Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 336 (6701. - 6720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6720. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:10:00
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:10:00
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Aoneer felfárad a színpadra. Kezén bilincs, arcán mély unalom. A tegnapi vacsora szegényes volt, ágya kényelmetlen, a cella szűkös. Nem mintha ne lenne hozzászokva az efféle bánásmódhoz, de már elege van az egészből és szeretne tovább állni. Legyenek csak túl a dolgon, ő kibírja. Kibírt már rosszabbat is.
Szólni nem szól, Creton szövegét nem érti. Tartották volna itt őt is. Akkor mindent megtett volna azért, hogy megelőzze a bajt, és fogalma sincs ki az az áthelyezett katona aki emiatt lemaradt az erőszakról, meg mi a bánatnak helyezték át, ha egyszer ő sehonnan nem hiányzott. Már őrjáratot sem vezethetett volna, nem volt egyéb egy egyszerű mindennapi talpasnál.
Csak akkor mozdul ismét amikor felszólítják, hogy tegye szabaddá a hátát. Hát rajta ne múljék. Két összebilincselt kezével leveszi az inget és ezzel a mozdulattal értelmetlenné is teszi Creton átkát. Aoneer testén már annyi az elváltozás, hogy ha a szerencsétlen hóhér szembeötlővé akarja tenni az ütések nyomait akkor talán a lábára kéne céloznia. Égési sérülések, a nyíllövés helyén éktelenkedő hatalmas var, és az oldalán egy leginkább horzsolásnyomra emlékeztető beazonosíthatatlan valami. Egész történelme van már a különböző hegeinek. Ezek a korábbi csapások is megmutatják miért is nem hatja meg Aoneert a mostani korbácsolás. Még ha félholtra is verik, még ha a haja bele is őszül a testét érő sokkba, még ha a bele kifordul és úgy kell őt összefércelni. Akkor is elmondhatja, hogy már átélt hasonlót. Épp tegnapelőtt viaskodott utoljára a halállal.
Nyugodtságán kívül még egy nagy bűntettet elkövet a kedves nézőközönség felé, ugyanis amint letérdel rögtön látványosan bólint Ziana irányába.*
~Igenis kisasszony.~ *Mintha csak ezt mondaná. Jelezvén megértette a feladatát illetve, hogy egyáltalán nem tervezi némán végigtűrni az ostorcsapásokat. Annak csak az lenne a vége, hogy elharapja a nyelvét, vagy még az eddigieknél is jobban beleőrül a dolgokba. A csatatéren mindenkinek van alkalma káromkodni, szitkozódni, felüvölteni, elküldeni az ellenfelet a jó édes bordélyból szökött anyjába, és ha ennyire ő nem is fogja magát itt elragadtatni, azért senki ne várja tőle, hogy még a némaságával is növelje a fájdalmát és mások tárcáját. Az, hogy elájul e még kérdéses, attól függ hány évet öregít a testén ez a művelet, mert ha ötnél kevesebbet, akkor nem valószínű.
Az első ütés elcsattan Aoneer pedig halkan ugyan, hogy azt csak akkor hallja valaki ha harapás közelbe kerül hozzá, és az is csak akkor ha az ostor és a tömeg hallgat, de morogni kezd mint egy agresszív állat. Eddig még nem is gondolkozott azon mit fog csinálni ha egyszer kijut a városi őrség soraiból, de most temérdek és temérdek lehetőség jut eszébe. Az ember saját fájdalma is leginkább úgy viselhető el, ha mások szenvedésére gondol.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 16:12:35
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Aoneer felfárad a színpadra. Kezén bilincs, arcán mély unalom. A tegnapi vacsora szegényes volt, ágya kényelmetlen, a cella szűkös. Nem mintha ne lenne hozzászokva az efféle bánásmódhoz, de már elege van az egészből és szeretne tovább állni. Legyenek csak túl a dolgon, ő kibírja. Kibírt már rosszabbat is.
Szólni nem szól, Creton szövegét nem érti. Tartották volna itt őt is. Akkor mindent megtett volna azért, hogy megelőzze a bajt, és fogalma sincs ki az az áthelyezett katona aki emiatt lemaradt az erőszakról, meg mi a bánatnak helyezték át, ha egyszer ő sehonnan nem hiányzott. Már őrjáratot sem vezethetett volna, nem volt egyéb egy egyszerű mindennapi talpasnál.
Csak akkor mozdul ismét amikor felszólítják, hogy tegye szabaddá a hátát. Hát rajta ne múljék. Két összebilincselt kezével leveszi az inget és ezzel a mozdulattal értelmetlenné is teszi Creton átkát. Aoneer testén már annyi az elváltozás, hogy ha a szerencsétlen hóhér szembeötlővé akarja tenni az ütések nyomait akkor talán a lábára kéne céloznia. Égési sérülések, a nyíllövés helyén éktelenkedő hatalmas var, és az oldalán egy leginkább horzsolásnyomra emlékeztető beazonosíthatatlan valami. Egész történelme van már a különböző hegeinek. Ezek a korábbi csapások is megmutatják miért is nem hatja meg Aoneert a mostani korbácsolás. Még ha félholtra is verik, még ha a haja bele is őszül a testét érő sokkba, még ha a bele kifordul és úgy kell őt összefércelni. Akkor is elmondhatja, hogy már átélt hasonlót. Épp tegnapelőtt viaskodott utoljára a halállal.
Nyugodtságán kívül még egy nagy bűntettet elkövet a kedves nézőközönség felé, ugyanis amint letérdel rögtön látványosan bólint Ziana irányába.*
~Igenis kisasszony.~ *Mintha csak ezt mondaná. Jelezvén megértette a feladatát illetve, hogy egyáltalán nem tervezi némán végigtűrni az ostorcsapásokat. Annak csak az lenne a vége, hogy elharapja a nyelvét, vagy még az eddigieknél is jobban beleőrül a dolgokba. A csatatéren mindenkinek van alkalma káromkodni, szitkozódni, felüvölteni, elküldeni az ellenfelet a jó édes bordélyból szökött anyjába, és ha ennyire ő nem is fogja magát itt elragadtatni, azért senki ne várja tőle, hogy még a némaságával is növelje a fájdalmát és mások tárcáját. Az, hogy elájul e még kérdéses, attól függ hány évet öregít a testén ez a művelet, mert ha ötnél kevesebbet, akkor nem valószínű.
Az első ütés elcsattan Aoneer pedig halkan ugyan, hogy azt csak akkor hallja valaki ha harapás közelbe kerül hozzá, és az is csak akkor ha az ostor és a tömeg hallgat, de morogni kezd mint egy agresszív állat. Eddig még nem is gondolkozott azon mit fog csinálni ha egyszer kijut a városi őrség soraiból, de most temérdek és temérdek lehetőség jut eszébe. Az ember saját fájdalma is leginkább úgy viselhető el, ha mások szenvedésére gondol.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.25 16:12:35
6719. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:03:59
Üzenet elküldve: 2017-06-25 16:03:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Hozzá is eljutott a hír, mint mindenki máshoz a városban, aki nem befogott füllel, és lehunyt szemmel jár. Őszintén rendkívül barbár, és ostoba dolognak tartotta a nyilvános a korbácsolást, de azt el kell ismernie, hogy amióta itt lakik, nem volt példa hasonlóra. Kíváncsi. Eljött, mert érdekli, hogy tulajdonképpen mi értelme is van ennek az egésznek. Az őrség tagjai remekül szórakoznak, meg a nézők is, hiszen mindenki igényli a szenvedés, meg a vér látványát, állati ösztönök mozgatják ezeket, mint az élet minden területén. De vajon mindössze ezért csinálják? Ennyi idő után csak ezért vették elő ezt a szankciót? Vagy olyan különleges embert láthat majd, aki képes volt úgy vétkezni, hogy éppen nem kötél, de azért kellően sok bosszúság a feletteseknek, amit valahogy meg kell torolni? És ettől érzik majd jobban magukat? Ez valahol hiú remény. Jót röhögnek a szenvedésen, mert ilyenek az emberek, de aztán ott marad az a kis tüske. Észrevétlenül, az agyuk mélyén. Egy kis szálka, amely gondosan beékelődik a húsba, és először fel sem tűnik. Aztán viszketni kezd, hetek múltán pedig vörös, gennyes, és roppant fájdalmas. És csak rosszabb lesz. Minden alkalommal, amikor eszükbe jut, hogy ez a néhai őr boldogan él, és tengeti napjait, akkor elönti majd az agyukat a pulykaméreg. Persze csak maguknak köszönhetik, ha ennyire gyűlölik, ítélték volna kötélre. A saját máglyájukat fújják. Épp időben érkezik, mert elhangzik valami fogadással kapcsolatos.*
- Szerencsejáték, és nyilvános ütleg... *dörmög a soha ki nem serkent bajsza alatt* Az alantas életformák minden oldala kiválóan bemutatásra kerül itt. Már csak az ivászat, meg a dohány hiányzik, meg persze a nyilvános fajtalankodás. Így átgondolva, annyira mégsem rossz a helyzet.
*El kell tűnődjön rajta, be akar-e szállni, meg akarja-e tudni, hogy mit élveznek ezek az alulfejlettek az ilyen szerencsejátékban. Fogadás... Ostobaság. Állítólag izgalmas, meg ilyenek, és mivel őt nem sok minden hozza izgalomba, hát tesz egy próbát.*
- Csendben nem fogja kibírni *jegyzi meg, majd átnyújt 20 aranyat az őrnek (Mesélő (Daidalos)).
Persze függ ez az ütések számától is, de ismerve az őrség mentalitását és módszereit, nem fogják tíz alá adni. Tíz csapás pedig épp elég ahhoz, hogy még egy ilyen kemény legényből is kitörjön némi visítás. Ha téved, az kizárólag önnön hibájából történik, saját logikájának sekélyessége, és büntetésként megérdemli, hogy elveszítse a pénzét, cserébe sokat tanulhat az emberek fájdalomküszöbéről. Igazából olyan ez, mint egy lecke, amiért fizet, és bizonyos eséllyel vissza is kaphatja a pénzét. Érdekes. Nem izgalmas, de érdekes, és egészen újszerű formája a tanulás fogalmának. Elterjedhetne szélesebb körben is. Persze az még odébb van, egyelőre élveznie kéne, ami majd jön, erre persze vajmi kevés esélyt lát. Amit inkább szeretne, hogy később beszélhessen a városőrrel, akit megkorbácsoltak, lenne hozzá pár kérdése. Szíve szerint azokhoz is, akik korbácsolásra ítélték, de ők túl nagy emberek ahhoz, hogy szóba álljanak vele, így marad a könnyebb, és nem mellesleg a járható út. Az más kérdés, hogy kevesebb információval kecsegtet. Azonban pillanatig sem tud unatkozni, hiszen már kezdődik is az ütlegelés, amit a régi szokásokhoz híven hangosan számolni is fognak.*
- Végtére is, legalább ennyiből hasznos... *tűnődik el. Az itt összetódult csőcselék legalább számolni megtanulhat, a többség egyértelműen nem képes rá. Számukra ez a játékos, és élvezetes formája a tanulásnak. Iliwaryt ez csak annyiból érdekli, hogy kíváncsi, vajon spekulációja helyes-e, avagy tévedett. A pénznyerés lehetősége miatti izgalmat nem igazán érzi, de saját teóriájának helyessége átkozottul érdekli.*
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Hozzá is eljutott a hír, mint mindenki máshoz a városban, aki nem befogott füllel, és lehunyt szemmel jár. Őszintén rendkívül barbár, és ostoba dolognak tartotta a nyilvános a korbácsolást, de azt el kell ismernie, hogy amióta itt lakik, nem volt példa hasonlóra. Kíváncsi. Eljött, mert érdekli, hogy tulajdonképpen mi értelme is van ennek az egésznek. Az őrség tagjai remekül szórakoznak, meg a nézők is, hiszen mindenki igényli a szenvedés, meg a vér látványát, állati ösztönök mozgatják ezeket, mint az élet minden területén. De vajon mindössze ezért csinálják? Ennyi idő után csak ezért vették elő ezt a szankciót? Vagy olyan különleges embert láthat majd, aki képes volt úgy vétkezni, hogy éppen nem kötél, de azért kellően sok bosszúság a feletteseknek, amit valahogy meg kell torolni? És ettől érzik majd jobban magukat? Ez valahol hiú remény. Jót röhögnek a szenvedésen, mert ilyenek az emberek, de aztán ott marad az a kis tüske. Észrevétlenül, az agyuk mélyén. Egy kis szálka, amely gondosan beékelődik a húsba, és először fel sem tűnik. Aztán viszketni kezd, hetek múltán pedig vörös, gennyes, és roppant fájdalmas. És csak rosszabb lesz. Minden alkalommal, amikor eszükbe jut, hogy ez a néhai őr boldogan él, és tengeti napjait, akkor elönti majd az agyukat a pulykaméreg. Persze csak maguknak köszönhetik, ha ennyire gyűlölik, ítélték volna kötélre. A saját máglyájukat fújják. Épp időben érkezik, mert elhangzik valami fogadással kapcsolatos.*
- Szerencsejáték, és nyilvános ütleg... *dörmög a soha ki nem serkent bajsza alatt* Az alantas életformák minden oldala kiválóan bemutatásra kerül itt. Már csak az ivászat, meg a dohány hiányzik, meg persze a nyilvános fajtalankodás. Így átgondolva, annyira mégsem rossz a helyzet.
*El kell tűnődjön rajta, be akar-e szállni, meg akarja-e tudni, hogy mit élveznek ezek az alulfejlettek az ilyen szerencsejátékban. Fogadás... Ostobaság. Állítólag izgalmas, meg ilyenek, és mivel őt nem sok minden hozza izgalomba, hát tesz egy próbát.*
- Csendben nem fogja kibírni *jegyzi meg, majd átnyújt 20 aranyat az őrnek (Mesélő (Daidalos)).
