//Ametiszt házőrség - Edzés//
*Norke a maga részéről nem esik abba a hibába, hogy előítéletes legyen csak azért, mert Zenolita nő. Látta Al hajnali futóedzését, és bár nem ismerik még egymást túl jól, felfogta, hogy a társa elismeri a mesterét.*
~Ez pedig nem jár ki akárkinek.~
*A beosztás és az instrukciók közben csendben figyel, nyugodtan állva. A teljes erőbedobást sem érti félre, gyorsan rájön, hogy Zenolita ezt szó szerint érti, és sértésnek venné, ha az akivel ő kerül szembe csak simogatná.
A simogatás gondolatára apró kis félmosoly jelenik meg a szája sarkában, de semmi megjegyzést nem tesz. Bár a parancsnok csinos, ezt látta is, nem a domborulataival kíván foglalkozni amíg itt van. Meg egyébként sem, hiszen őt visszavárja a vöröske, ebben bízik, hogy tényleg hiányzik a lánynak.
Aztán ezt a gondolatot is háttérbe tolja, csak a közelgő küzdelemre koncentrál.*
- Nekem rendben, Zenolita.
*Norke oldalra lép, hogy szembe kerüljön a szőke lánnyal, és hogy Alnak és Colsnak is maradjon elég terület, hiszen nyilván ők is megkóstolják egymást, úgymond.
Ő nyugodt, a hosszúkardját a jobbjába veszi, illetve venné, mert ez most csak egy gyakorlókard, bár a formája valamennyire hasonlít és a súlya is egyezik nagyjából.*
~Odafigyelnek a minőségre. Jó hely ez.~
*Tekintete Zenolitán pihen, figyeli az arcát, a szemét, azt hogyan áll be, az egyensúlyát.
Aztán a lány támad, felé lép, a válla felé suhint. Norke oldalt lép, a kardja hegye felfelé lendül, és nagyon úgy tűnik, hogy kivédi a csapást, nem támad vissza, még nem, előbb ízlelgetné Zenolitát, figyelné a stílusát. Így hát csak hátralép, tiszteleg a kardjával, majd újra felveszi az alapállást. Lazán, könnyedén, de közben elvigyorodik, mert A parancsnok háta mögött felfedez egy ismerőst.*
- Üdv, Kriag! Épp jókor.*köszönti, de aztán újra az ellenfelére fókuszál, mert gyanítja a szöszit ennyi nem zökkenti ki a lendületéből.*