Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 210 (4181. - 4200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4200. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:51:42
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:51:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Közelebb lép a Fél-elfhez. Majd gúnyosan elmosolyodik. Mivel ha egy ütést is bekap a nő akkor bizony ott csontok törnek, és vér fog folyni. Nem kell kétszer mondani neki, hogy puszta kézzel harcoljon. Ismét széttárja a kezét, és úgy válaszol unottan.*
-Üss asszony! *Viszont egy valamire figyel és az a lába köze. Köztudott hogy az asszonyok a férfiak leggyengébb pontjára szeretnek hatni. Vagy így vagy úgy de így van. Ezért a lába közére figyel. Viszont ha a nőstény üt, igyekszik elkapni a kezét. Ha sikerül elkapni, a kéz satuként összezárul, és nem ereszti a nőt. Erő: kitűnő. Viszont nem támad, mert valami érdekesebb dolog, vagy inkább személy leköti figyelmét. Az a személy nem más mint Urbug. A pofátlan ork, Hagrar számára megváltás a félvér után. Nem is gondolta volna hogy ez a nap ilyen szerencsés lesz. Elvégre annak reményében jött a városba hogy ork harcosokat találjon. S lám itt is az első. A félvérnek van ideje valamit akciózni, mert egy pillanatra nem figyel Hagrar.*
*Közelebb lép a Fél-elfhez. Majd gúnyosan elmosolyodik. Mivel ha egy ütést is bekap a nő akkor bizony ott csontok törnek, és vér fog folyni. Nem kell kétszer mondani neki, hogy puszta kézzel harcoljon. Ismét széttárja a kezét, és úgy válaszol unottan.*
-Üss asszony! *Viszont egy valamire figyel és az a lába köze. Köztudott hogy az asszonyok a férfiak leggyengébb pontjára szeretnek hatni. Vagy így vagy úgy de így van. Ezért a lába közére figyel. Viszont ha a nőstény üt, igyekszik elkapni a kezét. Ha sikerül elkapni, a kéz satuként összezárul, és nem ereszti a nőt. Erő: kitűnő. Viszont nem támad, mert valami érdekesebb dolog, vagy inkább személy leköti figyelmét. Az a személy nem más mint Urbug. A pofátlan ork, Hagrar számára megváltás a félvér után. Nem is gondolta volna hogy ez a nap ilyen szerencsés lesz. Elvégre annak reményében jött a városba hogy ork harcosokat találjon. S lám itt is az első. A félvérnek van ideje valamit akciózni, mert egy pillanatra nem figyel Hagrar.*
4199. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:40:56
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
~Hrpmf~
*Urbug ezzel a magasztos gondolattal nyújtja át fegyvereit a fiúnak a bejáratnál. Nem tetszik neki, de hát mit lehet tenni? Jobb nem rögtön az első napon felháborítani a fél várost, legalább egy hétvégét ki kell bírni.
Megáll a kopasz hústömeg és a pisze orrú fél-elf mellett, talán négy-öt lépés távolságból figyeli őket. Küzdenek, azt érti, de nem fegyverekkel, még nem. Szavakkal küzdenek, sértegetik egymást, érti meg. Megvetően kiköp a gyepre.
A fél-elf ekkor vágja magát küzdő pozícióba. Ez már tetszik Urbugnak. Ez már harc, bólogat elégedetten.*
- Igyekezzetek.
*Mogorva hangja rekedtes és bántó a fülnek. Karjait összekulcsolja mellén, majd fenyegetően ráhunyorít az orkra. Az se nagyon érdekli, ha a küzdelem már elindult, és nem figyelnek rá a többiek.*
- Küzdjetek. A győztes kiállhat ellenem.
*Nagyképűsége természetes neki. Az, hogy talán a párviadal győztese elbánhat vele, meg se fordult kicsi fejének még kisebb elméjében. Múltja megtanította rá: ha két bika összecsap, a legbölcsebb lépés csak az lehet, hogy odamegy, és levágja az egyik fejét, hogy azzal verhesse agyon a másikat. A párviadalba nem akar becsatlakozni, érez némi tiszteletfélét a küzdelem intézménye iránt, de mégis csak izgalmat keres ebben a városban.*
~Hrpmf~
*Urbug ezzel a magasztos gondolattal nyújtja át fegyvereit a fiúnak a bejáratnál. Nem tetszik neki, de hát mit lehet tenni? Jobb nem rögtön az első napon felháborítani a fél várost, legalább egy hétvégét ki kell bírni.
Megáll a kopasz hústömeg és a pisze orrú fél-elf mellett, talán négy-öt lépés távolságból figyeli őket. Küzdenek, azt érti, de nem fegyverekkel, még nem. Szavakkal küzdenek, sértegetik egymást, érti meg. Megvetően kiköp a gyepre.
A fél-elf ekkor vágja magát küzdő pozícióba. Ez már tetszik Urbugnak. Ez már harc, bólogat elégedetten.*
- Igyekezzetek.
*Mogorva hangja rekedtes és bántó a fülnek. Karjait összekulcsolja mellén, majd fenyegetően ráhunyorít az orkra. Az se nagyon érdekli, ha a küzdelem már elindult, és nem figyelnek rá a többiek.*
- Küzdjetek. A győztes kiállhat ellenem.
*Nagyképűsége természetes neki. Az, hogy talán a párviadal győztese elbánhat vele, meg se fordult kicsi fejének még kisebb elméjében. Múltja megtanította rá: ha két bika összecsap, a legbölcsebb lépés csak az lehet, hogy odamegy, és levágja az egyik fejét, hogy azzal verhesse agyon a másikat. A párviadalba nem akar becsatlakozni, érez némi tiszteletfélét a küzdelem intézménye iránt, de mégis csak izgalmat keres ebben a városban.*
4198. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:35:21
Üzenet elküldve: 2016-03-11 18:35:21
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
- Játszunk pusztakézzel. *Nevet fel Qand'ara csintalanul. Kis ökleit felemeli és felkészül a támadásra. A lábait vállszéles terpeszben nyitja szét, minden izmát és idegszálát megfeszíti, majd ellenfele lépésére vár. Egy pillanatra sem veszi le pillantását a behemótról, árgus szemekkel követi annak minden mozdulatát. Ha támad elugrik, kifárasztja a hímet, majd a földre viszi. Ez a terv, ha bejön a lány szerez magának egy jó napot, ha nem, akkor az életével játszik, legjobb esetben is nagy valószínűséggel csontját törik.*
- Játszunk pusztakézzel. *Nevet fel Qand'ara csintalanul. Kis ökleit felemeli és felkészül a támadásra. A lábait vállszéles terpeszben nyitja szét, minden izmát és idegszálát megfeszíti, majd ellenfele lépésére vár. Egy pillanatra sem veszi le pillantását a behemótról, árgus szemekkel követi annak minden mozdulatát. Ha támad elugrik, kifárasztja a hímet, majd a földre viszi. Ez a terv, ha bejön a lány szerez magának egy jó napot, ha nem, akkor az életével játszik, legjobb esetben is nagy valószínűséggel csontját törik.*
4197. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:48:52
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:48:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
-Három napi kutyagolás után, talán még a csontodat se töröm el. *Vonja meg a vállát, mert hát nincs ellenére ha valakit összeverhet. Főleg ha önszántából jön a kiszemelt célpont. Mivel ittlétét nem árulja el a félvér, így Hagrar se erőlteti a dolgot. Hagrar abbahagyja a bábú püfölését, és a törékeny nő felé fordul. Bemelegítésnek épp jó volt ez a kis ütleg. Megmozgatta testrészeit, és könnyebb lesz majd mozogni. * -Válasz fegyvernemet! S én választok utána valami egyszerűt. Tudod mit? Válasz nekem fegyvert! *Tárja szét a kezét, elvégre a nőre bízza mivel harcoljon Hagrar. Viszont a bemutatkozás részéről kimarad. Jobb nem felfedni a nevét idegeneknek.*
-Három napi kutyagolás után, talán még a csontodat se töröm el. *Vonja meg a vállát, mert hát nincs ellenére ha valakit összeverhet. Főleg ha önszántából jön a kiszemelt célpont. Mivel ittlétét nem árulja el a félvér, így Hagrar se erőlteti a dolgot. Hagrar abbahagyja a bábú püfölését, és a törékeny nő felé fordul. Bemelegítésnek épp jó volt ez a kis ütleg. Megmozgatta testrészeit, és könnyebb lesz majd mozogni. * -Válasz fegyvernemet! S én választok utána valami egyszerűt. Tudod mit? Válasz nekem fegyvert! *Tárja szét a kezét, elvégre a nőre bízza mivel harcoljon Hagrar. Viszont a bemutatkozás részéről kimarad. Jobb nem felfedni a nevét idegeneknek.*
4196. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:23:53
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:23:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
- Az maradjon az én titkom, hogy mi dolgom errefelé. *Húzza az asszony veszedelmes mosolyra ajkait.*
- Mit szólna egy párviadalhoz? Rég volt részem kiadós testmozgásban, maga jó erőben lévő férfinak látszik. Nos? Mit szól?
* Kérdezi a hölgy csilingelő hangon. Qand'ara vékony és törékenynek tűnő termete ellenére jó harcos, nem biztos benne, hogy egy ork hímmel elbánna, de szereti a kihívásokat. A fiatal leányzó nagy izgalommal várja a választ, lábával toporzékol, így kisebb port kavar maga és az ork körül.*
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! *Kapja fel hirtelen a nő a fejét*
- Be sem mutatkoztam! A nevem Qand'ara. *Nyújtja apró, fehér bőrű kezeit a rusnya fajzat felé*
- Az maradjon az én titkom, hogy mi dolgom errefelé. *Húzza az asszony veszedelmes mosolyra ajkait.*
- Mit szólna egy párviadalhoz? Rég volt részem kiadós testmozgásban, maga jó erőben lévő férfinak látszik. Nos? Mit szól?