Persze függ ez az ütések számától is, de ismerve az őrség mentalitását és módszereit, nem fogják tíz alá adni. Tíz csapás pedig épp elég ahhoz, hogy még egy ilyen kemény legényből is kitörjön némi visítás. Ha téved, az kizárólag önnön hibájából történik, saját logikájának sekélyessége, és büntetésként megérdemli, hogy elveszítse a pénzét, cserébe sokat tanulhat az emberek fájdalomküszöbéről. Igazából olyan ez, mint egy lecke, amiért fizet, és bizonyos eséllyel vissza is kaphatja a pénzét. Érdekes. Nem izgalmas, de érdekes, és egészen újszerű formája a tanulás fogalmának. Elterjedhetne szélesebb körben is. Persze az még odébb van, egyelőre élveznie kéne, ami majd jön, erre persze vajmi kevés esélyt lát. Amit inkább szeretne, hogy később beszélhessen a városőrrel, akit megkorbácsoltak, lenne hozzá pár kérdése. Szíve szerint azokhoz is, akik korbácsolásra ítélték, de ők túl nagy emberek ahhoz, hogy szóba álljanak vele, így marad a könnyebb, és nem mellesleg a járható út. Az más kérdés, hogy kevesebb információval kecsegtet. Azonban pillanatig sem tud unatkozni, hiszen már kezdődik is az ütlegelés, amit a régi szokásokhoz híven hangosan számolni is fognak.*- Végtére is, legalább ennyiből hasznos... *tűnődik el. Az itt összetódult csőcselék legalább számolni megtanulhat, a többség egyértelműen nem képes rá. Számukra ez a játékos, és élvezetes formája a tanulásnak. Iliwaryt ez csak annyiból érdekli, hogy kíváncsi, vajon spekulációja helyes-e, avagy tévedett. A pénznyerés lehetősége miatti izgalmat nem igazán érzi, de saját teóriájának helyessége átkozottul érdekli.*
6718. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-25 15:38:06
Üzenet elküldve: 2017-06-25 15:38:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Nem siette el a megjelenést, de hát volt dolga bőven, a délelőtt ismét szorgosan telt, papírmunkával, persze. Na meg arra is jutott ideje, hogy a gyengélkedőn fekvő kismama alsóneműjét megvizsgálja, részére a szükséges gyógyteákat elkészítse. A rendkívüli alkalom miatt kerülhetett csak a görcsoldóba, méh erősítőbe egy kevéske, nyugalmat, szendergést biztosító réti ármány.
A kivezényelt állománnyal együtt érkezik. Kalap és tollak nélkül húzódik meg az őrmesterek háta mögött. Kétséges hogy bármit is látni fog-e széles vállakon kívül, de ez most cseppet sem zavarja. A kialakuló diskurzus köti le figyelmét.*
-Húsz arany arra, hogy kibírja ájulás nélkül, és még húsz, hogy csendesen nem.
*Szúrja közbe vigyorogva, és ahogy felé fordulnak az őrmesterek máris nyomja Polt (Mesélő (Daidalos)) markába a 40 aranyat. Túl sok további megjegyzésre nem marad ideje, kivonul a díszes társaság, és Creton hangja tölti be a teret, mit Zia olyan átszellemült arccal hallgat, mint buzgó hívő az isteni szózatot.
Majd hangtalanul formálja, aprócska vigyor kíséretében az ítélet végrehajtóval együtt az ütések számát, kíváncsian várva szakad-e fel Aon torkáról jajszó.*
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Nem siette el a megjelenést, de hát volt dolga bőven, a délelőtt ismét szorgosan telt, papírmunkával, persze. Na meg arra is jutott ideje, hogy a gyengélkedőn fekvő kismama alsóneműjét megvizsgálja, részére a szükséges gyógyteákat elkészítse. A rendkívüli alkalom miatt kerülhetett csak a görcsoldóba, méh erősítőbe egy kevéske, nyugalmat, szendergést biztosító réti ármány.
A kivezényelt állománnyal együtt érkezik. Kalap és tollak nélkül húzódik meg az őrmesterek háta mögött. Kétséges hogy bármit is látni fog-e széles vállakon kívül, de ez most cseppet sem zavarja. A kialakuló diskurzus köti le figyelmét.*
-Húsz arany arra, hogy kibírja ájulás nélkül, és még húsz, hogy csendesen nem.
*Szúrja közbe vigyorogva, és ahogy felé fordulnak az őrmesterek máris nyomja Polt (Mesélő (Daidalos)) markába a 40 aranyat.
Túl sok további megjegyzésre nem marad ideje, kivonul a díszes társaság, és Creton hangja tölti be a teret, mit Zia olyan átszellemült arccal hallgat, mint buzgó hívő az isteni szózatot. Majd hangtalanul formálja, aprócska vigyor kíséretében az ítélet végrehajtóval együtt az ütések számát, kíváncsian várva szakad-e fel Aon torkáról jajszó.*
6717. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-25 15:13:30
Üzenet elküldve: 2017-06-25 15:13:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Úgy délre járhat, mikor az apródok elkezdik beszedni még a fakardokat is, és megjönnek a pórnép első hullámai. Bármennyire is emelkedett egy város Arthenior, azért mindig akadnak óriási tömegek, akik számára valakit jól elverni élvezetes.
Aoneert is lassan kivezetik a cellájából, a többi városőr is felsorakoztatásra kerül, a gyakorlótéren ládákból összerakott pódiumával szemben. Bőven van hely itt.
A bűnös bilincset kap kezére még odalent, és így, száron vezetik a "vesztőhelyre", ahol most, hacsak nem himlős macskák tetemével dörzsölgették a korbácsot egész éjjel, csak az önbecsülése fog még ennél is jobban elhalálozni.
A nap delelőre hág, eddigre itt van mindenki, aki számít. Az őrség tagjai közül néhány őrmester rosszmájúan a háttérben röhögcsél.*
-Höh, visítani fog, mint egy pintyőke, ha óriást lát.
*Szól az egyik tollas három másik társához, mire a másik megszólal.*
-Kötelékbéli harcos volt, nem fog ki rajta a korbács.
*Állítja erősen fintorogva, lehet, hogy még Aoneer is szerzett szimpatizánsokat a fegyveresek között.*
-Persze, majd pont ez a félnótás senkiházi fogja pislogás nélkül bírni, he' Polt?!
*Néz vissza az ellenkezőre.*
-Tudod mit, fogadjunk, a piapénzem rá, hogy visítani fog.
*Mire Polt sem hagyja magát.*
-Áll az alku, szerintem nem. Akar valaki még fogadni?
*Néz körbe, hogy húsz aranyas tétben megmérettessenek az önjelölt jósok a környéken. Aki ájulásra fogad a dupláját kaphatja vissza, aki visításra fogad, csupán hét aranyat nyer, míg aki azt mondja, hogy nem fog, legfeljebb nyögni, az is duplázhatja a ma esti tivornyára szánt tallérokat. Aztán az alkudozást hirtelen beálló csend és pisszegés szakítja félbe. Jön a korbácsos, látványosan csattogtat egyet-kettőt a hét csomóssal, mire a bámészkodók kicsit behúzzák nyakukat. Mögöttük vezetik Aoneert, hátrább pedig a bírák is jönnek. De nem ez az igazi megrökönyödést kiváltó dolog, hanem az, hogy leghátul Creton, a parancsnok lépdel. Egy jól borotvált úriember hadnagyi díszben, láthatóan sok lappal kezében leinti a tömeget.*
-Csendesedjenek!
*Ezután biccent Cretonnak, aki úgy tűnik beszédet fog mondani.*
-Tisztelt egybegyűltek!
*Kezd bele, arcán komorság.*
-A mai büntetés kapcsán szólni kívánok.
*Jelenti be a nyilvánvalót.*
-Egy ideje már nem tartottunk korbácsolást. Munkatábor, netán a fővesztés az, amivel a komolyabb ügyeket lerendezzük, ahogyan az a Törvényben is le van írva, és pénz, amivel a kisebb, megtéríthető kihágásokat.
*Arról nem beszél, hogy egy egyszerű paraszt élete alig háromszáz aranyat ér.*
-Azonban a mai eset olyan, mely ugyan akasztást még nem ért, nem maradhat egy elnéző biccentés és egy zsák arany mellett elfeledett. Aoneer Hraefg Glimriorathan
*Küzd meg a névvel kissé lassítva, de nem megállva.*
-Többszöri figyelmeztetés ellenére sem mutatta az együttműködés jeleit, nem egyszer szegett parancsot, volt túlzottan durva, ezért kapja a hadbíróság által kiszabott büntetést. Tizenöt korbács nem sok, ahogyan azon parancsok száma sem, melyeket a volt közlegény megtagadott, vélhetően a hegek soha nem tűnnek el, sőt a fájdalom sem múlik majd el teljesen. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy a parancsok megtagadása számos élet végét jelenthette volna, és így is nem kis bosszúságot okozott. Egy áthelyezett ember, egy hajadon megerőszakolásának megakadályozásáról marad el.
*Hagyja a népekben ülepedni a mondottakat.*
-Emberek, működjünk együtt, dolgozzunk közösen, az általunk és bölcs vezetőink által meghozott szabályok szerint. Csakis így tudjuk visszaállítani az égszakadás előtti rendet, a Kikötő biztonságát. De legfőképpen csakis így tudjuk megállítani a romlást, melyet Sa'Tereth az árnyékból röhögve hint szét társadalmunkban. A törvény, és az igazság keze lesújt hát mindezen romlásra, ahogyan a mai napon is teszi, és reszkessen az, kinek szándékai nem tiszták, vagy a törvényeket, parancsokat gyarló mód áthágja.
*Ezzel leviszi a hangsúlyt, lelép a pódiumról, és helyet ad a korbácsosnak, aki mély, eltökélt hangon így szól az elítélthez.*
-Vetkezzen!
*Utal arra, hogy hátát szabadítsa fel.*
-Térdre!
*Szól azután, hogy az ing lekerült a harcosról, majd kezdésnek cserdít párat a korbácson csak úgy a levegőbe, majd felhangzik enyhén megszállott kiáltása.*
-Egy...!
//Nyilvános korbácsolás a gyakorlótéren//
*Úgy délre járhat, mikor az apródok elkezdik beszedni még a fakardokat is, és megjönnek a pórnép első hullámai. Bármennyire is emelkedett egy város Arthenior, azért mindig akadnak óriási tömegek, akik számára valakit jól elverni élvezetes.
Aoneert is lassan kivezetik a cellájából, a többi városőr is felsorakoztatásra kerül, a gyakorlótéren ládákból összerakott pódiumával szemben. Bőven van hely itt.
A bűnös bilincset kap kezére még odalent, és így, száron vezetik a "vesztőhelyre", ahol most, hacsak nem himlős macskák tetemével dörzsölgették a korbácsot egész éjjel, csak az önbecsülése fog még ennél is jobban elhalálozni.
A nap delelőre hág, eddigre itt van mindenki, aki számít. Az őrség tagjai közül néhány őrmester rosszmájúan a háttérben röhögcsél.*
-Höh, visítani fog, mint egy pintyőke, ha óriást lát.
*Szól az egyik tollas három másik társához, mire a másik megszólal.*
-Kötelékbéli harcos volt, nem fog ki rajta a korbács.
*Állítja erősen fintorogva, lehet, hogy még Aoneer is szerzett szimpatizánsokat a fegyveresek között.*
-Persze, majd pont ez a félnótás senkiházi fogja pislogás nélkül bírni, he' Polt?!
*Néz vissza az ellenkezőre.*
-Tudod mit, fogadjunk, a piapénzem rá, hogy visítani fog.
*Mire Polt sem hagyja magát.*
-Áll az alku, szerintem nem. Akar valaki még fogadni?
*Néz körbe, hogy húsz aranyas tétben megmérettessenek az önjelölt jósok a környéken. Aki ájulásra fogad a dupláját kaphatja vissza, aki visításra fogad, csupán hét aranyat nyer, míg aki azt mondja, hogy nem fog, legfeljebb nyögni, az is duplázhatja a ma esti tivornyára szánt tallérokat. Aztán az alkudozást hirtelen beálló csend és pisszegés szakítja félbe. Jön a korbácsos, látványosan csattogtat egyet-kettőt a hét csomóssal, mire a bámészkodók kicsit behúzzák nyakukat. Mögöttük vezetik Aoneert, hátrább pedig a bírák is jönnek. De nem ez az igazi megrökönyödést kiváltó dolog, hanem az, hogy leghátul Creton, a parancsnok lépdel. Egy jól borotvált úriember hadnagyi díszben, láthatóan sok lappal kezében leinti a tömeget.*
-Csendesedjenek!
*Ezután biccent Cretonnak, aki úgy tűnik beszédet fog mondani.*
-Tisztelt egybegyűltek!
*Kezd bele, arcán komorság.*
-A mai büntetés kapcsán szólni kívánok.
*Jelenti be a nyilvánvalót.*
-Egy ideje már nem tartottunk korbácsolást. Munkatábor, netán a fővesztés az, amivel a komolyabb ügyeket lerendezzük, ahogyan az a Törvényben is le van írva, és pénz, amivel a kisebb, megtéríthető kihágásokat.
