Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 122 (2421. - 2440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2440. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 13:36:56
Üzenet elküldve: 2015-07-10 13:36:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
//Medliel, Sugnir//
*Talán tényleg hülyeség volt a hajtúrás közben olyan könnyelműen megvillantani gyűrűjét. A nőstény és a törpe arcjátéka elárulja, hogy felettébb különösnek vélik. Fejben már százszor agyonverte már magát, átkozva a meggondolatlanságát, meg azt, hogy így talán egy egy (vagy több) éjszakás kalandot is a kukába hajított. De még nincs minden veszve, és talán Medliel tényleg izgatónak találja a dolgot. Nos, az mindenesetre meglepő fordulat lenne.
Felcsendül egy kérdés. Talán ki akarja csikarni belőle, hogy bérgyilkos volt? A férfi újra a nőstény szemébe néz, elmosolyodik, és foghéjról veti oda válaszát.*
- Matrónákat, rangosabb mélységieket.
*Végül is ez igaz, hiszen többnyire nemesek fogadták fel arra, hogy öljön meg más nemeseket. Igaz, nem ő volt a mélység legjobb bérgyilkosa, sőt, talán a legjobb ötvenben sem volt benne, de jó volt, precíz, megbízható, és gyors.
Olybá tűnik, fajtársának nincs több kérdése felé intézve. Ezt nagyon nem is bánja, elég kellemetlen helyzetbe keveredett saját maga által, így még egy szimpla beszélgetésben is van valami necc. Ahogy Medlielre néz, az elárulja, kívánja a nőstényt, talán annál is több, és nem szeretné, hogy a múltja miatt elcsessze.
A helyzetből Sugnir menti ki, aki felhozza a fogadó ötletét. Helyeselve bólogat, neki is jól jönne egy ital. Meg egy szóterelés.*
- Igyunk hát, jól jönne lemosnom az út porát.
*Ekkor az aranyszín szempár újra Medlielre siklik.*
- És talán kivehetnék egy szobát, jól esne egy kis... pihenés.
//Medliel, Sugnir//
*Talán tényleg hülyeség volt a hajtúrás közben olyan könnyelműen megvillantani gyűrűjét. A nőstény és a törpe arcjátéka elárulja, hogy felettébb különösnek vélik. Fejben már százszor agyonverte már magát, átkozva a meggondolatlanságát, meg azt, hogy így talán egy egy (vagy több) éjszakás kalandot is a kukába hajított. De még nincs minden veszve, és talán Medliel tényleg izgatónak találja a dolgot. Nos, az mindenesetre meglepő fordulat lenne.
Felcsendül egy kérdés. Talán ki akarja csikarni belőle, hogy bérgyilkos volt? A férfi újra a nőstény szemébe néz, elmosolyodik, és foghéjról veti oda válaszát.*
- Matrónákat, rangosabb mélységieket.
*Végül is ez igaz, hiszen többnyire nemesek fogadták fel arra, hogy öljön meg más nemeseket. Igaz, nem ő volt a mélység legjobb bérgyilkosa, sőt, talán a legjobb ötvenben sem volt benne, de jó volt, precíz, megbízható, és gyors.
Olybá tűnik, fajtársának nincs több kérdése felé intézve. Ezt nagyon nem is bánja, elég kellemetlen helyzetbe keveredett saját maga által, így még egy szimpla beszélgetésben is van valami necc. Ahogy Medlielre néz, az elárulja, kívánja a nőstényt, talán annál is több, és nem szeretné, hogy a múltja miatt elcsessze.
A helyzetből Sugnir menti ki, aki felhozza a fogadó ötletét. Helyeselve bólogat, neki is jól jönne egy ital. Meg egy szóterelés.*
- Igyunk hát, jól jönne lemosnom az út porát.
*Ekkor az aranyszín szempár újra Medlielre siklik.*
- És talán kivehetnék egy szobát, jól esne egy kis... pihenés.
2439. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:13:50
Üzenet elküldve: 2015-07-10 12:13:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
// Dhoros, Medliel//
~Egyedül, mint a szellő?~*Elég nehezen viseli, hogy alig érti, amiről szó van. Hiába a könyvek, hiába a sok tanulás, egy sötételfről csak egy sötételf mesélhetett volna neki, erre viszont nem volt alkalma, egészen mostanáig. Ugyan nincs kőbe vésve az esemény, attól ő még írhat róla egy újabb könyvet, már ha egyszer végez, vagy egyáltalán elkezdi az orkok történelmével kapcsolatos teóriáját.
A kardját lerakja, ahogy a pajzsát is megtámasztja valami erre alkalmas helyen, csak hogy elővegye a pipáját. Megtömi dohánnyal az eszközt, majd rágyújt, és mosolygós arccal, de érdeklődő tekintettel figyeli a párost. Medliel lehajol hozzá, és eddig elrejtett, vagy nem is létező kedvességet sugároz Sugnir felé, ami meglepi.*~Talán a hím hozta volna ki ezt belőle?~*Hümmög egyet, de azért bólint egyet a nősténynek, hogy felfogta, amit mondott, és így már sokkal érthetőbb az előbbi megjegyzése.*~Talán a nőstények vérében van az uralkodás iránti vágy, és ha ez megvan, akkor kielégültségükben még kedvesek is lesznek. Igen, ez megmagyarázná Medliel viselkedését.~*Nagyot sóhajt, miután kifújta a pipa füstjét a száján.*~Igen, ha jól emlékszem, akkor az asszonyok uralkodtak odalenn.~
*Közben észreveszi, hogy már nem is a párost figyeli, hanem a földet bambulja gondolkodás közben, ezért felemeli a fejét, hogy újra a két mélységit nézhesse.
Ahogyan Medliel is, ő is ismerősnek találja a gyűrűt, de sokkal jobban izgatja az asszony reakciója, amit még ő odalentről is nagyon jól leolvas az arcáról. Krákog egyet, majd kiköpi oldalra a torkából felköhögött cuccot, majd tovább pipázik.
Közben el is felejtette, hogy Dhoros és közte lett felajánlva egy párbaj, amit szerencséjére a hím el is utasított. Nem bolond ő, habár valahol még a férfi szavai is bántják törp büszkeségét, tudja, hogy igen rövid, és egyoldalú küzdelem lenne.*~Egy elf, aki csak a harchoz ért egy törp ellen, aki ifjúkora óta nem fogott fegyvert.~*Gyengén meg is rázza a fejét, majd észreveszi, hogy végre hozzá szólnak, no nem mintha ő nem lett volna el eddig nagyon jól külső szemlélőként.*
-Értek én a fegyverekhez hölgyem, csak forgatni nem tudom őket.
*Nagyot nevet saját viccén, még akkor is, ha ezzel magáról mondott rosszat, de hát mit tehet a törp, ha a könyvekhez jobban ért, mint a kardhoz?*
-Mit keresek itt? Sose tudni, mikor akadok olyan teremtésekbe, akikkel érdemes egy jót beszélgetni. Jut eszembe, van egy nagyon jó fogadó itt a városban, nem akarunk meginni egyet? A majdnem párbajozástól eléggé megszomjaztam.
// Dhoros, Medliel//
~Egyedül, mint a szellő?~*Elég nehezen viseli, hogy alig érti, amiről szó van. Hiába a könyvek, hiába a sok tanulás, egy sötételfről csak egy sötételf mesélhetett volna neki, erre viszont nem volt alkalma, egészen mostanáig. Ugyan nincs kőbe vésve az esemény, attól ő még írhat róla egy újabb könyvet, már ha egyszer végez, vagy egyáltalán elkezdi az orkok történelmével kapcsolatos teóriáját.
A kardját lerakja, ahogy a pajzsát is megtámasztja valami erre alkalmas helyen, csak hogy elővegye a pipáját. Megtömi dohánnyal az eszközt, majd rágyújt, és mosolygós arccal, de érdeklődő tekintettel figyeli a párost. Medliel lehajol hozzá, és eddig elrejtett, vagy nem is létező kedvességet sugároz Sugnir felé, ami meglepi.*~Talán a hím hozta volna ki ezt belőle?~*Hümmög egyet, de azért bólint egyet a nősténynek, hogy felfogta, amit mondott, és így már sokkal érthetőbb az előbbi megjegyzése.*~Talán a nőstények vérében van az uralkodás iránti vágy, és ha ez megvan, akkor kielégültségükben még kedvesek is lesznek. Igen, ez megmagyarázná Medliel viselkedését.~*Nagyot sóhajt, miután kifújta a pipa füstjét a száján.*~Igen, ha jól emlékszem, akkor az asszonyok uralkodtak odalenn.~
*Közben észreveszi, hogy már nem is a párost figyeli, hanem a földet bambulja gondolkodás közben, ezért felemeli a fejét, hogy újra a két mélységit nézhesse.
Ahogyan Medliel is, ő is ismerősnek találja a gyűrűt, de sokkal jobban izgatja az asszony reakciója, amit még ő odalentről is nagyon jól leolvas az arcáról. Krákog egyet, majd kiköpi oldalra a torkából felköhögött cuccot, majd tovább pipázik.
Közben el is felejtette, hogy Dhoros és közte lett felajánlva egy párbaj, amit szerencséjére a hím el is utasított. Nem bolond ő, habár valahol még a férfi szavai is bántják törp büszkeségét, tudja, hogy igen rövid, és egyoldalú küzdelem lenne.*~Egy elf, aki csak a harchoz ért egy törp ellen, aki ifjúkora óta nem fogott fegyvert.~*Gyengén meg is rázza a fejét, majd észreveszi, hogy végre hozzá szólnak, no nem mintha ő nem lett volna el eddig nagyon jól külső szemlélőként.*
-Értek én a fegyverekhez hölgyem, csak forgatni nem tudom őket.
*Nagyot nevet saját viccén, még akkor is, ha ezzel magáról mondott rosszat, de hát mit tehet a törp, ha a könyvekhez jobban ért, mint a kardhoz?*
-Mit keresek itt? Sose tudni, mikor akadok olyan teremtésekbe, akikkel érdemes egy jót beszélgetni. Jut eszembe, van egy nagyon jó fogadó itt a városban, nem akarunk meginni egyet? A majdnem párbajozástól eléggé megszomjaztam.
2438. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:38:59
Üzenet elküldve: 2015-07-10 11:38:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Tárnák mélyére...//
// Dhoros,Sugnir//
- Az már egy felajánlás volt, hogy odajöttél. Rátermettségre utal.
* Hajol le a törpéhez, hogy szem magasságba kerüljön vele. Még egy őszinte mosoly is kiül az arcára. Med ezt inkább afféle elismerésnek szánja most, mint gúnyolódásnak. Kevesen veszik a bátorságot, hogy csak így dacolva a gyilkos pillantással odamerészkedjenek egy mélységihez. Inkább félreköpnek, vagy megvetéssel fordulnak felé. Arcukon undorral, szívükben félelemmel. Legbelül mindig is undorral gondolt a felszíniekre, de a kényszer megtanította, hogy hallgasson, s tűrjön. Igazából, így belegondolva neki is jobb lenne a sajátjai között. S ehhez ne ártana, ha itt lenne az a Bestia. Nem mintha a mellette álló hím nem lenne kedvére való, hogy egy ideig társául szegődjön.
Felegyenesedik, hogy Dhor szemeibe nézzen, mikor az beszél.
- Ez igazán hízelgő. * mosolyodik el, s valóban az eddig minden egyes szavával csak megerősíti Medet, abban a tudatába, hogy valóban tökéletes hím, aki tudja hol a helye. Tehetne vele bármit. Nem tartja gyávának, tudja jól maga is, hogy kiegyenlítetlen küzdelem lenne, s hogy nem méltó ellenfél számára a törpe. De, játszadozni, mint cica az egérrel, bőven jó lett volna. Miközben ő, jól szórakozik. Kissé félre húzza ajkait, s aprót ránt a vállán. Nem erőszakoskodik. Mégis van benne valami, ami nem hagyja nyugodni a nőstényt. *
~” Egyedül, mint a szellő.” „ Ölni…” ~ mind olyan szavak, melyek nem meglepőek egy maguk fajta szájából. Kevesen vannak, akik párban járnak. Jó maga is csak azért, mert az élet úgy hozta. De, addig maga is csak egy kósza szellő volt. Bár, sosem hajszolta, hogy ölhessen, megtalálta az alkalom őt arra, hogy megtehesse, így nem érzet különösebb hiány érzetett. Viszont fajához, sokszor kötik ezt a szót a kínzás, szenvedés mellé. Jó gyilkosok és nyomkövetők, árnyékban meglapuló halálok ők mindannyian. Mégis fura, hogy így nyíltan vallja elpuhulását, hisz büszkeségükről is szólnak mesék. Melyek nem csak kitalált rímek. Félő, hogy valamit ebből elvesztett valamit, az ifjú harcos.
Még el is gyönyörködne újra a mozdulatban, melyet produkál a hím. Egy megszakított morgás…Valami csillanni látszik a Dhoros ujján. Nem csak egy egyszerű gyűrű az. Látott már olyat, de még nem tudja pontosan hol, s mikor. De, ismerős a hálóját fonó pók jelképe. Ha a hím figyeli, a türkiz szemekben felismerést láthat, mely furcsa így a tanácstalan arcot látva. Majd összeszűkült szemekkel néz a borostyán szemekbe. *
- S mondd kit szolgáltál ezelőtt? * teszi fel az egyszerű, de lényegre törő kérdést. Hangjából kiérződik a kíváncsiság, még fejét is félre biccenti. *
- És egy magadfajta törpe, mit keres itt? Mármint, olyan, aki nem ért a fegyverekhez, viszont annál jobban forgatja a könyveket és a szavakat. * kérdez rá ő is. Hisz már a hím, érdeklődött felőle. Bár, elég fura kis alak. Mintha, nem is ezen a földön járna. *
// Dhoros,Sugnir//
- Az már egy felajánlás volt, hogy odajöttél. Rátermettségre utal.
* Hajol le a törpéhez, hogy szem magasságba kerüljön vele. Még egy őszinte mosoly is kiül az arcára. Med ezt inkább afféle elismerésnek szánja most, mint gúnyolódásnak. Kevesen veszik a bátorságot, hogy csak így dacolva a gyilkos pillantással odamerészkedjenek egy mélységihez. Inkább félreköpnek, vagy megvetéssel fordulnak felé. Arcukon undorral, szívükben félelemmel. Legbelül mindig is undorral gondolt a felszíniekre, de a kényszer megtanította, hogy hallgasson, s tűrjön. Igazából, így belegondolva neki is jobb lenne a sajátjai között. S ehhez ne ártana, ha itt lenne az a Bestia. Nem mintha a mellette álló hím nem lenne kedvére való, hogy egy ideig társául szegődjön.
Felegyenesedik, hogy Dhor szemeibe nézzen, mikor az beszél.
- Ez igazán hízelgő. * mosolyodik el, s valóban az eddig minden egyes szavával csak megerősíti Medet, abban a tudatába, hogy valóban tökéletes hím, aki tudja hol a helye. Tehetne vele bármit. Nem tartja gyávának, tudja jól maga is, hogy kiegyenlítetlen küzdelem lenne, s hogy nem méltó ellenfél számára a törpe. De, játszadozni, mint cica az egérrel, bőven jó lett volna. Miközben ő, jól szórakozik. Kissé félre húzza ajkait, s aprót ránt a vállán. Nem erőszakoskodik. Mégis van benne valami, ami nem hagyja nyugodni a nőstényt. *
~” Egyedül, mint a szellő.” „ Ölni…” ~ mind olyan szavak, melyek nem meglepőek egy maguk fajta szájából. Kevesen vannak, akik párban járnak. Jó maga is csak azért, mert az élet úgy hozta. De, addig maga is csak egy kósza szellő volt. Bár, sosem hajszolta, hogy ölhessen, megtalálta az alkalom őt arra, hogy megtehesse, így nem érzet különösebb hiány érzetett. Viszont fajához, sokszor kötik ezt a szót a kínzás, szenvedés mellé. Jó gyilkosok és nyomkövetők, árnyékban meglapuló halálok ők mindannyian. Mégis fura, hogy így nyíltan vallja elpuhulását, hisz büszkeségükről is szólnak mesék. Melyek nem csak kitalált rímek. Félő, hogy valamit ebből elvesztett valamit, az ifjú harcos.