* Kérdezi a hölgy csilingelő hangon. Qand'ara vékony és törékenynek tűnő termete ellenére jó harcos, nem biztos benne, hogy egy ork hímmel elbánna, de szereti a kihívásokat. A fiatal leányzó nagy izgalommal várja a választ, lábával toporzékol, így kisebb port kavar maga és az ork körül.*
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! *Kapja fel hirtelen a nő a fejét*
- Be sem mutatkoztam! A nevem Qand'ara. *Nyújtja apró, fehér bőrű kezeit a rusnya fajzat felé*
4195. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:13:35
Üzenet elküldve: 2016-03-11 17:13:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Mikor az első hozzá szóló egy asszony, úgy érzi semmi jó nem kecsegtet itt Artheniorban. Sőt az az asszony ráadásul egy fél-elf. Ennél már jobb nem is lehetne. Hagrar elmosolyodik, és megmozgatva tagjait az egyik gyakorló bábú felé indul.*
~ Elfelejtettem hogy itt az elfek olyanok mint a dögön a légy. ~
*Nekiállja püfölni puszta ököllel a bábút, ami igencsak masszív. Ennek ellenére jócskán kileng a bábú az orkos ütésektől. Hiába, nincs szegény hozzászokva az erőhöz. Közben persze megszólal, és válaszol is a fél-elfnek.*
-Á! Üdv asszony! Nem szél, jóval inkább a két lábam! Miért kérdezed? Netán őr vagy? *Pillant ismét vissza a nőre, majd a bábúra.* -Kétlem, akkor meg? Mi dolgod itt?
*Mikor az első hozzá szóló egy asszony, úgy érzi semmi jó nem kecsegtet itt Artheniorban. Sőt az az asszony ráadásul egy fél-elf. Ennél már jobb nem is lehetne. Hagrar elmosolyodik, és megmozgatva tagjait az egyik gyakorló bábú felé indul.*
~ Elfelejtettem hogy itt az elfek olyanok mint a dögön a légy. ~
*Nekiállja püfölni puszta ököllel a bábút, ami igencsak masszív. Ennek ellenére jócskán kileng a bábú az orkos ütésektől. Hiába, nincs szegény hozzászokva az erőhöz. Közben persze megszólal, és válaszol is a fél-elfnek.*
-Á! Üdv asszony! Nem szél, jóval inkább a két lábam! Miért kérdezed? Netán őr vagy? *Pillant ismét vissza a nőre, majd a bábúra.* -Kétlem, akkor meg? Mi dolgod itt?
4194. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:23:34
Üzenet elküldve: 2016-03-11 16:23:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Qand'ara gyors, nyújtott léptekkel halad végig a szűkös utcákon, mígnem eléri útja célját: a barakkot. A lány érdeklődve figyeli a különböző humanoid fajokat. A tekintete egy orkszerzeten állapodik meg, hosszasan vizslatja és kíváncsiskodva méregeti az orkot. Lassan közelebb somfordál az óriási szerzethez. Qand'ara kezeit a melle előtt összekulcsolja, majd tovább nézegeti a hímet.*
- Adjon isten urambátyám! Mi szél hozta errefelé?
*Kérdezi a nő jámbor hangszínen. A beszédéből ugyan arra lehetne következtetni, hogy a hölgyemény barátságos az ork felé, de ez koránt sincs így, ha valaki jobban megnézi hölgyünket, látszik, hogy a szemében egy kevéske gyűlölet kavarog, de a kíváncsiság dominál a smaragdzöld macskaszemben.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.03.11 16:43:08, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
*Qand'ara gyors, nyújtott léptekkel halad végig a szűkös utcákon, mígnem eléri útja célját: a barakkot. A lány érdeklődve figyeli a különböző humanoid fajokat. A tekintete egy orkszerzeten állapodik meg, hosszasan vizslatja és kíváncsiskodva méregeti az orkot. Lassan közelebb somfordál az óriási szerzethez. Qand'ara kezeit a melle előtt összekulcsolja, majd tovább nézegeti a hímet.*
- Adjon isten urambátyám! Mi szél hozta errefelé?
*Kérdezi a nő jámbor hangszínen. A beszédéből ugyan arra lehetne következtetni, hogy a hölgyemény barátságos az ork felé, de ez koránt sincs így, ha valaki jobban megnézi hölgyünket, látszik, hogy a szemében egy kevéske gyűlölet kavarog, de a kíváncsiság dominál a smaragdzöld macskaszemben.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2016.03.11 16:43:08, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés használata.
4193. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-11 15:20:45
Üzenet elküldve: 2016-03-11 15:20:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
// Nyílt//
*Nem ügyködik sokat a városban az ork. Fő célja a barakk, és leginkább a zsoldosok. Tudja jól, hogy ebben a porfészekben lelhet olyan harcosokat akik szívesen csatlakoznának ügyükhöz. Így mikor belép a barakkba, a fiatal ficsúr felé fordul aki a fegyvereket veszi el a kalandozóktól. Na több sem kell az orknak. Odaáll a fiú elé, és hangos robajjal dobja az asztalra a fejszéjét, hajító bárdját, és a további veszélyesnek vélt felszereléseket. S mikor végzett a pultnál, körbenéz miféle harcosok akadnak itt az Artheniori lebujban. Kíváncsi, hogy itt is olyan puhányok-e a harcosok mint a karavánpihenőben. Mert ha igen, hiába jött.*
*Nem ügyködik sokat a városban az ork. Fő célja a barakk, és leginkább a zsoldosok. Tudja jól, hogy ebben a porfészekben lelhet olyan harcosokat akik szívesen csatlakoznának ügyükhöz. Így mikor belép a barakkba, a fiatal ficsúr felé fordul aki a fegyvereket veszi el a kalandozóktól. Na több sem kell az orknak. Odaáll a fiú elé, és hangos robajjal dobja az asztalra a fejszéjét, hajító bárdját, és a további veszélyesnek vélt felszereléseket. S mikor végzett a pultnál, körbenéz miféle harcosok akadnak itt az Artheniori lebujban. Kíváncsi, hogy itt is olyan puhányok-e a harcosok mint a karavánpihenőben. Mert ha igen, hiába jött.*
4192. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:31:34
Üzenet elküldve: 2016-03-10 20:31:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
*A városi katonai főhadiszállás. Mert miért ne, mert a gyakorlótere nyitott a publikum előtt, és mert szeretne itt is szétnézni, mielőtt elmenne. Már menne is be nagy bátran, amikor egy kölyök szól, hogy a fegyverét itt adja le. Ezzel nem is lenne semmi baj, ez csak egy buzogány, viszont drága volt, így szól, hogy erre különösen vigyázzon – persze feltehetőleg nem egy itt leadott fegyver ugyanilyen „különleges figyelmet” igényel, de hát ilyenek ezek a megrögzött fegyvertulajdonosok, sosincs elég bizalmuk egy régóta működő rendszerben. Helyette viszont kaphat botokat! Gyerekkorában imádott játszani velük. és hát valljuk be, a „komolyabb” fegyverek legtöbbje sem több egy botnál, egy kis fémmel a végén. Mindenesetre máig sokoldalúan hasznos részét képezik a társadalomnak, és a hadi iparnak. Na, nem mintha Astar mindebbe belegondolna, ő az egészben csak egy fadarabot lát. És mit csinálnak itt a többiek ezekkel a fadarabokkal? Hát... Még nagyobb fákat püfölnek. Hősünk vállat rándít - lehetne rosszabb is – és az egyik fadarabot zombinak képzelve... Ez nem elég, inkább a saját apjának képzelve... Megvan, a zombiként visszatért apjának képzelve rohamot indít ellene! Ez az!*
4191. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:54:35
Üzenet elküldve: 2016-03-10 19:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Másodjára tér vissza a barakkba, de ezúttal nem csak szemlélődni szeretne, mint legutóbb. Sokat tanult már a városiakról eddig is, úgy hogy csak figyelte őket és hétköznapi életüket. A város, bár a fenyegetés árnyékában él, mégis nyugodt és békés, de az elf érez valami halovány rezgést a levegőben. El-elkap egy-két szóbeszédet a piacon, melyek a holtakról szólnak, a harcról, mely a város határain kívül dúl, és ami talán egy nap eléri Artheniort is kriptahideg érintésével és akkor a város rettegni fog.
De ez a nap talán sohasem jön el, viszont nem árt felkészülni a lehetőségre. Az elf azon is elgondolkodott, hogy talán felkeresi a kritikus pontokat a városban és csatlakozik a védőkhöz, bár a fegyvereket kerüli, de ártatlanokért harcolni, olyanokért akik nem tudják megvédeni magukat, mindig felemelő kiváltság.
Botját nem adja le, hisz mi értelme volna lecserélnie egy másikra. Természetesen nem ez az egyetlen fegyvere, most mégis ezzel szeretne gyakorolni. Kiválaszt magának egy félreeső helyet, távol a sokaságtól, majd leveszi a csuklyás darócruhát, a hátizsákját és leteszi egy szalambálára. A gyakorlótér közepére állva alapállást vesz fel. A botot teste mellé állítja, látszólag hanyag tartásban, lehunyja szemeit és kizárja tudatából a külvilág zajait. Fokozatosan csendesíti le elméjét, hogy lassan szűrje ki és némítsa el őket. Előbb az épületen kívüli hangok vesznek a semmibe, a szekerek zaja, a városiak beszélgetése, aztán a barakk zavaró neszei, végül a gyakorlófegyverek csattogása. Amikor elérte a teljes csendet, belsőjére kezd figyelni, az anyagi világ zajai után saját lelkét is le kell csendesítenie. Tanulóéveiben ez hosszú perceket vett igénybe, de mostanra a Teljes Csend állapotának eléréséhez elég ötven szívdobbanás. Amikor meglelte a nyugalmat, belekezd a gyakorlásba, jobbjában lassan megperdül a bot, hogy útjának végén megpihenjen karja alatt, miközben balját arca elé emeli nyitott tenyérrel. A következő három mozdulat, három villámgyors csapást csak azok követhetik le, akik ebben a pillanatban rá néznek. Tartása süllyed, feje felett két teljes kört ír le a szálfegyver, majd hárít egy képzeletbeli támadást, hogy oldalról sújtson le a láthatatlan ellenfélre.
