Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 107 (2121. - 2140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2140. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 20:50:01
Üzenet elküldve: 2015-05-14 20:50:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Végighallgatja, ahogy némileg hencegően reagál az uraság a mozdulatra. Furcsa hozzáállást tanúsít. Felhúzza szemöldökét a kijelentésekre, amit persze a másik nem láthat, hisz nem csak pont szeme, hanem körülötte is el van kendőzve. Megemlít valami víz asszonyát is. A hittérítő összeszedi gondolatait. Rengeteg információ éri most elméjét, mindet fel kell dolgozni. No nem azért megy ilyen lassan, mert lassú az észjárása, hanem mert tudatosan fedez fel részleteket, olyan aprósággal, amit sokan nem tudnak megtenni. Legalábbis ő eddig nem tapasztalta, hogy másik ilyen körültekintően figyelnének fel a dolgokra. Majd higgadtan válaszol.*
- Ez a támadás egy szegénynegyedi átlagembernek sem okozott volna gondot. *Mondja, talán kissé sértőnek hangzik, de tény, ami tény, egy fafegyverrel egy erősen visszafogott csapás egy vértezett felületre... még hogy a legtöbben nem bírnák ki rezzenéstelen arccal! Már hogyne.* És én nem vagyok harcos, nem tanítok harcot. Velem csak ülve tudsz tanulni, és csak az egyetlen igaz vallást és tanait tudom neked elregélni. Gyere, foglalj helyet. *Azzal ö maga kényelmesen helyet foglal. Igen, a gyakorlótér közepén. Oldalra nyúl botja felé, és összeszedi azt, ölébe fekteti. Komolyan gondolja, és nem is igazán érti, a másiknak honnan jött az, hogy harcot tanítson. Amit mutatott az előbb, az egy teljesen átlagos dolog volt. Semmi szerzetesi vagy különleges harci tudás nem kell ahhoz, hogy valaki bekapjon egy ütést, majd a fegyverre ráfogjon, és kirántsa ellenfele kezéből. Ez annyira alapvető, hogy igazából csak józan ész szükségeltetik hozzá.*
- Ez a támadás egy szegénynegyedi átlagembernek sem okozott volna gondot. *Mondja, talán kissé sértőnek hangzik, de tény, ami tény, egy fafegyverrel egy erősen visszafogott csapás egy vértezett felületre... még hogy a legtöbben nem bírnák ki rezzenéstelen arccal! Már hogyne.* És én nem vagyok harcos, nem tanítok harcot. Velem csak ülve tudsz tanulni, és csak az egyetlen igaz vallást és tanait tudom neked elregélni. Gyere, foglalj helyet. *Azzal ö maga kényelmesen helyet foglal. Igen, a gyakorlótér közepén. Oldalra nyúl botja felé, és összeszedi azt, ölébe fekteti. Komolyan gondolja, és nem is igazán érti, a másiknak honnan jött az, hogy harcot tanítson. Amit mutatott az előbb, az egy teljesen átlagos dolog volt. Semmi szerzetesi vagy különleges harci tudás nem kell ahhoz, hogy valaki bekapjon egy ütést, majd a fegyverre ráfogjon, és kirántsa ellenfele kezéből. Ez annyira alapvető, hogy igazából csak józan ész szükségeltetik hozzá.*
2139. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 20:05:32
Üzenet elküldve: 2015-05-14 20:05:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Belroad kezéből hirtelen repül ki az alabárd, ám ezen cseppet sem lepődik meg, inkább hangosan felnevet, miután visszanyerte az egyensúlyát.*
- Hát, ezek szerint mégis igaz, amit a vak szerzetesekről beszélnek. Nem volt erős ez az ütésem, de egy átlag ember nem bírta volna ki ilyen rezzenéstelen arccal. Régóta keresek valakit, aki tudna tanítani azokra a dolgokra, amiket maguk tudtok. Ó, a Víz Asszonya igazán megáldotta a mai napomat. Ne haragudjon, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a lehetőségnek. Ne nézzen bolondnak sem, tudtam, hogy épp távozni készül, de valamivel húznom kellet az időt, na meg elnyomni a kard ledobásának hangját.
*Lassan hajol le a kardért, fél szemével a szerzetest fixírozva. Nem fogja még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy lebecsüli vaksága miatt. ~ Önuralmat kéne gyakorolnod, Belroad. Önuralmat! Biztosan ő is bolondnak néz hirtelenséged miatt. ~ Gondolja, miközben a hátradobott alabárdot is fölszedi a földről.*
- Szóval? esetleg elvállalná, hogy tanít engem? Igazán örülnék neki, ha én is ilyen jól küzdenék mint maga. És természetesen fizetnék is érte, vagy amit csak akar.
- Hát, ezek szerint mégis igaz, amit a vak szerzetesekről beszélnek. Nem volt erős ez az ütésem, de egy átlag ember nem bírta volna ki ilyen rezzenéstelen arccal. Régóta keresek valakit, aki tudna tanítani azokra a dolgokra, amiket maguk tudtok. Ó, a Víz Asszonya igazán megáldotta a mai napomat. Ne haragudjon, de egyszerűen nem bírtam ellenállni a lehetőségnek. Ne nézzen bolondnak sem, tudtam, hogy épp távozni készül, de valamivel húznom kellet az időt, na meg elnyomni a kard ledobásának hangját.
*Lassan hajol le a kardért, fél szemével a szerzetest fixírozva. Nem fogja még egyszer elkövetni azt a hibát, hogy lebecsüli vaksága miatt. ~ Önuralmat kéne gyakorolnod, Belroad. Önuralmat! Biztosan ő is bolondnak néz hirtelenséged miatt. ~ Gondolja, miközben a hátradobott alabárdot is fölszedi a földről.*
- Szóval? esetleg elvállalná, hogy tanít engem? Igazán örülnék neki, ha én is ilyen jól küzdenék mint maga. És természetesen fizetnék is érte, vagy amit csak akar.
2138. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:41:23
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:41:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Úgy tűnik, a férfi feladja a lehetőséget, és tovább lép a dolgon. Megkérdezi merre tart. Persze a kérdés önmagában nem épp hasznos, hisz a másik nem hiszi, hogy el akarná hagyni a barakkot, míg Ardmolnak ez volt a célja. És kifelé menet lett megszólítva, így a másik ezt tudhatná. Ebből pedig azt is, hogy bizonyára nem egyfelé tartanak, hisz a lovag ide jött valamiért, Ardmol pedig távozni készül. Ez pedig két elég különböző dolog. Már válaszolna, hogy nem, nem egy irányba mennek, mikor hallja a porba hulló fegyvert. Nehéz kivenni a barakk több hangja közül, de ez közelebbről hallatszik, ebből rájön, hogy a másik csinált valamit, amire nem számít, valamit, amit nem tud micsoda. Leejtett volna egy tárgyat? Vagy csak dobbantott lábával? Nehéz megállapítani. A felé suhintott alabárdot is csak akkor hallja meg és érzékeli, amikor már késő. Persze tudja, hogy idebenn nincsenek éles, rendes fegyverek, no meg vért van rajta is. Így a hosszú fa mindenféle probléma nélkül éri el a felkarját. Különösebben nem érzi meg az ütést, jelentős részét a vért felfogja, na meg amúgy sem volt erős. Cselekszik:
Jobb kezében lévő botot kiengedi kezéből, majd ráfog a fából készült gyakorlófegyverre, ami az imént eltalálta. Mindkét kezével. Csavar egy picit, majd nagyobbat ránt rajta, meglepődne, ha a lovag meg tudná tartani, lévén a csavarás és a rántás is elő van segítve azáltal, hogy itt a fegyver feje, amire könnyen lehet ráfogni, a túlsó vége csak egy bot igazából. Ha sikerül a rántása, a fegyvert maga mögé dobja.*
- Nos, akkor még várnod kell egy keveset. *Közli azzal, aki szinte kifakad. Meglepő, hogy egy lovag "régóta" vár arra, hogy megküzdjön egy vak emberrel. Ez nem épp logikus. Tán a másik meghibbant? Jó magyarázat lenne sok mindenre.*
Jobb kezében lévő botot kiengedi kezéből, majd ráfog a fából készült gyakorlófegyverre, ami az imént eltalálta. Mindkét kezével. Csavar egy picit, majd nagyobbat ránt rajta, meglepődne, ha a lovag meg tudná tartani, lévén a csavarás és a rántás is elő van segítve azáltal, hogy itt a fegyver feje, amire könnyen lehet ráfogni, a túlsó vége csak egy bot igazából. Ha sikerül a rántása, a fegyvert maga mögé dobja.*
- Nos, akkor még várnod kell egy keveset. *Közli azzal, aki szinte kifakad. Meglepő, hogy egy lovag "régóta" vár arra, hogy megküzdjön egy vak emberrel. Ez nem épp logikus. Tán a másik meghibbant? Jó magyarázat lenne sok mindenre.*
2137. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:25:22
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:25:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Belroad igencsak csalódott, igazán szerette volna kipróbálni milyen lehet egy vak szerzetessel küzdeni. Azt hallotta, ugyanolyan jók, mint bárki más, sőt, még jobbak is a látóknál. De ezek szerint ezt nem most próbálja meg.*
- Értem, nos, ez esetben elnézést a kellemetlenkedésért. Azt esetleg megtudhatom, merrefelé tart? Meglehet, egy irányba megyünk.
*Mondja, de közben ledobja a földre a fakardot, és egy koppantás után megsuhintja a szerzetes felé az alabárdot. Ha nem mozdul, akkor a visszafogott, kihívásnak szánt ütés a felkarján koppan, nem okozván különösebb kárt.*
- Nem ússza meg ilyen könnyen, tudja mióta kívánok megküzdeni egy magafajtával?
- Értem, nos, ez esetben elnézést a kellemetlenkedésért. Azt esetleg megtudhatom, merrefelé tart? Meglehet, egy irányba megyünk.
*Mondja, de közben ledobja a földre a fakardot, és egy koppantás után megsuhintja a szerzetes felé az alabárdot. Ha nem mozdul, akkor a visszafogott, kihívásnak szánt ütés a felkarján koppan, nem okozván különösebb kárt.*
- Nem ússza meg ilyen könnyen, tudja mióta kívánok megküzdeni egy magafajtával?