*Arról nem beszél, hogy egy egyszerű paraszt élete alig háromszáz aranyat ér.*
-Azonban a mai eset olyan, mely ugyan akasztást még nem ért, nem maradhat egy elnéző biccentés és egy zsák arany mellett elfeledett. Aoneer Hraefg Glimriorathan
*Küzd meg a névvel kissé lassítva, de nem megállva.*
-Többszöri figyelmeztetés ellenére sem mutatta az együttműködés jeleit, nem egyszer szegett parancsot, volt túlzottan durva, ezért kapja a hadbíróság által kiszabott büntetést. Tizenöt korbács nem sok, ahogyan azon parancsok száma sem, melyeket a volt közlegény megtagadott, vélhetően a hegek soha nem tűnnek el, sőt a fájdalom sem múlik majd el teljesen. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy a parancsok megtagadása számos élet végét jelenthette volna, és így is nem kis bosszúságot okozott. Egy áthelyezett ember, egy hajadon megerőszakolásának megakadályozásáról marad el.
*Hagyja a népekben ülepedni a mondottakat.*
-Emberek, működjünk együtt, dolgozzunk közösen, az általunk és bölcs vezetőink által meghozott szabályok szerint. Csakis így tudjuk visszaállítani az égszakadás előtti rendet, a Kikötő biztonságát. De legfőképpen csakis így tudjuk megállítani a romlást, melyet Sa'Tereth az árnyékból röhögve hint szét társadalmunkban. A törvény, és az igazság keze lesújt hát mindezen romlásra, ahogyan a mai napon is teszi, és reszkessen az, kinek szándékai nem tiszták, vagy a törvényeket, parancsokat gyarló mód áthágja.
*Ezzel leviszi a hangsúlyt, lelép a pódiumról, és helyet ad a korbácsosnak, aki mély, eltökélt hangon így szól az elítélthez.*
-Vetkezzen!
*Utal arra, hogy hátát szabadítsa fel.*
-Térdre!
*Szól azután, hogy az ing lekerült a harcosról, majd kezdésnek cserdít párat a korbácson csak úgy a levegőbe, majd felhangzik enyhén megszállott kiáltása.*
-Egy...!
6716. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-25 10:40:47
Üzenet elküldve: 2017-06-25 10:40:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hadnagyi iroda felé//
*Lépteit szaporázva azért még egy pillanatra megtorpan a folyosón, és hangosan kiált Parden után.*
-Kócos közlegény! Az irodámba! Most!
*Ez egy parancs volt, melyet, ha a Parden önszántából nem is, a kijáratnál posztoló őrök unszolására jobb ha teljesít. Egy hónapra egy parancsmegtagadás épp elég.*
//Hadnagyi iroda//
*Közben a névtelen, nyalka legény visszatér a szemtanúval, utóbbi kap üdvözlést, megnyugtató, üres frázisokat, ülőhelyet, kérdéseket. Ha közben Alíz "Kócos" Parden szerződéses közlegény csatlakozik soraikhoz első kézből hallgathatja végig a borzasztó események sorát. Mely szerint a szegénynegyedi polgár az éjszaka folyamán a háza ablakából látta, hogy egy fekete hajú, apró termetű, törékeny lány és egy fekete-vörös hajú, fekete szárnyú tündér dulakodnak az utcán. Mindkettőjüknél fegyver volt, majd a fekete a fegyvere markolatával leütötte a másikat, és bevonszolta a házba. Jóval később a fekete hajú lány egyedül távozott, sietve, ruhája és teste csupa vér volt. Hiába figyelte a házat, a tündér nem bukkant fel, és a lány sem tért vissza.
Ezután indult a városőrséghez, de a barakk felé menet, pár utcával arrébb egy véres lepedőbe csavart testet is talált. Nem nyúlt hozzá.
Mindezen szavakat Zia bőszen körmöli, csak pár kérdést szúrva közbe, a fegyverekről, a tanú eltelhetőségéről, és arról érdeklődve hány órával ezelőtt történhetett az incidens. A válaszokat feljegyezve még pár sort telít az íven, majd hálásan mosolyogva néz fel, és nyújtja át a papírost Pardennek.*
-Öten kivonultok, kivizsgálni az esetet, és beszállítani a hullát. Pofika is veletek megy. *Bök a fiatal legényre, ki a szemtanút kísérgette eddig.* Az akciót Ult közlegény vezeti. Kerítsd elő. Holnapra várom tőle a jelentését, és a holtest előkészítését vizsgálatra. Leléphetsz!
*Fordul a szemtanú felé, gyors búcsút venni.*
-Igazán nagy szolgálatot tett a városnak, ha további kérdéseink lennének keresni fogjuk. És bár tudom, csak honpolgári kötelezettségeit teljesítette, miért nem vár viszonzást, hovatovább bátorsága, és együttműködése nem számszerűsíthető egy csekélyke nyomravezetői díj mégis jár.
*Már hogy neki csekélyke, feltehetően egy szegénynegyedi csórónak (Mesélő (Landa)) az a 150 arany, mit most átnyújt jelentős összeg lehet. Pattan fel, és kíséri a jelenlévőket az ajtóhoz, hol rövid búcsút véve biztosítja a magányos, nyugalmas légkört. Kell ez, ahhoz, hogy komoly csatáit megvívja a papírok garmadájával. Első körben Arnakhnak készít alapos feljegyzést elvárásairól, tanulva Aon esetéből egysége minden egyes tagjának óhajt mielőbbre egy személyes elszámolást az eddig átvett, zsoldon felüli összegekről, és egy aláírt kötelezettségi nyilatkozatot annak visszatérítéséről az őrségből való dicstelen távozása esetén. Az éjszaka egy jelentős része eltelik így a könyvelés mazsolázgatásával, az adatok kigyűjtésével.*
*Lépteit szaporázva azért még egy pillanatra megtorpan a folyosón, és hangosan kiált Parden után.*
-Kócos közlegény! Az irodámba! Most!
*Ez egy parancs volt, melyet, ha a Parden önszántából nem is, a kijáratnál posztoló őrök unszolására jobb ha teljesít. Egy hónapra egy parancsmegtagadás épp elég.*
//Hadnagyi iroda//
*Közben a névtelen, nyalka legény visszatér a szemtanúval, utóbbi kap üdvözlést, megnyugtató, üres frázisokat, ülőhelyet, kérdéseket. Ha közben Alíz "Kócos" Parden szerződéses közlegény csatlakozik soraikhoz első kézből hallgathatja végig a borzasztó események sorát. Mely szerint a szegénynegyedi polgár az éjszaka folyamán a háza ablakából látta, hogy egy fekete hajú, apró termetű, törékeny lány és egy fekete-vörös hajú, fekete szárnyú tündér dulakodnak az utcán. Mindkettőjüknél fegyver volt, majd a fekete a fegyvere markolatával leütötte a másikat, és bevonszolta a házba. Jóval később a fekete hajú lány egyedül távozott, sietve, ruhája és teste csupa vér volt. Hiába figyelte a házat, a tündér nem bukkant fel, és a lány sem tért vissza.
Ezután indult a városőrséghez, de a barakk felé menet, pár utcával arrébb egy véres lepedőbe csavart testet is talált. Nem nyúlt hozzá.
Mindezen szavakat Zia bőszen körmöli, csak pár kérdést szúrva közbe, a fegyverekről, a tanú eltelhetőségéről, és arról érdeklődve hány órával ezelőtt történhetett az incidens. A válaszokat feljegyezve még pár sort telít az íven, majd hálásan mosolyogva néz fel, és nyújtja át a papírost Pardennek.*
-Öten kivonultok, kivizsgálni az esetet, és beszállítani a hullát. Pofika is veletek megy. *Bök a fiatal legényre, ki a szemtanút kísérgette eddig.* Az akciót Ult közlegény vezeti. Kerítsd elő. Holnapra várom tőle a jelentését, és a holtest előkészítését vizsgálatra. Leléphetsz!
*Fordul a szemtanú felé, gyors búcsút venni.*
-Igazán nagy szolgálatot tett a városnak, ha további kérdéseink lennének keresni fogjuk. És bár tudom, csak honpolgári kötelezettségeit teljesítette, miért nem vár viszonzást, hovatovább bátorsága, és együttműködése nem számszerűsíthető egy csekélyke nyomravezetői díj mégis jár.
*Már hogy neki csekélyke, feltehetően egy szegénynegyedi csórónak (Mesélő (Landa)) az a 150 arany, mit most átnyújt jelentős összeg lehet.
Pattan fel, és kíséri a jelenlévőket az ajtóhoz, hol rövid búcsút véve biztosítja a magányos, nyugalmas légkört. Kell ez, ahhoz, hogy komoly csatáit megvívja a papírok garmadájával. Első körben Arnakhnak készít alapos feljegyzést elvárásairól, tanulva Aon esetéből egysége minden egyes tagjának óhajt mielőbbre egy személyes elszámolást az eddig átvett, zsoldon felüli összegekről, és egy aláírt kötelezettségi nyilatkozatot annak visszatérítéséről az őrségből való dicstelen távozása esetén. Az éjszaka egy jelentős része eltelik így a könyvelés mazsolázgatásával, az adatok kigyűjtésével.*
6715. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:18:30
Üzenet elküldve: 2017-06-24 21:18:30
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Dinogen Oniea //
- Akkor ne beszélj! * Dühödik fel, mikor Jarahn hosszas várakozás után is csak csendben ül, mint egy zsák burgonya.
~ Ő is biztosan a fehér ruhások közé tartozik... ~ Most már egészen biztos benne és egyet is ért a belső hanggal. Hogy ő egy ilyen gonosz teremtésben tudott megbízni? *
- Ott fog megrohadni abban a cellában, hehe... * Morog magában, miközben felegyenesedik és körbetekint a folyosón. Kormos épp az egyik cellából szalad ki rémülten, talán az egyik rab szomorúságára, mert elrohan vele együtt a leendő extra vacsorájuk is. Ennyi baj legyen, Parden túlzottan ideges most Jarahnra ahhoz, hogy még holmi éhes rabokkal is foglalkozzon. *
- Majd éhen hal, vagy megfullad... Hehe... * Nevetgél tovább, miközben újra elhalad az ügyeletes őr előtt, aki ismét csak rövid ideig pillant fel rá, aztán folytatja munkáját - pihen.
Egyébként Kormos egyelőre nem kötődik túlzottan a férfihoz, így leginkább csak azért követi őt néhány méteres lamaradásban, mert nincs jobb dolga, meg, mert ő még nem akarta megenni. Mondjuk ideje volna ezen változtatni, ezt Parden is jól tudja, mégha nem is macska-szakértő.
~ Majd a patkányok kirágják a beleit, ne aggódj... ~ Szólal meg ismét a hang a fejében. Most, mintha sokkal hangosabban tenné ezt, mint az utóbbi napokban, illetve hatokban. Úgy, mint régebben, amikor majdhogynem minden pillanatban ő uralkodott. Ez sosem vezet jóra - legalábbis a többi élőlény szempontjából nézve nem. *
- Keresnünk kéne ételt Kormosnak. * Mondja, de már nem is igazán tudja, hogy ki beszél és ki hallgatja. A barakk kijárata felé igyekszik, vagy igyekeznek. *
- Akkor ne beszélj! * Dühödik fel, mikor Jarahn hosszas várakozás után is csak csendben ül, mint egy zsák burgonya.
~ Ő is biztosan a fehér ruhások közé tartozik... ~ Most már egészen biztos benne és egyet is ért a belső hanggal. Hogy ő egy ilyen gonosz teremtésben tudott megbízni? *
- Ott fog megrohadni abban a cellában, hehe... * Morog magában, miközben felegyenesedik és körbetekint a folyosón. Kormos épp az egyik cellából szalad ki rémülten, talán az egyik rab szomorúságára, mert elrohan vele együtt a leendő extra vacsorájuk is. Ennyi baj legyen, Parden túlzottan ideges most Jarahnra ahhoz, hogy még holmi éhes rabokkal is foglalkozzon. *
- Majd éhen hal, vagy megfullad... Hehe... * Nevetgél tovább, miközben újra elhalad az ügyeletes őr előtt, aki ismét csak rövid ideig pillant fel rá, aztán folytatja munkáját - pihen.
Egyébként Kormos egyelőre nem kötődik túlzottan a férfihoz, így leginkább csak azért követi őt néhány méteres lamaradásban, mert nincs jobb dolga, meg, mert ő még nem akarta megenni. Mondjuk ideje volna ezen változtatni, ezt Parden is jól tudja, mégha nem is macska-szakértő.
~ Majd a patkányok kirágják a beleit, ne aggódj... ~ Szólal meg ismét a hang a fejében. Most, mintha sokkal hangosabban tenné ezt, mint az utóbbi napokban, illetve hatokban. Úgy, mint régebben, amikor majdhogynem minden pillanatban ő uralkodott. Ez sosem vezet jóra - legalábbis a többi élőlény szempontjából nézve nem. *
- Keresnünk kéne ételt Kormosnak. * Mondja, de már nem is igazán tudja, hogy ki beszél és ki hallgatja. A barakk kijárata felé igyekszik, vagy igyekeznek. *
6714. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:14:16
Üzenet elküldve: 2017-06-22 22:14:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Alyo személyisége általában nem annyira labilis, mint amennyire most annak tűnik. Alapvetően életvidám, élet igenlő és meglehetősen nehéz kibillenteni a lelki békéjéből. Sírni sem nagyon látni, sőt egyértelműen kijelenthető, hogy az elmúlt két napban többet bőgött, mint a megelőző tíz esztendőben összesen, sőt van az tizenöt esztendő is. Ha eltelik pár nap, és sikerült feldolgozza a történteket, akkor valószínűleg nagyon fogja szégyellni magát emiatt. Azt viszont még maga sem tudja, hogy mi viselte meg jobban, vajon az, hogy a minap megölt vagy öt kikötőit, vagy pedig a hadnagy képtelennek tűnő diagnózisa.
