//Erton//
-Elég öreg kapitányunk volt, aki valamiért úgy tekintett rám, mintha a lánya volnék. Azt akarta, hogy amikor meghal, én örököljem a hajót. Ami roppant megtisztelő dolog, de mint ahogy azt neki kifejtettem, nem lennék jó kapitány. De mivel ragaszkodott hozzá, ezért a legénység csak annyit tudott, hogy én leszek a következő kapitány. Nagyon népszerű lettem tőle. Szóval, lent voltunk a kikötőben, ünnepeltük a megérkezést, és leitattak, legalábbis, amennyire emlékszem. Másnap reggel a kikötő dokkokhoz közeli részén ébredtem, hajó sehol, legénység sehol. *Megvonja a vállát.* -Nélkülem úgy is csinos nyakkendőt kapnak majd a nyakukba. A kapitányt egy kicsit sajnálom, de ez van... *Számos módon előadhatná ezt a történetet, de ezúttal tárgyilagosan teszi. Különösebb baja nincs a történtekkel, az, ahogy az első hajóstársaitól búcsúzott kellemetlenebb volt.*
-Teljesen megfelel. *Bólint rá az időpontra.*
-Legyen, te tudod. *Mondja végül, mert hiába figyel fel arra, hogy a férfi mintha nem mozdítaná szívesen a fájó kezét, azt is tudni véli, hogy nem érdemes sokáig erőltetni a dolgot.
Elmosolyodik a tiltakozáson, de nincs mit mondania rá, ha Erton úgy érzi, van kedve még az ő tanítgatásával is foglalkozni, akkor ő nem fogja megállítani.
Nem mozdul, ahogy a sötételf mögé lép, bár egy-két izom megfeszül a hátában és a vállában, inkább azért, mert így kikerült a látómezejéből, ami más esetben sem volna megnyugtató Arasys számára.
Elfogadja a kezébe nyomott fegyvert, és idegesen suhint egyet a még mindig fájó kezébe visszakerült szablyával, majd a karddal is. Még így is látható, hogy a fegyveres kézzel intézett csapás biztosabb, míg a balkezes mintha remegne.
A kalóz szemöldökei összeszaladnak, és tesz egy lépést előre, amit még két suhintás követ. Szúrós tekintettel figyeli a saját ütéseit, de nem hagyja abba a csapkodást még egy darabig. Egy idő után valamiféle ütem alakul ki. Abban a tengerészlány még mindig nem biztos, hogy ezt egy ellenfél ellen is képes lenne használni, de egész jól megy.*
-Tessék, mindjárt itt vagyok. *Adja vissza a gyakorlókardot Ertonnak, hogy egy pár pillanatra eltűnjön, és - immár két szablyával - visszatérjen, és folytassa a levegő aprítását, így valamivel könnyebben tartva az ütemet. Minden egyes jobb kezes csapást annak tükörképe követi, bár nem mindig ugyanolyan határozottsággal vagy lendülettel. Eltelik néhány perc, mire a nő elégedett mosollyal újra az edzővé avanzsált sötételf felé fordul.*
-Valahogy így?