2136. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:16:05
Üzenet elküldve: 2015-05-14 19:16:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A férfi vagy fiú viselkedése rengeteg szempontból meglepő. Semmit nem reagál arra, hogy Ardmol tudja a nevét, meg sokat beszél, keveset cselekszik. Látszik, hogy egy kicsit túlbuzgó, és beszéd előrébb jár nála a gondolkodásnál. Ez érezhető a "nyelvbotlásából" is. Ami persze nem is annyira az, hisz a hittérítő nem vak, csak el van kendőzve a szeme. Amit a másik nem tudhat, így gondolhatja nyelvbotlásnak. De Ardmol erősen kétli, hogy a Belroad nevű sokszor látott volna elkendőzött szemű embert, és ezért evidensnek vehetné, hogy ez vakságot jelent. Összességében tehát az érződik beszédéből, hogy inkább egy szempont vagy cél vezérli, hogy gyakorlatozzon a "vak" szerzetessel, és az, hogy közben mi történik, tán egyik fülén be, másikon ki. Mindegy is, mindenki ismeri a fiatal, pezsgő vért, a bizonyítási vágyat, meg a többi hasonlót, így az ilyesmi nem róható fel annyira a másiknak. Majd lehiggad az évek alatt. Az viszont furcsa, hogy egy általa vaknak hitt embert szemel ki arra, hogy küzdjön vele. Ardmol ezt szóvá is teszi.*
- Velem küzdeni? Hmm. Rendkívül kedves, de talán talál megfelelőbb partnert is erre a célra. *Mondja. Bár egyáltalán nem veszett fejsze nyele egy párbaj, feltéve, ha nem fegyverekkel vívják. Ha igen, akkor nem tud ellenfele közelébe sem kerülni, maximum botjával. De az nem erre a célra van, és nem kíván a felszerelésben kárt tenni, így ez az ötlet elvetendő. Nem is érti, hogy a másik mi alapján, milyen okból kéri fel küzdelmi célra. Az viszont szinte biztos, hogy az előbb elhangozott kijelentést máshogy értelmezi a két fél. Ardmol úgy gondolja, túl erős a másikhoz, a másik úgy gondolhatja, a célzás arra vonatkozik, hogy vak, elesett, szegény stb., és bizonyára nem érhet fel a csili-vili páncélú lovaggal.*
- Velem küzdeni? Hmm. Rendkívül kedves, de talán talál megfelelőbb partnert is erre a célra. *Mondja. Bár egyáltalán nem veszett fejsze nyele egy párbaj, feltéve, ha nem fegyverekkel vívják. Ha igen, akkor nem tud ellenfele közelébe sem kerülni, maximum botjával. De az nem erre a célra van, és nem kíván a felszerelésben kárt tenni, így ez az ötlet elvetendő. Nem is érti, hogy a másik mi alapján, milyen okból kéri fel küzdelmi célra. Az viszont szinte biztos, hogy az előbb elhangozott kijelentést máshogy értelmezi a két fél. Ardmol úgy gondolja, túl erős a másikhoz, a másik úgy gondolhatja, a célzás arra vonatkozik, hogy vak, elesett, szegény stb., és bizonyára nem érhet fel a csili-vili páncélú lovaggal.*
2135. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:57:47
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:57:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ardmol//
- Igen, igen, önhöz szóltam. Sajnálam, ha nem voltam egyértelmű. Nos, mit mind? Lenne kedve velem gyakorolni?
*Az uramozásért nem szól, fiatal még, de lovagként sokszor beszéltek már vele úgy, mintha legalább egy háborús hős lenne. ez eleinte zavarta, de azóta egészen hozzászokott, így most sem teszi szóvá.*
- Szóval? Vagy csak nézni szereti más emberek csatáját?
~ Nézni, persze! Belroad, te barom! ~
- Mármint figyelni, sajnálom, nem akartam megbántani. Csak nyelvbotlás volt. Igazán sajnálom.
*Talán kicsit többet is szabadkozik, mint illenék, de tényleg röstelli magát.*
- Igen, igen, önhöz szóltam. Sajnálam, ha nem voltam egyértelmű. Nos, mit mind? Lenne kedve velem gyakorolni?
*Az uramozásért nem szól, fiatal még, de lovagként sokszor beszéltek már vele úgy, mintha legalább egy háborús hős lenne. ez eleinte zavarta, de azóta egészen hozzászokott, így most sem teszi szóvá.*
- Szóval? Vagy csak nézni szereti más emberek csatáját?
~ Nézni, persze! Belroad, te barom! ~
- Mármint figyelni, sajnálom, nem akartam megbántani. Csak nyelvbotlás volt. Igazán sajnálom.
*Talán kicsit többet is szabadkozik, mint illenék, de tényleg röstelli magát.*
2134. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:48:24
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:48:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Éppen indulna kifelé, mikor érzékeli, hogy valaki egyenesen felé szól. Nem tudja eldönteni, hogy neki intézik-e a köszönést és kérdést, mert nem elég egyértelmű a dolog. A hang irányába fordul. Ismerős neki, nem rég hallotta ezt a hangot. Amikor bejött a barakkba, nem sokkal utána. Akkor nem realizálódott benne, nem jegyezte meg, de most tisztán emlékszik rá, ez ugyan az az ember.
~ A neve... mi is volt a neve? Pedig hallottam. Elhangzott mögöttem. ~ Elmélázik magában, pár másodpercig csak áll. A másik ezt különösnek érzékelheti, pedig semmi különleges nincs benne. Csupán elméjében kutat. A Vakság Próbája óta rengetegszer volt, hogy olyan hangokra, beszédre tudott visszaemlékezni, amit különösen nem jegyzett meg, de a közelmúltban, percekkel vagy maximum egy fél órával korábban történtek. Persze erre nem csak ő képes, más rendbeli is, aki elvégezte a próbát. És valószínűleg ezáltal egy vak ember is meg tudná csinálni. ~ Megvan! Belroad. És valami Salle a másik része. ~*
- Hozzám szól, Belroad uram? *Teszi fel a kérdést afelé, amerre a másikat gondolja, hogy van. Ezt pedig a kérdése és hang alapján nem nehéz betájolni. No meg persze az alapján, ahogy kolompként funkcionál a férfi. Bizonyára van rajta valami páncél. Az uramozás nem tudja mennyire indokolt, a hangja alapján még fiatalos, egyáltalán nem rekedtes vagy elnyűtt a hangja a másiknak.
Egyelőre még nem válaszol, azt csak akkor teszi meg, ha egyértelműen kiderül, a másik őt szólította meg. Addig feleslegesen ontaná a szavakat, főleg, ha kiderül, nem is ő a beszéd célpontja. Még ki is figurázná magát így.*
A hozzászólás írója (Hittérítő Ardmol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.14 18:48:47
~ A neve... mi is volt a neve? Pedig hallottam. Elhangzott mögöttem. ~ Elmélázik magában, pár másodpercig csak áll. A másik ezt különösnek érzékelheti, pedig semmi különleges nincs benne. Csupán elméjében kutat. A Vakság Próbája óta rengetegszer volt, hogy olyan hangokra, beszédre tudott visszaemlékezni, amit különösen nem jegyzett meg, de a közelmúltban, percekkel vagy maximum egy fél órával korábban történtek. Persze erre nem csak ő képes, más rendbeli is, aki elvégezte a próbát. És valószínűleg ezáltal egy vak ember is meg tudná csinálni. ~ Megvan! Belroad. És valami Salle a másik része. ~*
- Hozzám szól, Belroad uram? *Teszi fel a kérdést afelé, amerre a másikat gondolja, hogy van. Ezt pedig a kérdése és hang alapján nem nehéz betájolni. No meg persze az alapján, ahogy kolompként funkcionál a férfi. Bizonyára van rajta valami páncél. Az uramozás nem tudja mennyire indokolt, a hangja alapján még fiatalos, egyáltalán nem rekedtes vagy elnyűtt a hangja a másiknak.
Egyelőre még nem válaszol, azt csak akkor teszi meg, ha egyértelműen kiderül, a másik őt szólította meg. Addig feleslegesen ontaná a szavakat, főleg, ha kiderül, nem is ő a beszéd célpontja. Még ki is figurázná magát így.*
A hozzászólás írója (Hittérítő Ardmol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.14 18:48:47
2133. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:32:12
Üzenet elküldve: 2015-05-14 18:32:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ardmol//
*Figyeli, ahogy a vak férfi bemegy előtte a barakkba, majd ő is odalép a fiúhoz.*
- Ne is mondj semmit, tessék a fegyvereim. Belroad Saello névre. Aztán legyenek meg mikor kijövök, fiú!
*Lecsatolja alabárdját hátáról, és hosszúkardjával együtt átnyújtja a fiúnak. Ezek után felveszi a gyakorlófegyvereket, és belép az ajtón. Bent izzadtságszag, és az összecsapó fakardok és egyéb fegyverek zaja fogadja. Csak nézi, nézi a vak férfit, de még nem megy oda hozzá, csak amikor azt látja, hogy az már indulni készül. ~ Pedig nem lépsz meg olyan könnyen. ~ Gondolja, és megindul felé.*
- Szép napot uram! Esetleg lehetek valamiben segítségére? Vagy ön is gyakorlatozni tévedt ide?
*Látta az előbb, hogy úgy reagált le mindent, mintha valóban látna, pedig szemei be vannak kötve, ezt mindenképpen ki akarta próbálni. Persze, semmiképpen sem tenne kárt egy vak férfiban, köti az esküje, és ő ezt komolyan is veszi. Nem támad nála gyengébbre, ha látja, hogy a férfi nem olyan jó harcos, mint amilyen magabiztos, akkor visszavesz csapásaiból, nem kívánja megsebesíteni. Amennyiben a szerzetes elfogadja ajánlatát, egy üres térre vezeti, ahol küzdeni kezdhetnek.*
*Figyeli, ahogy a vak férfi bemegy előtte a barakkba, majd ő is odalép a fiúhoz.*
- Ne is mondj semmit, tessék a fegyvereim. Belroad Saello névre. Aztán legyenek meg mikor kijövök, fiú!
*Lecsatolja alabárdját hátáról, és hosszúkardjával együtt átnyújtja a fiúnak. Ezek után felveszi a gyakorlófegyvereket, és belép az ajtón. Bent izzadtságszag, és az összecsapó fakardok és egyéb fegyverek zaja fogadja. Csak nézi, nézi a vak férfit, de még nem megy oda hozzá, csak amikor azt látja, hogy az már indulni készül. ~ Pedig nem lépsz meg olyan könnyen. ~ Gondolja, és megindul felé.*
- Szép napot uram! Esetleg lehetek valamiben segítségére? Vagy ön is gyakorlatozni tévedt ide?