Még el is gyönyörködne újra a mozdulatban, melyet produkál a hím. Egy megszakított morgás…Valami csillanni látszik a Dhoros ujján. Nem csak egy egyszerű gyűrű az. Látott már olyat, de még nem tudja pontosan hol, s mikor. De, ismerős a hálóját fonó pók jelképe. Ha a hím figyeli, a türkiz szemekben felismerést láthat, mely furcsa így a tanácstalan arcot látva. Majd összeszűkült szemekkel néz a borostyán szemekbe. *
- S mondd kit szolgáltál ezelőtt? * teszi fel az egyszerű, de lényegre törő kérdést. Hangjából kiérződik a kíváncsiság, még fejét is félre biccenti. *
- És egy magadfajta törpe, mit keres itt? Mármint, olyan, aki nem ért a fegyverekhez, viszont annál jobban forgatja a könyveket és a szavakat. * kérdez rá ő is. Hisz már a hím, érdeklődött felőle. Bár, elég fura kis alak. Mintha, nem is ezen a földön járna. *
2437. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 03:10:38
Üzenet elküldve: 2015-07-10 03:10:38
ÚJ
![>Puir Certol [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3494_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hűségpróba//
*Lenne még egy pár ő magát lealacsonyító megszólalása, de inkább nem szólal meg. Kicsit nehéz dolga lenne a tisztnek hogy ha olyan családba született volna ahol hagyományként szinte minden újszülöttnek ajándékoznak egy ilyen állatot, akikkel együtt felnőnek. Így nehéz dolga lenne az ügyben hogy nem tartana veszélyes állatot...
Nem nagyon kap választ a további kérdéseire, úgyhogy a kezdeti kudarcok után hamar föladja. Helyette azt nézi mi történik körülötte. A Rugdosó a tisztnek súg valamit, ami Puirnak egyáltalán nem tetszik. Főleg mivel számára nagyon sunyi az a mosoly... Nem akarja megtudni milyen szörnyűséget talált ki a katona, de hamarosan úgy is meg fogja tudni. Viszont az, hogy Kackac-ot nem ölték meg rögtön, reményt ébreszt benne. ~Lehet hogy az miatt élheti túl?~ Már-már hálát is kezdene érezni a férfi iránt, viszont amint meghallgatja a tiszt "ultimátumát", minden jóérzése elszáll.*
-Azt mondja 10 napig, úgy hogy nem kapok élelmet? Maga szerint egy ember akár túl tudja így élni?! És mit bizonyít Kackac szelídségén, ha én éhen halok?
*Nem hallott még olyat hogy valaki 6-7 napnál tovább életben maradt volna élelem nélkül. És akik addig bírták, azok is életerős emberek voltak, ő maga meg egy viszonylag fiatal, sovány fiú. Hiába gondolja magát többnek, ez a valóság. Akár egyedül, akár Kackaccal 10 napig esélye sincsen.
Ahogy bekerülnek a cellába, a remény egy kis foszlányába kapaszkodik. Hogy túléli. Nem is aggódik Kackac miatt, a nagyobb termetű állatok huzamosabb ideig is kibírják élelem nélkül... Bár nem 10 napig, de hát az ő Djh'Ibou-jának nem is kell vadásznia. Ha kikerül innen, akkor majd erőre kaphatnak. Az miatt sem aggódik hogy az állat éhségében megtámadná. Lehet hogy rosszul teszi, de bízik abban hogy több évig együtt élt vele. Ő maga nevelte, ő maga gondozta. De a 10 nap élelem megvonást nem tudja értékelni...
Ha egyedül maradnak, letelepedik valahova, ha van ilyen, akkor valami ágyfélére. Kackac követi, és macskához méltóan melléfekszik. Mintha ő maga is érezné hogy most rossz idők következnek...*
*Lenne még egy pár ő magát lealacsonyító megszólalása, de inkább nem szólal meg. Kicsit nehéz dolga lenne a tisztnek hogy ha olyan családba született volna ahol hagyományként szinte minden újszülöttnek ajándékoznak egy ilyen állatot, akikkel együtt felnőnek. Így nehéz dolga lenne az ügyben hogy nem tartana veszélyes állatot...
Nem nagyon kap választ a további kérdéseire, úgyhogy a kezdeti kudarcok után hamar föladja. Helyette azt nézi mi történik körülötte. A Rugdosó a tisztnek súg valamit, ami Puirnak egyáltalán nem tetszik. Főleg mivel számára nagyon sunyi az a mosoly... Nem akarja megtudni milyen szörnyűséget talált ki a katona, de hamarosan úgy is meg fogja tudni. Viszont az, hogy Kackac-ot nem ölték meg rögtön, reményt ébreszt benne. ~Lehet hogy az miatt élheti túl?~ Már-már hálát is kezdene érezni a férfi iránt, viszont amint meghallgatja a tiszt "ultimátumát", minden jóérzése elszáll.*
-Azt mondja 10 napig, úgy hogy nem kapok élelmet? Maga szerint egy ember akár túl tudja így élni?! És mit bizonyít Kackac szelídségén, ha én éhen halok?
*Nem hallott még olyat hogy valaki 6-7 napnál tovább életben maradt volna élelem nélkül. És akik addig bírták, azok is életerős emberek voltak, ő maga meg egy viszonylag fiatal, sovány fiú. Hiába gondolja magát többnek, ez a valóság. Akár egyedül, akár Kackaccal 10 napig esélye sincsen.
Ahogy bekerülnek a cellába, a remény egy kis foszlányába kapaszkodik. Hogy túléli. Nem is aggódik Kackac miatt, a nagyobb termetű állatok huzamosabb ideig is kibírják élelem nélkül... Bár nem 10 napig, de hát az ő Djh'Ibou-jának nem is kell vadásznia. Ha kikerül innen, akkor majd erőre kaphatnak. Az miatt sem aggódik hogy az állat éhségében megtámadná. Lehet hogy rosszul teszi, de bízik abban hogy több évig együtt élt vele. Ő maga nevelte, ő maga gondozta. De a 10 nap élelem megvonást nem tudja értékelni...
Ha egyedül maradnak, letelepedik valahova, ha van ilyen, akkor valami ágyfélére. Kackac követi, és macskához méltóan melléfekszik. Mintha ő maga is érezné hogy most rossz idők következnek...*
2436. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-10 01:09:17
Üzenet elküldve: 2015-07-10 01:09:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Olybá tűnik, még gyakorta fognak felfelé ívelődni a szemöldökei, ugyanis Lorew szinte minden kijelentésével enyhe megilletődésre bírja a fúriát. No nem a megrökönyödés végett, hanem mert csodálja, hogy létezik olyan létforma ezen a rettentően unalmas világon, aki hosszú távon képes szórakoztatni fenséges mivoltát. Persze nincsen nehéz dolga a mágusnak, a többiekhez képest egy rothadt virág az út közepén is üdítő eseményként hatna Dayriára, de azért be kell látni, a szarkazmust már-már mesterien űzi a férfi.*
- Érdekes a hozzáállása, halandó lévén. *Sóhajt egyet, miközben oldalra pillant, keresve a többiek vagy bárki más társaságát, aki nem a varázstudó, természetesen ez csak a látszat. Halandó, fiatal hölgyként bizony zavarnia kell egy hasonló kijelentésnek, nemesként pedig egyenesen sértőnek szükséges elkönyvelnie magában, mert hát minden pénzes fattyú úgy képzeli, ők fölötte állnak még a múlandó létformának is.
~Vásári majmok díszkalapban...~
Tudna még zsörtölődni a világ vagyonos rétegének szánalmasan pökhendi viselkedésén, azonban most a mágus foglalja le a figyelmét, aki a szemrevaló porhüvelyben lappangó rémségnek igen csak a kedvére tesz. Szolgalelkűsége mellett akár egy hozzá hasonlótól is származhatnának merész kijelentései és gondolatai, persze nem hagyja azért túlzottan lenyűgözni magát, éppen csak kihasználja egy üdítő porszem közjátékát az eddig egyre unalmasabban alakuló kalandjukban.*
- Ha jobban belegondolok, kedves Lorew, míg Ön és a gnóm mágus fel nem tűnt, mind Argus, mind a tanítványa normálisan viselkedett, nem osztogattak gyanakvó pillantásokat, és cselekedeteik sem hatottak furcsának. Talán az őrült mágus tehet a változásról, de az már a maga megérkeztével beállt. Tán épp Ön és az összeesküvés elméletei azok, melyektől óvakodnom kellene. Könnyedén gondolhatnám, hogy csupán hitegetni óhajt, elválasztani a többiektől, elvégre most mi történt? *Billenti oldalra a fejét enyhén, miközben érdeklődéstől csillanó tekintetét a varázstudóra függeszti. Tisztában van vele, hogy Argus már korábban is mutatta jeleit ama bizonyos őrületnek, de hát az teljesen más okból történt, mint ahogyan azt Lorew szépen kigondolta magának, így nem is kell tudnia róla.
Kétkedésével nincs egyéb célja ebben a pillanatban, minthogy tovább zavarja a mágus gondolatait, kíváncsian várva, hogy paranoid képzetei saját magát is hibásnak billogozhatják, vagy pusztán ostobának titulálva a lányt, hagyná hátra meghalni? Voltaképpen bármelyik eshetőséget kinézné a férfiből, épp azért érdekli oly' nagyon, mi lesz rá a felelete.
Ami pedig az entitásokat magában foglaló, mondhatni szenvedély betegségét illeti, Dayria kiélezett figyelemmel hallgatja végig a varázstudó elbeszélését. Igazából rendkívüli módon legyezgeti a hiúságát, hogy nyilvánvalóan róla beszél a férfi, még ha most nincs is tudatában ennek, illetve találgatásai puszta agyszülemények csupán. Nem is kell tudnia róla, valószínűleg jó ideig nem is fog, mert hiába a lelkesedése fenséges személye iránt, egyelőre egy megbízhatatlan idiótának tetszik a lény szemeiben, aki talán örömében minden boldogtalannak tovakiabálná legféltettebb titkát. Ki kell még puhatolnia, mennyire szolgalelkű is ez a Lorew, és látszólagos magabiztossága ellenére mennyire félné magasztosságát. Nos, sosincs korán belekezdeni.*
- Mondja csak, Lorew... Ha megidéződne a maga entitása. Ha végre megjelenne a hőn áhított lény, mit tenne? Szabad szelleműnek tűnik, miért fogadná bizalmába egy entitás, s mi haszna volna belőle? Együtt gyűlölnék a halandókat? *Kíváncsiskodik, utóbbi mondatába igyekezve némi gúnyt csepegtetni, mintha még mindig sérelmezné a lelkét a mágus korábbi kijelentése. Nehogy még a végén furcsállja a túlzóan megnövekedett érdeklődését.
Ami Sotheenát illeti, olybá tetszik, sikerült a férfivel elhitetnie, hogy nincs velük, hogy ők ketten csak egymásra számíthatnak, ennél többre pedig most nincs is szüksége, tehát nem bonyolítja tovább a helyzetet. Leszámítva egy aprócska információ morzsát, amit mindeddiglen "elfelejtett" közölni Lorew-vel.*
- Voltaképpen egy dologról még nem tud, bár nem tudom, mennyiben változtatná meg az eddigi elgondolásait, és hogy nem futok-e csapdába. Igaz, ha Öntől kell tartanom, már tudja a titkomat. *Magyarázza csöndesen, majd egy mély sóhajt préselve ki a tüdejéből, bevallja az "igazságot".* A Csontok Urának leszármazottja vagyok. Ismeri a nagy mágus nevét, nem? Ellhard Dargoor... Őseim a Dargoorról Dharemondra változtatták családnevünket, hogy megszabadulhassunk e szégyentől. Hát ezért vagyok én itt. *Mondja halkan, épp csak akkora hangerővel, hogy ők ketten hallhassák, hiszen ez nagy titok, vagy mi a fene...*
*Olybá tűnik, még gyakorta fognak felfelé ívelődni a szemöldökei, ugyanis Lorew szinte minden kijelentésével enyhe megilletődésre bírja a fúriát. No nem a megrökönyödés végett, hanem mert csodálja, hogy létezik olyan létforma ezen a rettentően unalmas világon, aki hosszú távon képes szórakoztatni fenséges mivoltát. Persze nincsen nehéz dolga a mágusnak, a többiekhez képest egy rothadt virág az út közepén is üdítő eseményként hatna Dayriára, de azért be kell látni, a szarkazmust már-már mesterien űzi a férfi.*
- Érdekes a hozzáállása, halandó lévén. *Sóhajt egyet, miközben oldalra pillant, keresve a többiek vagy bárki más társaságát, aki nem a varázstudó, természetesen ez csak a látszat. Halandó, fiatal hölgyként bizony zavarnia kell egy hasonló kijelentésnek, nemesként pedig egyenesen sértőnek szükséges elkönyvelnie magában, mert hát minden pénzes fattyú úgy képzeli, ők fölötte állnak még a múlandó létformának is.
~Vásári majmok díszkalapban...~
Tudna még zsörtölődni a világ vagyonos rétegének szánalmasan pökhendi viselkedésén, azonban most a mágus foglalja le a figyelmét, aki a szemrevaló porhüvelyben lappangó rémségnek igen csak a kedvére tesz. Szolgalelkűsége mellett akár egy hozzá hasonlótól is származhatnának merész kijelentései és gondolatai, persze nem hagyja azért túlzottan lenyűgözni magát, éppen csak kihasználja egy üdítő porszem közjátékát az eddig egyre unalmasabban alakuló kalandjukban.*
- Ha jobban belegondolok, kedves Lorew, míg Ön és a gnóm mágus fel nem tűnt, mind Argus, mind a tanítványa normálisan viselkedett, nem osztogattak gyanakvó pillantásokat, és cselekedeteik sem hatottak furcsának. Talán az őrült mágus tehet a változásról, de az már a maga megérkeztével beállt. Tán épp Ön és az összeesküvés elméletei azok, melyektől óvakodnom kellene. Könnyedén gondolhatnám, hogy csupán hitegetni óhajt, elválasztani a többiektől, elvégre most mi történt? *Billenti oldalra a fejét enyhén, miközben érdeklődéstől csillanó tekintetét a varázstudóra függeszti. Tisztában van vele, hogy Argus már korábban is mutatta jeleit ama bizonyos őrületnek, de hát az teljesen más okból történt, mint ahogyan azt Lorew szépen kigondolta magának, így nem is kell tudnia róla.
Kétkedésével nincs egyéb célja ebben a pillanatban, minthogy tovább zavarja a mágus gondolatait, kíváncsian várva, hogy paranoid képzetei saját magát is hibásnak billogozhatják, vagy pusztán ostobának titulálva a lányt, hagyná hátra meghalni? Voltaképpen bármelyik eshetőséget kinézné a férfiből, épp azért érdekli oly' nagyon, mi lesz rá a felelete.
Ami pedig az entitásokat magában foglaló, mondhatni szenvedély betegségét illeti, Dayria kiélezett figyelemmel hallgatja végig a varázstudó elbeszélését. Igazából rendkívüli módon legyezgeti a hiúságát, hogy nyilvánvalóan róla beszél a férfi, még ha most nincs is tudatában ennek, illetve találgatásai puszta agyszülemények csupán. Nem is kell tudnia róla, valószínűleg jó ideig nem is fog, mert hiába a lelkesedése fenséges személye iránt, egyelőre egy megbízhatatlan idiótának tetszik a lény szemeiben, aki talán örömében minden boldogtalannak tovakiabálná legféltettebb titkát. Ki kell még puhatolnia, mennyire szolgalelkű is ez a Lorew, és látszólagos magabiztossága ellenére mennyire félné magasztosságát. Nos, sosincs korán belekezdeni.*
- Mondja csak, Lorew... Ha megidéződne a maga entitása. Ha végre megjelenne a hőn áhított lény, mit tenne? Szabad szelleműnek tűnik, miért fogadná bizalmába egy entitás, s mi haszna volna belőle? Együtt gyűlölnék a halandókat? *Kíváncsiskodik, utóbbi mondatába igyekezve némi gúnyt csepegtetni, mintha még mindig sérelmezné a lelkét a mágus korábbi kijelentése. Nehogy még a végén furcsállja a túlzóan megnövekedett érdeklődését.
Ami Sotheenát illeti, olybá tetszik, sikerült a férfivel elhitetnie, hogy nincs velük, hogy ők ketten csak egymásra számíthatnak, ennél többre pedig most nincs is szüksége, tehát nem bonyolítja tovább a helyzetet. Leszámítva egy aprócska információ morzsát, amit mindeddiglen "elfelejtett" közölni Lorew-vel.*
- Voltaképpen egy dologról még nem tud, bár nem tudom, mennyiben változtatná meg az eddigi elgondolásait, és hogy nem futok-e csapdába. Igaz, ha Öntől kell tartanom, már tudja a titkomat. *Magyarázza csöndesen, majd egy mély sóhajt préselve ki a tüdejéből, bevallja az "igazságot".* A Csontok Urának leszármazottja vagyok. Ismeri a nagy mágus nevét, nem? Ellhard Dargoor... Őseim a Dargoorról Dharemondra változtatták családnevünket, hogy megszabadulhassunk e szégyentől. Hát ezért vagyok én itt. *Mondja halkan, épp csak akkora hangerővel, hogy ők ketten hallhassák, hiszen ez nagy titok, vagy mi a fene...*
2435. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:45:15
Üzenet elküldve: 2015-07-09 21:45:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére//
//Sugnir, Medliel//
*Sugnir igazán csendben van, bár ez most a hímet hidegen hagyja, mintha ott sem lenne, most egyedül Medliel létezik számára. Ez tényleg olyan, mintha egy tüzelő szuka találkozna a kannal, pont, ahogy a törpe fejben leírta őket, viszont ez egy jó dolog. Külső szemlélőnek komikus, aki viszont átéli, annak felettébb izgató. Rég találkozott mélységi nősténnyel, annál is régebben vitt ágyba. Ezt tetézi, hogy felszíni lénnyel ágyat osztani, nos... Az olyan, mintha valaki a kutyájával szerelmeskedne. Egy alárendelt a fölérendelttel, kész fertelem.
