Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 334 (6661. - 6680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6680. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-11 23:37:41
Üzenet elküldve: 2017-06-11 23:37:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Azelőtt, hogy megitta volna Ziana teáját rosszul volt. Most viszont jól van, vagy legalábbis sokkal jobban. Ahhoz mindenképpen elég jól, hogy elvonszolja magát a klozetig, mert az éjjeli edény továbbra sem fekszik neki, és úgy tűnik hogy kiizzadni sem sikerül, vagy legalábbis nem kellő ütemben. Negyven percet meg nem tud arra várni, hogy ennél esetleg felgyorsuljon az izzadása, ami most a nulla felé konvergál, ami azért érdekes, tekintve, hogy úgy izgul az ítélet miatt, hogy ha egyedül lenne, akkor a körmét is rágná. Ha egyedül lenne akkor az éjjeli edény használata sem okozna problémát a számára.
Minthogy azonban nincsen egyedül így újra kiül az ágy szélére, aztán pedig már ott is áll az ágy mellett. A bokája az sajog, de semmi másik része nem fáj. Ziana felé fordított fejjel csak annyit morog:*
- Tudom, véres massza.
*Az igazat megvallva most ebben a pillanatban nem nagyon érdekli a dolog, hiszen tökéletesen jól érzi magát. Már a körülményekhez képest. A második lépés után ugyan érzi, hogy az a görcs nem múlt el nyomtalanul. Viszont ha már elindult, akkor elindult, márpedig ő nem fog magán ekkora közönség előtt könnyíteni. Egyértelműen több benne a büszkeség, mint az anyai érzés, sőt ami azt illeti ez utóbbi tökéletesen hiányzik belőle, mert továbbra sem képes feldolgozni ezt a diagnózist, ugyanis tökéletes képtelenségnek gondolja. A harmadik lépésnél viszont már egészen elbizonytalanodik, mert mi van ha a hadnagynak tényleg igaza van? Bizonytalanul ránéz, aztán Aoneerre. Utóbbira most meglehetősen haragszik, de úgy tűnik, hogy ez a nap már csak ilyen, hogy felváltva vannak gyengéd érzései, meg dühösek. Laort viszont érdekes módon kevesebbszer akarja ma felkoncolni, meg a saját vérébe fojtani, mint máskor.*
- Nekem ez így nem megy.
*Mármint a közönség előtti pisilés, de ami azt illet az sem, hogy megtegyen egy újabb lépést. A másik három persze könnyűszerrel könnyíthetne a vergődésén, ha elhagyná a helyiséget. A féltucat sérült és beteg valahogy kevésbé zavarja, de leginkább csak azért, mert azokkal nem ismerik egymást, és vélhetően a kényszerűen együtt töltött két nap után soha többet nem is találkoznak. Igazából a hadnaggyal sem nagyon tervez további találkákat, de Laor a szomszédja gyakorlatilag, Aoneer meg mégiscsak a szeretője, vagy mije.*
*Azelőtt, hogy megitta volna Ziana teáját rosszul volt. Most viszont jól van, vagy legalábbis sokkal jobban. Ahhoz mindenképpen elég jól, hogy elvonszolja magát a klozetig, mert az éjjeli edény továbbra sem fekszik neki, és úgy tűnik hogy kiizzadni sem sikerül, vagy legalábbis nem kellő ütemben. Negyven percet meg nem tud arra várni, hogy ennél esetleg felgyorsuljon az izzadása, ami most a nulla felé konvergál, ami azért érdekes, tekintve, hogy úgy izgul az ítélet miatt, hogy ha egyedül lenne, akkor a körmét is rágná. Ha egyedül lenne akkor az éjjeli edény használata sem okozna problémát a számára.
Minthogy azonban nincsen egyedül így újra kiül az ágy szélére, aztán pedig már ott is áll az ágy mellett. A bokája az sajog, de semmi másik része nem fáj. Ziana felé fordított fejjel csak annyit morog:*
- Tudom, véres massza.
*Az igazat megvallva most ebben a pillanatban nem nagyon érdekli a dolog, hiszen tökéletesen jól érzi magát. Már a körülményekhez képest. A második lépés után ugyan érzi, hogy az a görcs nem múlt el nyomtalanul. Viszont ha már elindult, akkor elindult, márpedig ő nem fog magán ekkora közönség előtt könnyíteni. Egyértelműen több benne a büszkeség, mint az anyai érzés, sőt ami azt illeti ez utóbbi tökéletesen hiányzik belőle, mert továbbra sem képes feldolgozni ezt a diagnózist, ugyanis tökéletes képtelenségnek gondolja. A harmadik lépésnél viszont már egészen elbizonytalanodik, mert mi van ha a hadnagynak tényleg igaza van? Bizonytalanul ránéz, aztán Aoneerre. Utóbbira most meglehetősen haragszik, de úgy tűnik, hogy ez a nap már csak ilyen, hogy felváltva vannak gyengéd érzései, meg dühösek. Laort viszont érdekes módon kevesebbszer akarja ma felkoncolni, meg a saját vérébe fojtani, mint máskor.*
- Nekem ez így nem megy.
*Mármint a közönség előtti pisilés, de ami azt illet az sem, hogy megtegyen egy újabb lépést. A másik három persze könnyűszerrel könnyíthetne a vergődésén, ha elhagyná a helyiséget. A féltucat sérült és beteg valahogy kevésbé zavarja, de leginkább csak azért, mert azokkal nem ismerik egymást, és vélhetően a kényszerűen együtt töltött két nap után soha többet nem is találkoznak. Igazából a hadnaggyal sem nagyon tervez további találkákat, de Laor a szomszédja gyakorlatilag, Aoneer meg mégiscsak a szeretője, vagy mije.*
6679. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-11 22:05:23
Üzenet elküldve: 2017-06-11 22:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Persze sejtette, hogy néhány megjegyzése nem fogja kivívni a jelenlévők tetszését, elvégre városőrök. Tulajdonképpen ez is volt a célja, mert alapvetően egy kekec alak, akinek nincs ellenére, ha másokat bosszanthat. Erről Aoneer tudna hosszabban és részletesen mesélni. Ő is. Ugyanakkor a határokkal is tisztában van, ennek megfelelően ártatlan arccal néz a tárgyalást vezető hadnagyra.*
- Nem vádaskodtam én, csupán a tényeket állapítottam meg. Hogy a Városőrség miért vonult ki a Kikötőből arról nincs tudomásom és nem is tartozik rám. Viszont az a való, hogy odalent legfeljebb önjelölt igazságosztókból akad bőség és persze gonosztevőkből, hivatásos rendfenntartókból nem.
*Miután további kérdések nincsenek hozzá és a tárgyalást is berekesztik, visszaindul Alyo ágya felé, közben egy lapos pillantást vetve a vörös hajú, per pillanat feldúltnak látszó hadnagyra, egy ravaszkás mosolyt is megengedve. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri Zianát, de komoly összegben mert volna fogadni rá, hogy ő lesz az első, aki felfortyan. A lovag pillantását kerüli, nem is tervezi azt, hogy szólna hozzá míg ki nem hirdetik az ítéletet. Aztán ha mégsem köttetik fel, úgy nem fogja elmulasztani emlékeztetni rá, hogy igazán nem tartozik neki semmivel. Épp csak az életével.*
*Persze sejtette, hogy néhány megjegyzése nem fogja kivívni a jelenlévők tetszését, elvégre városőrök. Tulajdonképpen ez is volt a célja, mert alapvetően egy kekec alak, akinek nincs ellenére, ha másokat bosszanthat. Erről Aoneer tudna hosszabban és részletesen mesélni. Ő is. Ugyanakkor a határokkal is tisztában van, ennek megfelelően ártatlan arccal néz a tárgyalást vezető hadnagyra.*
- Nem vádaskodtam én, csupán a tényeket állapítottam meg. Hogy a Városőrség miért vonult ki a Kikötőből arról nincs tudomásom és nem is tartozik rám. Viszont az a való, hogy odalent legfeljebb önjelölt igazságosztókból akad bőség és persze gonosztevőkből, hivatásos rendfenntartókból nem.
*Miután további kérdések nincsenek hozzá és a tárgyalást is berekesztik, visszaindul Alyo ágya felé, közben egy lapos pillantást vetve a vörös hajú, per pillanat feldúltnak látszó hadnagyra, egy ravaszkás mosolyt is megengedve. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy jól ismeri Zianát, de komoly összegben mert volna fogadni rá, hogy ő lesz az első, aki felfortyan. A lovag pillantását kerüli, nem is tervezi azt, hogy szólna hozzá míg ki nem hirdetik az ítéletet. Aztán ha mégsem köttetik fel, úgy nem fogja elmulasztani emlékeztetni rá, hogy igazán nem tartozik neki semmivel. Épp csak az életével.*
6678. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-11 20:50:36
Üzenet elküldve: 2017-06-11 20:50:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A bírák nagy szemeket meresztenek Alyosra stílusára.*
-Köszönjük a... eh *nyög egyet Bert enyhén undorodva* szemléletes leírást.
*Biccent, majd Laor következik.*
-Felsőbb utasítás van érvényben, a Kikötő újraszervezése még nem indult meg, és ahogyan Ziana hadnagy is kifejtette, mi négyen legszívesebben nem itt lennénk most.
*Válaszolja Bert is leintve az öreg szakállast.*
-Aggodalmait megértjük, ugyanakkor a Tanács közleménye, miszerint Arthenior polgárait intik és kérik, hogy ne menjenek arra, már hatok óta kiadatott, elméletileg mindenhova el is juttatták.
*Mutat rá Bert, hogy ez eddig sem volt titok.*
-Köszönjük szavait, ha nincsen már semmi a bíróság visszavonul megtekinteni a bizonyítékokat, továbbá ítélethozásra is sor kerül, ennek kihirdetése előreláthatólag negyven perc múlva fog megtörténni ugyanitt.
*Jelenti be, és felnéz, hátha valaki szólna még, ha nem, akkor pedig egy hivatalos mondattal lezárja a hadbírósági ülést és felpakolva minden lapot, mely náluk volt elindulnak, hogy megtekintsék Aoneer felszereléseit, továbbá utána elvonuljanak Creton irodájába tanácskozni.*
*A bírák nagy szemeket meresztenek Alyosra stílusára.*
-Köszönjük a... eh *nyög egyet Bert enyhén undorodva* szemléletes leírást.
*Biccent, majd Laor következik.*
-Felsőbb utasítás van érvényben, a Kikötő újraszervezése még nem indult meg, és ahogyan Ziana hadnagy is kifejtette, mi négyen legszívesebben nem itt lennénk most.
*Válaszolja Bert is leintve az öreg szakállast.*
-Aggodalmait megértjük, ugyanakkor a Tanács közleménye, miszerint Arthenior polgárait intik és kérik, hogy ne menjenek arra, már hatok óta kiadatott, elméletileg mindenhova el is juttatták.
*Mutat rá Bert, hogy ez eddig sem volt titok.*
-Köszönjük szavait, ha nincsen már semmi a bíróság visszavonul megtekinteni a bizonyítékokat, továbbá ítélethozásra is sor kerül, ennek kihirdetése előreláthatólag negyven perc múlva fog megtörténni ugyanitt.
*Jelenti be, és felnéz, hátha valaki szólna még, ha nem, akkor pedig egy hivatalos mondattal lezárja a hadbírósági ülést és felpakolva minden lapot, mely náluk volt elindulnak, hogy megtekintsék Aoneer felszereléseit, továbbá utána elvonuljanak Creton irodájába tanácskozni.*
6677. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:56:48
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:56:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Fakardok //
*A barakk nincs messze. Eddig sem volt, járt is erre a vörös, de inkább csak nézelődni. Nézte, mások hogy edzenek és közben arra gondolt, milyen jó, hogy neki nem kell.
Most azonban karddal az oldalán érkezik. Meg kell még szokja. Eddig is volt fegyvere, amit már megszokott, de az kicsi volt és praktikus. Ez már (az eddigiekhez képest legalábbis) nagy s tekintélyt parancsoló. Pont, mint a lány némely testmérete.
Na nem ahhoz nézett ő fegyvert, egyszerűen így alakult. A megszokást egy kicsit meg kell szakítsa és lecserélnie a fémet fára befelé menet. Gyakorlófegyverrel somfordál a fűre, élettelen és lehetőleg önvédelemre képtelen tárgyat kutatva, ami felé suhogtathatja a suhogtatnivalót. Ha meg ilyen nincsen, szélen áll meg és próbálkozik meg egy igen impozáns csuklómozdulattal. Elméletben rém laza, egyszersmind lenyűgöző trükkről, forgatásról volna szó, de az elméletet nehéz átültetni a gyakorlatba, és a fadarab kiesik a lány kezéből.
Pironkodva tekint körbe, vakarja meg tarkóját és hajol le gyorsan. Senki nem látta.*
*A barakk nincs messze. Eddig sem volt, járt is erre a vörös, de inkább csak nézelődni. Nézte, mások hogy edzenek és közben arra gondolt, milyen jó, hogy neki nem kell.
Most azonban karddal az oldalán érkezik. Meg kell még szokja. Eddig is volt fegyvere, amit már megszokott, de az kicsi volt és praktikus. Ez már (az eddigiekhez képest legalábbis) nagy s tekintélyt parancsoló. Pont, mint a lány némely testmérete.