*Látta az előbb, hogy úgy reagált le mindent, mintha valóban látna, pedig szemei be vannak kötve, ezt mindenképpen ki akarta próbálni. Persze, semmiképpen sem tenne kárt egy vak férfiban, köti az esküje, és ő ezt komolyan is veszi. Nem támad nála gyengébbre, ha látja, hogy a férfi nem olyan jó harcos, mint amilyen magabiztos, akkor visszavesz csapásaiból, nem kívánja megsebesíteni. Amennyiben a szerzetes elfogadja ajánlatát, egy üres térre vezeti, ahol küzdeni kezdhetnek.*
2132. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:27:28
Üzenet elküldve: 2015-05-13 19:27:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Kezét a falon húzva fordul be a barakk épületébe. Alig hogy beljebb lépne, egy vékonyka, gyenge hang szólítja meg. Egy ifjú fiúnak hangzik, alig lehet több egy tucat évnél. Feltéve, hogy ember. Az is lehet, hogy csak simán egy elf vagy egy tündér. Utóbbi esetben akár felnőtt is lehet. De olyan tipikus és sztereotipikus, ha egy ifjú fiú van a bejárathoz ültetve.*
- Kérem adja le fegyvereit, és cserélje le gyakorlófegyverekre. *Jön a felszólítás. Ardmol odafordul. Hallja, ahogy a fiú lélegzete kissé meggyorsul. Bizonyára izgatott lesz, vagy valami érdekes érzés tölti el, ahogy meglátja, a másik vak. Vagyis annak tűnik. Valójában nem az.*
- Semmi baj. *Nyugtatja, vár pillanatot, hogy a fiú feldolgozza mindazt, amit lát és hall, majd alkalmas időpontban folytatja.* Az én fegyverek a puszta kezem. Meg ez a bot. *Koppantja le, bár itt poros kemény föld található, így tompán gond a mozdulat.*
- Elnézést. Ez esetben bemehet. *Mondja a fiú, majd elbizonytalanodik.* Ez a barakk, ide harcolni lehet jönni gyakorolni. *Tájékoztatja Ardmolt. Bizonyára arra utal a fiú, hogy furcsa, és egyben nem ajánlott bekötött szemmel vagy vakon ilyen helyre menni. A hittérítő elmosolyodik.*
- Az Első szemével látok. *Közli egyszerűen a fiúval.* Boldogulok. Köszönöm aggodalmad. *A férfi inkább szimpla információközlésnek fogja fel a tájékoztatást, miszerint hol van, és mit lehet itt tenni. Beljebb lépdel, magára hagyva a kicsit álmélkodó, furcsán néző, szkeptikus fiatalembert. Bent sem kerülik el az érdekes pillantások, ahogy például egyenesen egy harc irányába veszi lépteit, majd a küzdelemtől nyolc-tíz lépésre megáll, és arra fordulva mintha nézné. Természetesen a fa koppanását, a lélegzetvételt, a lábmunkát mind hallja és érzi, ahogy a port és levegőt megkavarják a gyors mozdulatok.*
- Egész ügyes. *Szól oda az egyiküknek, aki éppen leviszi a másikat a földre. A tompa hang és a nyögés összességében elég árulkodó, főleg, hogy a fegyvert is hallja a porba hullni. Ez bőven elég arra, hogy a felül lévő álmélkodva figyeljen fel rá, ez pedig arra, hogy a földön fekvő megfordítsa a harcot egy egyszerű gurulással, amivel ő kerül felülre.* De nem elég ügyes. *Majd megvárja, míg a birkózók végeznek, és az előbb még nyerésre álló, végül kikapó alak odalépjen hozzá.*
- Miattad vesztettem. Ne szólj bele a harcba, főleg, hogy azt sem tudod, mi folyik ott. *Hangjában ott lapul a saját magában való kételkedés, ő sem hiszi el teljesen, amit mond. Ilyen jó időzítéssel mondani a korábbi dolgokat nem lehet, anélkül, hogy az ember pontosan tudná, mi történik a harctéren.*
- Egy valós harcban már halott lennél, és még az Első sem tudna megóvni. *Csóválja meg fejét. A másik szóra nyitja a száját, majd becsukja.*
- Bolond. *És ezzel elfordul, és elsétál. Ardmol pedig tovább megy a maga dolgára. Nincs kedve most küzdeni, eléggé felmérte a helyet, ideje most már elindulni megkeresni azt a fogadót.*
- Kérem adja le fegyvereit, és cserélje le gyakorlófegyverekre. *Jön a felszólítás. Ardmol odafordul. Hallja, ahogy a fiú lélegzete kissé meggyorsul. Bizonyára izgatott lesz, vagy valami érdekes érzés tölti el, ahogy meglátja, a másik vak. Vagyis annak tűnik. Valójában nem az.*
- Semmi baj. *Nyugtatja, vár pillanatot, hogy a fiú feldolgozza mindazt, amit lát és hall, majd alkalmas időpontban folytatja.* Az én fegyverek a puszta kezem. Meg ez a bot. *Koppantja le, bár itt poros kemény föld található, így tompán gond a mozdulat.*
- Elnézést. Ez esetben bemehet. *Mondja a fiú, majd elbizonytalanodik.* Ez a barakk, ide harcolni lehet jönni gyakorolni. *Tájékoztatja Ardmolt. Bizonyára arra utal a fiú, hogy furcsa, és egyben nem ajánlott bekötött szemmel vagy vakon ilyen helyre menni. A hittérítő elmosolyodik.*
- Az Első szemével látok. *Közli egyszerűen a fiúval.* Boldogulok. Köszönöm aggodalmad. *A férfi inkább szimpla információközlésnek fogja fel a tájékoztatást, miszerint hol van, és mit lehet itt tenni. Beljebb lépdel, magára hagyva a kicsit álmélkodó, furcsán néző, szkeptikus fiatalembert. Bent sem kerülik el az érdekes pillantások, ahogy például egyenesen egy harc irányába veszi lépteit, majd a küzdelemtől nyolc-tíz lépésre megáll, és arra fordulva mintha nézné. Természetesen a fa koppanását, a lélegzetvételt, a lábmunkát mind hallja és érzi, ahogy a port és levegőt megkavarják a gyors mozdulatok.*
- Egész ügyes. *Szól oda az egyiküknek, aki éppen leviszi a másikat a földre. A tompa hang és a nyögés összességében elég árulkodó, főleg, hogy a fegyvert is hallja a porba hullni. Ez bőven elég arra, hogy a felül lévő álmélkodva figyeljen fel rá, ez pedig arra, hogy a földön fekvő megfordítsa a harcot egy egyszerű gurulással, amivel ő kerül felülre.* De nem elég ügyes. *Majd megvárja, míg a birkózók végeznek, és az előbb még nyerésre álló, végül kikapó alak odalépjen hozzá.*
- Miattad vesztettem. Ne szólj bele a harcba, főleg, hogy azt sem tudod, mi folyik ott. *Hangjában ott lapul a saját magában való kételkedés, ő sem hiszi el teljesen, amit mond. Ilyen jó időzítéssel mondani a korábbi dolgokat nem lehet, anélkül, hogy az ember pontosan tudná, mi történik a harctéren.*
- Egy valós harcban már halott lennél, és még az Első sem tudna megóvni. *Csóválja meg fejét. A másik szóra nyitja a száját, majd becsukja.*
- Bolond. *És ezzel elfordul, és elsétál. Ardmol pedig tovább megy a maga dolgára. Nincs kedve most küzdeni, eléggé felmérte a helyet, ideje most már elindulni megkeresni azt a fogadót.*
2131. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-12 18:47:49
Üzenet elküldve: 2015-05-12 18:47:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*Elunva magát a fogadóban, felhörpinti maradék italát, és felkel. Felcsatolja övére kardját, hanyagul vállára dobja hátizsákját, majd aztán köpenyét, és ezzel együtt csuklyáját is felcsapja magára. Nyugodt léptekkel sétál ki a főtérre, és onnan egyenes úttal bevág a szegénynegyedbe. Már nem gyönyörködik a főtérben, elégszer látta, hogy ne keltsen benne semmiféle érdeklődést. A szegénynegyeden szintén tőle ijesztő érdektelenséggel gyalogol végig. Egy közösségre vágyik, mint amilyen a vándorkaraván volt, amivel beutazta a fél világot, már persze azt a világot amit ő ismer. S még ki tudja azon túl mi fekszik... De sajna már kiöregedett a vándorlásból, meg nem kísérelne még egy olyan utat, mint amilyet idáig tett... De azért mégis hiányzik neki az a baráti környezet, a közös ivások, mulatságok, és persze már magában csak az állandó társaság, és elhivatottság. De majd most kiadja magából egy jó kis gyakorlás keretében. A szegénynegyedből a gazdagnegyedbe vezet útja, ahol még nem járt, így megnézi magának a kacifántos házakat, és persze a számára furcsán öltözködő, divatos embereket, és még ki tudja micsodákat. Ő az életben nem tudna magára erőszakolni egy olyan szivárványos ruhát, mint amit némelyikük visel, de hát szívük dolga mit hordanak, neki a kopott nadrág, és a köpeny áll jól. Végül egy kanyart követően megérkezik a barakkokhoz. Nem nehéz eltéveszteni, igen nagy épület, és a számára legfontosabb gyakorlóterepet is nehéz elkerülni, ami belépve szinte rögtön szeme elé tárul. Már indulna is, mikor egy fiú rákiált egy pult mögül, hogy az nem úgy megy, gyakorló fegyver kell, a többit le kell adni.*
-Jól van, persze... Bár nem értem ezt a felhajtást.
*Ezt már inkább sóhajtja, miután kis szívfájdalommal ugyan de átnyújtja kardját, és a hátizsákot. A késeit nem adja, az jól el van dugva, és úgy se tervezi használni. Hamar ki is választ egy rettentő életlen hosszúkardot sajátja helyett, ami viszont meglepően jól kiegyensúlyozott, de azért mégis idegennek hat a kezében, és ideig óráig tartani fog mire megszokja. De félre fogja tetetni magának, ezt már most elhatározza. Nem tudja, hogyan, de megoldja valahogy. Miután végzett a bájcsevejjel, egy ellógatott fabábuhoz gyalogol. Még nem kezd bele a gyakorlásba, először gondosan bemelegít, majd párszor megforgatja kezei között a kardot, hogy hozzászokjon az érzéshez, majd hirtelen megpördülve féltérdre ereszkedik, és a lendületet kihasználva a bábu lábára vág, majd visszafordulva a derekára. Párszor eljátssza ezt a mozdulatot, majd egyszerű vágás gyakorlatokra vált. A forgástól ismerős fájdalom kúszik a térdébe, látszik, hogy kijött a gyakorlatból... Csendesen gyakorlatozik, védekezést, és támadást egyaránt, míg teljesen belemerülve, figyelmen kívül hagyja a külvilágot.*
-Jól van, persze... Bár nem értem ezt a felhajtást.