Gondolatai hamar elterelődnek a kan-szuka helyzetről, mikor élete mostani szerelme felajánlja a harcot közte és a törpe közt. Először csak kérdően néz a nőstényre, hátha csupán viccelt, de mikor érzi, hogy nem, csak a száját húzza.*
- Nem szeretek olyanokkal harcolni, akiknek nem fegyvert teremtettek a kezébe. Bocsi *Néz ezzel a törpére.* -, de mondjuk úgy, nem vagy méltó ellenfél, gondolom érted, ahogy értem.
*Nem gúnyolódni, vagy megbántani akarja ezzel a pocakost, sőt, neki akar jót. Mármint nem azzal van a gond, hogy ő szelíd lelkű, bármikor szívesen kivéreztetné, akár itt és most is, csupán amaz nagyon ellenkezik a dolog ellen így, ránézésre, és nem buli valaki ellen úgy harcolni, hogy szinte nyekkenni sem mer a rémülettől. Pedig nem harap ő, a régi fegyverarzenálja is a múlté, így kevésbé veszélyesebb.
Mielőtt azonban a nőstény gyávának titulálhatná őt, felszólal, hogy tisztázza az ügyet.*
- Nos, és talán el is veszíteném a küzdelmet, képtelen lennék rád figyelni, Sugnir... *Hiába neki mondja, Medliel felé néz, történetes pont őrá, utalva rá, hogy a harc során pontosan őt nézné. Romantikus, talán megéri az elnézést egy párbaj elutasítása végett.
~ Eltűnt társ... Egy társ eltűnik, hát van helyette egy féltárs. ~ Utal ezzel az apró törpére, és fejben jót nevet, hangot viszont nem ad örömének. Ehelyett a körkérdésre válaszol minden bizonnyal elsőként.*
- Egyedül, mint a szellő. *Igen, a szél felélénkült, eme mondatával utal erre, és ez az ebugatta légmozgás a szemébe sodorta a hajkoronáját. Hát odanyúl, hogy félresöpörhesse, így viszont akaratlanul is felvillantja hamuszín kezén az ébenfekete gyűrűt. A szíve kihagy egy ütemet, de csakhamar megnyugtatja magát, hogy nincs ok az ijedelemre, az csupán a múlt.
Meg talán fel sem ismerik a gyűrűben helyet foglaló jelképet, sőt, ami még jobb lenne, a nőstény izgatónak találná, ha egy ex-elit bérgyilkossal találná szembe magát.*
//Sugnir, Medliel//
*Sugnir igazán csendben van, bár ez most a hímet hidegen hagyja, mintha ott sem lenne, most egyedül Medliel létezik számára. Ez tényleg olyan, mintha egy tüzelő szuka találkozna a kannal, pont, ahogy a törpe fejben leírta őket, viszont ez egy jó dolog. Külső szemlélőnek komikus, aki viszont átéli, annak felettébb izgató. Rég találkozott mélységi nősténnyel, annál is régebben vitt ágyba. Ezt tetézi, hogy felszíni lénnyel ágyat osztani, nos... Az olyan, mintha valaki a kutyájával szerelmeskedne. Egy alárendelt a fölérendelttel, kész fertelem.
Gondolatai hamar elterelődnek a kan-szuka helyzetről, mikor élete mostani szerelme felajánlja a harcot közte és a törpe közt. Először csak kérdően néz a nőstényre, hátha csupán viccelt, de mikor érzi, hogy nem, csak a száját húzza.*
- Nem szeretek olyanokkal harcolni, akiknek nem fegyvert teremtettek a kezébe. Bocsi *Néz ezzel a törpére.* -, de mondjuk úgy, nem vagy méltó ellenfél, gondolom érted, ahogy értem.
*Nem gúnyolódni, vagy megbántani akarja ezzel a pocakost, sőt, neki akar jót. Mármint nem azzal van a gond, hogy ő szelíd lelkű, bármikor szívesen kivéreztetné, akár itt és most is, csupán amaz nagyon ellenkezik a dolog ellen így, ránézésre, és nem buli valaki ellen úgy harcolni, hogy szinte nyekkenni sem mer a rémülettől. Pedig nem harap ő, a régi fegyverarzenálja is a múlté, így kevésbé veszélyesebb.
Mielőtt azonban a nőstény gyávának titulálhatná őt, felszólal, hogy tisztázza az ügyet.*
- Nos, és talán el is veszíteném a küzdelmet, képtelen lennék rád figyelni, Sugnir... *Hiába neki mondja, Medliel felé néz, történetes pont őrá, utalva rá, hogy a harc során pontosan őt nézné. Romantikus, talán megéri az elnézést egy párbaj elutasítása végett.
~ Eltűnt társ... Egy társ eltűnik, hát van helyette egy féltárs. ~ Utal ezzel az apró törpére, és fejben jót nevet, hangot viszont nem ad örömének. Ehelyett a körkérdésre válaszol minden bizonnyal elsőként.*
- Egyedül, mint a szellő. *Igen, a szél felélénkült, eme mondatával utal erre, és ez az ebugatta légmozgás a szemébe sodorta a hajkoronáját. Hát odanyúl, hogy félresöpörhesse, így viszont akaratlanul is felvillantja hamuszín kezén az ébenfekete gyűrűt. A szíve kihagy egy ütemet, de csakhamar megnyugtatja magát, hogy nincs ok az ijedelemre, az csupán a múlt.
Meg talán fel sem ismerik a gyűrűben helyet foglaló jelképet, sőt, ami még jobb lenne, a nőstény izgatónak találná, ha egy ex-elit bérgyilkossal találná szembe magát.*
2434. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:22:09
Üzenet elküldve: 2015-07-09 17:22:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
// Dhoros, Med//
~Ölni.~*Sugnirban megmarad ez a mondat a beszélgetésből, és mint egy állandóan visszatérő visszhang, újra és újra végigfut az agyán ez az egy szó. Persze, mit is várt a mélységi elfektől? Hát nem azt, hogy körülbelül fél percnyi beszélgetés után rögtön az ölés lesz a téma.*~Kutyából nem lesz szalonna.~*Gyengén meg is rázza a fejét, valahol legbelül, mélyen remélte, hogy egy harcos lesz, egy bölcs, és nem egy újabb bérgyilkos.*
-Felajánlottam volna?
*Csak gondolni akar rá, de hirtelen kiszalad a száján a kérdés. Meglepődött, hiszen ő ilyesmire nem emlékszik, pedig csak két sört ivott meg reggel, meg egy kis mézsört a szekéren, de arra, hogy eladta volna magát a nősténynek, határozottan nem emlékszik.*
~Társ?~*Még egy dolog, amiről eddig egyáltalán nem volt szó, és meglepi Sugnirt, pedig gondolhatta volna, hogy Medliel nem egyedül járja a nagyvilágot.*~Egy ilyen szabadszájú kormos nem sokáig élné túl ebben a városban,-no persze tisztességes utakon járva.~*Hümmög egyet, majd elgondolkozik a párbaj lehetőségén, de teljesen kizártnak tartja, hogy kiálljon Dhoros ellen. Végignéz a bábun, amit az előbb püfölt szét a hím, nyel egy nagyot, és nemet int a fejével, holott valószínűleg senki nem kérdezi éppen, hogy mit szeretne, de már most kifejezi nemtetszését az üggyel kapcsolatban.*
2433. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:49:45
Üzenet elküldve: 2015-07-09 16:49:45
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*No lám, hát ezek után mondja valaki, hogy nincsenek áldott entitások, kik vigyáznak a halandókra... Úgy tűnik, Hemitar ezúttal ténylegesen elhagyja a barakkot, így némi nyugalom, és megkönnyebbülés költözik a mágus szívébe. Ha sokat lesz a kölyök mellett, akkor sajnos előbb-utóbb óhatatlanul is elhalálozik valami szívgörcsben, ahogyan azt Vi is megjósolta neki. Persze a kölyök jósolt mást is, halált, halált a szerzetesnek, vagy a pillanatot. Nem mintha egy kislány látná a különbséget a kettő között, Lorew ezzel nyugtatja magát. Majd Elenith szavai (hogy őt szinte minden idegesíti) enyhén felidegesítik, mivel... hát hogy lehet ilyet mondani?*
- Persze, téged is idegesítene minden, ha idiótákkal lennél körülvéve *nem, ez még nem a híres Lorew-féle "meguntam a magázódást" letegezés, ez a majd' ugyanolyan híres szintén Lorew-féle "elfogyott a cérna" letegezés. Ebből még van visszaút* De persze tudom, ez csak az én rontásom, a legtöbb halandót nem zavarja, hogy halandókkal van körülvéve *sóhajt egyet, mivel hát lássuk be, a legtöbbek valóban jól érzik így magukat. És talán pontosan ez az, amiért nem is nyitottak a felsőbb erők létezésének elmélete. Akkor meg hogyan lehetne az ilyen visszamaradott népségnek elmagyarázni, hogy igenis léteznek entitások, és őket kell inkább szolgálni, mint Amos Theniort, vagy egyéb ilyen bálványként tündöklő bolondot. De hát hiába, a legtöbben mindig be fogják érni azzal, amit látnak, és éppen olyan ostobán halnak meg, mint ahogy éltek. Majd pedig a hóbortos gnóm, Achrad, vagy mi volt a neve... Az egészben a legrosszabb, hogy úgy csinálta az idézés előkészületeit, mintha nap mint nap csinálná. Mondjuk ha valóban így van, akkor nem kell átkozni, előbb-utóbb valami úgyis széttépi, vagy felfalja. Elvégre Amos Thenior kifogása az idézés ellen mindig az volt: ha kaput nyitunk egy másik világba, ha hívjuk a lényt, akkor sosem tudhatjuk, mi válaszol a hívásra a túloldalról. Ki tudja, talán a főtéren már csak egy vérbe fagyott tetemet találnak majd...*
- Mert ők is éppen olyan veszélyesek, és őrültek *jegyzi meg* Az sem kizárt, hogy rokonok, de legalábbis nagyon közeli ismerősök. Talán nem is a gnóm, hanem Argus az igazi veszélyforrás. Mintha csak lenne egy hitük, vagy... sokkal inkább egy tisztség. Nevezzük Őrültmágus tisztségnek. Ez volt Achrad, de átörökítette Vasülepre, így most Őrültmágus Argus az igazi veszély, a tanonca pedig egy napon majd Őrültmágus Hemitar lesz. Lehet a gnómnak ez lesz az utolsó útja, vagy ilyenek... Nem tudom, a lényeg, hogy én tartani fogom tőle a távolságot. Még nem halhatok meg.
*Ugyanakkor átkozottul foglalkoztatja ez a dolog, hogy vajon tényleg jól sejti-e, vagy valami kisebb, esetleg ennél is nagyobb dologról van szó... Mellesleg Lorew végtelenül türelmes ember. Nem pusztán azért, mert lassan már három évtizede szüntelen vár az entitásra, mert az ő szemükben az csak egy pillanat. Azért is, mert mindig visszafojtja a rosszat. Mindig kedves, és aranyos mindenkivel, toleranciát mutat halandótársai felé. Ha minden alkalommal kapott volna egy aranyat, mikor a körülmények hatására köpni támadt kedve, de mégsem tette (mivel ő egy szerzetes a templomból), akkor mostanra megvehetné a főtanácsot a termükkel, a kúriáikkal, családtagjaikkal, barátaikkal és háziállataikkal együtt. Viszont mivel úgyis egy barakkban van, ahová a népség legalja jár bábukat pofozni, hát... néha ő is kezelheti rugalmasan az illemszabályokat.*
- Hogy Vasülepék felsőbbrendűek, cehh... *és ezen a ponton köp egyet az ellentétes irányba* Még az is dicséret lenne, ha azt mondanám, olyan halandó férgek, mint én, vagy mindenki ezen a világon. De nem, ezt a hármat (vagy négyet) még ennyire sem tartom. Nem, nem, ilyet még meg se említsen. De... ha valóban valami ilyesmire készülnek, hát akkor ott kell lennem. Tudja... ha az őrült gnóm tényleg meg kíván majd idézni valamit, aminek fel akar áldozni engem, akkor... Világok találkozásánál bármi megtörténhet. Talán... lehetséges, hogy a felsőbbrendű lény, akinek az életemet szeretném szentelni, meg fog jelenni. Egy ilyen lehetőséget nem mulaszthatok el azért, mert féltem az életemet. Igazából... ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Mármint a halált, elvégre ha az az entitás öl meg, aki eddig az életemet irányította, akkor az teljesen helyénvaló, ugyanakkor a gnóm istenségének soha nem adnám az életemet *majd pedig a biztató szavakra... hát igen, talán Elenith bátrabb, mint gondolta. Most tudta meg, hogy értelmetlenül fog meghalni, de mégis Lorew miatt aggódik. De ha ezen múlik a lelki üdve, hát nem, mindketten nem fognak meghalni* Nem, valóban nem. Én még nem halhatok meg.
*Aztán hogy lát-e erre valóban esélyt? Hogy csak azért fog megjelenni az entitása, mert egy másikat megpróbálnak megidézni? Nem sokat, de neki a kevés is elég. Akár úgy is nézhetné, hogy az entitás jele volt, ami történt. Miatta beszéltek pont mellette a Csontok Uráról, emiatt került bele ebbe az egészbe, szóval már csak emiatt sem visszakozhat. Megéri ezért a "talán"-ért az életét kockáztatnia? Egyértelműen. Aztán végül Sote... Sone... Neso... a másik hölgyre terelődik a beszélgetés.*
- Hát eléggé furcsa, hogy csak most találkoztak, de máris ilyen jóban vannak. Például ha most odamennék valakihez, és megkérdezem, jön-e velem, és pár másik mágussal megkeresni a Csontok Urát, valószínűleg nem az történne, mint most. Ez a nő máris ott búvik a közelükben, láthatóan teljes a bizalom. Ha kívülálló lenne, nem beavatott, mint mi, akkor talán itt maradt volna, mert esetleg érdekli, miért nem mentünk. De nem, ő pontosan tudja, hogy menni fogunk, ha nem, majd visznek erővel. Csak egymásra számíthatunk *sóhajt fel, mert hát ez a helyzet azért elég kellemetlen. Persze nem azért, mert Lorew minden további nélkül áldozná fel Elenithet saját életben maradása érdekében, mert az egyértelmű. A gond az, hogy a hölgy nem tűnik a szerzetes szemében túl nagy segítségnek. Se nem harcos, se nem mágus... Egy nemes. Hát jól jön, ha majd pénzt kell számolni.*
*No lám, hát ezek után mondja valaki, hogy nincsenek áldott entitások, kik vigyáznak a halandókra... Úgy tűnik, Hemitar ezúttal ténylegesen elhagyja a barakkot, így némi nyugalom, és megkönnyebbülés költözik a mágus szívébe. Ha sokat lesz a kölyök mellett, akkor sajnos előbb-utóbb óhatatlanul is elhalálozik valami szívgörcsben, ahogyan azt Vi is megjósolta neki. Persze a kölyök jósolt mást is, halált, halált a szerzetesnek, vagy a pillanatot. Nem mintha egy kislány látná a különbséget a kettő között, Lorew ezzel nyugtatja magát. Majd Elenith szavai (hogy őt szinte minden idegesíti) enyhén felidegesítik, mivel... hát hogy lehet ilyet mondani?*
- Persze, téged is idegesítene minden, ha idiótákkal lennél körülvéve *nem, ez még nem a híres Lorew-féle "meguntam a magázódást" letegezés, ez a majd' ugyanolyan híres szintén Lorew-féle "elfogyott a cérna" letegezés. Ebből még van visszaút* De persze tudom, ez csak az én rontásom, a legtöbb halandót nem zavarja, hogy halandókkal van körülvéve *sóhajt egyet, mivel hát lássuk be, a legtöbbek valóban jól érzik így magukat. És talán pontosan ez az, amiért nem is nyitottak a felsőbb erők létezésének elmélete. Akkor meg hogyan lehetne az ilyen visszamaradott népségnek elmagyarázni, hogy igenis léteznek entitások, és őket kell inkább szolgálni, mint Amos Theniort, vagy egyéb ilyen bálványként tündöklő bolondot. De hát hiába, a legtöbben mindig be fogják érni azzal, amit látnak, és éppen olyan ostobán halnak meg, mint ahogy éltek. Majd pedig a hóbortos gnóm, Achrad, vagy mi volt a neve... Az egészben a legrosszabb, hogy úgy csinálta az idézés előkészületeit, mintha nap mint nap csinálná. Mondjuk ha valóban így van, akkor nem kell átkozni, előbb-utóbb valami úgyis széttépi, vagy felfalja. Elvégre Amos Thenior kifogása az idézés ellen mindig az volt: ha kaput nyitunk egy másik világba, ha hívjuk a lényt, akkor sosem tudhatjuk, mi válaszol a hívásra a túloldalról. Ki tudja, talán a főtéren már csak egy vérbe fagyott tetemet találnak majd...*
- Mert ők is éppen olyan veszélyesek, és őrültek *jegyzi meg* Az sem kizárt, hogy rokonok, de legalábbis nagyon közeli ismerősök. Talán nem is a gnóm, hanem Argus az igazi veszélyforrás. Mintha csak lenne egy hitük, vagy... sokkal inkább egy tisztség. Nevezzük Őrültmágus tisztségnek. Ez volt Achrad, de átörökítette Vasülepre, így most Őrültmágus Argus az igazi veszély, a tanonca pedig egy napon majd Őrültmágus Hemitar lesz. Lehet a gnómnak ez lesz az utolsó útja, vagy ilyenek... Nem tudom, a lényeg, hogy én tartani fogom tőle a távolságot. Még nem halhatok meg.