Na nem ahhoz nézett ő fegyvert, egyszerűen így alakult. A megszokást egy kicsit meg kell szakítsa és lecserélnie a fémet fára befelé menet. Gyakorlófegyverrel somfordál a fűre, élettelen és lehetőleg önvédelemre képtelen tárgyat kutatva, ami felé suhogtathatja a suhogtatnivalót. Ha meg ilyen nincsen, szélen áll meg és próbálkozik meg egy igen impozáns csuklómozdulattal. Elméletben rém laza, egyszersmind lenyűgöző trükkről, forgatásról volna szó, de az elméletet nehéz átültetni a gyakorlatba, és a fadarab kiesik a lány kezéből.
Pironkodva tekint körbe, vakarja meg tarkóját és hajol le gyorsan. Senki nem látta.*
6676. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-11 17:23:33
Üzenet elküldve: 2017-06-11 17:23:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A kérdésére választ kapva némán hallgatja a továbbiakat, szinte már unottan. Mint általában most is a legfontosabb számára az, amit ő maga szeretne, és Bert kétséget sem hagyott afelől, hogy azt meg is fogja kapni.
Amúgy helyes egy pofika ez a Bert, szinte már kár, hogy városőr. Mondjuk Creton engedélyezte, hogy őrmesterekkel kufircoljon, meg kellene tudakolni ez áll-e hadnagyokra is. Aprócska probléma, hogy talán nem megfelelő erre a hely, sem az idő. És még az is, hogy Zia, legyen ez bármilyen hihetetlen lényegesen szigorúbban, komolyabban veszi a "házinyúlra nem lövünk" szabályt, mint parancsnoka.
Laor kikötői őrséget kritizáló szavaira azért felkapja fejét, és dühösen villan tekintete, ha más nem, ő bizony közbe vág.*
-Ez nem a mi döntésünk.
*Feledkezik meg gyorsan a kívánt felszólalási rendről.*
-Ha rajtunk múlna vissza se jöttünk volna a városba.
*Persze ezt sem itt kellene megvitatni, és nem is civilekkel. Azért most nem épp kedves szavakkal küldené el a tharg harcost a tanácshoz, hogy ott éljen a panaszaival. De inkább elhallgat gyorsan, és csak magában fortyog. Laor épp úgy nem tehet róla, hogy az őrség a városban ücsörög, mint Helwy parancsnok, vagy a jelenlévő hadnagyok. Utóbbiak helyzetébe bele sem akar gondolni, őrjítően dühítő lehet, hogy ott kellett hagyják otthonuk a patkányoknak, és minden szándékuk ellenére tétlenségre kárhoztatták őket Artheniorban. Holott pontosan tudja, ez a három fegyverbe szólítva embereit rögvest indulna, épp ahogy ő maga is, hogy rendet tegyen újra a kikötőben. Rögvest, ahogy engedélyezik. Addig meg feltehetően egymást váltva járnak könyörögni Creton nyakára, ugyan győzze már meg a tanácsot, adja már ki a parancsot.*
*A kérdésére választ kapva némán hallgatja a továbbiakat, szinte már unottan. Mint általában most is a legfontosabb számára az, amit ő maga szeretne, és Bert kétséget sem hagyott afelől, hogy azt meg is fogja kapni.
Amúgy helyes egy pofika ez a Bert, szinte már kár, hogy városőr. Mondjuk Creton engedélyezte, hogy őrmesterekkel kufircoljon, meg kellene tudakolni ez áll-e hadnagyokra is. Aprócska probléma, hogy talán nem megfelelő erre a hely, sem az idő. És még az is, hogy Zia, legyen ez bármilyen hihetetlen lényegesen szigorúbban, komolyabban veszi a "házinyúlra nem lövünk" szabályt, mint parancsnoka.
Laor kikötői őrséget kritizáló szavaira azért felkapja fejét, és dühösen villan tekintete, ha más nem, ő bizony közbe vág.*
-Ez nem a mi döntésünk.
*Feledkezik meg gyorsan a kívánt felszólalási rendről.*
-Ha rajtunk múlna vissza se jöttünk volna a városba.
*Persze ezt sem itt kellene megvitatni, és nem is civilekkel. Azért most nem épp kedves szavakkal küldené el a tharg harcost a tanácshoz, hogy ott éljen a panaszaival. De inkább elhallgat gyorsan, és csak magában fortyog. Laor épp úgy nem tehet róla, hogy az őrség a városban ücsörög, mint Helwy parancsnok, vagy a jelenlévő hadnagyok. Utóbbiak helyzetébe bele sem akar gondolni, őrjítően dühítő lehet, hogy ott kellett hagyják otthonuk a patkányoknak, és minden szándékuk ellenére tétlenségre kárhoztatták őket Artheniorban. Holott pontosan tudja, ez a három fegyverbe szólítva embereit rögvest indulna, épp ahogy ő maga is, hogy rendet tegyen újra a kikötőben. Rögvest, ahogy engedélyezik. Addig meg feltehetően egymást váltva járnak könyörögni Creton nyakára, ugyan győzze már meg a tanácsot, adja már ki a parancsot.*
6675. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 23:03:51
Üzenet elküldve: 2017-06-10 23:03:51
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Engedéllyel lelépni és mégis szolgálatban maradni, és a parancsot teljesíteni. Kezdi úgy érezni sosem szabadul meg ettől a bandától pedig már igazán itt lenne az ideje. Sőt már az egész vashegyi történet előtt el kellett volna tűnnie, de persze akkor még a vörös ragaszkodott a jelenlétéhez, állna a görcs minden tagjába.
Kérdésekre nem válaszolhat, hiszen nem neki címezték. Ha Bert itt lett volna korábban mikor Aoneer a fegyvereit pakolta le akkor láthatta volna, a mostanra végrehajtott reformját, mivel immáron két számszeríjat hord magánál. Már ha az őrség el nem kobozza az eszközeit. Egyébként az alabárdja is vele volt a fogadóban, azt a nagy vacakot nem lehet csak úgy letenni valahová, és egyes elemek számára az még fenyegetőbben is néz ki mint egy számszeríj. Ez utóbbi a kikötőben csak a rejtett bicskáknál, késeknél kevésbé gyakori. Elismeri ha tehette volna akkor Thargarodon is végig magánál tartotta volna ezeket a holmikat. Még a lánnyal töltött első közös éjszakájukon is ott állt az a vacak a falnak támasztva, ha esetleg a Thargok aznap este próbálják majd megölni. Ami végül nem történt meg.
Laor beszéde kissé meglepi. Furcsa módon a kikötői események értékelésében csak két ponton különböznek. Laor nem hiszi el, hogy Aoneer segítséget kérni jött, a közlegény pedig nem hiszi el, hogy a vashegyi meggyőzhette volna a papot azzal a sikamlós nyelvével. Az a fickó már az elején is gyanakodott a kettejük igazhitűségében, és végén persze kardot rántott. Több lépést már nem akart kivárni.
Rossz érzés fogja el. A nagyasszony szeretőjének itt lett volna az alkalma a börtönbe csukatására, e helyett meg épp megerősíti a szavait, majd a végén még oda is mondja azt a hadnagyoknak ami már az ő nyelve hegyén is ült egy ideje. Mocskosnak érzi magát ezek után, és próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy ezért a kis akcióért bármivel is tartozna a férfinek.*
*Engedéllyel lelépni és mégis szolgálatban maradni, és a parancsot teljesíteni. Kezdi úgy érezni sosem szabadul meg ettől a bandától pedig már igazán itt lenne az ideje. Sőt már az egész vashegyi történet előtt el kellett volna tűnnie, de persze akkor még a vörös ragaszkodott a jelenlétéhez, állna a görcs minden tagjába.
Kérdésekre nem válaszolhat, hiszen nem neki címezték. Ha Bert itt lett volna korábban mikor Aoneer a fegyvereit pakolta le akkor láthatta volna, a mostanra végrehajtott reformját, mivel immáron két számszeríjat hord magánál. Már ha az őrség el nem kobozza az eszközeit. Egyébként az alabárdja is vele volt a fogadóban, azt a nagy vacakot nem lehet csak úgy letenni valahová, és egyes elemek számára az még fenyegetőbben is néz ki mint egy számszeríj. Ez utóbbi a kikötőben csak a rejtett bicskáknál, késeknél kevésbé gyakori. Elismeri ha tehette volna akkor Thargarodon is végig magánál tartotta volna ezeket a holmikat. Még a lánnyal töltött első közös éjszakájukon is ott állt az a vacak a falnak támasztva, ha esetleg a Thargok aznap este próbálják majd megölni. Ami végül nem történt meg.
Laor beszéde kissé meglepi. Furcsa módon a kikötői események értékelésében csak két ponton különböznek. Laor nem hiszi el, hogy Aoneer segítséget kérni jött, a közlegény pedig nem hiszi el, hogy a vashegyi meggyőzhette volna a papot azzal a sikamlós nyelvével. Az a fickó már az elején is gyanakodott a kettejük igazhitűségében, és végén persze kardot rántott. Több lépést már nem akart kivárni.
Rossz érzés fogja el. A nagyasszony szeretőjének itt lett volna az alkalma a börtönbe csukatására, e helyett meg épp megerősíti a szavait, majd a végén még oda is mondja azt a hadnagyoknak ami már az ő nyelve hegyén is ült egy ideje. Mocskosnak érzi magát ezek után, és próbálja elhessegetni a gondolatot, hogy ezért a kis akcióért bármivel is tartozna a férfinek.*
6674. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 22:42:22
Üzenet elküldve: 2017-06-10 22:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Miután befejezte arckifejezése egészen mogorvává válik, vagy legalábbis kívülről annak tűnik. Ziana hadnagynak valamennyire igaza van, ugyanakkor nem hinné, hogy egy városőr folyamatosan szolgálatban van, pláne hogy Aoneer eleve rekreációra érkezett a Vashegyre. Vitába szállni viszont nem akar, azt majd megteszik a többiek. Maga elé néz a földre, a hozzá intézett kérdés pedig egészen meglepi, olyannyira, hogy összerezzen.*
- Hát Aoneer szarni is töltött fegyverrel jár. Elnézést. Aludni.
*Javítja ki gyorsan magát, nehogy már barbárabbnak nézzék, mint amilyen valójában. Más helyzetben valószínűleg nagyon jól szórakozna ezen, de most csak rezignált. De tény, hogy Aoneer csak kényszerből válik meg a páncéljától és a fegyvereitől. A Vashegyen például ilyen kényszerből kellett leadnia a fegyvereit, és most is hasonló a helyzet. Ami azt illeti Alyo tényleg el tudja képzelni róla, hogy a latrinára is magával viszi a számszeríjat és ott is dédelgeti.*
- Nem provokálni akart, csak hozzá van nőve az a szar. Elnézést. Vacak. Szerintem egészen szerelmes a fegyvereibe. Valaki meg provokációnak veszi azt is ha van az emberen sapka, meg azt is ha nincsen.
*Felel végül ténylegesen a kérdésre, meg kicsit hozzá is tesz egy saját gondolatot.
Ezek után Laor belekezd a maga kis történetébe, ezt pedig Alyo már nem az ágy szélén ülve hallgatja, hanem hátát újra megtámasztja az ágy fejénél. Megint úgy van, hogy sehogy sem kényelmes neki. A tetejében meg tényleg pisilnie is kell, és ez egyre jobban erősödő érzés. Hogy elterelje gondolatait az egyre feszítő hólyagjáról inkább egy másik hólyagra kezd figyelni, vagyis a beszélő Laorra. Ráfüggeszti seszínű tekintetét a férfire. Kicsit ugyan csodálkozik, hogy a két férfi története egybevág, de tulajdonképpen miért is különbözne? Mármint persze azonkívül, hogy más-más szemszögből látták a történteket? Persze mély ellentét van a két férfi között, Alyonál jobban senki nincsen ezzel tisztában, hisze az ide úton is ment a kakaskodás. Viszont a kettő közül Aoneer hivatalosan bolond, szóval az ő szava nyilván kevesebbet nyom a latba, mint Laoré, és Laor simán megtehette volna, hogy hozzákölt ezt-azt, amekkora lepcses pofája van. Talán mégsem akkora hólyag. Vagy ha hólyag is, hát nem a hazug, hanem csak az idegesítő fajtából.*
*Miután befejezte arckifejezése egészen mogorvává válik, vagy legalábbis kívülről annak tűnik. Ziana hadnagynak valamennyire igaza van, ugyanakkor nem hinné, hogy egy városőr folyamatosan szolgálatban van, pláne hogy Aoneer eleve rekreációra érkezett a Vashegyre. Vitába szállni viszont nem akar, azt majd megteszik a többiek. Maga elé néz a földre, a hozzá intézett kérdés pedig egészen meglepi, olyannyira, hogy összerezzen.*
- Hát Aoneer szarni is töltött fegyverrel jár. Elnézést. Aludni.
*Javítja ki gyorsan magát, nehogy már barbárabbnak nézzék, mint amilyen valójában. Más helyzetben valószínűleg nagyon jól szórakozna ezen, de most csak rezignált. De tény, hogy Aoneer csak kényszerből válik meg a páncéljától és a fegyvereitől. A Vashegyen például ilyen kényszerből kellett leadnia a fegyvereit, és most is hasonló a helyzet. Ami azt illeti Alyo tényleg el tudja képzelni róla, hogy a latrinára is magával viszi a számszeríjat és ott is dédelgeti.*
- Nem provokálni akart, csak hozzá van nőve az a szar. Elnézést. Vacak. Szerintem egészen szerelmes a fegyvereibe. Valaki meg provokációnak veszi azt is ha van az emberen sapka, meg azt is ha nincsen.