*Ezt már inkább sóhajtja, miután kis szívfájdalommal ugyan de átnyújtja kardját, és a hátizsákot. A késeit nem adja, az jól el van dugva, és úgy se tervezi használni. Hamar ki is választ egy rettentő életlen hosszúkardot sajátja helyett, ami viszont meglepően jól kiegyensúlyozott, de azért mégis idegennek hat a kezében, és ideig óráig tartani fog mire megszokja. De félre fogja tetetni magának, ezt már most elhatározza. Nem tudja, hogyan, de megoldja valahogy. Miután végzett a bájcsevejjel, egy ellógatott fabábuhoz gyalogol. Még nem kezd bele a gyakorlásba, először gondosan bemelegít, majd párszor megforgatja kezei között a kardot, hogy hozzászokjon az érzéshez, majd hirtelen megpördülve féltérdre ereszkedik, és a lendületet kihasználva a bábu lábára vág, majd visszafordulva a derekára. Párszor eljátssza ezt a mozdulatot, majd egyszerű vágás gyakorlatokra vált. A forgástól ismerős fájdalom kúszik a térdébe, látszik, hogy kijött a gyakorlatból... Csendesen gyakorlatozik, védekezést, és támadást egyaránt, míg teljesen belemerülve, figyelmen kívül hagyja a külvilágot.*
2130. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:12:18
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:12:18
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Az örökkévalóság katonája//
//Dongnor Arsenor, Földmozdító Oriiza//
*Oriiza és Dongnor gondolatait a már megszokottakon kívül még egy dolog zaklatja. Bár az őrök nagyon nem szólottak róla, de újra kirajzolódik a gondolataiban a leszerelt őr története, pontosabban a címeres része. Elég egyedi, ha úgy belegondol, nem sok családnak van hasonló. Ez persze Dongnor eszébe is juthat, hiszen a címernél beszédesebb dolgot keveset tud és bizonyára az őrség között fogják a leginkább felismerni a nemesi jelképeket vagy éppen azt, hogy hol találhatók meg a hozzátartozó házak. Ha még visszaemlékeznek arra, hogy miként is festette le az őr a dolgokat.*
//Dongnor Arsenor, Földmozdító Oriiza//
*Oriiza és Dongnor gondolatait a már megszokottakon kívül még egy dolog zaklatja. Bár az őrök nagyon nem szólottak róla, de újra kirajzolódik a gondolataiban a leszerelt őr története, pontosabban a címeres része. Elég egyedi, ha úgy belegondol, nem sok családnak van hasonló. Ez persze Dongnor eszébe is juthat, hiszen a címernél beszédesebb dolgot keveset tud és bizonyára az őrség között fogják a leginkább felismerni a nemesi jelképeket vagy éppen azt, hogy hol találhatók meg a hozzátartozó házak. Ha még visszaemlékeznek arra, hogy miként is festette le az őr a dolgokat.*
2129. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:11:03
Üzenet elküldve: 2015-05-12 01:11:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Ahogy az ütése célt is ér szinte már a boldogságtól sugárzó arccal húzza is ki magát. Hát nem volt hiába az a régi gyakorlás bátyjával. Most végre ő is büszkélkedhet valamit a szerzett tudásával. Épp elég ez a kis magának tett büszkélkedés ahhoz, hogy el is felejtse minek a közepén tart. Mire feleszmél már a bot előtte is terem, ahogy az azt tartó kedvest meg is érzi a háta mögött. Először megszeppenten igyekszik is kiszabadulni a satuból, de ahogy szinte átérzi a férfi zakatoló szívdobogását (ami elképzelhető, hogy éppenséggel nem is Morfé, hanem a sajátja), egy pillanatra meg is torpan. A füle tetején alig érezhető érintése az ajkaknak, a suttogás, és a fiú közelsége olyan emlékképeket sodor hirtelen vissza agyába, ami arra készteti, hogy egy fikarcnyit se húzódjon el. A dicséretbe bele is pirul. Ahogy a szorítás lazul mély levegőt vesz, de egyelőre eszében sincs elhúzódni.*
- Reméltem is, hogy el tudom nyerni valamivel a tetszésed.
*Motyogja zavart mosollyal az arcán, majd csak akkor húzódik el tőle, mikor ő is ellép, és meghajol előtte. Akárhogy is ezt már nem tudja nevetés nélkül bírni, főleg mikor amaz az ütés helyét kezdi pátyolgatni. Annál fentebb nem igazán akaródzik pillantani. Ha most belenéz a barna íriszekbe biztos benne, hogy a ruhájába markolva cibálná haza magával, hogy megbújjon vele kettesben a szobája rejtekében.*
- Azért túlzásokba ne ess ó Kések Művészetének Igaz Őrzője.
*Hajol meg kissé ő is kuncogva, majd ahogy kiegyenesedik beleegyezőn bólint is az újabb ötletre.*
- Indulhatunk. A bábuban már nem szeretnék kárt tenni. Amúgy sem árt a hűs víz a tomporodnak. Ne haragudj, nem gondoltam, hogy tényleg eltalállak.
*Kuncog, ahogy inkább meg is indul először a kosárból szerzett rongybabát ölelve vissza magához, majd lassan ballag is kifelé a barakkból, amint a botokat is a helyére pakolta. Az elmúlt pár pillanatnak köszönhetően ő maga is hálát adna az égnek, ha kicsit megmártózhatna a hűs vízben, így persze, hogy inkább a folyót választja azonnali állomásnak. Kint a pultnál vissza is veszi a fiúcskától a fegyvereit, majd már a hatalmas épület előtt várja is be kedvesét. Végre megint egy hely, ahol kicsit csak Morf és ő lehet. Jobban elbújhatnak a világ elől, elég lesz utána a madárkákkal és a Vércsék legendájával foglalkoznia. Tényleg nem akar sokat kérni, csak ennyi izgalom után egy rövidke kis magányt Morfiusszal.*
- Na gyere asszony. Ideje, hogy lemossuk magunkról a barakk porát.
*Indul is meg halovány vigyorral a folyópart felé, ahol nem is a portól megszabadulás gondolata sürgeti, hanem a tudat, hogy végre hosszabb pillanatokra bújhat az ölelő karok közé.*
*Ahogy az ütése célt is ér szinte már a boldogságtól sugárzó arccal húzza is ki magát. Hát nem volt hiába az a régi gyakorlás bátyjával. Most végre ő is büszkélkedhet valamit a szerzett tudásával. Épp elég ez a kis magának tett büszkélkedés ahhoz, hogy el is felejtse minek a közepén tart. Mire feleszmél már a bot előtte is terem, ahogy az azt tartó kedvest meg is érzi a háta mögött. Először megszeppenten igyekszik is kiszabadulni a satuból, de ahogy szinte átérzi a férfi zakatoló szívdobogását (ami elképzelhető, hogy éppenséggel nem is Morfé, hanem a sajátja), egy pillanatra meg is torpan. A füle tetején alig érezhető érintése az ajkaknak, a suttogás, és a fiú közelsége olyan emlékképeket sodor hirtelen vissza agyába, ami arra készteti, hogy egy fikarcnyit se húzódjon el. A dicséretbe bele is pirul. Ahogy a szorítás lazul mély levegőt vesz, de egyelőre eszében sincs elhúzódni.*
- Reméltem is, hogy el tudom nyerni valamivel a tetszésed.
*Motyogja zavart mosollyal az arcán, majd csak akkor húzódik el tőle, mikor ő is ellép, és meghajol előtte. Akárhogy is ezt már nem tudja nevetés nélkül bírni, főleg mikor amaz az ütés helyét kezdi pátyolgatni. Annál fentebb nem igazán akaródzik pillantani. Ha most belenéz a barna íriszekbe biztos benne, hogy a ruhájába markolva cibálná haza magával, hogy megbújjon vele kettesben a szobája rejtekében.*
- Azért túlzásokba ne ess ó Kések Művészetének Igaz Őrzője.
*Hajol meg kissé ő is kuncogva, majd ahogy kiegyenesedik beleegyezőn bólint is az újabb ötletre.*
- Indulhatunk. A bábuban már nem szeretnék kárt tenni. Amúgy sem árt a hűs víz a tomporodnak. Ne haragudj, nem gondoltam, hogy tényleg eltalállak.
*Kuncog, ahogy inkább meg is indul először a kosárból szerzett rongybabát ölelve vissza magához, majd lassan ballag is kifelé a barakkból, amint a botokat is a helyére pakolta. Az elmúlt pár pillanatnak köszönhetően ő maga is hálát adna az égnek, ha kicsit megmártózhatna a hűs vízben, így persze, hogy inkább a folyót választja azonnali állomásnak. Kint a pultnál vissza is veszi a fiúcskától a fegyvereit, majd már a hatalmas épület előtt várja is be kedvesét. Végre megint egy hely, ahol kicsit csak Morf és ő lehet. Jobban elbújhatnak a világ elől, elég lesz utána a madárkákkal és a Vércsék legendájával foglalkoznia. Tényleg nem akar sokat kérni, csak ennyi izgalom után egy rövidke kis magányt Morfiusszal.*
- Na gyere asszony. Ideje, hogy lemossuk magunkról a barakk porát.
*Indul is meg halovány vigyorral a folyópart felé, ahol nem is a portól megszabadulás gondolata sürgeti, hanem a tudat, hogy végre hosszabb pillanatokra bújhat az ölelő karok közé.*
2128. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-12 00:10:56
Üzenet elküldve: 2015-05-12 00:10:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Ahogy meglátja, hogy a bottal elérte Aswea vállát megtorpan. Bár tudatában ott az őszinte elismerés, a lány fegyverforgatását és védekezését látva, azért az aggodalom visszafogja a figyelmét egy pillanatra, így a lány mozdulata túl váratlanul éri és a fenekén egy kellemetlen ütés figyelmezteti, hogy nem gyámoltalan kis nyuszival van dolga.*
-Héj... *Kiált fel az ütésre, ami bizony, ezúttal teljes mértékben eltalálta. A fájdalom érzésétől, harci kedve új lendületet kap és indulata jól is jön ahhoz, hogy a következő pillanatban megpördüljön a botot megemelve. Ha jól számít ennyi idő alatt még a lány nem áll készen és amennyire csak lehet két végénél eltartva a botot fordul, áthúzva azt Aswea gyöngyfürtös feje felett és így fogja satuba. Kedvesét a teste és a bot közé szorítva tartja maga előtt. Ha sikerül és megérzi mellkasán Aswea hátát még jobban magához szorítja a bottal, hogy ne tudjon mozdulni. Kezei erősen feszülnek a bot két végén és szája pont egy vonalba kerül az imádni való kis fülekkel.*
-Nagyon, nagyon ügyes. Le vagyok nyűgözve nyápicom.
*Mosolyogva érinti épphogy ajkait a füle tetejéhez miközben belesuttogja. Tényleg le van nyűgözve tőle. Lazít a szorításon, ha a lány akar kibújhasson belőle immár könnyedén. A közelségtől, úgy érzi szörnyen melege lett. Legszívesebben elhajítaná a botot és ölbe kapná a lányt, hogy már vigye is a szegénynegyed béli kis szobába. Kicsit összeszorítja a szemét, hogy kijózanodjon és mielőtt még újra lecsapna a lány védekezően emeli magasba a kezét a botot a földre dobva, így jelezve a megadást.*
-Jó, mostanra feladom, Botok Nagy Mestere! Egyértelműen te vagy a jobb.
*Hajol meg tiszteletteljesen. Aztán gyengéden küldve felé egy pillantást, elkezdi a fenekét dörzsölni a csípős ütés helyén.*
-Azt hiszem, ha valaki rád támad, jobb, ha előtte végrendeletet készít.