Aoneer szavaira bólint, a hadnagyéit pedig meg sem hallja, persze szándékosan nem, mert amilyen lelkiállapotban van most tutira elbőgné magát újra. Merthogy ippeg sikerül abbahagynia. Így nem kell elgondolkodjon azon, hogy melyik is a fontosabb neki, a vádlott, vagy a kölyke? A vádlotthoz kétségtelenül sokkal több szál fűzi, mint a kölyökhöz. Főleg azért, mert ez utóbbit még mindig nehezen hiszi.
Nem moccan még akkor sem, mikor újabb városőrök érkeznek (vagy lehet, hogy eddig is itt voltak, csak nem figyelte őket?), hogy Aoneert vegzálják. Alyo némán szemléli az eseményeket, kézfejébe törli szemeit, orrát, emiatt pedig egyre égetőbbé válik az, hogy megmosdjon. Nem moccan akkor sem, amikor Aoneert elvezetik, egy darabig majd ül még ott azt a pontot nézve, ahol utoljára még követhette a férfit a szemével, aztán eldől az ágyon. Hosszú nap lesz...*
*Alyo személyisége általában nem annyira labilis, mint amennyire most annak tűnik. Alapvetően életvidám, élet igenlő és meglehetősen nehéz kibillenteni a lelki békéjéből. Sírni sem nagyon látni, sőt egyértelműen kijelenthető, hogy az elmúlt két napban többet bőgött, mint a megelőző tíz esztendőben összesen, sőt van az tizenöt esztendő is. Ha eltelik pár nap, és sikerült feldolgozza a történteket, akkor valószínűleg nagyon fogja szégyellni magát emiatt. Azt viszont még maga sem tudja, hogy mi viselte meg jobban, vajon az, hogy a minap megölt vagy öt kikötőit, vagy pedig a hadnagy képtelennek tűnő diagnózisa.
Aoneer szavaira bólint, a hadnagyéit pedig meg sem hallja, persze szándékosan nem, mert amilyen lelkiállapotban van most tutira elbőgné magát újra. Merthogy ippeg sikerül abbahagynia. Így nem kell elgondolkodjon azon, hogy melyik is a fontosabb neki, a vádlott, vagy a kölyke? A vádlotthoz kétségtelenül sokkal több szál fűzi, mint a kölyökhöz. Főleg azért, mert ez utóbbit még mindig nehezen hiszi.
Nem moccan még akkor sem, mikor újabb városőrök érkeznek (vagy lehet, hogy eddig is itt voltak, csak nem figyelte őket?), hogy Aoneert vegzálják. Alyo némán szemléli az eseményeket, kézfejébe törli szemeit, orrát, emiatt pedig egyre égetőbbé válik az, hogy megmosdjon. Nem moccan akkor sem, amikor Aoneert elvezetik, egy darabig majd ül még ott azt a pontot nézve, ahol utoljára még követhette a férfit a szemével, aztán eldől az ágyon. Hosszú nap lesz...*
6713. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-22 20:08:46
Üzenet elküldve: 2017-06-22 20:08:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Elfogadja Bert álláspontját, bár teljes mértékben nem ért egyet azzal. Igenis hatalmas visszatartó erőt lát a nyilvános megalázásban.*
-Természetesen. Azt, hogy a közlegény a Pegazus fogadóban történt haláleset kapcsán vétlennek bizonyult, ennek ellenére egyéb bűneiért az őrség saját hatáskörében eljárva hozta meg, és hajtja végre ítéletét, nem tűri az aljas, pitiáner kis alvilági bandácskák fenyegetőzését, az öntörvénykezést, és ahogy soraiból kiveti a méltatlanokat, ugyanúgy fogja üldözni a gyáva, árnyékban bujkáló, agitáló senkiháziakat.
*Szúr be még egy negédes mosolyt szavai végére. Ugyan tudja, nem elég a hatásköre egy ilyen üzenethez, de ha ez most bejön, pár dologra biztosan felhívja a Patkányok figyelmét. Egyrészt arra, hogy Aoneer az általuk keresett vétkes, aki már nem élvezi az őrség támogatását, másrészt arra, hogy vele kezdjenek ki.
Alyo kérésén meg sem lepődik, lazán passzolja azt vissza.*
-Ha neked fontosabb a vádlott, mint a kölköd mehetsz.
*Megvárja még elvezetik mindazokat, akik elvezetésre szorulnak, majd maga is távozik.*
//Hadnagyi iroda felé//
*Már majdhogynem kíváncsi arra, mi történhetett az elmúlt két hatban. Bár így Aon után nem vágyik több problémára. Szomorú részletkérdés, hogy keveseket érdekel mire is vágyik igazán Zia. A szembe loholó közlegényt például biztos nem. Igyekszik láthatatlanul elsurranni a legény mellett, és még véletlen sem venni magára annak lélekszakadt, szapora "Hadnagy! Hadnagy!" kiáltozását. Egész jól megy a művelet, még a katona le nem cövekel előtte. Itt nagy sóhajjal emeli fel rá kék szemeit, kérdezni sem kell, az információ csak úgy dől harcosból. A főbb pontok: gyilkosság, szemtanú, vallomástétel.*
-Rendben, kísérd az irodámba.
*Adja meg magát a helyzetnek, és indul a sajátja felé, hogy ismét abba az átokverte székbe üljön, melyben sosem lehet egy percnyi nyugta sem.*
*Elfogadja Bert álláspontját, bár teljes mértékben nem ért egyet azzal. Igenis hatalmas visszatartó erőt lát a nyilvános megalázásban.*
-Természetesen. Azt, hogy a közlegény a Pegazus fogadóban történt haláleset kapcsán vétlennek bizonyult, ennek ellenére egyéb bűneiért az őrség saját hatáskörében eljárva hozta meg, és hajtja végre ítéletét, nem tűri az aljas, pitiáner kis alvilági bandácskák fenyegetőzését, az öntörvénykezést, és ahogy soraiból kiveti a méltatlanokat, ugyanúgy fogja üldözni a gyáva, árnyékban bujkáló, agitáló senkiháziakat.
*Szúr be még egy negédes mosolyt szavai végére. Ugyan tudja, nem elég a hatásköre egy ilyen üzenethez, de ha ez most bejön, pár dologra biztosan felhívja a Patkányok figyelmét. Egyrészt arra, hogy Aoneer az általuk keresett vétkes, aki már nem élvezi az őrség támogatását, másrészt arra, hogy vele kezdjenek ki.
Alyo kérésén meg sem lepődik, lazán passzolja azt vissza.*
-Ha neked fontosabb a vádlott, mint a kölköd mehetsz.
*Megvárja még elvezetik mindazokat, akik elvezetésre szorulnak, majd maga is távozik.*
//Hadnagyi iroda felé//
*Már majdhogynem kíváncsi arra, mi történhetett az elmúlt két hatban. Bár így Aon után nem vágyik több problémára. Szomorú részletkérdés, hogy keveseket érdekel mire is vágyik igazán Zia. A szembe loholó közlegényt például biztos nem. Igyekszik láthatatlanul elsurranni a legény mellett, és még véletlen sem venni magára annak lélekszakadt, szapora "Hadnagy! Hadnagy!" kiáltozását. Egész jól megy a művelet, még a katona le nem cövekel előtte. Itt nagy sóhajjal emeli fel rá kék szemeit, kérdezni sem kell, az információ csak úgy dől harcosból. A főbb pontok: gyilkosság, szemtanú, vallomástétel.*
-Rendben, kísérd az irodámba.
*Adja meg magát a helyzetnek, és indul a sajátja felé, hogy ismét abba az átokverte székbe üljön, melyben sosem lehet egy percnyi nyugta sem.*
6712. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:42:52
Üzenet elküldve: 2017-06-21 19:42:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Alyotól ismét elhangzik az a bizonyos szó. Ő még mindig fél attól, hogy a vörös segítségével valami meggondolatlanságot fog a lány elkövetni amíg nincsen ott.*
-Akkor várjatok meg épségben. *Suttogja válaszul, nem véletlenül használva a többes számot, és mosolyog egyet, leginkább azért mert tudja, hogy a lány ezt várja el tőle, illetve mert erőt akar adni neki amivel kibírja a következő egy napot.*
-Mert én is nagyon szeretlek. *Jelenti ki, aztán ha a két katona már eleget piszkálta a cuccát elmehetnek. Ha még nem piszkálták eleget a cuccát akkor figyelmezteti őket az igencsak piszkálásra okot adó csillagmakkra, mert ahogy azt a jelentésében is elmondta az a fránya növény feltehetőleg méreg és a mérgek bolondoknak nem valóak. Talán el lehet küldeni vissza a Thargokhoz, de a maga részéről jobban örülne, ha kiderülne miféle célt szolgál a dolog.*
-A felajánlott telket, így látatlansága okán kénytelen vagyok elutasítani. Remélem a parancsnok ezt nem veszi rossz néven. *Jegyzi még meg indulás előtt. Már jó ideje csak a részleteket pedzegetik ideje már mennie.
A cellába érve kap némi ételt és egy köcsögöt társnak, hogy ne unatkozzon. Először van bezárva, először szemléli ezeket a rácsokat a rossz oldalról. Eléggé feldúlt állapotban van ennek levezetésére pedig egyedül az izommunkát ismeri mint valós megoldást. Fekve nyom, a rácson húzódzkodik, addig amíg teljesen ki nem fárad, és a szegényes vacsorával a gyomrában el nem dől a priccsen mint egy zsák. Ha mindent át kéne gondolnia ami a mai nap történt akkor abba tényleg belebolondulna, ezt pedig más módon nem kerülheti el.*
*Másnap legkésőbb a kivezetésére ébred. Nem ellenkezik. Mi több már-már siet. Nincs szó túl sok korbácsütésről, tehát reméli hamar le tudják rendezni a dolgot, aztán már mehet is elfele Alyoval, ki tudja hová. Leginkább elkölteni azt a pár ezer aranyat amit most adni akarnak neki. Biztos benne, hogy lesz valami beszéd, meg gyülekezet, így neki itt és most az egyetlen dolga az lesz. Nem összeesni a csapások alatt. És ezzel is csak magának felel.*
*Alyotól ismét elhangzik az a bizonyos szó. Ő még mindig fél attól, hogy a vörös segítségével valami meggondolatlanságot fog a lány elkövetni amíg nincsen ott.*
-Akkor várjatok meg épségben. *Suttogja válaszul, nem véletlenül használva a többes számot, és mosolyog egyet, leginkább azért mert tudja, hogy a lány ezt várja el tőle, illetve mert erőt akar adni neki amivel kibírja a következő egy napot.*
-Mert én is nagyon szeretlek. *Jelenti ki, aztán ha a két katona már eleget piszkálta a cuccát elmehetnek. Ha még nem piszkálták eleget a cuccát akkor figyelmezteti őket az igencsak piszkálásra okot adó csillagmakkra, mert ahogy azt a jelentésében is elmondta az a fránya növény feltehetőleg méreg és a mérgek bolondoknak nem valóak. Talán el lehet küldeni vissza a Thargokhoz, de a maga részéről jobban örülne, ha kiderülne miféle célt szolgál a dolog.*
-A felajánlott telket, így látatlansága okán kénytelen vagyok elutasítani. Remélem a parancsnok ezt nem veszi rossz néven. *Jegyzi még meg indulás előtt. Már jó ideje csak a részleteket pedzegetik ideje már mennie.
A cellába érve kap némi ételt és egy köcsögöt társnak, hogy ne unatkozzon. Először van bezárva, először szemléli ezeket a rácsokat a rossz oldalról. Eléggé feldúlt állapotban van ennek levezetésére pedig egyedül az izommunkát ismeri mint valós megoldást. Fekve nyom, a rácson húzódzkodik, addig amíg teljesen ki nem fárad, és a szegényes vacsorával a gyomrában el nem dől a priccsen mint egy zsák. Ha mindent át kéne gondolnia ami a mai nap történt akkor abba tényleg belebolondulna, ezt pedig más módon nem kerülheti el.*
*Másnap legkésőbb a kivezetésére ébred. Nem ellenkezik. Mi több már-már siet. Nincs szó túl sok korbácsütésről, tehát reméli hamar le tudják rendezni a dolgot, aztán már mehet is elfele Alyoval, ki tudja hová. Leginkább elkölteni azt a pár ezer aranyat amit most adni akarnak neki. Biztos benne, hogy lesz valami beszéd, meg gyülekezet, így neki itt és most az egyetlen dolga az lesz. Nem összeesni a csapások alatt. És ezzel is csak magának felel.*
6711. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-21 09:22:52
Üzenet elküldve: 2017-06-21 09:22:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Miután Alyo pánikszerű kirohanása elül, a bírák pakolni kezdenek. Az iratok lerendezésének kérdésére Bert csak bólint.*
-A mai nap már nem jó nekem, de tudja hol talál.
*Ziana bizakodó szavaira mindhárom kikötői bizakodó arccal helyesel, végül aztán rátérnek a korbácsolás lebonyolítására.*
-Okkal rendeznénk a Barakkban. Creton parancsnok is meg kíván jelenni, ami itt lényegesen egyszerűbb, továbbá minél több őrségi tag jelenléte lenne kedvező a további esetek elkerülése érdekében. Mindez a főtéren ugyan nagyobb nyilvánosságot kapna, de nem ők a célközönség. Mindenesetre a hírt szétkürtöltethetjük. Van valami konkrétum, amit szeretne közöltetni a járókelőkkel, hadnagy?
*Ajánlja fel, hogy legalább a hírt tisztességgel szétkürtölik, ha már praktikus okokból nem támogatják az akciót. Aoneer szavaira rá se hederítenek, de sejthető, hogy ez is egy indok.*
-Kisasszony, kétlem, hogy a fogda az ön állapotában megfelelő hely lenne, ha Ziana kisasszony elengedi önt innen, akkor mehet bárhová is.