*Felel végül ténylegesen a kérdésre, meg kicsit hozzá is tesz egy saját gondolatot.
Ezek után Laor belekezd a maga kis történetébe, ezt pedig Alyo már nem az ágy szélén ülve hallgatja, hanem hátát újra megtámasztja az ágy fejénél. Megint úgy van, hogy sehogy sem kényelmes neki. A tetejében meg tényleg pisilnie is kell, és ez egyre jobban erősödő érzés. Hogy elterelje gondolatait az egyre feszítő hólyagjáról inkább egy másik hólyagra kezd figyelni, vagyis a beszélő Laorra. Ráfüggeszti seszínű tekintetét a férfire. Kicsit ugyan csodálkozik, hogy a két férfi története egybevág, de tulajdonképpen miért is különbözne? Mármint persze azonkívül, hogy más-más szemszögből látták a történteket? Persze mély ellentét van a két férfi között, Alyonál jobban senki nincsen ezzel tisztában, hisze az ide úton is ment a kakaskodás. Viszont a kettő közül Aoneer hivatalosan bolond, szóval az ő szava nyilván kevesebbet nyom a latba, mint Laoré, és Laor simán megtehette volna, hogy hozzákölt ezt-azt, amekkora lepcses pofája van. Talán mégsem akkora hólyag. Vagy ha hólyag is, hát nem a hazug, hanem csak az idegesítő fajtából.*
6673. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 21:55:58
Üzenet elküldve: 2017-06-10 21:55:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Még akkor is kelletlenül lép a bírák asztala elé, ha pontosan tudta, hogy erre elkerülhetetlenül sor fog kerülni.*
- Tisztában vagyok Arthenior törvényeivel, értékeivel, és esküszöm, hogy az igazat, és csakis az igazat mondom!
*Tiszta szerencse, hogy neki is felolvassák a hivatalos formulát, különben egész biztos megpróbálkozott volna valami olyasmi alternatív megoldással, hogy "Tisztában vagyok mindennel, blabla, igazat fogok mondani." amivel feleslegesen keltett volna hangulatot. Így viszont egyelőre zavartalanul folytatódhat a tárgyalás.*
- A Kikötőben történtekről akkor szereztem tudomást, amikor Aoneer őrm... városőr megjelent a Vashegyen, meglehetősen viharvert állapotban. Nyilvánvaló volt az állapotából, hogy kiadós csetepatéban vett részt.
*Itt tart pár pillanat szünetet. Végül nem teszi hozzá, hogy meglátása szerint csak részben indokolta viharos távozását a Kikötőből az, hogy segítséget kérjen, szerinte annak is ugyanekkora szerepe volt benne, hogy a bőrét akarta menteni. Ezt inkább kihagyja, amúgy sem ez lesz a perdöntő Aoneer bűnösségét vagy ártatlanságát illetően.*
- Nem vagyok jártas a mágikus praktikákban, így nem tudom, hogy milyen varázsholmi segítségével jelent meg Amonon, de tény, hogy így volt. Elmondta, hogy a Kikötőbe Alyoval... Alyosra Radogennel, ahol is egy kocsmában összeszólalkoztak a helyiekkel és verekedés lett a vége. Mivel Alyosra életéért aggódnunk kellett, gyorsan kellett cselekednünk és a Szellemjáró parancsára elindultam a Kikötőbe a vádlottal. Mikor megérkeztünk, Sa'Tereth híveibe botlottunk, akik ránk támadtak. Bizonyára magunk is végeztünk volnaa hitványokkal, ám ekkor Eeyr hívők jelentek meg a színen, akik kéretlenül besegítette, majd ellenfeleink legyőzése után nyilvánvalóvá tették, hogy nem önzetlenül cselekedtek. Vagy felesküszünk istenük szolgálatára vagy megölnek minket. Mivel egyikük egy mágus volt, és ahogy én meg tudom ítélni, nem is a vásári szemfényvesztők közül való, kényes helyzetbe kerültünk. Végül a vádlott rájuk támadt és Alyosra, aki közben kivágta magát a Rókalyukból, segítségével végeztünk velük. Ha nem mi tesszük, most mi hevernénk ott holtan.
*Nem hazudik. Mindössze elhallgat valamit, nevezetesen azt, hogy jó eséllyel félrevezethette volna a mágust és társait, akkor pedig nem kellett volna meghalniuk. Más kérdés, hogy ezt már soha nem tudhatják meg teljes bizonyossággal.*
- A lovagot ekkor lőtték meg az állán, ezt a saját szemmel láttam. Miután lélegzetvételnyi időhöz jutottunk, elláttuk a sebeket és mielőtt újabb meglepetések értek volna, amilyen gyorsan tudtunk, visszatértünk a Vashegyre. Ez az, amit a saját magam nevében elő tudok adni. *megvonja a vállát* A Szellemjáró levele a bíróság előtt van. Ehhez bármit hozzátenni vagy megmásítani rajta, sem jogom, sem felhatalmazásom, sem szándékom nincs.
*Most sem hazudik, amikor nem mondja el, hogy tisztában van annak tartalmával. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy Aoneer épp nyakig ül egy bizonyos bűzös matériában és itt a ragyogó alkalom, hogy a feje búbjáig belenyomja. Ilyen lehetőséget pedig vétek lenne elszalasztani. Félmosolyra húzza a száját, mielőtt folytatná.*
- Ha megengedi, nagyuram! *néz Bertre* Az imént tett esküm arra kötelez, hogy elmondjam, ami az igazság. Az igazság pedig az, hogy a Kikötőben nincs senki, aki hivatalosan járna el, aki jog szerint fenntartaná a rendet. Ez az Artheniori Városőrség feladata lenne, de hát... *várja, hogy félbeszakítsák, de ha nem teszik meg, akkor folytatja* Önjelölt igazságosztókat sem láttam arrafelé. Csupán olyan harcosokat, akik saját életük védelmében öltek. Ezt pedig sehol nem nevezik gyilkosságnak.
*Természetesen itt csak arra gondol, ami a dokkok tövében történt, lévén a késdobálóban történtekről és azok előzményeiről csak hallomásból tud. Most pedig összeszorított ajkakkal várja az esetleges kérdéseket és roppant kíváncsi arra, hogy Alyo a provokatív szándékra vajon igenlő választ ad-e? Mindenesetre van egy tippje.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.10 22:37:40
*Még akkor is kelletlenül lép a bírák asztala elé, ha pontosan tudta, hogy erre elkerülhetetlenül sor fog kerülni.*
- Tisztában vagyok Arthenior törvényeivel, értékeivel, és esküszöm, hogy az igazat, és csakis az igazat mondom!
*Tiszta szerencse, hogy neki is felolvassák a hivatalos formulát, különben egész biztos megpróbálkozott volna valami olyasmi alternatív megoldással, hogy "Tisztában vagyok mindennel, blabla, igazat fogok mondani." amivel feleslegesen keltett volna hangulatot. Így viszont egyelőre zavartalanul folytatódhat a tárgyalás.*
- A Kikötőben történtekről akkor szereztem tudomást, amikor Aoneer őrm... városőr megjelent a Vashegyen, meglehetősen viharvert állapotban. Nyilvánvaló volt az állapotából, hogy kiadós csetepatéban vett részt.
*Itt tart pár pillanat szünetet. Végül nem teszi hozzá, hogy meglátása szerint csak részben indokolta viharos távozását a Kikötőből az, hogy segítséget kérjen, szerinte annak is ugyanekkora szerepe volt benne, hogy a bőrét akarta menteni. Ezt inkább kihagyja, amúgy sem ez lesz a perdöntő Aoneer bűnösségét vagy ártatlanságát illetően.*
- Nem vagyok jártas a mágikus praktikákban, így nem tudom, hogy milyen varázsholmi segítségével jelent meg Amonon, de tény, hogy így volt. Elmondta, hogy a Kikötőbe Alyoval... Alyosra Radogennel, ahol is egy kocsmában összeszólalkoztak a helyiekkel és verekedés lett a vége. Mivel Alyosra életéért aggódnunk kellett, gyorsan kellett cselekednünk és a Szellemjáró parancsára elindultam a Kikötőbe a vádlottal. Mikor megérkeztünk, Sa'Tereth híveibe botlottunk, akik ránk támadtak. Bizonyára magunk is végeztünk volnaa hitványokkal, ám ekkor Eeyr hívők jelentek meg a színen, akik kéretlenül besegítette, majd ellenfeleink legyőzése után nyilvánvalóvá tették, hogy nem önzetlenül cselekedtek. Vagy felesküszünk istenük szolgálatára vagy megölnek minket. Mivel egyikük egy mágus volt, és ahogy én meg tudom ítélni, nem is a vásári szemfényvesztők közül való, kényes helyzetbe kerültünk. Végül a vádlott rájuk támadt és Alyosra, aki közben kivágta magát a Rókalyukból, segítségével végeztünk velük. Ha nem mi tesszük, most mi hevernénk ott holtan.
*Nem hazudik. Mindössze elhallgat valamit, nevezetesen azt, hogy jó eséllyel félrevezethette volna a mágust és társait, akkor pedig nem kellett volna meghalniuk. Más kérdés, hogy ezt már soha nem tudhatják meg teljes bizonyossággal.*
- A lovagot ekkor lőtték meg az állán, ezt a saját szemmel láttam. Miután lélegzetvételnyi időhöz jutottunk, elláttuk a sebeket és mielőtt újabb meglepetések értek volna, amilyen gyorsan tudtunk, visszatértünk a Vashegyre. Ez az, amit a saját magam nevében elő tudok adni. *megvonja a vállát* A Szellemjáró levele a bíróság előtt van. Ehhez bármit hozzátenni vagy megmásítani rajta, sem jogom, sem felhatalmazásom, sem szándékom nincs.
*Most sem hazudik, amikor nem mondja el, hogy tisztában van annak tartalmával. Egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy Aoneer épp nyakig ül egy bizonyos bűzös matériában és itt a ragyogó alkalom, hogy a feje búbjáig belenyomja. Ilyen lehetőséget pedig vétek lenne elszalasztani. Félmosolyra húzza a száját, mielőtt folytatná.*
- Ha megengedi, nagyuram! *néz Bertre* Az imént tett esküm arra kötelez, hogy elmondjam, ami az igazság. Az igazság pedig az, hogy a Kikötőben nincs senki, aki hivatalosan járna el, aki jog szerint fenntartaná a rendet. Ez az Artheniori Városőrség feladata lenne, de hát... *várja, hogy félbeszakítsák, de ha nem teszik meg, akkor folytatja* Önjelölt igazságosztókat sem láttam arrafelé. Csupán olyan harcosokat, akik saját életük védelmében öltek. Ezt pedig sehol nem nevezik gyilkosságnak.
*Természetesen itt csak arra gondol, ami a dokkok tövében történt, lévén a késdobálóban történtekről és azok előzményeiről csak hallomásból tud. Most pedig összeszorított ajkakkal várja az esetleges kérdéseket és roppant kíváncsi arra, hogy Alyo a provokatív szándékra vajon igenlő választ ad-e? Mindenesetre van egy tippje.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.10 22:37:40
6672. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:13:40
Üzenet elküldve: 2017-06-10 20:13:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Frich felhörren Aoneer válaszára, no persze ez csak amolyan hivatalos felhörrenés.*
-Szóval állon lőtte.
*Ezzel máris hihetőbb a történet. Bert pedig bólint, jelezvén, hogy ezzel most letudtak mindent, ami Aoneer vallomásával volt kapcsolatos.
Alyosra szemléletes részletezését szemrebbenés nélkül nézik és hallgatják végig, noha Kelyrinek ehhez az írásra kell koncentrálnia. A vallomás végeztével egy kis csönd áll be, majd ezt töri meg Ziana kinek kérdésére Bert felel.*
-Jogi szempontból a rangjelzések különböztetik meg a civilt a városőrtől, az önjelölt igazságosztót a hivatalosan eljárótól.
*Kis szünetet tart.*
-Ugyanakkor kétségtelen, hogy a közlegény szolgálatban volt, parancsot teljesített, még ha engedéllyel is lépett le, és nem városőri minőségben jelent is meg.
*Itt Alyohoz fordul.*
-Kisasszony, van-e Önnek *Hangsúlyozza, hogy csakis a nőt kérdezi.* esetleg bármi meglátása arról, hogy a közlegény miért lépett be a fogadóba felajzott számszeríjjal, ha nem provokatív szándékkal?
*Teszi fel a logikailag helyes kérdést. A talpig páncélt nem is firtatva, az nem annyira furcsa.*
-Ezen kívül nincs több kérdésünk, köszönjük.
Szólítanánk hát Leandana Thargodar és önmaga képviseletében Laor Vylnist. Kérem tegye meg vallomását!
*Néznek az utolsó általuk tanúként meghallgatandó jelenlévőre, akinek Kelyri ismét felolvassa az esküt.*
*Frich felhörren Aoneer válaszára, no persze ez csak amolyan hivatalos felhörrenés.*
-Szóval állon lőtte.
*Ezzel máris hihetőbb a történet. Bert pedig bólint, jelezvén, hogy ezzel most letudtak mindent, ami Aoneer vallomásával volt kapcsolatos.
Alyosra szemléletes részletezését szemrebbenés nélkül nézik és hallgatják végig, noha Kelyrinek ehhez az írásra kell koncentrálnia. A vallomás végeztével egy kis csönd áll be, majd ezt töri meg Ziana kinek kérdésére Bert felel.*
-Jogi szempontból a rangjelzések különböztetik meg a civilt a városőrtől, az önjelölt igazságosztót a hivatalosan eljárótól.