Teste, karjai és lábai tökéletes összhangban mozognak, külső szemlélő számára inkább hasonlíthat táncra a mozdulatsor, melyet az élf végrehajt, mint harcra, de mozdulataiban rejtett erő, csapásaiban pusztító energia lakozik.
Mire végez a gyakorlattal, arca verejtékben úszik, egy utolsó, függőleges csapással zárja le a képzelt harcot, hogy újra alapállásba kövülve csillapítsa le testének légszomját. Lelke teljesen nyugodt, de a testét az anyagi világ törvényei kötik. Fárad és kimerül. Száz szívdobbanás után kinyitja lombzöld tekintetét, addigra légzése normalizálódott. Hátizsákjához lép, hogy egy kendőt keressen, majd megtörölje arcát. Kellemesen elfáradt és jól esett neki a gyakorlás. Felveszi a durva darócruhát, majd megindul kifelé a barakkból. Ideje körülnéznie a világban.*
De ez a nap talán sohasem jön el, viszont nem árt felkészülni a lehetőségre. Az elf azon is elgondolkodott, hogy talán felkeresi a kritikus pontokat a városban és csatlakozik a védőkhöz, bár a fegyvereket kerüli, de ártatlanokért harcolni, olyanokért akik nem tudják megvédeni magukat, mindig felemelő kiváltság.
Botját nem adja le, hisz mi értelme volna lecserélnie egy másikra. Természetesen nem ez az egyetlen fegyvere, most mégis ezzel szeretne gyakorolni. Kiválaszt magának egy félreeső helyet, távol a sokaságtól, majd leveszi a csuklyás darócruhát, a hátizsákját és leteszi egy szalambálára. A gyakorlótér közepére állva alapállást vesz fel. A botot teste mellé állítja, látszólag hanyag tartásban, lehunyja szemeit és kizárja tudatából a külvilág zajait. Fokozatosan csendesíti le elméjét, hogy lassan szűrje ki és némítsa el őket. Előbb az épületen kívüli hangok vesznek a semmibe, a szekerek zaja, a városiak beszélgetése, aztán a barakk zavaró neszei, végül a gyakorlófegyverek csattogása. Amikor elérte a teljes csendet, belsőjére kezd figyelni, az anyagi világ zajai után saját lelkét is le kell csendesítenie. Tanulóéveiben ez hosszú perceket vett igénybe, de mostanra a Teljes Csend állapotának eléréséhez elég ötven szívdobbanás. Amikor meglelte a nyugalmat, belekezd a gyakorlásba, jobbjában lassan megperdül a bot, hogy útjának végén megpihenjen karja alatt, miközben balját arca elé emeli nyitott tenyérrel. A következő három mozdulat, három villámgyors csapást csak azok követhetik le, akik ebben a pillanatban rá néznek. Tartása süllyed, feje felett két teljes kört ír le a szálfegyver, majd hárít egy képzeletbeli támadást, hogy oldalról sújtson le a láthatatlan ellenfélre.
Teste, karjai és lábai tökéletes összhangban mozognak, külső szemlélő számára inkább hasonlíthat táncra a mozdulatsor, melyet az élf végrehajt, mint harcra, de mozdulataiban rejtett erő, csapásaiban pusztító energia lakozik.
Mire végez a gyakorlattal, arca verejtékben úszik, egy utolsó, függőleges csapással zárja le a képzelt harcot, hogy újra alapállásba kövülve csillapítsa le testének légszomját. Lelke teljesen nyugodt, de a testét az anyagi világ törvényei kötik. Fárad és kimerül. Száz szívdobbanás után kinyitja lombzöld tekintetét, addigra légzése normalizálódott. Hátizsákjához lép, hogy egy kendőt keressen, majd megtörölje arcát. Kellemesen elfáradt és jól esett neki a gyakorlás. Felveszi a durva darócruhát, majd megindul kifelé a barakkból. Ideje körülnéznie a világban.*
4190. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:28:51
Üzenet elküldve: 2016-03-09 18:28:51
ÚJ
![>Shar' Khan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8769_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser… //
* Az nem is igazán fontos, hogy miért, hiszen a lényeg az, hogy a hím végre befogja a száját és már csak felszisszen, morog, hörög, mikor kissé fájdalmasabban éri a tű a kelleténél. Persze a legóvatosabb szúrás is több mint kéne, de muszáj ellátni, mielőtt a frissen bökött lyukon elszivárog mindene. Leginkább a vére, amire még ugye szüksége van, na meg aztán ki tudja, hogy mi még.
Azt leginkább a szerzetesnek és a vörösnek mondja, hiába nincsenek még a közelében sem, a gondolatait megpróbálja átküldeni nekik, hogy tudják, mire számítsanak. A lány szavai rángatják csak ki a bosszú édes barlangjából.
Valóban, még egy nőstény sem kérdezte őt a módszereiről, bár nem biztos, hogy mindegyik úgy reagálna rá, ahogyan talán Amine. A lány még fiatal, kicsit érzelgősebb is talán, mint tapasztaltabb fajtársai. Mert ha a férfit kegyetlennek, alattomosnak tartja, akkor még nem találkozott női orgyilkossal. Ó igen, azok ám a brutálisak, nem a hímek!
Többre ne is számítson, mert nem számít, hogy éppen most foltozta össze, megspórolva őt a fájdalmas kinyuvadástól (legalábbis egyelőre), Khan szókincse, ellenben a szitkozódások változatosságával, ezen a téren igencsak korlátozottnak mondható. Előbbire nyilván többször volt szüksége élete során, ami mindent meg is magyaráz. Vagy ha nem is mindent, de elég sok dolgot.
Öltözne ő egyedül is, csak hát egy mondhatni haszontalan végtaggal kevesebbel kell, dolgozzon, ami igen, az elkövetkezendő pár napban még használhatatlan is marad. Addig nem szabad bajba keverednie, s utána is eléggé kellemetlen, ha nem is fájdalmas, béklyó lesz. A közelharc az szinte biztos, hogy felejtős, de az íjat legalább tartani tudja probléma nélkül.
Mindenesetre most még egy utolsó feladatot kell, hogy a lányra aggasson. *
- Akkor meg szívesen. Előbb utóbb úgyis el kell kezdeni.
* Próbál vigyorogni, de csak egy fájdalmas grimaszra futja, amit ha éjszaka a sötét utcák egyikében villantana, valami vicsorgó rémnek néznék. Bár az se kizárt, hogy egyáltalán nem kell pofát vágnia hozzá, hogy rémnek nézzék és leöljék, de az már más kérdés.
Ha sikeresen ráerőszakolják a ruhákat, akkor tőle akár indulhatnak is. Van még egy lerendezni valója a kováccsal, amit még ma szeretne elintézni. *
- Kösz. Én most asszem' elhúzok.
* Az nem is igazán fontos, hogy miért, hiszen a lényeg az, hogy a hím végre befogja a száját és már csak felszisszen, morog, hörög, mikor kissé fájdalmasabban éri a tű a kelleténél. Persze a legóvatosabb szúrás is több mint kéne, de muszáj ellátni, mielőtt a frissen bökött lyukon elszivárog mindene. Leginkább a vére, amire még ugye szüksége van, na meg aztán ki tudja, hogy mi még.
Azt leginkább a szerzetesnek és a vörösnek mondja, hiába nincsenek még a közelében sem, a gondolatait megpróbálja átküldeni nekik, hogy tudják, mire számítsanak. A lány szavai rángatják csak ki a bosszú édes barlangjából.
Valóban, még egy nőstény sem kérdezte őt a módszereiről, bár nem biztos, hogy mindegyik úgy reagálna rá, ahogyan talán Amine. A lány még fiatal, kicsit érzelgősebb is talán, mint tapasztaltabb fajtársai. Mert ha a férfit kegyetlennek, alattomosnak tartja, akkor még nem találkozott női orgyilkossal. Ó igen, azok ám a brutálisak, nem a hímek!
Többre ne is számítson, mert nem számít, hogy éppen most foltozta össze, megspórolva őt a fájdalmas kinyuvadástól (legalábbis egyelőre), Khan szókincse, ellenben a szitkozódások változatosságával, ezen a téren igencsak korlátozottnak mondható. Előbbire nyilván többször volt szüksége élete során, ami mindent meg is magyaráz. Vagy ha nem is mindent, de elég sok dolgot.
Öltözne ő egyedül is, csak hát egy mondhatni haszontalan végtaggal kevesebbel kell, dolgozzon, ami igen, az elkövetkezendő pár napban még használhatatlan is marad. Addig nem szabad bajba keverednie, s utána is eléggé kellemetlen, ha nem is fájdalmas, béklyó lesz. A közelharc az szinte biztos, hogy felejtős, de az íjat legalább tartani tudja probléma nélkül.
Mindenesetre most még egy utolsó feladatot kell, hogy a lányra aggasson. *
- Akkor meg szívesen. Előbb utóbb úgyis el kell kezdeni.
* Próbál vigyorogni, de csak egy fájdalmas grimaszra futja, amit ha éjszaka a sötét utcák egyikében villantana, valami vicsorgó rémnek néznék. Bár az se kizárt, hogy egyáltalán nem kell pofát vágnia hozzá, hogy rémnek nézzék és leöljék, de az már más kérdés.
Ha sikeresen ráerőszakolják a ruhákat, akkor tőle akár indulhatnak is. Van még egy lerendezni valója a kováccsal, amit még ma szeretne elintézni. *
- Kösz. Én most asszem' elhúzok.
4189. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-08 20:35:04
Üzenet elküldve: 2016-03-08 20:35:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser… //
*Egyértelműen kifejtette a kérését, de csak egy hirtelen cselekedet volt, amitől a pillanatnyi zavarnál többet nem is várt volna, most meg meglepetten tapasztalja, hogy mintha tényleg ezzel megértette volna a dolgokat. Vagy legalábbis annyira váratlanul érte a hirtelen támadás, hogy még nem sikerült teljesen megemésztenie a történteket. Bárhogyan is, hálás a néhány perc csöndért, és kitartásért.*
- Nem aggódom. *Böki oda egy vállrándítás kíséretében. Valóban, mivel nem érdekli, így nem is nagyon aggódhat ilyen dolgok miatt. Ha tudná, mik kavarognak a hím fejében… Most talán a legszerencsésebb eddig, hogy nem képes gondolatolvasásra. Nem véletlenül szokták mondogatni a nőstények, hogy nem érdekli őket a hímek módszerei, csak hatásosak legyenek, mert ki tudja mi lenne, ha tudnának róla. Ez a fajta elképzelés, és bosszú egyáltalán nem egyedi dolog, kicsit sem új keletű. Mindig is intézték el valószínűleg így a kiéhezett hímek a dolgaikat, és ezután is fogják. Az egésznek az a lényege, hogy ha van egy cseppnyi eszük megtartják saját maguknak, és nem közlik az ilyesmit soha.