*Mutat rá arra, hogy a gerle pár most két másik "börtönbe" lesz zárva, csak az egyik ugyebár az anyaság sokkal szorosabb láncaival kecsegtet, míg a másik néhány patkánnyal, hideggel és koplalással.
Végül befejezik a tárgyalást, Aoneer kap maga mellé egy csak arcról ismert őrmestert és egy közlegényt, akik elviszik átnézni holmijait, elkobozzák az ítéletben foglaltakat, majd elkísérik odalentre a cellájába, ahol a következő délig fog senyvedni másfél szelet száraz kenyér és egy köcsög víz társaságában.*
*Miután Alyo pánikszerű kirohanása elül, a bírák pakolni kezdenek. Az iratok lerendezésének kérdésére Bert csak bólint.*
-A mai nap már nem jó nekem, de tudja hol talál.
*Ziana bizakodó szavaira mindhárom kikötői bizakodó arccal helyesel, végül aztán rátérnek a korbácsolás lebonyolítására.*
-Okkal rendeznénk a Barakkban. Creton parancsnok is meg kíván jelenni, ami itt lényegesen egyszerűbb, továbbá minél több őrségi tag jelenléte lenne kedvező a további esetek elkerülése érdekében. Mindez a főtéren ugyan nagyobb nyilvánosságot kapna, de nem ők a célközönség. Mindenesetre a hírt szétkürtöltethetjük. Van valami konkrétum, amit szeretne közöltetni a járókelőkkel, hadnagy?
*Ajánlja fel, hogy legalább a hírt tisztességgel szétkürtölik, ha már praktikus okokból nem támogatják az akciót. Aoneer szavaira rá se hederítenek, de sejthető, hogy ez is egy indok.*
-Kisasszony, kétlem, hogy a fogda az ön állapotában megfelelő hely lenne, ha Ziana kisasszony elengedi önt innen, akkor mehet bárhová is.
*Mutat rá arra, hogy a gerle pár most két másik "börtönbe" lesz zárva, csak az egyik ugyebár az anyaság sokkal szorosabb láncaival kecsegtet, míg a másik néhány patkánnyal, hideggel és koplalással.
Végül befejezik a tárgyalást, Aoneer kap maga mellé egy csak arcról ismert őrmestert és egy közlegényt, akik elviszik átnézni holmijait, elkobozzák az ítéletben foglaltakat, majd elkísérik odalentre a cellájába, ahol a következő délig fog senyvedni másfél szelet száraz kenyér és egy köcsög víz társaságában.*
6710. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:28:19
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Kell vagy egy perc, hogy tudatosuljon benne az, hogy csak egy borzasztó álom volt, még akkor is borzasztó, ha teljesen szürreális. Nem valami réten fekszik kiomlott belsőségekkel, vérmocskosan, hanem a Városőrség kaszárnyájának gyengélkedőjén, két kézzel kell, hogy lenyúljon a hasára, hogy aztán tenyereit megnézve ellenőrizni tudja azt, hogy azok egyáltalán nem véresek, és hogy minden belső szerve ott van, ahol lennie kell, vagyis a testében.
Azt pedig, hogy sikerült viszonylag hamar megnyugodnia nagyban segíti az, hogy Aoneer átöleli, csitítja. Ezúttal nem rázza le magáról a férfi kezeit, hanem hozzábújik, arcát a mellkasába fúrja, az ölelést viszonozva átöleli a derekát, ujjai görcsösen kapaszkodnak a másik ruhájába. Néma zokogás rázza. Ziana szavai rángatják csak ki ebből, mármint a bőgést természetesen nem hagyja abba, csak felnéz a vörösre. Aoneer érezheti, hogy a lány egyik keze most elengedi a ruháját, hogy a vörös által felkínált üvegcse felé induljon lassan. Ez ésszerű döntésnek tűnik, de keze mégis megáll a levegőben, aztán pedig újra a férfi ruhájára markol, alig észrevehetően rázza a fejét. Aztán felnéz Aoneerre.*
- Szeretlek.
*suttogja alig hallhatóan, talán csak a szájáról lehet leolvasni. Ebben a pillanatban nem jut el az agyáig az, hogy más is van rajtuk kívül a helyiségben, illetve hogy azokra kevéssé tartozik a kettejük dolga. Bár a fene tudja, lehet, hogy eddig nem volt nyilvánvaló a számukra, hogy a lány Aoneer gyerekével viselős, és hogy a kikötőbe is azért vetődtek el ők ketten együtt, mert szeretők.
Annyi viszont bizonyos, hogy itt és most egyvalaki lesz, aki nem engedi Aoneert elmenni, az pedig a lány, aki kis majom módjára csimpaszkodik belé.*
- Kérlek, hadd maradjon!
*Továbbra is Aoneerre néz, noha a kérdés egyértelműen nem neki, hanem a bíráinak. Egyértelmű, hogy nem akar elszakadni tőle, pedig most már tudja, hogy szó sincs nyaktilóról, vagy akasztásról, sem pedig bányáról, egyszóval gyakorlatilag semmi nem állhat közéjük, mármint egy "kis" korbácsolást leszámítva, de hát annyi baj legyen, hiszen a holmija között ott a zöld üvegcse, az végül is megoldhat minden bajt. Viszont alkudozni is hajlandó azért, hogy együtt tudjanak maradni.*
- Vagy hadd menjek vele!
*Kell vagy egy perc, hogy tudatosuljon benne az, hogy csak egy borzasztó álom volt, még akkor is borzasztó, ha teljesen szürreális. Nem valami réten fekszik kiomlott belsőségekkel, vérmocskosan, hanem a Városőrség kaszárnyájának gyengélkedőjén, két kézzel kell, hogy lenyúljon a hasára, hogy aztán tenyereit megnézve ellenőrizni tudja azt, hogy azok egyáltalán nem véresek, és hogy minden belső szerve ott van, ahol lennie kell, vagyis a testében.
Azt pedig, hogy sikerült viszonylag hamar megnyugodnia nagyban segíti az, hogy Aoneer átöleli, csitítja. Ezúttal nem rázza le magáról a férfi kezeit, hanem hozzábújik, arcát a mellkasába fúrja, az ölelést viszonozva átöleli a derekát, ujjai görcsösen kapaszkodnak a másik ruhájába. Néma zokogás rázza. Ziana szavai rángatják csak ki ebből, mármint a bőgést természetesen nem hagyja abba, csak felnéz a vörösre. Aoneer érezheti, hogy a lány egyik keze most elengedi a ruháját, hogy a vörös által felkínált üvegcse felé induljon lassan. Ez ésszerű döntésnek tűnik, de keze mégis megáll a levegőben, aztán pedig újra a férfi ruhájára markol, alig észrevehetően rázza a fejét. Aztán felnéz Aoneerre.*
- Szeretlek.
*suttogja alig hallhatóan, talán csak a szájáról lehet leolvasni. Ebben a pillanatban nem jut el az agyáig az, hogy más is van rajtuk kívül a helyiségben, illetve hogy azokra kevéssé tartozik a kettejük dolga. Bár a fene tudja, lehet, hogy eddig nem volt nyilvánvaló a számukra, hogy a lány Aoneer gyerekével viselős, és hogy a kikötőbe is azért vetődtek el ők ketten együtt, mert szeretők.
Annyi viszont bizonyos, hogy itt és most egyvalaki lesz, aki nem engedi Aoneert elmenni, az pedig a lány, aki kis majom módjára csimpaszkodik belé.*
- Kérlek, hadd maradjon!
*Továbbra is Aoneerre néz, noha a kérdés egyértelműen nem neki, hanem a bíráinak. Egyértelmű, hogy nem akar elszakadni tőle, pedig most már tudja, hogy szó sincs nyaktilóról, vagy akasztásról, sem pedig bányáról, egyszóval gyakorlatilag semmi nem állhat közéjük, mármint egy "kis" korbácsolást leszámítva, de hát annyi baj legyen, hiszen a holmija között ott a zöld üvegcse, az végül is megoldhat minden bajt. Viszont alkudozni is hajlandó azért, hogy együtt tudjanak maradni.*
- Vagy hadd menjek vele!
6709. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:05:08
Üzenet elküldve: 2017-06-19 21:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Nae //
* Most még talán furcsa az elf számára Parden, de ha több időt eltölt vele, majd egész normálisnak fog tűnni - mármint az az énje, amit most ismer belőle. *
- Hehe... Megvan a fele. * Örvendezik rövid nevetéssel. Ez - a gyakori, sokszor indokolatlan nevetés - szintén olyan dolog, ami egy kicsit több Pardennel eltöltött idő után már nem is meglepő. Rá fog jönni a lány, hogy felesleges azon töprengenie, hogy miért is heherészett bozótos társa, hiszen úgysincs értelmes oka. Vagy, ha van, azt nagy valószínűséggel nem fogja megtudni senki se rajta (illetve rajtuk - és ebbe Nae nem tartozik bele) kívül. Legalábbis az általános hatása ez szokott lenni a férfinak a gondolkodó lényekre. Ha szerencséje van, kevesebb, ha kevesebb szerencséje van, több időt fog a nő Pardennel tölteni, így változik a hatás is. *
- Naesala, Wylnoris. * Ismétli meg többé-kevésbé pontosan a hölgy nevét, megpróbálva egyből meg is jegyezni, hogy később kevesebb gondjuk legyen ezzel. *
- Na, akkor lőjünk... * Vigyorodik el és már rá is fordul a célpontra. Két-három másodperc beletelik, amíg a számszeríját nézi és próbálja kitalálni, hogy melyik alkatrészt is kellhet meghúzni.
~ Lődd le a Naet! ~ Szól egy ismerős hang a fejében, de ezt a gondolatot hamar lecsitítja azzal az indokkal, hogy nem alkalmas az idő, meg a hely; majd este valahol megoldja.
Aztán végül csak sikerül neki a lövés. A lövés pillanatában igencsak megijed, hátra is lép egyet. Pont úgy néz ki, mint aki véletlenül sütötte el a fegyverét, azonban meglepő módon a nyíl olyan pontosan fúródik a céltábla kellős közepébe, hogy Parden sem tudta eddig, hogy tud olyat lőni. Mondjuk nem is nagyon próbálta még nyílpuskával. Mikor meglátja az eredményt, a lövés előtti vigyoránál még nagyobbat vesz elő - így fordul vissza Naehoz. *
- Hehe, belőttem a közepébe! Látod? Ott van! * Mutogat a céltábla felé büszkén. Aztán megvakarja tarkóját, ez alatt fél kézzel tartva a fegyvert; aztán gondol egyet. Gondol egyet, ami nem más, minthogy a számszeríjat egyenesen, félreérthetetlenül a nő felé nyújtja. *
- Lőjj te is! De oda, a céltáblára te is. * Bök ujjával a céltábla felé, aztán hamar eszébe is jut, hogy ez nem volt a legjobb ötlet.
~ Te bolond vagy?! Bújj el, fedezékbe! ~ Hangzik fel egyből a vészjósló hang, azonban Parden nem szalad el egyelőre, inkább még közelebb lép Naehoz. Ha a nő átveszi a fegyvert, akkor Parden egészen közel férkőzik hozzá és mögüle-mellőle figyeli annak első próbálkozását - hiszen úgy gondolja, hogy olyan közelről csak nem tudja lelőni, mert amennyi idő alatt megfordulna, már tudna reagálni rá. Ha meg nem fogadja el, akkor ez van. *
// Nae //
* Most még talán furcsa az elf számára Parden, de ha több időt eltölt vele, majd egész normálisnak fog tűnni - mármint az az énje, amit most ismer belőle. *
- Hehe... Megvan a fele. * Örvendezik rövid nevetéssel. Ez - a gyakori, sokszor indokolatlan nevetés - szintén olyan dolog, ami egy kicsit több Pardennel eltöltött idő után már nem is meglepő. Rá fog jönni a lány, hogy felesleges azon töprengenie, hogy miért is heherészett bozótos társa, hiszen úgysincs értelmes oka. Vagy, ha van, azt nagy valószínűséggel nem fogja megtudni senki se rajta (illetve rajtuk - és ebbe Nae nem tartozik bele) kívül. Legalábbis az általános hatása ez szokott lenni a férfinak a gondolkodó lényekre. Ha szerencséje van, kevesebb, ha kevesebb szerencséje van, több időt fog a nő Pardennel tölteni, így változik a hatás is. *
- Naesala, Wylnoris. * Ismétli meg többé-kevésbé pontosan a hölgy nevét, megpróbálva egyből meg is jegyezni, hogy később kevesebb gondjuk legyen ezzel. *
- Na, akkor lőjünk... * Vigyorodik el és már rá is fordul a célpontra. Két-három másodperc beletelik, amíg a számszeríját nézi és próbálja kitalálni, hogy melyik alkatrészt is kellhet meghúzni.
~ Lődd le a Naet! ~ Szól egy ismerős hang a fejében, de ezt a gondolatot hamar lecsitítja azzal az indokkal, hogy nem alkalmas az idő, meg a hely; majd este valahol megoldja.
Aztán végül csak sikerül neki a lövés. A lövés pillanatában igencsak megijed, hátra is lép egyet. Pont úgy néz ki, mint aki véletlenül sütötte el a fegyverét, azonban meglepő módon a nyíl olyan pontosan fúródik a céltábla kellős közepébe, hogy Parden sem tudta eddig, hogy tud olyat lőni. Mondjuk nem is nagyon próbálta még nyílpuskával. Mikor meglátja az eredményt, a lövés előtti vigyoránál még nagyobbat vesz elő - így fordul vissza Naehoz. *
- Hehe, belőttem a közepébe! Látod? Ott van! * Mutogat a céltábla felé büszkén. Aztán megvakarja tarkóját, ez alatt fél kézzel tartva a fegyvert; aztán gondol egyet. Gondol egyet, ami nem más, minthogy a számszeríjat egyenesen, félreérthetetlenül a nő felé nyújtja. *
- Lőjj te is! De oda, a céltáblára te is. * Bök ujjával a céltábla felé, aztán hamar eszébe is jut, hogy ez nem volt a legjobb ötlet.