*Ugyanakkor átkozottul foglalkoztatja ez a dolog, hogy vajon tényleg jól sejti-e, vagy valami kisebb, esetleg ennél is nagyobb dologról van szó... Mellesleg Lorew végtelenül türelmes ember. Nem pusztán azért, mert lassan már három évtizede szüntelen vár az entitásra, mert az ő szemükben az csak egy pillanat. Azért is, mert mindig visszafojtja a rosszat. Mindig kedves, és aranyos mindenkivel, toleranciát mutat halandótársai felé. Ha minden alkalommal kapott volna egy aranyat, mikor a körülmények hatására köpni támadt kedve, de mégsem tette (mivel ő egy szerzetes a templomból), akkor mostanra megvehetné a főtanácsot a termükkel, a kúriáikkal, családtagjaikkal, barátaikkal és háziállataikkal együtt. Viszont mivel úgyis egy barakkban van, ahová a népség legalja jár bábukat pofozni, hát... néha ő is kezelheti rugalmasan az illemszabályokat.*
- Hogy Vasülepék felsőbbrendűek, cehh... *és ezen a ponton köp egyet az ellentétes irányba* Még az is dicséret lenne, ha azt mondanám, olyan halandó férgek, mint én, vagy mindenki ezen a világon. De nem, ezt a hármat (vagy négyet) még ennyire sem tartom. Nem, nem, ilyet még meg se említsen. De... ha valóban valami ilyesmire készülnek, hát akkor ott kell lennem. Tudja... ha az őrült gnóm tényleg meg kíván majd idézni valamit, aminek fel akar áldozni engem, akkor... Világok találkozásánál bármi megtörténhet. Talán... lehetséges, hogy a felsőbbrendű lény, akinek az életemet szeretném szentelni, meg fog jelenni. Egy ilyen lehetőséget nem mulaszthatok el azért, mert féltem az életemet. Igazából... ezt nagyon nehéz megmagyarázni. Mármint a halált, elvégre ha az az entitás öl meg, aki eddig az életemet irányította, akkor az teljesen helyénvaló, ugyanakkor a gnóm istenségének soha nem adnám az életemet *majd pedig a biztató szavakra... hát igen, talán Elenith bátrabb, mint gondolta. Most tudta meg, hogy értelmetlenül fog meghalni, de mégis Lorew miatt aggódik. De ha ezen múlik a lelki üdve, hát nem, mindketten nem fognak meghalni* Nem, valóban nem. Én még nem halhatok meg.
*Aztán hogy lát-e erre valóban esélyt? Hogy csak azért fog megjelenni az entitása, mert egy másikat megpróbálnak megidézni? Nem sokat, de neki a kevés is elég. Akár úgy is nézhetné, hogy az entitás jele volt, ami történt. Miatta beszéltek pont mellette a Csontok Uráról, emiatt került bele ebbe az egészbe, szóval már csak emiatt sem visszakozhat. Megéri ezért a "talán"-ért az életét kockáztatnia? Egyértelműen. Aztán végül Sote... Sone... Neso... a másik hölgyre terelődik a beszélgetés.*
- Hát eléggé furcsa, hogy csak most találkoztak, de máris ilyen jóban vannak. Például ha most odamennék valakihez, és megkérdezem, jön-e velem, és pár másik mágussal megkeresni a Csontok Urát, valószínűleg nem az történne, mint most. Ez a nő máris ott búvik a közelükben, láthatóan teljes a bizalom. Ha kívülálló lenne, nem beavatott, mint mi, akkor talán itt maradt volna, mert esetleg érdekli, miért nem mentünk. De nem, ő pontosan tudja, hogy menni fogunk, ha nem, majd visznek erővel. Csak egymásra számíthatunk *sóhajt fel, mert hát ez a helyzet azért elég kellemetlen. Persze nem azért, mert Lorew minden további nélkül áldozná fel Elenithet saját életben maradása érdekében, mert az egyértelmű. A gond az, hogy a hölgy nem tűnik a szerzetes szemében túl nagy segítségnek. Se nem harcos, se nem mágus... Egy nemes. Hát jól jön, ha majd pénzt kell számolni.*
2432. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:52:52
Üzenet elküldve: 2015-07-09 15:52:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Tárnák mélyére...//
// Dhoros, Sugnir//
* Valóban mulatságos lehet egy kívülálló számára, ahogy tekintetével falja a fiatal hímet. S az a kettőjük közé beálló csend. No, nem mintha zavarná a dolog, vagy, hogy ez zavar is bárkit, számára kellemese a látvány, mégis Sugra néz, ahogy az bemutatkozik. Ő maga meg megmosolyogja, hogy milyen rövidre fogta most a dolgot. Minta ahogy a jelzőt is melyet Dhoros használ rá. Persze, simogatja, piciny kis lelkét, s képzeletben még hím vállát is megveregeti. *
~ Tünemény.~
* Karjai mellkasa előtt összefonja, de továbbra is a falnak dőlve figyeli a beszélgetést. Persze, az elkezdett, de be nem fejezett mondatot is halotta. De, pillanatnyilag csak egy szemöldökráncolással ad ennek jelet, mely feltehetően senkinek nem okozz feltűnést, hisz nem ráfigyelnek. Ha, lesz egy arra alkalmas pillanat, tovább feszegeti a dolgot. De, jelenleg hagyja a Pocakost kibontakozni. Elég sokat kérdezz, így neki csak figyelnie kell. Úgy látszik, a hím nem szívesen beszél magáról, s annak okáról, miért is itt múlatja az időt. Meg lehet utalása nem volt egyértelmű, miszerint most alkalma adódhat hús-vér egyénnel gyakorolnia. Sebaj, igazából ez sem szegi kedvét. *
- Ebben nem kételkedem, de mi lenne, ha kihasználva az alkalmat. Esetleg gyakorolnátok is. Po…Sugnir épp, az imént ajánlotta fel, hogy segítségemre lesz. De, ha már mindketten ilyen puhányok vagytok, akár… *int bal kezével a pást felé, szinte színpadiasan. Ha, kapnak az alkalmon, úgy még előkészülnek, válaszol Dhorosnak. *
- Nincs közöm a törpéhez, mint említettem itt ajánlotta felszolgáltatásait. * ebből egy szó se igaz, hisz nem ajánlotta fel, legalábbis nem szó szerint. Kíváncsiskodott csak, mint most, de minden helyzetben meg kell találni a lehetőséget s a javára fordítani a sötételfnek. *
- Gondoltam levezetem a feszültséget, melyet az elmúlt napok okoztak, s társam eltűnése. * most nevezi talán elsőnek, társának a vörös szemű bestiát. S maga sem tudja miért. Úgy tűnik, azon a napon mikor a Thargoknál egymás ellen mentek összefonódott sorsuk. *
- Várom, hogy előkerüljön. S ti egyedül érkeztettek?
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 15:56:16
// Dhoros, Sugnir//
* Valóban mulatságos lehet egy kívülálló számára, ahogy tekintetével falja a fiatal hímet. S az a kettőjük közé beálló csend. No, nem mintha zavarná a dolog, vagy, hogy ez zavar is bárkit, számára kellemese a látvány, mégis Sugra néz, ahogy az bemutatkozik. Ő maga meg megmosolyogja, hogy milyen rövidre fogta most a dolgot. Minta ahogy a jelzőt is melyet Dhoros használ rá. Persze, simogatja, piciny kis lelkét, s képzeletben még hím vállát is megveregeti. *
~ Tünemény.~
* Karjai mellkasa előtt összefonja, de továbbra is a falnak dőlve figyeli a beszélgetést. Persze, az elkezdett, de be nem fejezett mondatot is halotta. De, pillanatnyilag csak egy szemöldökráncolással ad ennek jelet, mely feltehetően senkinek nem okozz feltűnést, hisz nem ráfigyelnek. Ha, lesz egy arra alkalmas pillanat, tovább feszegeti a dolgot. De, jelenleg hagyja a Pocakost kibontakozni. Elég sokat kérdezz, így neki csak figyelnie kell. Úgy látszik, a hím nem szívesen beszél magáról, s annak okáról, miért is itt múlatja az időt. Meg lehet utalása nem volt egyértelmű, miszerint most alkalma adódhat hús-vér egyénnel gyakorolnia. Sebaj, igazából ez sem szegi kedvét. *
- Ebben nem kételkedem, de mi lenne, ha kihasználva az alkalmat. Esetleg gyakorolnátok is. Po…Sugnir épp, az imént ajánlotta fel, hogy segítségemre lesz. De, ha már mindketten ilyen puhányok vagytok, akár… *int bal kezével a pást felé, szinte színpadiasan. Ha, kapnak az alkalmon, úgy még előkészülnek, válaszol Dhorosnak. *
- Nincs közöm a törpéhez, mint említettem itt ajánlotta felszolgáltatásait. * ebből egy szó se igaz, hisz nem ajánlotta fel, legalábbis nem szó szerint. Kíváncsiskodott csak, mint most, de minden helyzetben meg kell találni a lehetőséget s a javára fordítani a sötételfnek. *
- Gondoltam levezetem a feszültséget, melyet az elmúlt napok okoztak, s társam eltűnése. * most nevezi talán elsőnek, társának a vörös szemű bestiát. S maga sem tudja miért. Úgy tűnik, azon a napon mikor a Thargoknál egymás ellen mentek összefonódott sorsuk. *
- Várom, hogy előkerüljön. S ti egyedül érkeztettek?
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.09 15:56:16
2431. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:17:14
Üzenet elküldve: 2015-07-09 11:17:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
//Medliel, Sugnir//
*A szemkontaktusok kálváriájának is nevezhetnék az utóbbi néhány percet, olyan kínos volt eme találkozás. Benyögtek két nevet, váltottak két szót, a többi pedig a szempárok csatája volt, hol ide néztek, hol oda néztek, és bár ez nem zavarja az ex-bérgyilkost, egy laikus szemlélőnek elég komikus és szokatlan lehet. Mint például a törpének.*
- Nos, legszívélyesebb üdvözletem, gyönyörű Medliel Falenys. *Aztán az aranyszín szempár a törpe irányába vándorol.* - És neked is, Sugnir.
*Elég érdekes duó áll vele szemben, egy mélységi asszonyság, aki szinte felfalja a szemével, és egy pocakos törpe, ami bár úgy önmagában nem különös, a törpék hajlamosak a gömbölyödésre, de ezen a törpén nem látszik, hogy életében oly' sokat harcolt volna. ~Talán alkimista, vagy mágus, vagy tudja a frász.~ Zárja le magában ennek az okát, majd a nőstény kérdez felőle.*
- Ölni... *Sóhajt fel keservesen, szemeit pedig az ég felé mereszti.
"Művészneve" talán ismerős a nő számára, amin a mélységben emlegették, de egyelőre inkább nem akarja ezt elárulni. Vagy talán már fel is ismerte? Kevés rá az esély, nem is biztos, hogy ugyanarról a területről jöttek, ahol Dhoros foglalatoskodott.*
- Voltam én ennél sokkalta jobb is, csupán... *Igen, ide jön az, amit százszor elmondott már nekik, meg mindenkinek, aki felőle kérdezte.* - Elpuhultam.
*Tekintete újra a nőstényre téved, egy darabig elidőzik annak minden porcikáján, majd visszatér a törpére, és most ő kérdez.*
- És ti? Mi járatban?
//Medliel, Sugnir//
*A szemkontaktusok kálváriájának is nevezhetnék az utóbbi néhány percet, olyan kínos volt eme találkozás. Benyögtek két nevet, váltottak két szót, a többi pedig a szempárok csatája volt, hol ide néztek, hol oda néztek, és bár ez nem zavarja az ex-bérgyilkost, egy laikus szemlélőnek elég komikus és szokatlan lehet. Mint például a törpének.*
- Nos, legszívélyesebb üdvözletem, gyönyörű Medliel Falenys. *Aztán az aranyszín szempár a törpe irányába vándorol.* - És neked is, Sugnir.
*Elég érdekes duó áll vele szemben, egy mélységi asszonyság, aki szinte felfalja a szemével, és egy pocakos törpe, ami bár úgy önmagában nem különös, a törpék hajlamosak a gömbölyödésre, de ezen a törpén nem látszik, hogy életében oly' sokat harcolt volna. ~Talán alkimista, vagy mágus, vagy tudja a frász.~ Zárja le magában ennek az okát, majd a nőstény kérdez felőle.*
- Ölni... *Sóhajt fel keservesen, szemeit pedig az ég felé mereszti.
"Művészneve" talán ismerős a nő számára, amin a mélységben emlegették, de egyelőre inkább nem akarja ezt elárulni. Vagy talán már fel is ismerte? Kevés rá az esély, nem is biztos, hogy ugyanarról a területről jöttek, ahol Dhoros foglalatoskodott.*
- Voltam én ennél sokkalta jobb is, csupán... *Igen, ide jön az, amit százszor elmondott már nekik, meg mindenkinek, aki felőle kérdezte.* - Elpuhultam.
*Tekintete újra a nőstényre téved, egy darabig elidőzik annak minden porcikáján, majd visszatér a törpére, és most ő kérdez.*
- És ti? Mi járatban?
2430. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:04:04
Üzenet elküldve: 2015-07-09 00:04:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Enyhén megemelkednek a szemöldökei Lorew gyermeteg megnyilvánulására, ám tényleg csak annyira, amelyről még megállapítható a megilletődése, de nem látszik mögötte a fúria igaz reakciója. Ugyanis a meglepődés mellett furcsa mód szórakoztatja a férfi szánalmas gúnyolódása, mellyel valóban csak a fiatalabbak élnének társaik lelki világának felzaklatásához. Igaz, a papnövendék még bőségesen belefér ebbe a korosztályba, tekintve, hogy nézetei oly' tiszták és idilliek, melyet felnőtt már nem igazán vallana. Azonban most nem Hemitar körött forognak elsődlegesen az agytekervényei, nagyobb érdeklődéssel viseltetik a bosszantó mágus iránt, akit tán ama különleges növényekhez tudna hasonlítani, melyet az emberek holmi légycsapóként emlegetnek. Büdösek is, irritálóak is - főként a legyeknek -, ám külső szemlélődőként figyelni, amint csapdába esnek bennük az ostoba kis rovarok, meglepően szórakoztató élmény. Nos, így érez ebben a momentumban is. Lorew furcsa, alkalmatlankodó, azonban épp ezen sajátosságai révén, az átlagból való kitűnésének köszönhetően nyeri el az extradimenzionális létforma kezdetleges szimpátiáját. Na nem mintha ennek okán majd eltántorodna eredeti tervétől, miszerint levadássza a férget, ha kényelmesebb körülmények adatottak a számukra.*
- Úgy látom, Önt sok minden idegesíti, hacsak nem minden. *Állapítja meg, midőn ajkaira gyöngéd mosoly kapaszkodik fel, és miként pilláit alább ereszti, hogy letekinthessen a földre telepedett mágusra.
Mindenesetre, amíg a férfi magában bosszankodik s paranoid módon figyeli, nem tér-e vissza a papnövendék, addig leemeli a válláról a csöppet súlyosra sikeredett úti csomagját, hogy letehesse a lába mellé a padlóra.