*Kis szünetet tart.*
-Ugyanakkor kétségtelen, hogy a közlegény szolgálatban volt, parancsot teljesített, még ha engedéllyel is lépett le, és nem városőri minőségben jelent is meg.
*Itt Alyohoz fordul.*
-Kisasszony, van-e Önnek *Hangsúlyozza, hogy csakis a nőt kérdezi.* esetleg bármi meglátása arról, hogy a közlegény miért lépett be a fogadóba felajzott számszeríjjal, ha nem provokatív szándékkal?
*Teszi fel a logikailag helyes kérdést. A talpig páncélt nem is firtatva, az nem annyira furcsa.*
-Ezen kívül nincs több kérdésünk, köszönjük.
Szólítanánk hát Leandana Thargodar és önmaga képviseletében Laor Vylnist. Kérem tegye meg vallomását!
*Néznek az utolsó általuk tanúként meghallgatandó jelenlévőre, akinek Kelyri ismét felolvassa az esküt.*
6671. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-10 16:15:52
Üzenet elküldve: 2017-06-10 16:15:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Harlien//
~A grog?!~
-Az Őrségnek pont az ilyen elkötelezett katonákra van szüksége. *Nehéz eltéveszteni az iróniát, de nem bánja. Nem ő közölte az előbb, hogy csak a pénzért akar csatlakozni.* Egyébként jól hallottad, ez nem egy puccos hely és azokra a helyekre sem lehet ezt mondani, ahová menni szoktunk.
*Nem, sem a háború, sem a Szegénynegyed, sem az egyéb balhés környékekre nem illik a "puccos" kifejezés. Ult a maga részéről a "mocskos, sötét pokollyuk" kifejezést használná, ha megkérdezné valaki, hol szokott dolgozni. Bár sokszor széles, nyílt területen tevékenykedett a háborúban, a hangulatot akkor is ezek a szavak foglalják össze.*
-Hogy "ide" bekerültem, azt nagyon bánom. *Legalább már nem kell ágyban feküdnie, de ha tehetné, máris rohanna ki a kapun valami terepi munkára.* Jó dolog katonának lenni, szeretem csinálni. Tudod, vigyázzuk a város békéjét, elűzzük az ellenségeit, igazság, becsület és a többi szarság. De néha tényleg jó az ilyesmire gondolni. Egyébként meg... *Kicsit vonogatja a vállát.* Szeretek harcolni, szeretek seggeket szétrúgni, márpedig szétrúgni való segg mindig akad elég. Több is, mint amivel boldogulunk. Szóval igen, szeretem ezt a munkát.
*Megérkeznek Nedren irodája elé. Ult megpróbálja elővenni a jobbik modorát az őrmester kedvéért, de sehol sem találja, így inkább feladja, gyorsan kopog és belép. Az őrmestert a legjobb kedvében találja.*
-Mi a pi... a pipafüstöt akarsz már megint?
-Őrmesternek jelentem, újoncot hoztam.
*A középkorú, alacsony ember enerváltan pislog fel az íróasztala mögül és szkeptikusan méri végig Harlient.*
-Biztos? Nem lehet, hogy csak félreértettél valami mutatványost? *Ult arcizmai megfeszülnek.*
~Kezdődik!~
-Nem, uram. Jelentkezni szeretne az Őrségbe. *Nedren sóhajt.*
-Ahogy elnézlek, gondolom, mindenhonnan elhajtottak. Na nem baj, az Őrség nem válogat. Amíg képes vagy parancsokat teljesíteni, jó leszel nálunk. Na, nem mintha én ezt elhinném, de eggyel följebb így gondolják, én meg engedelmeskedem, mert tudod, nálunk ez az egy biztos pont van. Az engedelmesség. Aki nem engedelmeskedik a parancsnak, annak annyi. Örülhet, ha csak kinyírják, de sokszor még egy csomó pénzt is ki kell előtte fizetnie. Szóval erre vállalkozol. Ha esetleg visszalépnél és mégis inkább keresel magadnak valami normális munkát...
*Megáll a beszédben és várakozóan néz Harlienre, mint aki biztos benne, hogy a nő az elmondottak hatására meggondolja magát. Ult közben többször köhög, hogy visszafojtsa nevethetnékjét. Ha rajta múlna, Nedrent tenné meg parancsnoknak.*
~A grog?!~
-Az Őrségnek pont az ilyen elkötelezett katonákra van szüksége. *Nehéz eltéveszteni az iróniát, de nem bánja. Nem ő közölte az előbb, hogy csak a pénzért akar csatlakozni.* Egyébként jól hallottad, ez nem egy puccos hely és azokra a helyekre sem lehet ezt mondani, ahová menni szoktunk.
*Nem, sem a háború, sem a Szegénynegyed, sem az egyéb balhés környékekre nem illik a "puccos" kifejezés. Ult a maga részéről a "mocskos, sötét pokollyuk" kifejezést használná, ha megkérdezné valaki, hol szokott dolgozni. Bár sokszor széles, nyílt területen tevékenykedett a háborúban, a hangulatot akkor is ezek a szavak foglalják össze.*
-Hogy "ide" bekerültem, azt nagyon bánom. *Legalább már nem kell ágyban feküdnie, de ha tehetné, máris rohanna ki a kapun valami terepi munkára.* Jó dolog katonának lenni, szeretem csinálni. Tudod, vigyázzuk a város békéjét, elűzzük az ellenségeit, igazság, becsület és a többi szarság. De néha tényleg jó az ilyesmire gondolni. Egyébként meg... *Kicsit vonogatja a vállát.* Szeretek harcolni, szeretek seggeket szétrúgni, márpedig szétrúgni való segg mindig akad elég. Több is, mint amivel boldogulunk. Szóval igen, szeretem ezt a munkát.
*Megérkeznek Nedren irodája elé. Ult megpróbálja elővenni a jobbik modorát az őrmester kedvéért, de sehol sem találja, így inkább feladja, gyorsan kopog és belép. Az őrmestert a legjobb kedvében találja.*
-Mi a pi... a pipafüstöt akarsz már megint?
-Őrmesternek jelentem, újoncot hoztam.
*A középkorú, alacsony ember enerváltan pislog fel az íróasztala mögül és szkeptikusan méri végig Harlient.*
-Biztos? Nem lehet, hogy csak félreértettél valami mutatványost? *Ult arcizmai megfeszülnek.*
~Kezdődik!~
-Nem, uram. Jelentkezni szeretne az Őrségbe. *Nedren sóhajt.*
-Ahogy elnézlek, gondolom, mindenhonnan elhajtottak. Na nem baj, az Őrség nem válogat. Amíg képes vagy parancsokat teljesíteni, jó leszel nálunk. Na, nem mintha én ezt elhinném, de eggyel följebb így gondolják, én meg engedelmeskedem, mert tudod, nálunk ez az egy biztos pont van. Az engedelmesség. Aki nem engedelmeskedik a parancsnak, annak annyi. Örülhet, ha csak kinyírják, de sokszor még egy csomó pénzt is ki kell előtte fizetnie. Szóval erre vállalkozol. Ha esetleg visszalépnél és mégis inkább keresel magadnak valami normális munkát...
*Megáll a beszédben és várakozóan néz Harlienre, mint aki biztos benne, hogy a nő az elmondottak hatására meggondolja magát. Ult közben többször köhög, hogy visszafojtsa nevethetnékjét. Ha rajta múlna, Nedrent tenné meg parancsnoknak.*
6670. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-09 19:43:04
Üzenet elküldve: 2017-06-09 19:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A nagytiszteletű hadbíróság tagjai közül az, amelyiket Frich néven mutattak be, ebben a pillanatban holtan rogyna az asztal alá, ha a pillantás ölni tudna. Ugyanis Laor most olyan tekintettel méregeti, ami a Rumos Rókalyukhoz hasonló műintézményekben haladéktalanul pengeváltáshoz vezetne. Egy bíró csak ne legyen elfogult, vagy ha mégis, akkor csak Aoneer kárára. De ez a hadnagy a thargokat kóstolgatja, ami mégis skandalum!
Alyo vallomását viszont már érdeklődéssel hallgatja, végre megtudhatja, hogy mi is történt azon az átkos helyen. Igaz, Lea azzal engedte el őket, hogy beszéljék meg a történéseket, hogy egybehangzóan tudjanak róla nyilatkozni, ez azonban nem történt meg. Mindegy, ezen már felesleges bánkódni és a Szellemjárónak sem kell mindenről tudnia. Amikor a lány régi "élményeiről" beszél, kicsit félrebillentett fejjel hallgatja. Sajnálatot érez még akkor is, ha az erőszak a hadakozás természetes velejárója amióta világ a világ, és maga ápolta ezt a nemes hagyományt. Megérinti az elbeszélés még akkor is, ha odáig már nem jut el, hogy korábbi tettei miatt szégyent vagy megbánást érezne. Hiába, a katona szerint ez olyan, mint a szabad rablás vagy a köteles rész a hadizsákmányból: jár. Aztán ismét a lovagra néz. Ami igaz, az igaz, valóban köztudomású, hogy haragban vannak. Tudja ezt ő és Aoneer. Meg Alyo. Tehát a fél világ. De most csak azon gondolkodik, hogy lehet-e Aoneert lovagnak nevezni? Hiszen odahagyta a kedvesét részeg matrózok és gonosztevők között és ha a lány nem olyan talpraesett, nem olyan ügyes harcos és főleg, ha nem tharg, akkor bizony ismét átéli, hogy milyen az, amikor izzadt, alkoholtól bűzlő alakok lihegnek rajta. Megvetően elhúzza a száját és Ziana közbevetése után már arra gondol, hogy mit fog mondani, ha ő kerül sorra? Az nyilvánvaló, hogy a vörös hajú hadnagy szívesen látná, ha szorulna a hurok Aoneer nyaka körül. A szó átvitt és szoros értelmében is. Könnyen segíthetne meghúzni a csomót a kötélen, ha elmondaná, hogy a mágus és társának megölése teljesen felesleges volt, szép szóval és némi ravaszkodással is kivághatták volna maguk a kényes helyzetből. De Aoneer minden problémás szituációt, vélt vagy valós sérelmét kizárólag erőszakkal gondolja megoldani. Elég saját ügyükre gondolnia. Hiszen nem történt semmi égbekiáltó, egyszerűen csak értésére adta, hogy ThargArodon bizony nem feltétlenül az történik, amit ő elképzelt. Ennek okán pedig Aoneer végezni akar vele. Viszont ott van az is, hogy Alyo biztos nem akarná elveszíteni ezt az alakot, bár legfeljebb az istenek a megmondhatói, hogy mit eszik rajta. És persze az is erősen piszkálja a csőrét, hogy Arthenior úgy tesz, mintha még mindig ő lenne az úr a Kikötőben. No de olyan még nem nagyon fordult elő, hogy nem találta volna meg a megfelelő szavakat. Ha minden kötél szakad, még mondhatja azt, hogy kérem szépen, minden olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom hogyan volt, nem is emlékszem igazán. Aztán bizonyítsák rá, hogy nem így volt.*
*A nagytiszteletű hadbíróság tagjai közül az, amelyiket Frich néven mutattak be, ebben a pillanatban holtan rogyna az asztal alá, ha a pillantás ölni tudna. Ugyanis Laor most olyan tekintettel méregeti, ami a Rumos Rókalyukhoz hasonló műintézményekben haladéktalanul pengeváltáshoz vezetne. Egy bíró csak ne legyen elfogult, vagy ha mégis, akkor csak Aoneer kárára. De ez a hadnagy a thargokat kóstolgatja, ami mégis skandalum!
