Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 356 (7101. - 7120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7120. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-10 00:33:24
Üzenet elküldve: 2018-01-10 00:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Lunit nagyon megérintette a levél tartalma, ez látszik is a lányon. Nem csoda, amúgy is olyan kis naiv és érzékeny tud lenni.*
~Szegénykém!~
*Nem is igazán lepődik meg a reakcióján. Persze legszívesebben utánakiabálna, hogy legalább csak egy kicsit várjon csak, de addigra már rég kint van.
Azon viszont már annál inkább csodálkozik, milyen nyugodtan kezeli Aleimord a helyzetet. Ha elrabolták Aleniát, ha tényleg csak tréfa volt, mindegy, akkor sem ezt várta volna tőle, ahogy eddig ismeri.*
~És hogy csak így kiadja, az meg végképp nem kerek.~
- Természetesen!
*Mondja, és már sétál is oda, bár azt nem tudja, miben tudna pont ő segíteni most.*
- Mégis mi ez az egész, Aleimord?
*Kérdi suttogva, mikor odaér mellé, és homlokát ráncolva néz fel rá.*
*Lunit nagyon megérintette a levél tartalma, ez látszik is a lányon. Nem csoda, amúgy is olyan kis naiv és érzékeny tud lenni.*
~Szegénykém!~
*Nem is igazán lepődik meg a reakcióján. Persze legszívesebben utánakiabálna, hogy legalább csak egy kicsit várjon csak, de addigra már rég kint van.
Azon viszont már annál inkább csodálkozik, milyen nyugodtan kezeli Aleimord a helyzetet. Ha elrabolták Aleniát, ha tényleg csak tréfa volt, mindegy, akkor sem ezt várta volna tőle, ahogy eddig ismeri.*
~És hogy csak így kiadja, az meg végképp nem kerek.~
- Természetesen!
*Mondja, és már sétál is oda, bár azt nem tudja, miben tudna pont ő segíteni most.*
- Mégis mi ez az egész, Aleimord?
*Kérdi suttogva, mikor odaér mellé, és homlokát ráncolva néz fel rá.*
7119. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:52:32
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:52:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
- Siel! Kérem!
*Szíve szerint nagyon komolyan elbeszélgetne a testőrrel, de egyrészt nem az övé, másrészt csak feleslegesen idegesítené magát rajta.*
- Igen, teljesen biztos.
*Sóhajt, majd a többiekre néz. Éppen folytatná, mikor a kis Luninari kiakad.*
- Ne!
*Kiált utána.*
- Kérlek, ne menj!
*A legszívesebben hatalmasat káromkodna, de nemes, nem teheti meg, így marad a bosszú ábrázat.*
~Én tartozok érte felelőséggel! Én, csakis én.~
- Ydriss, Natalayda, kérlek utána mennétek?
*Ezután jön a Városőr, aki jól megkavarja a dolgokat.*
- Teljesen igaza van!
*Szólal fel.*
- Amit a húgom művel, az garázdaság. Esetleg ezt megbeszélhetnénk valahol.
*Utal ezzel arra, hogy olyan helyre kellene menniük, ahol kevesebb a fül. Közben int a párjának.*
- Nairada, kérlek tudnál nekünk segíteni?
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 23:56:15
- Siel! Kérem!
*Szíve szerint nagyon komolyan elbeszélgetne a testőrrel, de egyrészt nem az övé, másrészt csak feleslegesen idegesítené magát rajta.*
- Igen, teljesen biztos.
*Sóhajt, majd a többiekre néz. Éppen folytatná, mikor a kis Luninari kiakad.*
- Ne!
*Kiált utána.*
- Kérlek, ne menj!
*A legszívesebben hatalmasat káromkodna, de nemes, nem teheti meg, így marad a bosszú ábrázat.*
~Én tartozok érte felelőséggel! Én, csakis én.~
- Ydriss, Natalayda, kérlek utána mennétek?
*Ezután jön a Városőr, aki jól megkavarja a dolgokat.*
- Teljesen igaza van!
*Szólal fel.*
- Amit a húgom művel, az garázdaság. Esetleg ezt megbeszélhetnénk valahol.
*Utal ezzel arra, hogy olyan helyre kellene menniük, ahol kevesebb a fül. Közben int a párjának.*
- Nairada, kérlek tudnál nekünk segíteni?
A hozzászólás írója (Aleimord Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 23:56:15
7118. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:37:26
Üzenet elküldve: 2018-01-09 23:37:26
ÚJ
![>Danlo Rulhadan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9273_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
-Jól csináltad. *Dicséri meg a leányt a vallomása után, tőle ez a legnagyobb dicséret és nem is tudna kipréselni magából ennél jobbat vagy kedvesebbet.
Biccent Sielnek, hogy tudomásul vette, majd hamar az új jövevény felé fordul aki első ránézésre erdei elfnek néz ki, ráadásul a keményebb fajtából.*
-Ez esetben maga jön. *Biccent a nő felé, de ami ezután történik, arra nehezen talál szavakat.
A férfi a levél elolvasása után bizony azzal rukkol elő, hogy az egész ügy csupán húga tréfája. Az állítólagosan elrablott húgáé.
Először meghökken, hiszen a történet akár még hihető is, de hamar összeszűkült szemmel kezdi vizslatni a nemest.*
-Nos. *Lép közelebb hozzá, hangja baljóslatúan cseng.*
-Tehát azt állítja, a húga tréfából verette meg ezt a lányt? *Int fejével az éppen távozó leány után.* -Valaki menjen utána, a fenébe is. Megsebesült.
*Címezi mindenkinek.*
-Ha valóban ez az ábra és egy rendkívül otromba csíny... Akkor esetleg garázdaságért állíthatjuk elő a három férfit és az Ön húgát.
*Lép közelebb a férfihoz pengevékonnyá szűkült ajkakkal.*
-Azonban ha Ön állít valótlant... Az bizony félrevezetés és gátolás a bűntény felderítésében. Jól fontolja meg.
-Jól csináltad. *Dicséri meg a leányt a vallomása után, tőle ez a legnagyobb dicséret és nem is tudna kipréselni magából ennél jobbat vagy kedvesebbet.
Biccent Sielnek, hogy tudomásul vette, majd hamar az új jövevény felé fordul aki első ránézésre erdei elfnek néz ki, ráadásul a keményebb fajtából.*
-Ez esetben maga jön. *Biccent a nő felé, de ami ezután történik, arra nehezen talál szavakat.
A férfi a levél elolvasása után bizony azzal rukkol elő, hogy az egész ügy csupán húga tréfája. Az állítólagosan elrablott húgáé.
Először meghökken, hiszen a történet akár még hihető is, de hamar összeszűkült szemmel kezdi vizslatni a nemest.*
-Nos. *Lép közelebb hozzá, hangja baljóslatúan cseng.*
-Tehát azt állítja, a húga tréfából verette meg ezt a lányt? *Int fejével az éppen távozó leány után.* -Valaki menjen utána, a fenébe is. Megsebesült.
*Címezi mindenkinek.*
-Ha valóban ez az ábra és egy rendkívül otromba csíny... Akkor esetleg garázdaságért állíthatjuk elő a három férfit és az Ön húgát.
*Lép közelebb a férfihoz pengevékonnyá szűkült ajkakkal.*
-Azonban ha Ön állít valótlant... Az bizony félrevezetés és gátolás a bűntény felderítésében. Jól fontolja meg.
7117. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:46:38
Üzenet elküldve: 2018-01-09 22:46:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A szónok elnémult. A nagy kaland elmaradt. A penge csak rozsdásodik. A harcos pedig belebolondul a semmittevésbe. Hiányzik neki a kelekótya mágus. Olyan hamar a szívébe lopta magát, hogy ez a pár nap is gyötrelem nélküle. De hát ő ugye fontos személy, mert mester vagy minek is hívják. Csak ne az álnokság mestere legyen, mert azt hősnőnk megkínzott szíve biztosan nem bírná már.*
~Elég ebből a picsogásból!~
*Magában zsörtölődik saját kínzásán és elérkezettnek látja az időt, hogy levezesse végre a feszültséget a régi bevált módszerrel. Szét kell püfölnie néhány gyakorló bábut, az majd könnyít a lelkén. Már az inasnál jár és csatolgatja le fegyvereit, hogy fából készült utánzatokra cserélhesse. Harcra készen vonul be a gyakorlótérre és rögtön meg is torpan. Valami egészen furcsa társaság verődött össze éppen.*
~ Hát itt meg mi a fene folyik? Az ember lánya már nem is dühönghet egymagában? ~
*Ötlete sincs mi dolga lehet errefelé ilyen nemes öltözetű embereknek, főleg egy szakadt lánnyal. Talán ez valami nyilvános meghurcoltatás, tolvaj lehet a szakadt leány? Megtekeri fejét és fakardját hóna alá csapva indul el a csoportosulástól legtávolabb eső gyakorló bábuhoz. Nem bámészkodni jött, hanem azért, hogy szanaszét, apró miszlikbe aprítsa a dühét. Na de azért mégsem hagyja nyugodni a dolog és míg ímmel-ámmal csapkodni kezdi a függő zsákot, közben kisandít oldalra, hogy miféle események zajlanak.*
~Elég ebből a picsogásból!~
*Magában zsörtölődik saját kínzásán és elérkezettnek látja az időt, hogy levezesse végre a feszültséget a régi bevált módszerrel. Szét kell püfölnie néhány gyakorló bábut, az majd könnyít a lelkén. Már az inasnál jár és csatolgatja le fegyvereit, hogy fából készült utánzatokra cserélhesse. Harcra készen vonul be a gyakorlótérre és rögtön meg is torpan. Valami egészen furcsa társaság verődött össze éppen.*
~ Hát itt meg mi a fene folyik? Az ember lánya már nem is dühönghet egymagában? ~
*Ötlete sincs mi dolga lehet errefelé ilyen nemes öltözetű embereknek, főleg egy szakadt lánnyal. Talán ez valami nyilvános meghurcoltatás, tolvaj lehet a szakadt leány? Megtekeri fejét és fakardját hóna alá csapva indul el a csoportosulástól legtávolabb eső gyakorló bábuhoz. Nem bámészkodni jött, hanem azért, hogy szanaszét, apró miszlikbe aprítsa a dühét. Na de azért mégsem hagyja nyugodni a dolog és míg ímmel-ámmal csapkodni kezdi a függő zsákot, közben kisandít oldalra, hogy miféle események zajlanak.*
7116. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:11:42
Üzenet elküldve: 2018-01-09 18:11:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Először Aleimord kiabálásra kapja fel sírásba lehajtott fejét.*
- Nekem még egyszer sem. Alenia pedig mindig is odajárt. *válaszol ösztönösen, még most is a másik lányt védve, erőteljesen kihangsúlyozva a "mindig" szót.
Persze megérti az elfet, de igazságérzetének maradéka még is csak tiltakozik. Ha valakivel hatszázadszorra sem történik semmi baj ugyanott, ugyan miért is tehetne arról, hogy hatszázegyedszerre igen? Ki gondolna és számítana erre, vagy miért? És tulajdonképpen, mi köze van neki, mint pár napja befogadott Luninarinak egyáltalán ehhez az egészhez? Mi az a "nektek" az elf férfi számon kérő mondatában? Mit tehet pont ő bármiről is, hogy rá kell kiabálni? Pont ő, aki most élte át élete legreménytelenebb és legkétségbeesettebb óráját, pont ő, aki csak azért rohant saját csökevény kis testét legyőzve idáig, hogy megmenthessék Aleniát!