~ Te bolond vagy?! Bújj el, fedezékbe! ~ Hangzik fel egyből a vészjósló hang, azonban Parden nem szalad el egyelőre, inkább még közelebb lép Naehoz. Ha a nő átveszi a fegyvert, akkor Parden egészen közel férkőzik hozzá és mögüle-mellőle figyeli annak első próbálkozását - hiszen úgy gondolja, hogy olyan közelről csak nem tudja lelőni, mert amennyi idő alatt megfordulna, már tudna reagálni rá. Ha meg nem fogadja el, akkor ez van. *
6708. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:55:26
Üzenet elküldve: 2017-06-19 19:55:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Szóban túl sokat már nem tenne hozzá a továbbiakhoz, engedelmesen bólint mindenre, akár egyetért, akár sem. Valamit ő is tanult az esetből, ez bizonyos.*
-Köszönöm, élnék a támogatásoddal.
*Bólint mosolyogva Bert felajánlására. Totálisan szükségtelen ugyan, hiszen az őrmestereivel, írnokával együtt maga is megoldhatónak tartja, viszont miért szalasszon el egy remek lehetőséget a helyeske társaságára?*
-Ahogy én sem parancsba.
*Fintorog a csapatmorál említésére.*
-De bizakodó vagyok, így, hogy a rothadt gyümölcs kikerült a kosárból.
*A főtéri móka szerinte simán mehetne, konkrétan nem lát akadályoztató tényezőt.*
-Két őr, egy pellengér, akár éjszakára.
*Be sem fejezheti a mondatot, máris szólítja, mit szólítja, sikoltva követeli a kötelesség. Egyből azért nem ugrik, csak érdeklődve fordul a nő felé, majd egy aprócska fintort, és sóhajt követve áll fel, és indul meg a gyógyszeres szekrény felé. Aprócska üvegcsével lép a kismamához.*
-Rendben.
*Jegyzi meg szenvtelenül.*
-Kortyolj egyet ebből.
*És nyújtja át az ördögvigyor kivonatot.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 19:56:35
*Szóban túl sokat már nem tenne hozzá a továbbiakhoz, engedelmesen bólint mindenre, akár egyetért, akár sem. Valamit ő is tanult az esetből, ez bizonyos.*
-Köszönöm, élnék a támogatásoddal.
*Bólint mosolyogva Bert felajánlására. Totálisan szükségtelen ugyan, hiszen az őrmestereivel, írnokával együtt maga is megoldhatónak tartja, viszont miért szalasszon el egy remek lehetőséget a helyeske társaságára?*
-Ahogy én sem parancsba.
*Fintorog a csapatmorál említésére.*
-De bizakodó vagyok, így, hogy a rothadt gyümölcs kikerült a kosárból.
*A főtéri móka szerinte simán mehetne, konkrétan nem lát akadályoztató tényezőt.*
-Két őr, egy pellengér, akár éjszakára.
*Be sem fejezheti a mondatot, máris szólítja, mit szólítja, sikoltva követeli a kötelesség. Egyből azért nem ugrik, csak érdeklődve fordul a nő felé, majd egy aprócska fintort, és sóhajt követve áll fel, és indul meg a gyógyszeres szekrény felé. Aprócska üvegcsével lép a kismamához.*
-Rendben.
*Jegyzi meg szenvtelenül.*
-Kortyolj egyet ebből.
*És nyújtja át az ördögvigyor kivonatot.*
A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 19:56:35
6707. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 18:53:16
Üzenet elküldve: 2017-06-19 18:53:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Az ítélet tehát végleges. Mikor meghallja, hogy a tetteiért nagy közönség előtt fogják megkorbácsolni különös érzése támad. Titkon reménykedik benne, hogy a patkányok is tiszteletüket teszik majd, és esetleg egyet, kettőt az őrség el tud majd csípni ezen a nevezetes alkalmon. Már az elalélt Alyo mellett áll mikor ezt az apróságot hozzá akarná fűzni, de persze csak, mint ötletet, remélve neves főnökei is gondoltak már erre az apró lehetőségre. Persze ebből nem lesz semmi, mert Alyo nemsokára üvöltve, csatakosan riad fel, ami persze rossz előjel, ha az ember barátnője épp terhes, a szavai pedig csak még jobban fájnak neki, amik elhangzanak. Azt eddig is tudta, hogy a gyerek meglepetésként, és nem várt fejleményként érkezik, de azt nem gondolta volna, hogy Alyot ennyire megviseli a születés csodája. Az álmával persze nem lehet tisztában.
Így, hogy a lány csak a hadnagyot látja, Aoneer nem tehet mást, minthogy oldalról megpróbálja átölelni a lányt, egyrészt attól félve, hogy az leesik az asztalról, másrészt attól, hogy kárt tesz magában. Most valahogy mindkettőre lát némi esélyt.*
-Nyugalom. *Suttogja remélve, a félvér ezúttal nem a düh és a gyűlölet jegyében fogja őt elzavarni a francba. Minden férfi aggódik az ivadéka miatt, ő pedig végképp tehetetlennek érzi magát az ügyben. Ígérgetne ő még sok mindent, de egyszerűen nem jönnek a szájára a szavak. Valahányszor szólásra nyitná, a száját a nyelve mintha megbicsaklana már az első hangnál, így aztán semmi nem jön ki a torkán.
Aztán lassan eljön az ideje annak, hogy távozzék egy sötét cella irányába. Persze tudja az utat, csak most ugye illik megvárni, amíg elkísérik a kollégái.*
-Ha szabad megjegyeznem. Egy nyilvános esemény bármilyen orgyilkosnak jó alkalmat teremtene. *Mondja távozása előtt, már ha jön valaki, aki elvezesse.*
-Őszintén szólva, ha nem is lehetek a dolog aktív részese, azért örülnék, ha ezúttal is fognánk valamit. *Mondja egy fél mosollyal, aztán távozik. Már ha vezetik elfele. Ha ne akkor meg megvárja, amíg kollégái érte jönnek. Mert egyedül még a cellájába sem távozhat el.
Rá igazán jellemző, hogy még ilyen körülmények között is csapdákat és letartóztatásokat emleget, és egy nyilvános ostorozás beharangozásakor, a leghőbb vágya, hogy valami kikötőből szalajtott orgyilkos senkiházi még szíven is próbálja lőni, valami döglött disznóban érlelt, fekáliában fertőzőre forgatott nyílheggyel. És magától a lehetőségtől is boldog, mint mikor a kisgyerek cukorkát kap.*
*Az ítélet tehát végleges. Mikor meghallja, hogy a tetteiért nagy közönség előtt fogják megkorbácsolni különös érzése támad. Titkon reménykedik benne, hogy a patkányok is tiszteletüket teszik majd, és esetleg egyet, kettőt az őrség el tud majd csípni ezen a nevezetes alkalmon. Már az elalélt Alyo mellett áll mikor ezt az apróságot hozzá akarná fűzni, de persze csak, mint ötletet, remélve neves főnökei is gondoltak már erre az apró lehetőségre. Persze ebből nem lesz semmi, mert Alyo nemsokára üvöltve, csatakosan riad fel, ami persze rossz előjel, ha az ember barátnője épp terhes, a szavai pedig csak még jobban fájnak neki, amik elhangzanak. Azt eddig is tudta, hogy a gyerek meglepetésként, és nem várt fejleményként érkezik, de azt nem gondolta volna, hogy Alyot ennyire megviseli a születés csodája. Az álmával persze nem lehet tisztában.
Így, hogy a lány csak a hadnagyot látja, Aoneer nem tehet mást, minthogy oldalról megpróbálja átölelni a lányt, egyrészt attól félve, hogy az leesik az asztalról, másrészt attól, hogy kárt tesz magában. Most valahogy mindkettőre lát némi esélyt.*
-Nyugalom. *Suttogja remélve, a félvér ezúttal nem a düh és a gyűlölet jegyében fogja őt elzavarni a francba. Minden férfi aggódik az ivadéka miatt, ő pedig végképp tehetetlennek érzi magát az ügyben. Ígérgetne ő még sok mindent, de egyszerűen nem jönnek a szájára a szavak. Valahányszor szólásra nyitná, a száját a nyelve mintha megbicsaklana már az első hangnál, így aztán semmi nem jön ki a torkán.
Aztán lassan eljön az ideje annak, hogy távozzék egy sötét cella irányába. Persze tudja az utat, csak most ugye illik megvárni, amíg elkísérik a kollégái.*
-Ha szabad megjegyeznem. Egy nyilvános esemény bármilyen orgyilkosnak jó alkalmat teremtene. *Mondja távozása előtt, már ha jön valaki, aki elvezesse.*
-Őszintén szólva, ha nem is lehetek a dolog aktív részese, azért örülnék, ha ezúttal is fognánk valamit. *Mondja egy fél mosollyal, aztán távozik. Már ha vezetik elfele. Ha ne akkor meg megvárja, amíg kollégái érte jönnek. Mert egyedül még a cellájába sem távozhat el.
Rá igazán jellemző, hogy még ilyen körülmények között is csapdákat és letartóztatásokat emleget, és egy nyilvános ostorozás beharangozásakor, a leghőbb vágya, hogy valami kikötőből szalajtott orgyilkos senkiházi még szíven is próbálja lőni, valami döglött disznóban érlelt, fekáliában fertőzőre forgatott nyílheggyel. És magától a lehetőségtől is boldog, mint mikor a kisgyerek cukorkát kap.*
6706. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:44:47
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:44:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//üdvözölnek a bíráskodók//
*Laor meglóghat, most, hogy már nincs köze a dolgokhoz, Alyo is elalhat, hiszen beteg, vagy valami olyasmi, de Aoneer kimenő kérelme bizony nem lesz elfogadva.*
-Nem kaphat kimenőt, az ítélet végrehajtásáig őrizetben lesz.
*Utal arra, hogy Aoneer az éjszakát a tömlöcben tölti.*
-Ez pedig így igaz hadnagy, ezer és még ötszáz aranyat vissza is kér a kötelék a leszerelőtől, ahogyan az a belső szabályzatban le van írva.
*Ez az a költség, amely meg van állapítva erre az esetre, továbbá szabályba is van foglalva, tehát be lehet vasalni.*
-Tessék.
*Ad helyet a további kérdéseknek és meglátásoknak, melyekre hamar felel is.*
-Nos, tény, hogy nem úgy szabtuk ki az ítéletet, ahogyan az le van írva.
*Kezd bele Bert a magyarázatba.*
-De ha jobban belegondol hadnagy, akkor inkább a leszerelőnek kellemetlen irányban. Ugyanis parancs ismételt megszegése közlegényi rangon leszereléssel járna, ugyanakkor a helyzet súlyossága okán a testi fenyítés, valamint nyilvános megszégyenítés helytálló véleményem szerint.
*Magyarázza a saját kis visszafogott jogtudor stílusában.*
-Továbbá a hitelesen alá nem támasztott gyilkosságért is súlyosabb ítéletet szabtunk ki, mint elvárható lett volna. Ezen felül örökre megfosztottuk minden társadalmi és köztisztség betöltésétől, mely szerintem elegendő büntetés kellene, hogy legyen ahhoz, hogy senki se szórakozzon önmaga hülyének tettetésével.
*Kicsit vár.*
-Ha több hozzáértő egybehangzó véleménye nem lett volna ez, és a leszerelő mégis bolondnak vallotta volna magát, úgy azt a bíróság eskü alatti hazugságként kezelte volna, mely szintén bűntett.
*Hivatkozik a törvényekre is. Itt morran fel Frich.*
-A kikötői szokások keményebben bántak az ilyesmivel.
*Bert pedig bólint erre is.*
-Ha jól tudom van lehetőség szabályzatmódosításra.
*Utal arra, hogy néhány tollvonással maga Ziana is változtathat ezen a jövőben.*
-Remélem ezzel semmi újat nem mondtam.
*Jegyzi meg az előzőekre kissé fanyarul, majd felel a hadnagy szívét nyomó többi kétségre is.*
-A harcosok támogatását szintén iktassa szabályzatba hadnagy, ezzel megszüntethető ez a probléma is. Ha gondolja szívesen támogatom ilyen téren.
*Szólal meg a túlképzettség is Bertből.*
-Az erős harcosok erős csapatszellem nélkül pedig mind elkanászodnak. Ilyenkor szokásos az előléptetés is, mely ebben az esetben igen szerencsétlenül nem történhetett meg. Sok jó harcost láttunk már megtörni mi is, ugyanakkor mindig van remény, hogy a következő olyan lesz, ki méltó a ranglétrán való feljebb lépkedéshez. Kovácsoljon belőlük egységet hadnagy, nem tudom ítéletbe adni a csapatmorált.
*Ingatja meg a fejét, noha kérdéses, hogy ő hogyan tartana egyben akár csak egy tucat harcost is. Frich is kiöregedőben van, de látszik rajta, hogy fénykorában voltak hű, jól képzett harcosai. Kelyri meg... nos róla már Ziana is sejti, hogy hogyan jutott ilyen rangra.*
-Egy olyan ember elvesztése, akibe sokat fektettünk mindig kétségeket hagy maga után hadnagy, ha elfogad egy tanácsot, építsen azokra a derék legényekre, akik még megvannak.
*Recsegi Frich, talán kicsit félreértve a dolgot, talán csak valami vén bölcsességet mormogva.*
-Van még valami, vagy zárhatjuk az ülést, és elküldhetjük Aoneert a cellájába?
