// Madarat tolláról //
*A kisfiúk izgatottságát felkorbácsoló fény gyúl szemében Kharasshi replikáját hallva-fogadva: szereti az olyan ellenfelet, akinek nem káposztalé fő ott, ahol az agynak kellene lennie, és a sötételf egyelőre eszesebbnek tűnik a félszemű által vezetett lajstrom többi szereplőjénél (már akikre emlékszik még név szerint). A köréjük gyűlők a másikat láthatóan feszélyezik, és Khan meg is érti, miért. Ha nem a Barakkban, felügyelt körülmények között volnának ezek az arányok vészjóslóak is lehetnének, hisz az érdeklődő szemek mind ahhoz a csoportéhoz tartoznak, akikkel a rókaképű érkezett, így nyilvánvaló, hogy a szóbeli konfliktus tettlegessé fajulása esetén kinek az oldalát erősítenék, fordítottan a zsoldos sem érezné biztosítottnak a bőrét, hogy az a párharc tisztes lesz, és mentes mindenféle egyéb rizikótól.
A faeszköz méltatását ő a jól begyakorolt vállvonással kezdi el saját részről, dédelgetett hollója valószínűleg rendbe fog jönni, ennek fényében is nyújtott számlát. A sérült végtagért egy másikat venni, fair honoráriumnak tűnik, de Kharasshi a tradicionálisabb utat követné. Az „őfeléjük” dolgot nem igazán tudja értelmezni, mert becsületbeli dolga kevés akad az egyszerű bérkardnak, és az, hogy a mostani esetet sem régimódian akarja elintézni csakis Amon Ruadh és Gabrien barátságának hagyatéka a viselkedésén. De szavak nélkül azért mégsem fog elmenni a dolog mellett, akad is épp valami, amivel megfelelhet az értetlen kormosnak.*
- A fa is megfelel, ha az acél épp nincs kéznél: egyszer tégy próbát vele, talán rákapsz az ízére. - *Ez a matéria is lehet éppen olyan jó, ha valakit holtra akarnak verni mint az acél, noha kétségtelen, hogy az előbbihez tetemesebb elszánás és testmunka szükségeltethet. Rilai mostanra már nincs a gyakorlótéren, pedig a dolgok úgy rendeződnek, hogy a párbajt egy másik napon veszik újra elő. Valamiért úgy érezné, hogy a szóbeli egyezséget lezárhatnák akár egy kézfogással is, de kit akar ámítani? A fennsíkon kapott lovagi cím ellenére, a rókaképű szinte még mindig ugyanaz a széltoló gazember, akinek a munkát illető kérdései mindig ugyanazzal a mondattal kezdődnek: „mennyiért?”*
- Olybá fest, hogy mégsem állsz odébb hát a városból; élvezd ki Arthenior nyüzsgését. - *Sejti, hogy amaz mennyire lelheti élvezetét mindebben. Legalább annyira, mint Khan maga. Bólint aztán, mert eleget szólottak mára. Három nap múlva, a tisztáson találkoznak újra, hogy a többek által komolytalannak tartott meccset komoly eszközökkel vívják meg. Elkapva Gabrien tekintetét, hálásan átveszi a kardot, amit lusta nemtörődömséggel lök vissza hüvelyébe.*
- A szót jól forgatja, és ha a kardot is, akkor hozzatok magatokkal egy ásót és fejfát is. Majd kitalálok valami emlékezetes feliratot magamnak, amitől behugyozik, aki olvassa. - *Testvére vállára teszi a kezét, bólint neki, aztán Rilai után siet, hogy utolérje a macskaszemű leányt.*