*Nevet fel, aztán a barakkból kivezető útra vetül a tekintete. A fejében egyetlen helyszín jelenik meg, ahová most nagyon elvágyódik Asweával kettesben.*
-Még kihívod a bábut is magad ellen, vagy mehetünk a folyóhoz?
*Megadja az esélyt, azért, ha a lány maradni akarna még. Őt csak az a kép sürgeti, amit az iménti közelség megint előhozott emlékeiben. Aswea, a víz és sehol egy ruha. Vágyakozó pillantással néz végig rajta, jó lenne vele végre kettesben lenni a szemektől távol.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 00:33:02
*Ahogy meglátja, hogy a bottal elérte Aswea vállát megtorpan. Bár tudatában ott az őszinte elismerés, a lány fegyverforgatását és védekezését látva, azért az aggodalom visszafogja a figyelmét egy pillanatra, így a lány mozdulata túl váratlanul éri és a fenekén egy kellemetlen ütés figyelmezteti, hogy nem gyámoltalan kis nyuszival van dolga.*
-Héj... *Kiált fel az ütésre, ami bizony, ezúttal teljes mértékben eltalálta. A fájdalom érzésétől, harci kedve új lendületet kap és indulata jól is jön ahhoz, hogy a következő pillanatban megpördüljön a botot megemelve. Ha jól számít ennyi idő alatt még a lány nem áll készen és amennyire csak lehet két végénél eltartva a botot fordul, áthúzva azt Aswea gyöngyfürtös feje felett és így fogja satuba. Kedvesét a teste és a bot közé szorítva tartja maga előtt. Ha sikerül és megérzi mellkasán Aswea hátát még jobban magához szorítja a bottal, hogy ne tudjon mozdulni. Kezei erősen feszülnek a bot két végén és szája pont egy vonalba kerül az imádni való kis fülekkel.*
-Nagyon, nagyon ügyes. Le vagyok nyűgözve nyápicom.
*Mosolyogva érinti épphogy ajkait a füle tetejéhez miközben belesuttogja. Tényleg le van nyűgözve tőle. Lazít a szorításon, ha a lány akar kibújhasson belőle immár könnyedén. A közelségtől, úgy érzi szörnyen melege lett. Legszívesebben elhajítaná a botot és ölbe kapná a lányt, hogy már vigye is a szegénynegyed béli kis szobába. Kicsit összeszorítja a szemét, hogy kijózanodjon és mielőtt még újra lecsapna a lány védekezően emeli magasba a kezét a botot a földre dobva, így jelezve a megadást.*
-Jó, mostanra feladom, Botok Nagy Mestere! Egyértelműen te vagy a jobb.
*Hajol meg tiszteletteljesen. Aztán gyengéden küldve felé egy pillantást, elkezdi a fenekét dörzsölni a csípős ütés helyén.*
-Azt hiszem, ha valaki rád támad, jobb, ha előtte végrendeletet készít.
*Nevet fel, aztán a barakkból kivezető útra vetül a tekintete. A fejében egyetlen helyszín jelenik meg, ahová most nagyon elvágyódik Asweával kettesben.*
-Még kihívod a bábut is magad ellen, vagy mehetünk a folyóhoz?
*Megadja az esélyt, azért, ha a lány maradni akarna még. Őt csak az a kép sürgeti, amit az iménti közelség megint előhozott emlékeiben. Aswea, a víz és sehol egy ruha. Vágyakozó pillantással néz végig rajta, jó lenne vele végre kettesben lenni a szemektől távol.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.12 00:33:02
2127. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 23:31:17
Üzenet elküldve: 2015-05-11 23:31:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Határozottan büszke arra, amit kis mutatványával elért. Noha a fiú nem kötött ki a földön, így kigúnyolni nem tudja, pedig pár vicces megjegyzést biztos megért volna. De legalább elsőre nem okozott csalódást és egy kicsit még büszkébbé teszi, hogy már magának sem tűnik olyan gyámoltalannak.*
- Ha nem is profi, igaz?
*Nevet halkan, majd készül is a következő összecsapásra. Ahogy elsőnek jobbra összpontosít eszébe jut a késes bemutató. Ahogy ott is megtréfálta az ügyetlenkedésével itt is biztos, hogy olyasmire készül, ami nem túl nyilvánvaló mozdulat, így kék szemeit hamarosan már a bal oldalnak szenteli. Ismét nem kellett csalódnia magukban. A bottal együtt pördül is abba az irányba hárítva is az első ütést, de szemeit már le is veszi a botról, s a fiúra kapja tekintetét. Most ismét szemtől szemben állnak. Pillanatok alatt kell, hogy felmérje helyzetét. A bot most fentről süvít felé, látszóan nagyobb erővel. Hiába, hogy óvatos a mozdulat, mégsem olyan gyenge, hogy ki tudja védeni. A felé lendülő bottal együtt mozdul lehajolva. Jobbjával eltartja saját fegyverét, ahogy utána mozdul, így ki is csúszva az ütés elől. Noha mozdulata a kelleténél lassabb volt, így valószínűleg ő is tulajdonosa lesz egy kék foltnak a vállát még elért ütéstől, amitől veszít is az egyensúlyából, így pár lépést odébb bukdácsol. Amint az utolsó lépéssel sikeresen megtartja magát nem tétovázik sokáig. A fiú mögé pördülve vigyorodik el halványan, ahogy kezeiben előrébb csúsztatja a botot, s a vége alatt kicsivel ragadja meg mindkét kezével. Lendületet véve pillant is a célpontra, amely most nem más, mint a fiú hátsó fele. A botnak lendületet adva lendíti is a kiszemelt cél felé fegyverét. Kezdi beleélni magát a kis küzdelmükbe, de még ő sem esik annyira túlzásba, hogy komolyabban fájdalmat okozzon. Ha sikerrel jár és ráhúz egy nagyobbat a kiszemelt fenékre annak nem lesz erős fájdalom a díja, csupán csak egy csípősebb, igen kellemetlen érzés.*
*Határozottan büszke arra, amit kis mutatványával elért. Noha a fiú nem kötött ki a földön, így kigúnyolni nem tudja, pedig pár vicces megjegyzést biztos megért volna. De legalább elsőre nem okozott csalódást és egy kicsit még büszkébbé teszi, hogy már magának sem tűnik olyan gyámoltalannak.*
- Ha nem is profi, igaz?
*Nevet halkan, majd készül is a következő összecsapásra. Ahogy elsőnek jobbra összpontosít eszébe jut a késes bemutató. Ahogy ott is megtréfálta az ügyetlenkedésével itt is biztos, hogy olyasmire készül, ami nem túl nyilvánvaló mozdulat, így kék szemeit hamarosan már a bal oldalnak szenteli. Ismét nem kellett csalódnia magukban. A bottal együtt pördül is abba az irányba hárítva is az első ütést, de szemeit már le is veszi a botról, s a fiúra kapja tekintetét. Most ismét szemtől szemben állnak. Pillanatok alatt kell, hogy felmérje helyzetét. A bot most fentről süvít felé, látszóan nagyobb erővel. Hiába, hogy óvatos a mozdulat, mégsem olyan gyenge, hogy ki tudja védeni. A felé lendülő bottal együtt mozdul lehajolva. Jobbjával eltartja saját fegyverét, ahogy utána mozdul, így ki is csúszva az ütés elől. Noha mozdulata a kelleténél lassabb volt, így valószínűleg ő is tulajdonosa lesz egy kék foltnak a vállát még elért ütéstől, amitől veszít is az egyensúlyából, így pár lépést odébb bukdácsol. Amint az utolsó lépéssel sikeresen megtartja magát nem tétovázik sokáig. A fiú mögé pördülve vigyorodik el halványan, ahogy kezeiben előrébb csúsztatja a botot, s a vége alatt kicsivel ragadja meg mindkét kezével. Lendületet véve pillant is a célpontra, amely most nem más, mint a fiú hátsó fele. A botnak lendületet adva lendíti is a kiszemelt cél felé fegyverét. Kezdi beleélni magát a kis küzdelmükbe, de még ő sem esik annyira túlzásba, hogy komolyabban fájdalmat okozzon. Ha sikerrel jár és ráhúz egy nagyobbat a kiszemelt fenékre annak nem lesz erős fájdalom a díja, csupán csak egy csípősebb, igen kellemetlen érzés.*
2126. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:50:45
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:50:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*A megdöbbent arc, amit a lány a kések eldobása után mutatott jobban beindítja a szívbillentyűi működését. Pont ezt szerette volna titkon. Remélte, hogy jó formában látja, majd. Amit a kék íriszekből felé áramló tekintet üzen boldogsággal tölti el. Mikor végül beállnak egymással szemben, jót derül a lány elszólásán. Valahogy érzi, hogy nem olyan gyámoltalan azzal a fegyverrel, mint azt mondja.*
-Ó köszönöm, hogy nem versz el nagyon. A kék nem áll túl jól. Bizonyos testrészeimen meg kifejezetten nem szerencsés. Úgyhogy csak kíméletesen.
*Vigyorog a lányra, aztán ahogy közelít felé felkészül a támadásra. A bot felé lendül, ezért a sajátját, azonnal védekezően emeli fel. A következő pillanatban jól meglepődik, amikor a bot lendülete nem fentről érkezik, hanem a lábát éri rántás. Reflexből ugrik fel a lábán érzett érintésre, így nem veszíti el maga alól a talajt, de kellő képen meginog, a földet érésnél és éppen csak ki tudja védeni a botot felemelve a következő csapást. Felhúzott szemöldökkel, küld egy, "ez nem semmi" pillantást a lány felé. Gondolta ő, hogy ügyesen bánik azzal bottal. Kis híja és óriási szerencséje volt, hogy nem kötött ki a földön. Sejtése szerint a lábára, azért felkerült az első kék folt.*
-Ügyes vagy!
*Küld egy elismerő mosolyt a kék szemek felé, aztán ellép, hogy külön váljon a két fegyver. Egy pillanattal, később villám gyorsan az egyik irányba lendíti a botot, mintha jobbról készülne csapást mérni, de csak figyelemelterelésnek szánja a következő pillanatban a bot alsó végével balra változtatja az irányt és onnan próbálja bevinni az ütést, persze nem nagy erővel, viszont gyorsan. Ha meg is üti a bot oldalán a lány hasát, biztosan nem lesz olyan nagy, hogy elessen, vagy túlzottan fájjon. Ha kivédi, akkor kicsit hátra ugorva egyértelműen elölről csap le rá felülről, könnyen kivédhetően, viszont elég nagy erővel. Ha nem elég jó a támasz akkor a lendülettől lehuppanhat a lány a földre, ha nem bírja a csuklója erővel. Persze kivédheti máshogyan is, ha gyors. Természetesen esze ágában sincs semmilyen kárt tenni benne, de tudni akarja mennyire kell, majd féltenie, ha valaki komolyan ártani akar neki. Reméli ilyen nem fordul elő a közeljövőben, de jobb, azért ezt tudni most az elején.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.11 22:56:43
*A megdöbbent arc, amit a lány a kések eldobása után mutatott jobban beindítja a szívbillentyűi működését. Pont ezt szerette volna titkon. Remélte, hogy jó formában látja, majd. Amit a kék íriszekből felé áramló tekintet üzen boldogsággal tölti el. Mikor végül beállnak egymással szemben, jót derül a lány elszólásán. Valahogy érzi, hogy nem olyan gyámoltalan azzal a fegyverrel, mint azt mondja.*
-Ó köszönöm, hogy nem versz el nagyon. A kék nem áll túl jól. Bizonyos testrészeimen meg kifejezetten nem szerencsés. Úgyhogy csak kíméletesen.
