Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-04 20:03:52
Üzenet elküldve: 2015-07-04 20:03:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
* Jó néhány nap telhetett el mióta utoljára erre járt. Akkor csak besietett, hogy gyakorolhassa egy keveset az árnytáncot amit még Esyaetől tanult. Most több időt szándékozik a barakkban eltölteni. Van rá esély, hogy akár harcostársat is keressen akivel egy keveset gyakorolhat.
Fegyverét, pontosabban számszeríját a fiúnál hagyja, helyette egy gyakorlókardot emel le a polcról. Kérdőn néz a legényre.*
- Sokan vannak bent? Mit gondolsz találok edzőtársat? *érdeklődi meg a tejfölösszájútól mire az csak vállat von. Jól kisegítette az elfet.
Gidráldson fekete nadrág, vékony rövid szárú csizma, és egy krémszín ujjatlan ing van. Hosszú ezüstös haja egy fonatban lefonva.
Belép a terembe és körbenéz. Egyelőre senkit sem lát aki csak egymagában edzene, de az idő mellette áll. Egy bábot választ ki amellyel szembe áll, meghajol előtte mintha legalábbis valós ellenfél lenne majd szúr, szúr, vág.*
Fegyverét, pontosabban számszeríját a fiúnál hagyja, helyette egy gyakorlókardot emel le a polcról. Kérdőn néz a legényre.*
- Sokan vannak bent? Mit gondolsz találok edzőtársat? *érdeklődi meg a tejfölösszájútól mire az csak vállat von. Jól kisegítette az elfet.
Gidráldson fekete nadrág, vékony rövid szárú csizma, és egy krémszín ujjatlan ing van. Hosszú ezüstös haja egy fonatban lefonva.
Belép a terembe és körbenéz. Egyelőre senkit sem lát aki csak egymagában edzene, de az idő mellette áll. Egy bábot választ ki amellyel szembe áll, meghajol előtte mintha legalábbis valós ellenfél lenne majd szúr, szúr, vág.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:32:45
Üzenet elküldve: 2015-07-03 23:32:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Ha tudná, hogy testvérkéjének ekkora gyomor problémákat okoz a színjátékával, bizonyosan hosszabbra és csöpögősebbre tervezi, noha ő is tudja, hogy nem szabad túlzásokba esnie, máskülönben a közönségük sem fogja hitelesnek vélni az előadást. Bezzeg, ha hátul is lenne szeme, s látná, hogy akiknek igazán produkálja magát, nem is figyelnek, felrobbanna a méregtől. Azonban a környező lelkek szerencséje, hogy Dayria kivételesen áldott tudatlanságban leledzik, mert amennyi frusztráció összegyűlt benne az utóbbi időkben, kegyetlen mészárlást rendezne, majdan pedig kacarászva fürösztené bársony bőrét a frissen ontott vérben.
~Előbb te tanulj meg játszani...~
Böki oda az éj-fekete fúriának, mert még a zajos közeg ellenére is idegesíti a hisztériája. Van, amit meg kell tenni a látszat érdekében, és ezen a tényen nem fog segíteni a kicsinyes gúnyolódás és siránkozás. Legalábbis az ezüst-szőke hajzuhataggal megáldott nőszemély szerint, aki bár hasonlóan gyermeteg tud lenni dühödt pillanatainak tengerében, most annál több forog kockán, minthogy engedje elméjét és érzéseit szabadon szárnyalni.
Így tehát mellőzve Sotheena esetleges további kirohanásait, sétál oda a mágushoz és tanítványához, aki már-már olybá tűnik Argus mellett, mintha a fia, netán a kisöccse volna. Őt is oly' könnyedén ejti zavarba a női jelenlét, mint a földmágust nemrég a templomban, noha arról nem tudhat Dayria, hogy Hemitar egészen más ürügyből függesztette szemeit túlzóan soká a mellette nyugvó nőre. Mindenesetre csendben hallgatja a bemutatkozásaikat, testvérkéje szabadkozására pedig egy aprócska mosollyal felel, mintha lenne bármi létjogosultsága a kijelentésnek. Nyugodtan higgyék a többiek, hogy a bájos Elenith-et éppoly bugyuta lélekkel áldotta meg a sors, mint a nemes hölgyek többségét, és ellenben az őt körüllengő titokzatossággal, ugyanolyan könnyedséggel képes kötődni másokhoz, és oltalmába venni azokat, mint az átlag ember.
~Szép kis mese volt.~
Szól újfent a gondolat síkján Sotheenához, akinek az előbbinél összeszedettebb színjátékát örömmel jutalmazza egy elégedett kijelentéssel. Végre nem csupán a nyafogást kell hallgatnia, hanem valamit, ami előrébb viszi őket a - remélhetőleg - mámorító szórakozáshoz.*
- Ugyan, legyen több önbizalmad... *Jegyzi meg bátorítólag a "testőrének", majd már nyitná ajkait, hogy újabb apró kis semmiséget csengessen le barackszínben tündöklő szájáról, amikor Argus nekik szegezi a helyzetbe egyáltalán nem illő kérdést. Még a fúriát is meglepődésre sarkallja ez a hirtelen érdeklődés, és bár jól tudja, mire célozgat a varázstudó, Elenithnek sejtelme sem lehet erről a színjáték szerint, így eléggé hitelesre sikeredik a ledöbbenése. Kristályosan tiszta lélektükrei nagyra kerekednek, míg dús ajkai résnyire nyílottan pihennek a megilletődöttségtől. Végül aztán Sotheenára emeli értetlenségtől csillanó íriszeit, mintegy tőle várva a magyarázatot, akár egy tudatlan leányka, ki a tapasztaltabb nőtől várja a kisegítést.*
- Attól tartok, hogy nem egészen értelek, Argus... Tán arra célzol, nővé érettünk már? Nem túl illedelmes kérdés ez... *Jegyzi meg csöndesen, arcán látható zavarodottsággal, amint tekintetét visszafordítja a férfire.
~Lehetetlen, hogy rájött volna...! De akkor mire fel ez az ostoba kérdés? Egy kis csitrinek mi köze lehetne az emberáldozathoz?~
Sorra visszhangoznak fejében a kérdések, és csupán nehezen tudja megállni, hogy arcán az értetlenkedés görbéit ne váltsa fel a düh és a frusztráció. Épp jókor érkezik a mágus csoport egyik tagja, kinek nevére még most is tisztán emlékszik. Elvégre le kell majd vadásznia, ha az idő elérkezik.*
- Az egykori testőröm. *Feleli meg a kérdést, csak hogy minél előbb eltérhessenek az előbbi témától. Noha rettentően érdekelné, miféle indíttatás vezette odáig a földmágust, hogy ilyesmit kérdezzen tőlük, ám a lehetséges válaszokat már tudja, pusztán nincsenek az ínyére.*
- Hol hagyta a gnóm uraságot? Ennyit késlekedtünk volna? *Kérdezősködik, újfent értetlenséget színlelve, s midőn eléggé koncentrál arra, hogy Argus gyanakvását valamiképpen levetkőzze magáról, észre sem veszi, hogy amaz a tanítványával kéz a kézben indul meg a barakkból.
S amennyiben Sotheenának sem okoz problémát a számolás, most már tudhatja, mennyi is az az annyi, noha akadhatnának még többen is a mágusok, ám Dayria nem hiába nem válaszolja meg a kérdését.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 23:37:06
*Ha tudná, hogy testvérkéjének ekkora gyomor problémákat okoz a színjátékával, bizonyosan hosszabbra és csöpögősebbre tervezi, noha ő is tudja, hogy nem szabad túlzásokba esnie, máskülönben a közönségük sem fogja hitelesnek vélni az előadást. Bezzeg, ha hátul is lenne szeme, s látná, hogy akiknek igazán produkálja magát, nem is figyelnek, felrobbanna a méregtől. Azonban a környező lelkek szerencséje, hogy Dayria kivételesen áldott tudatlanságban leledzik, mert amennyi frusztráció összegyűlt benne az utóbbi időkben, kegyetlen mészárlást rendezne, majdan pedig kacarászva fürösztené bársony bőrét a frissen ontott vérben.
~Előbb te tanulj meg játszani...~
Böki oda az éj-fekete fúriának, mert még a zajos közeg ellenére is idegesíti a hisztériája. Van, amit meg kell tenni a látszat érdekében, és ezen a tényen nem fog segíteni a kicsinyes gúnyolódás és siránkozás. Legalábbis az ezüst-szőke hajzuhataggal megáldott nőszemély szerint, aki bár hasonlóan gyermeteg tud lenni dühödt pillanatainak tengerében, most annál több forog kockán, minthogy engedje elméjét és érzéseit szabadon szárnyalni.
Így tehát mellőzve Sotheena esetleges további kirohanásait, sétál oda a mágushoz és tanítványához, aki már-már olybá tűnik Argus mellett, mintha a fia, netán a kisöccse volna. Őt is oly' könnyedén ejti zavarba a női jelenlét, mint a földmágust nemrég a templomban, noha arról nem tudhat Dayria, hogy Hemitar egészen más ürügyből függesztette szemeit túlzóan soká a mellette nyugvó nőre. Mindenesetre csendben hallgatja a bemutatkozásaikat, testvérkéje szabadkozására pedig egy aprócska mosollyal felel, mintha lenne bármi létjogosultsága a kijelentésnek. Nyugodtan higgyék a többiek, hogy a bájos Elenith-et éppoly bugyuta lélekkel áldotta meg a sors, mint a nemes hölgyek többségét, és ellenben az őt körüllengő titokzatossággal, ugyanolyan könnyedséggel képes kötődni másokhoz, és oltalmába venni azokat, mint az átlag ember.
~Szép kis mese volt.~
Szól újfent a gondolat síkján Sotheenához, akinek az előbbinél összeszedettebb színjátékát örömmel jutalmazza egy elégedett kijelentéssel. Végre nem csupán a nyafogást kell hallgatnia, hanem valamit, ami előrébb viszi őket a - remélhetőleg - mámorító szórakozáshoz.*
- Ugyan, legyen több önbizalmad... *Jegyzi meg bátorítólag a "testőrének", majd már nyitná ajkait, hogy újabb apró kis semmiséget csengessen le barackszínben tündöklő szájáról, amikor Argus nekik szegezi a helyzetbe egyáltalán nem illő kérdést. Még a fúriát is meglepődésre sarkallja ez a hirtelen érdeklődés, és bár jól tudja, mire célozgat a varázstudó, Elenithnek sejtelme sem lehet erről a színjáték szerint, így eléggé hitelesre sikeredik a ledöbbenése. Kristályosan tiszta lélektükrei nagyra kerekednek, míg dús ajkai résnyire nyílottan pihennek a megilletődöttségtől. Végül aztán Sotheenára emeli értetlenségtől csillanó íriszeit, mintegy tőle várva a magyarázatot, akár egy tudatlan leányka, ki a tapasztaltabb nőtől várja a kisegítést.*
- Attól tartok, hogy nem egészen értelek, Argus... Tán arra célzol, nővé érettünk már? Nem túl illedelmes kérdés ez... *Jegyzi meg csöndesen, arcán látható zavarodottsággal, amint tekintetét visszafordítja a férfire.
~Lehetetlen, hogy rájött volna...! De akkor mire fel ez az ostoba kérdés? Egy kis csitrinek mi köze lehetne az emberáldozathoz?~
Sorra visszhangoznak fejében a kérdések, és csupán nehezen tudja megállni, hogy arcán az értetlenkedés görbéit ne váltsa fel a düh és a frusztráció. Épp jókor érkezik a mágus csoport egyik tagja, kinek nevére még most is tisztán emlékszik. Elvégre le kell majd vadásznia, ha az idő elérkezik.*
- Az egykori testőröm. *Feleli meg a kérdést, csak hogy minél előbb eltérhessenek az előbbi témától. Noha rettentően érdekelné, miféle indíttatás vezette odáig a földmágust, hogy ilyesmit kérdezzen tőlük, ám a lehetséges válaszokat már tudja, pusztán nincsenek az ínyére.*
- Hol hagyta a gnóm uraságot? Ennyit késlekedtünk volna? *Kérdezősködik, újfent értetlenséget színlelve, s midőn eléggé koncentrál arra, hogy Argus gyanakvását valamiképpen levetkőzze magáról, észre sem veszi, hogy amaz a tanítványával kéz a kézben indul meg a barakkból.