Persze, azt azért értékeli, hogy Aleimord még időben észbe kap, és legalább bocsánatot kér, amiért pont rázúdítja azt a haragot, ami igazából nem neki, hanem Alenia elhurcolóinak és ő megsebzőinek járna. Az utána hallott szavakat ellenben nem képes megemészteni. Minden ellentmond nekik, amit az elmúlt pár napban tapasztalt, és sehogyan sem fér a fejébe az egész. Alenia olyan nagyon kedves volt vele, mint édesanyján kívül még soha senki, talán csak Nairada. Kétszer is, vagy igazából az elejétől a végéig. A tisztáson is teljesen őszintén tűnt rémültnek, amikor támadóik előjöttek a fák közül
Mindezek után szinte meg kell erőszakolnia elméjét ahhoz, hogy képes legyen elhinni, hogy pusztán színjáték lett volna az egész. Hogy azért vitte volna ki a lány őt a tisztásra, hogy aztán eljátszassa saját elrablását, mindezt az ő ájulást okozó fejbeverésével összekötve. Úgy taglózták le, mint holmi oktalan barmot, hiába értelmes létező!
És még is... Alenia és Aleimord kedves mosolya talán tényleg túl szép volt ahhoz, hogy igazán igaz legyen.
Ha nem pont olyan elfek között nő fel, akik mindig is megvetették azért, hogy csak félig az, biztos fel sem merülne ez a teljesen nevetséges gondolat. Most még is azonnal eszébe jut, hogy Aleniánál jött a "hirtelen" ötlet, hogy menjenek ki a tisztásra. Ahol aztán...
~ Rohadék tiszta vérű mocskok! ~
Az ő szemében még is csak Aleimord a ház ura. A tekintély. Semmi oka nincs Alenia kissé durva viccéről mondott szavait megkérdőjelezni, vagy kétségbe vonni.
Még sem képes azt érezni, hogy a szőke lány, akit már alig egy-két nap után is szeretett és csodált, végig csak játszott volna vele. De pontosan tudja, hogy minden érzelem csalóka. Talán csak szülő és gyermek között létezhet a valóságban igazi és szeretetteljes kapcsolat.
Hiába Nairada kedvessége, Ydriss törődése, vagy Uhn szavai (utóbbiakra azért persze hálás mosollyal bóliint) bele van annyira zuhanva az önsajnálatba, hogy most már igazán egyikük se érdekelje.
Akár arrébb megy a városőr rájőve, hogy itt már nincs semmi dolga, hisz csak rossz vicc volt az egész, akár nem, igyekszik felkelni és zilált, nevetséges külseje ellenére is büszkén kihúzni magát, mintha igazi kisasszony lenne, aki szeretett volna lenni.*
- Nem haragszom. *rázza meg a fejét.* Nem rád.. *néz Aleimordra, aki még is csaak bocsánatot kért tőle kirohanásáért.*
- De még is! Anya arra kért meg benneteket, hogy vigyázzatok rám, és segítsetek! Nem tudom miért, de azt hittem, hogy... tényleg befogadtatok. Azt, hogy végre először az éleben van egy barátnőm, aki... de, ha ez az egész tényleg csak az ő vicce volt... akkor nem tudok mit mondani erre. *hallgat el.*
- Elmegyek. Elhozom a házatokból mindenemet, és visszatérek a Pegazusba.
*Próbál erősnek tűnni, de a mai nap után nem nagyon megy.*
- Örültem! *hajt fejet mindenki felé elcsukló hangon, majd szakadt ruhájának és ékszereinek maradékát összeszedve elindul kifelé, hátra sem nézve. Most utoljára bízott meg bárkiben is ebben az életben.*
*Először Aleimord kiabálásra kapja fel sírásba lehajtott fejét.*
- Nekem még egyszer sem. Alenia pedig mindig is odajárt. *válaszol ösztönösen, még most is a másik lányt védve, erőteljesen kihangsúlyozva a "mindig" szót.
Persze megérti az elfet, de igazságérzetének maradéka még is csak tiltakozik. Ha valakivel hatszázadszorra sem történik semmi baj ugyanott, ugyan miért is tehetne arról, hogy hatszázegyedszerre igen? Ki gondolna és számítana erre, vagy miért? És tulajdonképpen, mi köze van neki, mint pár napja befogadott Luninarinak egyáltalán ehhez az egészhez? Mi az a "nektek" az elf férfi számon kérő mondatában? Mit tehet pont ő bármiről is, hogy rá kell kiabálni? Pont ő, aki most élte át élete legreménytelenebb és legkétségbeesettebb óráját, pont ő, aki csak azért rohant saját csökevény kis testét legyőzve idáig, hogy megmenthessék Aleniát!
Persze, azt azért értékeli, hogy Aleimord még időben észbe kap, és legalább bocsánatot kér, amiért pont rázúdítja azt a haragot, ami igazából nem neki, hanem Alenia elhurcolóinak és ő megsebzőinek járna. Az utána hallott szavakat ellenben nem képes megemészteni. Minden ellentmond nekik, amit az elmúlt pár napban tapasztalt, és sehogyan sem fér a fejébe az egész. Alenia olyan nagyon kedves volt vele, mint édesanyján kívül még soha senki, talán csak Nairada. Kétszer is, vagy igazából az elejétől a végéig. A tisztáson is teljesen őszintén tűnt rémültnek, amikor támadóik előjöttek a fák közül
Mindezek után szinte meg kell erőszakolnia elméjét ahhoz, hogy képes legyen elhinni, hogy pusztán színjáték lett volna az egész. Hogy azért vitte volna ki a lány őt a tisztásra, hogy aztán eljátszassa saját elrablását, mindezt az ő ájulást okozó fejbeverésével összekötve. Úgy taglózták le, mint holmi oktalan barmot, hiába értelmes létező!
És még is... Alenia és Aleimord kedves mosolya talán tényleg túl szép volt ahhoz, hogy igazán igaz legyen.
Ha nem pont olyan elfek között nő fel, akik mindig is megvetették azért, hogy csak félig az, biztos fel sem merülne ez a teljesen nevetséges gondolat. Most még is azonnal eszébe jut, hogy Aleniánál jött a "hirtelen" ötlet, hogy menjenek ki a tisztásra. Ahol aztán...
~ Rohadék tiszta vérű mocskok! ~
Az ő szemében még is csak Aleimord a ház ura. A tekintély. Semmi oka nincs Alenia kissé durva viccéről mondott szavait megkérdőjelezni, vagy kétségbe vonni.
Még sem képes azt érezni, hogy a szőke lány, akit már alig egy-két nap után is szeretett és csodált, végig csak játszott volna vele. De pontosan tudja, hogy minden érzelem csalóka. Talán csak szülő és gyermek között létezhet a valóságban igazi és szeretetteljes kapcsolat.
Hiába Nairada kedvessége, Ydriss törődése, vagy Uhn szavai (utóbbiakra azért persze hálás mosollyal bóliint) bele van annyira zuhanva az önsajnálatba, hogy most már igazán egyikük se érdekelje.
Akár arrébb megy a városőr rájőve, hogy itt már nincs semmi dolga, hisz csak rossz vicc volt az egész, akár nem, igyekszik felkelni és zilált, nevetséges külseje ellenére is büszkén kihúzni magát, mintha igazi kisasszony lenne, aki szeretett volna lenni.*
- Nem haragszom. *rázza meg a fejét.* Nem rád.. *néz Aleimordra, aki még is csaak bocsánatot kért tőle kirohanásáért.*
- De még is! Anya arra kért meg benneteket, hogy vigyázzatok rám, és segítsetek! Nem tudom miért, de azt hittem, hogy... tényleg befogadtatok. Azt, hogy végre először az éleben van egy barátnőm, aki... de, ha ez az egész tényleg csak az ő vicce volt... akkor nem tudok mit mondani erre. *hallgat el.*
- Elmegyek. Elhozom a házatokból mindenemet, és visszatérek a Pegazusba.
*Próbál erősnek tűnni, de a mai nap után nem nagyon megy.*
- Örültem! *hajt fejet mindenki felé elcsukló hangon, majd szakadt ruhájának és ékszereinek maradékát összeszedve elindul kifelé, hátra sem nézve. Most utoljára bízott meg bárkiben is ebben az életben.*
7115. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:52:53
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Elhiszi, hogy Aleimord ideges, meg is érti, de nem szegény Lunin kellene ezért csattannia az ostornak. Így is eléggé odavan, és aligha ő tehet erről az egész helyzetről. Megrovó pillantást vet a férfi felé, de Uhn megelőzi, és gyakorlatilag el is mondja, amit Nairada is gondol.
Végül mikor a lány arrébb húzódik, hogy elmondja, mi történt, Nai kicsit hátrébb megy barátnőjéhez. Nem valószínű, hogy ő itt túl sok mindent tud tenni, így inkább zavarni sem akar.
A zűrzavarra még egy városőr is felfigyel, és azonnal intézkedni is kezd.
Innentől ő csak a háttérből figyeli az eseményeket, hogy mit találnak ki Alenia megmentésére. Néha Natyra pillant, hogy ő mit gondol, de nagyon nem szólal meg. Közben Ydriss is megérkezik, aki szintén felajánlja segítségét. Annak pedig kifejezetten örül, hogy Siel inkább ottmarad velük.
Mikor azonban Aleimord kibontja a levelet, az egészet fenekestül forgatja fel. Először látja a férfi kikerekedő szemeit, majd rá pár pillanatra felölti tökéletesen érzelemmentes tekintetét, mintha csak egy üzlet szerződését futná végig még egyszer. Nai már ezt furcsállja, amikor pedig még előadja a meséjét, hogy Alenia csak jól megtréfálta őket, na akkor már végképp sejti, hogy valami nem kerek.*
- Egészen biztos ez...? *Nyelve hegyén van a folytatás, hogy Alenia nem ilyen, és hogy lehetetlen, hogy igaz legyen, de Aleimord jelentőségteljes pillantása felé ebben meggátolja. Inkább csendben marad, az a biztos.*
*Elhiszi, hogy Aleimord ideges, meg is érti, de nem szegény Lunin kellene ezért csattannia az ostornak. Így is eléggé odavan, és aligha ő tehet erről az egész helyzetről. Megrovó pillantást vet a férfi felé, de Uhn megelőzi, és gyakorlatilag el is mondja, amit Nairada is gondol.
Végül mikor a lány arrébb húzódik, hogy elmondja, mi történt, Nai kicsit hátrébb megy barátnőjéhez. Nem valószínű, hogy ő itt túl sok mindent tud tenni, így inkább zavarni sem akar.
A zűrzavarra még egy városőr is felfigyel, és azonnal intézkedni is kezd.
Innentől ő csak a háttérből figyeli az eseményeket, hogy mit találnak ki Alenia megmentésére. Néha Natyra pillant, hogy ő mit gondol, de nagyon nem szólal meg. Közben Ydriss is megérkezik, aki szintén felajánlja segítségét. Annak pedig kifejezetten örül, hogy Siel inkább ottmarad velük.
Mikor azonban Aleimord kibontja a levelet, az egészet fenekestül forgatja fel. Először látja a férfi kikerekedő szemeit, majd rá pár pillanatra felölti tökéletesen érzelemmentes tekintetét, mintha csak egy üzlet szerződését futná végig még egyszer. Nai már ezt furcsállja, amikor pedig még előadja a meséjét, hogy Alenia csak jól megtréfálta őket, na akkor már végképp sejti, hogy valami nem kerek.*
- Egészen biztos ez...? *Nyelve hegyén van a folytatás, hogy Alenia nem ilyen, és hogy lehetetlen, hogy igaz legyen, de Aleimord jelentőségteljes pillantása felé ebben meggátolja. Inkább csendben marad, az a biztos.*
7114. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:07:34
Üzenet elküldve: 2018-01-09 16:07:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Az őrség reakció idejére most nem lehet panasz, hiszen még a levél átadása előtt előkerül egyikük. Igaz, a Barakk területén azért vicces lenne, ha semmilyen hivatásos nem figyelt volna fel a zajos incidensre.
