//Új út elején//
*Természetesen feltűnik neki, hogy Ceron Paci másik oldalára húzódik, az is, ahogy a ló nyakát, oldalát simogatja.*
~Félne? Remélem, nem. Nem kell félnie.~
*De azért hagyja, hogy a lány a maga ütemében kezdje el a mai napot. Sejti, hogy igazából nem ő az oka az idegességének, hanem a Barakk. A testvére, a lehetőség, hogy találkoznak. Már ha ott van a fickó.
Az út eseménytelen, és annyira nem is hosszú, oldalpillantásokat vet Krogmarra, meg Ceronra.
Szíve szerint megfogná a lány kezét, vigasztalná kicsit, hogy a helyzet nem vészes, meg ilyesmik, de van egy olyan érzése, hogy Ceron nem akarja kiteregetni rögtön még egy férfi előtt a családi szennyest, így hallgat.
A Barakkba lépve ő is átadja a fegyvereit, tudja itt ez a szokás, nincs értelme vitatkozni rajta.
Krogmarra vigyorog.*
- Dehogy baj. Lehet én is megyek nemsoká.
~Hacsak Ceron nem kéri, hogy maradjak mellette.~
*A lányra pillant, majd az állával a fiú felé int, aki elvette a fegyvereiket.*
- Nos, megkérdezed őt, Ceron?
*Amíg a fejleményekre vár, azért a pillantása Krogmart is követi, aki súlyt kezd emelni, és nem is csinálja rosszul, aztán észrevesz egy óriást is, meg vele egy ork nőt.*
~Hm. Fura pár.~
*Újra Ceron felé fordul, várakozón.*