S amennyiben Sotheenának sem okoz problémát a számolás, most már tudhatja, mennyi is az az annyi, noha akadhatnának még többen is a mágusok, ám Dayria nem hiába nem válaszolja meg a kérdését.*
A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 23:37:06
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:57:36
Üzenet elküldve: 2015-07-03 18:57:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Lorsanra pillant, és látja a férfi minden egyes szót komolyan gondol.*
~Tényleg tanítani fog. Olyan tudást ad nekem, amivel megvédhetem magamat, amit akár ő ellene is fordíthatnék. Ilyet nem sokan tennének.~
*Lorsan talán nem is tudja, hogy ezzel mennyit nőt a lány szemében. Nem tartja fényes páncélú lovagnak, nem tartja sárkányölőnek, de egyre jobban megbízik benne, pont az ilyen dolgok miatt.*
- Értem, tehát itt.
*Nagyon figyel mindenre amit a férfi tanít neki, aztán a mondott helyen fogja meg a kezét, beleadja minden erejét a szorításba, és figyeli, vajon hatásos-e a dolog, elernyednek-e az elf ujjai. Aztán a szemébe néz, hogy megtudja, vajon okozott-e fájdalmat.*
-Így gondoltad?
*Aztán a következő szavakra kissé lesápad, nyel kettőt, majd aprót bólint.*
~Ez nem valami lovagi oktatás. Itt arról van szó, hogy aki túlél, az mehet haza. Csak arról van szó, hogy éljük túl.~
- Én azt hiszem, ha valaki elindult a csatába, ha már fegyver van a kézben, akkor már csak túl akar élni. Még előtte kell meggondolni, ér-e annyit az ügy, az eszme, vagy bármi, hogy akár meg is haljunk érte. Ha valaha úgy érezném, hogy nem, akkor nem fogok fegyvert. Aztán, ha gyávának mondanak és kigúnyolnak, hát azt teszik. De, tudod, azt hiszem létezik pár olyan ok, ami miatt még én is nekivágnék, nőként is. Nem sok, de lehet ilyen.
*Nitta halkan sóhajt.*
- Ettől most kevesebbnek látsz? Hogy az értelmetlen és öncélú halált nem szeretem? Hogy nem látok benne semmi dicsőségest?
*Komolyan hallgatja az elf szavait, és akár tetszik, akár nem, de kénytelen egyetérteni vele, nincs min vitatkozni. Ugyanakkor Nittában pislákolni kezd a remény, hogy Lorsannak is vannak gátlásai, hogy nála is léteznek az erkölcsi fékek.*
~Remélem így van, így kellene, hogy legyen, különben miért beszélne ezekről a dolgokról? Ha nem így lenne, akkor csak megmutatná a fogásokat és a trükköket, de nem beszélne arról, milyen érzés valóban, komolyan, éles helyzetben használni ezt a tudást.~
*A lány nagyon figyel a magyarázatra, mit tehet, ha valaki úgy kapja el a pengéjét, mint előbb Lorsan.*
- Akkor hát jól tettem, hogy nem próbáltam szabadulni?
*Hirtelen eszébe jut valami, és kissé félrebillentett fejjel meg is kérdi:*
- És ha elengedtem volna a kardot, aztán lendületből jól ágyékon rúgom az illetőt?
*Nem véletlen nem próbálta ezt meg Lorsannal, mert egy ilyen trükköt, ha sikerül, a férfiak csak ritkán bocsátanak meg. De éles helyzetben minden további nélkül támadna öv alatt is, ha az kellene hozzá, hogy ő maradjon életben.*
- Alkarvédő, és gyorsaság *ismétli és bólint is.* Teljes súllyal rá a lábára. Lorsan, van olyan nálam nagyobb fickó, akit izgat az, hogy a lábára lépek?
*Nitta hangjából némi hitetlenkedés csendül, de azért nagyon figyel, komolyan vesz minden szót, minden mozdulatot, és mikor a gyakorlásra kerül a sor, próbál mindent a tanultak szerint csinálni.
A többedik próbálkozásnál már nem hezitál, mielőtt az elf megfoghatná a csuklóját már fordít is a kezén, előrelép, elég durván taposva a férfi lábára, alkarvédővel fedett karját felrántja, precízen, gyorsan csap Lorsan álla alá, épp csak az utolsó pillanatban véve vissza valamennyit az erőből és a lendületből, de még így is megütve a férfit, hacsak az nem tud ez ellen is valami nagyon jó trükköt.*
- ÓÓ, sajnálom *szabadkozik, ha az ütés mégis betalált.*
*Lorsanra pillant, és látja a férfi minden egyes szót komolyan gondol.*
~Tényleg tanítani fog. Olyan tudást ad nekem, amivel megvédhetem magamat, amit akár ő ellene is fordíthatnék. Ilyet nem sokan tennének.~
*Lorsan talán nem is tudja, hogy ezzel mennyit nőt a lány szemében. Nem tartja fényes páncélú lovagnak, nem tartja sárkányölőnek, de egyre jobban megbízik benne, pont az ilyen dolgok miatt.*
- Értem, tehát itt.
*Nagyon figyel mindenre amit a férfi tanít neki, aztán a mondott helyen fogja meg a kezét, beleadja minden erejét a szorításba, és figyeli, vajon hatásos-e a dolog, elernyednek-e az elf ujjai. Aztán a szemébe néz, hogy megtudja, vajon okozott-e fájdalmat.*
-Így gondoltad?
*Aztán a következő szavakra kissé lesápad, nyel kettőt, majd aprót bólint.*
~Ez nem valami lovagi oktatás. Itt arról van szó, hogy aki túlél, az mehet haza. Csak arról van szó, hogy éljük túl.~
- Én azt hiszem, ha valaki elindult a csatába, ha már fegyver van a kézben, akkor már csak túl akar élni. Még előtte kell meggondolni, ér-e annyit az ügy, az eszme, vagy bármi, hogy akár meg is haljunk érte. Ha valaha úgy érezném, hogy nem, akkor nem fogok fegyvert. Aztán, ha gyávának mondanak és kigúnyolnak, hát azt teszik. De, tudod, azt hiszem létezik pár olyan ok, ami miatt még én is nekivágnék, nőként is. Nem sok, de lehet ilyen.
*Nitta halkan sóhajt.*
- Ettől most kevesebbnek látsz? Hogy az értelmetlen és öncélú halált nem szeretem? Hogy nem látok benne semmi dicsőségest?
*Komolyan hallgatja az elf szavait, és akár tetszik, akár nem, de kénytelen egyetérteni vele, nincs min vitatkozni. Ugyanakkor Nittában pislákolni kezd a remény, hogy Lorsannak is vannak gátlásai, hogy nála is léteznek az erkölcsi fékek.*
~Remélem így van, így kellene, hogy legyen, különben miért beszélne ezekről a dolgokról? Ha nem így lenne, akkor csak megmutatná a fogásokat és a trükköket, de nem beszélne arról, milyen érzés valóban, komolyan, éles helyzetben használni ezt a tudást.~
*A lány nagyon figyel a magyarázatra, mit tehet, ha valaki úgy kapja el a pengéjét, mint előbb Lorsan.*
- Akkor hát jól tettem, hogy nem próbáltam szabadulni?
*Hirtelen eszébe jut valami, és kissé félrebillentett fejjel meg is kérdi:*
- És ha elengedtem volna a kardot, aztán lendületből jól ágyékon rúgom az illetőt?
*Nem véletlen nem próbálta ezt meg Lorsannal, mert egy ilyen trükköt, ha sikerül, a férfiak csak ritkán bocsátanak meg. De éles helyzetben minden további nélkül támadna öv alatt is, ha az kellene hozzá, hogy ő maradjon életben.*
- Alkarvédő, és gyorsaság *ismétli és bólint is.* Teljes súllyal rá a lábára. Lorsan, van olyan nálam nagyobb fickó, akit izgat az, hogy a lábára lépek?
*Nitta hangjából némi hitetlenkedés csendül, de azért nagyon figyel, komolyan vesz minden szót, minden mozdulatot, és mikor a gyakorlásra kerül a sor, próbál mindent a tanultak szerint csinálni.
A többedik próbálkozásnál már nem hezitál, mielőtt az elf megfoghatná a csuklóját már fordít is a kezén, előrelép, elég durván taposva a férfi lábára, alkarvédővel fedett karját felrántja, precízen, gyorsan csap Lorsan álla alá, épp csak az utolsó pillanatban véve vissza valamennyit az erőből és a lendületből, de még így is megütve a férfit, hacsak az nem tud ez ellen is valami nagyon jó trükköt.*
- ÓÓ, sajnálom *szabadkozik, ha az ütés mégis betalált.*
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:02:07
Üzenet elküldve: 2015-07-03 16:02:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
*A harc eldőlni látszik. A másik eredar belehajol dobásába, amit Leilith egy széles mosollyal nyugtáz. Halk kuncogással figyeli, ahogy kiterül, majd közelebb léptet a legyőzött felé. Pár lépés után egyenesen Norgen felé tornyosul, aki talán arra számít, hogy a lány bakancsával még megtiporja. Azonban meglepetések meglepetése, az eredar jobbját nyújtja a másiknak, mintsem jobb talpát. Mindeközben győzedelmi mosoly ül arcán, várva, hogy amaz elfogadja a felé nyújtott segítő kezet, és felülhessen. Ha ez megvolt, egy kis szütyőből előhúz két flaskát, amiben világoskék lötty pihen.*
- Nesze, idd meg. *Majd a kezébe nyom 1 Világoskék varázsitalt Norgen Arisad kezébe.
* - Azt hiszem ez az a lötty, amitől begyógyulnak a sebek. Vagy tudja a fene. Valami jót tesz, az a lényeg.
*Ha a társa elfogadja az italt, és lehajtja, akkor immár ketten távozhatnak a barakkból. Ő sem kíván tovább maradni a szükségesnél, és éppen ennyi volt a szükséges.
Persze ő azt nem tudja, hogy eme italnak semmi köze a sebek gyógyításához, de ez lényegtelen.*
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 16:03:18
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*A harc eldőlni látszik. A másik eredar belehajol dobásába, amit Leilith egy széles mosollyal nyugtáz. Halk kuncogással figyeli, ahogy kiterül, majd közelebb léptet a legyőzött felé. Pár lépés után egyenesen Norgen felé tornyosul, aki talán arra számít, hogy a lány bakancsával még megtiporja. Azonban meglepetések meglepetése, az eredar jobbját nyújtja a másiknak, mintsem jobb talpát. Mindeközben győzedelmi mosoly ül arcán, várva, hogy amaz elfogadja a felé nyújtott segítő kezet, és felülhessen. Ha ez megvolt, egy kis szütyőből előhúz két flaskát, amiben világoskék lötty pihen.*
- Nesze, idd meg. *Majd a kezébe nyom 1 Világoskék varázsitalt Norgen Arisad kezébe.
* - Azt hiszem ez az a lötty, amitől begyógyulnak a sebek. Vagy tudja a fene. Valami jót tesz, az a lényeg. *Ha a társa elfogadja az italt, és lehajtja, akkor immár ketten távozhatnak a barakkból. Ő sem kíván tovább maradni a szükségesnél, és éppen ennyi volt a szükséges.
Persze ő azt nem tudja, hogy eme italnak semmi köze a sebek gyógyításához, de ez lényegtelen.*
A hozzászólás írója (Leilith Eredonys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.03 16:03:18
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:30:12
Üzenet elküldve: 2015-07-03 13:30:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*A köpcös férfi hiába próbálja figyelmeztetni a fiút a gnóm jelentette veszélyre, az mintha nem venné komolyan, s egy egyszerű válasszal jelzi, hogy tudomásul vette a hallottakat. Argus először nem képes eldönteni, hogy a fiú ennyire félvállról vette volna a mondottakat, vagy csupán ennyire magabiztos.*
~Biztos, hogy nem véletlenül hallották meg a beszélgetésünket, s az is biztos, hogy nem a véletlen vezette az idős Gnómot hozzám. A kérdés, csupán az, hogy ki, és miért?~
*Ritka alkalom, az amikor a köpcös mágus magában gondolkodik, s ilyenkor is gyakran motyogásban folytatódik egy - egy gondolatmenet.*
-Örökség könyve, Ösvények könyve, Csontok könyve. De miért?