Habár sajnálja a fél-elf lányt, amiért rajta csattan az úrban fellobbanó minden indulat, de igazán nem tudná hibáztatni Aleimordot. Mindenki másként viseli, ha nagy nyomás nehezedik rá, főleg, ha hirtelen pakolják rá ezt, és még inkább, ha egy szeretett személy kerül veszélybe. Ez utóbbit nagyon is jól ismeri. Idegenek mesterkedése miatt majdnem ő is elveszítette nővérét, s önnön forrófejűségében elindított egy lavinát, aminek a vége az, hogy most itt van, egyedül. A csitító szavak azonban szerencsére hatnak az elf férfire.*
- Én is a csapattal tartánék. *Fordul a városőr felé, egy pillanatig sem törődve azzal, hogy nem kapott rá sem utasítást, sem engedélyt. Főleg, hogy Siel érthető okokból visszakozik, elvégre ő más személy épségéért és biztonságáért felel, pláne elkelhet a csere tag.*
- Nem leszek útban, a saját védelmem megoldom, ha pedig valaki ellátásra szorulna, akkor kéznél lennék. *Adja gyorsan főleg az ismeretlen őr, no meg a többiek tudtára, miért is csatlakozna a mentőcsapathoz.
A nagy szervezés azonban hiábavalónak bizonyul.
Aleimord kifakadását először értetlen tekintettel fogadja, majd az újabb tények, miszerint ez valami ostoba, nemesi körben is ízléstelen tréfa, egyenesen elképedéssel vagyes ámulatba csap át. Valahol a zsigereiben nyugtalanságot érez, hogy valami nincs itt rendben, de a megérzéssel nem tud mit kezdeni. Aleimord valós érzéseiről, gondolatairől mit sem sejt, a kedvesének szánt figyelmeztető pillantásról is lemaradt, és valószínűleg értelmezni sem tudná, marad hát az, hogy Alenia kisasszony "cimboráival" nem szimpatizál, már így látatlanban sem. Nem, ennél többnek kell itt lennie. Kérdezni azonban nem kérdez semmit, a levelet sem kéri el, ha nem akarják bevonni, akkor nem, ő már felajánlotta, amit a jelen helyzetben a jelen információk alapján fel tud ajánlani. Illetve egy valamit még tehet.
Luninari felé fordul most már, kissé aggódva méregeti a fiatal fél-elf lányt.*
- Fáj még a fejed? Nem szédülsz? *Teszi fel rögtön az első eszébe jutó kérdéseket. Elvégre szegény lányt mégis csak leütötték, és akarva-akaratlanul is komoly károkat okozhat egy fejre, tarkóra mért ütés.*
*Az őrség reakció idejére most nem lehet panasz, hiszen még a levél átadása előtt előkerül egyikük. Igaz, a Barakk területén azért vicces lenne, ha semmilyen hivatásos nem figyelt volna fel a zajos incidensre.
Habár sajnálja a fél-elf lányt, amiért rajta csattan az úrban fellobbanó minden indulat, de igazán nem tudná hibáztatni Aleimordot. Mindenki másként viseli, ha nagy nyomás nehezedik rá, főleg, ha hirtelen pakolják rá ezt, és még inkább, ha egy szeretett személy kerül veszélybe. Ez utóbbit nagyon is jól ismeri. Idegenek mesterkedése miatt majdnem ő is elveszítette nővérét, s önnön forrófejűségében elindított egy lavinát, aminek a vége az, hogy most itt van, egyedül. A csitító szavak azonban szerencsére hatnak az elf férfire.*
- Én is a csapattal tartánék. *Fordul a városőr felé, egy pillanatig sem törődve azzal, hogy nem kapott rá sem utasítást, sem engedélyt. Főleg, hogy Siel érthető okokból visszakozik, elvégre ő más személy épségéért és biztonságáért felel, pláne elkelhet a csere tag.*
- Nem leszek útban, a saját védelmem megoldom, ha pedig valaki ellátásra szorulna, akkor kéznél lennék. *Adja gyorsan főleg az ismeretlen őr, no meg a többiek tudtára, miért is csatlakozna a mentőcsapathoz.
A nagy szervezés azonban hiábavalónak bizonyul.
Aleimord kifakadását először értetlen tekintettel fogadja, majd az újabb tények, miszerint ez valami ostoba, nemesi körben is ízléstelen tréfa, egyenesen elképedéssel vagyes ámulatba csap át. Valahol a zsigereiben nyugtalanságot érez, hogy valami nincs itt rendben, de a megérzéssel nem tud mit kezdeni. Aleimord valós érzéseiről, gondolatairől mit sem sejt, a kedvesének szánt figyelmeztető pillantásról is lemaradt, és valószínűleg értelmezni sem tudná, marad hát az, hogy Alenia kisasszony "cimboráival" nem szimpatizál, már így látatlanban sem. Nem, ennél többnek kell itt lennie. Kérdezni azonban nem kérdez semmit, a levelet sem kéri el, ha nem akarják bevonni, akkor nem, ő már felajánlotta, amit a jelen helyzetben a jelen információk alapján fel tud ajánlani. Illetve egy valamit még tehet.
Luninari felé fordul most már, kissé aggódva méregeti a fiatal fél-elf lányt.*
- Fáj még a fejed? Nem szédülsz? *Teszi fel rögtön az első eszébe jutó kérdéseket. Elvégre szegény lányt mégis csak leütötték, és akarva-akaratlanul is komoly károkat okozhat egy fejre, tarkóra mért ütés.*
7113. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:52:00
Üzenet elküldve: 2018-01-09 13:52:00
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Végveszélyben//
*Aleimord válaszára hangosan felnevet. Komolyan a férfi nem veszi észre magát? Az egyetlen szerencséje, hogy úrnőjét elvakítja a szerelem, különben ő is látna azt, amit rajta kívül valószínűleg mindenki. *
-Oh... Szóval az én cselekedeteim átlátszóak? Ez lehet... de natúrjukban tisztábbak, mint amire maga képes lesz a színészi teljesítményével. A pénzemet azért kapom, hogy megvédjem az úrnőt, minden rá leselkedő bajtól, most is éppen ezt teszem. -
*Nairada hangja zökkenti ki a beszédből. Aleimord közben elmegy foglalkozni a beérkező, a ruházatából ítélve, valami utcalánnyal. Nairada felteszi, neki megint azt a kérdést, amit, már oly sokszor, és Siel már pontosan tudja, hogy nem fog erre válaszolni, elege van a gonosz szerepből, amit a sors osztott rá, miközben az egyetlen gonosz itt épp egy kislánnyal üvöltözik. Szomorúan nairadára mosolyog, miközben a vállára teszi a kezét. *
-Ha kérdezned kell, soha nem fogod megérteni. Nincs többé tanácsom. Felnőttél. El tudod már dönteni mi a jó, és mi nem az. Ha azt kívánja, többé nem szólok az úrhoz, de ne várja el tőlem, hogy elfogadjam, ezt ne. Lehet, hogy ez kissé ridegnek hangzik most, de ha nem lát... rám bármikor számíthat. -
*Elengedi a lány vállát, majd elindul, hogy visszategye a fegyvereket a helyére. Oly régóta van mér úrnője mellett, nagyon sok minden volt már valószínűleg Nairada szemében, de a rossz fiú még soha. Furcsa érzés. Vajon, miért szomorítja ez el ennyire? Nem érdekes. Ha az úrnője boldogságához, ez kell, akkor maradéktalanul be fogja tölteni ezt a szerepet is. Mikor vissza ér, már egy egész kis tömeg gyűlt össze az utcalány körül. Miután oda ér és megtudja mi történik, egy pillanatra örömet okoz neki, Aleimord fájdalma, majd miután észreveszi magát, szinte teljesen érdektelenné válik. Nem érti mire fel ez a nagy képmutatás, mintha itt tényleg mindenkit annyira érdekelné, hogy mi lesz a sorsa a lánynak. Bár a végére, azért ő maga is kíváncsi. Ekkor fordul felé a városőr. *
-Velem még véletlenül se számoljon. az én helyem az úrnő mellett van, főleg ezek után. Ráadásul, nem vagyok akkora lovag, hogy kockáztassam egy ismeretlenért az életem. -
*Aleimord válaszára hangosan felnevet. Komolyan a férfi nem veszi észre magát? Az egyetlen szerencséje, hogy úrnőjét elvakítja a szerelem, különben ő is látna azt, amit rajta kívül valószínűleg mindenki. *
-Oh... Szóval az én cselekedeteim átlátszóak? Ez lehet... de natúrjukban tisztábbak, mint amire maga képes lesz a színészi teljesítményével. A pénzemet azért kapom, hogy megvédjem az úrnőt, minden rá leselkedő bajtól, most is éppen ezt teszem. -
*Nairada hangja zökkenti ki a beszédből. Aleimord közben elmegy foglalkozni a beérkező, a ruházatából ítélve, valami utcalánnyal. Nairada felteszi, neki megint azt a kérdést, amit, már oly sokszor, és Siel már pontosan tudja, hogy nem fog erre válaszolni, elege van a gonosz szerepből, amit a sors osztott rá, miközben az egyetlen gonosz itt épp egy kislánnyal üvöltözik. Szomorúan nairadára mosolyog, miközben a vállára teszi a kezét. *
-Ha kérdezned kell, soha nem fogod megérteni. Nincs többé tanácsom. Felnőttél. El tudod már dönteni mi a jó, és mi nem az. Ha azt kívánja, többé nem szólok az úrhoz, de ne várja el tőlem, hogy elfogadjam, ezt ne. Lehet, hogy ez kissé ridegnek hangzik most, de ha nem lát... rám bármikor számíthat. -
*Elengedi a lány vállát, majd elindul, hogy visszategye a fegyvereket a helyére. Oly régóta van mér úrnője mellett, nagyon sok minden volt már valószínűleg Nairada szemében, de a rossz fiú még soha. Furcsa érzés. Vajon, miért szomorítja ez el ennyire? Nem érdekes. Ha az úrnője boldogságához, ez kell, akkor maradéktalanul be fogja tölteni ezt a szerepet is. Mikor vissza ér, már egy egész kis tömeg gyűlt össze az utcalány körül. Miután oda ér és megtudja mi történik, egy pillanatra örömet okoz neki, Aleimord fájdalma, majd miután észreveszi magát, szinte teljesen érdektelenné válik. Nem érti mire fel ez a nagy képmutatás, mintha itt tényleg mindenkit annyira érdekelné, hogy mi lesz a sorsa a lánynak. Bár a végére, azért ő maga is kíváncsi. Ekkor fordul felé a városőr. *
-Velem még véletlenül se számoljon. az én helyem az úrnő mellett van, főleg ezek után. Ráadásul, nem vagyok akkora lovag, hogy kockáztassam egy ismeretlenért az életem. -
7112. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 11:47:51
Üzenet elküldve: 2018-01-09 11:47:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Mielőtt felolvasná a papíron lévő dolgokat Uhn megszólítja.*
- Igaza van, elnézést. Tudják, a húgom... Ne haragudj, Luninari.
*Sóhajtja, majd újra belepillant a papírba. Pár másodperc erejéig elkerekednek a szemei, és miközben olvassa magában a sorokat rájön, hogy ezt most nem ronthatja el. Szüksége van az összes eddig szerzett tapasztalatára, na meg színészi játékára is. Ilyenkor jön jól, ha egy nemes üzleteléssel foglalkozik. Magára ölti a tökéletes üzleti álcáját, amit ebből a csapatból egyedül Nairada ismerhet fel igazán. Próbál fegyelmező pillantást vetni kedvesére, mert ha belerondít, elrontja, leplezi a játékot, akkor nem fognak túl jól járni. Reménykedik, hogy Nairada ismeri már ennyire, bár abból, hogy csak pár hat óta találkoztak először, és még kevesebb ideje tekint rá kedveseként talán Eeyrnek is imádkozhatna, hogy a lány ne leplezze le.
Miután végez az olvasással kevésbé morcos, és dühös képpel néz fel, ez még annyira nem is megjátszás.*
- Ez most egyáltalán nem volt vicces! Nagyon, de nagyon nem!
*Morogja!*
- Na várj csak Alenia, ilyet én is tudok!