Még ha csak félvállról is mondta, azért meglepi a kis nősténykét a köszönet, bár ezt nem engedné, hogy az arcára is kiüljön. Már elkönyvelte magában a legvalószínűbb reakciót, ami a kezelés után lenne várható, és az nem a köszönet volt. Ez kicsit javít a helyzeten, de még mindig harapósabb hangulatában van. Nem is felel rá semmit, csak felpillant rá, utána meg már fordul is helyretenni, vagy épp kidobni a használt dolgokat.
A kérdést hallva egyértelmű grimasszal fordul ismét a hím felé, gyanakvóan méregetve. Így már jobban hangzik ahogyan most kéri, csak kell néhány másodperc, míg a nőstényke is megérti mit is akar.*
- Jól van. Mutasd! *Nagyot sóhajtva lép oda hozzá, hogy segítsen neki felvenni a felsőjét.* Még úgysem öltöztettem hímet. *Halványan elmosolyodik. Most ő próbál némi humort belevinni az eddig fagyott hangulatba, bár lehet ez elég gyenge próbálkozás, de legalább nem akkor próbálkozik ilyennel, mikor az épp a fájdalmat próbálja „férfiasan” kezelni. Akkor felesleges próbálkozás lett volna, előbb üvöltötte volna le a fejét fájdalmában, minthogy visszaszerezze a humorérzékét.*
*Egyértelműen kifejtette a kérését, de csak egy hirtelen cselekedet volt, amitől a pillanatnyi zavarnál többet nem is várt volna, most meg meglepetten tapasztalja, hogy mintha tényleg ezzel megértette volna a dolgokat. Vagy legalábbis annyira váratlanul érte a hirtelen támadás, hogy még nem sikerült teljesen megemésztenie a történteket. Bárhogyan is, hálás a néhány perc csöndért, és kitartásért.*
- Nem aggódom. *Böki oda egy vállrándítás kíséretében. Valóban, mivel nem érdekli, így nem is nagyon aggódhat ilyen dolgok miatt. Ha tudná, mik kavarognak a hím fejében… Most talán a legszerencsésebb eddig, hogy nem képes gondolatolvasásra. Nem véletlenül szokták mondogatni a nőstények, hogy nem érdekli őket a hímek módszerei, csak hatásosak legyenek, mert ki tudja mi lenne, ha tudnának róla. Ez a fajta elképzelés, és bosszú egyáltalán nem egyedi dolog, kicsit sem új keletű. Mindig is intézték el valószínűleg így a kiéhezett hímek a dolgaikat, és ezután is fogják. Az egésznek az a lényege, hogy ha van egy cseppnyi eszük megtartják saját maguknak, és nem közlik az ilyesmit soha.
Még ha csak félvállról is mondta, azért meglepi a kis nősténykét a köszönet, bár ezt nem engedné, hogy az arcára is kiüljön. Már elkönyvelte magában a legvalószínűbb reakciót, ami a kezelés után lenne várható, és az nem a köszönet volt. Ez kicsit javít a helyzeten, de még mindig harapósabb hangulatában van. Nem is felel rá semmit, csak felpillant rá, utána meg már fordul is helyretenni, vagy épp kidobni a használt dolgokat.
A kérdést hallva egyértelmű grimasszal fordul ismét a hím felé, gyanakvóan méregetve. Így már jobban hangzik ahogyan most kéri, csak kell néhány másodperc, míg a nőstényke is megérti mit is akar.*
- Jól van. Mutasd! *Nagyot sóhajtva lép oda hozzá, hogy segítsen neki felvenni a felsőjét.* Még úgysem öltöztettem hímet. *Halványan elmosolyodik. Most ő próbál némi humort belevinni az eddig fagyott hangulatba, bár lehet ez elég gyenge próbálkozás, de legalább nem akkor próbálkozik ilyennel, mikor az épp a fájdalmat próbálja „férfiasan” kezelni. Akkor felesleges próbálkozás lett volna, előbb üvöltötte volna le a fejét fájdalmában, minthogy visszaszerezze a humorérzékét.*
4188. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:22:36
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:22:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hajnalfényben //
*Hogy nem egynapi koszt kellett levakarni, ebben Sylweran is tökéletesen egyetértett volna a lánnyal, ha beszélnek róla. De a fürdés is külön zajlott, Sylweran ugyanis még este, lefekvés előtt letudta azt, egy alaposabb hajmosás keretében. Olajakat és gyógynövényeket is használt az alapos dörzsöléshez, és mentás, kamillás illattal lépett ki a fürdőből, hogy aztán nyomban az ágyba zuhanjon.
Még reggel is erősen érezhető az illat, amikor felkel. És soha nem érezte magát jobban, legalábbis így érzi. Végre kipihentebb, mint évek óta egyszer sem, tiszta, illatos, és újult erővel foghat neki a feladatainak. Aztán már a fogadóban összefut Shiriqával, akinek javára szóljon, hogy mennyire pontosan ébredt. Mielőtt kilépnek a Pegazusból, még vált néhány szót a fogadóssal, aztán már indulnak is az istállóba az eddig pihent állatokért. Boróka kitörő örömmel fogadja gazdáját, és szépen felnyergelve. A férfi ugyanis még este szólt az istállósnak, hogy hajnalban tegye fel a felszereléseket a lovakra, hogy nyomban indulhassanak. Aztán el is indulnak. De még nem a kalandra, hanem vissza, fel a barakkba. Egy kis érdeklődés nem árt, így átvágnak a csendes és piszkos szegénynegyeden, aztán az aranyló gazdagon, s már ott is vannak. Hogy néhány perc múlva kissé gondterhelten induljanak valóban útnak.*
- Veszélyesen hangzik, de persze. *válaszol a lány kérdésére, miközben meghúzza kissé a kantárt, hogy lassabban caplasson a kanca a meredélyben.*
- Én legalábbis. Neked megvan a lehetőséged rá, hogy maradj, és pihenj. *ajánlja fel azért még a lánynak, hogy ne érezze erőszaknak az utat. És látszólag valóban jól érezte magát Shiriqa a városban.*
- Tudod, hogy ez nem erőszak. Itt is biztosan találnál munkát. Nem akarok hazudni... de ez egy elég bonyodalmas ügy lesz. Nem biztos, hogy megússzuk ép bőrrel. *vallja be aztán aggályait, de továbbra sem állva meg egy pillanatra sem. Látszik, hogy ő eltökélte már, hogy megy.*
*Hogy nem egynapi koszt kellett levakarni, ebben Sylweran is tökéletesen egyetértett volna a lánnyal, ha beszélnek róla. De a fürdés is külön zajlott, Sylweran ugyanis még este, lefekvés előtt letudta azt, egy alaposabb hajmosás keretében. Olajakat és gyógynövényeket is használt az alapos dörzsöléshez, és mentás, kamillás illattal lépett ki a fürdőből, hogy aztán nyomban az ágyba zuhanjon.
Még reggel is erősen érezhető az illat, amikor felkel. És soha nem érezte magát jobban, legalábbis így érzi. Végre kipihentebb, mint évek óta egyszer sem, tiszta, illatos, és újult erővel foghat neki a feladatainak. Aztán már a fogadóban összefut Shiriqával, akinek javára szóljon, hogy mennyire pontosan ébredt. Mielőtt kilépnek a Pegazusból, még vált néhány szót a fogadóssal, aztán már indulnak is az istállóba az eddig pihent állatokért. Boróka kitörő örömmel fogadja gazdáját, és szépen felnyergelve. A férfi ugyanis még este szólt az istállósnak, hogy hajnalban tegye fel a felszereléseket a lovakra, hogy nyomban indulhassanak. Aztán el is indulnak. De még nem a kalandra, hanem vissza, fel a barakkba. Egy kis érdeklődés nem árt, így átvágnak a csendes és piszkos szegénynegyeden, aztán az aranyló gazdagon, s már ott is vannak. Hogy néhány perc múlva kissé gondterhelten induljanak valóban útnak.*
- Veszélyesen hangzik, de persze. *válaszol a lány kérdésére, miközben meghúzza kissé a kantárt, hogy lassabban caplasson a kanca a meredélyben.*
- Én legalábbis. Neked megvan a lehetőséged rá, hogy maradj, és pihenj. *ajánlja fel azért még a lánynak, hogy ne érezze erőszaknak az utat. És látszólag valóban jól érezte magát Shiriqa a városban.*
- Tudod, hogy ez nem erőszak. Itt is biztosan találnál munkát. Nem akarok hazudni... de ez egy elég bonyodalmas ügy lesz. Nem biztos, hogy megússzuk ép bőrrel. *vallja be aztán aggályait, de továbbra sem állva meg egy pillanatra sem. Látszik, hogy ő eltökélte már, hogy megy.*
4187. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:10:15
Üzenet elküldve: 2016-03-07 22:10:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnalfényben //
*Ma már egész kipihenten ébredt, jó korán még bőven napfelkelte előtt. Ellátogatott a fürdőbe és a korai magányban jó alaposan megmosakodott hiszen nem egy napnyi koszt kellett levakarnia magáról. Utána a szobájában szépen összeszedte a holmiját, felöltötte új ruháját, és megindult a megbeszélt időben az istálló felé hogy ott találkozzon Sylwerannal. Már a fogadóban összefutottak így együtt hagyták el a Pegazust és megegyeztek hogy ártani nem árthat még indulás előtt ellátogatni a barakkba, utánakérdezni a friss híreknek ha már északra indulnak. Ettől az ötlettől vezérelve érkeznek meg, a fegyvereiket nem adják le hiszen megelégszenek a bejáratban állókkal is, nem mennek beljebb, őket kérdezik a karavánpihenői helyzetről. Túlságosan nem rózsásak a kilátások, megköszönik amit mondani tudnak aztán kicsivel arrébb sétálnak megbeszélni a hallottakat.*
- Azért elindulunk, ugye?
