//Itt egy VŐ//
*Az előkerülő kupicát, és annak tartalmát bizalmatlanul méregeti.*
-Köszönöm, de nem iszom.
*Majd jobban, és gyorsan belegondolva mégis felveszi a pohárkát, és húzza le egyetlen kortyra a szeszt, hogy azt követve előadja röpke magánszámát, mely alatt köhög, krákog, prüszköl, könnyezik, fuldoklik, és végül az egészet zárja egy hatalmas, nagy sóhajjal.
Az írnok előzékenynek bizonyul, és talán tényleg hajlandó megtartani Ryz titkát, akárhogy is legyen, a mélységi hálásan biccent felé.*
-Lekötelez Mester.
*Máskülönben igen jól tájékozottnak tetszik az öreg, az biztató, már ami a várt végeredményt illeti. Ami meg Botjo megtalálása.*
-Az a fajta mágia tudtommal eltűnt az istenek megjelenését követően.
*Hála az égnek, szörnyű érzés volt, mikor alkalmi szeretőjével henteregve Moon hangja szólalt meg fejében.*
-Nem, semmi efféle. Hozzá kell tennem, hogy magam több hónapig távol tartózkodtam a várostól, két hata, aznap tértem vissza mikor Moonxylwery elhagyta otthonunk, épp csak elkerültük egymást. A családtagok és személyzet szerint szó nélkül ment el, gyalogosan, holmija, poggyásza, gyermeke nélkül. Botjonak előtte, talán egy pár nappal veszett nyoma.
*Az utolsó kérdésre csak fejét ingatja.*
-Nem tudom, őszintén nem. Fel sem merült bennem, hogy ezt megtudakoljam a háziaktól. Talán szerencsés lenne kikérdezni azokat, kik a kúriában tartózkodtak akkor.
*Most borzalmasan tehetetlennek érzi magát, és ez is megerősíti abban, hogy jó ötlet volt jelentést tenni. Lám ez a vén róka igazán érti a szakmáját, olyan kérdésekkel hozakodik elő fél perc után, mely Rynizznek talán sosem jutott volna eszébe.*
-Felteszem holmijuk érintetlenül várja őket a szobájukban, talán abból is meg lehet tudni valamicskét. Aldas őrmesterről van bármi hír?
*Kezd újra barátja felől érdeklődni, ha valaki át fogja túrni Moon fehérneműit jobb szeretné, ha nem az élveteg pofájú Danlo közlegény lenne az.*
-Esetleg Nae közlegény benn tartózkodik?
*Csípi a szőkét, keresetlen, egyszerű modora ellenére is. És ha egy nő kutatja át a matróna lakosztályát azt talán még az otthoniak sem veszik egyből lelkükre.*