*Miközben a talány megoldásán gondolkodik, addig nem is figyel e két hölgyre, sem a fiúra.Annál jobban aggasztja a dolgok alakulása. Bár örül neki, hogy Hemitar vele van, ez némi reménnyel kecsegtet a férfinak. Mikor a két nő oda lép hozzájuk, s Sotheena szabadkozni kezd a másik eredar miatt, hogy az bele rángatta a két férfit valamibe, akkora ugrik be a kérdés Argusnak, amellyel szerinte választ adhat sok kérdésre. A magát testőrnek kiadó hölgy szabadkozására csupán legyint, fittyet hányva az illemnek.*
-Maguk már levágták a Fehér kecskét? *szegezi a kérdést a két nőnek, s minden porcikájával azok reakcióját figyeli a kérdésre. Tudja jól, hogy a fehér kecske kifejezést leginkább csak azok ismerik, s alkut kötöttek a sötétség egyik fejedelmével. Valószínűleg Hemitar is ismeri, de biztos benne, hogy ő még soha nem mutatott be emberi áldozatot. Először arra figyel, hogy a két lény mennyire ismerik fel a kifejezést, s ha valamelyikük felismeri az emberáldozatra használt kifejezést, akkor arra kíváncsi, hogy azok miként reagálnak rá. S csak ezek után mutatkozik be az új jövevénynek.*
-Vaslábú Argus vagyok. *biccent a nő felé.* Ne aggódjon, nem a bestiától kell tartania, hanem önmagától. *mondja a testőrnek, majd igazat adva a fiúnak indulásra ösztönzi a másik kettőt.*
-Induljunk. *mondj kedvesen a többieknek* Hosszú az út Hold Karavánig. Az út alatt mindent meg tudunk beszélni, s a többiek is már biztosan várnak ránk.
*Elindul kifelé, s közben megragadja az első kezet,a mely a közelében van, vagyis a fiú kezét, s elkezdi húzni a kijárat felé.*
*A köpcös férfi hiába próbálja figyelmeztetni a fiút a gnóm jelentette veszélyre, az mintha nem venné komolyan, s egy egyszerű válasszal jelzi, hogy tudomásul vette a hallottakat. Argus először nem képes eldönteni, hogy a fiú ennyire félvállról vette volna a mondottakat, vagy csupán ennyire magabiztos.*
~Biztos, hogy nem véletlenül hallották meg a beszélgetésünket, s az is biztos, hogy nem a véletlen vezette az idős Gnómot hozzám. A kérdés, csupán az, hogy ki, és miért?~
*Ritka alkalom, az amikor a köpcös mágus magában gondolkodik, s ilyenkor is gyakran motyogásban folytatódik egy - egy gondolatmenet.*
-Örökség könyve, Ösvények könyve, Csontok könyve. De miért?
*Miközben a talány megoldásán gondolkodik, addig nem is figyel e két hölgyre, sem a fiúra.Annál jobban aggasztja a dolgok alakulása. Bár örül neki, hogy Hemitar vele van, ez némi reménnyel kecsegtet a férfinak. Mikor a két nő oda lép hozzájuk, s Sotheena szabadkozni kezd a másik eredar miatt, hogy az bele rángatta a két férfit valamibe, akkora ugrik be a kérdés Argusnak, amellyel szerinte választ adhat sok kérdésre. A magát testőrnek kiadó hölgy szabadkozására csupán legyint, fittyet hányva az illemnek.*
-Maguk már levágták a Fehér kecskét? *szegezi a kérdést a két nőnek, s minden porcikájával azok reakcióját figyeli a kérdésre. Tudja jól, hogy a fehér kecske kifejezést leginkább csak azok ismerik, s alkut kötöttek a sötétség egyik fejedelmével. Valószínűleg Hemitar is ismeri, de biztos benne, hogy ő még soha nem mutatott be emberi áldozatot. Először arra figyel, hogy a két lény mennyire ismerik fel a kifejezést, s ha valamelyikük felismeri az emberáldozatra használt kifejezést, akkor arra kíváncsi, hogy azok miként reagálnak rá. S csak ezek után mutatkozik be az új jövevénynek.*
-Vaslábú Argus vagyok. *biccent a nő felé.* Ne aggódjon, nem a bestiától kell tartania, hanem önmagától. *mondja a testőrnek, majd igazat adva a fiúnak indulásra ösztönzi a másik kettőt.*
-Induljunk. *mondj kedvesen a többieknek* Hosszú az út Hold Karavánig. Az út alatt mindent meg tudunk beszélni, s a többiek is már biztosan várnak ránk.
*Elindul kifelé, s közben megragadja az első kezet,a mely a közelében van, vagyis a fiú kezét, s elkezdi húzni a kijárat felé.*
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 22:17:06
Üzenet elküldve: 2015-07-02 22:17:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
* Akkor nem tervezett előre. Csak a gazdát akarta megölni, meg a bérenceit, akik elhurcolták Őt. Látva az udvarháziak, szolgák és mások közönyét, e tettnek megszokottságát, ösztönösen haladt és az "ínyenc falatot" hagyta utolsónak. Hajtóvadászat volt a javából. Ám ezt most félre löki, legalábbis részben. Mert érzi a lányon, hogy vívódik, mikor ellene harcol, pedig ez csak egy edzés és a fa karddal nehéz sebet ejteni. A gátlást érzi benne, ugyan úgy, mint Ő benne, és ez nem jó. Fél ettől. Nittát félti. *
- Rendben. Először is itt a kezem, jól jegyezd meg ezt a pontot. Mindegy, hogy jobb vagy bal, csak ezt az egy pontot találd meg, de alaposan.
* Mutat a hüvelypárnára, majd egy másik pontra a csuklón, rátalálva saját vérkeringésének egy pontjára. *
- Ha itt, vagy itt megszorítod valakinek a kezét, akkor az elernyed. Elejti a fegyverét és előnyt szerzel. Most szorítsd meg valamelyiket az én kezemen, de tiszta erőből. Tudni akarom, mennyire vagy erős. Jól vigyázz, mert kiszimatolom, ha csalni próbálsz.
* Inti a lányt, s most tényleg hagyja, hogy rajta gyakorolja friss tudását. S ha ezzel megvannak? Eredménytől függetlenül jön a folytatás. Miszerint megkocogtatja ujjával a lány alkarvédőit. *
- Legtöbben azért indulnak harcba, hogy megvédjenek holmi hazát, családot, uradalmat. Egy magasztos célt. Van ilyen, nem kétlem én. De mihelyst a csatamezőre teszed a lábad, ott nem a haza lesz az első, hanem az életed. Ezt jól vésd az eszedbe. Aki ellen küzdesz, az nem férfi, nem nő, nem ember vagy más, hanem egy állat. Egy vadállat, amit le kell ölni, különben ő öl meg téged.
- A gátlásaid tesznek jó emberré, aki nem élvezetért öl. De ha nem tudod ezt a gátlást időben feloldani, akkor már egy hősies, lovagias halott leszel.
- Ebből a fegyverfogásból csak nagy erőkifejtéssel tudnál szabadulni és nem érné meg, a termeted miatt leginkább. De. Mikor az ellenség közeledik feléd és a kezedre fog, hogy elérje azt a pontot amit mutattam.
* Lassan játssza le újra a mozdulatsort, immár fegyver nélkül. A változás annyi benne, hogy a lány kezét megfogja baljával és jobb kezére helyezi, hogy most ő fogjon rá a csuklójára, vagy a kézfejen lévő pontra. *
- Itt, és csakis itt van esélyed arra, hogy túléld. Abban a pillanatban, mikor megérzed a másik testének a melegét, a bőrét a bőrödön, kifordítod a tenyered, így.
* Elfordítja saját kézfejét és ezzel mindkét pont biztos távba kerül Nitta "támadó" kezétől.*
- És itt nem állsz meg. Fordítod a kézfejed, be, a hasad felé. Folytatod a mozdulatod azzal, hogy az alkar is fordul vele. Mutatom hogyan, figyel jól, ne félj, nem ütlek most meg.
* Lorsan támad, mozdul kézfeje után az alkarja is egészen addig, míg az Nitta arcának alsó felét és nyakát, vagy épp vállának egy részét nem éri el. *
- Alkarvédőben vagy. Ha tudsz egy pici lendületet vinni bele, az ellenfél képébe nyomod az alkarodat.
- Normál esetben a támadott fél hátrál, legalább egy fél, vagy egy teljes lépésnyit. Nem futsz el, utána lépsz, közvetlenül a legközelebbi lábára, teljes erőből. Nem számít, hogy olyan csizma van rajta, ami a taposásból felfog valamennyit. Gyorsabbnak kell lenned nála. Könyék, alkar vagy ököl, teljesen mindegy. Tiszta erőből ide ütsz, ha nincs rajta sisak, ami a nyakát is védené.
* Mutatja a nyakán azt a pontot, közvetlen az áll alatt, amit célszerű megütni. *
- Ha nagy közöttetek az ellentét és a támadó nagyobb, masszívabb, akkor benne szorul a levegő, megrándul egy izom és kis ideig kapkodva próbál levegőhöz jutni. Ekkor kardal, vagy bármivel, be lehet vinni a kegyelemdöfést.
* Könyörtelenül mutat, magyaráz, főleg saját magán mutatva meg a pontokat, valamint Nittán is, hogy érezze. Nem, nem üti meg. *
- Mutasd meg, mennyire figyeltél. Átvesszük párszor. Utána megmutatom azt, hogy mit kell tenned, ha páncélban van, ha sisak védi a fejét és a nyakát. Rosszul leszel tőle, mert rosszul leszel. De ez el fog múlni, ha életben akarsz maradni. Nem méricskélheted, hogy mekkorát ütsz, vágsz, hogy ölsz, hogy talán a másikat család várja haza. A saját életed a legfontosabb.
* Ha Nitta valóban olyan, mint amilyennek megismerte, egészséges, lelkületű, mind ama ellenére, ami történt vele, akkor rosszul lesz. Talán hányni is fog, mint ő legelőször. De majd még csak a következő leckék után. Most elgyakoroltatja vele jó párszor, hogy rögzüljön a helyes minta. *
* Akkor nem tervezett előre. Csak a gazdát akarta megölni, meg a bérenceit, akik elhurcolták Őt. Látva az udvarháziak, szolgák és mások közönyét, e tettnek megszokottságát, ösztönösen haladt és az "ínyenc falatot" hagyta utolsónak. Hajtóvadászat volt a javából. Ám ezt most félre löki, legalábbis részben. Mert érzi a lányon, hogy vívódik, mikor ellene harcol, pedig ez csak egy edzés és a fa karddal nehéz sebet ejteni. A gátlást érzi benne, ugyan úgy, mint Ő benne, és ez nem jó. Fél ettől. Nittát félti. *
- Rendben. Először is itt a kezem, jól jegyezd meg ezt a pontot. Mindegy, hogy jobb vagy bal, csak ezt az egy pontot találd meg, de alaposan.
* Mutat a hüvelypárnára, majd egy másik pontra a csuklón, rátalálva saját vérkeringésének egy pontjára. *
- Ha itt, vagy itt megszorítod valakinek a kezét, akkor az elernyed. Elejti a fegyverét és előnyt szerzel. Most szorítsd meg valamelyiket az én kezemen, de tiszta erőből. Tudni akarom, mennyire vagy erős. Jól vigyázz, mert kiszimatolom, ha csalni próbálsz.
* Inti a lányt, s most tényleg hagyja, hogy rajta gyakorolja friss tudását. S ha ezzel megvannak? Eredménytől függetlenül jön a folytatás. Miszerint megkocogtatja ujjával a lány alkarvédőit. *
- Legtöbben azért indulnak harcba, hogy megvédjenek holmi hazát, családot, uradalmat. Egy magasztos célt. Van ilyen, nem kétlem én. De mihelyst a csatamezőre teszed a lábad, ott nem a haza lesz az első, hanem az életed. Ezt jól vésd az eszedbe. Aki ellen küzdesz, az nem férfi, nem nő, nem ember vagy más, hanem egy állat. Egy vadállat, amit le kell ölni, különben ő öl meg téged.
- A gátlásaid tesznek jó emberré, aki nem élvezetért öl. De ha nem tudod ezt a gátlást időben feloldani, akkor már egy hősies, lovagias halott leszel.
