//Második szál//
*Még ebben a legőszintébb pillanatában sem reagálna szívesen erre a töredelmes vallomásra.*
-Nagyon ritkán. Igazán már évek óta nem. De a tiéd érdekel. Hát. Köszönöm. Azt hiszem. De ne tedd.
*Lepődik meg maga is, hogy ezt kimondta, és pislog nagyokat, majd folytatja, mert muszáj.*
-Nem számítanak mások, haldokló mind. Elmúlnak, ki gyorsan, ki lassan. Nincsen súlyuk, se nekik, se szavaiknak, véleményüknek. És mivel nem érdekel mit gondolnak, az sem érdekel, ha csalódnak. Tudod mi érdekel? Saját magam. Hogy kiélvezzem az időmet. És ha nekem az okoz élvezetet, hogy hátba szúrjak, kifosszak, szenvedést okozzak másoknak, hát azt fogom tenni. Most az őrség szórakoztat, hát városőr vagyok. De úgyis megunom.
*Vonja meg vállát hanyagul, és bár inna, ebből az átkos italból többet biztos nem fog fogyasztani.*
-Egyszer téged is megunlak. Nincs valami normális piád?
*Egyetlen jó dolog ebben a tőle igen idegen szituációban, hogy legalább könnyen terelhető figyelme.*
-De csak csendben. Most vigyáznom kell magamra, ha engem kiiktatnak ki viszi tovább ezt a lázadást?
*Nagy sóhajt hallat Creton említésére.*
-Nem tudom, tényleg nem. Azt gondolom lélekben velünk van, lehet valójában amiatt nem enged el minket a városból, mert számít olyasmire, hol erővel kell fellépni a tanács ellen. De nem avat be a dolgaiba, sosem. Közben meg simán lehet, összejátszik velük, és csak azért tart távol minket a kikötőtől, mert valamely tanácstag cimborájának jobban megéri az őrség óvó tekintete nélkül űzni a kereskedelmet és korrumpálni a vámházat. Még azt sem tudom, miért nem fogadta el a lemondásom.
*Fintorog egy sort, Creton is csak megnehezíti a dolgokat.
Örömteli, hogy így gátlásoktól, megjátszástól, alakoskodástól, rangoktól csupaszon végre egyetértenek valamiben, még ha az csak annyi is, hogy kölcsönösen féltik a másikat.*
-Ha segítesz bajod esik.
*Mutat rá a logikai bukfencre gyorsan.*
-Jó, mert én nem szívesen feküdnék le veled.
*Szúrja közbe azt a hazugságot, melyet maga is igaznak tart.*
-De hogy? Erősen akadályoztatva vagyunk. És a városi őrség azért van, hogy a tanács parancsait is végrehajtsa. A háború alatt volt olyan stratégai üzenet, amit nem is Creton küldött, hanem ők. Mondjuk jó nagy marhaság volt. Beledöglöttünk volna mind.
*Kerekedik el szeme döbbenten, pár pillanatig csak pislog őrmesterére, majd fejét rázva meg vigyorodik el.*
-Számoljunk! Egy: A háború előtt leakartam mondani a hadnagyságról. De nem csak Creton volt ott, az egész tanács. És indok nélkül visszautasították. Kettő: Ismerve a vészt elhitették a lakossággal, hogy a város biztonságos, és közben nem voltak hajlandók a megfelelő haderőt biztosítani a frontokon. Három: Utánpótlást egyszer sem kaptunk. Négy: Tudták, hogy jönnek a holtak, még sem tettek semmit. Öt.
*Mindeközben sebes kezét feltartva vékony ujjain számolgat Syd arca előtt, jobbját is igénybe véve, mikor túllépi a rendelkezésére álló mennyiséget.*
-Nem is igazán volt civil sérülés a harcok alatt. Hat: A parancsnok helyett adtak nekünk olyan támadási parancsot, amiben minden városőr, és a tharg sereg is elvérzett volna. Hét: Ahogy esélyünk lett volna a végleges leszámolásra a teljes haderőt visszarendelték a városba, még a kikötői osztagot is. Nyolc: Nem engednek városőrt a kikötőbe, ahol tudjuk a holtak vezetője erősödik. Na? Mit raksz össze ebből?
*Őszintén érdekli Syd véleménye. Ismét.*
-Tényleg érdekel miként látod. Ha én mondom ki, megint őrültnek nevezel.