Alyo vallomását viszont már érdeklődéssel hallgatja, végre megtudhatja, hogy mi is történt azon az átkos helyen. Igaz, Lea azzal engedte el őket, hogy beszéljék meg a történéseket, hogy egybehangzóan tudjanak róla nyilatkozni, ez azonban nem történt meg. Mindegy, ezen már felesleges bánkódni és a Szellemjárónak sem kell mindenről tudnia. Amikor a lány régi "élményeiről" beszél, kicsit félrebillentett fejjel hallgatja. Sajnálatot érez még akkor is, ha az erőszak a hadakozás természetes velejárója amióta világ a világ, és maga ápolta ezt a nemes hagyományt. Megérinti az elbeszélés még akkor is, ha odáig már nem jut el, hogy korábbi tettei miatt szégyent vagy megbánást érezne. Hiába, a katona szerint ez olyan, mint a szabad rablás vagy a köteles rész a hadizsákmányból: jár. Aztán ismét a lovagra néz. Ami igaz, az igaz, valóban köztudomású, hogy haragban vannak. Tudja ezt ő és Aoneer. Meg Alyo. Tehát a fél világ. De most csak azon gondolkodik, hogy lehet-e Aoneert lovagnak nevezni? Hiszen odahagyta a kedvesét részeg matrózok és gonosztevők között és ha a lány nem olyan talpraesett, nem olyan ügyes harcos és főleg, ha nem tharg, akkor bizony ismét átéli, hogy milyen az, amikor izzadt, alkoholtól bűzlő alakok lihegnek rajta. Megvetően elhúzza a száját és Ziana közbevetése után már arra gondol, hogy mit fog mondani, ha ő kerül sorra? Az nyilvánvaló, hogy a vörös hajú hadnagy szívesen látná, ha szorulna a hurok Aoneer nyaka körül. A szó átvitt és szoros értelmében is. Könnyen segíthetne meghúzni a csomót a kötélen, ha elmondaná, hogy a mágus és társának megölése teljesen felesleges volt, szép szóval és némi ravaszkodással is kivághatták volna maguk a kényes helyzetből. De Aoneer minden problémás szituációt, vélt vagy valós sérelmét kizárólag erőszakkal gondolja megoldani. Elég saját ügyükre gondolnia. Hiszen nem történt semmi égbekiáltó, egyszerűen csak értésére adta, hogy ThargArodon bizony nem feltétlenül az történik, amit ő elképzelt. Ennek okán pedig Aoneer végezni akar vele. Viszont ott van az is, hogy Alyo biztos nem akarná elveszíteni ezt az alakot, bár legfeljebb az istenek a megmondhatói, hogy mit eszik rajta. És persze az is erősen piszkálja a csőrét, hogy Arthenior úgy tesz, mintha még mindig ő lenne az úr a Kikötőben. No de olyan még nem nagyon fordult elő, hogy nem találta volna meg a megfelelő szavakat. Ha minden kötél szakad, még mondhatja azt, hogy kérem szépen, minden olyan gyorsan történt, hogy nem is tudom hogyan volt, nem is emlékszem igazán. Aztán bizonyítsák rá, hogy nem így volt.*
6669. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-09 16:07:25
Üzenet elküldve: 2017-06-09 16:07:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A hadnagyok kérdéseit aprócska mosollyal hallgatja. Helyénvalóak, de teljesen feleslegesek, Aon csak belezavarodik majd saját képzelgéseibe, aztán az egész kellemetlen szituációt dühvel próbálja kezelni. Itt van máris az első; a feltételezés, hogy megmérgezték, ami egyből fegyveres vádaskodásban nyilvánult meg. Valahol unja már a közlegény dolgait, de nagyon.
Picit elmereng azon, hogy ha nincs nála a felszerelése akkor ő már nem is felcser? Elsétálhat unottan a vérző, szenvedő mellett? Avagy városi szinten hogyan működik ez? Ha nincs rajta a kalap, a vörös köpeny, nincs nála az okmány akkor tétlenül nézhet végig bármilyen bűnesetet? Felderíteni például sosem vitte magával ezen holmikat, még sem fordult meg soha fejében, hogy ő ettől most ne lenne az őrség tagja. Ahogyan pont a Thargok kalap, köpeny nélkül, egyszerű apródnak öltözve is elismerték hadnagyként.*
-Tényleg csak ennyi városőrnek lenni? Egy toll, egy színes köpeny, egy papír? Ezek birtokában bárki mondhatja magát rendfenntartónak, és ezek nélkül már nem vonatkoznak ránk a feletteseink utasításai?
*Komolyan választ vár, mert ha így van, hát elsőként fogja kihasználni a lehetőségeket. Alyot hallgatva képtelen uralkodni arcán, így mutat némi fintort azon részletre, hogy az óriással öklözni vágyó, egy pillanat alatt hagyja magára nőjét, és menti a saját irháját. Borzasztóan lovagias. Belegondolva Aldas vagy tucatszor megtehette volna, hogy hátrahagyja Ziát. Még jogosabb is lett volna, azokban a zűrökben, amiket a vörös maga kavart. És Zia is hátat fordíthatott volna minden egyes emberének a vészben, hogy feltartott kézzel, vállvonogatva sétáljon ki a halálos helyzetekből azt motyogva, "ő nem harcos, csak gyógyító." Persze Ald sosem hagyta, nem is hagyná magára. Ahogyan talán Syd sem. Még a féleszű kócos, és a rohadó fogú öreg sem. A hebrencs elf fickó se. Mert ilyen egy bajtárs.
Maga elé meredve némán szinte már együtt érez a meggyalázott nővel, az ő esete egyértelműen önvédelem, efelől kétsége sincs.*
*A hadnagyok kérdéseit aprócska mosollyal hallgatja. Helyénvalóak, de teljesen feleslegesek, Aon csak belezavarodik majd saját képzelgéseibe, aztán az egész kellemetlen szituációt dühvel próbálja kezelni. Itt van máris az első; a feltételezés, hogy megmérgezték, ami egyből fegyveres vádaskodásban nyilvánult meg. Valahol unja már a közlegény dolgait, de nagyon.
Picit elmereng azon, hogy ha nincs nála a felszerelése akkor ő már nem is felcser? Elsétálhat unottan a vérző, szenvedő mellett? Avagy városi szinten hogyan működik ez? Ha nincs rajta a kalap, a vörös köpeny, nincs nála az okmány akkor tétlenül nézhet végig bármilyen bűnesetet? Felderíteni például sosem vitte magával ezen holmikat, még sem fordult meg soha fejében, hogy ő ettől most ne lenne az őrség tagja. Ahogyan pont a Thargok kalap, köpeny nélkül, egyszerű apródnak öltözve is elismerték hadnagyként.*
-Tényleg csak ennyi városőrnek lenni? Egy toll, egy színes köpeny, egy papír? Ezek birtokában bárki mondhatja magát rendfenntartónak, és ezek nélkül már nem vonatkoznak ránk a feletteseink utasításai?
*Komolyan választ vár, mert ha így van, hát elsőként fogja kihasználni a lehetőségeket. Alyot hallgatva képtelen uralkodni arcán, így mutat némi fintort azon részletre, hogy az óriással öklözni vágyó, egy pillanat alatt hagyja magára nőjét, és menti a saját irháját. Borzasztóan lovagias. Belegondolva Aldas vagy tucatszor megtehette volna, hogy hátrahagyja Ziát. Még jogosabb is lett volna, azokban a zűrökben, amiket a vörös maga kavart. És Zia is hátat fordíthatott volna minden egyes emberének a vészben, hogy feltartott kézzel, vállvonogatva sétáljon ki a halálos helyzetekből azt motyogva, "ő nem harcos, csak gyógyító." Persze Ald sosem hagyta, nem is hagyná magára. Ahogyan talán Syd sem. Még a féleszű kócos, és a rohadó fogú öreg sem. A hebrencs elf fickó se. Mert ilyen egy bajtárs.
Maga elé meredve némán szinte már együtt érez a meggyalázott nővel, az ő esete egyértelműen önvédelem, efelől kétsége sincs.*
6668. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-09 09:16:00
Üzenet elküldve: 2017-06-09 09:16:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A kérdéseket rezzenéstelen arccal válaszolja meg. Sajnos jobban aggódik azon kérdések miatt amik Laor és Alyo fejében fogalmazódnak meg. Laor krákogását figyelmen kívül hagyja. Talán annyi előnye még van, hogy ez a barom köztudottan haragosa, és Aoneer már egy jó ideje próbál valami törvényes, vagy legalábbis tisztességes módot találni a megölésére.*
-Mint említettem csak pletykáim voltak az állatról. Reméltem az adott helyen ennél többet is megtudhatok. Maga a fogadás egy óriással vívott ökölharc lett volna. *Ez megint egy kissé hihetetlen fordulat, leginkább az, hogy egy ember rááll ilyesmire. Bár Aoneer a maga fajához képest egy elég megtermett teremtés, és nem először verekedett volna egy behemóttal.*
-A későbbi események ismeretében ezt akár csapdának is nevezhetjük, de a dolog hamar tárgytalanná vált. *Mert ugye Aoneer még a vértjét sem vette le és már tüdőn lőtték. Ha leveszi akkor talán átmegy rajta a lövedék és könnyebben meggyógyul, igaz akkor most nem csak a lovat sajnálhatná, de a vértet is csak valami kikötői martalócon láthatná viszont.*
-Az első sérülést a nagyasszony látta el. Egy gyógyító és egy méregtelenítő varázsital használatával. Így akár megmérgeztek, akár nem annak később nem volt hatása. *Szerencsére. És szerencsének tudhatja be azt is, hogy ez a mocsok már több embert nem mérgez meg. A négy fanatikus már több utazóra nem kényszeríti rá hitét, vagy a késhegyeit, és az az óriás sem verekszik többet. Az ügy a saját szemszögéből nézve remek eredménnyel zárult, és továbbra sem érti miért nem az elpocsékolt ló és őrségi tulajdon áll napirenden.*
-A második lövést ne tekintsük halálosnak. *Mutatja meg ujjával tokáján azt a helyet ahol a nyíl behatolt. Ettől persze még nyugodtan belefulladhatott volna a saját vérébe, és a páncél is bőséggel megkapta a magáét, a saját öltözékéről nem is beszélve.*
-A nyílvessző beszorult a páncéllemezek közé. A sérülést egy újabb itallal sikerült a helyszínen kezelni.
*Macerás egy seb volt, és kész csoda ami a nyíllal történt, de ha a bíróságnak ez kell ő szívesen visszailleszti a vértbe. A vaslemezek okoztak némi kárt a lövedékben ami bizonyíthatja a dolgot, csak maga a helyszín tűnik egy kissé valószínűtlennek. Még ő is nehezen hitte el az egészet amikor az megtörtént.
Ezek után hátralép és hagyja Alyot beszélni. Az, hogy sem civilek sem városőrök nem léphetnek a kikötő területére, egy olyan húzás amiről igencsak megvan a véleménye, de persze most nem ezt tárgyalják. Az őrség elismerte a vereségét, és most őt veszik elő, mert ebben az átokverte háborúban megölte az ellenség egyik... katonáját? Hadtáposát? Nem tudja mi a francnak minősül az a kikötői selejt. Az egyetlen amit ezek után sajnál, hogy ő csak eggyel végzett és a lány volt az aki a mészárlást csapta. Részben azért is mert látja mennyire megviselte a lányt. Ez csak a most következő vallomásából tűnik ki igazán.
Visszaáll a háttérbe, és némán a földre meredve hallgatja Alyo történetét. Tudja, hogy ez az előadás nem változtatja meg a bírák döntését, és a félvéren esett múltbéli erőszak egyáltalán nem kapcsolódik a tárgyhoz. De érzi a lány fájdalmát, és még mindig mardossa a bűntudat, hogy amúgy ebbe az egészbe ő keverte bele.*
*A kérdéseket rezzenéstelen arccal válaszolja meg. Sajnos jobban aggódik azon kérdések miatt amik Laor és Alyo fejében fogalmazódnak meg. Laor krákogását figyelmen kívül hagyja. Talán annyi előnye még van, hogy ez a barom köztudottan haragosa, és Aoneer már egy jó ideje próbál valami törvényes, vagy legalábbis tisztességes módot találni a megölésére.*
-Mint említettem csak pletykáim voltak az állatról. Reméltem az adott helyen ennél többet is megtudhatok. Maga a fogadás egy óriással vívott ökölharc lett volna. *Ez megint egy kissé hihetetlen fordulat, leginkább az, hogy egy ember rááll ilyesmire. Bár Aoneer a maga fajához képest egy elég megtermett teremtés, és nem először verekedett volna egy behemóttal.*
-A későbbi események ismeretében ezt akár csapdának is nevezhetjük, de a dolog hamar tárgytalanná vált. *Mert ugye Aoneer még a vértjét sem vette le és már tüdőn lőtték. Ha leveszi akkor talán átmegy rajta a lövedék és könnyebben meggyógyul, igaz akkor most nem csak a lovat sajnálhatná, de a vértet is csak valami kikötői martalócon láthatná viszont.*
-Az első sérülést a nagyasszony látta el. Egy gyógyító és egy méregtelenítő varázsital használatával. Így akár megmérgeztek, akár nem annak később nem volt hatása. *Szerencsére. És szerencsének tudhatja be azt is, hogy ez a mocsok már több embert nem mérgez meg. A négy fanatikus már több utazóra nem kényszeríti rá hitét, vagy a késhegyeit, és az az óriás sem verekszik többet. Az ügy a saját szemszögéből nézve remek eredménnyel zárult, és továbbra sem érti miért nem az elpocsékolt ló és őrségi tulajdon áll napirenden.*
-A második lövést ne tekintsük halálosnak. *Mutatja meg ujjával tokáján azt a helyet ahol a nyíl behatolt. Ettől persze még nyugodtan belefulladhatott volna a saját vérébe, és a páncél is bőséggel megkapta a magáét, a saját öltözékéről nem is beszélve.*
-A nyílvessző beszorult a páncéllemezek közé. A sérülést egy újabb itallal sikerült a helyszínen kezelni.
*Macerás egy seb volt, és kész csoda ami a nyíllal történt, de ha a bíróságnak ez kell ő szívesen visszailleszti a vértbe. A vaslemezek okoztak némi kárt a lövedékben ami bizonyíthatja a dolgot, csak maga a helyszín tűnik egy kissé valószínűtlennek. Még ő is nehezen hitte el az egészet amikor az megtörtént.
Ezek után hátralép és hagyja Alyot beszélni. Az, hogy sem civilek sem városőrök nem léphetnek a kikötő területére, egy olyan húzás amiről igencsak megvan a véleménye, de persze most nem ezt tárgyalják. Az őrség elismerte a vereségét, és most őt veszik elő, mert ebben az átokverte háborúban megölte az ellenség egyik... katonáját? Hadtáposát? Nem tudja mi a francnak minősül az a kikötői selejt. Az egyetlen amit ezek után sajnál, hogy ő csak eggyel végzett és a lány volt az aki a mészárlást csapta. Részben azért is mert látja mennyire megviselte a lányt. Ez csak a most következő vallomásából tűnik ki igazán.