*Ő bizony szeretne menni, szörnyvadásznak tanulni, jobban megismerkedni az elffel. Eddig sem volt veszélytelen az élete, most sem riad vissza a kedvezőtlen hírektől.*
*Ma már egész kipihenten ébredt, jó korán még bőven napfelkelte előtt. Ellátogatott a fürdőbe és a korai magányban jó alaposan megmosakodott hiszen nem egy napnyi koszt kellett levakarnia magáról. Utána a szobájában szépen összeszedte a holmiját, felöltötte új ruháját, és megindult a megbeszélt időben az istálló felé hogy ott találkozzon Sylwerannal. Már a fogadóban összefutottak így együtt hagyták el a Pegazust és megegyeztek hogy ártani nem árthat még indulás előtt ellátogatni a barakkba, utánakérdezni a friss híreknek ha már északra indulnak. Ettől az ötlettől vezérelve érkeznek meg, a fegyvereiket nem adják le hiszen megelégszenek a bejáratban állókkal is, nem mennek beljebb, őket kérdezik a karavánpihenői helyzetről. Túlságosan nem rózsásak a kilátások, megköszönik amit mondani tudnak aztán kicsivel arrébb sétálnak megbeszélni a hallottakat.*
- Azért elindulunk, ugye?
*Ő bizony szeretne menni, szörnyvadásznak tanulni, jobban megismerkedni az elffel. Eddig sem volt veszélytelen az élete, most sem riad vissza a kedvezőtlen hírektől.*
4186. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-07 18:34:57
Üzenet elküldve: 2016-03-07 18:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Maga alá húzza lábait, egy szalmabálán találva kényelmes ülőhelyet, egyenes derékkal figyeli a gyakorlatozókat. Sokat tanulhat az elf abból is, ha csak néma szemlélődéssel, szótlan megfigyeléssel tölti az idejét. Ősz tanítója szerint a magány ugyanolyan jó tanító lehet, mint egy drága pénzen fogadott mentor. Mást és máshogyan lehet tanulni a magányból, hosszabb és nehezebb az út, de a tapasztalat mélyebben és élesebben ivódik bele a tanulóba.
Halovány mosolyával talán még együgyűnek is tűnhet a szemlélő tekintetek előtt, de ez csak a látszat. Némelyek sokkal többet látnak, mint a hétköznapi szemek.
Lehunyja a szemét, hagyja, hogy érzelmei lecsillapodjanak, hogy a vizuális ingerek utolsó hullámai is elcsendesedjenek körülötte és csak hallásával, szellemével fogja fel a külvilág ingereit. Olyasfajta állapot ez, melyet elérni hosszú évek munkája volt, de mostanra csak rövid gondolati átlényegülést jelentett csak az átállás.
Ebben a tudatban sem volt teljesen elzárva a külvilágtól, a körülötte folyó történésektől, hallása kiélesedett, bőrén jobban érezte a barakkban munkálkodó szelek simogatását.
Maga sem tudja, mennyi időt töltött az Érzések Síkján, de amikor kinyitja a szemét, kipihentebb és nyugodtabb, mint azelőtt. Felkel ültéből, kicsit átmozgatja lábait és lesöpri nadrágjáról a rátelepedett szalmaszálakat. Itt az ideje visszatérnie a fogadóba és ennie valamit, most, hogy a szellemét már "jóllakatta".
Udvarias meghajlással visszakéri a kijáratnál a leadott botot, majd megindul, hogy a Gazdagnegyeden át újra felkeresse a Pegazust.*
Halovány mosolyával talán még együgyűnek is tűnhet a szemlélő tekintetek előtt, de ez csak a látszat. Némelyek sokkal többet látnak, mint a hétköznapi szemek.
Lehunyja a szemét, hagyja, hogy érzelmei lecsillapodjanak, hogy a vizuális ingerek utolsó hullámai is elcsendesedjenek körülötte és csak hallásával, szellemével fogja fel a külvilág ingereit. Olyasfajta állapot ez, melyet elérni hosszú évek munkája volt, de mostanra csak rövid gondolati átlényegülést jelentett csak az átállás.
Ebben a tudatban sem volt teljesen elzárva a külvilágtól, a körülötte folyó történésektől, hallása kiélesedett, bőrén jobban érezte a barakkban munkálkodó szelek simogatását.
Maga sem tudja, mennyi időt töltött az Érzések Síkján, de amikor kinyitja a szemét, kipihentebb és nyugodtabb, mint azelőtt. Felkel ültéből, kicsit átmozgatja lábait és lesöpri nadrágjáról a rátelepedett szalmaszálakat. Itt az ideje visszatérnie a fogadóba és ennie valamit, most, hogy a szellemét már "jóllakatta".
Udvarias meghajlással visszakéri a kijáratnál a leadott botot, majd megindul, hogy a Gazdagnegyeden át újra felkeresse a Pegazust.*
4185. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-07 18:27:33
Üzenet elküldve: 2016-03-07 18:27:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser… //
* Hát azért abban reménykedett, hogy a lány megérti, hogy a fájdalomküszöbe a szitkozódás révén tágul, de való igaz, ez egy várható reakció volt, amire, szokásához híven, nem számított. Habár a nőstény elég brutálisan ugyan, de egyértelműsítette, mit akar. Csendet. Nos, ez bőven elég volt ahhoz, hogy a hím visszavegyen egy kicsit. Sajnálatos módon abba a helyzetbe került, amikor is nem tud visszavágni a lánynak, ugyanis annak száz százalékban igaza van. Elnémulva tűri hát a további szurkálódást. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert sziszeg, fájdalmasan fel-felnyög a tortúra alatt.
Egy száj betömés, és láss csodát, egyből kezes báránnyá válik. A korábban száját eltömő anyagot ruhájába suvasztja, ahogyan azt fajtársnője is javasolja.
Ahogyan Amine felel, egyértelmű, hogy jót derül a férfi kínján. Persze saját magát okolhatja, amiért megosztotta vele a többé-kevésbé igaz történetet, de nem is Khan lenne, ha ezt is a lány számlájára írná fel. A ki nem mondott szavak nagyon is jól teszik, hogy a gondolati fázisban megállnak, ugyanis a hím nem csak káromkodni kezdene, de még tarkón is próbálná csapni a jó kedvű leányzót. *
- Ó, lesz is, ne aggódj…
*Igen, már elhatározta, nem hagyja annyiban, hogy holmi felszíni korcsok így helyben hagyják. Elképzeli, ahogyan kiüti a szerzetest, éppen csak annyira, hogy ne bírjon már mocorogni, és előveszi a tőrét, hogy élve megskalpolja. Ó, igen. Aztán a vörös hajzuhatagú nő képe úszik be, ahogyan erőtlenül próbál ellenáll neki, de Khan mindannyiszor lekever neki egy pofont, egy-két fogától megszabadítva, míg csípője előre-hátra ring. Ó, igen. Édes a bosszú, mely újult erővel tölti fel, habár ez a plusz energia is véges, sőt, nagyon véges. Mindenesetre elegendő lesz, hogy a kovácshoz visszamenjen az új fegyveréért. Még egy indok, amiért a bosszú lángját nem szabad eloltania. *
- Kösz.
* Mondja egyszerűen, mikor befejezik és óvatosan, minél kevesebb mozgással, nehogy a cérna elszakadjon, próbálja magára erőszakolni a ruháját. Ami nem is olyan egyszerű, mint ahogyan elképzelte. *
- Francba… Izé, segítenél?
* Bök állával a jobbjában tartott pólóra, amire majd a derekánál lógó kezeslábas felső részét kéne felhúzni. A hímnek olyan mindegy, hogy mennyire lett jó, vagy rossz a végeredmény, csupán hadd húzzon el a fegyveréért és utána hadd ihasson egy korsó sört, vagy kettőt. A mai napra megérdemel egy kis pihenést, aztán holnap nekiáll körbekérdezősködni Kharasshi D’Rake felől. *
* Hát azért abban reménykedett, hogy a lány megérti, hogy a fájdalomküszöbe a szitkozódás révén tágul, de való igaz, ez egy várható reakció volt, amire, szokásához híven, nem számított. Habár a nőstény elég brutálisan ugyan, de egyértelműsítette, mit akar. Csendet. Nos, ez bőven elég volt ahhoz, hogy a hím visszavegyen egy kicsit. Sajnálatos módon abba a helyzetbe került, amikor is nem tud visszavágni a lánynak, ugyanis annak száz százalékban igaza van. Elnémulva tűri hát a további szurkálódást. Vagyis ez nem teljesen igaz, mert sziszeg, fájdalmasan fel-felnyög a tortúra alatt.
Egy száj betömés, és láss csodát, egyből kezes báránnyá válik. A korábban száját eltömő anyagot ruhájába suvasztja, ahogyan azt fajtársnője is javasolja.
Ahogyan Amine felel, egyértelmű, hogy jót derül a férfi kínján. Persze saját magát okolhatja, amiért megosztotta vele a többé-kevésbé igaz történetet, de nem is Khan lenne, ha ezt is a lány számlájára írná fel. A ki nem mondott szavak nagyon is jól teszik, hogy a gondolati fázisban megállnak, ugyanis a hím nem csak káromkodni kezdene, de még tarkón is próbálná csapni a jó kedvű leányzót. *
- Ó, lesz is, ne aggódj…
*Igen, már elhatározta, nem hagyja annyiban, hogy holmi felszíni korcsok így helyben hagyják. Elképzeli, ahogyan kiüti a szerzetest, éppen csak annyira, hogy ne bírjon már mocorogni, és előveszi a tőrét, hogy élve megskalpolja. Ó, igen. Aztán a vörös hajzuhatagú nő képe úszik be, ahogyan erőtlenül próbál ellenáll neki, de Khan mindannyiszor lekever neki egy pofont, egy-két fogától megszabadítva, míg csípője előre-hátra ring. Ó, igen. Édes a bosszú, mely újult erővel tölti fel, habár ez a plusz energia is véges, sőt, nagyon véges. Mindenesetre elegendő lesz, hogy a kovácshoz visszamenjen az új fegyveréért. Még egy indok, amiért a bosszú lángját nem szabad eloltania. *
- Kösz.
