//Második szál//
*Féloldalas, gúnyos kis mosollyal hallgatja a beszámolót, mint tapasztalt a kezdőt. Közben elfelejt étkezni, pontosabban csak tekintete fal, követve a félvér minden rezdülését, mozdulatát, a szokásos, sóvárgóan ijesztő, részletekben elvesző vizsgálódással. Nehéz például eldönteni, hogy Syd evőeszközt tartó kezén azért felejti rajta hosszasan pillantását mert kellemes emlékeket ébreszt, s magában már kéjes simogatásokat fantáziál, vagy szimplán csak épp méricskéli melyik ízületnél ejtené meg az első bemetszést az amputáláshoz.*
-Kész kupleráj.
*Emeli tekintetét Syd arcára, és biccent egyetértően, s bár a kijelentés elkeserítő, kifejezetten vidáman, elégedetten minősítette a közbiztonságot, városőri munkát. Két falat, többre nem jut ideje, valahol elveszett, elterelődött figyelme. Talán az őrmester hangja, jelenléte, látványa, vagy csak a téma zökkentette ki.*
-Éppen tudok.
*És amúgy Syddel még szívesen is menne frontra, vagy bárhova. Amúgy, ha nem lenne az a sok apróság, melyeket gyűjtőnéven gátló tényezőkként említene.
Tolja félre tányérát, és húzódik közelebb, bizalmasabban folytatni az információ cserét.*
-Az élőholtak ura a Grombar pusztulás után a tündérkertbe vette be magát. Tudom, hogy legyengült. És nem csak serege fogyatkozott meg, már a mágiája sem oly erős, mint volt. Mikor utoljára összefutottam a csatlósaival, képtelenek voltak az elmét komolyabban befolyásolni, szinte könyörögtek, rimánkodtak, hogy a Dwirinthalek csatlakozzanak hozzájuk.
*Pislog fel kékjeivel jelentőségteljesen, majd sóhajt nagyot, lemondóan.*
-Creton nem enged oda.
*Fanyalog, gyerekesen húzva el száját.*
~Bocsi Syd, nem mehetek le veled játszani a térre, apa szobafogságra ítélt.~
-Mondjuk máshova se. Irodafogság.
*Fintorog orrát, homlokát ráncolva.*
-Csak azért mert leszúrtam azt a mélységit!
*Veszi vissza gyorsan a hangerőt, mely azért ekkora igazságtalanság mellett kifejezetten érthető érzelmi megnyilvánulás lehet.*
-Mindegy. Nem mehetünk a kikötőbe.
*Oldja azért a szörnyűséges hír elkeserítő mivoltát egy vigyorral, és rövidke kikötéssel.*
-Még.