//A bestia farka//
*Amikor az őrmester közli, hogy Syd otthagyta egy arcizma sem rezdül. Egyből arra gondol, hogy talán ma megússza a munkát és egész nap az ágyában fog heverészni. Ha szerencséje van, végre egy kicsit egyedül is lehet, ilyenkor nagyjából üres szokott lenni a szállás, már kezd elege lennie abból, hogy ennyi idegennel kell együtt élnie. Pedig nem ártana megszokni, ugyanis úgy tűnik, ez még egy jó darabig így marad.
Persze az ábrándjai hamar szertefoszlanak, amikor az őrmester közli, hogy egy küldetésben lenne rá szüksége.
Most kivételesen, mivel nem Syd áll vele szemben, nem kezdi el forgatni a szemeit meg morogni, ezek csak a félvért illetik meg. Sőt, még egész lelkes is lett, az utóbbi napokban semmi izgalmas nem történt vele, ezért reménykedik egy kis verekedésben vagy üldözésben. Bármi jobb, mint itt a gyakorlótéren szenvedni vagy vörös nőket keresgélni a városban.
Szófogadóan elereszt hát egy "értettemet", majd sarkon fordul, hogy a szálláson lerakhassa az igazolást meg a köpenyt. Már annak is örül, hogy nem kell magán viselnie azt a vörös, irritálóan suhogó borzadályt.
Rod utolsó mondatán elmosolyodik, legszívesebben visszaszólna, hogy ha kérné sem hagyná itt, de ez nem biztos, hogy túl jól venné ki magát. Nem is emlékszik rá utoljára, mikor járt a barakkon kívül kard nélkül, már a gondolatától is rettenetesen érzi magát, nem is érti, hogyan tud bárki fegyver nélkül mászkálni Artheniorban.
Pár perc múlva tér vissza, tekintete pedig egyből Arnakhon akad meg. Rémlik neki az öreg még pár nappal ezelőttről, ha jól emlékszik Ziana írnoka. Kíváncsi, vajon mit kereshet itt, nem hitte volna, hogy a férfi a hadnagyi irodán kívül is létezik.*
-Én készen állok *jelenti be, ahogy az őrmesterhez ér, majd várja a következő parancsot.*