- Ebből a fegyverfogásból csak nagy erőkifejtéssel tudnál szabadulni és nem érné meg, a termeted miatt leginkább. De. Mikor az ellenség közeledik feléd és a kezedre fog, hogy elérje azt a pontot amit mutattam.
* Lassan játssza le újra a mozdulatsort, immár fegyver nélkül. A változás annyi benne, hogy a lány kezét megfogja baljával és jobb kezére helyezi, hogy most ő fogjon rá a csuklójára, vagy a kézfejen lévő pontra. *
- Itt, és csakis itt van esélyed arra, hogy túléld. Abban a pillanatban, mikor megérzed a másik testének a melegét, a bőrét a bőrödön, kifordítod a tenyered, így.
* Elfordítja saját kézfejét és ezzel mindkét pont biztos távba kerül Nitta "támadó" kezétől.*
- És itt nem állsz meg. Fordítod a kézfejed, be, a hasad felé. Folytatod a mozdulatod azzal, hogy az alkar is fordul vele. Mutatom hogyan, figyel jól, ne félj, nem ütlek most meg.
* Lorsan támad, mozdul kézfeje után az alkarja is egészen addig, míg az Nitta arcának alsó felét és nyakát, vagy épp vállának egy részét nem éri el. *
- Alkarvédőben vagy. Ha tudsz egy pici lendületet vinni bele, az ellenfél képébe nyomod az alkarodat.
- Normál esetben a támadott fél hátrál, legalább egy fél, vagy egy teljes lépésnyit. Nem futsz el, utána lépsz, közvetlenül a legközelebbi lábára, teljes erőből. Nem számít, hogy olyan csizma van rajta, ami a taposásból felfog valamennyit. Gyorsabbnak kell lenned nála. Könyék, alkar vagy ököl, teljesen mindegy. Tiszta erőből ide ütsz, ha nincs rajta sisak, ami a nyakát is védené.
* Mutatja a nyakán azt a pontot, közvetlen az áll alatt, amit célszerű megütni. *
- Ha nagy közöttetek az ellentét és a támadó nagyobb, masszívabb, akkor benne szorul a levegő, megrándul egy izom és kis ideig kapkodva próbál levegőhöz jutni. Ekkor kardal, vagy bármivel, be lehet vinni a kegyelemdöfést.
* Könyörtelenül mutat, magyaráz, főleg saját magán mutatva meg a pontokat, valamint Nittán is, hogy érezze. Nem, nem üti meg. *
- Mutasd meg, mennyire figyeltél. Átvesszük párszor. Utána megmutatom azt, hogy mit kell tenned, ha páncélban van, ha sisak védi a fejét és a nyakát. Rosszul leszel tőle, mert rosszul leszel. De ez el fog múlni, ha életben akarsz maradni. Nem méricskélheted, hogy mekkorát ütsz, vágsz, hogy ölsz, hogy talán a másikat család várja haza. A saját életed a legfontosabb.
* Ha Nitta valóban olyan, mint amilyennek megismerte, egészséges, lelkületű, mind ama ellenére, ami történt vele, akkor rosszul lesz. Talán hányni is fog, mint ő legelőször. De majd még csak a következő leckék után. Most elgyakoroltatja vele jó párszor, hogy rögzüljön a helyes minta. *
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:43:04
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:43:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
*Lorsan alaposan megtáncoltatja, de ebben a helyzetben Nitta nem bánja, hiszen az egész arról szól, hogy gyakoroljon, és új dolgokat tanuljon.
Amit pedig most mutatott neki az elf, az elég új, talán majdnem félelmetesen új, mert rá kell jönnie, hogy vagy táncol vele, vagy elveszíti a fegyverét.
Ha más állna most vele szemközt, Nitta komolyan kezdene megrémülni.*
~De ő itt Lorsan. És megmondta, hogy sosem fog bántani.~
*Ebbe kapaszkodik, a férfi ígéretébe, amit még a nyári forgatagon tett neki.
Lorsan szavaira egy percre lemerevedik.
Mélyet sóhajt, kicsit elsápad. Sejti miről lehet szó, bár részleteket nem tud. Szinte görcsösen nyel egyet.*
– Bosszú.
~Nem mintha helyeselném, de meg tudom érteni, amíg azt éri el, akit illet. Bár sajnos ettől nem lesz jobb, vagy könnyebb. De… de… Nem mindig van mód, hogy mást tegyünk.~
*Nitta nem kérdez többet, nem vár el most magyarázatot.*
~Talán el sem bírnám. Most még talán nem. Majd. Később.~
*Végül persze Lorsan nyer ebben a kis párharcban. Ami nem csoda, hiszen férfi, magasabb, jó erőben van, gyorsabb, és képzettebb is. De Nitta észreveszi azért, hogy nem akarja őt se legázolni, se megalázni, és ez tetszik a lánynak.*
~A jobb ellen nem szégyen veszíteni.~
– Megígérem *mondja komolyan, a világoszöld szemekbe nézve.* Igyekszem mindent megjegyezni, amit tanítasz nekem.
*Komolyan nézi.*
– Tehát?
*Lorsan alaposan megtáncoltatja, de ebben a helyzetben Nitta nem bánja, hiszen az egész arról szól, hogy gyakoroljon, és új dolgokat tanuljon.
Amit pedig most mutatott neki az elf, az elég új, talán majdnem félelmetesen új, mert rá kell jönnie, hogy vagy táncol vele, vagy elveszíti a fegyverét.
Ha más állna most vele szemközt, Nitta komolyan kezdene megrémülni.*
~De ő itt Lorsan. És megmondta, hogy sosem fog bántani.~
*Ebbe kapaszkodik, a férfi ígéretébe, amit még a nyári forgatagon tett neki.
Lorsan szavaira egy percre lemerevedik.
Mélyet sóhajt, kicsit elsápad. Sejti miről lehet szó, bár részleteket nem tud. Szinte görcsösen nyel egyet.*
– Bosszú.
~Nem mintha helyeselném, de meg tudom érteni, amíg azt éri el, akit illet. Bár sajnos ettől nem lesz jobb, vagy könnyebb. De… de… Nem mindig van mód, hogy mást tegyünk.~
*Nitta nem kérdez többet, nem vár el most magyarázatot.*
~Talán el sem bírnám. Most még talán nem. Majd. Később.~
*Végül persze Lorsan nyer ebben a kis párharcban. Ami nem csoda, hiszen férfi, magasabb, jó erőben van, gyorsabb, és képzettebb is. De Nitta észreveszi azért, hogy nem akarja őt se legázolni, se megalázni, és ez tetszik a lánynak.*
~A jobb ellen nem szégyen veszíteni.~
– Megígérem *mondja komolyan, a világoszöld szemekbe nézve.* Igyekszem mindent megjegyezni, amit tanítasz nekem.
*Komolyan nézi.*
– Tehát?
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:39:43
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:39:43
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tyhrnitta//
* Ez a pirulás egyre inkább tetszik neki, habár eddig sem utálta. Azért aggódva néz egy ideig a lányra. Eszébe jut, hogy hátha beütötte az eséskor a fejét és ez annak a jele. Nem lehet tudni, ám ahogy haladnak, biztosabb abban, hogy nem esett komolyabb baja a lánynak. *
- Tudom, hogy tudod. De. Ez a történet sokban más. Nem arról van szó, hogy megvédtem valakit, vagy önmagamat. Sem arról, hogy megöltem egy, vagy két embert.
* Nem meri még elmesélni, vadállatnak, szörnyetegnek tarthatná miatta. Inkább viszonozza a támadást és kicsit "megtáncoltatja" a lányt a Barakkban. Végül leszereli őt. Bezsebeli a meglepettségét, majd komolyan tekint a rá szegeződő szempárba. *
- Azzal a feltétellel, ha megígéred, hogy amit tanulsz ma tőlem, nem feleded soha. És alkalmazni fogod, mikor szükséged lesz rá.
* Ez a pirulás egyre inkább tetszik neki, habár eddig sem utálta. Azért aggódva néz egy ideig a lányra. Eszébe jut, hogy hátha beütötte az eséskor a fejét és ez annak a jele. Nem lehet tudni, ám ahogy haladnak, biztosabb abban, hogy nem esett komolyabb baja a lánynak. *
- Tudom, hogy tudod. De. Ez a történet sokban más. Nem arról van szó, hogy megvédtem valakit, vagy önmagamat. Sem arról, hogy megöltem egy, vagy két embert.
* Nem meri még elmesélni, vadállatnak, szörnyetegnek tarthatná miatta. Inkább viszonozza a támadást és kicsit "megtáncoltatja" a lányt a Barakkban. Végül leszereli őt. Bezsebeli a meglepettségét, majd komolyan tekint a rá szegeződő szempárba. *
- Azzal a feltétellel, ha megígéred, hogy amit tanulsz ma tőlem, nem feleded soha. És alkalmazni fogod, mikor szükséged lesz rá.
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:39:08
Üzenet elküldve: 2015-07-02 20:39:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
* Eredarunk a földre kerül és csak lassan tápászkodik fel, így a másiknak bőven van ideje ahhoz, hogy kényelmesen elsétáljon néhány méterre, hogy onnan megdobja egy csatabárddal. Hiába a kis távolság, nem lesz olyan könnyű dolga, mivel még egy zsákot sem teljes bizonyossággal találna el egy koránt sem dobásra kialakított fegyverrel, de még egy - igaz nem túl sokat, de - mozgó ellenfélt eltalálni! Habár ereje már elhagyta, de életösztöne és felbőszített vadmacskához hasonló reflexei nem hagyják el most sem. A fegyver elől nem tud ugyan kitérni (sőt talán még magának is tett rosszat a belemozdulással), de nem domborulatai között landul a bárd, hanem "csak" vállát találja el, lehorzsolva némi bőrt, kicsergetve pár csepp vért és egy újabb lilás foltot hagyva ott, jelezve fajtársa által okozott sebzést. Elégedett mosolyra húzódik szája és hátradől a talajban.
~ Legalább az a másik cafka is megkapta a magáét. ~ Fut át agyán, s a mosoly csak nem fagy le arcáról, talán akkor, ha ellenfele bakancsával tiporja azt le onnan, vagy újabb zúzódásokat/sebeket akar okozni neki. Viszont ellenkezni már nincsen ereje, se kedve: ezúttal Leilith nyerte a párbajt, az rajta múlik, hogy ezután mit tesz legyőzöttjével.
Amennyiben nincs több támadó akció, úgy néhány percen belül feláll a földről és kissé sántítva, de elindul ki a barakkból, tőrét felvéve, a kettétört lándzsát pedig a földön hagyva a porban.
Viszont, ha ennyivel nem elégedett volna még meg társa, úgy nagy valószínűséggel órák hosszáig fekszik majd a földön, hacsak valaki el nem viszi onnan. *
* Eredarunk a földre kerül és csak lassan tápászkodik fel, így a másiknak bőven van ideje ahhoz, hogy kényelmesen elsétáljon néhány méterre, hogy onnan megdobja egy csatabárddal. Hiába a kis távolság, nem lesz olyan könnyű dolga, mivel még egy zsákot sem teljes bizonyossággal találna el egy koránt sem dobásra kialakított fegyverrel, de még egy - igaz nem túl sokat, de - mozgó ellenfélt eltalálni! Habár ereje már elhagyta, de életösztöne és felbőszített vadmacskához hasonló reflexei nem hagyják el most sem. A fegyver elől nem tud ugyan kitérni (sőt talán még magának is tett rosszat a belemozdulással), de nem domborulatai között landul a bárd, hanem "csak" vállát találja el, lehorzsolva némi bőrt, kicsergetve pár csepp vért és egy újabb lilás foltot hagyva ott, jelezve fajtársa által okozott sebzést. Elégedett mosolyra húzódik szája és hátradől a talajban.
~ Legalább az a másik cafka is megkapta a magáét. ~ Fut át agyán, s a mosoly csak nem fagy le arcáról, talán akkor, ha ellenfele bakancsával tiporja azt le onnan, vagy újabb zúzódásokat/sebeket akar okozni neki. Viszont ellenkezni már nincsen ereje, se kedve: ezúttal Leilith nyerte a párbajt, az rajta múlik, hogy ezután mit tesz legyőzöttjével.
Amennyiben nincs több támadó akció, úgy néhány percen belül feláll a földről és kissé sántítva, de elindul ki a barakkból, tőrét felvéve, a kettétört lándzsát pedig a földön hagyva a porban.