*Kérdezi Bert, majd neki jut eszébe valami.*
-Oh, igen, nos, a főtéri korbácsolást nehéz lenne kivitelezni, ugyanakkor értesíthetjük a szónokokat, hírverőket, rikkancsokat, hogy nyíltan hajtjuk végre az ítéletet a gyakorlótéren, ha a kisasszony is úgy...
*Fejezné be, mikor félbeszakítják. Önkéntelenül is kardgombjukhoz nyúlnak mindhárman, majd látván, hogy a beteg Alyo az, csak gyorsan felállnak, és nézni kezdik a dolgot, minthogy Ziana a megszólított, a legközelebbi és az orvoslásban járatos is, nem igazán akarnak útban lenni, ha valami nagy baj történik.*
*Laor meglóghat, most, hogy már nincs köze a dolgokhoz, Alyo is elalhat, hiszen beteg, vagy valami olyasmi, de Aoneer kimenő kérelme bizony nem lesz elfogadva.*
-Nem kaphat kimenőt, az ítélet végrehajtásáig őrizetben lesz.
*Utal arra, hogy Aoneer az éjszakát a tömlöcben tölti.*
-Ez pedig így igaz hadnagy, ezer és még ötszáz aranyat vissza is kér a kötelék a leszerelőtől, ahogyan az a belső szabályzatban le van írva.
*Ez az a költség, amely meg van állapítva erre az esetre, továbbá szabályba is van foglalva, tehát be lehet vasalni.*
-Tessék.
*Ad helyet a további kérdéseknek és meglátásoknak, melyekre hamar felel is.*
-Nos, tény, hogy nem úgy szabtuk ki az ítéletet, ahogyan az le van írva.
*Kezd bele Bert a magyarázatba.*
-De ha jobban belegondol hadnagy, akkor inkább a leszerelőnek kellemetlen irányban. Ugyanis parancs ismételt megszegése közlegényi rangon leszereléssel járna, ugyanakkor a helyzet súlyossága okán a testi fenyítés, valamint nyilvános megszégyenítés helytálló véleményem szerint.
*Magyarázza a saját kis visszafogott jogtudor stílusában.*
-Továbbá a hitelesen alá nem támasztott gyilkosságért is súlyosabb ítéletet szabtunk ki, mint elvárható lett volna. Ezen felül örökre megfosztottuk minden társadalmi és köztisztség betöltésétől, mely szerintem elegendő büntetés kellene, hogy legyen ahhoz, hogy senki se szórakozzon önmaga hülyének tettetésével.
*Kicsit vár.*
-Ha több hozzáértő egybehangzó véleménye nem lett volna ez, és a leszerelő mégis bolondnak vallotta volna magát, úgy azt a bíróság eskü alatti hazugságként kezelte volna, mely szintén bűntett.
*Hivatkozik a törvényekre is. Itt morran fel Frich.*
-A kikötői szokások keményebben bántak az ilyesmivel.
*Bert pedig bólint erre is.*
-Ha jól tudom van lehetőség szabályzatmódosításra.
*Utal arra, hogy néhány tollvonással maga Ziana is változtathat ezen a jövőben.*
-Remélem ezzel semmi újat nem mondtam.
*Jegyzi meg az előzőekre kissé fanyarul, majd felel a hadnagy szívét nyomó többi kétségre is.*
-A harcosok támogatását szintén iktassa szabályzatba hadnagy, ezzel megszüntethető ez a probléma is. Ha gondolja szívesen támogatom ilyen téren.
*Szólal meg a túlképzettség is Bertből.*
-Az erős harcosok erős csapatszellem nélkül pedig mind elkanászodnak. Ilyenkor szokásos az előléptetés is, mely ebben az esetben igen szerencsétlenül nem történhetett meg. Sok jó harcost láttunk már megtörni mi is, ugyanakkor mindig van remény, hogy a következő olyan lesz, ki méltó a ranglétrán való feljebb lépkedéshez. Kovácsoljon belőlük egységet hadnagy, nem tudom ítéletbe adni a csapatmorált.
*Ingatja meg a fejét, noha kérdéses, hogy ő hogyan tartana egyben akár csak egy tucat harcost is. Frich is kiöregedőben van, de látszik rajta, hogy fénykorában voltak hű, jól képzett harcosai. Kelyri meg... nos róla már Ziana is sejti, hogy hogyan jutott ilyen rangra.*
-Egy olyan ember elvesztése, akibe sokat fektettünk mindig kétségeket hagy maga után hadnagy, ha elfogad egy tanácsot, építsen azokra a derék legényekre, akik még megvannak.
*Recsegi Frich, talán kicsit félreértve a dolgot, talán csak valami vén bölcsességet mormogva.*
-Van még valami, vagy zárhatjuk az ülést, és elküldhetjük Aoneert a cellájába?
*Kérdezi Bert, majd neki jut eszébe valami.*
-Oh, igen, nos, a főtéri korbácsolást nehéz lenne kivitelezni, ugyanakkor értesíthetjük a szónokokat, hírverőket, rikkancsokat, hogy nyíltan hajtjuk végre az ítéletet a gyakorlótéren, ha a kisasszony is úgy...
*Fejezné be, mikor félbeszakítják. Önkéntelenül is kardgombjukhoz nyúlnak mindhárman, majd látván, hogy a beteg Alyo az, csak gyorsan felállnak, és nézni kezdik a dolgot, minthogy Ziana a megszólított, a legközelebbi és az orvoslásban járatos is, nem igazán akarnak útban lenni, ha valami nagy baj történik.*
6705. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:58:41
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:58:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 204
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ult Ghalar//
*Harlien nem tudja hova tenni az őrmester fancsali, savanyú képét. Elemezgeti kicsit míg a férfi odamegy egy polchoz, elvesz róla egy darab papírt és az orra alá dugja. A savanyú befőttarcról a papírosra terelődik a figyelme, aztán megint vissza az arcára. Végül elkönyveli magában, hogy most biztos bevágódott nála.*
- Odafigyeljen, szebben kitöltöm én ezt a papírt mint egy kódexmásoló szerzetes.
*Ha kell még egy iniciálét is odarittyent kezdőbetűként, de az talán kissé túlzás lenne. Maga alá húz egy ülőalkalmatosságot, leteszi a papírt azt asztalra, a rajta virító fehér tollat jól a tintába mártja és irkálni kezd. Közben akaratlanul is hallgatnia kell az őrmester sápítozó sóhajait, de annyira nem zavarja a koncentrálásban.
A nevével nem bajlódik nagyon, ahogy születési helyével és anyja nevével sem. Minden további helyet ki tud tölteni viszonylag még értelmesen, két kérdésen azonban fennakad.*
- Nem tudom kiféle vagy miféle az apám, de ha ezért nem vesznek fel ide akkor megkeresem és felpofozom.
*Odafirkantja, hogy "ismeretlen". A másik kérdés már kicsit több aggodalomra adhat okot. Nem tudja, ez mennyire befolyásolja majd a felvételijében, de még egy bolondnak is leesik hogy biztosan nem pozitívan.*
- Szóval voltam-e büntetve, mi? *Sóhajtva néz az őrmesterre.* Hát úgy nézek én ki mint aki volt?
*Minek hazudjon? Ha azt mondaná hogy nem, akkor előbb vagy utóbb úgyis kiforrná magát a dolog. Inkább most derüljön ki róla, mint évek múlva az Őrség szolgálatában. Odaírja hát a papírra, hogy igenis volt büntetve. Még egyszer átfutja szemével irományát, aztán feláll és átnyújtja azt a férfinek.*
- Remélem ki tudja olvasni.
*Harlien nem tudja hova tenni az őrmester fancsali, savanyú képét. Elemezgeti kicsit míg a férfi odamegy egy polchoz, elvesz róla egy darab papírt és az orra alá dugja. A savanyú befőttarcról a papírosra terelődik a figyelme, aztán megint vissza az arcára. Végül elkönyveli magában, hogy most biztos bevágódott nála.*
- Odafigyeljen, szebben kitöltöm én ezt a papírt mint egy kódexmásoló szerzetes.
*Ha kell még egy iniciálét is odarittyent kezdőbetűként, de az talán kissé túlzás lenne. Maga alá húz egy ülőalkalmatosságot, leteszi a papírt azt asztalra, a rajta virító fehér tollat jól a tintába mártja és irkálni kezd. Közben akaratlanul is hallgatnia kell az őrmester sápítozó sóhajait, de annyira nem zavarja a koncentrálásban.
A nevével nem bajlódik nagyon, ahogy születési helyével és anyja nevével sem. Minden további helyet ki tud tölteni viszonylag még értelmesen, két kérdésen azonban fennakad.*
- Nem tudom kiféle vagy miféle az apám, de ha ezért nem vesznek fel ide akkor megkeresem és felpofozom.
*Odafirkantja, hogy "ismeretlen". A másik kérdés már kicsit több aggodalomra adhat okot. Nem tudja, ez mennyire befolyásolja majd a felvételijében, de még egy bolondnak is leesik hogy biztosan nem pozitívan.*
- Szóval voltam-e büntetve, mi? *Sóhajtva néz az őrmesterre.* Hát úgy nézek én ki mint aki volt?
*Minek hazudjon? Ha azt mondaná hogy nem, akkor előbb vagy utóbb úgyis kiforrná magát a dolog. Inkább most derüljön ki róla, mint évek múlva az Őrség szolgálatában. Odaírja hát a papírra, hogy igenis volt büntetve. Még egyszer átfutja szemével irományát, aztán feláll és átnyújtja azt a férfinek.*
- Remélem ki tudja olvasni.
6704. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:27:55
Üzenet elküldve: 2017-06-19 12:27:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egyedül kóborolva//
*Belnis két barátja, Meira és Atenaher távozása után nem igazán tud mit kezdeni magával a harcos lány. Egyedül maradt, úgy rója Artenior utcáit és tereit. Figyeli az itt élők tevékenységeit, ahogy mindenki intézi a saját kis dolgát. ~Legalább nekik van dolguk... Inkább nekem is legyen valami feladatom, minthogy tétlenül járkáljak fel és alá... ~
Unalmában, mikor éppen a főtéren ücsörög egy padon, akaratán kívül is meghall egy beszélgetést, melynek témája a Barakk volt. ~ Barakk! Végre valami elfoglaltság. Meg kéne keresnem, nem lehet olyan messze. ~ Gondolta, majd alig fél órányi bolyongás után rálelt. Belép az ajtón, majd a pultnál ülő fiú segítségével gyakorló eszközökre váltja ideiglenesen a rendes fegyvereit. Eleinte kissé feszeng lánysága miatt, de aggodalmait félretéve nekiáll gyakorolni. *
*Belnis két barátja, Meira és Atenaher távozása után nem igazán tud mit kezdeni magával a harcos lány. Egyedül maradt, úgy rója Artenior utcáit és tereit. Figyeli az itt élők tevékenységeit, ahogy mindenki intézi a saját kis dolgát. ~Legalább nekik van dolguk... Inkább nekem is legyen valami feladatom, minthogy tétlenül járkáljak fel és alá... ~
Unalmában, mikor éppen a főtéren ücsörög egy padon, akaratán kívül is meghall egy beszélgetést, melynek témája a Barakk volt. ~ Barakk! Végre valami elfoglaltság. Meg kéne keresnem, nem lehet olyan messze. ~ Gondolta, majd alig fél órányi bolyongás után rálelt. Belép az ajtón, majd a pultnál ülő fiú segítségével gyakorló eszközökre váltja ideiglenesen a rendes fegyvereit. Eleinte kissé feszeng lánysága miatt, de aggodalmait félretéve nekiáll gyakorolni. *
6703. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-19 11:14:31
Üzenet elküldve: 2017-06-19 11:14:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//üdvözölnek a bíráskodók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álom állítólag segíti az agy pihenését. Ez persze nyilván függ az álom típusától is, amikor az ember a világos réten rohangászik lepkéket kergetve, akkor valóban pihentető lehet. Ha viszont valami hagymázas lidércnyomás, akkor nemhogy az agy nem pihen, de még a test sem képes erre. Az alvással töltött idő meg ugye furcsán telik, mert míg az álomban órák, esetleg napok telnek el, úgy az ébren levőknek lehet, hogy csak percek.
Alyot pedig úgy nyomja el a buzgóság, hogy védekezni sem tud ellene, valószínűleg a hadnagy teája lehet a bűnös.
Az álom pedig szépnek indul, megvan a virágos rét, és igazán azon sem akad fenn, hogy a személyiségétől teljesen idegen, bokáig érő, halvány rózsaszínű selyemruhát visel, meg virágkoszorút a fején. Hallani véli a háttérből szóló lágy pánsípzenét is. Az egész kép mézédes, szinte andalító. Hogy mi is az, ami belerondít az egész képbe? Az, hogy kicsit odébb áll valami hetyke bajszú piktor, aki megörökíti a mező lágy ölén, selyemben szambázó kismamát. Illetve ez is. Belerondít még az, hogy mezítláb van, és ahogyan az egyik lábáról a másikra áll úgy belelép valami rozsdás szögbe, amire a reakciója egy ízes káromkodás. A harmadik, és tán legsokkolóbb dolog pedig az, hogy karcsú dereka helyére valami ótvaros ronda, és hatalmas hordónyi has költözött, amit sehogy nem tud mozgatni, csak egy talicskával, aminek fogói most is ott vannak a kezében, és amikkel együtt az egész rozzant talicska is felkerül majd a festményre.