~Ezek se jók semmire, még egy átkozott málhahordónak sem. Hogy fogom kibírni, hogy ne fojtsam meg az összeset...?~
A gondolataiból áradó feszültség apró sóhaj formájában távozik az ajkai mögül, azon kivételes pillanatok egyikében, amikor a lény nem irányítja figyelmének nagy részét a viselkedésének szabályozására. Vélhetően senki sem fog jelentőséget tulajdonítani neki, hiszen akár a súlyos táskától való megszabadulás hangját is hallathatta volna. Azonban komoly aggodalommal tölti el a hosszadalmas játék gondolata, no meg a bensőjében növekedő érzés, hogy bizony ez az út egyáltalán nem fogja neki megérni. Legfeljebb majd esznek egy jót Sotheenával, úgy drága testvérkéje is hálával tartozhat majd neki.
~Na persze...~
Újabb morranás hallatszik fel az elméjében, mielőtt ismét Lorewnek adózhatna figyelmével, bár hamar megbánja, amiért nem maradt inkább az önmagában való gondolkodásnál. Vannak izgalmas és rémesen unalmas vonatkozásai is a nemesi rang megjátszásának. Na, ez épp az utóbbi, ugyanis most hallgathatja a nagy mágus gyermeki nyelven megfogalmazott magyarázatát egy olyan témában, melyről ugyan holmi keveset tud, mégis többet, mint amit bárki kinézne belőle a kis társaságukban. Az egyedüli szerencse, hogy a varázstudó még a semmiről is képes lenne szórakoztató módon mesélni, vagy csupán a gondolat tetszik neki, hogy vajmi nem evilági elpusztítja a létformájukat? Persze őt nem, ő halhatatlan, egyébiránt pedig el sem tudna magánál feljebb lévő entitást képzelni, így leginkább csak magát tudja megjelölni eme megtisztelő pozíció betöltésére. Majd ha megteremti ennek a testnek a kellő lehetőségeket, akár be is válthatja a mágus félelmeit - nem mintha addigra életben maradhatna -, és még csak idétlen körök hiányára sem lesz szüksége az elszabaduláshoz.*
- Ez valóban aggasztó... De hát olybá tűnt, Argus és a tanítványa ismerik, miért bíznának meg benne, ha valóban olyan veszélyes volna? *Kérdezi, játszva a tudatlan kis ostobát, s bár kérdésére nem ebben a pillanatban és formában kap választ, Lorew nemsokára "megvilágít" előtte mindent, méghozzá az életcéljának megfogalmazásában. Vagy inkább annak keretében, a válasz nagy része nem arról szól, de a kezdet igen csak az ezüst-szőke fúria kedvére válik. Örömmel tenné a szolgájává, s lenne aztán lelkének felfalója, azonban nem kívánja még felfedni a kilétét, túlzóan kockázatos volna, ennek tetejében pedig a varázstudót sem ismerte még ki eléggé.
Az elégedettséget kiváltó gondolatmenet közben egészen más mederbe csörgedezik, egy olyasfélébe, amelyen legszívesebben felkacagna. Nem is tudja eldönteni, hogy az összeesküvés elmélet, vagy inkább az értelmetlen halálának közlése mulattatja jobban. Muszáj csendben maradnia egy kis időre, hogy összeszedhesse magát, mert már régen nem hallott ilyen szórakoztató dolgot.
Tekintetét kénytelen oldalra vetni, míg fogaival alsó ajkát masszírozza, mintha csak próbálná feldolgozni az elhangzottakat, s mikor valamennyire sikerül túltennie magát rajta - avagy a feltörekedni kívánó nevetésén -, újból Lorewre fordítja kristályosan tiszta lélektükreit.*
- Ha valóban így van... *kezdi csöndesen, miközben lassan leereszkedik a férfi elé, guggolásba* Akkor miért kezeli ezt ilyen természetességgel? Argus, Hemitar, vagy a gnóm felsőbbrendűnek tetszenek a szemeiben? Anélkül akar meghalni, hogy nem szolgált megfelelően...? Szomorú sors lenne, még magának is. *Pillant a mágusra szánakozóan, s nem abból a fajtából, mely őszinteséget és együttérzést sugallna, hanem abból, mely inkább gúnyolódik. Talán egy apró cseppnyit megérdemel a mágus valódi lényének fenségességéből.* Nem fogunk meghalni. *Jelenti ki magabiztosan, miközben puha kezével finoman megszorítja a férfi vállát, aztán felkel a földről, mert nem kíván holmi halandók szintjére süllyedni. Egyébiránt kijelentése nem az örökkön optimista és hős lelkületű lovagok önbizalmát tükrözi, szilárd közönnyel hasítottak a levegőbe szavai, bár nem feltétlen fog ez jelzőértékkel szolgálni Lorewnek.*
- Talán igaza van, és ő is a kezükre játszik. *Állapítja meg végül csöndesen, úgy, hogy Sotheena bizonyosan nem hallhatja. Szerencsére a mágus lemaradt a csöpögős egymásra találásukról, így pedig könnyedén kelthet bizalmatlanságot a nőszemély irányába. Meglehet, hogy ő rántotta bele a játékba, de most sokkalta jobb hasznot talált ki neki, mint ami korábban forgott az elméjében. Aggódjanak csak ő miatta, terelődjön rá a gyanú, míg ő megmaradhat a háttérben a kellő pillanatig. Jelen helyzetben Lorew tűnik a legjobb társnak terveinek végbeviteléhez, hiszen eddig olybá tűnik, rá senki nem néz furcsa szemmel, leszámítva az átlagos hozzáállást, amit ki tud váltani az emberekből a mágus.*
*Enyhén megemelkednek a szemöldökei Lorew gyermeteg megnyilvánulására, ám tényleg csak annyira, amelyről még megállapítható a megilletődése, de nem látszik mögötte a fúria igaz reakciója. Ugyanis a meglepődés mellett furcsa mód szórakoztatja a férfi szánalmas gúnyolódása, mellyel valóban csak a fiatalabbak élnének társaik lelki világának felzaklatásához. Igaz, a papnövendék még bőségesen belefér ebbe a korosztályba, tekintve, hogy nézetei oly' tiszták és idilliek, melyet felnőtt már nem igazán vallana. Azonban most nem Hemitar körött forognak elsődlegesen az agytekervényei, nagyobb érdeklődéssel viseltetik a bosszantó mágus iránt, akit tán ama különleges növényekhez tudna hasonlítani, melyet az emberek holmi légycsapóként emlegetnek. Büdösek is, irritálóak is - főként a legyeknek -, ám külső szemlélődőként figyelni, amint csapdába esnek bennük az ostoba kis rovarok, meglepően szórakoztató élmény. Nos, így érez ebben a momentumban is. Lorew furcsa, alkalmatlankodó, azonban épp ezen sajátosságai révén, az átlagból való kitűnésének köszönhetően nyeri el az extradimenzionális létforma kezdetleges szimpátiáját. Na nem mintha ennek okán majd eltántorodna eredeti tervétől, miszerint levadássza a férget, ha kényelmesebb körülmények adatottak a számukra.*
- Úgy látom, Önt sok minden idegesíti, hacsak nem minden. *Állapítja meg, midőn ajkaira gyöngéd mosoly kapaszkodik fel, és miként pilláit alább ereszti, hogy letekinthessen a földre telepedett mágusra.
Mindenesetre, amíg a férfi magában bosszankodik s paranoid módon figyeli, nem tér-e vissza a papnövendék, addig leemeli a válláról a csöppet súlyosra sikeredett úti csomagját, hogy letehesse a lába mellé a padlóra.
~Ezek se jók semmire, még egy átkozott málhahordónak sem. Hogy fogom kibírni, hogy ne fojtsam meg az összeset...?~
A gondolataiból áradó feszültség apró sóhaj formájában távozik az ajkai mögül, azon kivételes pillanatok egyikében, amikor a lény nem irányítja figyelmének nagy részét a viselkedésének szabályozására. Vélhetően senki sem fog jelentőséget tulajdonítani neki, hiszen akár a súlyos táskától való megszabadulás hangját is hallathatta volna. Azonban komoly aggodalommal tölti el a hosszadalmas játék gondolata, no meg a bensőjében növekedő érzés, hogy bizony ez az út egyáltalán nem fogja neki megérni. Legfeljebb majd esznek egy jót Sotheenával, úgy drága testvérkéje is hálával tartozhat majd neki.
~Na persze...~
Újabb morranás hallatszik fel az elméjében, mielőtt ismét Lorewnek adózhatna figyelmével, bár hamar megbánja, amiért nem maradt inkább az önmagában való gondolkodásnál. Vannak izgalmas és rémesen unalmas vonatkozásai is a nemesi rang megjátszásának. Na, ez épp az utóbbi, ugyanis most hallgathatja a nagy mágus gyermeki nyelven megfogalmazott magyarázatát egy olyan témában, melyről ugyan holmi keveset tud, mégis többet, mint amit bárki kinézne belőle a kis társaságukban. Az egyedüli szerencse, hogy a varázstudó még a semmiről is képes lenne szórakoztató módon mesélni, vagy csupán a gondolat tetszik neki, hogy vajmi nem evilági elpusztítja a létformájukat? Persze őt nem, ő halhatatlan, egyébiránt pedig el sem tudna magánál feljebb lévő entitást képzelni, így leginkább csak magát tudja megjelölni eme megtisztelő pozíció betöltésére. Majd ha megteremti ennek a testnek a kellő lehetőségeket, akár be is válthatja a mágus félelmeit - nem mintha addigra életben maradhatna -, és még csak idétlen körök hiányára sem lesz szüksége az elszabaduláshoz.*
- Ez valóban aggasztó... De hát olybá tűnt, Argus és a tanítványa ismerik, miért bíznának meg benne, ha valóban olyan veszélyes volna? *Kérdezi, játszva a tudatlan kis ostobát, s bár kérdésére nem ebben a pillanatban és formában kap választ, Lorew nemsokára "megvilágít" előtte mindent, méghozzá az életcéljának megfogalmazásában. Vagy inkább annak keretében, a válasz nagy része nem arról szól, de a kezdet igen csak az ezüst-szőke fúria kedvére válik. Örömmel tenné a szolgájává, s lenne aztán lelkének felfalója, azonban nem kívánja még felfedni a kilétét, túlzóan kockázatos volna, ennek tetejében pedig a varázstudót sem ismerte még ki eléggé.
Az elégedettséget kiváltó gondolatmenet közben egészen más mederbe csörgedezik, egy olyasfélébe, amelyen legszívesebben felkacagna. Nem is tudja eldönteni, hogy az összeesküvés elmélet, vagy inkább az értelmetlen halálának közlése mulattatja jobban. Muszáj csendben maradnia egy kis időre, hogy összeszedhesse magát, mert már régen nem hallott ilyen szórakoztató dolgot.
Tekintetét kénytelen oldalra vetni, míg fogaival alsó ajkát masszírozza, mintha csak próbálná feldolgozni az elhangzottakat, s mikor valamennyire sikerül túltennie magát rajta - avagy a feltörekedni kívánó nevetésén -, újból Lorewre fordítja kristályosan tiszta lélektükreit.*
- Ha valóban így van... *kezdi csöndesen, miközben lassan leereszkedik a férfi elé, guggolásba* Akkor miért kezeli ezt ilyen természetességgel? Argus, Hemitar, vagy a gnóm felsőbbrendűnek tetszenek a szemeiben? Anélkül akar meghalni, hogy nem szolgált megfelelően...? Szomorú sors lenne, még magának is. *Pillant a mágusra szánakozóan, s nem abból a fajtából, mely őszinteséget és együttérzést sugallna, hanem abból, mely inkább gúnyolódik. Talán egy apró cseppnyit megérdemel a mágus valódi lényének fenségességéből.* Nem fogunk meghalni. *Jelenti ki magabiztosan, miközben puha kezével finoman megszorítja a férfi vállát, aztán felkel a földről, mert nem kíván holmi halandók szintjére süllyedni. Egyébiránt kijelentése nem az örökkön optimista és hős lelkületű lovagok önbizalmát tükrözi, szilárd közönnyel hasítottak a levegőbe szavai, bár nem feltétlen fog ez jelzőértékkel szolgálni Lorewnek.*
- Talán igaza van, és ő is a kezükre játszik. *Állapítja meg végül csöndesen, úgy, hogy Sotheena bizonyosan nem hallhatja. Szerencsére a mágus lemaradt a csöpögős egymásra találásukról, így pedig könnyedén kelthet bizalmatlanságot a nőszemély irányába. Meglehet, hogy ő rántotta bele a játékba, de most sokkalta jobb hasznot talált ki neki, mint ami korábban forgott az elméjében. Aggódjanak csak ő miatta, terelődjön rá a gyanú, míg ő megmaradhat a háttérben a kellő pillanatig. Jelen helyzetben Lorew tűnik a legjobb társnak terveinek végbeviteléhez, hiszen eddig olybá tűnik, rá senki nem néz furcsa szemmel, leszámítva az átlagos hozzáállást, amit ki tud váltani az emberekből a mágus.*
2429. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:24:07
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:24:07
ÚJ
![>Larsgrendiuss Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9907_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kovácsműhely//
*Nagyon szeretné a kardot, csak a gond az, hogy éppen nem igazán van most erre kerete. Sajna rá kell jönnie, hogy a fegyverek drágábbak mint gondolta volna, és vállalnia kell munkát, hogy meg tudja vásárolni amit akar, mert bizony ingyen nem adják oda. Kissé elhúzza száját, mikor a méretes barbár kardot visszarakja a helyére, és ami az egészben a legrosszabb, hogy fel kell vegye a könnyelműen elszórt fegyverét a földről.*
-Később még visszajövök kovács. Az fog kelleni nekem. Akár el is teheti, hamarosan jelentkezem. *mondja, majd távozik a kovácsműhelyből nem egészen úgy, ahogyan ő akarta.*
//Barakk//
*Ha már erre jár, és útba esik a barakk szemügyre veszi, legalább ha majd Cralan társaságában jön, nem lesz annyira elveszett, és nem lesz ismeretlen a terep. Leadja a fegyverét ha kell, gyakorlófegyvert nem kér, mivel csak körül akar nézni, és ismerkedni akar a tereppel. Sokféle edzési lehetőség van, a tér hatalmas, itt akár hatan nyolcan is edzhetnének egyszerre. Elégedett mosoly húzódik a benga arcára, majd távozik is a barakkból. Úti célja a Kúria lesz, ahol majd felkeresi a Matróna testőrét, útközben pedig az alkalmi munkák lehetőségét kutatja.*
*Nagyon szeretné a kardot, csak a gond az, hogy éppen nem igazán van most erre kerete. Sajna rá kell jönnie, hogy a fegyverek drágábbak mint gondolta volna, és vállalnia kell munkát, hogy meg tudja vásárolni amit akar, mert bizony ingyen nem adják oda. Kissé elhúzza száját, mikor a méretes barbár kardot visszarakja a helyére, és ami az egészben a legrosszabb, hogy fel kell vegye a könnyelműen elszórt fegyverét a földről.*
-Később még visszajövök kovács. Az fog kelleni nekem. Akár el is teheti, hamarosan jelentkezem. *mondja, majd távozik a kovácsműhelyből nem egészen úgy, ahogyan ő akarta.*
//Barakk//
*Ha már erre jár, és útba esik a barakk szemügyre veszi, legalább ha majd Cralan társaságában jön, nem lesz annyira elveszett, és nem lesz ismeretlen a terep. Leadja a fegyverét ha kell, gyakorlófegyvert nem kér, mivel csak körül akar nézni, és ismerkedni akar a tereppel. Sokféle edzési lehetőség van, a tér hatalmas, itt akár hatan nyolcan is edzhetnének egyszerre. Elégedett mosoly húzódik a benga arcára, majd távozik is a barakkból. Úti célja a Kúria lesz, ahol majd felkeresi a Matróna testőrét, útközben pedig az alkalmi munkák lehetőségét kutatja.*
2428. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:03:22
Üzenet elküldve: 2015-07-08 23:03:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Sejti, Lorsan félreérthette az ökölbe szoruló kezeit, de rájön, hogy talán jobb is ez így most.
Túl korai lenne bármi, igen, minden bizonnyal, hiszen már az is nagy szó, hogy edzés közben elbírják az érintést.
Legalábbis Lorsan érintésétől nem fagy le, mint korábban Tyranétól. Pedig a fiú valóban tisztelettudó és kedves volt, igazi lovag módjára viselkedett.
Visszamosolyog.*
– És székláb használata megengedett? Vagy mondjuk öntöttvas serpenyőé?
*Komolyan bólogat, majd kicsit csúfondárosan elmosolyodik. Ez a mosoly a jele annak, hogy kezd felengedni, és ezzel együtt nyílik meg kicsit, mutatkozik meg egy újabb kis darab a lényéből, jelesen, hogy bizony tud ő gonoszkás is lenni, ha úgy adódik.*
– Szóval erősödik. De azt hallottam ez csak a férfi testre és lélekre igaz *állítja immár teljesen komoly, és némileg elgondolkodó arccal.*
– Macska? *Felvonja a szemöldökét.* Karmolni lassan megtanul. *Mosolyodik el.*
~A dorombolással vannak nagyobb gondjai.~
*Nitta elég önkritikus, ilyen téren, hogy ezt tudja magáról. Ugyanakkor számára már az is nagy eredmény, hogy ezeket az edzéseket be merte vállalni. Az úszóverseny megtörte a jeget, aztán Tyran, nos, ő a lány véleménye szerint ártalmatlan bizonyos szempontból, bár természetesen jó harcos. Lorsan már más. Hozzá kell a bátorság.*
– Értem. Rendben. Szeretném jól csinálni.