*Tárja szét a karjait, majd a Városőr felé fordul.*
- Kedves húgom szerint ez vicces. Szerinte ez nagyon vicces.
*Próbál még kiakadtabb lenni, mintha tényleg haragudna a húgára.*
- Szerinte az én hibám, hogy apámat kitagadta. Meg akart viccelni.
*Sóhajt.*
- Azok a férfiak a vashegyről jöttek. Akkor barátkozott meg velük, mikor nem olyan régen ott járt. Azt mondta, hogy pár nap, maximum egy hat, és visszajön.
*Megpróbál bűnbánó fejet vágni.*
- Elnézést a kellemetlenségért. Úgy tűnik, apánk helyett nekem kell megnevelnem a húgomat. De köszönöm a felajánlott segítséget.
*Mielőtt felolvasná a papíron lévő dolgokat Uhn megszólítja.*
- Igaza van, elnézést. Tudják, a húgom... Ne haragudj, Luninari.
*Sóhajtja, majd újra belepillant a papírba. Pár másodperc erejéig elkerekednek a szemei, és miközben olvassa magában a sorokat rájön, hogy ezt most nem ronthatja el. Szüksége van az összes eddig szerzett tapasztalatára, na meg színészi játékára is. Ilyenkor jön jól, ha egy nemes üzleteléssel foglalkozik. Magára ölti a tökéletes üzleti álcáját, amit ebből a csapatból egyedül Nairada ismerhet fel igazán. Próbál fegyelmező pillantást vetni kedvesére, mert ha belerondít, elrontja, leplezi a játékot, akkor nem fognak túl jól járni. Reménykedik, hogy Nairada ismeri már ennyire, bár abból, hogy csak pár hat óta találkoztak először, és még kevesebb ideje tekint rá kedveseként talán Eeyrnek is imádkozhatna, hogy a lány ne leplezze le.
Miután végez az olvasással kevésbé morcos, és dühös képpel néz fel, ez még annyira nem is megjátszás.*
- Ez most egyáltalán nem volt vicces! Nagyon, de nagyon nem!
*Morogja!*
- Na várj csak Alenia, ilyet én is tudok!
*Tárja szét a karjait, majd a Városőr felé fordul.*
- Kedves húgom szerint ez vicces. Szerinte ez nagyon vicces.
*Próbál még kiakadtabb lenni, mintha tényleg haragudna a húgára.*
- Szerinte az én hibám, hogy apámat kitagadta. Meg akart viccelni.
*Sóhajt.*
- Azok a férfiak a vashegyről jöttek. Akkor barátkozott meg velük, mikor nem olyan régen ott járt. Azt mondta, hogy pár nap, maximum egy hat, és visszajön.
*Megpróbál bűnbánó fejet vágni.*
- Elnézést a kellemetlenségért. Úgy tűnik, apánk helyett nekem kell megnevelnem a húgomat. De köszönöm a felajánlott segítséget.
7111. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:54:33
Üzenet elküldve: 2018-01-09 10:54:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*A két férfi csatározása nem tart olyan sokáig. Azt hitte hosszabb lesz. Uhn győz, de úgy tűnik, ez Sielt egyáltalán nem zavarja. Csak pár pillanat telik el, mikor az a fekete hajú lány szalad be megtépázva, Aleimord után kiabálva, akit Naty a piacon is látott Nairada mellett. El sem tudja képzelni, mi történhetett vele, de aggodalmas pillantásaival nincs egyedül, viszonozza Nairadáét. Ő maga is felpattan a padról, de nem siet a lány elé. Nem ismeri, nem tudja, hogy mi a baj, s hogy segíthetne-e, szinte csak somfordál. Elhűlve hallja a történteket, s látja az összegyűrt levelet, melyet Aleimord kezébe nyom.
~Quantall beszélt arról, hogy nem biztonságos a városon kívül. Sok veszély fenyeget, erre most itt a városban is ugyan úgy megtörténik. Nem kell ahhoz az utak porát koptatni, hogy baj történjen. ~
Ha lehet így mondani, a hallottakra még jobban elsápad.
Nairada Luninarit vigasztalja, miközben egy vörös hajú elf nő is betoppan s nem sokkal később egy városőr is. Natalayda szürkészöld szemeit hol egyikre, hol másikra kapja.
Lassan elhangzik minden a tisztásról, a fekete ruhásokról, arról, hogy Lunit fejbe verték. ~Szegény lány...~ Sajnálja, mint ahogy félti újra meglelt barátnőjének családját is.*
~Bárcsak tudnék segíteni...~
*Pont ma kellett ilyesminek történnie, amikor megérkezett Sayquevesékhez és otthont adnak neki. Erre ez történik. Mint ha ő hozta volna a bajt a családra, bár ez nyilván nincs így, csak rosszul álltak a csillagok, de akkor is szörnyen érzi magát.
városőr kiosztja a feladatokat és indulni is készülnek a férfiak. Mire Naty elpillant Luniról az indulók felé, éppen Uhn mosolyog rá. Nem érti, nem látja a gondolatait sem, így csak zavartan húzódik szája sarka mosolyféleségre, melyet azért mégsem lehetne igazán annak mondani. Inkább zavart és aggodalmas elegy.*
*A két férfi csatározása nem tart olyan sokáig. Azt hitte hosszabb lesz. Uhn győz, de úgy tűnik, ez Sielt egyáltalán nem zavarja. Csak pár pillanat telik el, mikor az a fekete hajú lány szalad be megtépázva, Aleimord után kiabálva, akit Naty a piacon is látott Nairada mellett. El sem tudja képzelni, mi történhetett vele, de aggodalmas pillantásaival nincs egyedül, viszonozza Nairadáét. Ő maga is felpattan a padról, de nem siet a lány elé. Nem ismeri, nem tudja, hogy mi a baj, s hogy segíthetne-e, szinte csak somfordál. Elhűlve hallja a történteket, s látja az összegyűrt levelet, melyet Aleimord kezébe nyom.
~Quantall beszélt arról, hogy nem biztonságos a városon kívül. Sok veszély fenyeget, erre most itt a városban is ugyan úgy megtörténik. Nem kell ahhoz az utak porát koptatni, hogy baj történjen. ~
Ha lehet így mondani, a hallottakra még jobban elsápad.
Nairada Luninarit vigasztalja, miközben egy vörös hajú elf nő is betoppan s nem sokkal később egy városőr is. Natalayda szürkészöld szemeit hol egyikre, hol másikra kapja.
Lassan elhangzik minden a tisztásról, a fekete ruhásokról, arról, hogy Lunit fejbe verték. ~Szegény lány...~ Sajnálja, mint ahogy félti újra meglelt barátnőjének családját is.*
~Bárcsak tudnék segíteni...~
*Pont ma kellett ilyesminek történnie, amikor megérkezett Sayquevesékhez és otthont adnak neki. Erre ez történik. Mint ha ő hozta volna a bajt a családra, bár ez nyilván nincs így, csak rosszul álltak a csillagok, de akkor is szörnyen érzi magát.
városőr kiosztja a feladatokat és indulni is készülnek a férfiak. Mire Naty elpillant Luniról az indulók felé, éppen Uhn mosolyog rá. Nem érti, nem látja a gondolatait sem, így csak zavartan húzódik szája sarka mosolyféleségre, melyet azért mégsem lehetne igazán annak mondani. Inkább zavart és aggodalmas elegy.*
7110. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 07:28:11
Üzenet elküldve: 2018-01-09 07:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Párbaj, Végveszélyben//
~Hát ez meg, mit művel?~
*Már éppen valami nagyon csúnyát mondana, de rájön ez nem az a pillanat. Inkább csendben megvárja, még Aleimord odalép elé.*
-Természetes...
*Torkára fagy a szó, amint meglátja a csapzott ruhában érkezőt. Valami fura érzés kavarog benne.*
~Alighanem ezt hívják féltésnek.~
*Pillantása öntudatlanul is Natalayda kisasszonyra kúszik. Elindulna felé, mikor egy ismeretlen férfi a nézők közül megszólítja.*
-Részemről indulhatnánk, csak nekem nincs lovam. De Aleimord úr, remélem felajánl nekem egy hátast.
*Amaz már magából kikelve üvöltözik, a segítségre szorulóval.*
-Uram, a munkát vegye elfogadottnak. A fizetségről később. Elhiszem mennyire feldúlt lelkiállapotban van, de a megrovást tartogassa későbbre. Képzelje mit élhetett át ez a szerencsétlenül járt kis hölgy. Ráadásul minden perccel hátrányba kerülünk a haramiákkal szemben. Siel, most megmutathatja igazándiból mit tud!
*Az utolsó mondatot külön kihangsúlyozza.*
-És ha lehet felejtse el a vívóállást. Üldözéskor, rajtaütéskor nincs helye formaságnak!
*Aleimord válaszára várva, Natalayda felé pislant.*
~Érted, és csak is érted indulok utánuk. Vajon mi lenne, ha Veled is ez történne.~
*Rámosolyog Natalaydára.*
A hozzászólás írója (Uhn Dhormany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 07:29:31
~Hát ez meg, mit művel?~
*Már éppen valami nagyon csúnyát mondana, de rájön ez nem az a pillanat. Inkább csendben megvárja, még Aleimord odalép elé.*
-Természetes...
*Torkára fagy a szó, amint meglátja a csapzott ruhában érkezőt. Valami fura érzés kavarog benne.*
~Alighanem ezt hívják féltésnek.~
*Pillantása öntudatlanul is Natalayda kisasszonyra kúszik. Elindulna felé, mikor egy ismeretlen férfi a nézők közül megszólítja.*
-Részemről indulhatnánk, csak nekem nincs lovam. De Aleimord úr, remélem felajánl nekem egy hátast.
*Amaz már magából kikelve üvöltözik, a segítségre szorulóval.*
-Uram, a munkát vegye elfogadottnak. A fizetségről később. Elhiszem mennyire feldúlt lelkiállapotban van, de a megrovást tartogassa későbbre. Képzelje mit élhetett át ez a szerencsétlenül járt kis hölgy. Ráadásul minden perccel hátrányba kerülünk a haramiákkal szemben. Siel, most megmutathatja igazándiból mit tud!
*Az utolsó mondatot külön kihangsúlyozza.*
-És ha lehet felejtse el a vívóállást. Üldözéskor, rajtaütéskor nincs helye formaságnak!
*Aleimord válaszára várva, Natalayda felé pislant.*
~Érted, és csak is érted indulok utánuk. Vajon mi lenne, ha Veled is ez történne.~
*Rámosolyog Natalaydára.*
A hozzászólás írója (Uhn Dhormany) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.09 07:29:31
7109. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:48:05
Üzenet elküldve: 2018-01-09 00:48:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Éppen új személyi testőrével akarja megvitatni a piszkos anyagiakat, mikor arra lesz figyelmes, hogy egy női hang a nevét ordibálja.*
- Mi a...?
*Kérdezi sóhajtva, és éppen kezd kiakadni, hogy már megint nem tudja senki sem békén hagyni, mikor elfordul a hang irányába, és meglátja Luninarit szakadtan, rémülten.*
~Megígértem az anyjának, hogy vigyázok rá. Megígértem, megígértem.~
*Amint meglátja, hogy baj van rohan a lányhoz.*
- Mit csináltak?
*Akad ki.*
- Hányszor mondtam már nektek, hogy ne járkáljatok a városban testőr nélkül!
*Ordibál.*
- Persze! Minek is rám hallgatni! Főnemesi család Eeyr tanaira! Szerintetek senki sem pályázik ránk?
*Dühöng, észre sem veszi, hogy befut Ydriss, csak akkor tűnik neki fel, mikor a nő kérdezősködni lesz.
Körbenéz, hogy keressen egy Városőrt, de nem kell, mert az gyorsabban megtalálja őket.*
- Lovunk van.