* Mondja egyszerűen, mikor befejezik és óvatosan, minél kevesebb mozgással, nehogy a cérna elszakadjon, próbálja magára erőszakolni a ruháját. Ami nem is olyan egyszerű, mint ahogyan elképzelte. *
- Francba… Izé, segítenél?
* Bök állával a jobbjában tartott pólóra, amire majd a derekánál lógó kezeslábas felső részét kéne felhúzni. A hímnek olyan mindegy, hogy mennyire lett jó, vagy rossz a végeredmény, csupán hadd húzzon el a fegyveréért és utána hadd ihasson egy korsó sört, vagy kettőt. A mai napra megérdemel egy kis pihenést, aztán holnap nekiáll körbekérdezősködni Kharasshi D’Rake felől. *
4184. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-07 01:15:24
Üzenet elküldve: 2016-03-07 01:15:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*Bámészkodva tér be a Barakk épületébe és sűrű bocsánatkérések közepette lép közelebb a pult mögött álló alakhoz, amikor az fegyverei leadására szólítja fel a láthatóan nem helyi elfet. Nincs tisztában a Barakk szabályaival, bár valójában nincs is nála semmi, amit leadhatna. Vándorbotja nem valódi fegyver, de csak az avatottak tudják, hogy értő kézben ugyanolyan hatékony, mint egy kard vagy tőr. Meghajolva adja át hát egyetlen "fegyverét", a botot, hogy beléphessen a fegyverolaj- és szalmaillatú, jókora helyiségbe.
Igyekszik nem megbámulni senkit, elkerüli a gyakorlatozó katonákat, bár láthatóan kevesebb akad belőlük, talán a várost fenyegető holt sereg okán. A veteránok valószínűleg a határokat védik.
Lombzöld tekintete mohón jár körbe, figyeli a gyakorolatozók mozdulatait, technikájukat. Fegyvere nem lévén nem áll be egyik gyakorlóbábuhoz sem, bár csak ő tudja, hogy az ő fegyvere nem az acél és nem is a fa. Amúgy sem szereti a harcot, ha valaha mégis harcolnia kellett, azt nem haragból vagy érzelmeitől vezérelve tette, hanem saját jól felfogott meggyőződése szerint. Sohasem ölt ok nélkül, kímélte a gyengéket és az ártatlanokat. Mindig kínosan ügyelt rá, hogy képességeit nehogy erőfitogtatásnak nézzék, igyekezett gyorsan és a lehető legkisebb fájdalommal befejezni küzdelmeit. Fiatalabb éveiben még szomjazta a harcot, de mára már megtalálta a nyugalmát, elf fajánál fogva neki az embereknél és más fajonkál sokkal több idő adatott, hogy személje és felfogja a körülötte lüktető világot.
Ezért is vándorolt a Négy Város tájaira, hogy lásson, tanuljon és tapasztaljon. A Barakk pedig jó helyszín arra, hogy lásson valamit Arthenior valódi arcából.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.07 01:15:49
Igyekszik nem megbámulni senkit, elkerüli a gyakorlatozó katonákat, bár láthatóan kevesebb akad belőlük, talán a várost fenyegető holt sereg okán. A veteránok valószínűleg a határokat védik.
Lombzöld tekintete mohón jár körbe, figyeli a gyakorolatozók mozdulatait, technikájukat. Fegyvere nem lévén nem áll be egyik gyakorlóbábuhoz sem, bár csak ő tudja, hogy az ő fegyvere nem az acél és nem is a fa. Amúgy sem szereti a harcot, ha valaha mégis harcolnia kellett, azt nem haragból vagy érzelmeitől vezérelve tette, hanem saját jól felfogott meggyőződése szerint. Sohasem ölt ok nélkül, kímélte a gyengéket és az ártatlanokat. Mindig kínosan ügyelt rá, hogy képességeit nehogy erőfitogtatásnak nézzék, igyekezett gyorsan és a lehető legkisebb fájdalommal befejezni küzdelmeit. Fiatalabb éveiben még szomjazta a harcot, de mára már megtalálta a nyugalmát, elf fajánál fogva neki az embereknél és más fajonkál sokkal több idő adatott, hogy személje és felfogja a körülötte lüktető világot.
Ezért is vándorolt a Négy Város tájaira, hogy lásson, tanuljon és tapasztaljon. A Barakk pedig jó helyszín arra, hogy lásson valamit Arthenior valódi arcából.*
A hozzászólás írója (Pycta del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.03.07 01:15:49
4183. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:15:49
Üzenet elküldve: 2016-03-06 21:15:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Jó kérdés, vajon mire számított? Hogy bármit tehet, vagy mondhat, mindent le fog nyelni neki, és majd mosolyogva segít? Hát még a sápadt bőrűek között is kevés olyat talál, aki bármit elvisel, csak segíthessen, nemhogy a sötételfek körében.
A fogása kicsit erősre sikeredik, eredetileg csak helyben akarta tartani, de a mérge némiképp felülkerekedik az elhatározáson, és talán máshol is vannak még sebei. A fájdalmas felkiáltásra nem számít, de ez kicsit sem befolyásolja a mozdulatában, hogy végre betömje a hím száját. Mintha mi sem történt volna, visszatér a munkájához, persze csak ha nem mocorog tovább a másik, és tudja folytatni az öltéseket.*
- Ezt én is kérdezhetném! Legalább addig fejezd be a rágalmazásom, amíg éppen segíteni próbálok! *Egyáltalán nem segít az értetlen arc, mire ő sértett mogorva tekintettel felel. Még ha a hím nem is érti meg, nem tudja még mit kell tennie, hogy legalább annyira észrevegye magát, hogy a száját befogja. Mármint azon kívül, hogy valóban betöri az orrát.* Ne dobd el, jó lesz az a kisebb sebekre. *Utal az előbb a szájába tömött kötszerre, bár lehet ezzel megkésett, csak nem nézett oda.
Válaszra se nagyon számít a kérdésére, így még ennyi is meglepő. A hallottakra, és a mosolyra alig bír elnyomni egy feltörekvő nevetést.*
- Azt látom! *Úgy ahogy visszatartja a hahotát, de ettől még belül rázza a nevetés, ahogy nekikezd a kötözésnek. Nem is tud mást elképzelni, csak… nézeteltérést, hogy a vége szurkálás lesz. Ezt akár egy felszíni házastársak közötti csetepaténak is el tudná képzelni, de ki tudja hogyan reagálna a hím, ha ilyennel viccelődne. Az ő érdekében marad csukva a szája, hogy ne kelljen még több gyolcsot a szájába tuszkolnia, ha negatív reakciót váltana ki belőle. Ez valami olyan, amit a hímnek is meg kellene végre tanulnia, a hallgatás.*
- Hm… Attól még lehetett volna, csak ilyen áron. *Csak megvonja a vállát. Végső soron, amíg élve kerül ki valaki az összeütközésből, van lehetősége arra, hogy a jövőben majd visszafizesse, és ő győzzön. Az életben maradás újabb lehetőséget jelent. Na persze nem olyan értelemben és szituációban, amibe a hím keveredett, de erről még megy a hallgatás. *
- Kész! *Még egy csomó a kötözés befejeztével, és már egyenesedik is ki. Óvatosan néz az arcára, nem tudja dug e másik sebet az orra alá, vagy csak a tőle várt stílussal távozik, egyelőre úgy tekinti, hogy végzett a dolgával. Még elégedett is valamennyire, elvégre első seb összeöltése, és egész jó munkát végzett. Saját véleménye szerint.*
*Jó kérdés, vajon mire számított? Hogy bármit tehet, vagy mondhat, mindent le fog nyelni neki, és majd mosolyogva segít? Hát még a sápadt bőrűek között is kevés olyat talál, aki bármit elvisel, csak segíthessen, nemhogy a sötételfek körében.
A fogása kicsit erősre sikeredik, eredetileg csak helyben akarta tartani, de a mérge némiképp felülkerekedik az elhatározáson, és talán máshol is vannak még sebei. A fájdalmas felkiáltásra nem számít, de ez kicsit sem befolyásolja a mozdulatában, hogy végre betömje a hím száját. Mintha mi sem történt volna, visszatér a munkájához, persze csak ha nem mocorog tovább a másik, és tudja folytatni az öltéseket.*
- Ezt én is kérdezhetném! Legalább addig fejezd be a rágalmazásom, amíg éppen segíteni próbálok! *Egyáltalán nem segít az értetlen arc, mire ő sértett mogorva tekintettel felel. Még ha a hím nem is érti meg, nem tudja még mit kell tennie, hogy legalább annyira észrevegye magát, hogy a száját befogja. Mármint azon kívül, hogy valóban betöri az orrát.* Ne dobd el, jó lesz az a kisebb sebekre. *Utal az előbb a szájába tömött kötszerre, bár lehet ezzel megkésett, csak nem nézett oda.