Viszont, ha ennyivel nem elégedett volna még meg társa, úgy nagy valószínűséggel órák hosszáig fekszik majd a földön, hacsak valaki el nem viszi onnan. *
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:39:20
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:39:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A csapások sikerültek, és újra kezd erőre kapni, ahogy a társa fájdalmai eljutnak emberfeletti lélekgyomrához, ahol eme érzéseket tárolja. A balta lapjával való csapást nem kell elvégeznie, Norgen nyüszítő kiskutyaként hőköl vissza, és mint előbb említve volt, széles mosollyal hátrébb húzódik, így a másik eredar csupán a levegőt tudja rugdosni vagy ütni, hisz legalább öt-hat méter távolság van köztük.
És itt számít arra Leilith, amiben igazán jó. A célzás, mert bár igaz, az legtöbb íjásznak hasonló célzási tehetsége van, de ilyen távolságból bárkit képes könnyedén eltalálni.*
- Ribanc.
*Énekli csengő-bongó hangján, majd teljes testsúlya beleadásával Norgen felé hajítja a csatabárdot, ami eszeveszett sebességgel pörög. Gyors, mi tagadás, és nem lehet kellemes, ha eltalálja társát. Leilith csak reménykedni tud, hogy amaz nem kapcsol időben, és telibe kapja a baltát, ami pont a két dombocska közé fog érkezni, már ha célt talál.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.02 20:56:56, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A csapások sikerültek, és újra kezd erőre kapni, ahogy a társa fájdalmai eljutnak emberfeletti lélekgyomrához, ahol eme érzéseket tárolja. A balta lapjával való csapást nem kell elvégeznie, Norgen nyüszítő kiskutyaként hőköl vissza, és mint előbb említve volt, széles mosollyal hátrébb húzódik, így a másik eredar csupán a levegőt tudja rugdosni vagy ütni, hisz legalább öt-hat méter távolság van köztük.
És itt számít arra Leilith, amiben igazán jó. A célzás, mert bár igaz, az legtöbb íjásznak hasonló célzási tehetsége van, de ilyen távolságból bárkit képes könnyedén eltalálni.*
- Ribanc.
*Énekli csengő-bongó hangján, majd teljes testsúlya beleadásával Norgen felé hajítja a csatabárdot, ami eszeveszett sebességgel pörög. Gyors, mi tagadás, és nem lehet kellemes, ha eltalálja társát. Leilith csak reménykedni tud, hogy amaz nem kapcsol időben, és telibe kapja a baltát, ami pont a két dombocska közé fog érkezni, már ha célt talál.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.02 20:56:56, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:17:49
Üzenet elküldve: 2015-07-02 18:17:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
* Ahogy a másik lány fájdalommal teli kiáltása eljut Norgenhez, úgy kezdi érezni a korábban is érzett ínycsiklandó bizsergést, majd ennek hatására mint az éhes cápa, mely megérzi a vér szagát megpróbál felállni, hogy ismét megrohamozza a másikat, de az időközben újra fellángol, s futva közelíti meg Norgent. Az első pár ütés elől kitér, de ereje egyre kevesebb marad, végül nem bír tovább hova fordulni, így egy-két szép nagy kék-zöld foltot tudhat magáénak: egyiket csípőjére, a másikat combjára sózza ellenfele, de úgy tűnik mégsem akarja halálra verni, vagy csak jobban tetszik neki az áldozat, ha amaz esélyt lát a menekülésre. És valóban így lehet, mert ugyan feltápászkodik egy idő után és egyből a menekülő utat keresi, de csak hatalmas szerencsével tud megszabadulni a másiktól. Így hát a két fadarabot lehullajtja a földre és puszta kezében bízik ezentúl csak, hátha pont elkapja majd a másik kezét, miközben lesújt rá, vagy egy szép rúgást intézhet a hasa felé. *
* Ahogy a másik lány fájdalommal teli kiáltása eljut Norgenhez, úgy kezdi érezni a korábban is érzett ínycsiklandó bizsergést, majd ennek hatására mint az éhes cápa, mely megérzi a vér szagát megpróbál felállni, hogy ismét megrohamozza a másikat, de az időközben újra fellángol, s futva közelíti meg Norgent. Az első pár ütés elől kitér, de ereje egyre kevesebb marad, végül nem bír tovább hova fordulni, így egy-két szép nagy kék-zöld foltot tudhat magáénak: egyiket csípőjére, a másikat combjára sózza ellenfele, de úgy tűnik mégsem akarja halálra verni, vagy csak jobban tetszik neki az áldozat, ha amaz esélyt lát a menekülésre. És valóban így lehet, mert ugyan feltápászkodik egy idő után és egyből a menekülő utat keresi, de csak hatalmas szerencsével tud megszabadulni a másiktól. Így hát a két fadarabot lehullajtja a földre és puszta kezében bízik ezentúl csak, hátha pont elkapja majd a másik kezét, miközben lesújt rá, vagy egy szép rúgást intézhet a hasa felé. *
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:55:27
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:55:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ő csapása sem talált be, azonban egy huncut mosollyal konstatálja, hogy ellenfele fegyvere ripityára tört, és ráadásul még ki is billen a balanszból, és most csak guggol a porban, mintha holmi liszteszsák lenne. Rámosolyog a másik eredarra, majd futva megteszi a köztük lévő távolságot, hogy egy vízszintes, erős lendítéssel egy lefejezéshez hasonlatos csapást mérjen Norgenre. Azonban az félrebucskázik a bárd pedig szalad tovább, és a borulás elkerülése érdekében Leilith is pörög a fegyverével egy pályán. Éppen hátat fordít társának, mikor éles fájdalom hasít a lábába, a másik fúria eltalálta lábát. Felkiáltva ugrik el, tőle úgy két méterre állhat, immáron vele szemben.*
- Te ribanc!
*Kiáltja, majd kicsit bicegve, kicsit dinamikusan megrohamozza ellenfelét, és a haragtól villámsebesen szórja a csapásokat rá, hol a dereka felé, hol a lábára, sőt, az arca felé is. Ha ezek közül a csapások közül, melyekből elég sok van, egy is talál, elégedett mosollyal húzódik vissza, ha viszont nem, akkor a balta lapjával próbálja arcon vágni amazt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.02 18:52:46, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az ő csapása sem talált be, azonban egy huncut mosollyal konstatálja, hogy ellenfele fegyvere ripityára tört, és ráadásul még ki is billen a balanszból, és most csak guggol a porban, mintha holmi liszteszsák lenne. Rámosolyog a másik eredarra, majd futva megteszi a köztük lévő távolságot, hogy egy vízszintes, erős lendítéssel egy lefejezéshez hasonlatos csapást mérjen Norgenre. Azonban az félrebucskázik a bárd pedig szalad tovább, és a borulás elkerülése érdekében Leilith is pörög a fegyverével egy pályán. Éppen hátat fordít társának, mikor éles fájdalom hasít a lábába, a másik fúria eltalálta lábát. Felkiáltva ugrik el, tőle úgy két méterre állhat, immáron vele szemben.*
- Te ribanc!
*Kiáltja, majd kicsit bicegve, kicsit dinamikusan megrohamozza ellenfelét, és a haragtól villámsebesen szórja a csapásokat rá, hol a dereka felé, hol a lábára, sőt, az arca felé is. Ha ezek közül a csapások közül, melyekből elég sok van, egy is talál, elégedett mosollyal húzódik vissza, ha viszont nem, akkor a balta lapjával próbálja arcon vágni amazt.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.02 18:52:46, a következő indokkal:
Korhatárjelzés pótlása.
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:38:20
Üzenet elküldve: 2015-07-02 17:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
* Minek cselezgetni, ha sokkal egyszerűbben és gyorsabban is meg lehet oldani a dolgokat? Ám ezúttal kissé elszámolta a dolgokat, így mikor a másik hátrébb lép, némileg elveszíti egyensúlyát, melynek hatására a gyorsan érkező ellentámadást csak lándzsája nyele bánja, melyet rögvest maga elé tesz, s nem csoda, ha el is törik az, de legalábbis megreped a csapás mentén. Norgen az ütéstől természetesen méginkább kibillen egyensúlyából, így a földön guggolva várja, hogy mit tesz a másik. Bizonyára ennyivel még nem éri be. Amennyiben újabb csapást próbál rámérni, úgy kihasználja az ehhez szükséges lendületet és megpróbál kibukfencezni előle, majd egyből támad is újra: a még kezében tartott lándzsa(darab) kevésbé éles végével minél erősebb ütést próbál bevinni Leilith sarka fölé, mely amennyiben valóban betalál fájdalmas érzést válthat ki, amennyiben nem, úgy csak ismét az előző helyzet alakul ki, melyben majd megpróbál ugyanígy cselekedni, mivel nincs túl sok ereje, se ideje gondolkodni más módszeren. *
* Minek cselezgetni, ha sokkal egyszerűbben és gyorsabban is meg lehet oldani a dolgokat? Ám ezúttal kissé elszámolta a dolgokat, így mikor a másik hátrébb lép, némileg elveszíti egyensúlyát, melynek hatására a gyorsan érkező ellentámadást csak lándzsája nyele bánja, melyet rögvest maga elé tesz, s nem csoda, ha el is törik az, de legalábbis megreped a csapás mentén. Norgen az ütéstől természetesen méginkább kibillen egyensúlyából, így a földön guggolva várja, hogy mit tesz a másik. Bizonyára ennyivel még nem éri be. Amennyiben újabb csapást próbál rámérni, úgy kihasználja az ehhez szükséges lendületet és megpróbál kibukfencezni előle, majd egyből támad is újra: a még kezében tartott lándzsa(darab) kevésbé éles végével minél erősebb ütést próbál bevinni Leilith sarka fölé, mely amennyiben valóban betalál fájdalmas érzést válthat ki, amennyiben nem, úgy csak ismét az előző helyzet alakul ki, melyben majd megpróbál ugyanígy cselekedni, mivel nincs túl sok ereje, se ideje gondolkodni más módszeren. *
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 16:10:25
Üzenet elküldve: 2015-07-02 16:10:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
*A harc csakhamar elkezdődik, melynek a világosabb hajú démoni teremtés örvend, meg hát azon is, hogy kérésére a társa kezdeményez. Gyanakvó szempárjai árgus szemmel figyelik ellenfele mozdulatait, először csak a közjátékot, amit szerencsétlen fegyverrel művel, majd a rohamot a szúrással. Hasba szúrás. Elég átlátszó mozdulat, semmi csel nincs benne, ami megakadályozná a helyes kitérést. Leilithnél ennél több kell. Amint látja, ahogy a lándzsahegy mely irányba is süvít, lép kettőt hátra, így a hegy tőle két apró lépésnyi távolságra téveszti el eredeti célját.
Abban reménykedik, hogy Norgen az erős szúrás lendülete miatt továbbszalad, és ha ez így lesz, amint a csatabárd sugarában lesz, a tarkójára pórbál mérni egy irdatlan csapást. Ez sem valami cseles mozdulat, szó mi szó, viszont itt már kihasználja az áldozat tehetetlenségét, így a találat esélye is megnövekedik. Persze ez elől sem lehetetlen kitérni.*
*A harc csakhamar elkezdődik, melynek a világosabb hajú démoni teremtés örvend, meg hát azon is, hogy kérésére a társa kezdeményez. Gyanakvó szempárjai árgus szemmel figyelik ellenfele mozdulatait, először csak a közjátékot, amit szerencsétlen fegyverrel művel, majd a rohamot a szúrással. Hasba szúrás. Elég átlátszó mozdulat, semmi csel nincs benne, ami megakadályozná a helyes kitérést. Leilithnél ennél több kell. Amint látja, ahogy a lándzsahegy mely irányba is süvít, lép kettőt hátra, így a hegy tőle két apró lépésnyi távolságra téveszti el eredeti célját.
Abban reménykedik, hogy Norgen az erős szúrás lendülete miatt továbbszalad, és ha ez így lesz, amint a csatabárd sugarában lesz, a tarkójára pórbál mérni egy irdatlan csapást. Ez sem valami cseles mozdulat, szó mi szó, viszont itt már kihasználja az áldozat tehetetlenségét, így a találat esélye is megnövekedik. Persze ez elől sem lehetetlen kitérni.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:53:02
Üzenet elküldve: 2015-07-02 15:53:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Eredarok randevúja//
* A szegénynegyed bűzös utcáit lassan hátrahagyják, majd Norgen újdonsült barátnője mellett lépked. Egészen a barakkig nincs megállás, ahol ugyan kell adományozni némi pénzt, de viszonylag olcsón megússzák, majd ledobva a földre tőrét áll meg a téren és figyeli az őt fürkésző szemeket.