*Válaszol, majd Luninari elmondja, hogy mi történt.*
~Jellemző.~
*Nem a kislányra mérges, hanem inkább a helyzetre, meg arra, hogy hiába magyarázta eddig Aleniának, hogy testőr nélkül nem menjen a városba, azon kívül meg pláne, az sosem hallgatott rá. Persze hogy nem, semmi tapasztalata nincs, egész nap otthon ül, és olvas, nem jár kint.*
- Siel inkább maradjon itt, és vigyázzon a lányokra.
*Javasolja.*
- Ydriss is tud segíteni.
*Int az állatbarát lány felé, majd közkívánatra elveszi a levelet, és hangosan olvasni kezdi.*
*Éppen új személyi testőrével akarja megvitatni a piszkos anyagiakat, mikor arra lesz figyelmes, hogy egy női hang a nevét ordibálja.*
- Mi a...?
*Kérdezi sóhajtva, és éppen kezd kiakadni, hogy már megint nem tudja senki sem békén hagyni, mikor elfordul a hang irányába, és meglátja Luninarit szakadtan, rémülten.*
~Megígértem az anyjának, hogy vigyázok rá. Megígértem, megígértem.~
*Amint meglátja, hogy baj van rohan a lányhoz.*
- Mit csináltak?
*Akad ki.*
- Hányszor mondtam már nektek, hogy ne járkáljatok a városban testőr nélkül!
*Ordibál.*
- Persze! Minek is rám hallgatni! Főnemesi család Eeyr tanaira! Szerintetek senki sem pályázik ránk?
*Dühöng, észre sem veszi, hogy befut Ydriss, csak akkor tűnik neki fel, mikor a nő kérdezősködni lesz.
Körbenéz, hogy keressen egy Városőrt, de nem kell, mert az gyorsabban megtalálja őket.*
- Lovunk van.
*Válaszol, majd Luninari elmondja, hogy mi történt.*
~Jellemző.~
*Nem a kislányra mérges, hanem inkább a helyzetre, meg arra, hogy hiába magyarázta eddig Aleniának, hogy testőr nélkül nem menjen a városba, azon kívül meg pláne, az sosem hallgatott rá. Persze hogy nem, semmi tapasztalata nincs, egész nap otthon ül, és olvas, nem jár kint.*
- Siel inkább maradjon itt, és vigyázzon a lányokra.
*Javasolja.*
- Ydriss is tud segíteni.
*Int az állatbarát lány felé, majd közkívánatra elveszi a levelet, és hangosan olvasni kezdi.*
7108. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:07:33
Üzenet elküldve: 2018-01-08 22:07:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Szégyelli magát, hogy Nairada őt vigasztalja, holott Aleniát rabolták el, de hát őt most akkor sem lehetne, ha akarnák, és az ölelés, mint általában minden ölelés, természetesen nagyon jól esik neki még most is.
Nem is bírja megállni, hogy legalább három-négy hosszú pillanatig ne bújjon bele, és ne zokogjon fel.
Mindezek után még is olyan gyorsan szedi össze magát, hogy az szinte már természetellenesnek hat, és hát minden bizonnyal az is. De a lelke mélyén talán sokkal erősebb annál, mint ami látszik belőle, a muszáj pedig nagy úr. Esze ágában sincs pont most saját magát sajnálgatni és sajnáltatni, miközben Alenia igazi, valóságos veszélyben van.
Azok után, hogy képes volt átrohanni a fél városon, majd utána felszállni a világ egyik legveszélyesebb állatának hátára csak azért, hogy még gyorsabban ideérjen, - bármennyire zavart és zaklatott is jelenleg, - az már igazán gyerekjáték számára, hogy összeszedje magát a gondolataival együtt, és elmondja azt a keveset, amit tud, hiába alig kap még mindig levegőt azok után, hogy most annyit rohant, mint korábban életében még soha. Ki is bújik gyorsan a másik lány túl kellemes öleléséből.
Még annyi esze is van, hogy a lehető legrövidebb és legegyszerűbb mondatokkal próbálja átadni a lehető legtöbb információt, hátha éppen tényleg minden egyes pillanat számít. Nem csak szándékosan rövid mondatokban hanem gyorsan és pattogósan is beszél, még sem hadarva, nehogy szavai érthetetlenek legyenek.*
- A tisztáson sétáltunk. Azon, ami a folyóparton túl van. A fák közül jöttek elő, három férfi. Nem láttam az arcukat, mert háttal álltam nekik. Fegyver volt náluk, és azt mondták lőnek, ha mozdulunk. Nem tettük és mellénk léptek. Engem fejbe vertek valamivel hátulról, és elájultam. Mire magamhoz tértem Alenia már nem volt sehol. Helyette ez a levél volt nálam, amit idehoztam. *ráng feje idegesen Aleimord keze felé, amibe azt az előbb belenyomta.*
- Ismerték őt! *ötlik fel benne aztán hirtelen. Talán mind közül ez a legfontosabb, amit el képes most mondani.*
- Úgy értem, tudták kicsoda! Mielőtt leütöttek megkérdezték tőle, hogy ő-e Alenia? De nem igazi kérdés volt, inkább kijelentés. Szó szerint azt mondta a rohadék, hogy "Alenia, ha jól tévedek." Vagy is, nem véletlenül néztek ki minket, eleve őt keresték! És... igen, fekete ruha volt rajtuk. Talán valamiféle köpeny, vagy csuklya. Tényleg nem igazán hagytak időt, hogy megnézzem őket. De a fekete ruha az biztos.
- Fogalmam sincs mennyi ideig lehettem ájult. Sajnos eszembe sem jutott megnézni hol áll az égen a nap. De nem lehetett túl sok idő, mert semmivel sem volt hűvösebb, vagy sötétebb, amikor magamhoz tértem. Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam, de teljesen elvesztettem az időérzékemet. Nem tudom, hogy mennyi idő alatt értem vissza a házhoz, és onnan ide, de tényleg jöttem amilyen gyorsan csak képes voltam rá!
*bizonygatja kétségbeesetten, mintha attól félne nem fognak hinni neki.*
- Mikor pedig nem volt otthon senki, az őrök pedig mondták, hogy mindenki itt van, lóra szálltam, hogy minél hamarabb ideérjek. Nem tudok semmi mást mondani. Ennyi történt.
- Azt se tudom merre mentek, hiszen elájultam! *rázza meg a fejét ismét eléggé kétségbeesetten.* Azt se, hogy milyen fegyvereik voltak. De mivel lövésről beszéltek, íj, vagy nyíl lehetett náluk. Ezt csak Alenia láthatta, de azok után, hogy ő sem mozdult, nem csak én, biztos, hogy tényleg volt náluk valami, nem csak fenyegetőztek vele! Engem pedig valami keménnyel üthettek le.
*Még haját is gyorsan félrehúzza onnan, ahol az ütés érte, hátha egy harcban és sebekben jártas férfi képes felismerni a fegyver által hagyott nyomból, hogy pontosan mi kényszerítette őt eszméletlenségre.
Ennyien egyszerre talán még sohasem figyeltek rá úgy, hogy minden szavát isszák. Kár, hogy egyáltalán nem képes élvezni ezt, és, hogy sosem kívánta volna, hogy hasonló pont ilyen körülmények között történjen.
Egyelőre mindenesetre már annak is képes örülni fog, hogy senkinek sem jut eszébe hazaküldeni őt azért, mert úgy néz ki, mint egy apró, szakadt ruhájú, zilált madárijesztő, vagy egyszerűen csak azért, hogy nyugodjon meg és le. Előbbin egyelőre nem tud változtatni, utóbbira pedig amúgy sem lenne képes. Az pedig szilárd elhatározása, hogy történjen bármi, semmiképpen nem megy haza Alenia nélkül.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 22:27:20
*Szégyelli magát, hogy Nairada őt vigasztalja, holott Aleniát rabolták el, de hát őt most akkor sem lehetne, ha akarnák, és az ölelés, mint általában minden ölelés, természetesen nagyon jól esik neki még most is.
Nem is bírja megállni, hogy legalább három-négy hosszú pillanatig ne bújjon bele, és ne zokogjon fel.
Mindezek után még is olyan gyorsan szedi össze magát, hogy az szinte már természetellenesnek hat, és hát minden bizonnyal az is. De a lelke mélyén talán sokkal erősebb annál, mint ami látszik belőle, a muszáj pedig nagy úr. Esze ágában sincs pont most saját magát sajnálgatni és sajnáltatni, miközben Alenia igazi, valóságos veszélyben van.
Azok után, hogy képes volt átrohanni a fél városon, majd utána felszállni a világ egyik legveszélyesebb állatának hátára csak azért, hogy még gyorsabban ideérjen, - bármennyire zavart és zaklatott is jelenleg, - az már igazán gyerekjáték számára, hogy összeszedje magát a gondolataival együtt, és elmondja azt a keveset, amit tud, hiába alig kap még mindig levegőt azok után, hogy most annyit rohant, mint korábban életében még soha. Ki is bújik gyorsan a másik lány túl kellemes öleléséből.
Még annyi esze is van, hogy a lehető legrövidebb és legegyszerűbb mondatokkal próbálja átadni a lehető legtöbb információt, hátha éppen tényleg minden egyes pillanat számít. Nem csak szándékosan rövid mondatokban hanem gyorsan és pattogósan is beszél, még sem hadarva, nehogy szavai érthetetlenek legyenek.*
- A tisztáson sétáltunk. Azon, ami a folyóparton túl van. A fák közül jöttek elő, három férfi. Nem láttam az arcukat, mert háttal álltam nekik. Fegyver volt náluk, és azt mondták lőnek, ha mozdulunk. Nem tettük és mellénk léptek. Engem fejbe vertek valamivel hátulról, és elájultam. Mire magamhoz tértem Alenia már nem volt sehol. Helyette ez a levél volt nálam, amit idehoztam. *ráng feje idegesen Aleimord keze felé, amibe azt az előbb belenyomta.*
- Ismerték őt! *ötlik fel benne aztán hirtelen. Talán mind közül ez a legfontosabb, amit el képes most mondani.*
- Úgy értem, tudták kicsoda! Mielőtt leütöttek megkérdezték tőle, hogy ő-e Alenia? De nem igazi kérdés volt, inkább kijelentés. Szó szerint azt mondta a rohadék, hogy "Alenia, ha jól tévedek." Vagy is, nem véletlenül néztek ki minket, eleve őt keresték! És... igen, fekete ruha volt rajtuk. Talán valamiféle köpeny, vagy csuklya. Tényleg nem igazán hagytak időt, hogy megnézzem őket. De a fekete ruha az biztos.
- Fogalmam sincs mennyi ideig lehettem ájult. Sajnos eszembe sem jutott megnézni hol áll az égen a nap. De nem lehetett túl sok idő, mert semmivel sem volt hűvösebb, vagy sötétebb, amikor magamhoz tértem. Rohantam amilyen gyorsan csak tudtam, de teljesen elvesztettem az időérzékemet. Nem tudom, hogy mennyi idő alatt értem vissza a házhoz, és onnan ide, de tényleg jöttem amilyen gyorsan csak képes voltam rá!
*bizonygatja kétségbeesetten, mintha attól félne nem fognak hinni neki.*
- Mikor pedig nem volt otthon senki, az őrök pedig mondták, hogy mindenki itt van, lóra szálltam, hogy minél hamarabb ideérjek. Nem tudok semmi mást mondani. Ennyi történt.
- Azt se tudom merre mentek, hiszen elájultam! *rázza meg a fejét ismét eléggé kétségbeesetten.* Azt se, hogy milyen fegyvereik voltak. De mivel lövésről beszéltek, íj, vagy nyíl lehetett náluk. Ezt csak Alenia láthatta, de azok után, hogy ő sem mozdult, nem csak én, biztos, hogy tényleg volt náluk valami, nem csak fenyegetőztek vele! Engem pedig valami keménnyel üthettek le.