*Ezért pedig meg is tesz mindent, elpróbál minden mozdulatot, aztán újra és újra, míg csak Lorsan nem bólint. Nem tiltakozik, mikor az elf a karját, lábát fogva állítja be a helyes tartásba, nem zavarja az érintés, most nem, hiszen a cél az, hogy megtanulja megvédeni magát, még ügyesebb legyen a pusztakezes harcban.
Vértek, alkarvédők, hátrányok, előnyök, vállmozdulatok, félfordulatok, rúgások.
És harapás.*
– Szóval ne finnyáskodjak, hanem harapjam meg gyorsan? De azért ez nem gusztusos.
*Nitta mókásan undorodó arcot vág.*
– Kiskoromban arra tanítottak, hogy ne vegyek akármit a számba.
*Lenéz Lorsan lábára.*
– És ha rúgni készült? Vagy már rúgsz is? Kitérjek? Vagy kapjam el a lendülő lábat? Egyáltalán lehet esélyem?
*Figyelmesen hallgatja a magyarázatokat, majd ahogy Lorsan kéri, mindent elgyakorol vele, többször is, míg végül a mozdulatok már simán mennek. Közben csak a harcra összpontosít, hogy minél gyorsabban és precízebben hajtsa végre a kívánt mozdulatokat.
Végül már egész mozdulatsorokat tud, vagy vél tudni, mert azért nem olyan naiv, hogy azt higgye, ettől most hirtelen kiváló verekedő lett, bár a tudása nőtt. Ugyanakkor Nitta tudja, újra és újra gyakorolnia kell majd, hogy ne felejtsen el semmit a ma tanultakból, és később éles helyzetben is használni tudja a tanultakat, ha úgy hozná a szükség.
Ezért nem kíméli magát, de Lorsant sem, és ő sem vár babusgatást.
Bő óra telhet el, a lány már enyhén zihál, mikor újra kifut a talaj a lába alól az elf egyik akciója után. Nitta elterül, de ezúttal leni is marad a földön, csak fekszik és néz felfelé.*
– Kegyelem!
*Sejti, Lorsan félreérthette az ökölbe szoruló kezeit, de rájön, hogy talán jobb is ez így most.
Túl korai lenne bármi, igen, minden bizonnyal, hiszen már az is nagy szó, hogy edzés közben elbírják az érintést.
Legalábbis Lorsan érintésétől nem fagy le, mint korábban Tyranétól. Pedig a fiú valóban tisztelettudó és kedves volt, igazi lovag módjára viselkedett.
Visszamosolyog.*
– És székláb használata megengedett? Vagy mondjuk öntöttvas serpenyőé?
*Komolyan bólogat, majd kicsit csúfondárosan elmosolyodik. Ez a mosoly a jele annak, hogy kezd felengedni, és ezzel együtt nyílik meg kicsit, mutatkozik meg egy újabb kis darab a lényéből, jelesen, hogy bizony tud ő gonoszkás is lenni, ha úgy adódik.*
– Szóval erősödik. De azt hallottam ez csak a férfi testre és lélekre igaz *állítja immár teljesen komoly, és némileg elgondolkodó arccal.*
– Macska? *Felvonja a szemöldökét.* Karmolni lassan megtanul. *Mosolyodik el.*
~A dorombolással vannak nagyobb gondjai.~
*Nitta elég önkritikus, ilyen téren, hogy ezt tudja magáról. Ugyanakkor számára már az is nagy eredmény, hogy ezeket az edzéseket be merte vállalni. Az úszóverseny megtörte a jeget, aztán Tyran, nos, ő a lány véleménye szerint ártalmatlan bizonyos szempontból, bár természetesen jó harcos. Lorsan már más. Hozzá kell a bátorság.*
– Értem. Rendben. Szeretném jól csinálni.
*Ezért pedig meg is tesz mindent, elpróbál minden mozdulatot, aztán újra és újra, míg csak Lorsan nem bólint. Nem tiltakozik, mikor az elf a karját, lábát fogva állítja be a helyes tartásba, nem zavarja az érintés, most nem, hiszen a cél az, hogy megtanulja megvédeni magát, még ügyesebb legyen a pusztakezes harcban.
Vértek, alkarvédők, hátrányok, előnyök, vállmozdulatok, félfordulatok, rúgások.
És harapás.*
– Szóval ne finnyáskodjak, hanem harapjam meg gyorsan? De azért ez nem gusztusos.
*Nitta mókásan undorodó arcot vág.*
– Kiskoromban arra tanítottak, hogy ne vegyek akármit a számba.
*Lenéz Lorsan lábára.*
– És ha rúgni készült? Vagy már rúgsz is? Kitérjek? Vagy kapjam el a lendülő lábat? Egyáltalán lehet esélyem?
*Figyelmesen hallgatja a magyarázatokat, majd ahogy Lorsan kéri, mindent elgyakorol vele, többször is, míg végül a mozdulatok már simán mennek. Közben csak a harcra összpontosít, hogy minél gyorsabban és precízebben hajtsa végre a kívánt mozdulatokat.
Végül már egész mozdulatsorokat tud, vagy vél tudni, mert azért nem olyan naiv, hogy azt higgye, ettől most hirtelen kiváló verekedő lett, bár a tudása nőtt. Ugyanakkor Nitta tudja, újra és újra gyakorolnia kell majd, hogy ne felejtsen el semmit a ma tanultakból, és később éles helyzetben is használni tudja a tanultakat, ha úgy hozná a szükség.
Ezért nem kíméli magát, de Lorsant sem, és ő sem vár babusgatást.
Bő óra telhet el, a lány már enyhén zihál, mikor újra kifut a talaj a lába alól az elf egyik akciója után. Nitta elterül, de ezúttal leni is marad a földön, csak fekszik és néz felfelé.*
– Kegyelem!
2427. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-08 15:05:58
Üzenet elküldve: 2015-07-08 15:05:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Tárnák mélyére...//
// Medliel, Dhoros//
-Murohyth Ormrig Su... *Felsóhajt, és oldalra pillant Medlielre, és szúrós tekintettel néz a nőstényre, amiért elvette a kedvét a bemutatkozósditól. No persze nem mintha a nő most annyira foglalkoznak Sugnir tekintetével, hiszen láthatóan Dhorost falja szemeivel, a törpe még azt is mondhatná, hogy első látásra szerelem, ha nem tudná, hogy valójában miről van szó. Sóhajt egyet, majd visszafordul a hímhez, és felveszi a szokásos mosolygós arckifejezését.*
-Sugnir vagyok. Örvendek, Dhoros Zhakonym.
*Kezet is nyújtana a férfinak, ha nem lenne a kezében pajzs és kard, ehelyett inkább követi Medliel példáját, és végignéz rajta rendesen.
Egy kis időnyi hallgatás után szóra nyitná a száját, aztán észreveszi, hogy az a bizonyos csend kialakult a nőstény és a hím között, ő pedig mint gyertyatartó, szép csendben áll közöttük. Dhoros szerint berozsdásodott, ő azonban a karját is feltenné tétnek, ha a férfira kellene fogadni egy lehetséges párbaj kimeneteléről.
Med is beszél, bár ő úgy viselkedik, mint egy megbabonázott szűz lány, aki most látta először a kovácsot kalapáccsal a kezében, és éppen az izmos karra csorgatja a nyálát. Társról beszél, és Sugnir egy pillanatig el is érzékenyülhetne, hogy a pimasz sötételf szerelmes lett, de tudja, hogy itt egyelőre szó sincs erről, pusztán a természetük miatt fogadták egymást így.*~Mint mikor egy tüzelő szuka talál egy kant, Hmm, igen, azt hiszem, most pontosan ez a tényállás. Ezek a kormosok, sosem fognak változni~
*Magában legyint egyet, és ha valamelyik sötételf kitör az elvarázsolt állapotból, és végre nem egymás szemeit nézegetik, akkor meghallhatja, hogy a vén tudós kuncog a helyzeten.*
-Na és mit keresel itt, Dhorros? Nem úgy nézel ki, mint akinek szüksége van a gyakorlásra.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.08 22:33:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre vs. egyelőre).
// Medliel, Dhoros//
-Murohyth Ormrig Su... *Felsóhajt, és oldalra pillant Medlielre, és szúrós tekintettel néz a nőstényre, amiért elvette a kedvét a bemutatkozósditól. No persze nem mintha a nő most annyira foglalkoznak Sugnir tekintetével, hiszen láthatóan Dhorost falja szemeivel, a törpe még azt is mondhatná, hogy első látásra szerelem, ha nem tudná, hogy valójában miről van szó. Sóhajt egyet, majd visszafordul a hímhez, és felveszi a szokásos mosolygós arckifejezését.*
-Sugnir vagyok. Örvendek, Dhoros Zhakonym.
*Kezet is nyújtana a férfinak, ha nem lenne a kezében pajzs és kard, ehelyett inkább követi Medliel példáját, és végignéz rajta rendesen.
Egy kis időnyi hallgatás után szóra nyitná a száját, aztán észreveszi, hogy az a bizonyos csend kialakult a nőstény és a hím között, ő pedig mint gyertyatartó, szép csendben áll közöttük. Dhoros szerint berozsdásodott, ő azonban a karját is feltenné tétnek, ha a férfira kellene fogadni egy lehetséges párbaj kimeneteléről.
Med is beszél, bár ő úgy viselkedik, mint egy megbabonázott szűz lány, aki most látta először a kovácsot kalapáccsal a kezében, és éppen az izmos karra csorgatja a nyálát. Társról beszél, és Sugnir egy pillanatig el is érzékenyülhetne, hogy a pimasz sötételf szerelmes lett, de tudja, hogy itt egyelőre szó sincs erről, pusztán a természetük miatt fogadták egymást így.*~Mint mikor egy tüzelő szuka talál egy kant, Hmm, igen, azt hiszem, most pontosan ez a tényállás. Ezek a kormosok, sosem fognak változni~
*Magában legyint egyet, és ha valamelyik sötételf kitör az elvarázsolt állapotból, és végre nem egymás szemeit nézegetik, akkor meghallhatja, hogy a vén tudós kuncog a helyzeten.*
-Na és mit keresel itt, Dhorros? Nem úgy nézel ki, mint akinek szüksége van a gyakorlásra.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.07.08 22:33:29, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (egyenlőre vs. egyelőre).
2426. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:54:52
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:54:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
// Tárnák mélyére...//
// Pocakmanó, Dhoros//
* Le se tudná tagadni, hogy meglepi Sugnir kirohanása. Hátrább is lép egyet, de tovább nem hátrál, a meglepetés csak ez volt az ok, s nem a félelem, hogy kárt tenne benne a másik. Valóban gúnyolódott, ezt nem is tagadná, egy őrszobában sem. S most is csak somolyog a törpén. Imént vallotta be, hogy keveset ért a fegyverforgatáshoz, s meg lehet csáklyát is csak a könyvekből ismeri. A feltörő kacajt mely a vörösödő arc, s az igazi, de annál gyerekesnek ható sértettség hozna elő Medből mégis csak visszafogja. Mégis csak szerepel terveiben, Pocak. Így tetetett komolysággal, hallgatja, s már válaszolna is valami frappánsat, mikor eljön a pillanat.
Elégedetten veszi tudomásul, hogy Sug követi. Az indíttatásairól mit sem tud, így abba a hitbe ringatja magát, hogy parancsra követi. *
- Előfordul, hogy berozsdásodunk. * önelégült mosolyra húzza ajakit, ahogy az arany szempár végig mérik. *
- Nehéz a magunk fajtának, megfelelő társat találni.
* Az értelmezést a hímre bízza. Még szélesebbre mosolyodik el, ahogy az arany szempár, szégyenlősen siklik le róla. Magában felmordul. Szereti, ha harcolnak vele, s győzedelmeskedhet a másik felett. Ez még sem az undort kifejező morgás. Valami van a másikban, ami felkorbácsolja az ösztönöket. Talán épp a félszegsége. Míg egyiket az uralma alá kell hajtani, addig belőle pont elő kell csalogatni a vadállatot. Ez is és az is kihívás. Mivel a borostyán szemekben egy darabig nem gyönyörködhet, így szemeivel Dhoros testét falja, s arcának vonásait. Feltűnni egyedül csak a törpének tűnhet fel, ahogy pár pillanatig csak a némaságba burkolóznak. Mire újra felnéz a hím tekintetét már arcán pihenteti, így gond nélkül merülhet el újra kékségbe. Átható tekintet ez, melyek a lelkébe akarnak látni. Mosoly fut végig arcán. *
- Medliel Falenys.
* Lép közelebb a férfihoz, s vállát vetve dől neki a falnak, nem eresztve egy percre sem a szempárt. Ám mégis kénytelen, mikor Sugnir neve felől érdeklődik, akiről meg is feledkezett. Ha újra figyelmet kap, egy fél szívdobbanásnyira hunyja le csak a szemeit, majd emeli Dhorosra, majd néz a Pocakra. Szemében csalfaság csillan, s efféle mosoly is öl ki arcára.*
- Azt mondod berozsdásodtál? Kíváncsi vagyok, mit tudsz még. * húzza fel szemöldökét, tekintetével amolyan „ Mit szólsz?” kérdést sugallva. *
// Pocakmanó, Dhoros//
* Le se tudná tagadni, hogy meglepi Sugnir kirohanása. Hátrább is lép egyet, de tovább nem hátrál, a meglepetés csak ez volt az ok, s nem a félelem, hogy kárt tenne benne a másik. Valóban gúnyolódott, ezt nem is tagadná, egy őrszobában sem. S most is csak somolyog a törpén. Imént vallotta be, hogy keveset ért a fegyverforgatáshoz, s meg lehet csáklyát is csak a könyvekből ismeri. A feltörő kacajt mely a vörösödő arc, s az igazi, de annál gyerekesnek ható sértettség hozna elő Medből mégis csak visszafogja. Mégis csak szerepel terveiben, Pocak. Így tetetett komolysággal, hallgatja, s már válaszolna is valami frappánsat, mikor eljön a pillanat.
Elégedetten veszi tudomásul, hogy Sug követi. Az indíttatásairól mit sem tud, így abba a hitbe ringatja magát, hogy parancsra követi. *
- Előfordul, hogy berozsdásodunk. * önelégült mosolyra húzza ajakit, ahogy az arany szempár végig mérik. *
- Nehéz a magunk fajtának, megfelelő társat találni.
* Az értelmezést a hímre bízza. Még szélesebbre mosolyodik el, ahogy az arany szempár, szégyenlősen siklik le róla. Magában felmordul. Szereti, ha harcolnak vele, s győzedelmeskedhet a másik felett. Ez még sem az undort kifejező morgás. Valami van a másikban, ami felkorbácsolja az ösztönöket. Talán épp a félszegsége. Míg egyiket az uralma alá kell hajtani, addig belőle pont elő kell csalogatni a vadállatot. Ez is és az is kihívás. Mivel a borostyán szemekben egy darabig nem gyönyörködhet, így szemeivel Dhoros testét falja, s arcának vonásait. Feltűnni egyedül csak a törpének tűnhet fel, ahogy pár pillanatig csak a némaságba burkolóznak. Mire újra felnéz a hím tekintetét már arcán pihenteti, így gond nélkül merülhet el újra kékségbe. Átható tekintet ez, melyek a lelkébe akarnak látni. Mosoly fut végig arcán. *
- Medliel Falenys.
* Lép közelebb a férfihoz, s vállát vetve dől neki a falnak, nem eresztve egy percre sem a szempárt. Ám mégis kénytelen, mikor Sugnir neve felől érdeklődik, akiről meg is feledkezett. Ha újra figyelmet kap, egy fél szívdobbanásnyira hunyja le csak a szemeit, majd emeli Dhorosra, majd néz a Pocakra. Szemében csalfaság csillan, s efféle mosoly is öl ki arcára.*
- Azt mondod berozsdásodtál? Kíváncsi vagyok, mit tudsz még. * húzza fel szemöldökét, tekintetével amolyan „ Mit szólsz?” kérdést sugallva. *
2425. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:03:23
Üzenet elküldve: 2015-07-08 00:03:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
//Pocakmanó, Medliel//
*Jól esik neki az árnyék. A viszonylag hideg, kellemes légkör, amiben nem sül hülyére. Szerencsére nemsokára leszáll az este, az egyetlen napszak, amit eltűr Dhoros ebben a világban, és ezért hálát is ad az isteneknek, égieknek... vagy akiket a sötételfek imádni szoktak. Szemeit behunyja, és átadja magát a hűvösebb levegőnek, ritka kincs az ilyen.