~ Mennyi tapló. ~ Fut át agyán, s belegondol, hogy milyen jó érzés lenne egyesével kivájni a szemüket, hogy ne nézelődjenek annyit, de nincs mit tenni: ennyi emberrel még ő sem tudna elbánni, így marad az elé vetett lándzsa és a másiknál a bárd. Nem gondolkodik sokat, felveszi a fegyvert, de nem rendeltetésszerűen fogja meg: csak felvesz, mint egy botot és két kézzel megpörgeti, de mivel rá kell, hogy jöjjön a fegyver e célú használatának hátrányaira - a lassúságára -, így inkább "normálisan" markolja meg, bök vele egyet-kettőt a levegőbe, majd "élesebbik" végét Leilith felé irányítja, majd mikor az a hulláján való táncolást említi, megindul felé, majd a lándzsa nyújtotta plusz hosszúsággal a másik felé bök, s megpróbálja eltalálni a hasát. Ha sikerül, ha nem egyből hátrébb lép és várja a támadást, lábait kisebb terpeszbe rakva, erősen fogva a lándzsa nyelét és próbál védekezni, remélve, hogy egy-két sebet tud a másiknak ejteni, amennyiben elindul felé bárdjával, nem pedig hozzávágja mondjuk. *
* A szegénynegyed bűzös utcáit lassan hátrahagyják, majd Norgen újdonsült barátnője mellett lépked. Egészen a barakkig nincs megállás, ahol ugyan kell adományozni némi pénzt, de viszonylag olcsón megússzák, majd ledobva a földre tőrét áll meg a téren és figyeli az őt fürkésző szemeket.
~ Mennyi tapló. ~ Fut át agyán, s belegondol, hogy milyen jó érzés lenne egyesével kivájni a szemüket, hogy ne nézelődjenek annyit, de nincs mit tenni: ennyi emberrel még ő sem tudna elbánni, így marad az elé vetett lándzsa és a másiknál a bárd. Nem gondolkodik sokat, felveszi a fegyvert, de nem rendeltetésszerűen fogja meg: csak felvesz, mint egy botot és két kézzel megpörgeti, de mivel rá kell, hogy jöjjön a fegyver e célú használatának hátrányaira - a lassúságára -, így inkább "normálisan" markolja meg, bök vele egyet-kettőt a levegőbe, majd "élesebbik" végét Leilith felé irányítja, majd mikor az a hulláján való táncolást említi, megindul felé, majd a lándzsa nyújtotta plusz hosszúsággal a másik felé bök, s megpróbálja eltalálni a hasát. Ha sikerül, ha nem egyből hátrébb lép és várja a támadást, lábait kisebb terpeszbe rakva, erősen fogva a lándzsa nyelét és próbál védekezni, remélve, hogy egy-két sebet tud a másiknak ejteni, amennyiben elindul felé bárdjával, nem pedig hozzávágja mondjuk. *
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:59:26
Üzenet elküldve: 2015-07-02 14:59:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Reyf//
*Anhrie sosem szorult segítségre, el sem tudja képzelni, milyen lenne, ha már odáig jutna, hogy kérnie kéne. Egyszerűen lehetetlen, akkor már inkább meghal, vagy megoldja egyedül. Egy-két végtag még nem a világ vége, csak ne a büszkesége szenvedjen csorbát. Végül is csak magára kell vigyáznia... nem maradt senki sem, akinek az életéért esetleg a kisujját megmozdítaná. Hirtelen fel sem fogja, miről beszél Reyf, amíg fogait kezébe nem mélyeszti. A lány felszisszen, és megpróbálja elrántani a karját, de ha ez nem sikerül, halkan sóhajtva várja meg, míg a fiú végre végez a dolgával, aztán ahogy felnéz, egy jól irányzott rúgással illeti meg a lába közt, az már lényegtelen, hogy el is találja-e.*
- Ebben egyetértünk... szóval ne akarj feldühíteni. Nem holmi felszíni szuka vagyok, akivel elszórakozhatsz, ha kedved tartja.
*Köp egyet a padlóra, és megmasszírozza kissé csuklóját, összehúzott tekintettel szekírozza a sebet. Remek. Az hiányzott még, hogy valami ostoba mélységi nyomát viselje.*
- Mondd csak... nem tudod véletlen, merrefelé találok még mélységieket? Volna még pár rendezetlen ügyem.
*Vonja meg a vállát. Utolsó barátjának gyilkosai még a környéken lehetnek, akkor pedig éppen itt az ideje egy kis vérontásnak.*
*Anhrie sosem szorult segítségre, el sem tudja képzelni, milyen lenne, ha már odáig jutna, hogy kérnie kéne. Egyszerűen lehetetlen, akkor már inkább meghal, vagy megoldja egyedül. Egy-két végtag még nem a világ vége, csak ne a büszkesége szenvedjen csorbát. Végül is csak magára kell vigyáznia... nem maradt senki sem, akinek az életéért esetleg a kisujját megmozdítaná. Hirtelen fel sem fogja, miről beszél Reyf, amíg fogait kezébe nem mélyeszti. A lány felszisszen, és megpróbálja elrántani a karját, de ha ez nem sikerül, halkan sóhajtva várja meg, míg a fiú végre végez a dolgával, aztán ahogy felnéz, egy jól irányzott rúgással illeti meg a lába közt, az már lényegtelen, hogy el is találja-e.*
- Ebben egyetértünk... szóval ne akarj feldühíteni. Nem holmi felszíni szuka vagyok, akivel elszórakozhatsz, ha kedved tartja.
*Köp egyet a padlóra, és megmasszírozza kissé csuklóját, összehúzott tekintettel szekírozza a sebet. Remek. Az hiányzott még, hogy valami ostoba mélységi nyomát viselje.*
- Mondd csak... nem tudod véletlen, merrefelé találok még mélységieket? Volna még pár rendezetlen ügyem.
*Vonja meg a vállát. Utolsó barátjának gyilkosai még a környéken lehetnek, akkor pedig éppen itt az ideje egy kis vérontásnak.*
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 06:03:47
Üzenet elküldve: 2015-07-02 06:03:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*Hemitar a bemutatkozás illetve a másik nő hangja hallatán felemeli tekintetét. Tudja, hogy szemtelenség nem a nemesre figyelni mikor az hozzá beszél de zavarában inkább egy hordóba bújna. Az új társaságuk szép sőt lehetne mondani annál is jobb és az ifjú papnövendék hosszú percekig őt bámulta. Igaz a szándék más volt, de akkor is úgy érzi mintha bűnt követett volna el. Majd észre se veszi magát Hemitar a bemutatkozás végén jobbját nyújtja a nő felé és közben megszólal.*
- Örvendek gondolom ha már régi ismerősök akkor ön is velünk tart. Nagyon is jól fog jönni még egy kardforgató *Ennél a pontnál új szerzeményére teszi akaratlanul is a kezét.* mert hát Argus mestert nem féltem de a másik kettővel még gond lehet. Azaz mármint nem biztos, hogy meg tudják védeni majd magukat azzal a bestiával szemben. Viszont így ha bajba kerülnének nyugodtabb szívvel megyek segíteni, hogy Dayria jó kezekben lesz és vigyáz rá majd valaki.
*Majd ha eddig nem fogták meg jobbját elrakja gyorsan azt felfogva mit is tett, viszont ha elfogadják akkor egyből észreveszi amire megrezzen egy kicsit mint egy rémült őz. A kézfogása nem túl határozott de keze érintése kedvességgel teli és elhúzni csak akkor húzza el kezét mikor a másik elengedi azt. Eközben a papnövendék már megint előre gondolkodik az eseményeken és valamiért lehet a rossz érzés hatalomba kerítése miatt csak a legrosszabbra tud gondolni.*
~Mindenre fel kell készülni, de szerencsére majd ott lesz Argus és összefogja a kis csapatot, hogy ne tévedjünk el. Habár akkor is valahogy nem érzi megnyugtatónak ezt az utazást.~
*Majd felnéz az égre Hemitar és rájön kicsivel többet időztek mint kelet volna. Így először a két lányra majd Argusra néz.*
- Argus mester sajnálom, hogy megzavarom ezt a kellemes ismerkedést de indulnunk kéne a kelleténél is többet időztünk. A másik két mágus már biztosan vár ránk.
*Majd hirtelen mintha figyelmeztető szavaival idézte volna meg Hemitar már meg is jelenik az egyik. Az ifjú papnövendék nem kezd szabadkozni nem az ő dolga és az új tag bemutatása sem az. Viszont a férfi szavában és testtartásában egyből észreveszi a türelmetlenséget és megbántást. Hemitar csak reméli Argussal nem kezdenek bele megint egy hosszas csevegésbe és hatalom párharcba. Mert arra nem lenne idő és esküszik akár mennyire gyerekes sípcsonton rúgja mindkettőt ha elölről kezdik.*
*Hemitar a bemutatkozás illetve a másik nő hangja hallatán felemeli tekintetét. Tudja, hogy szemtelenség nem a nemesre figyelni mikor az hozzá beszél de zavarában inkább egy hordóba bújna. Az új társaságuk szép sőt lehetne mondani annál is jobb és az ifjú papnövendék hosszú percekig őt bámulta. Igaz a szándék más volt, de akkor is úgy érzi mintha bűnt követett volna el. Majd észre se veszi magát Hemitar a bemutatkozás végén jobbját nyújtja a nő felé és közben megszólal.*
- Örvendek gondolom ha már régi ismerősök akkor ön is velünk tart. Nagyon is jól fog jönni még egy kardforgató *Ennél a pontnál új szerzeményére teszi akaratlanul is a kezét.* mert hát Argus mestert nem féltem de a másik kettővel még gond lehet. Azaz mármint nem biztos, hogy meg tudják védeni majd magukat azzal a bestiával szemben. Viszont így ha bajba kerülnének nyugodtabb szívvel megyek segíteni, hogy Dayria jó kezekben lesz és vigyáz rá majd valaki.
*Majd ha eddig nem fogták meg jobbját elrakja gyorsan azt felfogva mit is tett, viszont ha elfogadják akkor egyből észreveszi amire megrezzen egy kicsit mint egy rémült őz. A kézfogása nem túl határozott de keze érintése kedvességgel teli és elhúzni csak akkor húzza el kezét mikor a másik elengedi azt. Eközben a papnövendék már megint előre gondolkodik az eseményeken és valamiért lehet a rossz érzés hatalomba kerítése miatt csak a legrosszabbra tud gondolni.*
~Mindenre fel kell készülni, de szerencsére majd ott lesz Argus és összefogja a kis csapatot, hogy ne tévedjünk el. Habár akkor is valahogy nem érzi megnyugtatónak ezt az utazást.~
*Majd felnéz az égre Hemitar és rájön kicsivel többet időztek mint kelet volna. Így először a két lányra majd Argusra néz.*
- Argus mester sajnálom, hogy megzavarom ezt a kellemes ismerkedést de indulnunk kéne a kelleténél is többet időztünk. A másik két mágus már biztosan vár ránk.
