//Félig tiszta lappal//
//Első nap//
*Még szerencse, hogy ez nem történik meg. Hiszen Bellmirya minden csak nem egy elkényeztetett fruska. Szinte kész fogalmi állatkert. Álnok kígyó, önző macska, ravasz róka. Életében egy lény kényeztette eddig igazán, s azaz illető éppen az ujjait igazgatja a késen, miközben ő engedőn hagyja, és arcélét nézi. Őt is csak most üti meg a felismerés ezzel kapcsolatban. Sem a bordélyházak, sem az onnan szökött cirkuszi fattyúkat nem igazán kényeztetik. Ott sem tart ám túl soká a gyermekkor. Ám éppen ezért, valamiféle tisztelettel, és kedvességgel tudja nézni az arcot, a mindig, mindenkivel ellenséges kislány. Valahogy, talán még ez a kis tanítgatás is finom érintésekkel teli, még csak az eszét sem kell játszania. Most gyakorol, úgyhogy az ércélről elkapja tekintetét, és a helyreigazított ujjakra tekint vissza. Megjegyzi a helyzetüket, és feldobja a tőrt, hogy pont egyet pördüljön, és megpróbálja elkapni. Sikerül, és az ujjai is jól állnak rajta, amint egy picit igazít. Ha ezt sokat gyakorolja, akkor esetleg ösztönössé, is válhat ez a tartás, és mozdulat. Harchelyzetben nem lesz ideje Reyfnek helyrepakolgatni a mutatóujját.*
-Értettem.
*Mondja, és befordul a táblával oldalasan, és dob egy szabályosat, ami ezúttal nem olyan pontos, de a táblába áll, ami egy jó tíz, tizenöt lépésnyire van. Egy arasznyira ment a közép fölé. Mikor látja az eredményt azért egy bosszús fújás kiszökik belőle.*
-Ejnye. Még egyszer!
*Mondja, és az utolsót, is elkéri a mélységitől. Az újabb próbálkozás, most egy picivel jobb eredményt hoz, de még mindig nem éri el lovagjáét. Pedig az lenne a szándéka. Nem elcsigázottan, csak azzal a fáradtsággal, mint aki tudja mennyi gyakorolni való óra van még előtte, szólal meg, egy kedves mosollyal.*
-Megyek összeszedem.
*Mondja, és persze azért illegeti magát, de csak inkább ösztönös riszálja a formás kis csípőjét, ahogy a megtépázott ruhából kilógó, vékony formás lábak ruganyos járást kölcsönöznek neki. Hamar kitépi, meg felszedi a pengéket, és visszasétál.*
-Egyéb jó tanács?
*Kérdezi érdeklődéssel, és valahogy sejti a választ, miszerint: *
~Gyakorolj!~
*Gondolja magában, hogy mit várna el Reyftől ebben a helyzetben. Ösztönösen belemosolyodik, ha eltalálja. Viszont, fent tartaná a társalgást ezért megkérdezi.*
-És te milyen fegyvernemet preferálsz? Nagy az arzenál, de csak van egy kedvenc?
*Kérdezi miközben újra felveszi az alapállást és még egy erőset hajít. Hasonló sikerrel, mint eleddig.*