Visszaáll a háttérbe, és némán a földre meredve hallgatja Alyo történetét. Tudja, hogy ez az előadás nem változtatja meg a bírák döntését, és a félvéren esett múltbéli erőszak egyáltalán nem kapcsolódik a tárgyhoz. De érzi a lány fájdalmát, és még mindig mardossa a bűntudat, hogy amúgy ebbe az egészbe ő keverte bele.*
6667. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:30:16
Üzenet elküldve: 2017-06-09 08:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Aoneer kap egy csomó kérdést, Alyo pedig megvárja míg megválaszolja azokat. Fel sem húzza már az orrát a hitetlenségen, hogy ne lett volna képes egyedül kivágnia magát. Mikor a városőr újra hozzászól, akkor biccent. Ha nem kell felállni akkor nem kell felállni, akkor marad az ágy szélén ülve. Egy pillanatnyi zavar látszik rajta emiatt a nevetséges eskü miatt, de végül csak elmondja. Hallotta már az előbb háromszor is, elég volt ahhoz, hogy megjegyezze.*
- Tisztában vagyok Arthenior törvényeivel, értékeivel, és esküszöm, hogy az igazat, és csakis az igazat mondom!
*A hangja teljesen színtelen, és ugyan a bírói testület irányába néz, de mégis úgy tűnik, mintha nem őket nézné.*
- Ahogyan azt Aoneer is mondta, úgy lovagoltunk a kikötőbe, hogy a vörös köpeny a nyeregtáskában lapult. Szóval nem mint Városőr volt ott.
*elismétli amit az előbb is, meg amire az imént felhívták a figyelmét, hogy tegye meg. Hogy a hadnagy nem mehetett magánemberként? Nem tudja, hogy ez számít-e, vagy egyáltalán, hogy Aoneer tudta, hogy magánemberként sem mehet-e. Az ő vallomása szempontjából valószínűleg lényegtelen is.*
- A lebujban szóba elegyedtünk a csapossal, szó volt bunyóról, fogadásos bunyóról. Ha Aoneer nyer a Hub... Hun... Hulk... nem emlékszem az óriás nevére, szóval ha az ő ellenében nyert volna, akkor kaptunk volna információt az állatról. Úgy itt került elő az a vacak a sörből, mire mondtuk a csaposnak, hogy nem túl tisztességes mérgezéssel előnyt szerezni az óriásnak.
*Arról nem szól, hogy mi lett volna akkor, ha Aoneer veszít, mert az ügy szempontjából teljesen ez lényegtelen is.*
- Erre a fickó fegyvert rántott, hogy ne gyanúsítsuk őt ilyesmivel. Aztán már ott álltak egymással szemben, egymásra szegezett számszeríjjal, én meg közöttük. Hogy Aoneer elrántott, elém ugrott, vagy én hajoltam-e el azt nem tudom megmondani, túl gyorsan történt.
*Annyi bizonyos, hogy ha az a nyílvessző őt találja el, akkor nagyjából a fején és akkor rögtön vége a dalnak, szóval Aoneer valószínűleg megmentette őt.*
- A következő pillanatban én meglőttem az óriást, Aoneer meg köddé vált. A félrészeg tengerészek egyből rájöttek, hogy ingyen lesz a pia, miután meghalt a kocsmáros. Miután pedig magamra maradtam nem csak inni akartak.
*tekintete most a földre vándorol maga elé, majd fel a bírák arcára, a seszínű pillantás végigfut mindannyiukon.*
- Erőszakoltak már meg?
*Nem derül ki, hogy kinek is címezi a kérdést bírák közül, és igazából választ sem vár, légvétel után folytatja.*
- Először csak a füled cseng a pofonoktól, aztán mikor ököllel ütik az arcodat, akkor felreped a szád, később, mikor tudsz bárminek is örülni, akkor örülni fogsz annak, hogy csak egy fogad sikerült kiverjék, és azt is hátulról. A tarkód azért vérzik, mert valamelyik olyan eszelősen karmol, csontig, szerencse, hogy a hegeket elrejtik a hajad. A kulcscsontod akkor törik el, mikor valamelyik rátérdel. Ha védekezni próbálsz, vagy ha nem, az tök mindegy, mert ugyanúgy behergeled vele őket és csak reménykedhetsz abban, hogy előbb eszméletlenre vernek, minthogy minden arc örökre az emlékeidbe égjen.
*Régi dolog már ez, és önmaga is elcsodálkozik azon, hogy könnyek nélkül tud erről beszélni. Ennyi év távlatából már nem több, mint egy rossz - ha nem a legrosszabb - emlék. Sokáig minden gondolatát ez tette ki, de halványulnak az arcok, csak a zsigeri gyűlölet és a tarkóján a hegek nem.*
- Ezek után sok nyár eltelik, hogy egyáltalán megengedd valakinek, hogy hozzád érjen és hogy ne lidérces rémképek ugorjanak be, mikor ezt megteszi.
*Eddig egészen halkan beszélt, de most kissé felemeli a hangját.*
- Márpedig én ezt nem engedem meg egy tucat részeg matróznak. Még ha szépen kérik akkor sem. És nem, nem kérték szépen. Próbáltam elfutni, ketten utánam eredtek. Megöltem őket. Ritkán lövök, vagy dobok mellé.
*Megvonaglik az arca. Nem kenyere a gyilkolás, és aki ismeri az tudja róla, hogy vadászaton sem szívesen vesz részt, nemhogy kioltson majd féltucat életet. Viszont nem látott a védekezésre más módot, és hiába nyugtatja magát azzal, hogy csupán részeg martalócok voltak, valahogy mégis benne a lelkiismeretfurdalás.*
- A kocsma mögötti fészerben, vagy miben, ekkor sérült meg a lábam. Míg velük hadakoztam addig a többi lerabolta a kocsmát, csak egy fickó maradt, de előle már el tudtam menekülni, igaz ugyan, hogy lassan. Aztán szerencsémre találkoztam egy nővel, valahogy elvonszolt onnan, adott tiszta ruhát, pihenhettem, asszem, hogy ettem is pár falatot..
*Ez előtt ugyan meg akarta ölni a nő, mivel nem volt hajlandó Eeyr hitére térni, hogy miért gondolta végül meg magát azt Alyo most sem tudja, de igazából talán nem is fontos.*
- Nemtom' mennyi idő telt el, mire elindultam. Esett. Aztán az egyik sarok után szembetaláltam magamat Aoneerrel és Laorral, akik épp két fickóval hadakoztak. Megöltem azt a kettőt is. A társaim és a magam védelmében. És rosszul alszom miatta.
*Megrántja a vállát, jelezve, hogy ő itt befejezné, de mivel lehet, hogy nem egészen egyértelmű, ezért meg is jegyzi.*
-Ennyi.
*Vallomásából kiderül, hogy valójában nem is Aoneer, a kétméteres páncélos katona volt az, akik végiggyilkolta a kikötőt, hanem a százhatvan centis, könnyű vértes lány. Akinek elvben az az őrült nagy mázlija, hogy felette a Vashegy ítél.*
*Aoneer kap egy csomó kérdést, Alyo pedig megvárja míg megválaszolja azokat. Fel sem húzza már az orrát a hitetlenségen, hogy ne lett volna képes egyedül kivágnia magát. Mikor a városőr újra hozzászól, akkor biccent. Ha nem kell felállni akkor nem kell felállni, akkor marad az ágy szélén ülve. Egy pillanatnyi zavar látszik rajta emiatt a nevetséges eskü miatt, de végül csak elmondja. Hallotta már az előbb háromszor is, elég volt ahhoz, hogy megjegyezze.*
- Tisztában vagyok Arthenior törvényeivel, értékeivel, és esküszöm, hogy az igazat, és csakis az igazat mondom!
*A hangja teljesen színtelen, és ugyan a bírói testület irányába néz, de mégis úgy tűnik, mintha nem őket nézné.*
- Ahogyan azt Aoneer is mondta, úgy lovagoltunk a kikötőbe, hogy a vörös köpeny a nyeregtáskában lapult. Szóval nem mint Városőr volt ott.
*elismétli amit az előbb is, meg amire az imént felhívták a figyelmét, hogy tegye meg. Hogy a hadnagy nem mehetett magánemberként? Nem tudja, hogy ez számít-e, vagy egyáltalán, hogy Aoneer tudta, hogy magánemberként sem mehet-e. Az ő vallomása szempontjából valószínűleg lényegtelen is.*
- A lebujban szóba elegyedtünk a csapossal, szó volt bunyóról, fogadásos bunyóról. Ha Aoneer nyer a Hub... Hun... Hulk... nem emlékszem az óriás nevére, szóval ha az ő ellenében nyert volna, akkor kaptunk volna információt az állatról. Úgy itt került elő az a vacak a sörből, mire mondtuk a csaposnak, hogy nem túl tisztességes mérgezéssel előnyt szerezni az óriásnak.
*Arról nem szól, hogy mi lett volna akkor, ha Aoneer veszít, mert az ügy szempontjából teljesen ez lényegtelen is.*
- Erre a fickó fegyvert rántott, hogy ne gyanúsítsuk őt ilyesmivel. Aztán már ott álltak egymással szemben, egymásra szegezett számszeríjjal, én meg közöttük. Hogy Aoneer elrántott, elém ugrott, vagy én hajoltam-e el azt nem tudom megmondani, túl gyorsan történt.
*Annyi bizonyos, hogy ha az a nyílvessző őt találja el, akkor nagyjából a fején és akkor rögtön vége a dalnak, szóval Aoneer valószínűleg megmentette őt.*
- A következő pillanatban én meglőttem az óriást, Aoneer meg köddé vált. A félrészeg tengerészek egyből rájöttek, hogy ingyen lesz a pia, miután meghalt a kocsmáros. Miután pedig magamra maradtam nem csak inni akartak.
*tekintete most a földre vándorol maga elé, majd fel a bírák arcára, a seszínű pillantás végigfut mindannyiukon.*
- Erőszakoltak már meg?
*Nem derül ki, hogy kinek is címezi a kérdést bírák közül, és igazából választ sem vár, légvétel után folytatja.*
- Először csak a füled cseng a pofonoktól, aztán mikor ököllel ütik az arcodat, akkor felreped a szád, később, mikor tudsz bárminek is örülni, akkor örülni fogsz annak, hogy csak egy fogad sikerült kiverjék, és azt is hátulról. A tarkód azért vérzik, mert valamelyik olyan eszelősen karmol, csontig, szerencse, hogy a hegeket elrejtik a hajad. A kulcscsontod akkor törik el, mikor valamelyik rátérdel. Ha védekezni próbálsz, vagy ha nem, az tök mindegy, mert ugyanúgy behergeled vele őket és csak reménykedhetsz abban, hogy előbb eszméletlenre vernek, minthogy minden arc örökre az emlékeidbe égjen.
*Régi dolog már ez, és önmaga is elcsodálkozik azon, hogy könnyek nélkül tud erről beszélni. Ennyi év távlatából már nem több, mint egy rossz - ha nem a legrosszabb - emlék. Sokáig minden gondolatát ez tette ki, de halványulnak az arcok, csak a zsigeri gyűlölet és a tarkóján a hegek nem.*
- Ezek után sok nyár eltelik, hogy egyáltalán megengedd valakinek, hogy hozzád érjen és hogy ne lidérces rémképek ugorjanak be, mikor ezt megteszi.
*Eddig egészen halkan beszélt, de most kissé felemeli a hangját.*
- Márpedig én ezt nem engedem meg egy tucat részeg matróznak. Még ha szépen kérik akkor sem. És nem, nem kérték szépen. Próbáltam elfutni, ketten utánam eredtek. Megöltem őket. Ritkán lövök, vagy dobok mellé.
*Megvonaglik az arca. Nem kenyere a gyilkolás, és aki ismeri az tudja róla, hogy vadászaton sem szívesen vesz részt, nemhogy kioltson majd féltucat életet. Viszont nem látott a védekezésre más módot, és hiába nyugtatja magát azzal, hogy csupán részeg martalócok voltak, valahogy mégis benne a lelkiismeretfurdalás.*
- A kocsma mögötti fészerben, vagy miben, ekkor sérült meg a lábam. Míg velük hadakoztam addig a többi lerabolta a kocsmát, csak egy fickó maradt, de előle már el tudtam menekülni, igaz ugyan, hogy lassan. Aztán szerencsémre találkoztam egy nővel, valahogy elvonszolt onnan, adott tiszta ruhát, pihenhettem, asszem, hogy ettem is pár falatot..
*Ez előtt ugyan meg akarta ölni a nő, mivel nem volt hajlandó Eeyr hitére térni, hogy miért gondolta végül meg magát azt Alyo most sem tudja, de igazából talán nem is fontos.*
- Nemtom' mennyi idő telt el, mire elindultam. Esett. Aztán az egyik sarok után szembetaláltam magamat Aoneerrel és Laorral, akik épp két fickóval hadakoztak. Megöltem azt a kettőt is. A társaim és a magam védelmében. És rosszul alszom miatta.
*Megrántja a vállát, jelezve, hogy ő itt befejezné, de mivel lehet, hogy nem egészen egyértelmű, ezért meg is jegyzi.*
-Ennyi.
*Vallomásából kiderül, hogy valójában nem is Aoneer, a kétméteres páncélos katona volt az, akik végiggyilkolta a kikötőt, hanem a százhatvan centis, könnyű vértes lány. Akinek elvben az az őrült nagy mázlija, hogy felette a Vashegy ítél.*
6666. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-09 07:43:59
Üzenet elküldve: 2017-06-09 07:43:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//üdvözölnek a bíráskodók//
*A bírák meghallgatják Aoneer szavait.*
-Köszönjük, közlegény! Lenne pár kérdésem. Minek okán léptek a fogadóba? Miféle fogadásról volt szó?