*Majd hirtelen mintha figyelmeztető szavaival idézte volna meg Hemitar már meg is jelenik az egyik. Az ifjú papnövendék nem kezd szabadkozni nem az ő dolga és az új tag bemutatása sem az. Viszont a férfi szavában és testtartásában egyből észreveszi a türelmetlenséget és megbántást. Hemitar csak reméli Argussal nem kezdenek bele megint egy hosszas csevegésbe és hatalom párharcba. Mert arra nem lenne idő és esküszik akár mennyire gyerekes sípcsonton rúgja mindkettőt ha elölről kezdik.*
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 02:08:51
Üzenet elküldve: 2015-07-02 02:08:51
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*Nos igen, Lorew sosem állt türelmes egyén hírében. Amúgy is, a gnóm mellett, vagy annak közelében maradni, hát... az még csak hagyján, hogy életveszélyes, mert az egész kaland az lesz, de az a fura öreg nem csak a környezetére, de saját magára is veszélyt jelent. Egyszerűen... nem, nem talál rá szavakat. Nem normális, őrült (a rossz értelemben), bolond, de nem az a legnagyobb gond, hogy saját magára veszélyes, mert érte nem kár. na de aki Lorewet veszélyezteti, az az entitással húz ujjat, aki az ő életét irányítja. De ha már a halandók szintjén marad, hogyan mászkálhat egy ilyen szabadlábon? Most már nem kérdés, elhiszi-e a mesét arról, hogy milyen hatalmas mágus volt régebben, meg ilyenek, csak mostanra legyengült. Azt elhiszi, hogy elvesztette a fiát, és nem is lehet haragudni rá, ha emiatt becsavarodott, akkor viszont kérhetné egyszerűen a mágus segítségét. Már rosszabb esetekkel is volt dolga, ezzel is elbírna. De nem, ehelyett inkább a tisztás közepén áll neki idézést kezdeni az idéző kör nélkül. Egy ilyennek már régen egy cellában kéne ülni, ahol legfeljebb magában tehet kárt. Nincs az az ég, hogy Lorew ezzel a fickóval, vagy egyáltalán a közelében még időt töltsön el, nem. Főleg miután már bizonyosan lejárt a fertályóra. Merre lehet Vasülep? Fertályóra? Talán ha a templomból egyenesen a főtérre mennek, az egy fertályóra, ha sietnek, kicsit kevesebb. De ha még bemennek teázni valahova, meg ilyenek, hát ebben az életben nem érnek ide. Na de mondjuk... Persze, nyilván több volt az is, amíg ők ideértek Achraddal, pedig ők is csak alig öt percet töltöttek a tisztáson, ha az elejét nem számítjuk, mikor Lorew meditált, meg a sétát, meg... Bizonyára sokat késtek. Ellenben a csapat másik fele nincs sehol, így egyszerűen úgy dönt, hogy elmegy, és megkeresi őket.
Igen, a hatalmas Arthenior városában, elvégre ő az áldozat, nélküle nem mehetnek sehová. Őt akarják majd feláldozni az őrült gnóm istenének, hátha visszakapja a fiát, vagy valami ilyen szintű őrültségről lehet szó. Óvatosan tűnt el a főtérről, és figyelt, ezúttal sokkal jobban, az öreg nem követte. Talán már meggyőződött róla, hogy nem megy sehová? Vagy csak tényleg nem figyelt? Mindenesetre a gazdagnegyedet célozza, mivel abból indul ki, hogy oda mehettek teázni, vagy mit csinálnak az ilyen ráérős gazdagok. Szerencsére teljes tudatlanságának a város utcáit illetően köszönheti, hogy egyszerűen átvág a negyeden, és a következő pillanatban már a barakkal találja szembe magát. A fene enné meg, hogy ilyen egyenesre építik azokat az utakat! Lehetne benne több kanyar, meg elágazás, legalább eltévedni legyen már esélye a kisembernek... Viszont a barakknál mintha ismerős jelenséget pillantana meg. Persze egy a millióhoz, hogy tényleg Vasülepet látta, no meg Elenithet, de... végtére is ráér, miért ne menne beljebb. A fegyvertáras fiúnak meg sem próbálja elmagyarázni, hogy ő egy szerzetes a templomból, azért viheti be a fegyvereit. Ezúttal aláveti magát a szabályoknak, viszont kedvesen (magához képest kedvesen) elutasítja a fafegyvereket.*
- Ha fát akarok, ott az erdő *jegyzi meg, és besétál. Hát nem tréfált a sors, valóban itt töltik az időt... Még viccesebb, mintha teáznának, talán csak nem Lorew az egyetlen, aki nem nevet? Legalább olyan váratlanul lép oda a társasághoz, mint első ízben (így legalább megismerik, ha a nagy játékban már elfelejtették).*
- Elnézést ha megzavarok valamit *bár a hangjából érződik, hogy nagyon boldog, ha megzavart valamit. A sétapálcáját nála hagyták, így minden esély megvan a tömegverekedés kirobbanására, de türtőzteti magát, mivel hát... ő egy szerzetes a templomból.*
- Talán tájékoztatnak, mi mindenről maradtam le *majd az újabb hölgyvendégre pillant, aki már szerves része ennek az egésznek, a kérdés: barát, avagy ellenség* A hölgyet még nem is ismerem.
*A legnagyobb igyekezet ellenére is kiérződne hangjából, hogy ebben az életében nem is kívánta megismerni, így lemond az igyekezetről magáról is. Nem szeretne ő senkit becsapni, vagy álltatni...*
*Nos igen, Lorew sosem állt türelmes egyén hírében. Amúgy is, a gnóm mellett, vagy annak közelében maradni, hát... az még csak hagyján, hogy életveszélyes, mert az egész kaland az lesz, de az a fura öreg nem csak a környezetére, de saját magára is veszélyt jelent. Egyszerűen... nem, nem talál rá szavakat. Nem normális, őrült (a rossz értelemben), bolond, de nem az a legnagyobb gond, hogy saját magára veszélyes, mert érte nem kár. na de aki Lorewet veszélyezteti, az az entitással húz ujjat, aki az ő életét irányítja. De ha már a halandók szintjén marad, hogyan mászkálhat egy ilyen szabadlábon? Most már nem kérdés, elhiszi-e a mesét arról, hogy milyen hatalmas mágus volt régebben, meg ilyenek, csak mostanra legyengült. Azt elhiszi, hogy elvesztette a fiát, és nem is lehet haragudni rá, ha emiatt becsavarodott, akkor viszont kérhetné egyszerűen a mágus segítségét. Már rosszabb esetekkel is volt dolga, ezzel is elbírna. De nem, ehelyett inkább a tisztás közepén áll neki idézést kezdeni az idéző kör nélkül. Egy ilyennek már régen egy cellában kéne ülni, ahol legfeljebb magában tehet kárt. Nincs az az ég, hogy Lorew ezzel a fickóval, vagy egyáltalán a közelében még időt töltsön el, nem. Főleg miután már bizonyosan lejárt a fertályóra. Merre lehet Vasülep? Fertályóra? Talán ha a templomból egyenesen a főtérre mennek, az egy fertályóra, ha sietnek, kicsit kevesebb. De ha még bemennek teázni valahova, meg ilyenek, hát ebben az életben nem érnek ide. Na de mondjuk... Persze, nyilván több volt az is, amíg ők ideértek Achraddal, pedig ők is csak alig öt percet töltöttek a tisztáson, ha az elejét nem számítjuk, mikor Lorew meditált, meg a sétát, meg... Bizonyára sokat késtek. Ellenben a csapat másik fele nincs sehol, így egyszerűen úgy dönt, hogy elmegy, és megkeresi őket.
Igen, a hatalmas Arthenior városában, elvégre ő az áldozat, nélküle nem mehetnek sehová. Őt akarják majd feláldozni az őrült gnóm istenének, hátha visszakapja a fiát, vagy valami ilyen szintű őrültségről lehet szó. Óvatosan tűnt el a főtérről, és figyelt, ezúttal sokkal jobban, az öreg nem követte. Talán már meggyőződött róla, hogy nem megy sehová? Vagy csak tényleg nem figyelt? Mindenesetre a gazdagnegyedet célozza, mivel abból indul ki, hogy oda mehettek teázni, vagy mit csinálnak az ilyen ráérős gazdagok. Szerencsére teljes tudatlanságának a város utcáit illetően köszönheti, hogy egyszerűen átvág a negyeden, és a következő pillanatban már a barakkal találja szembe magát. A fene enné meg, hogy ilyen egyenesre építik azokat az utakat! Lehetne benne több kanyar, meg elágazás, legalább eltévedni legyen már esélye a kisembernek... Viszont a barakknál mintha ismerős jelenséget pillantana meg. Persze egy a millióhoz, hogy tényleg Vasülepet látta, no meg Elenithet, de... végtére is ráér, miért ne menne beljebb. A fegyvertáras fiúnak meg sem próbálja elmagyarázni, hogy ő egy szerzetes a templomból, azért viheti be a fegyvereit. Ezúttal aláveti magát a szabályoknak, viszont kedvesen (magához képest kedvesen) elutasítja a fafegyvereket.*
- Ha fát akarok, ott az erdő *jegyzi meg, és besétál. Hát nem tréfált a sors, valóban itt töltik az időt... Még viccesebb, mintha teáznának, talán csak nem Lorew az egyetlen, aki nem nevet? Legalább olyan váratlanul lép oda a társasághoz, mint első ízben (így legalább megismerik, ha a nagy játékban már elfelejtették).*
- Elnézést ha megzavarok valamit *bár a hangjából érződik, hogy nagyon boldog, ha megzavart valamit. A sétapálcáját nála hagyták, így minden esély megvan a tömegverekedés kirobbanására, de türtőzteti magát, mivel hát... ő egy szerzetes a templomból.*
- Talán tájékoztatnak, mi mindenről maradtam le *majd az újabb hölgyvendégre pillant, aki már szerves része ennek az egésznek, a kérdés: barát, avagy ellenség* A hölgyet még nem is ismerem.
*A legnagyobb igyekezet ellenére is kiérződne hangjából, hogy ebben az életében nem is kívánta megismerni, így lemond az igyekezetről magáról is. Nem szeretne ő senkit becsapni, vagy álltatni...*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:23:20
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan//
– Igazad van, valóban *feleli és halványan elpirul.*
~Milyen buta is vagyok, hogy még magam is összekeveredem, mit mondtam neki. De össze kell szednem magam. Mert a végén vagy kelekótyának gondol, vagy ki tudja minek. Ha már meg tudom állni valahogy, hogy ne bámuljak állandóan egy halványzöld szempárt, akkor illene nem tönkretenni a kedvező összhatást azzal, hogy összevissza locsogok.~
– Van, mikor nem tehet más egy férfi *válaszol halkan.* Tudom, hogy történhetnek olyan dolgok. Nem valami világtól elzárt toronyban élek én sem, Lorsan.
~Ha akkor ott lett volna valaki, aki megszabadít attól a kettőtől, talán még a véres kezét is megcsókoltam volna.~
*Nitta egy percre lehajtja a fejét, ahogy a múltja megkísérti. De aztán összeszedi magát, és elfogadja az elf kihívását, támad.
Ámde nem örülhet hosszan.*
~Kétkezes, és gyors is. Még, hogy berozsdásodott!~
*Mivel a kardját nem ereszti, így hát lépked, pici apró lépéseket tesz, de mégis csak mozdul Lorsan fele, míg közvetlen ott nem áll előtte.
Mélyet sóhajt, és fejét kissé hátraszegve néz fel a férfira.*
– Táncoljunk!
*Nem fog meghátrálni, ő nem az a fajta. A vigyorra egy kis fél mosollyal felel.*
– Úha.
*Hiába próbálgatja, a két fegyverrel Lorsan lefogja a kardját, így sokat nem tehet, a fegyverét nem akarja veszni hagyni, így lépeget, ahogy a férfi forgatja.
Felmerül benne a lehetőség, hogy esetleg akár meg is rúghatná az elfet, ott, ahol az minden férfinak a legjobban fáj, de aztán elveti az ötletet.*
~ha nem Lorsan lenne, lehet, hogy megtenném. Vagy ki tudja. Tyrant sem akartam volna így bántani, de Lorsant még annyira sem. Nem bocsátaná meg.~
*Tehetetlenül hagyja, vagy inkább csak kénytelen hagyni, hogy Lorsan a pengét eltolja magától, de ő nem lép hátrébb, akkor sem mikor a férfi ujjai a jobb csuklója köré fonódnak.
Egy kis nyomás, és Nitta azon veszi észre magát, hogy az ujjai szétnyílnak, és a fakard a földre esik.*
– Ezt meg? Ezt hogy? *kérdi döbbenten.
De a választ hallva máris bólint, majd kicsit közelebb lép az immár lovagiasan meghajló férfihoz.*
Megmutatod nekem? Hogy hol van, és hogyan kell megnyomni?
*Felnéz a halványzöld szemekbe, a tekintete reménykedő.*
– Igazad van, valóban *feleli és halványan elpirul.*
~Milyen buta is vagyok, hogy még magam is összekeveredem, mit mondtam neki. De össze kell szednem magam. Mert a végén vagy kelekótyának gondol, vagy ki tudja minek. Ha már meg tudom állni valahogy, hogy ne bámuljak állandóan egy halványzöld szempárt, akkor illene nem tönkretenni a kedvező összhatást azzal, hogy összevissza locsogok.~
– Van, mikor nem tehet más egy férfi *válaszol halkan.* Tudom, hogy történhetnek olyan dolgok. Nem valami világtól elzárt toronyban élek én sem, Lorsan.
