítja a kimerültség. Látja, hogy már nem olyan a védekező helyzete, mint korábban. Nem az a délceg, daliás lovag, akik a könyvekben és írásokban szerepelnek. Nehéz elhinni, hogy ők is sebezhetők, hogy ők is halandóak, mint gyarló Khrosas.
Fel akar állni, hátha a nőstény nem látja jól és a férfi támadni fog. Fel akar állni, hogy felkészüljön, hogy üthessen, rúghasson és haraphasson, ha kell, mint egy felbőszített kismacska. Mert több ereje neki sincsen. Térdellő lábát előrehúzza, de kicsúszik a por a lába alól és újra térdére rogy. Összeszorítja a fogát, nem csak a fájdalomtól, hanem attól a tudattól, hogy az ember ezt látta és tudja, hogy túl fáradt a védekezéshez. Már elkönyveli vereségét, amikor nem várt dolog történik.
Meglepődik a dolgon. Meglepődik és megkönnyebbül, amitől azonnal hátra vetődik a fenekére. Lábait törökülésbe hajtja és karjára támaszkodik.*
- Hála érte… *Suttogja maga elé, majd gyors torokköszörülés után válaszol.*
- De lehetne. *Mosolyog. Ez a harc sosem volt komoly és akármikor feladhatta volna, mégis komolyan vette és most örül, hogy vége.* Nagyon jól küzdöttél. Köszönöm a lehetőséget. *Teszi még hozzá. Ezek után már nem vágyik másra csak egy jó meleg, puha ágyra, egy meleg italra és egy meleg fürdőre. Nemesi élet lesz.*