*Ekkor Frich is közbeszól.*
-Kissé hihetetlen, hogy a hölgyemény magát mentette egy rühes kocsmából, de persze a thargodar nép tartogat meglepetéseket. Mindazonáltal közlegény, a kapott két halálos sebet hogyan élte túl? Leginkább a toroklövés érdekelne, ami után gyógyitallal sem kéne tudnia beszélni.
*Mert ugyebár a hús, a csont összeforr, de az ilyen finom dolgok, mint a hangszál, ha nem hajszálpontosan ugyanúgy érnek össze, az bizony elég kellemetlen mellékhatásokkal járhatna. Ziana felszólalása sem marad figyelmen kívül.*
-A körülményeket lejegyeztük, figyelembe is vesszük az ítélet meghozatalánál. Szintúgy a bíróság az ítélet meghozatala előtt megtekinti majd a hivatkozott felszereléseket és tárgyakat is. Továbbá egyértelmű, hogy a Kikötő meglátogatását a Parancsnok Úr minden civil esetében ellenzi.
*Picit kizökken a számára kedves terület miatt Bert is a sziklaarc álarca mögül, így eltelik jó néhány pillanat, mikor folytatja.*
-Rendben, a következő vallomás a kisasszonyé. A bíróság nem kívánja, hogy felálljon.
*Jelenti ki, ahogy Alyosrához kerül a szó.*
*A bírák meghallgatják Aoneer szavait.*
-Köszönjük, közlegény! Lenne pár kérdésem. Minek okán léptek a fogadóba? Miféle fogadásról volt szó?
*Ekkor Frich is közbeszól.*
-Kissé hihetetlen, hogy a hölgyemény magát mentette egy rühes kocsmából, de persze a thargodar nép tartogat meglepetéseket. Mindazonáltal közlegény, a kapott két halálos sebet hogyan élte túl? Leginkább a toroklövés érdekelne, ami után gyógyitallal sem kéne tudnia beszélni.
*Mert ugyebár a hús, a csont összeforr, de az ilyen finom dolgok, mint a hangszál, ha nem hajszálpontosan ugyanúgy érnek össze, az bizony elég kellemetlen mellékhatásokkal járhatna. Ziana felszólalása sem marad figyelmen kívül.*
-A körülményeket lejegyeztük, figyelembe is vesszük az ítélet meghozatalánál. Szintúgy a bíróság az ítélet meghozatala előtt megtekinti majd a hivatkozott felszereléseket és tárgyakat is. Továbbá egyértelmű, hogy a Kikötő meglátogatását a Parancsnok Úr minden civil esetében ellenzi.
*Picit kizökken a számára kedves terület miatt Bert is a sziklaarc álarca mögül, így eltelik jó néhány pillanat, mikor folytatja.*
-Rendben, a következő vallomás a kisasszonyé. A bíróság nem kívánja, hogy felálljon.
*Jelenti ki, ahogy Alyosrához kerül a szó.*
6665. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-08 19:32:41
Üzenet elküldve: 2017-06-08 19:32:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Nem igazán érti a "kérdések" felszólítás kire is vonatkozik, ki teheti fel azokat, és kinek. Túlzottan nem is mélyül el a probléma boncolgatásába. Jó kis városőrként, mintha csak jelentene osztja meg saját információit.*
-Kértem Helwy parancsnokot, hogy civilben utazhassak a kikötőbe, megtagadta a kérésem.
*Ennyi, nem részletezi sem kérésének okát, sem az esetet érintő egyéb körülményeket. A bíróság, ahogy Alyo is biztosan képes helyén kezelni ezen információt.*
-A lefokozást az első kihágásáért kapta. A próbaidőn pedig láthatóan elbukott.
*Szúrja közbe saját meglátásait, majd némán bólint Bert felé, jelezve megértette, elfogadta álláspontját.
A továbbiakban csendesen hallgatja Aon szavait, olykor arcán megjelenik az értetlenség jele aprócska, homloktáji ráncok formájában. De leginkább a hadnagyok reakcióit figyeli, hiszen mind kikötőiek, mind ismerhették a csapost, még abból az időkből mikor az a tanács tagja volt, és talán az is világos előttük miért került ki ama megbecsült társaságból.
Azon már meg sem lepődik, hogy Aon hátrahagyta a lányt. Bár ez sem nemesemberhez, sem városőrhöz nem méltó, a háború utolsó idejében gyakorta megesett, hogy képtelen volt a közlegény csapatjátékosként gondolkodni, viselkedni.
Kérdései nincsenek, ismeri már annyira Aont, hogy mielőtt komolyan venne tőle bármit is, meghallgatna még pár egyéb beszámolót. Pusztán csak egy megjegyzést fűzne az elhangzottakhoz.*
-Szeretném kiemelni, hogy a fogolykínzás idejében nem tartózkodtam a táborban, így nem is tudhattam róla. Erre tanúim a jelenlévő hadnagyok.
*Ez persze őket nem mentesíti, de hát nah, háború volt, nem nekik kell az alárendeltek után rohangálniuk, hogy épp jól viselkednek-e saját sátraikban. Persze, ha Aon jelentette feléjük előzetesen a foglyul ejtést, és kínvallatási szándékait, akkor egészen más a dolog, ebben az esetben bizony Zia kényszerül bocsánatkérésre.*
*Nem igazán érti a "kérdések" felszólítás kire is vonatkozik, ki teheti fel azokat, és kinek. Túlzottan nem is mélyül el a probléma boncolgatásába. Jó kis városőrként, mintha csak jelentene osztja meg saját információit.*
-Kértem Helwy parancsnokot, hogy civilben utazhassak a kikötőbe, megtagadta a kérésem.
*Ennyi, nem részletezi sem kérésének okát, sem az esetet érintő egyéb körülményeket. A bíróság, ahogy Alyo is biztosan képes helyén kezelni ezen információt.*
-A lefokozást az első kihágásáért kapta. A próbaidőn pedig láthatóan elbukott.
*Szúrja közbe saját meglátásait, majd némán bólint Bert felé, jelezve megértette, elfogadta álláspontját.
A továbbiakban csendesen hallgatja Aon szavait, olykor arcán megjelenik az értetlenség jele aprócska, homloktáji ráncok formájában. De leginkább a hadnagyok reakcióit figyeli, hiszen mind kikötőiek, mind ismerhették a csapost, még abból az időkből mikor az a tanács tagja volt, és talán az is világos előttük miért került ki ama megbecsült társaságból.
Azon már meg sem lepődik, hogy Aon hátrahagyta a lányt. Bár ez sem nemesemberhez, sem városőrhöz nem méltó, a háború utolsó idejében gyakorta megesett, hogy képtelen volt a közlegény csapatjátékosként gondolkodni, viselkedni.
Kérdései nincsenek, ismeri már annyira Aont, hogy mielőtt komolyan venne tőle bármit is, meghallgatna még pár egyéb beszámolót. Pusztán csak egy megjegyzést fűzne az elhangzottakhoz.*
-Szeretném kiemelni, hogy a fogolykínzás idejében nem tartózkodtam a táborban, így nem is tudhattam róla. Erre tanúim a jelenlévő hadnagyok.
*Ez persze őket nem mentesíti, de hát nah, háború volt, nem nekik kell az alárendeltek után rohangálniuk, hogy épp jól viselkednek-e saját sátraikban. Persze, ha Aon jelentette feléjük előzetesen a foglyul ejtést, és kínvallatási szándékait, akkor egészen más a dolog, ebben az esetben bizony Zia kényszerül bocsánatkérésre.*
6664. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-08 11:44:55
Üzenet elküldve: 2017-06-08 11:44:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Cralan //
* A testőr nagyon gálánsan viselkedik. Se zokszó, se panasz nem illetheti egészen amíg Moon mint egy fürge macska talpra nem szökken. Mintha a hím csak erre várt volna, akár a fekete veszedelem ugorja át a köztük kialakult négy öt lépés távolságot mire Moon szemei elkerekednek. Akkor most harcoljon vagy védekezzen, vagy inkább védekezve harcoljon? Lefegyverzésről eddig szó sem volt, na meg arra tanították, hogy amit egyszer megfogott azt egykönnyen el ne engedjen, legyen az tárgy avagy élőlény.
Szerencsére életlen a kard mert másképp még véletlenül megsebezné Cralant hirtelen, mondhatni meggondolatlan hadonászásával. Lehet, hogy a him arra törekszik, hogy elkapja a karját, de ez a nőstény tervei között egyáltalában nem szerepel, helyette inkább oldalra lép majd teljes erőből rávág a "nyúlkáló" kézre fegyverével amivel talán sikerül meglepnie a harcost de sokat előre nem biztos, hogy jut.
Kezd hiányozni egy jó kis mana lövedék vagy valami hasonló de sajnos a barakkban effélékkel nem élhet a nő, szóval csak ismét hátralép egyet és azon gondolkodik most haragudjon a hímre mert le akarja győzni, bár természetesen ő maga hívta ki vagy inkább incselkedjen vele. Végül a játékos kedv győz és nevetve szól.*
- Ejnye ejnye, úgy tűnik meggyűlt a bajod velem. Talán jobb is ha mellettem harcolsz mint ellenem. *mondja és küld egy csókot a szabad kezével Cralan felé majd mintha befejezte volna az edzést fordít hátat fegyverét mellkasa elé emelve. Lassan tesz egy lépést mintha le akarna ülni, de közben igen csak figyel, vajon mit lép most Cralan?*
* A testőr nagyon gálánsan viselkedik. Se zokszó, se panasz nem illetheti egészen amíg Moon mint egy fürge macska talpra nem szökken. Mintha a hím csak erre várt volna, akár a fekete veszedelem ugorja át a köztük kialakult négy öt lépés távolságot mire Moon szemei elkerekednek. Akkor most harcoljon vagy védekezzen, vagy inkább védekezve harcoljon? Lefegyverzésről eddig szó sem volt, na meg arra tanították, hogy amit egyszer megfogott azt egykönnyen el ne engedjen, legyen az tárgy avagy élőlény.
Szerencsére életlen a kard mert másképp még véletlenül megsebezné Cralant hirtelen, mondhatni meggondolatlan hadonászásával. Lehet, hogy a him arra törekszik, hogy elkapja a karját, de ez a nőstény tervei között egyáltalában nem szerepel, helyette inkább oldalra lép majd teljes erőből rávág a "nyúlkáló" kézre fegyverével amivel talán sikerül meglepnie a harcost de sokat előre nem biztos, hogy jut.
Kezd hiányozni egy jó kis mana lövedék vagy valami hasonló de sajnos a barakkban effélékkel nem élhet a nő, szóval csak ismét hátralép egyet és azon gondolkodik most haragudjon a hímre mert le akarja győzni, bár természetesen ő maga hívta ki vagy inkább incselkedjen vele. Végül a játékos kedv győz és nevetve szól.*
- Ejnye ejnye, úgy tűnik meggyűlt a bajod velem. Talán jobb is ha mellettem harcolsz mint ellenem. *mondja és küld egy csókot a szabad kezével Cralan felé majd mintha befejezte volna az edzést fordít hátat fegyverét mellkasa elé emelve. Lassan tesz egy lépést mintha le akarna ülni, de közben igen csak figyel, vajon mit lép most Cralan?*
6663. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:58:24
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fekete vér//
*Megijeszti a nő tehetetlensége.
~Mi baj lehet vele?~ Ráncolja össze szemöldökeit. A szeme aztán inkább kikerekednek és fegyvereit félretéve odamegy Tän-hoz. Letérdelve mellé nézi, hogy meg van e még. Aggodalmas tekintetet vet rá, s egy pillanatra még arra is gondol, hogy ez biztos csak valami trükk. Viszont nem igazán érdekli, nem akarja megölni a nő, ez nem igazi harc, megkockáztatja.
Nem érti miről beszél így akadozva a sötételf. Kezét nyújtja, hogy megfogja a másik lány karját, hátha segíthet ezzel valamit, ha mást nem, legalább felállni ha már jobban van. Résnyire nyitja ajkait, mintha mondani akarna valamit, de aztán nem szólal meg, csak úgy hagyja őket. Legalább a légzésben segítenek, ráfér, mert elfáradt. Tän végül fel tud állni, s ha nem támaszkodik az óriásra, akkor ő is feláll és elhátrál tőle, hogy szabad utat adjon.
Követi őt, s mikor amaz felöltözik, Nuk is hasonlóan jár el. Fegyvereit is felveszi.*
- Ne viccelj. *Válaszol aggodalmasan nézve a lány mozgását. A további szavait riadtan hallgatja, szemei kerekre nyílva vizslatják. Nem igazán tudja felfogni. Azt megérti, hogy megmérgezték és meghal, ha nem kap segítséget, de azt nem akarja elfogadni, hogy Tän az áldozat. Erős harcos és jó is abban amit csinál. Mi történhetett? Mibe keveredett? Aztán nyugodtabbá válik a szeme és a hangja is.*
- Egy pár napig nem találkozunk és mibe keveredsz? *Próbál viccelni, de nem mosolyodik el.* Nem ismerek, de keresek valakit, a föld alól is előkaparok egy méregkeverőt ha az kell. *Mondja halkan, semmi harcias elszántságot nem lehet érezni hangjában, csak a száraz tényeket.*
- Pihenj, addig én keresek valakit, mit szólsz? Az istenek a tanúm, hogy szarul nézel ki. *Biccent a lány felé. Nem hiszi, hogy amaz megengedi, hogy helyette cselekedjen, de ha egy halovány reményt is lát rá, akkor meg kell kérdezze. Ha pedig bele egyezik, még a fogadóig elmondhatja a részleteket és akkor Nuk tud valamit kezdeni a helyzettel.*
*Megijeszti a nő tehetetlensége.