Azt hinné az ember, hogy ez az egész ennél szürreálisabb már nem is lehetne, de aztán hamarosan kiderül, hogy de, lehet. Ugyanis hordónyi hasa hamarosan megvonaglik és fájdalom hasít végig a derekától egészen a lábujjáig. Összegörnyed, a talicska fogója kiesik a kezéből. Újabb káromkodással "honorálja" a történteket. Valahogy érzi, hogy ez nincsen rendjén, ugyanis valami szúrást érez köldöktájt, nem tudja ugyan, hogy hogyan is kellene szülni, de valahogy nem így. Vagyis a fene sem tudja, annyi bizonyos, hogy ő eldől oldalra, mint az ólajtó, a piktor meg nem tesz semmit, csak a mozdulatait szaporázza. Biztos el akar készülni a képpel. A köldöktáji szúrás aztán erősödik, Alyo meg üvöltve néz le a hasára, amit hamarosan feltép egy lándzsahegy, ami belülről jön. Ő csak üvölt és üvölt, a lándzsát ugyanis egy sisakos fej követi, a sisak szűk szemrésein át is látni a hihetetlen kék szemeket. Eddigre a lány már ordít, hánykolódik. A hasán a rés egyre szélesebbre szakad, ahogy a fejet követi a széles, vértbe bújtatott váll. Alyo ekkor már az ájulás szélén áll, és a vére is az égig spriccel, mert a következő pillanatban a nyakáig kireccsen a bőre, a hasából pedig teljesen kibukkan annak eddigi lakója, vagyis lakói: a páncélos katona és a páncélos csatamén, aminek hátán ül. Alyo pedig üvölt.
Sikítva, kapálózva ébred. Pár perc telt el csak azóta, hogy elszenderült. Környezetéből nem igazán észlel mást, csak a vörös hajú hadnagyot. Pulzusa az egekben, zihál, egész teste csatakos az izzadtságtól. Hisztérikusan kiabál csak és kizárólag a hadnagyot látva.*
- Szedd ki! Szedd ki belőlem! Szedd ki!
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 13:08:41
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az álom állítólag segíti az agy pihenését. Ez persze nyilván függ az álom típusától is, amikor az ember a világos réten rohangászik lepkéket kergetve, akkor valóban pihentető lehet. Ha viszont valami hagymázas lidércnyomás, akkor nemhogy az agy nem pihen, de még a test sem képes erre. Az alvással töltött idő meg ugye furcsán telik, mert míg az álomban órák, esetleg napok telnek el, úgy az ébren levőknek lehet, hogy csak percek.
Alyot pedig úgy nyomja el a buzgóság, hogy védekezni sem tud ellene, valószínűleg a hadnagy teája lehet a bűnös.
Az álom pedig szépnek indul, megvan a virágos rét, és igazán azon sem akad fenn, hogy a személyiségétől teljesen idegen, bokáig érő, halvány rózsaszínű selyemruhát visel, meg virágkoszorút a fején. Hallani véli a háttérből szóló lágy pánsípzenét is. Az egész kép mézédes, szinte andalító. Hogy mi is az, ami belerondít az egész képbe? Az, hogy kicsit odébb áll valami hetyke bajszú piktor, aki megörökíti a mező lágy ölén, selyemben szambázó kismamát. Illetve ez is. Belerondít még az, hogy mezítláb van, és ahogyan az egyik lábáról a másikra áll úgy belelép valami rozsdás szögbe, amire a reakciója egy ízes káromkodás. A harmadik, és tán legsokkolóbb dolog pedig az, hogy karcsú dereka helyére valami ótvaros ronda, és hatalmas hordónyi has költözött, amit sehogy nem tud mozgatni, csak egy talicskával, aminek fogói most is ott vannak a kezében, és amikkel együtt az egész rozzant talicska is felkerül majd a festményre.
Azt hinné az ember, hogy ez az egész ennél szürreálisabb már nem is lehetne, de aztán hamarosan kiderül, hogy de, lehet. Ugyanis hordónyi hasa hamarosan megvonaglik és fájdalom hasít végig a derekától egészen a lábujjáig. Összegörnyed, a talicska fogója kiesik a kezéből. Újabb káromkodással "honorálja" a történteket. Valahogy érzi, hogy ez nincsen rendjén, ugyanis valami szúrást érez köldöktájt, nem tudja ugyan, hogy hogyan is kellene szülni, de valahogy nem így. Vagyis a fene sem tudja, annyi bizonyos, hogy ő eldől oldalra, mint az ólajtó, a piktor meg nem tesz semmit, csak a mozdulatait szaporázza. Biztos el akar készülni a képpel. A köldöktáji szúrás aztán erősödik, Alyo meg üvöltve néz le a hasára, amit hamarosan feltép egy lándzsahegy, ami belülről jön. Ő csak üvölt és üvölt, a lándzsát ugyanis egy sisakos fej követi, a sisak szűk szemrésein át is látni a hihetetlen kék szemeket. Eddigre a lány már ordít, hánykolódik. A hasán a rés egyre szélesebbre szakad, ahogy a fejet követi a széles, vértbe bújtatott váll. Alyo ekkor már az ájulás szélén áll, és a vére is az égig spriccel, mert a következő pillanatban a nyakáig kireccsen a bőre, a hasából pedig teljesen kibukkan annak eddigi lakója, vagyis lakói: a páncélos katona és a páncélos csatamén, aminek hátán ül. Alyo pedig üvölt.
Sikítva, kapálózva ébred. Pár perc telt el csak azóta, hogy elszenderült. Környezetéből nem igazán észlel mást, csak a vörös hajú hadnagyot. Pulzusa az egekben, zihál, egész teste csatakos az izzadtságtól. Hisztérikusan kiabál csak és kizárólag a hadnagyot látva.*
- Szedd ki! Szedd ki belőlem! Szedd ki!
A hozzászólás írója (Alyosra Radogen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.19 13:08:41
6702. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:52:00
Üzenet elküldve: 2017-06-18 17:52:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Harlien//
*Az őrmester úgy húzza el a száját, mint aki nagyot csalódott most a lány ambícióiban, értelmi képességeiben és úgy általában, a világról alkotott képében. Olyan mozdulattal csóválja meg a fejét, mint a sokat tanult, bölcs atya, mikor gyermeke bejelenti, hogy ő bizony disznó trágyával szeretne kereskedni, számára csak így jöhet el a boldog élet. Ult mindeközben remekül szórakozik a háttérben, bár ezt csak igen jó emberismerők állapíthatják meg a lány apró rezdüléseiből, mert egyébként laza vigyázzban áll és még a pislogást is ütemre végzi, szóval minden szempontból katonás. Az őrmester, miután végzett a fejcsóválással, az iratoktól roskadozó polcok és szekrények egyikéhez lép és sóhajtozva előkotor egy papírt, amit aztán Harlien orra alá dug.*
-Nesze, töltsd ki! Remélem, tudsz írni. Ha nem tudsz, tulajdonképpen az sem akadály, attól még felszerelhetsz, viszont agyon foglak ütni, ha mindent nekem kell kitölteni helyetted. Szóval azonnal szolgálatban elhunyt leszel, gyakorlatilag hősi halott. Mintaszerű karrier lenne. *Nedren őrmester ezen elmereng, mintha azt fontolgatná, akkor is agyon üti Harlient, ha tud írni, pusztán a szép katonai karrier kedvéért. Aztán következik még egy sóhaj, annyu fájdalommal, amit csak egy igazán mostoha sorsú árvaház minden bentlakója tudna produkálni, aztán a férfi lerogy a székébe és várakozóan nézi a jelentkezőt, hogy tölti-e az elé rakott ívet. A papíron olyan kérdések várják Harlient, mint, hogy mi a neve, hol született, anyja, apja ki és miféle volt, illetve, hogy volt-e korábban törvény elleni vétségért büntetve bárhol, bármiért. A lap alján mindenféle csúfos végkimenetelről olvashat, ha a papírra nem az igazat írja.*
*Az őrmester úgy húzza el a száját, mint aki nagyot csalódott most a lány ambícióiban, értelmi képességeiben és úgy általában, a világról alkotott képében. Olyan mozdulattal csóválja meg a fejét, mint a sokat tanult, bölcs atya, mikor gyermeke bejelenti, hogy ő bizony disznó trágyával szeretne kereskedni, számára csak így jöhet el a boldog élet. Ult mindeközben remekül szórakozik a háttérben, bár ezt csak igen jó emberismerők állapíthatják meg a lány apró rezdüléseiből, mert egyébként laza vigyázzban áll és még a pislogást is ütemre végzi, szóval minden szempontból katonás. Az őrmester, miután végzett a fejcsóválással, az iratoktól roskadozó polcok és szekrények egyikéhez lép és sóhajtozva előkotor egy papírt, amit aztán Harlien orra alá dug.*
-Nesze, töltsd ki! Remélem, tudsz írni. Ha nem tudsz, tulajdonképpen az sem akadály, attól még felszerelhetsz, viszont agyon foglak ütni, ha mindent nekem kell kitölteni helyetted. Szóval azonnal szolgálatban elhunyt leszel, gyakorlatilag hősi halott. Mintaszerű karrier lenne. *Nedren őrmester ezen elmereng, mintha azt fontolgatná, akkor is agyon üti Harlient, ha tud írni, pusztán a szép katonai karrier kedvéért. Aztán következik még egy sóhaj, annyu fájdalommal, amit csak egy igazán mostoha sorsú árvaház minden bentlakója tudna produkálni, aztán a férfi lerogy a székébe és várakozóan nézi a jelentkezőt, hogy tölti-e az elé rakott ívet. A papíron olyan kérdések várják Harlient, mint, hogy mi a neve, hol született, anyja, apja ki és miféle volt, illetve, hogy volt-e korábban törvény elleni vétségért büntetve bárhol, bármiért. A lap alján mindenféle csúfos végkimenetelről olvashat, ha a papírra nem az igazat írja.*
6701. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:40:09
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
// Fakardok //
*Ide-oda pillant az elf és saját bábuja között. Úgy érzi, egyre jobban megy a dolog, már piheg a nagy csapkodásban, de a bábu mintha meg sem érezné az őt ért támadásokat. Kemény fickó, nem vitás.
A férfi ellenfele viszont csúfondáros vereséget szenved. Rhebosse összevont szemöldökkel áll meg, hogy elrendezze magában a győzelemhez vezető mozdulatokat. Koncentrálva próbálja maga is véghez vinni őket, ekkor találja meg pillantásával a másik. A vörös elszánt képpel közli a szalmazsákkal, hogy „hjá! ”, ami nem vitás, hogy kacagásra ad okot.
Mikor megszólítják úgy tesz, mintha eddig észre sem vette volna a másik gyakorlót. Körbenéz, majd pislog kettőt.*
- A szenvedély. *ismétli a szavakat, s rágja meg őket. Még azt is mondta, hogy „hjá! ”, ennél szenvedélyesebbet nem tud. Legalábbis nem, ha kardozásról van szó.*
- Csak tessék. *mondja bátorítóan. Aztán hangosan elneveti magát a kritika hallatán. Egy kicsit másra számított.*
- Lehet. Lehet… *néz a bábura és vág felé egyet fáradt mozdulattal, aztán vissza a férfira.*
- Nem akartam tolakodó lenni. *vallja be, miután lebuktatják, hogy eddig mindvégig a fickót próbálta másolni.* Igen. Nem. Tulajdonképpen. Most fogok először kardot. *nézegeti, forgatja, mintha valóban most ugrott volna a kezébe. Szánt szándékkal nem „fegyvert” mond, hisz eddig is volt mivel megvédenie magát, csak kevésbé hatékony. Mindenesetre tőrével is szép lyukakat tud szúrni kanos sötételfek oldalába.*
- Vagyis másodjára. Van sajátom, csak idebent nem engedik a használatát. *teszi hozzá. A szabály az szabály, ugye.*
- Igen? Az számít? *figyeli meg jobban az elf szablyáit. ~Fene, akkor amit eddig csináltam semmit sem ért?~*
*Ide-oda pillant az elf és saját bábuja között. Úgy érzi, egyre jobban megy a dolog, már piheg a nagy csapkodásban, de a bábu mintha meg sem érezné az őt ért támadásokat. Kemény fickó, nem vitás.
A férfi ellenfele viszont csúfondáros vereséget szenved. Rhebosse összevont szemöldökkel áll meg, hogy elrendezze magában a győzelemhez vezető mozdulatokat. Koncentrálva próbálja maga is véghez vinni őket, ekkor találja meg pillantásával a másik. A vörös elszánt képpel közli a szalmazsákkal, hogy „hjá! ”, ami nem vitás, hogy kacagásra ad okot.
Mikor megszólítják úgy tesz, mintha eddig észre sem vette volna a másik gyakorlót. Körbenéz, majd pislog kettőt.*
- A szenvedély. *ismétli a szavakat, s rágja meg őket. Még azt is mondta, hogy „hjá! ”, ennél szenvedélyesebbet nem tud. Legalábbis nem, ha kardozásról van szó.*
- Csak tessék. *mondja bátorítóan. Aztán hangosan elneveti magát a kritika hallatán. Egy kicsit másra számított.*
- Lehet. Lehet… *néz a bábura és vág felé egyet fáradt mozdulattal, aztán vissza a férfira.*
- Nem akartam tolakodó lenni. *vallja be, miután lebuktatják, hogy eddig mindvégig a fickót próbálta másolni.* Igen. Nem. Tulajdonképpen. Most fogok először kardot. *nézegeti, forgatja, mintha valóban most ugrott volna a kezébe. Szánt szándékkal nem „fegyvert” mond, hisz eddig is volt mivel megvédenie magát, csak kevésbé hatékony. Mindenesetre tőrével is szép lyukakat tud szúrni kanos sötételfek oldalába.*
- Vagyis másodjára. Van sajátom, csak idebent nem engedik a használatát. *teszi hozzá. A szabály az szabály, ugye.*
- Igen? Az számít? *figyeli meg jobban az elf szablyáit. ~Fene, akkor amit eddig csináltam semmit sem ért?~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361