Válaszra se nagyon számít a kérdésére, így még ennyi is meglepő. A hallottakra, és a mosolyra alig bír elnyomni egy feltörekvő nevetést.*
- Azt látom! *Úgy ahogy visszatartja a hahotát, de ettől még belül rázza a nevetés, ahogy nekikezd a kötözésnek. Nem is tud mást elképzelni, csak… nézeteltérést, hogy a vége szurkálás lesz. Ezt akár egy felszíni házastársak közötti csetepaténak is el tudná képzelni, de ki tudja hogyan reagálna a hím, ha ilyennel viccelődne. Az ő érdekében marad csukva a szája, hogy ne kelljen még több gyolcsot a szájába tuszkolnia, ha negatív reakciót váltana ki belőle. Ez valami olyan, amit a hímnek is meg kellene végre tanulnia, a hallgatás.*
- Hm… Attól még lehetett volna, csak ilyen áron. *Csak megvonja a vállát. Végső soron, amíg élve kerül ki valaki az összeütközésből, van lehetősége arra, hogy a jövőben majd visszafizesse, és ő győzzön. Az életben maradás újabb lehetőséget jelent. Na persze nem olyan értelemben és szituációban, amibe a hím keveredett, de erről még megy a hallgatás. *
- Kész! *Még egy csomó a kötözés befejeztével, és már egyenesedik is ki. Óvatosan néz az arcára, nem tudja dug e másik sebet az orra alá, vagy csak a tőle várt stílussal távozik, egyelőre úgy tekinti, hogy végzett a dolgával. Még elégedett is valamennyire, elvégre első seb összeöltése, és egész jó munkát végzett. Saját véleménye szerint.*
4182. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-05 22:31:47
Üzenet elküldve: 2016-03-05 22:31:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Majdnem felcser…//
* Természetes, hogy nem osztja meg még egy mélységi nősténnyel sem, hogy mire készült, mert még odalentről is vannak olyanok, akik nem tolerálják, holott teljesen megszokott dolog, hogy a férfi elveszi azt, amit akar. Teljesen felesleges becsületességet és igazságosságot keresni egy ilyen romlott világban. Tény és való, hogy azért romlott, mert Khanhoz hasonlóan rengetegen vannak, akik bármit megengednek maguknak, s a legtöbben csak azért ússzák meg, mert magasabb körökben mozognak, de ha azok odafent megengedhetik maguknak, akkor a hím is cselekedhet kénye kedve szerint. A nők dolga meg csak az, hogy szüljenek utódokat, akik majd utánpótlásként szolgálnak. Pláne ilyen baljós időkben. Ha meg valóban így tesznek, akkor senkit nem fog érdekelni egy-két bepottyant félvér fattyú. Vagyis de, nyilván a férje agyonverné, de az már nem érdekli az orgyilkost.
Ha valahogy kitudódna, akkor bajban lenne, de ez valahogy hidegen hagyja. Elég nagy a város, hogy egyetlen erőszaktevő elrejtőzhessen, bár kétségtelen, hogy ha a lány barátai fegyveresek, akkor eléggé hátráltathatják jelenlegi feladatát. Tipikus Khan, nem gondolja át a dolog időzítését, és ez miatt kerül hátrányba a jövőben.
A bosszú egyelőre várat magára. Biztos benne, hogy ha akár a legváratlanabb pillanatban támadna is, az újonnan felszakadt sebbel és a fáradtságból adódó lassúsággal nem húzná sokáig még egy ilyen fiatal nőstény ellen sem, mint Amine. Nem, elvégre kormosról beszélünk.
A nap második vagy harmadik, esetleg sokadik meglepetése éri, mikor feje akaratlanul is, hirtelen hatalmas erővel felfelé lendül. A fejbőrét tépő fájdalomra felszisszen, és az ellensúlyozó mozdulat miatt sebében égető érzés veszi át az irányítást. Olyannyira, hogy szinte felordít, így a kötszer könnyűszerrel landolhat tátott szájában. Szerencse, hogy kezei nincsenek lekötözve, így gyorsan ki tudja kapni, mielőtt a meglepetés erejétől megfullad. *
- Megőrültél?!
* Egyelőre csak ennyire futja, és az értetlenség maszkjából arra következtethet a lány, hogy Khannak fel sem tűnt, miket szitkozódik, mondhatni reflexből jöttek. És nem, ő nem az a fajta orgyilkos, akit nagyurak megölésével bízzák meg, ahol be kell épülnie az udvaroncai közé és jó modorról kell tanúbizonyságot tennie akár hosszú hónapokon, éveken át, mielőtt alkalma nyílna tőrt szúrnia a célpont szívébe. Ő az, akit egyszerűen ölésre képeztek ki, olyan, akit egy sikátor mélyén találhatsz meg és bérelhetsz fel, hogy végezzen a kiszemelttel. Az a fajta, aki az áldozatait lehetőség szerint az éjszaka leple alatt öli meg, s másnap csak a vérben ázott, esetleg itt-ott megcsonkított, macskakövekhez fagyott holttestet találják meg. Na meg az, aki mindenféle munkát elvállal, hogy legyen miből túlélnie. Ezért is szereti az előlegeket. Valamennyit, még ha csak elhanyagolható mennyiséget is, a teljes összeghez képest, de akkor is keres, ha a kisujját se mozdítja. Persze arra törekszik, hogy övé legyen minden, mert hát mégiscsak halandó, és a halandók mindig többet és többet akarnak.
Hogy ezután mi lesz, azt nem hogy nem tudja, még csak nem is gondol bele, hogy esetleg majd ki kell szedni a cérnát. *
- Csak egy kis… nézeteltérés volt…
* Vigyorog sokat sejtetően fajtársnőjének kérdésére. Ha eddig nem tette meg, hát ezután sem érdeke, hogy elárulja az igazat egy nőneműnek. Ki tudja, hogy reagálna rá, a végén még az őr mellett elmetszené a torkát. *
- Amint látod, nem nekem lett igazam…
* Próbál egy kis „humort” is belevinni. Megköszönni addig esze ágában sincs, amíg a másik arra nem szólítja fel, vagy legalább egyértelmű jelét nem adja, hogy itt végeztek. *
* Természetes, hogy nem osztja meg még egy mélységi nősténnyel sem, hogy mire készült, mert még odalentről is vannak olyanok, akik nem tolerálják, holott teljesen megszokott dolog, hogy a férfi elveszi azt, amit akar. Teljesen felesleges becsületességet és igazságosságot keresni egy ilyen romlott világban. Tény és való, hogy azért romlott, mert Khanhoz hasonlóan rengetegen vannak, akik bármit megengednek maguknak, s a legtöbben csak azért ússzák meg, mert magasabb körökben mozognak, de ha azok odafent megengedhetik maguknak, akkor a hím is cselekedhet kénye kedve szerint. A nők dolga meg csak az, hogy szüljenek utódokat, akik majd utánpótlásként szolgálnak. Pláne ilyen baljós időkben. Ha meg valóban így tesznek, akkor senkit nem fog érdekelni egy-két bepottyant félvér fattyú. Vagyis de, nyilván a férje agyonverné, de az már nem érdekli az orgyilkost.
Ha valahogy kitudódna, akkor bajban lenne, de ez valahogy hidegen hagyja. Elég nagy a város, hogy egyetlen erőszaktevő elrejtőzhessen, bár kétségtelen, hogy ha a lány barátai fegyveresek, akkor eléggé hátráltathatják jelenlegi feladatát. Tipikus Khan, nem gondolja át a dolog időzítését, és ez miatt kerül hátrányba a jövőben.
A bosszú egyelőre várat magára. Biztos benne, hogy ha akár a legváratlanabb pillanatban támadna is, az újonnan felszakadt sebbel és a fáradtságból adódó lassúsággal nem húzná sokáig még egy ilyen fiatal nőstény ellen sem, mint Amine. Nem, elvégre kormosról beszélünk.
A nap második vagy harmadik, esetleg sokadik meglepetése éri, mikor feje akaratlanul is, hirtelen hatalmas erővel felfelé lendül. A fejbőrét tépő fájdalomra felszisszen, és az ellensúlyozó mozdulat miatt sebében égető érzés veszi át az irányítást. Olyannyira, hogy szinte felordít, így a kötszer könnyűszerrel landolhat tátott szájában. Szerencse, hogy kezei nincsenek lekötözve, így gyorsan ki tudja kapni, mielőtt a meglepetés erejétől megfullad. *
- Megőrültél?!
* Egyelőre csak ennyire futja, és az értetlenség maszkjából arra következtethet a lány, hogy Khannak fel sem tűnt, miket szitkozódik, mondhatni reflexből jöttek. És nem, ő nem az a fajta orgyilkos, akit nagyurak megölésével bízzák meg, ahol be kell épülnie az udvaroncai közé és jó modorról kell tanúbizonyságot tennie akár hosszú hónapokon, éveken át, mielőtt alkalma nyílna tőrt szúrnia a célpont szívébe. Ő az, akit egyszerűen ölésre képeztek ki, olyan, akit egy sikátor mélyén találhatsz meg és bérelhetsz fel, hogy végezzen a kiszemelttel. Az a fajta, aki az áldozatait lehetőség szerint az éjszaka leple alatt öli meg, s másnap csak a vérben ázott, esetleg itt-ott megcsonkított, macskakövekhez fagyott holttestet találják meg. Na meg az, aki mindenféle munkát elvállal, hogy legyen miből túlélnie. Ezért is szereti az előlegeket. Valamennyit, még ha csak elhanyagolható mennyiséget is, a teljes összeghez képest, de akkor is keres, ha a kisujját se mozdítja. Persze arra törekszik, hogy övé legyen minden, mert hát mégiscsak halandó, és a halandók mindig többet és többet akarnak.
Hogy ezután mi lesz, azt nem hogy nem tudja, még csak nem is gondol bele, hogy esetleg majd ki kell szedni a cérnát. *
- Csak egy kis… nézeteltérés volt…
* Vigyorog sokat sejtetően fajtársnőjének kérdésére. Ha eddig nem tette meg, hát ezután sem érdeke, hogy elárulja az igazat egy nőneműnek. Ki tudja, hogy reagálna rá, a végén még az őr mellett elmetszené a torkát. *
- Amint látod, nem nekem lett igazam…
* Próbál egy kis „humort” is belevinni. Megköszönni addig esze ágában sincs, amíg a másik arra nem szólítja fel, vagy legalább egyértelmű jelét nem adja, hogy itt végeztek. *
4181. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:50:19
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:50:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Majdnem felcser…//
*Hogy munkának nevezve ki kit öl meg, az nem érdekli, jó pénzért az orgyilkosok is csak a munkájukat végzik, de hogy ki kit akar megerőszakolni, az már más kérdés, és bár, mivel csak egy felszíni embernőcskéről van szó, Amine a világért se kezdene hőbörögni, elégtételt követelni, viszont annyi biztos, hogy nem segítene neki tovább. Az egy dolog, hogy valaki „munka” közben sérül meg, esetleg egy elfuserált rablás alatt, az meg szintén más dolog, ha valaki a saját kedvteléséből követ el marhaságot, aztán itt vonyít segítségért. Ő okozta magának a problémát feleslegesen, hát másszon is ki belőle saját maga, a kis mélységinek nagyon nincs köze hozzá, és ez ellen nem sokat tehetne a hím ilyen sérülések mellett. Még a tempóját se tudná tartani valószínűleg, hogy utolérje, és megpróbálja kényszeríteni, amihez végképp több kellene, mint egy darab tőr, amit ha van egy kis esze, a városőrök orra előtt még véletlenül se húzna elő. Persze még mindig az áldott tudatlanság fázisa áll fent, így mivel valóban nincs semmilyen jobb elfoglaltsága, egyelőre lenyeli a csípős modort, és indokolatlan fenyegetéseket.