*Vigyorog a lányra, aztán ahogy közelít felé felkészül a támadásra. A bot felé lendül, ezért a sajátját, azonnal védekezően emeli fel. A következő pillanatban jól meglepődik, amikor a bot lendülete nem fentről érkezik, hanem a lábát éri rántás. Reflexből ugrik fel a lábán érzett érintésre, így nem veszíti el maga alól a talajt, de kellő képen meginog, a földet érésnél és éppen csak ki tudja védeni a botot felemelve a következő csapást. Felhúzott szemöldökkel, küld egy, "ez nem semmi" pillantást a lány felé. Gondolta ő, hogy ügyesen bánik azzal bottal. Kis híja és óriási szerencséje volt, hogy nem kötött ki a földön. Sejtése szerint a lábára, azért felkerült az első kék folt.*
-Ügyes vagy!
*Küld egy elismerő mosolyt a kék szemek felé, aztán ellép, hogy külön váljon a két fegyver. Egy pillanattal, később villám gyorsan az egyik irányba lendíti a botot, mintha jobbról készülne csapást mérni, de csak figyelemelterelésnek szánja a következő pillanatban a bot alsó végével balra változtatja az irányt és onnan próbálja bevinni az ütést, persze nem nagy erővel, viszont gyorsan. Ha meg is üti a bot oldalán a lány hasát, biztosan nem lesz olyan nagy, hogy elessen, vagy túlzottan fájjon. Ha kivédi, akkor kicsit hátra ugorva egyértelműen elölről csap le rá felülről, könnyen kivédhetően, viszont elég nagy erővel. Ha nem elég jó a támasz akkor a lendülettől lehuppanhat a lány a földre, ha nem bírja a csuklója erővel. Persze kivédheti máshogyan is, ha gyors. Természetesen esze ágában sincs semmilyen kárt tenni benne, de tudni akarja mennyire kell, majd féltenie, ha valaki komolyan ártani akar neki. Reméli ilyen nem fordul elő a közeljövőben, de jobb, azért ezt tudni most az elején.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.11 22:56:43
2125. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:10:48
Üzenet elküldve: 2015-05-11 22:10:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Ahogy az első kés csak félállásban kerül a cél közelében akaratlanul is felkuncog. Túl szép is lett volna, ha hőse azonnal a dolgok közepébe hajít, de ilyen az élet.*
- Na persze, én is a gyakorlás elmaradására fogom mindig, ha ügyetlen vagyok.
*Vigyorodik el pimaszul. A következő mutatványt is rendületlenül szemmel követi, s ahogy a kések a céltáblába érkeznek a vigyor apránként kúszik is le arcáról, hogy lassan felváltsa a színtiszta megdöbbenés. Gondolta, hogy több van a fiúban annál, mint amit az első próbálkozásnál alkotott, de arra nem számított, hogy ilyen hamar el is kezdi csillogtatni a tehetségét.
Amint a férfi elé guggol aprót nyelve pillant is a barna szemekbe. Minél többet ismer meg belőle az idő folyamán annál biztosabb abban, hogy hiába tűnik kissé elkapkodottnak ez a kapcsolat, ami kettejük között kialakult még soha életében nem volt olyan jó választása, mint Morfiusz.*
- Igen. Bizonyára kijöttél, valóban nagyon ügyetlen vagy.
*Pillant rá hitetlenkedve, majd lassan apró mosolyba húzza az ajkait, hogy érzékeltesse ezt sem komolyan mondta, csupán csak egy újabb ártatlan kis hecc. Ahogy az utolsó tőr is kirepül az erős kézből szemeit le is veszi a fiúról, a kés után pillantva. Precíz dobás, mintha minden nap ezt gyakorolná a fiú. Hozzá képest az ő kis tudása tényleg csekélynek tűnik. Mire szemeit le tudja venni a tábláról, s észbe kap kettejük ajkát alig választja el egy leheletnyi kis hely. Készségesen dől ő is közelebb felé, de most kivételesen a fiú volt az okosabb. Idő előtt elhúzódik tőle, majd fel is egyenesedve hagyja magára. Sajnos még mindig okosabb, ha két barátként állnak egymás mellett, így beleegyező sóhajjal kel fel ő is. Morf egy pillanatra távozik, majd vissza is tér egy hasonló bottal. A szemöldökei fel is kúsznak magasabban a homlokára, de az ajkai ismét mosolyba húzódnak.*
- Én tanítani, mikor én is csak egy suhanc kezdő vagyok e téren?
*Nevet fel halkan, de legyen, ahogy akarja. Elügyetlenkedik egy kicsit a kedvéért.*
- Igyekszem nem alaposan eltángálni.
*Kacsint rá, majd jobban a botra fogva áll is vele szembe, ahogy mindkét kezével középen fog fegyverére. Izgatottan pillant a férfi arcára, majd el is rugaszkodva készül fentről a bot felé lesújtani. Ha Morf a botot emeli is védekezően, akkor ő az utolsó pillanatban le is guggolva helyezi a bokája mellé a fadarabját és az erejét összeszedve rántja is ki vele a lábait alóla. Ha sikerrel jár akkor kedvese háttal a fűben köt is ki, viszont, ha nem halad a terv szerint ez a kis csíny akkor egyszerűen csak a védekezően feltartott botra üt, hogy kezdetét vegye a játékos kis gyakorlásuk.*
*Ahogy az első kés csak félállásban kerül a cél közelében akaratlanul is felkuncog. Túl szép is lett volna, ha hőse azonnal a dolgok közepébe hajít, de ilyen az élet.*
- Na persze, én is a gyakorlás elmaradására fogom mindig, ha ügyetlen vagyok.
*Vigyorodik el pimaszul. A következő mutatványt is rendületlenül szemmel követi, s ahogy a kések a céltáblába érkeznek a vigyor apránként kúszik is le arcáról, hogy lassan felváltsa a színtiszta megdöbbenés. Gondolta, hogy több van a fiúban annál, mint amit az első próbálkozásnál alkotott, de arra nem számított, hogy ilyen hamar el is kezdi csillogtatni a tehetségét.
Amint a férfi elé guggol aprót nyelve pillant is a barna szemekbe. Minél többet ismer meg belőle az idő folyamán annál biztosabb abban, hogy hiába tűnik kissé elkapkodottnak ez a kapcsolat, ami kettejük között kialakult még soha életében nem volt olyan jó választása, mint Morfiusz.*
- Igen. Bizonyára kijöttél, valóban nagyon ügyetlen vagy.
*Pillant rá hitetlenkedve, majd lassan apró mosolyba húzza az ajkait, hogy érzékeltesse ezt sem komolyan mondta, csupán csak egy újabb ártatlan kis hecc. Ahogy az utolsó tőr is kirepül az erős kézből szemeit le is veszi a fiúról, a kés után pillantva. Precíz dobás, mintha minden nap ezt gyakorolná a fiú. Hozzá képest az ő kis tudása tényleg csekélynek tűnik. Mire szemeit le tudja venni a tábláról, s észbe kap kettejük ajkát alig választja el egy leheletnyi kis hely. Készségesen dől ő is közelebb felé, de most kivételesen a fiú volt az okosabb. Idő előtt elhúzódik tőle, majd fel is egyenesedve hagyja magára. Sajnos még mindig okosabb, ha két barátként állnak egymás mellett, így beleegyező sóhajjal kel fel ő is. Morf egy pillanatra távozik, majd vissza is tér egy hasonló bottal. A szemöldökei fel is kúsznak magasabban a homlokára, de az ajkai ismét mosolyba húzódnak.*
- Én tanítani, mikor én is csak egy suhanc kezdő vagyok e téren?
*Nevet fel halkan, de legyen, ahogy akarja. Elügyetlenkedik egy kicsit a kedvéért.*
- Igyekszem nem alaposan eltángálni.
*Kacsint rá, majd jobban a botra fogva áll is vele szembe, ahogy mindkét kezével középen fog fegyverére. Izgatottan pillant a férfi arcára, majd el is rugaszkodva készül fentről a bot felé lesújtani. Ha Morf a botot emeli is védekezően, akkor ő az utolsó pillanatban le is guggolva helyezi a bokája mellé a fadarabját és az erejét összeszedve rántja is ki vele a lábait alóla. Ha sikerrel jár akkor kedvese háttal a fűben köt is ki, viszont, ha nem halad a terv szerint ez a kis csíny akkor egyszerűen csak a védekezően feltartott botra üt, hogy kezdetét vegye a játékos kis gyakorlásuk.*
2124. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:14:04
Üzenet elküldve: 2015-05-11 21:14:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*A bot látványa feldobja. Ez tényleg remek fegyver és jól illik is kedveséhez. Nem tudott volna kardot, vagy láncos buzogányt a finom kis kezébe képzelni. Ő maga is forgatott már botot, de nem a mestere, pedig igen csak jó lenne. A lány bátyjának említésére magában elhúzza a száját. Kívülről láthatóan persze sohasem tenne ilyet, a világért sem becsmérelné Aswea családját, de nem tudja megérteni, hogy hagyhatták ennyire magára őt. Olyan kedves és szeretni való, ahogy magához ölelte a babát, annyira kedve lett volna a karjaiba zárni. Vajon, hogy lehet, hogy nincs senkije? Mióta ismeri képtelen ezt megérteni. Valahogy, majd szóba hozza ezt a dolgot a jövőben, ha a sors és persze ő is megengedi, hogy ne szakadjon el tőle még. Mikor kedvese a fűbe telepszik és figyelni kezdi, valahogy kezd izgatottá válni. Nagyon szeretné, ha a kés most nem tévesztene célt. Koncentrálva méri be a távolságot, aztán könnyedén el is hajítja a kezében lévő fegyvert. Igaz nem pont közép, de nincs oka panaszra, a cél külső részébe fúródik. Könnyen elevenedik fel benne az eddigi gyakorlat és egy fél lépést jobbra mozdul, azután elküldi a következőt, ami már jobban a közép felé érkezik célba. Mosolyog egyet a fűből figyelő, kedves arcra.*
-Hát úgy látszik régen gyakoroltam már.
