*Mosolyogva nyugtázza, hogy nem valami főnemessel van dolga, s nem rangján aluli neki ily erdőből származó népekkel beszélnie.*
- Szintén örvendek, jó elfek közt lenni, s a mi csodálatos nyelvünket beszélni. Szólíts, ahogy szeretnél, a barátaim szoktak Ard-nak is becézni, válassz nyugodtan, mint szeretnél megszólítani.
*Egy falat ízes kenyér számára minden artikulált vagy épp hallott szó a nyelvükön, látszik is rajta, hogy fel van oldódva, bár alapból nem egy stresszelős gyerek ő. Az emberek beszéde, vagy közös nyelv, vagy mi az, bizony csúnya, nem kell ezt szépíteni, ki kell mondani. De nyilván mindenki a maga lovát dicséri, annak fogát látja gyönyörű szép fehérnek.*
- Gondoltam, hogy nemessel van dolgom, mégis csak meglátszik a modoron a kék vér. Egy pillanatig féltem is, hogy megsért, ahogy letegezlek - remélem, ez nem is gond. Hogy köztünk legyen mondva, az itteni nemesség nagy százalékától túl sok jót nem tartok, ha nem sértelek meg ezzel, ha alaptalanok előítéleteim, szólj reám nyugodtan.
*Ő már csak ilyen szókimondó, bár lehet, hogy jobban tenné, ha megfontolná szavait. De ki tudna az ő csillogó szürke, naiv szemeire haragudni?*
- Ó, nem csoda, hogy nem ismeretes előtted családom, nem vagyunk mi nemesek, nem tartottunk kapcsolatot semmilyen rokonnal, csak néha-néha látogattunk meg egy-egy elfet, azt is inkább tanulás céljából. Erdőben nőttem fel, s nevünket is mi magunk választottuk, a Faruard erdőnk neve csupán.
*Meséli könnyedén, csak a végén próbálja végül rövidebbre fogni, ha a szigort megtestesítő apja ezt hallaná.. hát nem lenne elragadtatva. Most találkozott valakivel, s máris ennyi mindent elárult magáról.*
- Azt hiszem, kérésed teljesítése, nem lesz túl nehéz számomra.
*Azzal könnyed vidámsággal elindul a céltáblákhoz, talán egy picit szégyelli, hogy neki minden egyes kilőtt íját össze kell szednie, és ha megsérültek, neki magának kell őket kijavítania, de annyira nem is bánja, nem örül, hogy annyi sok jó és szép fát vágnak ki a nyílkészítők. Ő inkább magának szokott ágakat keresni az erdőben, s azokból faragja ki magának az eszközöket. Amint végez az összegyűjtéssel, és visszarakja őket tegezébe, vissza is lép beszélgetőtársához.*
- Bocsánat, hogy megvárakoztatlak. Ha kész vagy, lenne esetleg velem tartani? Lemehetnénk az erdőhöz, esetleg a folyóhoz, szívem hazahív.
*Nevet fel finoman, s elteszi íját - részéről mára végzett a gyakorlatokkal, de szívesen megvárja a másikat, ha annak még valami dolga lenne.*
- Ám túl sokat fecsegtem magamról, mesélj most valamit te! Milyen ez a város egy elf szempontjából? Nem szeretném városodat sérteni, lehet, hogy ez az én vadságom, de engem elszomorít a sok elpocsékolt fa, s a jólét a gazdagnegyedben, s rögtön mellette a szegénynegyedi állapotok.