~Mi baj lehet vele?~ Ráncolja össze szemöldökeit. A szeme aztán inkább kikerekednek és fegyvereit félretéve odamegy Tän-hoz. Letérdelve mellé nézi, hogy meg van e még. Aggodalmas tekintetet vet rá, s egy pillanatra még arra is gondol, hogy ez biztos csak valami trükk. Viszont nem igazán érdekli, nem akarja megölni a nő, ez nem igazi harc, megkockáztatja.
Nem érti miről beszél így akadozva a sötételf. Kezét nyújtja, hogy megfogja a másik lány karját, hátha segíthet ezzel valamit, ha mást nem, legalább felállni ha már jobban van. Résnyire nyitja ajkait, mintha mondani akarna valamit, de aztán nem szólal meg, csak úgy hagyja őket. Legalább a légzésben segítenek, ráfér, mert elfáradt. Tän végül fel tud állni, s ha nem támaszkodik az óriásra, akkor ő is feláll és elhátrál tőle, hogy szabad utat adjon.
Követi őt, s mikor amaz felöltözik, Nuk is hasonlóan jár el. Fegyvereit is felveszi.*
- Ne viccelj. *Válaszol aggodalmasan nézve a lány mozgását. A további szavait riadtan hallgatja, szemei kerekre nyílva vizslatják. Nem igazán tudja felfogni. Azt megérti, hogy megmérgezték és meghal, ha nem kap segítséget, de azt nem akarja elfogadni, hogy Tän az áldozat. Erős harcos és jó is abban amit csinál. Mi történhetett? Mibe keveredett? Aztán nyugodtabbá válik a szeme és a hangja is.*
- Egy pár napig nem találkozunk és mibe keveredsz? *Próbál viccelni, de nem mosolyodik el.* Nem ismerek, de keresek valakit, a föld alól is előkaparok egy méregkeverőt ha az kell. *Mondja halkan, semmi harcias elszántságot nem lehet érezni hangjában, csak a száraz tényeket.*
- Pihenj, addig én keresek valakit, mit szólsz? Az istenek a tanúm, hogy szarul nézel ki. *Biccent a lány felé. Nem hiszi, hogy amaz megengedi, hogy helyette cselekedjen, de ha egy halovány reményt is lát rá, akkor meg kell kérdezze. Ha pedig bele egyezik, még a fogadóig elmondhatja a részleteket és akkor Nuk tud valamit kezdeni a helyzettel.*
6662. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-07 18:34:57
Üzenet elküldve: 2017-06-07 18:34:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ult Ghalar//
*És lám, még mindig úton vannak, aztán jelenlegi úti céljuk elérésével megint várnia kell. Kezdi úgy érezni, hogy az itteni munka java része csak szaladgálásból és ugráltatásból áll ki, de aztán végül is jobban belegondol a dologba. Ha ide netalán bekerülne, akkor ő is legalul kezdi, és rá is hasonló sors vár. De hát inkább itt legyen és bár kelletlenül is, de nyalja a talpát a feletteseinek, minthogy egy híd alatt kuporogjon hajléktalanul, elmerengve a régi szép időkön. Az időkön, amik amúgy sohasem voltak szépek, de egy híd alól visszagondolva nagyon is tűrhető idők voltak.
Sóhajt egyet, míg ez az Ult Ghalar nevű városőr megint elmegy valami megint fontos ügyletet intézni egy másik, úgyszintén fontos felettesével. Nem is mond semmit erre Harlien, mert hát mit mondjon. Csak a gondolataiba merülve ácsorog ott, kissé messzebb a helytől ahová a hölgy betért, unott ábrázattal mint valami csiszolt és kikent márványszobor. Közben felfedezni vél némi szöszt a felsőjén, azt vakargatja, na meg kicsit a hónaljába is beleszagol mikor nem látja senki.
~Tűrhető. Kár hogy már nem maradt a pacsulimból.~
Igazán nem akarja ápolatlanság látszatát kelteni, de hát érzi ő azt hogy ezen valahogy pont nem fog senki fennakadni. Végül gondolatait Ult érkezése zavarja meg.*
- Hát menjünk. Mit nekem még néhány mérföld...
*És újból lépdel utána. A leányzó kérdésére elgondolkodik kicsit.*
- Túl drága lett nekem a grog a Pintyben. Lehet csak az árak mentek fel, de lehet hogy csak pénzem nincs már, nem tudom. *Szinte érzi az ital ízét a szájában, sóhajt hát egy keserűt.* Mellesleg csak valami meló kellene. Ami fizet és ami elfoglal. Meg hát nincsenek nagy igényeim sem, de gondolom az Őrség se egy puccos hely.
*Ha már így szóba elegyedtek, ő is faggatózik kicsit. Hallott ő már némi pletykát a Városi Őrségről, de ki tudná jobban a dolgaikat mint egy bennfentes?*
- És mint katona, te miként érzed magad itt? Nem bántad meg hogy bekerültél ebbe a... ide?
*És lám, még mindig úton vannak, aztán jelenlegi úti céljuk elérésével megint várnia kell. Kezdi úgy érezni, hogy az itteni munka java része csak szaladgálásból és ugráltatásból áll ki, de aztán végül is jobban belegondol a dologba. Ha ide netalán bekerülne, akkor ő is legalul kezdi, és rá is hasonló sors vár. De hát inkább itt legyen és bár kelletlenül is, de nyalja a talpát a feletteseinek, minthogy egy híd alatt kuporogjon hajléktalanul, elmerengve a régi szép időkön. Az időkön, amik amúgy sohasem voltak szépek, de egy híd alól visszagondolva nagyon is tűrhető idők voltak.
Sóhajt egyet, míg ez az Ult Ghalar nevű városőr megint elmegy valami megint fontos ügyletet intézni egy másik, úgyszintén fontos felettesével. Nem is mond semmit erre Harlien, mert hát mit mondjon. Csak a gondolataiba merülve ácsorog ott, kissé messzebb a helytől ahová a hölgy betért, unott ábrázattal mint valami csiszolt és kikent márványszobor. Közben felfedezni vél némi szöszt a felsőjén, azt vakargatja, na meg kicsit a hónaljába is beleszagol mikor nem látja senki.
~Tűrhető. Kár hogy már nem maradt a pacsulimból.~
Igazán nem akarja ápolatlanság látszatát kelteni, de hát érzi ő azt hogy ezen valahogy pont nem fog senki fennakadni. Végül gondolatait Ult érkezése zavarja meg.*
- Hát menjünk. Mit nekem még néhány mérföld...
*És újból lépdel utána. A leányzó kérdésére elgondolkodik kicsit.*
- Túl drága lett nekem a grog a Pintyben. Lehet csak az árak mentek fel, de lehet hogy csak pénzem nincs már, nem tudom. *Szinte érzi az ital ízét a szájában, sóhajt hát egy keserűt.* Mellesleg csak valami meló kellene. Ami fizet és ami elfoglal. Meg hát nincsenek nagy igényeim sem, de gondolom az Őrség se egy puccos hely.
*Ha már így szóba elegyedtek, ő is faggatózik kicsit. Hallott ő már némi pletykát a Városi Őrségről, de ki tudná jobban a dolgaikat mint egy bennfentes?*
- És mint katona, te miként érzed magad itt? Nem bántad meg hogy bekerültél ebbe a... ide?
6661. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:43:50
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:43:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig csupa meglepetés ez a tárgyalás. Kezdve azon, hogy a betegszobában kerül rá sor, át Ziana hadnagy vallomásán, aki - megítélése szerint - kicsit túlzásokba esett, tekintettel arra, hogy szerinte nem vehető egy kalap alá egy tisztességes, a köz megbecsülésének örvendő kereskedő vagy éppen tanácstag meggyilkolása pár kikötőbéli széltoló kardélre hányásával. Most pedig, amikor Aoneer fejére olvassák a vádakat, az egyik pontnál néz egy nagyot. Hát itt már a kínvallatás is tilos lenne? És még a thargokat gondolják barbároknak! Elgondolkodva nézi a Bert nevezetűt és szívesen feltenne neki néhány kérdést. Mit tenne akkor, ha emberei csapdába kerülnének és pusztulásuk, vagy éppen megmenekülésük, egy elfogott ellenséges katona információin függne? És ez a katona makacs, nem beszél. Pontosabban csak annyit mond el, hogy véleménye szerint az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha Bert a kedves édesapja hátán pocsíkolná meg az édesanyját. Vajon mit tenne a hadnagy? Tömlöcbe záratná, esetleg lenyakaztatná a bidest? Nem rossz megoldás, de az embereit ezzel nem tudná megmenteni. Vagy esetleg csak megcsiklandoztatná a talpát egy fáklyával?
Aoneer tanúvallomására csak fél füllel figyel, nem igazán érdekli az a rész, amikor a lovag a késdobálóban történteket ecseteli. Nem volt ott, akár így is történhetett.*
- Khm...
*Még mindig Alyo ágya mellett állva, közömbösséget mímelve néz ki az ablakon és csak akkor köszörüli meg a torkát nem túl hangosan, amikor Aoneer odáig ér, hogy majdnem sikerült átejteniük az Eeyr hívőket, de muszáj volt végül végezni velük. Ez természetesen ordas hazugság, pontosabban odáig igaz, hogy a mágus hajlott rá, hogy hitelt adjon Laor vallási buzgalmának. Ebbe robbant bele a lovag, amikor teljesen indokolatlanul rontott neki a nem túl önzetlen megmentőiknek. Ezt mindenesetre megjegyzi, alkalmasint ez is alkalmas lehet rá, hogy Aoneer védekezést, legalább részben, hiteltelenné tegye.
Most már kezd jobban odafigyelni, enyhén megemelt szemöldökökkel nézi a lovag hátát. Nagyon úgy tűnik neki, hogy a nemtörődöm közöny csak álca, valójában minden eszközzel menteni igyekszik magát a fickó. Ez persze nem meglepő, valószínűleg mindenki így tenne hasonló helyzetben. Legfeljebb mások kevésbé igyekeznének a mártír pózát, aki a vértanúságot is emelt fővel vállalja.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.07 17:45:14
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Eddig csupa meglepetés ez a tárgyalás. Kezdve azon, hogy a betegszobában kerül rá sor, át Ziana hadnagy vallomásán, aki - megítélése szerint - kicsit túlzásokba esett, tekintettel arra, hogy szerinte nem vehető egy kalap alá egy tisztességes, a köz megbecsülésének örvendő kereskedő vagy éppen tanácstag meggyilkolása pár kikötőbéli széltoló kardélre hányásával. Most pedig, amikor Aoneer fejére olvassák a vádakat, az egyik pontnál néz egy nagyot. Hát itt már a kínvallatás is tilos lenne? És még a thargokat gondolják barbároknak! Elgondolkodva nézi a Bert nevezetűt és szívesen feltenne neki néhány kérdést. Mit tenne akkor, ha emberei csapdába kerülnének és pusztulásuk, vagy éppen megmenekülésük, egy elfogott ellenséges katona információin függne? És ez a katona makacs, nem beszél. Pontosabban csak annyit mond el, hogy véleménye szerint az egyetlen üdvözítő megoldás az lenne, ha Bert a kedves édesapja hátán pocsíkolná meg az édesanyját. Vajon mit tenne a hadnagy? Tömlöcbe záratná, esetleg lenyakaztatná a bidest? Nem rossz megoldás, de az embereit ezzel nem tudná megmenteni. Vagy esetleg csak megcsiklandoztatná a talpát egy fáklyával?
Aoneer tanúvallomására csak fél füllel figyel, nem igazán érdekli az a rész, amikor a lovag a késdobálóban történteket ecseteli. Nem volt ott, akár így is történhetett.*
- Khm...
*Még mindig Alyo ágya mellett állva, közömbösséget mímelve néz ki az ablakon és csak akkor köszörüli meg a torkát nem túl hangosan, amikor Aoneer odáig ér, hogy majdnem sikerült átejteniük az Eeyr hívőket, de muszáj volt végül végezni velük. Ez természetesen ordas hazugság, pontosabban odáig igaz, hogy a mágus hajlott rá, hogy hitelt adjon Laor vallási buzgalmának. Ebbe robbant bele a lovag, amikor teljesen indokolatlanul rontott neki a nem túl önzetlen megmentőiknek. Ezt mindenesetre megjegyzi, alkalmasint ez is alkalmas lehet rá, hogy Aoneer védekezést, legalább részben, hiteltelenné tegye.
Most már kezd jobban odafigyelni, enyhén megemelt szemöldökökkel nézi a lovag hátát. Nagyon úgy tűnik neki, hogy a nemtörődöm közöny csak álca, valójában minden eszközzel menteni igyekszik magát a fickó. Ez persze nem meglepő, valószínűleg mindenki így tenne hasonló helyzetben. Legfeljebb mások kevésbé igyekeznének a mártír pózát, aki a vértanúságot is emelt fővel vállalja.*
A hozzászólás írója (Laor Vylnis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.07 17:45:14
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361