*Még haját is gyorsan félrehúzza onnan, ahol az ütés érte, hátha egy harcban és sebekben jártas férfi képes felismerni a fegyver által hagyott nyomból, hogy pontosan mi kényszerítette őt eszméletlenségre.
Ennyien egyszerre talán még sohasem figyeltek rá úgy, hogy minden szavát isszák. Kár, hogy egyáltalán nem képes élvezni ezt, és, hogy sosem kívánta volna, hogy hasonló pont ilyen körülmények között történjen.
Egyelőre mindenesetre már annak is képes örülni fog, hogy senkinek sem jut eszébe hazaküldeni őt azért, mert úgy néz ki, mint egy apró, szakadt ruhájú, zilált madárijesztő, vagy egyszerűen csak azért, hogy nyugodjon meg és le. Előbbin egyelőre nem tud változtatni, utóbbira pedig amúgy sem lenne képes. Az pedig szilárd elhatározása, hogy történjen bármi, semmiképpen nem megy haza Alenia nélkül.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 22:27:20
7107. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 20:21:00
Üzenet elküldve: 2018-01-08 20:21:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Egy ideig figyeli a párbajozókat, akik igen csak tapasztaltan forgatják a kardot, noha az fából van. Hiába csépelik egymást, fakarddal aligha tehetnek kárt a másikban, így érdeklődve várja az ügy kimenetelét. Végül az északi ruházatú uraság nyer, de alighogy a viadal véget ért egy rendkívül tépett leány fut be jajveszékelve.
Szigorú tekintettel furakodik oda hozzá, hogy meghallgassa a mondandóját, majd Aleimordra néz.*
-Olvassa fel kérem a levelet. A kishölgy pedig.
*Néz Luninarira.*
-Mondja el kérem, hogy a 3 illető merre ment, fel volt-e fegyverkezve és gyalogszerrel voltak-e.
*Szavai nyugodtan csengenek, közben körbenéz, hátha akad még városőr a közvetlen közelükben, de sehol senki. Nekik viszont nincs pazarolni való idejük, ha sejtése nem csal, valószínűleg gyalogszerrel voltak, így lóháton talán utolérhetik őket.*
-Szeretném ha kettejük, de legalább hármójuk velem tartana. *Néz körbe és szeme megakad az imént párviadalt vívókon.* -Mondjuk Önök. Lovuk van? De halljuk a levelet elébb. *Néz végül Aleimordra.*
*Egy ideig figyeli a párbajozókat, akik igen csak tapasztaltan forgatják a kardot, noha az fából van. Hiába csépelik egymást, fakarddal aligha tehetnek kárt a másikban, így érdeklődve várja az ügy kimenetelét. Végül az északi ruházatú uraság nyer, de alighogy a viadal véget ért egy rendkívül tépett leány fut be jajveszékelve.
Szigorú tekintettel furakodik oda hozzá, hogy meghallgassa a mondandóját, majd Aleimordra néz.*
-Olvassa fel kérem a levelet. A kishölgy pedig.
*Néz Luninarira.*
-Mondja el kérem, hogy a 3 illető merre ment, fel volt-e fegyverkezve és gyalogszerrel voltak-e.
*Szavai nyugodtan csengenek, közben körbenéz, hátha akad még városőr a közvetlen közelükben, de sehol senki. Nekik viszont nincs pazarolni való idejük, ha sejtése nem csal, valószínűleg gyalogszerrel voltak, így lóháton talán utolérhetik őket.*
-Szeretném ha kettejük, de legalább hármójuk velem tartana. *Néz körbe és szeme megakad az imént párviadalt vívókon.* -Mondjuk Önök. Lovuk van? De halljuk a levelet elébb. *Néz végül Aleimordra.*
7106. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 19:45:34
Üzenet elküldve: 2018-01-08 19:45:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Végveszélyben//
*Egy kicsit eljátszott a gondolattal, hogy ő is elmegy megnézni a párbajt, azonban végül elvetette az ötletet és holmija kicsomagolásával foglalkozott. A dolog szépséghibája, hogy ezzel elég hamar megvolt, hiszen elég szerény cókmókja van. Éppen ezért, amikor a nagy kiabálás nyomán a házhoz is elér a híresztelés, hogy valami félvér lányka eszeveszetten keresett valakit, mert egy harmadik személyt elraboltak, éppen a kapuban álló őrökkel próbált beszélgetésbe keveredni, hogy legalább egy kicsit őket is megismerje. A személyleírás alapján sejti, hogy az a félelf lány lehetett, akivel korábban találkozott, legalábbis az alacsony, törékeny termet és a sötét haj erre hajaz. Meg hogy egy A-betűs nevet kiabált állítólag.
Alig telt el pár perc, s ő máris Mogyi nyergében ülve halad a Barakk felé, Ahel pedig mellettük lohol. Míg a lány arcán inkább komorságot látni, az eb nagyon is vidáman rohan a ló mellett, elvégre az egészből ő még csak annyit fog fel, hogy megint versenyezhet a patás jószággal. Ydriss pedig biztos, ami biztos alapon magával hozta fegyvereit is, a lándzsát no meg az íjat és a tegzet a nyílvesszőkkel. Azért reméli, csak ő értett félre valamit, és nincsen semmi vészhelyzet, vagy legalábbis mégsem munkaadóival történt valami. Elvégre mégis csak befogadták és munkát adtak neki így ismeretlenül is, ezért pedig minimum hálával tartozik.
A Barakk előtt hagyja Mogyit is és Ahelt is, tudván az itteni szabályokról, inkább fegyvereit is kint hagyja. Ahel persze megkapja az ilyenkor szokásos őrizd parancsot, egyértelművé téve az ebnek, hogy a kancát és a felszerelését is ő védi. Hűséges és eszes eb lévén bízik a sikerben, no meg abban is, hogy egy méretes farkaskutya vicsorgása közben elővillanó borotvaéles agyarak kellően elrettentő példát nyújtanak az esetleges tolvajok ellen. Makrancos lováról nem is beszélve.
Sietős léptekkel tér be, s indul rögvest a gyakorlótér felé, elvégre ha egy gyakorló párbaj miatt jöttek ide a többiek, akkor nyilván arra lesznek. Akárhogy is, hamarosan megtalálja a gyülekezetet, és loholva érkezik hozzájuk. A gondterhelt, sápadt arcok láttán pedig egyértelművé válik, tényleg komolyra fordultak a dolgok.*
- Mi történt? *Kérdezi a többieket, tekintete személyről személyre vándorol, hátha valaki ad neki is felvilágosítást. A kérdést talán nem épp a legudvariasabb formában tette fel, ám személy szerint úgy érzi, ez most édes mindegy. Legfeljebb ha minden elrendeződött, megkapja a letolást. Vagy még előtte. Majd kiderül, csak kapjon egy tiszta képet a helyzetről.*
*Egy kicsit eljátszott a gondolattal, hogy ő is elmegy megnézni a párbajt, azonban végül elvetette az ötletet és holmija kicsomagolásával foglalkozott. A dolog szépséghibája, hogy ezzel elég hamar megvolt, hiszen elég szerény cókmókja van. Éppen ezért, amikor a nagy kiabálás nyomán a házhoz is elér a híresztelés, hogy valami félvér lányka eszeveszetten keresett valakit, mert egy harmadik személyt elraboltak, éppen a kapuban álló őrökkel próbált beszélgetésbe keveredni, hogy legalább egy kicsit őket is megismerje. A személyleírás alapján sejti, hogy az a félelf lány lehetett, akivel korábban találkozott, legalábbis az alacsony, törékeny termet és a sötét haj erre hajaz. Meg hogy egy A-betűs nevet kiabált állítólag.
Alig telt el pár perc, s ő máris Mogyi nyergében ülve halad a Barakk felé, Ahel pedig mellettük lohol. Míg a lány arcán inkább komorságot látni, az eb nagyon is vidáman rohan a ló mellett, elvégre az egészből ő még csak annyit fog fel, hogy megint versenyezhet a patás jószággal. Ydriss pedig biztos, ami biztos alapon magával hozta fegyvereit is, a lándzsát no meg az íjat és a tegzet a nyílvesszőkkel. Azért reméli, csak ő értett félre valamit, és nincsen semmi vészhelyzet, vagy legalábbis mégsem munkaadóival történt valami. Elvégre mégis csak befogadták és munkát adtak neki így ismeretlenül is, ezért pedig minimum hálával tartozik.
A Barakk előtt hagyja Mogyit is és Ahelt is, tudván az itteni szabályokról, inkább fegyvereit is kint hagyja. Ahel persze megkapja az ilyenkor szokásos őrizd parancsot, egyértelművé téve az ebnek, hogy a kancát és a felszerelését is ő védi. Hűséges és eszes eb lévén bízik a sikerben, no meg abban is, hogy egy méretes farkaskutya vicsorgása közben elővillanó borotvaéles agyarak kellően elrettentő példát nyújtanak az esetleges tolvajok ellen. Makrancos lováról nem is beszélve.
Sietős léptekkel tér be, s indul rögvest a gyakorlótér felé, elvégre ha egy gyakorló párbaj miatt jöttek ide a többiek, akkor nyilván arra lesznek. Akárhogy is, hamarosan megtalálja a gyülekezetet, és loholva érkezik hozzájuk. A gondterhelt, sápadt arcok láttán pedig egyértelművé válik, tényleg komolyra fordultak a dolgok.*
- Mi történt? *Kérdezi a többieket, tekintete személyről személyre vándorol, hátha valaki ad neki is felvilágosítást. A kérdést talán nem épp a legudvariasabb formában tette fel, ám személy szerint úgy érzi, ez most édes mindegy. Legfeljebb ha minden elrendeződött, megkapja a letolást. Vagy még előtte. Majd kiderül, csak kapjon egy tiszta képet a helyzetről.*
7105. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 19:31:49
Üzenet elküldve: 2018-01-08 19:31:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Párbaj, végveszélyben//
*Aleimord ártatlannak szánt csókjával gyakorlatilag véget is vet a párbajnak. Siel ügyesen kitér Uhn támadása elől, ha folytatná, valószínűleg nyerne is Nairada szerint, ehelyett hátat fordítva megadja magát, és inkább feléjük igyekszik. A nő összeráncolt szemöldökkel mered rá, na nem mintha bármi baja lenne ezzel, egyszerűen csak azt próbálja kitalálni, mégis mi történhetett, vagy ezt milyen szabály alapján döntötték most el. Kicsit sem konyít a harchoz.
Amint azonban Siel odaér, már könnyen rájöhet, mi volt olyan fontos, hogy otthagyja a másikat, és inkább elismerje vereségét. Kérlelő pillantást vet rá, hogy mégis mennyire esne nehezére, ha nem figyelné a nap minden percében árgus szemekkel minden mozdulatát. Nem mondja ki, de Siel sejtheti, hogy ismételten csak ez a baja.*
- Aleimord, kérlek! *Fordul most párja felé ugyanazzal a rosszalló tekintettel, mikor az nem éppen a legkedvesebben adja tudtára a véleményét, és láthatólag jól is szórakozik rajta.* Siel az én testőröm, majd én megmondom neki, mit csináljon. *Hangja nyugodt, és inkább ez tényleg csak egy kérés, mint valódi fejmosás. Patt helyzet, mivel mindkét férfi fontos neki, természetesen mindkettő máshogy.*
~Ezek meg megfojtanák egymást egy kanál vízben...~
- Ha így fogjátok folytatni, mindkettőtöket itt hagyom, aztán tényleg azt tesztek, amit akartok.
*Nevet, viccelődik, de közben komolyan is gondolja valamilyen szinten. Nagyot sóhajt, ahogy Aleimord elmegy, hogy Uhnnal beszéljen, majd a fejét csóválva néz fel Sielre.*
- Miért ellenzed ennyire? Komolyan érdekel most már a véleményed. *Kérdi tőle őszintén, most semmilyen hiszti nélkül.* Hogy megfogadom a tanácsod, azt nem garantálom, sőt, valószínűleg nem fogom. De azért érdekel.
