//Norgen Arisad//
*Kezdi kifejezetten szórakoztatni a lány. Ahhoz képest, hogy a legrosszabb lehetőségnek azt vette számításba, hogy majd itt fog neki jajgatni a karját fogva a fájdalomtól, mert kapott rá egy kis kék foltot… Ez a szőkeség viszont nem hogy nem panaszkodik, de még bátorítja is a nősténykét, hogy adjon bele nagyobb erőt.*
- Nézzenek oda! Csak nem egy mazochistát fogtam ki? *Vigyorodik el, oldalra billentve a fejét. Ez a lehetőség sincs kizárva, könnyen el tudná képzelni, hogy valóban erről van szó. Bosszúságot viszont nem okoz, épp ellenkezőleg. Igencsak heves természetű, ám harc közben sokkal, de sokkal nehezebb kihozni őt a sodrából, mint általában. Ha meg ráadásként ő érzi magát előnyben, akkor meg szinte lehetetlen.
Hagyja, hadd próbálkozzon a lány, és adjon bele egyre nagyobb erőt az ütésekbe, közben ő élénken figyeli minden mozdulatát, minden rezdülését. Két karddal sokkal könnyebb egyet hárítani. Ahogy egyre erősebben támad, a mélység arcára úgy kezd egy egyre szélesebb, elégedett mosoly kiülni. A kis álszent, mégsem az a kis szende porrugdosós kislány, ahogy azt az előbb előadta, és ez végtelenül szórakoztatja Erfalodyt. Nagyon rossz úton halad, ha az a célja, hogy felbosszantsa. Nem is tudja már összeszámolni a két kezén, hányszor akarták harc közben feldühíteni, csak hogy kihasználhassák a helyzetet, és ők kerüljenek egy esetleges figyelmetlenség következtében erőfölénybe. Tehát nem kevés gyakorlata van már a mélységinek ilyen téren, így a szöszi próbálkozásait fel sem veszi.*
- Oh! *Egy olyan sötét mosoly ül ki az arcára, amilyen már régen, és aminek a látványára valószínűleg a legtöbb felszíni azonnal hátrálna jó pár lépést hátra. Ez nem egy jókedvű, vagy magabiztos, esetleg kárörvendő mosoly, ez egy kegyetlen, vérre szomjazó mosoly.
Meg sem várja, míg az befejezi a hátrálást, szinte azonnal, már sokkal gyorsabban ugrik. Ha megpróbál kitérni előle, azonnal vált ő is irányt, így vagy úgy, de szó szerint nekivágódik a másiknak, pontosabban a fegyverének. Jég kék lélektükrei sötét szórakozással villannak a másikra, hideg tűzben égve. Le sem lehet tagadni, ez egy hidegvérű gyilkos tekintete.
Ismét üt, és most már a másik fegyverrel is támad, azzal a hasára célozva. Ha sikerült, ha valahogy kivédte a lány, újra kezdi, és most ő visz bele még nagyobb erőt. Ha ilyen gyorsan támad, nem hiszi, hogy képes lenne a lány is támadni, de azért odafigyel a reakcióira. Ha hátrál, követi. Ha megpróbál elszökni előle, ugrik utána és ha bevisz egy találatot, nem hagyja abba, jelezvén, hogy sikerült neki, ugyanúgy folytatja, amíg a lány el nem esik, vagy nem szól. Esetleg nem csinál valami meglepőt, ami leállásra kényszeríti a mélységit.
Még egy két ilyen csapás, majd le sem véve a szemét a lányról, ismét lendül a lába, hogy a másikét kirúgja alóla, hogy az ismét a földön végezze. Ha képes elugrani előle, úgy már lendül is utána, ismét próbálkozva, egyik kezével egy lökéssel még rá is segítve az egyensúlyvesztésre.*
- Na, ez hogy tetszett? *Vigyorog a földön fekvőre, ha az ismét elterült. Ha elugrott előle, és még az után sem sikerült kigáncsolnia, hogy utána eredt, akkor nem mond semmit, csak megáll, most már hagyva némi szuszhoz jutni a másikat. Nagyon kiérzi, hogy mennyire nem nevezhető valódinak a küzdelem. Egy rendes harcban ritkán folyamodik egynél többször ilyen dolgokhoz, mint az esetleges gáncsolás, mert ott nem az a cél, hogy kifektesse az ellenfelét, hanem hogy kivéreztesse.*