*A kezébe vesz négy további fegyvert, aztán vonásai szoborrá merevednek, ahogy a célt tekintete újra beméri. Gyors egymásutánban, nagy erővel küldi a tőröket egyik kezéből a másikba adagolva a célba, szinte egy pillanat alatt. A négy fegyver szépen egymás alatt sorakozik fel, engedelmesen a cél közepén. Az utolsó tőrt felkapva a földről lép a lányhoz és leguggol elé.*
-Azért van mit gyakorolni még. Úgy látszik kijöttem a formámból.
*Húzódik félmosolyra a szája és guggolásban oda sem nézve, dobja felfelé a tőrt, a cél irányába, ami a többi alá szerencsésen be is sorol. Elégedetten érkezik meg a mosoly másik fel is az arcára. Persze ez látványosra sikerült, de azért nagyon számolta magában a lépéseket és a szöget a táblától, hogy sikerüljön. Na és volt benne némi szerencse is. Ez kívülről persze nem látszik, így vállon veregeti magát, aztán közelebb hajol a lányhoz, aztán még egy kicsit, mintha meg sem akarna állni az ajkáig, hogy összeforrjon vele. Az utolsó pillanatban észbe kap és még időben visszahúzódik. Elnézés kérő pillantással néz rá, aztán felegyenesedik.*
-Mindjárt jövök.*Mondja és gyorsan kerít ő is egy hasonló gyakorló botot, mint amilyet az előbb a lány, aztán vigyorogva megáll előtte.*
-Hagyjuk pihenni azt a bábut most. Inkább gyere és taníts meg néhány trükkre.
*A botot maga előtt keresztbe tartva mosolyog a lányra és vidám hívogató fény csillan a szemében.*
-Azért ne legyél nagyon kíméletlen. Tudod én még kezdő vagyok ezzel.
*Persze ez nem teljesen igaz, de szeretné, ha a lány bátran állna a gyakorlás elé. Nagyon kíváncsi vajon mit tud.*
*A bot látványa feldobja. Ez tényleg remek fegyver és jól illik is kedveséhez. Nem tudott volna kardot, vagy láncos buzogányt a finom kis kezébe képzelni. Ő maga is forgatott már botot, de nem a mestere, pedig igen csak jó lenne. A lány bátyjának említésére magában elhúzza a száját. Kívülről láthatóan persze sohasem tenne ilyet, a világért sem becsmérelné Aswea családját, de nem tudja megérteni, hogy hagyhatták ennyire magára őt. Olyan kedves és szeretni való, ahogy magához ölelte a babát, annyira kedve lett volna a karjaiba zárni. Vajon, hogy lehet, hogy nincs senkije? Mióta ismeri képtelen ezt megérteni. Valahogy, majd szóba hozza ezt a dolgot a jövőben, ha a sors és persze ő is megengedi, hogy ne szakadjon el tőle még. Mikor kedvese a fűbe telepszik és figyelni kezdi, valahogy kezd izgatottá válni. Nagyon szeretné, ha a kés most nem tévesztene célt. Koncentrálva méri be a távolságot, aztán könnyedén el is hajítja a kezében lévő fegyvert. Igaz nem pont közép, de nincs oka panaszra, a cél külső részébe fúródik. Könnyen elevenedik fel benne az eddigi gyakorlat és egy fél lépést jobbra mozdul, azután elküldi a következőt, ami már jobban a közép felé érkezik célba. Mosolyog egyet a fűből figyelő, kedves arcra.*
-Hát úgy látszik régen gyakoroltam már.
*A kezébe vesz négy további fegyvert, aztán vonásai szoborrá merevednek, ahogy a célt tekintete újra beméri. Gyors egymásutánban, nagy erővel küldi a tőröket egyik kezéből a másikba adagolva a célba, szinte egy pillanat alatt. A négy fegyver szépen egymás alatt sorakozik fel, engedelmesen a cél közepén. Az utolsó tőrt felkapva a földről lép a lányhoz és leguggol elé.*
-Azért van mit gyakorolni még. Úgy látszik kijöttem a formámból.
*Húzódik félmosolyra a szája és guggolásban oda sem nézve, dobja felfelé a tőrt, a cél irányába, ami a többi alá szerencsésen be is sorol. Elégedetten érkezik meg a mosoly másik fel is az arcára. Persze ez látványosra sikerült, de azért nagyon számolta magában a lépéseket és a szöget a táblától, hogy sikerüljön. Na és volt benne némi szerencse is. Ez kívülről persze nem látszik, így vállon veregeti magát, aztán közelebb hajol a lányhoz, aztán még egy kicsit, mintha meg sem akarna állni az ajkáig, hogy összeforrjon vele. Az utolsó pillanatban észbe kap és még időben visszahúzódik. Elnézés kérő pillantással néz rá, aztán felegyenesedik.*
-Mindjárt jövök.*Mondja és gyorsan kerít ő is egy hasonló gyakorló botot, mint amilyet az előbb a lány, aztán vigyorogva megáll előtte.*
-Hagyjuk pihenni azt a bábut most. Inkább gyere és taníts meg néhány trükkre.
*A botot maga előtt keresztbe tartva mosolyog a lányra és vidám hívogató fény csillan a szemében.*
-Azért ne legyél nagyon kíméletlen. Tudod én még kezdő vagyok ezzel.
*Persze ez nem teljesen igaz, de szeretné, ha a lány bátran állna a gyakorlás elé. Nagyon kíváncsi vajon mit tud.*
2123. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:28:02
Üzenet elküldve: 2015-05-11 20:28:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Morfiusz //
*Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, ahogy a fiú ismét célt érve kezdi megnyugtatni. Lehet, hogy igaza van, de akkor a megfontoltságnak nevezett bolondságát hagyja most egy időre maga mögött. Ha a madárkákkal biztosabb, boldogabb élete lehet, akkor nem akarja az állandó aggodalommal veszélyeztetni egy régóta álmodott élet alakulását. S, ha nem is az aranyat félti, ha nem is lesz gazdag és jómódú, azt akkor sem akarja kockáztatni, hogy esetleg kedvesét elveszítse.*
- Olyan vagy, mint a kisgyermeknek az anyja éneke. Mindig megnyugtatsz. Ez a tulajdonság jobban tetszik, mint az én megfontoltságom.
*Kacsint rá, majd ahogy az övcsatot elé tartja alaposabban szemügyre is veszi, majd észbe kapva a saját kis kacatját szemléli meg. Egy rongyokból megvarrt apróbb játék baba. Akaratlanul is elmosolyodik, hisz amilyen kislányosan viselkedett az elmúlt kis időben ennél találóbb dolgot ki sem vehetett volna abból a kosárból.*
- Hát téged mire foglak tudni elcserélni?
*Ingatja meg a fejét, ahogy a fiú övcsatja mellé tartja.*
- Ezekből nem lesz páros, de remélem igazad lesz és valami értékesebb igen.
*Nevet fel halkan, majd a játékot vissza is öleli a mellkasára, s a beleegyezést látva meg is indul az új cél felé. A Barakkhoz érve minden tétovázás nélkül szabadul meg a fegyvereitől. Noha csak pár alkalommal fordult meg itt arra jól emlékszik, hogy a szabály szigorú és jobb, ha nem kezd kekeckedni, ha nem akar magának bajt.
A kérdésre büszkén ki is húzza magát. Természetesen a tőr és az apróbb dobófegyverek az ő igaz barátai, de ma valami egyszerűbbet fog kipróbálni.*
- A dobókéseimhez, de ma azokat pihentetem.
*Pillant is körbe, ahogy be is érnek a gyakorlótérre. A nagy kardok, az íj, buzogányok sosem kötötték le, az apró kései tökéletesen jól megfeleltek. A nagy fegyverekből csupán csak egy egyszerű kis semmiség, ami igazán megragadta. Bátyja kedvenc eszköze, egy egyszerű fabot. Amint észre is veszi amit keres meg is ragadja a kényelmesen kezébe idomuló darabot, s arra támaszkodva áll is az egyik gyakorló bábu mellé.*
- A bátyám ezzel a semmiséggel nagyon ügyes volt. Imádtam nézni. Azt hiszem ma meggyalázom az emlékét, de ki kell próbálnom.
*Kuncog fel halkan, de mielőtt neki kezdene a védtelen bábu csépelésének a rongybabát annak lábához pakolja és kíváncsi szemekkel fürkészi a fiút.*
- De előbb látni szeretném, hogy te mit tudsz.
*Huppan is le a fűbe, majd törökülésbe húzva a lábait minden figyelmét kedvesének szenteli.*
*Megkönnyebbült sóhaj hagyja el az ajkait, ahogy a fiú ismét célt érve kezdi megnyugtatni. Lehet, hogy igaza van, de akkor a megfontoltságnak nevezett bolondságát hagyja most egy időre maga mögött. Ha a madárkákkal biztosabb, boldogabb élete lehet, akkor nem akarja az állandó aggodalommal veszélyeztetni egy régóta álmodott élet alakulását. S, ha nem is az aranyat félti, ha nem is lesz gazdag és jómódú, azt akkor sem akarja kockáztatni, hogy esetleg kedvesét elveszítse.*
- Olyan vagy, mint a kisgyermeknek az anyja éneke. Mindig megnyugtatsz. Ez a tulajdonság jobban tetszik, mint az én megfontoltságom.
*Kacsint rá, majd ahogy az övcsatot elé tartja alaposabban szemügyre is veszi, majd észbe kapva a saját kis kacatját szemléli meg. Egy rongyokból megvarrt apróbb játék baba. Akaratlanul is elmosolyodik, hisz amilyen kislányosan viselkedett az elmúlt kis időben ennél találóbb dolgot ki sem vehetett volna abból a kosárból.*
- Hát téged mire foglak tudni elcserélni?
*Ingatja meg a fejét, ahogy a fiú övcsatja mellé tartja.*
- Ezekből nem lesz páros, de remélem igazad lesz és valami értékesebb igen.
*Nevet fel halkan, majd a játékot vissza is öleli a mellkasára, s a beleegyezést látva meg is indul az új cél felé. A Barakkhoz érve minden tétovázás nélkül szabadul meg a fegyvereitől. Noha csak pár alkalommal fordult meg itt arra jól emlékszik, hogy a szabály szigorú és jobb, ha nem kezd kekeckedni, ha nem akar magának bajt.
A kérdésre büszkén ki is húzza magát. Természetesen a tőr és az apróbb dobófegyverek az ő igaz barátai, de ma valami egyszerűbbet fog kipróbálni.*
- A dobókéseimhez, de ma azokat pihentetem.
