// Mielőtt mindent itt hagyunk //
*Korán van, unatkozik, teljesen mindegy milyen kimenetele lesz ennek az egésznek, ő már jól járt, legalább egy-két percig elszórakoztatta magát. A fickó reakciója tökéletesen érthető, nem is nagyon számított másra, nem is nagyon érdekli, csak arra figyel hogy a lány miképpen viszonyul ehhez az egészhez. Az ő mozdulatai és szavai viszont... meglepőek. Nem ma kezdte már a szakmát a férfi, hiába illegeti magát Meruwiel, nem fog rögtön a karjaiba hullani ez biztos, már előre várja hogy mi fog kisülni a színjátékból, hiszen pozitív dolog biztos hogy nem. Már Kimnek pozitív... azaz... ha nem rúgják férfiasságon, akkor mindenképpen pozitív lesz a végeredmény, hiszen csak a felmérésnél tart még, de az biztos hogy nem hull rögtön karjaiba a lány. Mosolya persze töretlen, de szemöldöke felszökik, szépen megjátssza hogy fogalma sincs miről beszél a lány. A túlzó közelségnél még kissé hátra is hajol, de persze lépni nem lép el, állja a sarat. Persze legbelül szélesen mosolyog, hiszen mi jelenthetne nagyobb kihívást egy olyan nőnél aki már rögtön átlát rajta, és egyáltalán nem kér belőle? Esetleg egy bizalmatlan, szürke kis tündérlány akit pár nappal korábban rabolt ki, de azon már túl van, akkor ezzel is meg kell hogy birkózzon valahogy. Egyelőre persze kívülről csak annyi látszik, hogy nem érti a kialakuló helyzetet. A "fattyú" szónál viszont arról megbizonyosodik hogy elffel áll szemben, hiszen a félvérek kínosan kerülni szokták ezt a kifejezést, hacsak nem önmagukról beszélnek.*
- Hogy...
*Tettetett értetlenségét nagyon is jól játssza.*
- Ó ééértem.
*Mosolyodik el ismét, mint aki most fogná fel hogy mi is történt az imént.*
- Ne haragudjon drága, de attól tartok túlbecsüli bájerejét.
*Most már vigyorogva néz a távozók után. Mikor Meruwiel visszafordul dobni még egy fricskát Kim épp a haját igazítja meg, nőket megszégyenítő eleganciával.*
- Kicsikém...
*Itt már a hangnem is gyanúsan férfiatlan, de még mindig a kedves és barátságos fajta, egyáltalán nem ellenséges.*
- Ne bízd el magad ennyire, nem mindig mindenki rád céloz.
*Szélesen mosolyog a lányra, aztán tekintete a mélységire siklik és félreérthetetlenül kacsint is rá egyet.*
- Ha mégis szeretnél megtanulni jobban bánni a dárdáddal...
*Ezt már kicsit kellemetlenül hangosan kiáltja a távolodók után, igencsak kétértelműen.*
- Tudnék mutatni neked pár trükköt.
*Vigyorogva néz utánuk továbbra is, már ismét íjára támaszkodva. Őt ugyan marhára nem érdekli ki hall és mit, de a mélységi talán áldja a szerencséjét hogy ezen a korai órán rajtuk kívül más nemigen van a barakkban. Pedig kifejezetten tetszett neki a lány, még ha nem is az a kimondott isteni szépség. A kisugárzás, a karakter ami az ilyesminek az ízét megadja és benne meglátott valamit, ami nagyon imponál neki. Elindulhatott volna más úton is, más stratégiával, hiszen ezzel most gyakorlatilag minden esélyét elvesztette, de nem számít. Különleges Meruwiel, annyi szent, de nagyon sok hal van még a tengerben. Mostanában amúgy is sokat gürcölt, nem szeretné rögtön ilyen nagy fába vágni a "fejszéjét". Így most sokkal szórakoztatóbbra jön ki a helyzet, és jelenleg csupán ennyit keresett. Szórakozást. Nem veszi le róluk a szemeit amíg még látja őket, kifejezetten a mélységit stírölve, ajkába harapva, szemeivel felfalva szerencsétlen flótást. Egészen addig játssza a szerepét amíg magára nem marad, ekkor visszatér a gyakorláshoz, bő fél órát ellövöldöz itt ezekkel a gyatra tanulóeszközökkel, utána ő maga is távozik.*