Az ütése betalál, és amíg az a fájdalomtól görnyedten megtámaszkodik, addig a kis nőstényke kissé sértett, ám ezen kívül teljesen érdektelen arccal sétál el a faltól a sérült mellé, egy jó fél-egy méteres távolságot megtartva. A mellkasán összekulcsolt karokkal figyeli azt, amíg összeszedi magát. Persze, ő is sejti az okot, amiért „húgom” jelzővel illette, és a hím viselkedéséből már rég leesett neki hogy magát tekinti dominánsabb félnek, viszont míg arról fogalma sincs, hogy ő honnan származik, a kis nőstényke valóban a mélységből jött, így ő egyáltalán nem tekinti a felszíni népet, még ha sötételf is az illető, mélységinek.
Kíváncsian figyel, hátha valahonnan még maradt annyi ereje, hogy megpróbálja megbosszulni ezt a támadást, de nem úgy tűnik, mintha neki akarna ugrani, csak lassan felegyenesedik. Persze ami késik, nem múlik. Ezután kezdi csak rángatni vissza a barakkba, szerencsére néma csendben. Talán végre eljutott a tudatáig, hogy amíg ilyen sérült, jobb lesz lakatot tennie a szájára, de ilyenben már nem szabad reménykedni.
A mosolyát látva, mikor leesik neki, hogy épp vetkőznie kellene, egy ellenállhatatlan vágy tör rá, hogy azonnal kupán vágja, de uralkodik az indulatain, a vöröslő vérfolt már amúgy is az ő műve. A tisztítás közbeni mosolyt azért kár, hogy nem látja a másik, biztosan nem lenne tőle elragadtatva, de ne is várjon többet.*
- Béna. Tehetetlen. Gyáva. *Napestig képes lenne folytatni, de ismét egyre szélesebb mosoly kezd kiülni az arcára. Ez ugyan gyorsan lehervad a koncentráció miatt. Az elhangzó szitkok kimondottan nem foglalkoztatnák, sőt, még szórakoztatnák is, mert a fájdalom miatt csinálja. Mikor viszont vele kapcsolatban hangoznak el szitkok, az elsőnél csak a szemöldökét ráncolja, a második alkalomnál viszont minden előzetes figyelmeztetőjel nélkül felkap egy adag kötszert maga mellől, megragadja a hím haját, és megpróbálja beletuszkolni a kezében lévő gyolcsot a szájába.*
- Pofa. Be! Anyukád téged nem tanított meg, hogy a nőstények jelenlétében tartsd a szád? *Egyértelműen nem, ezt a példányt az alapvető illemre se tanították meg. Az előző hím, akivel volt alkalma találkozni, felszíni elfekkel barátkozott, de legalább úgy tűnt van benne némi tisztelet, és bár ő lenne az utolsó, aki a kötelező illemet elvárná, de ez azért mégiscsak túlzás. Csoda, hogy az őket felügyelő városőr még nem ütötte le az üvöltözéséért, vagy hasonló.
Amint kicsit jobban ráérez, és kitapasztalja, hogy hogyan és milyen mélyen kell megejtenie az öltéseket, megpróbál kicsit gyorsabban dolgozni, nagyjából így megütve a normális tempót. Egy képzett felcser ezt valószínűleg pillanatok alatt össze tudná fércelni, tőle viszont jobbat ne várjanak. De hogy a cérnával mi lesz a továbbiakban, ha a seb úgy ahogy összeforrt, már ötlete sincs, és hál’égnek már nem is fogja érinteni. Ott aztán panaszkodhat majd a képzett gyógyító, hogy ki varrta így össze, bár így első ránézésre egész jó munkának látja saját szemszögből.*
- Nincs értelme megkérdeznem, hogy mibe másztál bele, hogy ilyen szépen helybenhagytak, jól gondolom? *Egy pillanatra rápillant a városőrre, majd vissza a sebre. Ha végzett, és valami csoda folytán pofon se csattant, és törött orral se gazdagodott a páciens, ismét egy finom csípős lötty következik, hogy aztán körbe legyen tekerve a kötszerrel.*
*Hogy munkának nevezve ki kit öl meg, az nem érdekli, jó pénzért az orgyilkosok is csak a munkájukat végzik, de hogy ki kit akar megerőszakolni, az már más kérdés, és bár, mivel csak egy felszíni embernőcskéről van szó, Amine a világért se kezdene hőbörögni, elégtételt követelni, viszont annyi biztos, hogy nem segítene neki tovább. Az egy dolog, hogy valaki „munka” közben sérül meg, esetleg egy elfuserált rablás alatt, az meg szintén más dolog, ha valaki a saját kedvteléséből követ el marhaságot, aztán itt vonyít segítségért. Ő okozta magának a problémát feleslegesen, hát másszon is ki belőle saját maga, a kis mélységinek nagyon nincs köze hozzá, és ez ellen nem sokat tehetne a hím ilyen sérülések mellett. Még a tempóját se tudná tartani valószínűleg, hogy utolérje, és megpróbálja kényszeríteni, amihez végképp több kellene, mint egy darab tőr, amit ha van egy kis esze, a városőrök orra előtt még véletlenül se húzna elő. Persze még mindig az áldott tudatlanság fázisa áll fent, így mivel valóban nincs semmilyen jobb elfoglaltsága, egyelőre lenyeli a csípős modort, és indokolatlan fenyegetéseket.
Az ütése betalál, és amíg az a fájdalomtól görnyedten megtámaszkodik, addig a kis nőstényke kissé sértett, ám ezen kívül teljesen érdektelen arccal sétál el a faltól a sérült mellé, egy jó fél-egy méteres távolságot megtartva. A mellkasán összekulcsolt karokkal figyeli azt, amíg összeszedi magát. Persze, ő is sejti az okot, amiért „húgom” jelzővel illette, és a hím viselkedéséből már rég leesett neki hogy magát tekinti dominánsabb félnek, viszont míg arról fogalma sincs, hogy ő honnan származik, a kis nőstényke valóban a mélységből jött, így ő egyáltalán nem tekinti a felszíni népet, még ha sötételf is az illető, mélységinek.
Kíváncsian figyel, hátha valahonnan még maradt annyi ereje, hogy megpróbálja megbosszulni ezt a támadást, de nem úgy tűnik, mintha neki akarna ugrani, csak lassan felegyenesedik. Persze ami késik, nem múlik. Ezután kezdi csak rángatni vissza a barakkba, szerencsére néma csendben. Talán végre eljutott a tudatáig, hogy amíg ilyen sérült, jobb lesz lakatot tennie a szájára, de ilyenben már nem szabad reménykedni.
A mosolyát látva, mikor leesik neki, hogy épp vetkőznie kellene, egy ellenállhatatlan vágy tör rá, hogy azonnal kupán vágja, de uralkodik az indulatain, a vöröslő vérfolt már amúgy is az ő műve. A tisztítás közbeni mosolyt azért kár, hogy nem látja a másik, biztosan nem lenne tőle elragadtatva, de ne is várjon többet.*
- Béna. Tehetetlen. Gyáva. *Napestig képes lenne folytatni, de ismét egyre szélesebb mosoly kezd kiülni az arcára. Ez ugyan gyorsan lehervad a koncentráció miatt. Az elhangzó szitkok kimondottan nem foglalkoztatnák, sőt, még szórakoztatnák is, mert a fájdalom miatt csinálja. Mikor viszont vele kapcsolatban hangoznak el szitkok, az elsőnél csak a szemöldökét ráncolja, a második alkalomnál viszont minden előzetes figyelmeztetőjel nélkül felkap egy adag kötszert maga mellől, megragadja a hím haját, és megpróbálja beletuszkolni a kezében lévő gyolcsot a szájába.*
- Pofa. Be! Anyukád téged nem tanított meg, hogy a nőstények jelenlétében tartsd a szád? *Egyértelműen nem, ezt a példányt az alapvető illemre se tanították meg. Az előző hím, akivel volt alkalma találkozni, felszíni elfekkel barátkozott, de legalább úgy tűnt van benne némi tisztelet, és bár ő lenne az utolsó, aki a kötelező illemet elvárná, de ez azért mégiscsak túlzás. Csoda, hogy az őket felügyelő városőr még nem ütötte le az üvöltözéséért, vagy hasonló.
Amint kicsit jobban ráérez, és kitapasztalja, hogy hogyan és milyen mélyen kell megejtenie az öltéseket, megpróbál kicsit gyorsabban dolgozni, nagyjából így megütve a normális tempót. Egy képzett felcser ezt valószínűleg pillanatok alatt össze tudná fércelni, tőle viszont jobbat ne várjanak. De hogy a cérnával mi lesz a továbbiakban, ha a seb úgy ahogy összeforrt, már ötlete sincs, és hál’égnek már nem is fogja érinteni. Ott aztán panaszkodhat majd a képzett gyógyító, hogy ki varrta így össze, bár így első ránézésre egész jó munkának látja saját szemszögből.*
- Nincs értelme megkérdeznem, hogy mibe másztál bele, hogy ilyen szépen helybenhagytak, jól gondolom? *Egy pillanatra rápillant a városőrre, majd vissza a sebre. Ha végzett, és valami csoda folytán pofon se csattant, és törött orral se gazdagodott a páciens, ismét egy finom csípős lötty következik, hogy aztán körbe legyen tekerve a kötszerrel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361