*Pillant is körbe, ahogy be is érnek a gyakorlótérre. A nagy kardok, az íj, buzogányok sosem kötötték le, az apró kései tökéletesen jól megfeleltek. A nagy fegyverekből csupán csak egy egyszerű kis semmiség, ami igazán megragadta. Bátyja kedvenc eszköze, egy egyszerű fabot. Amint észre is veszi amit keres meg is ragadja a kényelmesen kezébe idomuló darabot, s arra támaszkodva áll is az egyik gyakorló bábu mellé.*
- A bátyám ezzel a semmiséggel nagyon ügyes volt. Imádtam nézni. Azt hiszem ma meggyalázom az emlékét, de ki kell próbálnom.
*Kuncog fel halkan, de mielőtt neki kezdene a védtelen bábu csépelésének a rongybabát annak lábához pakolja és kíváncsi szemekkel fürkészi a fiút.*
- De előbb látni szeretném, hogy te mit tudsz.
*Huppan is le a fűbe, majd törökülésbe húzva a lábait minden figyelmét kedvesének szenteli.*
2122. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:47:56
Üzenet elküldve: 2015-05-11 18:47:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Aswea//
*Miután a gyűlés a piacon véget ért megszemléli a tárgyat, amit sikerült a kacatos kosárból kihalásznia. Egy fém övcsat. Semmi különös nincs benne, de így a legjobb kitalálni, hogy is legyen ez egy nagyon hasznosra cserélhető dolog. Izgalmasabb, mintha egy igazgyöngyöt halászott volna ki a kosárból, abban nem is lenne kihívás. Ahogy eszébe jut az igazgyöngy azonnal gyöngyhajú kedvesét kezdi keresni szemével, de mielőtt még felocsúdna már meg is fogja a kezét és a ládák rejtekébe húzza. Amint hozzá bújik már szorítja is magához átölelve. Borzasztóan hiányzott neki a lány érintése. A bocsánatkérésre mosolyogva ad egy puszit a gyöngyszínű fürtökre a fején.*
-Ostoba, nyafogós voltál? Érdekes... ez biztos? Észre sem vettem.
*A csodásan kék szemek lassan rápillantanak és ahogyan találkozik a tekintetük, azonnal vágyat érez, hogy megcsókolja a kívánatos ajkat, de a lány szinte azonnal el is engedi. Ha rajta múlt volna, akkor talán nem törődött volna az őket esetleg felfedező pillantásokkal sem ebben a pillanatban, de nem egyszer fordult már elő, hogy a megfontoltabb kettőjük közül a lány volt. Sóhajt egy alig észrevehetőt.*
-Nem vagy kicsit sem ostoba, inkább megfontolt vagy. Ez pedig szerintem nem rossz tulajdonság.
*Mosolyogva szemléli meg a feltartott kacatot, amit a lány elé tart, aztán elgondolkodva simít végig egyik ujjával a karján, ha már máshol nem érintheti észrevétlenül.*
-Beérnéd egy pár arannyal? Hidd el elcserélhetjük ezeket sokkal értékesebb dologra is, mint egy pár fémdarab, csak várd ki a végét. Találunk rá alkalmat. *Kacsint rá egyet, aztán a célt meghallva azonnal bólogatni kezd. Ugyan nem szívesen ment a múltkor a barakk közelébe, de kíváncsi már milyen lehet ott gyakorolni. A folyó említésére meg szélesebb lesz a mosolya és az elé tolakodó emlékképet nagyon gyorsan elhessegeti magától, mielőtt megfelejtkezik mindenről és a ládák rejtekében töltik a napot. A barakk felé megint elengedi a kecses ujjakat és szorosan a lány mellett sétálva teszi meg az utat a gyakorlótérig. Ott hamar kiderül, hogy szeretett késeitől és fegyvereitől meg kell válnia egy időre, mert gyakorló fegyvere kell azt cserélnie. Nem igazán fűlik ehhez a foga, de nincs mit tenni a szabályok errefelé elég világosak, az őrök meg elég sokan vannak ahhoz, hogy ne vitázzon erről. Nagy nehezen lecseréli, hát a fegyvereit. Amikor a gyakorló fegyvereket megkapja, bevárja a lányt is, aztán vele együtt lép be a gyakorlótérre. Elismerően néz szét, szépen kitalált helyen vannak. Mivel legjobban a kések célba juttatásához ért nem kétséges, hogy azzal kezdi a maga részéről a gyakorlást, de előtte kíváncsian pillant Asweára.*
-Ez nagyon jó hely a gyakorlásra. Mond, te melyik fegyverhez értesz legjobban?
*El tudja képzelni, hogy a lánynak esetleg nem is kell fegyver. A mosolya olyan lefegyverző tud lenni, hogy rendes lány ruhában nem lenne szüksége semmi másra. Ezen a gondolaton magában mosolyogva vizsgálja tekintetével szórakozottan végig mérve, miközben a gyakorló tőrt forgatja az ujjai között készen arra, hogy az előttük lévő célba hajítsa majd, annak is, ha lehet a közepébe.*
*Miután a gyűlés a piacon véget ért megszemléli a tárgyat, amit sikerült a kacatos kosárból kihalásznia. Egy fém övcsat. Semmi különös nincs benne, de így a legjobb kitalálni, hogy is legyen ez egy nagyon hasznosra cserélhető dolog. Izgalmasabb, mintha egy igazgyöngyöt halászott volna ki a kosárból, abban nem is lenne kihívás. Ahogy eszébe jut az igazgyöngy azonnal gyöngyhajú kedvesét kezdi keresni szemével, de mielőtt még felocsúdna már meg is fogja a kezét és a ládák rejtekébe húzza. Amint hozzá bújik már szorítja is magához átölelve. Borzasztóan hiányzott neki a lány érintése. A bocsánatkérésre mosolyogva ad egy puszit a gyöngyszínű fürtökre a fején.*
-Ostoba, nyafogós voltál? Érdekes... ez biztos? Észre sem vettem.
*A csodásan kék szemek lassan rápillantanak és ahogyan találkozik a tekintetük, azonnal vágyat érez, hogy megcsókolja a kívánatos ajkat, de a lány szinte azonnal el is engedi. Ha rajta múlt volna, akkor talán nem törődött volna az őket esetleg felfedező pillantásokkal sem ebben a pillanatban, de nem egyszer fordult már elő, hogy a megfontoltabb kettőjük közül a lány volt. Sóhajt egy alig észrevehetőt.*
-Nem vagy kicsit sem ostoba, inkább megfontolt vagy. Ez pedig szerintem nem rossz tulajdonság.
*Mosolyogva szemléli meg a feltartott kacatot, amit a lány elé tart, aztán elgondolkodva simít végig egyik ujjával a karján, ha már máshol nem érintheti észrevétlenül.*
-Beérnéd egy pár arannyal? Hidd el elcserélhetjük ezeket sokkal értékesebb dologra is, mint egy pár fémdarab, csak várd ki a végét. Találunk rá alkalmat. *Kacsint rá egyet, aztán a célt meghallva azonnal bólogatni kezd. Ugyan nem szívesen ment a múltkor a barakk közelébe, de kíváncsi már milyen lehet ott gyakorolni. A folyó említésére meg szélesebb lesz a mosolya és az elé tolakodó emlékképet nagyon gyorsan elhessegeti magától, mielőtt megfelejtkezik mindenről és a ládák rejtekében töltik a napot. A barakk felé megint elengedi a kecses ujjakat és szorosan a lány mellett sétálva teszi meg az utat a gyakorlótérig. Ott hamar kiderül, hogy szeretett késeitől és fegyvereitől meg kell válnia egy időre, mert gyakorló fegyvere kell azt cserélnie. Nem igazán fűlik ehhez a foga, de nincs mit tenni a szabályok errefelé elég világosak, az őrök meg elég sokan vannak ahhoz, hogy ne vitázzon erről. Nagy nehezen lecseréli, hát a fegyvereit. Amikor a gyakorló fegyvereket megkapja, bevárja a lányt is, aztán vele együtt lép be a gyakorlótérre. Elismerően néz szét, szépen kitalált helyen vannak. Mivel legjobban a kések célba juttatásához ért nem kétséges, hogy azzal kezdi a maga részéről a gyakorlást, de előtte kíváncsian pillant Asweára.*
-Ez nagyon jó hely a gyakorlásra. Mond, te melyik fegyverhez értesz legjobban?
*El tudja képzelni, hogy a lánynak esetleg nem is kell fegyver. A mosolya olyan lefegyverző tud lenni, hogy rendes lány ruhában nem lenne szüksége semmi másra. Ezen a gondolaton magában mosolyogva vizsgálja tekintetével szórakozottan végig mérve, miközben a gyakorló tőrt forgatja az ujjai között készen arra, hogy az előttük lévő célba hajítsa majd, annak is, ha lehet a közepébe.*
2121. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-05-11 14:48:11
Üzenet elküldve: 2015-05-11 14:48:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Az örökkévalóság katonája//
*Elgondolkodik a férfi szavain, s próbál visszaemlékezni rá, hogy hallott e az őröktől ilyetén információt. Gondolatait végig kísérő sercegés nem segíti annyira, mint amennyire szeretné, olyan hangokat hoz magával az elméjének megerőltetése, mint a gnóm tudósok mechanikus kerekeinek mozgása a gépezeteikben.*
-Nem tudom. *Reszketeg hangja lefelé ível, míg tekintetét felemeli és előre mered, hogy felidézhesse a további szavakat.* Nem ugyanaz a katona, de nem biztos, hogy nem a cinkosa. A beszédükből ítélve... *Halkítja le a hangját, s közelebb emeli fejét a férfihoz.* A kapitányukat nem úgy támadta meg, mint az az őrmestert az utcán. Itt nem is tehette, úgy vélem nem vérre ment a küzdelem, pusztán baráti, vagy gyakorlás volt.
*Morfondírozik tovább, de nem tud mire visszaemlékezni. A füle hosszú, lehet, hogy hegyes, de nem olyan éles mint amilyennek látszik. A férfira bízza, hogy hogyan tovább.*
*Elgondolkodik a férfi szavain, s próbál visszaemlékezni rá, hogy hallott e az őröktől ilyetén információt. Gondolatait végig kísérő sercegés nem segíti annyira, mint amennyire szeretné, olyan hangokat hoz magával az elméjének megerőltetése, mint a gnóm tudósok mechanikus kerekeinek mozgása a gépezeteikben.*
-Nem tudom. *Reszketeg hangja lefelé ível, míg tekintetét felemeli és előre mered, hogy felidézhesse a további szavakat.* Nem ugyanaz a katona, de nem biztos, hogy nem a cinkosa. A beszédükből ítélve... *Halkítja le a hangját, s közelebb emeli fejét a férfihoz.* A kapitányukat nem úgy támadta meg, mint az az őrmestert az utcán. Itt nem is tehette, úgy vélem nem vérre ment a küzdelem, pusztán baráti, vagy gyakorlás volt.
*Morfondírozik tovább, de nem tud mire visszaemlékezni. A füle hosszú, lehet, hogy hegyes, de nem olyan éles mint amilyennek látszik. A férfira bízza, hogy hogyan tovább.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361