*Nagy örömmel és lendülettel érkezik meg a Gazdagnegyed felől a Barakkba Lontrania. *
- Jó szerencsét mindenkinek! *köszön hangosan, üde mosollyal az arcát félhomályba burkoló csuklya takarásában.*
- Üdvözlégy minálunk, Leányka! *köszön vissza a pultos fiú, majd tátott szájjal, megigézve bámul a gnómlányra, amint az hátraveti kámzsáját. * - Micsoda megtiszteltetés, hogy minálunk üdvözölhetek egy ilyen... * csak ekkor veszi észre, hogy hangosan törtek ki belőle a szavak, s mélyen elpirulva motyog valamit az itteni szabályzatokról.*
- A fegyverek... nem igazán szabad bevinni őket... le kéne adni... és ott vannak... mármint itt, szóval fakard, fabot, gyakorlófegyverek. * A lány már megszokta az évek során, hogy sok fiúra, férfira van ilyen hatással. Gyors mozdulatokkal leveti fegyvereit, beadja őket, majd elmegy edzeni.
Edzés után megmosakszik a kitett lavórban, majd odamegy a pultos fiúhoz.*
- Ez a kedves kis fakard olyan puhán simul az ember kezébe, olyan jó vele kicsit játszadozni, csapkodni. Annyira szívesen megvenném. Van rá 12 aranyam. Eladod-é nekem? * Lontrania magára ölti legelbűvölőbb mosolyát, s már mondata elején pontosan tudja, hogy nyert ügye van. A válasz - bár teljesen összeszedetlen - nem is késlekedik.*
- A szabályzatban erre nincs külön... * kezdi dadogva, s közben tépelődik, hogy ránézhet-e a lányra vagy sem.* - szokatlan kérés, de úgyis... látod, milyen sok van itt. 12 arany pedig igencsak, hát... természetesen, hogyan is lehetne... szóval tartsd meg, persze.
*Lontrania átnyújtja az aranyakat. A fiú zavarában leejti azokat a földre, majd kapkodva, sűrű bocsánatkérések közepette igyekszik - amennyire lehet - észrevétlenül fölszedni őket. Zavarodottságában majd elfelejti visszaadni a gnómlány valódi fegyvereit, de az finom hangon figyelmezteti rá.
Visszacsatolja minden fegyverét eredeti helyére, s mielőtt köpenyét ismét a fejébe húzná, odahajol a pultos fiúhoz s egy könnyed csókot lehel még mindig mélyen piruló orcájára.
Az utcára kilépve még egyszer végigsimítja kezét a gondosan gyalult fakardon, s már pontosan tudja, mihez is kezd azzal. Összeméri rövidkardjával, s meglepve látja, hogy pontosan azonos hosszúságúak.*