//Iroda//
*A parancs elhangzott, nem volt igaz túl részletes, így hagyja, hogy Nys akképpen értelmezze, ahogy csak szeretné, lehetőséget biztosítva számára arra, hogy bizonyítsa tényleg képes az eszét is épp oly jól használni, mint a számszeríjat. A továbbikra mindenképp csak beleegyezően bólint, akár a városon való körsétát, akár a barakk pókhálózását jelenti az.
Ezek szerint a celláknál találkoznak. Majd. Zianának így is megfelel. Maga azonban máris indul, elvégre egy sérült mélységi várja.*
//Zárkasor//
*Hamar túlesik a börtönrész őreinek gyors, és felületes ismerettágításán, így Plevhez, már mint a barakk új úrnője lép be, kevesebb csipke körítéssel, mint amennyit az előző birtokolt.*
-Szép jó reggelt Őrizetes.
*Nevet rá a sötételfre, majd egyetlen pillantás után fagy arcára a vidámság. Még a priccs, és a cella ajtó közötti jelentéktelen távolságot megteszi már ki is bújik tarisznyájából. Gyorsan érinti kézfeje Apu homlokát, majd rántja is le róla a takarót mérgesen.*
-Mégis mi a kelevényes aszkórságot gondoltál? Elpofáztam, hogy nem kellhetsz fel!
*Teljesen felesleges tagadni, a kötés árulkodik. az azon terjengő, indokolatlanul terebélyesedő vérfolt mást nem igen jelenthet. Hacsak nem lőtte újra hasba valaki, és kötözte is be gyorsan.*
-Komolyan le kell bilincseltesselek?
*Feltehetően igen, még sem rohan lélekszakadva őrökért, lekuporodva a pipát tölti meg, oroz lángot egy fáklyáról, tüdőzi le az első slukkot, és nyújtja át betegének.*
-Nesze, csillapodj.
*Közben máris pengéit keríti elő, a tegnapi sűrű, vörös főzetet, és a priccs szélére telepedve lát neki, hogy Plevaen hasáról eltávolítsa a kötést.
Erőltetett vigyor, néhány hazug szó.*
-Minden rendben, nem lesz semmi gond.
*Lélekben a falhoz vágja a vérfűfőzetet, az már ide kevés lesz. A mélységi vére kezd besűrűsödni, feketedni, és bár még nem látszanak a gyulladás nyomai, a gennyesedés oly felismerhető illata finoman terjeng a levegőben.
Pattan is fel, megfelelőbb szert keresni a rendelkezésre álló készletből. Durva két nap következik.*