//Helyszínelés: A jó, a rossz, és a halottak//
//Kezelő//
*A válasz hamarabb jön, mint hinné. Céljuk idővel kirajzolódik szemei előtt, kitüremkedve a földből, akár egy kolosszus, mi rideg alakjával követel magának tiszteletet. A falakra mered, végignézve azokon, hagyva, hogy vezessék. Miért is ne hagyná? Nem akar néhány pofonnal vagy egyéb testrészeket roncsoló ütésekkel gazdagodni.*
- Városőrség? *szalad ki száján a halk kérdés, a közelében haladó némberre nézve.
Akár kap választ, akár nem, kénytelen beérni vele. Nem is érti, miért próbálkozik még kérdésekkel, vagy bármi mással. Azt azonban egyre inkább furcsállja, hogy itt kell lennie. Vagy talán annyira nem is, elvégre, ha a városőrségről van szó, és ők ügyködtek a szegénynegyedben, akkor minden bizonnyal belekeverte magát valamibe, amiből minden bizonnyal ki kell, hogy magyarázkodjon.
A kezelőbe kerül a beteggel együtt. Most még csak közelébe sem próbálkozik menni. Egyszerűen ott marad, hová őrei kísérik, miközben reményei szerint most már eleresztik karjait. Szabadulása esetén kicsit megmozgatja azokat. Enyhén lóbálja maga mellett végtagjait, hogy mihamarabb elönthesse azokat a kellemetlen zsibogás, melynek kíséretében újra érezheti bennük saját vérét. Ujjaival megdörzsölgeti a szorítások sajgó nyomát. Lehet, hogy megmaradnak, bár ez mindegy is, hiszen öltözéke úgyis takarja az éktelenkedő nyomokat.
Ha eddig nem vették volna el tőle, hát most lecsatolja derekáról kardját és az egyik robusztus markába nyomja, teljesen lefegyverezve magát. Ő sem bolond, hogy hadakozni kezdjen, nem létező harci tudásával, semmivel egyenlő tapasztalatáról nem is beszélve. Elméje továbbra is kattog. A sérültre vezeti pillantását, megnézve a belőle kiálló nyíl maradékát, melynek másik fele még él elméjében. Ujjai viszketnek, szén után kiáltanak. Szívesen nyúlna batyujába, némi papirosért és szénért, hogy rajzolgatni kezdjen, teljesen megszüntetve a siralmas hangulatú külvilágot, hirtelen mozdulatokat azonban nem akar tenni. Marad a kellemetlen tétlenség, na meg lábainak lassú üteme, mellyel a padlón dobol.
Nem eresztése esetén kénytelen továbbra is elviselni, hogy lassan nem érzi karjait. Lába ugyanúgy jár, miközben ujjai is olykor-olykor ökölbe szorulnak, próbálva kicsit tornáztatni zsibbadó végtagjait.*