Csak hát megzavarják. Egy női hang csendül fel mellette, ő maga pedig egyből megriad a hirtelen közeledő hang hallatán. Bár ő nem úgy riad meg, mint a fentiek... Csupán kinyitja fél szemét, szúrósan meredve a hang forrására, mígnem észre nem veszi, hogy a hangforrás egy mélységi asszony.
A dicséretre eddigi mosolya kicsit szélesebbre húzódik, az utolsó mondat ezen pedig semmit nem ront, hiszen tudja, hogy igaza van. Meg amúgy sem lehet egy nőstény szavát megkérdőjelezni.*
- Csupán... Elpuhultam az évek alatt.
*~ De van, ahol még mindig kemény vagyok. ~ Nem leplezi, legelteti egy kicsit szemeit a lányon, majd felveszi a szemkontaktust. Az aranysárga és türkiz összetalálkozik, a mélységi hím pedig mosolyogva tartja a helyzetet.
Először mosolyogva, majd ez a mosoly lassan lehervad arcáról, mígnem szinte alélva bambul a türkizkék lélektükrökbe. Ő maga nem művész, hiába gondolja úgy a törpe társa, valójában a nőstény a művész, ahogy el tud valakit bűvölni a szemeivel. Most inkább ő lesz a gyengébb. Ártatlanul félrenéz, majd várja, hogy erre mit reagál az. Talán gyengének tartja, behódolónak, vagy aranyosnak? Valójában mindhárom szinonima, csak az egyik kisebbik, a másik nagyobbik rossz. Persze ilyet régebben nem engedett volna meg magának, de most... Lehet, hogy ilyen nősténnyel nem találkozott még, vagy csupán elvonási tünetei vannak, azért zabolázta meg őt ennyire.
Miután szemeit levette Medliel szeméről, kis idő múlva ő kezdeményezi a szemkontaktust, afféle visszatámadásnak mutatva.*
- Dhoros Zhakonym. *Most mondhatná, mi volt bérgyilkosneve a mélységben, de minek mondja? Talán nem is érdekli őt, meg már nagyon nem is fontos. Ehelyett inkább újra mosolyra fakad.* - Benned kit tisztelhetek?
*Ha lenne valami ruha a felsőtestén, akkor annak alját megrántva még pukedlizne is, de így csak egy mélyebb fejhajtásra futja.
Ha a nőstény válaszolt, tekintetét a törpére emeli, illetve süllyeszti le.*
- És benned?
//Pocakmanó, Medliel//
*Jól esik neki az árnyék. A viszonylag hideg, kellemes légkör, amiben nem sül hülyére. Szerencsére nemsokára leszáll az este, az egyetlen napszak, amit eltűr Dhoros ebben a világban, és ezért hálát is ad az isteneknek, égieknek... vagy akiket a sötételfek imádni szoktak. Szemeit behunyja, és átadja magát a hűvösebb levegőnek, ritka kincs az ilyen.
Csak hát megzavarják. Egy női hang csendül fel mellette, ő maga pedig egyből megriad a hirtelen közeledő hang hallatán. Bár ő nem úgy riad meg, mint a fentiek... Csupán kinyitja fél szemét, szúrósan meredve a hang forrására, mígnem észre nem veszi, hogy a hangforrás egy mélységi asszony.
A dicséretre eddigi mosolya kicsit szélesebbre húzódik, az utolsó mondat ezen pedig semmit nem ront, hiszen tudja, hogy igaza van. Meg amúgy sem lehet egy nőstény szavát megkérdőjelezni.*
- Csupán... Elpuhultam az évek alatt.
*~ De van, ahol még mindig kemény vagyok. ~ Nem leplezi, legelteti egy kicsit szemeit a lányon, majd felveszi a szemkontaktust. Az aranysárga és türkiz összetalálkozik, a mélységi hím pedig mosolyogva tartja a helyzetet.
Először mosolyogva, majd ez a mosoly lassan lehervad arcáról, mígnem szinte alélva bambul a türkizkék lélektükrökbe. Ő maga nem művész, hiába gondolja úgy a törpe társa, valójában a nőstény a művész, ahogy el tud valakit bűvölni a szemeivel. Most inkább ő lesz a gyengébb. Ártatlanul félrenéz, majd várja, hogy erre mit reagál az. Talán gyengének tartja, behódolónak, vagy aranyosnak? Valójában mindhárom szinonima, csak az egyik kisebbik, a másik nagyobbik rossz. Persze ilyet régebben nem engedett volna meg magának, de most... Lehet, hogy ilyen nősténnyel nem találkozott még, vagy csupán elvonási tünetei vannak, azért zabolázta meg őt ennyire.
Miután szemeit levette Medliel szeméről, kis idő múlva ő kezdeményezi a szemkontaktust, afféle visszatámadásnak mutatva.*
- Dhoros Zhakonym. *Most mondhatná, mi volt bérgyilkosneve a mélységben, de minek mondja? Talán nem is érdekli őt, meg már nagyon nem is fontos. Ehelyett inkább újra mosolyra fakad.* - Benned kit tisztelhetek?
*Ha lenne valami ruha a felsőtestén, akkor annak alját megrántva még pukedlizne is, de így csak egy mélyebb fejhajtásra futja.
Ha a nőstény válaszolt, tekintetét a törpére emeli, illetve süllyeszti le.*
- És benned?
2424. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:21:55
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:21:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tárnák mélyére...//
// Med, Dhoros//
NEM VAGYOK POCAK! *Rivall rá a sötételfre, elő is tör belőle a büszke törp, ahogy minden egészséges társából előtörne. Nem lehet mit tenni, egy törp sem bírja a kritikát, főleg nem a csúfolódást, pláne nem, ha már egy öregebb, harcos korból kiöregedőfélben lévő törp a gúny tárgya. *
-Pimasz kis kormos, megmutatom én, hogy mennyire puhult el a törpék nemzedéke!
*Meglengeti a kardját a levegőben, majd tesz egy fenyegető lépést Medliel felé. *~Lehet, hogy az orkokról kialakított kép lehet csalás, de az biztos, hogy nem hiába utál mindenki titeket, aljas némber! ~
*Nem is tudja igazán, mire várt egy sötételftől, pláne nem tudja, hogy miért is kezdett el vele udvariaskodni, amikor az már az első pillanattól kezdve csak gúnyt űz Sugnirból. *
-A nevem Sugnir! Lebetűzzem neked?!
*Kiáltja oda a nősténynek, miután a fenyegető lépést megtette feléje. Szinte vöröslik a feje a dühtől, amit még csak jobban fokoz az, hogy közben észreveszi, hogy Medliel még csak nem is rá figyel. Ez az a pillanat, amikor eltűnik az ösztönös törpdüh a fejéből, és ismét mint nyugodt tudós figyeli az eseményeket.
Látja Dhorost, meg a bábut, és meg kell hagyni, hogy lenyűgözi a látvány. *~Kicsit kiment a gyakorlatból, de ennél szebben egy éles csatában se láthatnék ilyet~*Leengedi a kardját, majd ő is a gyakorló férfi felé fordul, majd amikor feltűnik neki, hogy Medliel elindult, ő is elindul utána.
Nem a nőstény parancsoló hangneme az, ami elindítja Dhoros felé, hanem a kíváncsiság, és a vágy, hogy megismerhesse eme művészt, aki ilyen könnyen képes volt elvonni a figyelmét arról, hogy mennyire is gyűlöli Medlielt. *
A hozzászólás írója (Murohyth Ormrig Sugnir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 23:22:54
// Med, Dhoros//
NEM VAGYOK POCAK! *Rivall rá a sötételfre, elő is tör belőle a büszke törp, ahogy minden egészséges társából előtörne. Nem lehet mit tenni, egy törp sem bírja a kritikát, főleg nem a csúfolódást, pláne nem, ha már egy öregebb, harcos korból kiöregedőfélben lévő törp a gúny tárgya. *
-Pimasz kis kormos, megmutatom én, hogy mennyire puhult el a törpék nemzedéke!
*Meglengeti a kardját a levegőben, majd tesz egy fenyegető lépést Medliel felé. *~Lehet, hogy az orkokról kialakított kép lehet csalás, de az biztos, hogy nem hiába utál mindenki titeket, aljas némber! ~
*Nem is tudja igazán, mire várt egy sötételftől, pláne nem tudja, hogy miért is kezdett el vele udvariaskodni, amikor az már az első pillanattól kezdve csak gúnyt űz Sugnirból. *
-A nevem Sugnir! Lebetűzzem neked?!
*Kiáltja oda a nősténynek, miután a fenyegető lépést megtette feléje. Szinte vöröslik a feje a dühtől, amit még csak jobban fokoz az, hogy közben észreveszi, hogy Medliel még csak nem is rá figyel. Ez az a pillanat, amikor eltűnik az ösztönös törpdüh a fejéből, és ismét mint nyugodt tudós figyeli az eseményeket.
Látja Dhorost, meg a bábut, és meg kell hagyni, hogy lenyűgözi a látvány. *~Kicsit kiment a gyakorlatból, de ennél szebben egy éles csatában se láthatnék ilyet~*Leengedi a kardját, majd ő is a gyakorló férfi felé fordul, majd amikor feltűnik neki, hogy Medliel elindult, ő is elindul utána.
Nem a nőstény parancsoló hangneme az, ami elindítja Dhoros felé, hanem a kíváncsiság, és a vágy, hogy megismerhesse eme művészt, aki ilyen könnyen képes volt elvonni a figyelmét arról, hogy mennyire is gyűlöli Medlielt. *
A hozzászólás írója (Murohyth Ormrig Sugnir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 23:22:54
2423. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:00:03
Üzenet elküldve: 2015-07-07 23:00:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Tárnák mélyére...//
// Pocak, Dhoros//
* Sose értette, miért kell ilyen hosszú neveket adni egy gyereknek, akiből amúgy meg úgyis egyszer felnőtt lesz. Na, azt meg végképp nem tudja minek ehhez még hozzá tenni, még vagy három felmenőt, s hogy hányadik is a sorban. Ezzel a bemutatkozással, többet megtudott a törpéről, mint amennyit szeretett volna. S csak köszönetet tud mondani őseinek, hogy ez náluk nem szokás. *
- Aha. Akkor most Mur, Orm, vagy Sug? * kérdi unottan. *
- Vagy csak Pocak? * vigyorodik el saját együgyű viccén, mert valószínűleg ezt csak ő értékeli, de semmi gond, megbirkózik a tudattal.
Érdeklődve hallgatja, a törpét. Bár, másra számított. Gondolta, hogy most kövekről azok formájáról és megmunkálásáról fog beszélni. Nem, amiatt mert ehhez lenne a legnagyobb kedve, de a sztereotípiák, melyek e aprónépről szólnak, ezt feltételezte volna. Gondolta, hogy a vérükbe van, s valami különös vonzalom fűzi őket, a bányászathoz. Pláne, hogy sose olvasott vagy hallott még olyan törpéről, aki csak könyvekből ismerné ezt a mesterséget. Végig méri újra a kis Gombócot, majd felhúzva a szemöldökét, félre húzva száját, jobbra-balra fordítva fejét, végül határozottan bólint. *
~ Végül is, ez megmagyarázza azt a sörhasat. ~ * láthatóan döntésre jutott magában. Dehogy miben?
Vannak azok a pillanatok, amikor égető szükségét érzi a sötételf, hogy elszakítsa tekintetét az éppen előtte álló törpéről. Ez is olyan pillanat. Megérzés vagy csak véletlen vagy a sorskeze van ilyenkor a dologba, ez örök rejtély marad. A hím határozott léptekkel indul meg ellenfele felé. Minden mozdulatában ott van a gyors halál ígérete. És ezt bizonyítja is pár percen belül. Már rég vérbe fulladva rogyna össze az a szalmabáb, ha mozgatná lélek. Mégsem hazudtolja meg magát, s még a képzeletben a föld felé összecsukló testet, utolszor még megkínozza. Mikor megbizonyosodik róla, hogy tökéletes munkát végzet, haláli nyugalommal pihen meg. A macska szemek megvillannak, nem csak mert hím, nem csak azért mert sajátja közül való, de az amit látott is kedvére való. *
- Mert, kíváncsi vagyok, mennyire puhult el, a törpék nemzedéke. Bár, ahogy látom…
* Néz végig Sugon, ma már sokadszorra. A tekintetben már nem csak a lenézés szikrája látszik. Kevesen vannak, akik ilyen hamar lopják be magukat a szívébe. Annak ellenére, hogy talán jobban viszonyul, minden más fajhoz, int mélyből jövő társai. De, ennek az egynek most szerencséje van. Köszönheti makacsságának és szerencsétlenkedésének. *
- Meg, mert lehet, terveim vannak veled. Gyere!
* Hangja kemény, parancsoló. Bár, már valami megfogalmazódott hátul a fejecskéjében, de még nem bontakozott ki teljesen, s jelenleg valami érdekesebbet talált. Valami olyat, amit nem kellene elhalasztani. Viszont, pont ezért hívja magával. A lehetőséget egyikkel sem akarja elszalasztani. Meg akarja ragadni a gyeplőt s irányítása alá venni az eseményeket.
Határozottan indul meg a hím felé. Minden mozdulatából süt a magabiztosság, s a felsőbbrendűség, mégis csak ő a nőstény. A már lassan lengő bábu mellett áll meg, hogy azt kezével végleg megállítsa, majd simítsa végig, mintha vértől lenne áztatva. Majd a hím felé tesz néhány lépést, közben reméli, hogy a Pocakos lábnyomaiba lépve követte, ahogy azt ő meghagyta. *
- Igazán ügyes. Szinte tökéletes. De még van, mit gyakorolnod.
*Egyik kezével ad a másikkal elveszi, ez jó taktika szokott lenni. Remélhetőleg most is beválik. Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy türkiz szemeit a különleges ragadozó "nagymacska" tekintetbe fúrja. *
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 23:20:27
// Pocak, Dhoros//
* Sose értette, miért kell ilyen hosszú neveket adni egy gyereknek, akiből amúgy meg úgyis egyszer felnőtt lesz. Na, azt meg végképp nem tudja minek ehhez még hozzá tenni, még vagy három felmenőt, s hogy hányadik is a sorban. Ezzel a bemutatkozással, többet megtudott a törpéről, mint amennyit szeretett volna. S csak köszönetet tud mondani őseinek, hogy ez náluk nem szokás. *
- Aha. Akkor most Mur, Orm, vagy Sug? * kérdi unottan. *
- Vagy csak Pocak? * vigyorodik el saját együgyű viccén, mert valószínűleg ezt csak ő értékeli, de semmi gond, megbirkózik a tudattal.
Érdeklődve hallgatja, a törpét. Bár, másra számított. Gondolta, hogy most kövekről azok formájáról és megmunkálásáról fog beszélni. Nem, amiatt mert ehhez lenne a legnagyobb kedve, de a sztereotípiák, melyek e aprónépről szólnak, ezt feltételezte volna. Gondolta, hogy a vérükbe van, s valami különös vonzalom fűzi őket, a bányászathoz. Pláne, hogy sose olvasott vagy hallott még olyan törpéről, aki csak könyvekből ismerné ezt a mesterséget. Végig méri újra a kis Gombócot, majd felhúzva a szemöldökét, félre húzva száját, jobbra-balra fordítva fejét, végül határozottan bólint. *
~ Végül is, ez megmagyarázza azt a sörhasat. ~ * láthatóan döntésre jutott magában. Dehogy miben?
Vannak azok a pillanatok, amikor égető szükségét érzi a sötételf, hogy elszakítsa tekintetét az éppen előtte álló törpéről. Ez is olyan pillanat. Megérzés vagy csak véletlen vagy a sorskeze van ilyenkor a dologba, ez örök rejtély marad. A hím határozott léptekkel indul meg ellenfele felé. Minden mozdulatában ott van a gyors halál ígérete. És ezt bizonyítja is pár percen belül. Már rég vérbe fulladva rogyna össze az a szalmabáb, ha mozgatná lélek. Mégsem hazudtolja meg magát, s még a képzeletben a föld felé összecsukló testet, utolszor még megkínozza. Mikor megbizonyosodik róla, hogy tökéletes munkát végzet, haláli nyugalommal pihen meg. A macska szemek megvillannak, nem csak mert hím, nem csak azért mert sajátja közül való, de az amit látott is kedvére való. *
- Mert, kíváncsi vagyok, mennyire puhult el, a törpék nemzedéke. Bár, ahogy látom…
* Néz végig Sugon, ma már sokadszorra. A tekintetben már nem csak a lenézés szikrája látszik. Kevesen vannak, akik ilyen hamar lopják be magukat a szívébe. Annak ellenére, hogy talán jobban viszonyul, minden más fajhoz, int mélyből jövő társai. De, ennek az egynek most szerencséje van. Köszönheti makacsságának és szerencsétlenkedésének. *
- Meg, mert lehet, terveim vannak veled. Gyere!