*Egy pár pillanatra rá robban be Luni szakadt ruhában, és kétségbeesetten kiáltva Aleimord után. Nai mellette ülő barátnőjére, majd Sielre pillant tanácstalanságában. Mikor pedig megtudja miért ez a nagy felfordulás, szinte azonnal felpattan a padról, és odasiet Lunihoz.*
- Tessék...? *Többet nem tud mondani, nagyon hirtelen érte ez a dolog, nyilván mint mindenki mást is. Egy pár pillanat kell, hogy feldolgozza a hallottakat, aztán magához öleli Lunit.*
- Nyugodj meg egy kicsit, kérlek... Valahogy megoldjuk, biztosan. *Tanácstalanul pillant Aleimord felé, saját szavaiban még ő is kételkedik. Ha a lány kicsit lehiggadt, legalább annyira, hogy beszélni lehessen vele, kissé eltolja magától.*
- Mondd el, kérlek mi történt pontosan! Mindent!
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 19:51:57
*Aleimord ártatlannak szánt csókjával gyakorlatilag véget is vet a párbajnak. Siel ügyesen kitér Uhn támadása elől, ha folytatná, valószínűleg nyerne is Nairada szerint, ehelyett hátat fordítva megadja magát, és inkább feléjük igyekszik. A nő összeráncolt szemöldökkel mered rá, na nem mintha bármi baja lenne ezzel, egyszerűen csak azt próbálja kitalálni, mégis mi történhetett, vagy ezt milyen szabály alapján döntötték most el. Kicsit sem konyít a harchoz.
Amint azonban Siel odaér, már könnyen rájöhet, mi volt olyan fontos, hogy otthagyja a másikat, és inkább elismerje vereségét. Kérlelő pillantást vet rá, hogy mégis mennyire esne nehezére, ha nem figyelné a nap minden percében árgus szemekkel minden mozdulatát. Nem mondja ki, de Siel sejtheti, hogy ismételten csak ez a baja.*
- Aleimord, kérlek! *Fordul most párja felé ugyanazzal a rosszalló tekintettel, mikor az nem éppen a legkedvesebben adja tudtára a véleményét, és láthatólag jól is szórakozik rajta.* Siel az én testőröm, majd én megmondom neki, mit csináljon. *Hangja nyugodt, és inkább ez tényleg csak egy kérés, mint valódi fejmosás. Patt helyzet, mivel mindkét férfi fontos neki, természetesen mindkettő máshogy.*
~Ezek meg megfojtanák egymást egy kanál vízben...~
- Ha így fogjátok folytatni, mindkettőtöket itt hagyom, aztán tényleg azt tesztek, amit akartok.
*Nevet, viccelődik, de közben komolyan is gondolja valamilyen szinten. Nagyot sóhajt, ahogy Aleimord elmegy, hogy Uhnnal beszéljen, majd a fejét csóválva néz fel Sielre.*
- Miért ellenzed ennyire? Komolyan érdekel most már a véleményed. *Kérdi tőle őszintén, most semmilyen hiszti nélkül.* Hogy megfogadom a tanácsod, azt nem garantálom, sőt, valószínűleg nem fogom. De azért érdekel.
*Egy pár pillanatra rá robban be Luni szakadt ruhában, és kétségbeesetten kiáltva Aleimord után. Nai mellette ülő barátnőjére, majd Sielre pillant tanácstalanságában. Mikor pedig megtudja miért ez a nagy felfordulás, szinte azonnal felpattan a padról, és odasiet Lunihoz.*
- Tessék...? *Többet nem tud mondani, nagyon hirtelen érte ez a dolog, nyilván mint mindenki mást is. Egy pár pillanat kell, hogy feldolgozza a hallottakat, aztán magához öleli Lunit.*
- Nyugodj meg egy kicsit, kérlek... Valahogy megoldjuk, biztosan. *Tanácstalanul pillant Aleimord felé, saját szavaiban még ő is kételkedik. Ha a lány kicsit lehiggadt, legalább annyira, hogy beszélni lehessen vele, kissé eltolja magától.*
- Mondd el, kérlek mi történt pontosan! Mindent!
A hozzászólás írója (Nairada Cray'ra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.08 19:51:57
7104. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:56:42
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:56:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 513
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Végveszélyben//
*Nem érdekli semmi. Nem számít, hogy hányan bámulják meg saját maga által leszaggatott szoknyáját, meztelenné tett lábait, amelyet már csak harisnyája választ el az egyre hűvösödő külvilágtól, összezilálódott haját, kipirult hófehér arcát, vagy akár könnyes szemeit. Igaz utóbbit észre sem nagyon veszi, a könnyek most valahogy annyira természetesen indulnak meg néha csak úgy maguktól.
Ha lenne ideje belegondolni minden bizonnyal rájönne, hogy ijesztően festhet, és még így is nagy szerencséje van, hogy Alenia csak szelíd kis sminket csinált neki, így nem kenődik el egész arcán a festék.
Egészen hihetetlen számára, hogy nem is olyan régen még mennyire békés és gyönyörű volt minden. Ha nem is gondolkodik ezen hosszan, de a zavar, a kétségbeesés és a gyűlölet között, azért fel-feldereng ez a gondolat is benne, miközben még mindig csak rohan, és rohan, mintha sosem akarna hazaérni végre. Miközben már levegőt is egyre nehezebben kap, és igyekszik testének olyan tartalékaiból meríteni, amelyek tényleg csak végveszélyben lépnek működésbe, nagyon reméli, hogy csak zaklatott idegei játszanak vele, és amiatt vesztette el az időérzékét. Nem tart az egész olyan sokáig, mint érzi, ugye?
Lehetőségei mindenesetre behatároltak, hiába fut még mindig minden maradék kis erejét összeszedve. Egy gyenge és mindössze négy és fél láb magas test egyszerűen nem lehet képes ennél többre.*
- Segítség, segítség! *kiabál aztán fáradtan zihálva, amikor megérkezik, még is olyan hangosan, hogy nem csak a Sayqueves háznak, hanem talán még a Gazdagnegyed hozzájuk legközelebb eső többi palotájának álmos nyugalmát is kettétépi ezzel.
Nem csoda, hogy az a néhány őr, aki még a háznál van pillanatok alatt összeszalad.*
- Aleniát elrabolták! Hol van Aleimord? Hol van a ház ura?
*Nem hiszi, hogy szüksége van ennél több szóra, és egyáltalán nem érdekli, hogy az utolsó két kérdés, valójában mennyire sikerült hisztérikusra. Mire a döbbent és ijedt őrök közül valaki kiejti a „Barakk” szót a száján, végigmondani sincs ideje, rá is förmed szerencsétlenekre, olyan határozott és parancsoló hangon, hogy saját magát sikerül a legjobban meglepnie vele.*
- Hozzon valaki egy gyors lovat, gyerünk, gyorsan már, gyorsan!
*Szerencsére elég csak ennyit mondania. Ezek a férfiak régóta végzik már ezt a munkát, nyilván tudják, hogy mi forog kockán, így lóhalálában elé is hozzák az általa kívánt lovat.*
- Segítsen valaki felszállni! Nem tudok lovagolni, te viszel a Barakkba! *mutat az állatot hozó őrre, és nem sokkal később már úton is vannak.
Retteg a lovaktól, sőt igazából nem is szereti őket, de most ez sem számít.*
- Gyerünk, gyorsabban már, gyorsabban! *nógatja az őrt, miközben kétségbeesetten kapaszkodik, pedig ő már persze így is legjobb tudása szerint és a lehető leggyorsabb vágtára ösztökélte az állatot át a Gazdagnegyeden.
Szinte felfoghatatlan Luni számára, hogyan tud most is ennyire békés és álmos lenni ez a környék, hiába tudja, hogy ez a gondolat mennyire irracionális. Ugyan honnan tudná bárki, hogy mi történt Aleniával? Vajon kit érdekelne azok közül, akik nem is ismerik?
Mikor végre megérkeznek a Barakkba egyszerűen, csak berohan. Láthatóan nincsen nála fegyver, de amilyen gyorsan szalad kezében még mindig ott szorongatva a levelet és a letépett szoknyájába csavart tiaráját, talán akkor sem tudnák megállítani őt, ha akarnák.*
- Aleimord, Alimord! *kiabálja, hogy már messziről meglássák, és még egyszer utoljára összeszedve minden erejét olyan gyorsan fut oda, amennyire azt csak ereje engedi.
Szinte összeroskad az elf férfi előtt, miután a kezébe nyomja a kissé összegyűrt levelet.*
- Aleniát elrabolták! Három férfi, kint a tisztáson. Ezt küldték. Csinálj valamit kérlek!
*Megint csak hisztérikusra sikerült minden egyes mondat, de nem érdekli. Az sem, hogy még a szokásos arisztokratikus magázódást is elhagyta. Az sem, hogy külsejével talán még jobban ráijeszt mindenkire, nem csak szerencsétlen Aleimordra, akinek még is csak egyetlen húgát rabolták el. És ugyan hiába hitte, hogyha ideér legalább kicsit meg fog tudni könnyebbülni, semmi ilyesmi nem történik. Mindenesetre… ő csak ennyit tudott tenni Aleniáért, az egyetlen olyan lányért, aki valaha az életben igazán kedves és barátságos volt vele, és még sem az anyja.
Csak annyit szeretne, hogy hagyják kicsit békén, csendben sírni, és annyit, hogy égő tüdejével újra tudjon rendesen levegőt venni. A fáradtság és a fájdalom egy dolog, de az a reménytelen kétségbeesés, amit érez nyilván csak akkor fog elmúlni, amikor újra látja Aleniát.
Ehhez azonban Aleimord kell, meg még ki tudja ki mindenki, de nem ő. Talán csak annyiról szól ez az egész, hogy pénzt kérnek a lányért cserébe, nincs más ötlete, hogy ki és miért rabolná el őt, aki nyilvánvalóan még senkinek sem ártott, soha.
Az eddig történtek mindenesetre jó leckével szolgáltak számára. Idáig csak azért akart mágiát tanulni, hogy megdönthessen egy megdönthetetlennek hitt tabut, és hogy önmagának és az önmagából őt kivető közösségnek is bebizonyítsa hasznosságát és erejét. Kicsit azért, hogy megértse, hogyan is működik a világ, vagy egyáltalán miért. Innentől kezdve viszont rendelkezik egy másik, legalább ennyire erős motivációval; soha többet nem akarja magát mások kényére-kedvére kiszolgáltatni! Soha többé nem lesz védtelen! Mert, ha ezek a gyáva férgek, akik két fegyvertelen lányra támadtak, úgy akarták volna, és ha nincs szükségük rá ahhoz, hogy ezt a levelet elhozza ide, akkor ő már nem is élne. Ott feküdne azon a gyönyörű tisztáson saját vérébe fagyva, mint holmi komor és fájdalmas emlékeztető a világ romlottságára és kegyetlenségére.
Erőszakkal szakítja el tudatát ettől a képtől, hiszen ez csak még jobban növeli aggodalmát Alenia iránt.
~ Biztos csak aranyat akarnak, biztos csak aranyat akarnak, mi más értelme lenne különben az egésznek? ~ igyekszik erről meggyőzni magát. Valamennyire megy is neki, sikere azonban sajnos távolról sem teljes.*
*Nem érdekli semmi. Nem számít, hogy hányan bámulják meg saját maga által leszaggatott szoknyáját, meztelenné tett lábait, amelyet már csak harisnyája választ el az egyre hűvösödő külvilágtól, összezilálódott haját, kipirult hófehér arcát, vagy akár könnyes szemeit. Igaz utóbbit észre sem nagyon veszi, a könnyek most valahogy annyira természetesen indulnak meg néha csak úgy maguktól.
Ha lenne ideje belegondolni minden bizonnyal rájönne, hogy ijesztően festhet, és még így is nagy szerencséje van, hogy Alenia csak szelíd kis sminket csinált neki, így nem kenődik el egész arcán a festék.
