//Lenz Omant részére//
-Nos, igen, a zene. Tudja, Lenz, a zene valami egészen különleges kifejezésmód számomra. A zenetanárom sokszor mondta, hogy játék közben szinte átváltozom. És én is így érzem. A zene Isten parányi emlékeztetője a két lábon járó élőlényeknek, hogy nem csak ők a csoda ebben az univerzumban. A zene harmonikus kapcsolat. Még a csillagok között is. *Ahogy ezeket a szavakat mondja, jégszemeire mintha valamiféle felhő borulna. Csak beszélni is elég róla, és lám-lám... mutatkozik is a hatás. Majd fejét kissé megrázva visszakerül a valóságba.*
-Nem tudom, hogy ez műveltségnek számít-e. Inkább valami, ami az emberrel vele születik. A műveltség sok-sok információ begyűjtése, de a zene tálentum véleményem szerint.
*Majd elindulnak visszafelé, a barakk kijáratának irányába. A beszélgetés közben nem szólnak a fegyvertáros fiúhoz, aki az előzetes események után inkább nem szól, csak készségesen a pultra rakja a páros saját fegyvereit, és a szögre akasztja a használtakat.*
-Családunk, mint bizonyára hallott róla, ősi és nemesi család. Bár mostanára eléggé szétszóródtunk a nagyvilágban. Nagyjából minden földrészen él valamilyen Sinathus-leszármazott. És biztosíthatom, hogy mindegyik család meglehetősen nagy köztiszteletnem örvend, és vagyon terén sem mutatkozik sehol hiány. A legtávoliabbakkal nem is igazán tartjuk a kapcsolatot, csak a folyamatosan feljegyzésre kerülő családfa okán tudunk a létezésükről. Akik közelebb élnek, nos velük van egy érdekes szokásunk. Ugyanis évente egyszer összejövünk, minden évben az ősi birtokon, ahol jelenleg apai nagybátyám él. Ünnepelünk. A furcsa az, hogy én nem tudom, mit. Keringenek legendák a Sinathusok nagy, és súlyos tetteikről, átkokról és áldásokról, felejtésről és amnéziáról... Szóval...lakoma és vadászat, de nem tudjuk mi okból. Mindenesetre kissé...furcsa. *Nagyon belefeledkezik a mesélésbe, majd hirtelen a fejébe villan: "Lehet, hogy túl sokat mondtam?!" Majd témát vált.*
-Jelmondat? Tudtommal nincs. Bár, ha apámból indulok ki, valószínűleg "A vér kötelez." lenne az. Vagy "A nemesi vér kötelez." Azon pedig csodálkozom, hogy a címerünket nem látta még sehol: a pajzs alakú címer közepén egy méltóságteljes oroszlán, mely mancsait egy könyvön nyugtatja, a bal felső sarokban penna, a jobb felsőben pedig kard.