* Hangja kemény, parancsoló. Bár, már valami megfogalmazódott hátul a fejecskéjében, de még nem bontakozott ki teljesen, s jelenleg valami érdekesebbet talált. Valami olyat, amit nem kellene elhalasztani. Viszont, pont ezért hívja magával. A lehetőséget egyikkel sem akarja elszalasztani. Meg akarja ragadni a gyeplőt s irányítása alá venni az eseményeket.
Határozottan indul meg a hím felé. Minden mozdulatából süt a magabiztosság, s a felsőbbrendűség, mégis csak ő a nőstény. A már lassan lengő bábu mellett áll meg, hogy azt kezével végleg megállítsa, majd simítsa végig, mintha vértől lenne áztatva. Majd a hím felé tesz néhány lépést, közben reméli, hogy a Pocakos lábnyomaiba lépve követte, ahogy azt ő meghagyta. *
- Igazán ügyes. Szinte tökéletes. De még van, mit gyakorolnod.
*Egyik kezével ad a másikkal elveszi, ez jó taktika szokott lenni. Remélhetőleg most is beválik. Ajkain halvány mosoly játszik, ahogy türkiz szemeit a különleges ragadozó "nagymacska" tekintetbe fúrja. *
A hozzászólás írója (Medliel Falenys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.07 23:20:27
2422. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:19:24
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:19:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kissé fáradtan, ámbár mosolyogva lép a barakk épülete elé. A kámzsa most nincs a fején, éppen elég eme tűző napsütés, nem kell, hogy az a rohadt csuklya tetézze az élményt. Egy ideje csak szenved a felszíni kánikulával, a mélységben legalább sokkalta kellemesebb idő honolt, mint ebben a fenti koszfészekben. Mindig is utálta, és utálni is fogja ezt a földet, és azokat is, akik ezt a földet róják.
Ahogy sétál a füves tér irányába, egy félénk hangot vél felfedezni balról, egy fiútól jön, aki a férfi fegyvereit kéri. A mélységi először csak mosolyogva mered rá, majd lerántva magáról az egész köpenyt, úgy dobja a pult irányába, a dobótőrökkel együtt. Ez a vékony, lebegő anyag úgyis csak hátráltatta volna a harcban. Közben átvesz két fából farigcsált rövidke kardféleséget, séta közben súlyukat próbálgatja, meg azt, hogy lehet a legpraktikusabban forgatni.
Végignéz a gyakorlótéren; semmi vérlázítóan érdekes, nem több, mint egy nagy, régi, sablonos gyakorlótér. Lehetne már valami izgalmas is, nem csoda, hogy teljesen elpuhult, amióta idefent lézeng. Mindegy is, ezen ne múljon, aranysárga szemei kiszúrják az első áldozatot, egy ütött-kopott függelékbábut, ami egy gerendán himbálódzik a langyos szellő dallamára. Ahogy felé sétál, menet közben a földbe szúrja az egyik kardot, majd a következő lépésnél a másikat, többet meg már nem is tud lépni, mivel az a rögtönzött ellenfele helyzetét rejti. Ebből kifolyólag lépés helyett egy talpas rúgást intéz, ha a szalmaember élő lenne, most nyikkanna egyet a gyomorszájon való rúgástól, de most nincs idő ilyeneken gondolkozni, mivel az ellenfél csakugyan hátrarepült a támadástól, de már módfeletti sebességgel közelít is vissza, ez elől egy oldalra pördüléssel táncol el a szürke bőrű, majd még egy rúgást intéz a tovább szaladó szalmaszörny felé, most egy hátrafelé irányuló talpast, erről pedig leginkább egy ló rúgására gondolhat egy laikus.
Ahogy ebből a lendületből is visszatér drága élettelen barátunk, Dhoros megállítja a lengését. Talán már hálálkodhatna is amaz, mikor jobb kéz felől egy irdatlan ütés irányul a célpont felé, megint meglökve azt. Ezután egy utolsót belerúg, majd hagyja kiszenvedni az áldozatot. Mosolya még mindig nincs lehervadva a halványszürke arcról, miközben egy árnyékos hely irányába sétál. Itt nekidől a falnak, majd egy darabig nézi a többi gyakorlatozót. Hátha egy unatkozó ficsúr odajön hozzá, hogy harcoljanak. Na annak igazán örülne, szívesen szétrúgna egy-két felszíni farpofát. Egyelőre viszont csak a remény van az ilyen célokhoz fűzve, de enyhítő körülmény, hogy az hal meg utoljára.*
Ahogy sétál a füves tér irányába, egy félénk hangot vél felfedezni balról, egy fiútól jön, aki a férfi fegyvereit kéri. A mélységi először csak mosolyogva mered rá, majd lerántva magáról az egész köpenyt, úgy dobja a pult irányába, a dobótőrökkel együtt. Ez a vékony, lebegő anyag úgyis csak hátráltatta volna a harcban. Közben átvesz két fából farigcsált rövidke kardféleséget, séta közben súlyukat próbálgatja, meg azt, hogy lehet a legpraktikusabban forgatni.
Végignéz a gyakorlótéren; semmi vérlázítóan érdekes, nem több, mint egy nagy, régi, sablonos gyakorlótér. Lehetne már valami izgalmas is, nem csoda, hogy teljesen elpuhult, amióta idefent lézeng. Mindegy is, ezen ne múljon, aranysárga szemei kiszúrják az első áldozatot, egy ütött-kopott függelékbábut, ami egy gerendán himbálódzik a langyos szellő dallamára. Ahogy felé sétál, menet közben a földbe szúrja az egyik kardot, majd a következő lépésnél a másikat, többet meg már nem is tud lépni, mivel az a rögtönzött ellenfele helyzetét rejti. Ebből kifolyólag lépés helyett egy talpas rúgást intéz, ha a szalmaember élő lenne, most nyikkanna egyet a gyomorszájon való rúgástól, de most nincs idő ilyeneken gondolkozni, mivel az ellenfél csakugyan hátrarepült a támadástól, de már módfeletti sebességgel közelít is vissza, ez elől egy oldalra pördüléssel táncol el a szürke bőrű, majd még egy rúgást intéz a tovább szaladó szalmaszörny felé, most egy hátrafelé irányuló talpast, erről pedig leginkább egy ló rúgására gondolhat egy laikus.
Ahogy ebből a lendületből is visszatér drága élettelen barátunk, Dhoros megállítja a lengését. Talán már hálálkodhatna is amaz, mikor jobb kéz felől egy irdatlan ütés irányul a célpont felé, megint meglökve azt. Ezután egy utolsót belerúg, majd hagyja kiszenvedni az áldozatot. Mosolya még mindig nincs lehervadva a halványszürke arcról, miközben egy árnyékos hely irányába sétál. Itt nekidől a falnak, majd egy darabig nézi a többi gyakorlatozót. Hátha egy unatkozó ficsúr odajön hozzá, hogy harcoljanak. Na annak igazán örülne, szívesen szétrúgna egy-két felszíni farpofát. Egyelőre viszont csak a remény van az ilyen célokhoz fűzve, de enyhítő körülmény, hogy az hal meg utoljára.*
2421. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:15:36
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:15:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
* A pozitív visszajelzésekre most amúgy is nagy szüksége van a lánynak. Nem arról van szó, hogy direkt teszi ezt, mert tényleg jó erős fogása van a lánynak. Tőle azért távol áll a hazudozás. Viszont félre érti őt, mikor ökölbe szorul a keze. Ezért is vált gyorsabban, hogy ne kelljen Nittának most is arra gondolnia. Bár ha tudná, miért is? Nos. Nem baj, még korai lenne holmi ölelés. A kézfogást viszont már könnyebben veszi és ez számára jelent valami pluszt. Jól esik neki. Ez a kézfogás neki is több egy pecsétnél az ígéreten. Újabb lépés ez egy normálisabb és teljesebb élet felé. *
- Rendben.
* A következőkre pedig bólint és elvigyorodik kissé. *
- Sablonosan hangzik, de igaz az, amit holmi kocsmákban szoktak volt mondogatni. Üsd-vág, nem apád. Üsd, vágd, karmold, harapd. Szórj földet a szemébe. Na meg, ha fűszer van kéznél, az sem rossz, sőt! Őrölt paprika vagy bors, csípje csak a szemét, tüsszögjön tőle.
* Azért van itt, többek között, hogy amit lehet, megtanítson neki. El is gyakorolják újra meg újra. Időnként hozzá ér a kezéhez, vagy a lábához annyira, hogy igazítson a tartásán. Ez most őt annyira nem zavarja meg, mert nem csak úgy hozzá ér, hanem célirányosan teszi, hogy a mozdulatsor helyesen rögzüljön a fejében. Vállalja önként a gyakorló baba szerepét és végül kiköt a földön, sajgó ezzel-azzal. *
- A fájdalom elviselésével is erősödik a test és lélek.
* Ez is kicsit sablonosan hangzik, de van benne ráció. Nitta fújásától sem szűnik meg a vigyor az arcán. *
- Nitta a macska. Már nem cica, de még nem vadmacska.
* Hogy lesznek-e kék-zöld foltjai a lánynak? Lesznek. Sajog majd néhány tagja. De még hogy! Elfogadja a segéd kezet és feláll, olyasmikkel nem törődik, hogy leporolja ruháját, az úgy is megint koszos lesz hamar. *
- Lesznek foltjaid és fájásaid, de nekem is, úgyhogy ne aggódj emiatt. Megmutatom akkor ezeket is és elgyakoroljuk.
* Először is, ha valakinek rálép a lábára és ez érzékenyen érinti, mert nincs rajta cipő, vagy csak valami olyasmi, amin át megérzi az erősebb taposást. Jobb láb a bal lábfejre tipor és a jobb láb emelkedik tovább, súrolja a támadó térdét, majd megmerítkezik annak ágyékában is. A folytatás a gyomor és az áll lesz, mert a rúgás kombináció elő felétől az ellen kénytelen begörbül. Így válik elérhetővé a gyomor és az áll. Ez persze olyanokon alkalmazható, akik nincsenek tökig vértben.
A másik az első gyakorlathoz kötődik. Miszerint miként védje ki Nitta, ha egy alkarvédős kéz tart a nyaka felé nagy svunggal? Egyszerű. Az ütés felőli vállat kell feljebb emelni annyival, hogy a kart/könyököt érje az ütés, ezzel lehet hárítani. Így már az ellenség akaratlanul közelbe került, s bár fegyverével fogva tartja Nitta fegyverét, azokat most nem tudja könnyen használni. Nincs elég hely rá. Ilyenkor, nos. Először is jó, ha az embernél van egy tőr az övén, amit elérhet ilyenkor és beledöfi az ármányos fickóba, avagy nőbe. Ha vértben van, akkor olyan ponton kell szúrni, ahol az illesztések engedik ezt, ahol hézag van. A másik azon kombináció variációja, amit az imént mutatott. Ebből a közelségből kezdheti akár ágyékon/gyomron rúgással. Vagy harapással is, mert egyesek igenis támadnak úgy, hogy leharapják az ellen fülét. Vagy az arcába, nyakába harapnak. *
- Ezeknél az a lényeg, hogy te legyél a leggyorsabb. Az is előny, hogy ha észreveszed, hogy én így mozdítom a lábam. Ebből már tudhatod, hogy rúgni készülök azzal a lábammal.
* Ezeket a dolgokat elgyakoroltatja vele, és elsőnek mindig ő „sérül le” egy kicsit. Majd ismétlést kér, és akkor egy másik mozdulatsorral a földre teremti a lányt. Szándékosan építi egymásba ezeket a mozdulatokat, az egyiket megtanítja, és amikor már megy, egy másikkal kivédi. Amit újfent megtaníthat neki és amit szintúgy ki tud védeni valami mással. De soha nem rúg vagy üt erőset, csak akkorát, hogy az egyensúlyából kibillentse a lányt és az a földre üljön. Ezzel elszórakoznak bő órát is. *
- Nos, elég lesz mára, vagy folytassuk?
* A pozitív visszajelzésekre most amúgy is nagy szüksége van a lánynak. Nem arról van szó, hogy direkt teszi ezt, mert tényleg jó erős fogása van a lánynak. Tőle azért távol áll a hazudozás. Viszont félre érti őt, mikor ökölbe szorul a keze. Ezért is vált gyorsabban, hogy ne kelljen Nittának most is arra gondolnia. Bár ha tudná, miért is? Nos. Nem baj, még korai lenne holmi ölelés. A kézfogást viszont már könnyebben veszi és ez számára jelent valami pluszt. Jól esik neki. Ez a kézfogás neki is több egy pecsétnél az ígéreten. Újabb lépés ez egy normálisabb és teljesebb élet felé. *
- Rendben.
* A következőkre pedig bólint és elvigyorodik kissé. *
- Sablonosan hangzik, de igaz az, amit holmi kocsmákban szoktak volt mondogatni. Üsd-vág, nem apád. Üsd, vágd, karmold, harapd. Szórj földet a szemébe. Na meg, ha fűszer van kéznél, az sem rossz, sőt! Őrölt paprika vagy bors, csípje csak a szemét, tüsszögjön tőle.
* Azért van itt, többek között, hogy amit lehet, megtanítson neki. El is gyakorolják újra meg újra. Időnként hozzá ér a kezéhez, vagy a lábához annyira, hogy igazítson a tartásán. Ez most őt annyira nem zavarja meg, mert nem csak úgy hozzá ér, hanem célirányosan teszi, hogy a mozdulatsor helyesen rögzüljön a fejében. Vállalja önként a gyakorló baba szerepét és végül kiköt a földön, sajgó ezzel-azzal. *
- A fájdalom elviselésével is erősödik a test és lélek.
* Ez is kicsit sablonosan hangzik, de van benne ráció. Nitta fújásától sem szűnik meg a vigyor az arcán. *
- Nitta a macska. Már nem cica, de még nem vadmacska.
* Hogy lesznek-e kék-zöld foltjai a lánynak? Lesznek. Sajog majd néhány tagja. De még hogy! Elfogadja a segéd kezet és feláll, olyasmikkel nem törődik, hogy leporolja ruháját, az úgy is megint koszos lesz hamar. *
- Lesznek foltjaid és fájásaid, de nekem is, úgyhogy ne aggódj emiatt. Megmutatom akkor ezeket is és elgyakoroljuk.
* Először is, ha valakinek rálép a lábára és ez érzékenyen érinti, mert nincs rajta cipő, vagy csak valami olyasmi, amin át megérzi az erősebb taposást. Jobb láb a bal lábfejre tipor és a jobb láb emelkedik tovább, súrolja a támadó térdét, majd megmerítkezik annak ágyékában is. A folytatás a gyomor és az áll lesz, mert a rúgás kombináció elő felétől az ellen kénytelen begörbül. Így válik elérhetővé a gyomor és az áll. Ez persze olyanokon alkalmazható, akik nincsenek tökig vértben.
A másik az első gyakorlathoz kötődik. Miszerint miként védje ki Nitta, ha egy alkarvédős kéz tart a nyaka felé nagy svunggal? Egyszerű. Az ütés felőli vállat kell feljebb emelni annyival, hogy a kart/könyököt érje az ütés, ezzel lehet hárítani. Így már az ellenség akaratlanul közelbe került, s bár fegyverével fogva tartja Nitta fegyverét, azokat most nem tudja könnyen használni. Nincs elég hely rá. Ilyenkor, nos. Először is jó, ha az embernél van egy tőr az övén, amit elérhet ilyenkor és beledöfi az ármányos fickóba, avagy nőbe. Ha vértben van, akkor olyan ponton kell szúrni, ahol az illesztések engedik ezt, ahol hézag van. A másik azon kombináció variációja, amit az imént mutatott. Ebből a közelségből kezdheti akár ágyékon/gyomron rúgással. Vagy harapással is, mert egyesek igenis támadnak úgy, hogy leharapják az ellen fülét. Vagy az arcába, nyakába harapnak. *
- Ezeknél az a lényeg, hogy te legyél a leggyorsabb. Az is előny, hogy ha észreveszed, hogy én így mozdítom a lábam. Ebből már tudhatod, hogy rúgni készülök azzal a lábammal.
* Ezeket a dolgokat elgyakoroltatja vele, és elsőnek mindig ő „sérül le” egy kicsit. Majd ismétlést kér, és akkor egy másik mozdulatsorral a földre teremti a lányt. Szándékosan építi egymásba ezeket a mozdulatokat, az egyiket megtanítja, és amikor már megy, egy másikkal kivédi. Amit újfent megtaníthat neki és amit szintúgy ki tud védeni valami mással. De soha nem rúg vagy üt erőset, csak akkorát, hogy az egyensúlyából kibillentse a lányt és az a földre üljön. Ezzel elszórakoznak bő órát is. *
- Nos, elég lesz mára, vagy folytassuk?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361