Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 133 (2641. - 2660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2660. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:44:20
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:44:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Libasorba állnak a félvérrel meg a kis fegyverhordozóval. Nyegle viselkedése ellenére orrát ráncolva issza magába az információkat. Lebámul kardot tartó jobbjába a kolosszus szavaira. Szilárd meggyőződéssel bólint. Jó végét fogja a fegyvernek. Körbepislog: hiányolja a félszeműt. Bizonyára lovagja is bánni fogja a lemaradást, életreszóló élmény lesz látni Rilait fegyverforgatás közepette. Reményei szerint jódarabig nem kell a harctéren ténylegesen kamatoztatnia az itt eltanultakat, de ki tudja, mikor kerül akkora kutyaszorítóba, hogy ne legyen más megoldás? Legalább azt jó volna, ha elmondaná magáról, hogy megpróbálta. Aztán Gabrien bemutatja a gyakorlatot magát, amit le kéne utánozniuk. Hogy a szituációnak illő aláfestést adjon, eltorzult arccal gyomrát markolássza, mikor a vágás "éri", hátratántorodik, grimaszol. Haláltusája végén üveges szemmel az égre mered, nyelvét kilógatja. Kimúltával apró meghajlást produkál a minden valószínűség szerint cseppet sem lelkes közönségének.
Buzgón imádkozik az összes létező istenhez, hogy az életben ne kerüljön olyan helyzetbe, ahol nem tudja kimagyarázni magát, hanem fegyverrel kénytelen nyomatékot adni álláspontjának. Ő a maga részéről színültig nőietlennek tartja ezt a koordinálatlan vagdalkozást, valamint sziklaszilárdul hiszi, hogy márpedig azért vannak a mesebeli hősök, fehér lovon, csillogó páncélban, daliásan, hogy a sebezhető süldőleányok és egyéb korú-fajú-típusú női egyedek ne kényszerüljenek rá erre az idétlen pengetangóra, hanem csak sóhajtozva, pillarebegtetve várják, míg kimentik őket adott szituációból. Ugyanígy van például a régimódi értékekkel: Ha úrilány tócsával találkozik, meg nem kerüli, át nem lépi, addig ácsorog-ténfereg előtte kezeit tördelve, míg egy arra járó jólnevelt le nem veti mentéjét a sárba, hogy hölgye átkelhessen. Felhorkan saját kretén humorán, s hogy szégyenbe ne maradjon, nekidurálja magát hogy E'nissa után leutánozza Gabrien mozdulatait. Egyébként nem annyira vészesen ügyetlen, hisz habár nincsenek kidolgozott muszklijai, ruganyos, hajlékony teremtés, és a mozgás egyébként nem idegen számára.*
- Csatakiáltás nincs? - *Érdeklődik, midőn eljárta a mutatott koreográfiát. Jócskán túljátssza a mozdulatokat, akárha csepűrágók színpadán állna. Mégegyszer nekiveselkedik, kevésbé látványosan. Saját maga legnagyobb megdöbbenésére szolgál, de egész normálisan kivitelezi a mozdulatsort. Közben találomra elrémítő csatazajokat hallat: lódobogást, halálhörgést, páncélzörgést, kardcsattogást. Ha valaki kevéssé lenne avatott a leány gyermeteg viselkedésének elemzésében, azt gondolná: hülyére veszi az edzést, ez azonban téves. Másképp nem is tudná jobban csinálni a mozdulatsort, mint beleéléssel. Röhögni persze ér.*
- Amúgy hallottátok, amit Gabrien mondott az imént? Rólunk, négyünkről. Ötünkról, A'fradot is hozzánk számolva. - *Tudakolja meg félszegen E'nissától, míg a fegyverhordozón a sor.* - Ti merre tartotok? Terveztek visszatérni a Hegyre?
