//Régi ház és új otthon//
*A lovat könnyen a szekér elé tudja fogni, mert Gebével már barátságot kötött. A karavánút alatt a ló sok mindenen ment keresztül és azóta, ha nem is olyan bensőségesen, mint Lia esetében, de ki merné jelenteni, hogy összebarátkoztak. Lia hamar érkezik egy kisebb táskával az oldalán és úgy tűnik, készen áll a délutáni kocsikázásra.*
-Nem akadékoskodott egyáltalán, már megbarátkoztunk, ugye Gebe?
*Megpaskolja a ló nyakát, aztán felkapaszkodik a bakra és a kezét Lia felé nyújtja, hogy maga mellé segítse. Az öreg kertésznek már azelőtt szólt, hogy Gebét elővezette, nyissa ki a kaput és zárja, ha elindultak.*
-Akkor hát lássuk azt a várost!
*Néz kedvesére vidáman, aztán a gyeplővel jelzi Gebének az indulást, aki engedelmes jószág módjára, húzni kezdi a szekeret kifelé. Gond nélkül átjutnak a nyitott kapun. Az öreg kertésznek int egyet búcsúzóul, aztán kifordul a szekérrel az utcára és a Barakk felé veszik az irányt. Menet közben figyeli a szekér hangjait, de a recsegés és fájdalmas nyikorgás ezúttal elmarad. A kerekek engedelmesen gördülnek és a fájdalmas nyikorgás helyett, pattogón gördül a kerék.*
-Haha, jól megy a szekér! Csak figyeld meg, amikor lefestem és rákerül a lakkozás a végégén a szomszédok is irigykedve fogják nézni, milyen járgányunk van.
*Eltúlozza kissé, de nagy mosollyal néz Liára, aztán rázkódik a bakon tovább elégedetten. Nem kellett olyan nagy javítás, persze nem lett új szekér belőle, de ahhoz képest, amilyen állapotban találták sokkal jobb. Az utcákon készséggel elhúzódnak előlük a két lábon menők és a lovak hátán utazók is elengedik a kocsit, mielőtt túl közel érnének.*
~Sok előnye van, ha az ember keréken közlekedik.~
*Nem esik messze a Barakk a Gazadnegyedtől, ezt örömmel fogadja, mert ezek szerint védelem a szomszédjukban van. Nem tervezi magára hagyni hosszan Liát, sem a házat, de jó a tudni, hogy az őrség közel, ha bármi gond adódik. Begördülnek az utcába, aztán megállítja gebét a Barakk bejáratától nem messze.*
-Be akarsz menni, vagy csodáljuk innen a helyet?
*Kérdezi meg kedvesét, ezzel rá is bízva a döntést. Közben szemügyre veszi az élénk forgalmat. A bejáratnál sorra váltja egymást a bemenni és távozni készülők sora. Némelyik lovagforma harcos, némelyik csak hegynek látszó izomkolosszus, de akadnak itt mindenféle lények. Amennyire vissza tud emlékezni nem volt még a Brakkban idáig. Megfigyeli a fegyvereit becserélő martalóc külsejű embert, aki éppen egy egyszerű fakardokat kap a saját szablyái helyett és gyakorló íjat, legalábbis annak látszik, amennyire a jelenlegi helyről meg tudja ítélni. Ezzel a szabályokat nagyjából sejti. Éles fegyvernek valószínűleg nincs helye ezen a gyakorlótéren.*