Egészen hihetetlen számára, hogy nem is olyan régen még mennyire békés és gyönyörű volt minden. Ha nem is gondolkodik ezen hosszan, de a zavar, a kétségbeesés és a gyűlölet között, azért fel-feldereng ez a gondolat is benne, miközben még mindig csak rohan, és rohan, mintha sosem akarna hazaérni végre. Miközben már levegőt is egyre nehezebben kap, és igyekszik testének olyan tartalékaiból meríteni, amelyek tényleg csak végveszélyben lépnek működésbe, nagyon reméli, hogy csak zaklatott idegei játszanak vele, és amiatt vesztette el az időérzékét. Nem tart az egész olyan sokáig, mint érzi, ugye?
Lehetőségei mindenesetre behatároltak, hiába fut még mindig minden maradék kis erejét összeszedve. Egy gyenge és mindössze négy és fél láb magas test egyszerűen nem lehet képes ennél többre.*
- Segítség, segítség! *kiabál aztán fáradtan zihálva, amikor megérkezik, még is olyan hangosan, hogy nem csak a Sayqueves háznak, hanem talán még a Gazdagnegyed hozzájuk legközelebb eső többi palotájának álmos nyugalmát is kettétépi ezzel.
Nem csoda, hogy az a néhány őr, aki még a háznál van pillanatok alatt összeszalad.*
- Aleniát elrabolták! Hol van Aleimord? Hol van a ház ura?
*Nem hiszi, hogy szüksége van ennél több szóra, és egyáltalán nem érdekli, hogy az utolsó két kérdés, valójában mennyire sikerült hisztérikusra. Mire a döbbent és ijedt őrök közül valaki kiejti a „Barakk” szót a száján, végigmondani sincs ideje, rá is förmed szerencsétlenekre, olyan határozott és parancsoló hangon, hogy saját magát sikerül a legjobban meglepnie vele.*
- Hozzon valaki egy gyors lovat, gyerünk, gyorsan már, gyorsan!
*Szerencsére elég csak ennyit mondania. Ezek a férfiak régóta végzik már ezt a munkát, nyilván tudják, hogy mi forog kockán, így lóhalálában elé is hozzák az általa kívánt lovat.*
- Segítsen valaki felszállni! Nem tudok lovagolni, te viszel a Barakkba! *mutat az állatot hozó őrre, és nem sokkal később már úton is vannak.
Retteg a lovaktól, sőt igazából nem is szereti őket, de most ez sem számít.*
- Gyerünk, gyorsabban már, gyorsabban! *nógatja az őrt, miközben kétségbeesetten kapaszkodik, pedig ő már persze így is legjobb tudása szerint és a lehető leggyorsabb vágtára ösztökélte az állatot át a Gazdagnegyeden.
Szinte felfoghatatlan Luni számára, hogyan tud most is ennyire békés és álmos lenni ez a környék, hiába tudja, hogy ez a gondolat mennyire irracionális. Ugyan honnan tudná bárki, hogy mi történt Aleniával? Vajon kit érdekelne azok közül, akik nem is ismerik?
Mikor végre megérkeznek a Barakkba egyszerűen, csak berohan. Láthatóan nincsen nála fegyver, de amilyen gyorsan szalad kezében még mindig ott szorongatva a levelet és a letépett szoknyájába csavart tiaráját, talán akkor sem tudnák megállítani őt, ha akarnák.*
- Aleimord, Alimord! *kiabálja, hogy már messziről meglássák, és még egyszer utoljára összeszedve minden erejét olyan gyorsan fut oda, amennyire azt csak ereje engedi.
Szinte összeroskad az elf férfi előtt, miután a kezébe nyomja a kissé összegyűrt levelet.*
- Aleniát elrabolták! Három férfi, kint a tisztáson. Ezt küldték. Csinálj valamit kérlek!
*Megint csak hisztérikusra sikerült minden egyes mondat, de nem érdekli. Az sem, hogy még a szokásos arisztokratikus magázódást is elhagyta. Az sem, hogy külsejével talán még jobban ráijeszt mindenkire, nem csak szerencsétlen Aleimordra, akinek még is csak egyetlen húgát rabolták el. És ugyan hiába hitte, hogyha ideér legalább kicsit meg fog tudni könnyebbülni, semmi ilyesmi nem történik. Mindenesetre… ő csak ennyit tudott tenni Aleniáért, az egyetlen olyan lányért, aki valaha az életben igazán kedves és barátságos volt vele, és még sem az anyja.
Csak annyit szeretne, hogy hagyják kicsit békén, csendben sírni, és annyit, hogy égő tüdejével újra tudjon rendesen levegőt venni. A fáradtság és a fájdalom egy dolog, de az a reménytelen kétségbeesés, amit érez nyilván csak akkor fog elmúlni, amikor újra látja Aleniát.
Ehhez azonban Aleimord kell, meg még ki tudja ki mindenki, de nem ő. Talán csak annyiról szól ez az egész, hogy pénzt kérnek a lányért cserébe, nincs más ötlete, hogy ki és miért rabolná el őt, aki nyilvánvalóan még senkinek sem ártott, soha.
Az eddig történtek mindenesetre jó leckével szolgáltak számára. Idáig csak azért akart mágiát tanulni, hogy megdönthessen egy megdönthetetlennek hitt tabut, és hogy önmagának és az önmagából őt kivető közösségnek is bebizonyítsa hasznosságát és erejét. Kicsit azért, hogy megértse, hogyan is működik a világ, vagy egyáltalán miért. Innentől kezdve viszont rendelkezik egy másik, legalább ennyire erős motivációval; soha többet nem akarja magát mások kényére-kedvére kiszolgáltatni! Soha többé nem lesz védtelen! Mert, ha ezek a gyáva férgek, akik két fegyvertelen lányra támadtak, úgy akarták volna, és ha nincs szükségük rá ahhoz, hogy ezt a levelet elhozza ide, akkor ő már nem is élne. Ott feküdne azon a gyönyörű tisztáson saját vérébe fagyva, mint holmi komor és fájdalmas emlékeztető a világ romlottságára és kegyetlenségére.
Erőszakkal szakítja el tudatát ettől a képtől, hiszen ez csak még jobban növeli aggodalmát Alenia iránt.
~ Biztos csak aranyat akarnak, biztos csak aranyat akarnak, mi más értelme lenne különben az egésznek? ~ igyekszik erről meggyőzni magát. Valamennyire megy is neki, sikere azonban sajnos távolról sem teljes.*
7103. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:44:46
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:44:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 720
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Vakmerő
//Párbaj//
*Amilyen gyorsan kezdték, olyan gyorsan ér is véget a verseny. Siel színjátékán Aleimord teljesen átlát, már akkor gondban volt Uhn ellen, mikor elkezdték, csupán csak próbál lovagiasan távozni, amíg még maradt egy kis becsülete.*
- Csodálatos!
*Kiált fel, majd összecsapja a tenyerét.*
- Nagyon átlátszó cselekedetei vannak, Siel.
*Magára ölti a tipikus, átlátszó mosolyát, amit üzletkötéseknél szokott alkalmazni.*
- De igen, igaza van, nagyon szép.
*Újra csókot nyom Nairada arcára.*
- A legszebb.
*Nem törődik azzal, hogy Siel mit gondol, ő csak egy testőr. Nem a véleménye számít, hanem az, hogy megvédje a párját, márpedig ebben nem teljesít valami fényesen.*
- Foglalkozzon azzal, amiért a pénzt kapja!
*Mondja még utoljára a testőrnek, majd elindul Uhn felé.*
- Gratulálok! Szükségem lenne egy személyi testőrre, remélem vállalja.
*Még mindig az a jellegzetes mosoly ül az arcán.*
- Mit szól mondjuk napi 30 aranyhoz?
*Amilyen gyorsan kezdték, olyan gyorsan ér is véget a verseny. Siel színjátékán Aleimord teljesen átlát, már akkor gondban volt Uhn ellen, mikor elkezdték, csupán csak próbál lovagiasan távozni, amíg még maradt egy kis becsülete.*
- Csodálatos!
*Kiált fel, majd összecsapja a tenyerét.*
- Nagyon átlátszó cselekedetei vannak, Siel.
*Magára ölti a tipikus, átlátszó mosolyát, amit üzletkötéseknél szokott alkalmazni.*
- De igen, igaza van, nagyon szép.
*Újra csókot nyom Nairada arcára.*
- A legszebb.
*Nem törődik azzal, hogy Siel mit gondol, ő csak egy testőr. Nem a véleménye számít, hanem az, hogy megvédje a párját, márpedig ebben nem teljesít valami fényesen.*
- Foglalkozzon azzal, amiért a pénzt kapja!
*Mondja még utoljára a testőrnek, majd elindul Uhn felé.*
- Gratulálok! Szükségem lenne egy személyi testőrre, remélem vállalja.
*Még mindig az a jellegzetes mosoly ül az arcán.*
- Mit szól mondjuk napi 30 aranyhoz?
7102. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:30:03
Üzenet elküldve: 2018-01-08 14:30:03
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Párbaj//
*Uhn támadása, nem éri meglepetésként, ami viszont a nézőtéren történik annál inkább. A támadás elől hátraveti magát, majd kezén átfordulva, jó másfél méterre áll meg Uhntól, majd megfordul és kilépdel a ringből. *
-Nyertél. -
*Veti hátra, miközben úrnője felé sétál. Mikor odaér, meghajol, majd úrnőjére néz. *
-Sajnálom úrnőm, azt hiszem veszítettem. De megfogta tekintettem a szerelem e gyönyörű formája. Milyen szép is a szerelem, igaz Aleimord uram? Egyébként Uhnnál jobb harcossal régen találkoztam. Már ha számít bármit is az én ajánlásom. -
*Uhn támadása, nem éri meglepetésként, ami viszont a nézőtéren történik annál inkább. A támadás elől hátraveti magát, majd kezén átfordulva, jó másfél méterre áll meg Uhntól, majd megfordul és kilépdel a ringből. *
-Nyertél. -
*Veti hátra, miközben úrnője felé sétál. Mikor odaér, meghajol, majd úrnőjére néz. *
-Sajnálom úrnőm, azt hiszem veszítettem. De megfogta tekintettem a szerelem e gyönyörű formája. Milyen szép is a szerelem, igaz Aleimord uram? Egyébként Uhnnál jobb harcossal régen találkoztam. Már ha számít bármit is az én ajánlásom. -
7101. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2018-01-07 22:26:05
Üzenet elküldve: 2018-01-07 22:26:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Párbaj//
*Szép megoldást választott Siel. Viszont a harc hevében elfelejtette fa és nem acél alkalmatosságok vannak náluk.*
~Ezzel befürdés lesz, úri fiú.~
*A fejére mért vágást, némi szerencsével meg némileg a faalkalmatosság hosszabb mivoltával sikerül hárítani. A csuklója kicsit belesajdul, de ez a legkevesebb. Váratlanul előre tör, Siel szabadon hagyott bal oldalát célozza meg. A saját testi erejében bízva, hogy kizökkentheti ellenfelét, ebből a finomkodó stílusból.*
~Talán előtör belőle valódi önmaga!~
*Másodsorban pedig, a földön fekvőt könnyedén feladásra lehet bírni.*
*Szép megoldást választott Siel. Viszont a harc hevében elfelejtette fa és nem acél alkalmatosságok vannak náluk.*
~Ezzel befürdés lesz, úri fiú.~
*A fejére mért vágást, némi szerencsével meg némileg a faalkalmatosság hosszabb mivoltával sikerül hárítani. A csuklója kicsit belesajdul, de ez a legkevesebb. Váratlanul előre tör, Siel szabadon hagyott bal oldalát célozza meg. A saját testi erejében bízva, hogy kizökkentheti ellenfelét, ebből a finomkodó stílusból.*
~Talán előtör belőle valódi önmaga!~
*Másodsorban pedig, a földön fekvőt könnyedén feladásra lehet bírni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361