//Szolgálatra jelentkezés//
*Alagh megnyugodhat, a városőri köpeny teljesen ujjatlan, nagyjából combközépig érő palástszerű ruhadarab. Átvételénél természetesen aláírás szükségeltetik (vagy legalább valamiféle jeltétel, mert hiszen ezeddig nem említtetett, hogy az írás-olvasás kötelező érvényű kitétel volna a kötelékben).
Ambroggio pillantása ugyan átsiklik a félvéren, de a nyurga fickó arcjátéka sokat elárul neki. Elsőre mondjuk arra számít, hogy nyeglébb választ kap tőle, de a felelet egészen... másmilyen. A hadnagyot meg is akasztja a maga sem tudja mikor megkezdett fel-alá járkálásban. Hirtelenjében a köpenyért távozó férfi után néz, akiben az "első" személyét értheti, de a hangsúly és a megfogalmazás miatt hamar el is veti ezt a lehetőséget. A másik dolog, amire gondolhat, mindjárt más színben tünteti fel a dolgokat.*
- Ilwen, igaz? *fordul az újonc elé és egy elnyújtott, szótlan pillanatig farkasszemet néz vele.*
- Ha nincs elvárásod a szolgálattal kapcsolatban, az azt jelenti, hogy magaddal szemben sincs elvárásod, fiam! *mondja, s még magát is meglepi szavai komolysága.* - Hogy sorsod vezérlését kinek a munkájában látod, az a te dolgod, mert ha jól gondolom, de javíts ki, ha tévedek *fűzi közbe* - ez az Első valamiféle hitedbéli entitás.
*Ambroggio karba fonja kezét és egy mély, töprengő sóhajjal fürkészi a fél-elf vonásait.*
- Rendes esetben meghagynám a saját dolgodnak a vallást, de mivel ilyen kiváltságos vezérlőd, felül kell vizsgálnom az ügyedet, újonc. Szeretném, ha még a következő eligazítás előtt az asztalomon lenne egy kivonatolt, _rövid_ összefoglaló ennek a te Egyetlenednek az iránymutató tételeiről.
*Azzal biccent a félvérnek, hogy részéről befejezte a mondandóját, s indulhat ő is a köpenyért. Azonban mielőtt elhagyná a helyiséget, mégis utána szól.*
- Holnap ismét felteszem neked a második kérdést. Javaslom, gondold át, mit kívánsz felelni.
*A következő felszólalóra pillantva aprót rándul a hadnagy precíz odafigyeléssel nyírt bajusza. Bizony, az ember nagyon hamar felismeri a hasonszőrűt. Valami sunyi kis csibészség motoz a fickó szemében, nem kétséges. A várakozó sorban állásnál jól elhelyezett nézelődés formás témájából ítélve pedig kujonságban se nagyon maradhat el a hadnagy úr mögött.
"...vagy dönthettem a törvény két oldala mellett. Én pedig inkább emellett tenném le a voksom."
~Már hogy a döntés helyett?~
A megfogalmazásra majdnem kibukik belőle a kacagás, de egy torokköszörüléssel még épp idejében elébe hág.*
- Biztos vagyok benne, hogy mindkettőből kijut majd *mondja.* - Bár a nyugalom és az izgalom általában épp fordítva adódik mindig, mint ahogy az ember szeretné *ereszt meg egy amolyan bajtársias vigyort, s a sötét borostás fickót is útjára engedi.
A következő a zsenge íjászhölgy, aki meglepő céltudatossággal felel. Ambroggio szája sarkába apró, cinikusság rebben.*
~Mintha a kalandorokat félteni kéne...~
*Egészen katonás szigort kölcsönöz a szőkeségnek a tekintete, de inkább az egész kiállása. Neveltetésében sejti a dolog eredetét, de idővel majd úgyis többet megtud mindenkiről.*
- Az az ember máris büszke lehet kegyedre *biccent elismerően az ifjú hölgy felé. Hiába, no, a fehérnéppel való nyájaskodásnál Ambroggio a bőrét is hamarabb le tudná vetkőzni. Széles, udvarias mozdulattal bocsátja Nysinnt is a többiek után, s tekintete immár a két férfiún pihen, akik az újoncok közül utolsónak maradtak a szobában.*