~Ha akkor ott lett volna valaki, aki megszabadít attól a kettőtől, talán még a véres kezét is megcsókoltam volna.~
*Nitta egy percre lehajtja a fejét, ahogy a múltja megkísérti. De aztán összeszedi magát, és elfogadja az elf kihívását, támad.
Ámde nem örülhet hosszan.*
~Kétkezes, és gyors is. Még, hogy berozsdásodott!~
*Mivel a kardját nem ereszti, így hát lépked, pici apró lépéseket tesz, de mégis csak mozdul Lorsan fele, míg közvetlen ott nem áll előtte.
Mélyet sóhajt, és fejét kissé hátraszegve néz fel a férfira.*
– Táncoljunk!
*Nem fog meghátrálni, ő nem az a fajta. A vigyorra egy kis fél mosollyal felel.*
– Úha.
*Hiába próbálgatja, a két fegyverrel Lorsan lefogja a kardját, így sokat nem tehet, a fegyverét nem akarja veszni hagyni, így lépeget, ahogy a férfi forgatja.
Felmerül benne a lehetőség, hogy esetleg akár meg is rúghatná az elfet, ott, ahol az minden férfinak a legjobban fáj, de aztán elveti az ötletet.*
~ha nem Lorsan lenne, lehet, hogy megtenném. Vagy ki tudja. Tyrant sem akartam volna így bántani, de Lorsant még annyira sem. Nem bocsátaná meg.~
*Tehetetlenül hagyja, vagy inkább csak kénytelen hagyni, hogy Lorsan a pengét eltolja magától, de ő nem lép hátrébb, akkor sem mikor a férfi ujjai a jobb csuklója köré fonódnak.
Egy kis nyomás, és Nitta azon veszi észre magát, hogy az ujjai szétnyílnak, és a fakard a földre esik.*
– Ezt meg? Ezt hogy? *kérdi döbbenten.
De a választ hallva máris bólint, majd kicsit közelebb lép az immár lovagiasan meghajló férfihoz.*
Megmutatod nekem? Hogy hol van, és hogyan kell megnyomni?
*Felnéz a halványzöld szemekbe, a tekintete reménykedő.*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:14:44
Üzenet elküldve: 2015-07-02 01:14:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok Ura//
*A felé irányuló szemforgatásra, egy kissé bosszús grimasszal felel. Nagyjából sejti, hogy mi járhat a szöszi fejében, de hát egy ilyen név hallata után bárki más is összezavarodott volna. Csak kíváncsi volt, hogy a szőkeségnek kreativitása nincs, vagy jó memóriája a neveket illetően, és ezek szerint inkább az előbbi játszik itt most. Járhatott volna rosszabbul is, így nem fog panaszkodni, de ennél még egy kölyök is több képzelőerővel rendelkezik.
Szándékosan kezdett el hangosan beszélni, megemlítve az utolsó szóváltásuk, de csak egy maximum kettő vagy három szavas válaszra számított, ehelyett drága testvérkéje belekezd az előadásába.
Mintha mézzel kenték volna, úgy ontja magából a mézes-mázos hülyeségeket.*
~Akkor nagyon tudlak sajnálni!~ *Tisztában van vele, hogy csak előadás, hisz melyikük lenne akkora idióta, hogy csak egy pillanatra is megbízzon egy fajtájabeliben, ettől függetlenül muszáj valamivel lefoglalnia a gondolatait, mielőtt az egyértelmű grimasz kiülne az arcára, ami már a külső szemlélődőknek is egyértelművé tennék a dolgokat. Így csak megmarad az az értetlen, érdeklődő arckifejezés, ahogy kíváncsian figyeli a lányt.
Közben a halkabban folytatott finálénál, neki a szó szerint felkavarodik a gyomra. Ha eddig éhes is volt, most aztán minden motivációja oda, annak meg csak kifejezetten hálás, hogy valódi táplálékot az elmúlt órákban nem vett magához, különben lehet, hogy most ő is bemutatna egy saját kis magánszámot. Ennél a nyálas borzalomnál még az is szebb élmény lenne.*
~Jól van, csak fogd már be! Túljátszanod sem kell magad!~ *Nagyon reméli, hogy gondolatai tisztán elérnek a lányhoz, mert már nem sokáig bírná ezt a felvett érdeklődő arckifejezést megtartani.
Közben rászorít a kezében szorongatott botra, és elkezdi szórakozottan csuklóból pörgetni, amíg lopva el elpillant, hogy kik várakozhatnak rájuk. Biztos benne, hogy Dayria feleslegesen nem produkálná magát egy ilyen bemutatóval. Nem is kell sok, mire észrevesz két alakot, akik kicsit sem feltűnően topognak, és várakoznak egy helyben. A fiatalabb kis kölyök még csak el sem próbálja titkolni az érdeklődését.*
~Úrnő mi?!~ *Grimaszol a hallottakon, inkább csak magában morogva. Ettől még a hideg is kirázza, de az előbb hallottaknál nem tudja jobban kiverni nála a biztosítékot.
Mikor észreveszi, hogy végre tényleg elhallgatott, visszakapja a tekintetét Dayriára, de az már ragadja is meg, és húzza is magával.
Amíg a bemutatás zajlik, ő csak meglepetten pislog gyorsan végigmérve mindkét embert.*
- Oh, nem, azt inkább nekem kellene kérnem! *Számára egyértelmű, hogy a kölyök őt bámulta, ami miatt most szabadkozik, csak a pontos okára még nem sikerült rájönnie. A bocsánatkérésre viszont rögtön reagál.* Még nem igazán tudom, hogy miről is van szó, de ha az Úrnő rángatta bele magukat, akkor a nevében is elnézést kérek! *Tisztelettudóan enyhén meghajol a bocsánatkérés erejéig, nagyon halványan megnyomva az úrnő szót, de csak annyira, hogy Dayriának feltűnhessen.* Igazság szerint túlbecsül engem. Nem is én voltam a testőr, hanem a nagybátyám, aki a családnál szolgált, de ő mindig rángatott magával. De valójában még csapnivaló vagyok. *Kicsit zavartan a tarkójára teszi a kezét. Most a tisztelettudó, szerényebb, picit visszahúzódó harcos/testőrtanonc képét mutatja, de nincs más választása. Még jó, hogy testőrnek, és nem mágusnak állította be, mert ahhoz, hogy fegyvert vegyen a kezébe, nem kell különösebb tehetség. A mágiához viszont kell előzetes tudás és gyakorlat, amije viszont Még nincs. Azt viszont jobb, ha már most az elején tisztázza, hogy valóban borzalmas még a fegyverforgatásban.*
- Sonetha Dryns vagyok. Örvendek! *Biccent feléjük egy halvány mosoly kíséretében. A figyelmét közben az sem kerüli el, hogy nővérkéje mit is mondott a társaságról.*
~Definiáld a népest!~ *Fordul közben a gondolataiban Dayria felé. Nagyon szeretné tudni, hogy mennyi mágust is értett népes alatt. Csak egy szám kell neki, úgyhogy nagyon reméli, hogy kap erre választ, ha már nem volt képes néhány mondatban legalább addig, amíg magával rángatta, elhadarni, hogy mi is folyik itt. Ezért legszívesebben most megfojtaná, de arra ráér még később is.*
*A felé irányuló szemforgatásra, egy kissé bosszús grimasszal felel. Nagyjából sejti, hogy mi járhat a szöszi fejében, de hát egy ilyen név hallata után bárki más is összezavarodott volna. Csak kíváncsi volt, hogy a szőkeségnek kreativitása nincs, vagy jó memóriája a neveket illetően, és ezek szerint inkább az előbbi játszik itt most. Járhatott volna rosszabbul is, így nem fog panaszkodni, de ennél még egy kölyök is több képzelőerővel rendelkezik.
Szándékosan kezdett el hangosan beszélni, megemlítve az utolsó szóváltásuk, de csak egy maximum kettő vagy három szavas válaszra számított, ehelyett drága testvérkéje belekezd az előadásába.
Mintha mézzel kenték volna, úgy ontja magából a mézes-mázos hülyeségeket.*
~Akkor nagyon tudlak sajnálni!~ *Tisztában van vele, hogy csak előadás, hisz melyikük lenne akkora idióta, hogy csak egy pillanatra is megbízzon egy fajtájabeliben, ettől függetlenül muszáj valamivel lefoglalnia a gondolatait, mielőtt az egyértelmű grimasz kiülne az arcára, ami már a külső szemlélődőknek is egyértelművé tennék a dolgokat. Így csak megmarad az az értetlen, érdeklődő arckifejezés, ahogy kíváncsian figyeli a lányt.
Közben a halkabban folytatott finálénál, neki a szó szerint felkavarodik a gyomra. Ha eddig éhes is volt, most aztán minden motivációja oda, annak meg csak kifejezetten hálás, hogy valódi táplálékot az elmúlt órákban nem vett magához, különben lehet, hogy most ő is bemutatna egy saját kis magánszámot. Ennél a nyálas borzalomnál még az is szebb élmény lenne.*
~Jól van, csak fogd már be! Túljátszanod sem kell magad!~ *Nagyon reméli, hogy gondolatai tisztán elérnek a lányhoz, mert már nem sokáig bírná ezt a felvett érdeklődő arckifejezést megtartani.
Közben rászorít a kezében szorongatott botra, és elkezdi szórakozottan csuklóból pörgetni, amíg lopva el elpillant, hogy kik várakozhatnak rájuk. Biztos benne, hogy Dayria feleslegesen nem produkálná magát egy ilyen bemutatóval. Nem is kell sok, mire észrevesz két alakot, akik kicsit sem feltűnően topognak, és várakoznak egy helyben. A fiatalabb kis kölyök még csak el sem próbálja titkolni az érdeklődését.*
~Úrnő mi?!~ *Grimaszol a hallottakon, inkább csak magában morogva. Ettől még a hideg is kirázza, de az előbb hallottaknál nem tudja jobban kiverni nála a biztosítékot.
Mikor észreveszi, hogy végre tényleg elhallgatott, visszakapja a tekintetét Dayriára, de az már ragadja is meg, és húzza is magával.
Amíg a bemutatás zajlik, ő csak meglepetten pislog gyorsan végigmérve mindkét embert.*
- Oh, nem, azt inkább nekem kellene kérnem! *Számára egyértelmű, hogy a kölyök őt bámulta, ami miatt most szabadkozik, csak a pontos okára még nem sikerült rájönnie. A bocsánatkérésre viszont rögtön reagál.* Még nem igazán tudom, hogy miről is van szó, de ha az Úrnő rángatta bele magukat, akkor a nevében is elnézést kérek! *Tisztelettudóan enyhén meghajol a bocsánatkérés erejéig, nagyon halványan megnyomva az úrnő szót, de csak annyira, hogy Dayriának feltűnhessen.* Igazság szerint túlbecsül engem. Nem is én voltam a testőr, hanem a nagybátyám, aki a családnál szolgált, de ő mindig rángatott magával. De valójában még csapnivaló vagyok. *Kicsit zavartan a tarkójára teszi a kezét. Most a tisztelettudó, szerényebb, picit visszahúzódó harcos/testőrtanonc képét mutatja, de nincs más választása. Még jó, hogy testőrnek, és nem mágusnak állította be, mert ahhoz, hogy fegyvert vegyen a kezébe, nem kell különösebb tehetség. A mágiához viszont kell előzetes tudás és gyakorlat, amije viszont Még nincs. Azt viszont jobb, ha már most az elején tisztázza, hogy valóban borzalmas még a fegyverforgatásban.*
- Sonetha Dryns vagyok. Örvendek! *Biccent feléjük egy halvány mosoly kíséretében. A figyelmét közben az sem kerüli el, hogy nővérkéje mit is mondott a társaságról.*
~Definiáld a népest!~ *Fordul közben a gondolataiban Dayria felé. Nagyon szeretné tudni, hogy mennyi mágust is értett népes alatt. Csak egy szám kell neki, úgyhogy nagyon reméli, hogy kap erre választ, ha már nem volt képes néhány mondatban legalább addig, amíg magával rángatta, elhadarni, hogy mi is folyik itt. Ezért legszívesebben most megfojtaná, de arra ráér még később is.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361