*Libasorba állnak a félvérrel meg a kis fegyverhordozóval. Nyegle viselkedése ellenére orrát ráncolva issza magába az információkat. Lebámul kardot tartó jobbjába a kolosszus szavaira. Szilárd meggyőződéssel bólint. Jó végét fogja a fegyvernek. Körbepislog: hiányolja a félszeműt. Bizonyára lovagja is bánni fogja a lemaradást, életreszóló élmény lesz látni Rilait fegyverforgatás közepette. Reményei szerint jódarabig nem kell a harctéren ténylegesen kamatoztatnia az itt eltanultakat, de ki tudja, mikor kerül akkora kutyaszorítóba, hogy ne legyen más megoldás? Legalább azt jó volna, ha elmondaná magáról, hogy megpróbálta. Aztán Gabrien bemutatja a gyakorlatot magát, amit le kéne utánozniuk. Hogy a szituációnak illő aláfestést adjon, eltorzult arccal gyomrát markolássza, mikor a vágás "éri", hátratántorodik, grimaszol. Haláltusája végén üveges szemmel az égre mered, nyelvét kilógatja. Kimúltával apró meghajlást produkál a minden valószínűség szerint cseppet sem lelkes közönségének.
Buzgón imádkozik az összes létező istenhez, hogy az életben ne kerüljön olyan helyzetbe, ahol nem tudja kimagyarázni magát, hanem fegyverrel kénytelen nyomatékot adni álláspontjának. Ő a maga részéről színültig nőietlennek tartja ezt a koordinálatlan vagdalkozást, valamint sziklaszilárdul hiszi, hogy márpedig azért vannak a mesebeli hősök, fehér lovon, csillogó páncélban, daliásan, hogy a sebezhető süldőleányok és egyéb korú-fajú-típusú női egyedek ne kényszerüljenek rá erre az idétlen pengetangóra, hanem csak sóhajtozva, pillarebegtetve várják, míg kimentik őket adott szituációból. Ugyanígy van például a régimódi értékekkel: Ha úrilány tócsával találkozik, meg nem kerüli, át nem lépi, addig ácsorog-ténfereg előtte kezeit tördelve, míg egy arra járó jólnevelt le nem veti mentéjét a sárba, hogy hölgye átkelhessen. Felhorkan saját kretén humorán, s hogy szégyenbe ne maradjon, nekidurálja magát hogy E'nissa után leutánozza Gabrien mozdulatait. Egyébként nem annyira vészesen ügyetlen, hisz habár nincsenek kidolgozott muszklijai, ruganyos, hajlékony teremtés, és a mozgás egyébként nem idegen számára.*
- Csatakiáltás nincs? - *Érdeklődik, midőn eljárta a mutatott koreográfiát. Jócskán túljátssza a mozdulatokat, akárha csepűrágók színpadán állna. Mégegyszer nekiveselkedik, kevésbé látványosan. Saját maga legnagyobb megdöbbenésére szolgál, de egész normálisan kivitelezi a mozdulatsort. Közben találomra elrémítő csatazajokat hallat: lódobogást, halálhörgést, páncélzörgést, kardcsattogást. Ha valaki kevéssé lenne avatott a leány gyermeteg viselkedésének elemzésében, azt gondolná: hülyére veszi az edzést, ez azonban téves. Másképp nem is tudná jobban csinálni a mozdulatsort, mint beleéléssel. Röhögni persze ér.*
- Amúgy hallottátok, amit Gabrien mondott az imént? Rólunk, négyünkről. Ötünkról, A'fradot is hozzánk számolva. - *Tudakolja meg félszegen E'nissától, míg a fegyverhordozón a sor.* - Ti merre tartotok? Terveztek visszatérni a Hegyre?
2659. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:39:17
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:39:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen a hímmel szemben, ennél sokkalta kevésbé rozzant állapotban kellene lennie. Tudata hiába ösztökéli testét a folytatásra, mozdulatai egyre lassabbak és pontatlanabbak. Hiába sikerül ismét eltalálnia a mélységi vállát, ha ez nem csupán gyakorlás lenne, ki se vitelezhette volna a támadást, hiszen a hím rég a földre sodorta volna a lendületével.
Amit pedig ezután művel, arra inkább nem is akarna emlékezni. Mindkét támadását játszi könnyedséggel védi ki Kharasshi, valószínűleg még nagyon megerőltetnie sem kell magát hozzá. A hím pedig gyorsan, és egyszerűen fejezi be az ő hármasát, aminek végeredménye, hogy a lány torkánál nyugszik a penge.
Normális esetben bosszankodna ezen, de leginkább azon, hogy mennyire ügyetlen csapásokat sikerült produkálnia, de jelen helyzetben az köti le, hogy figyelmen kívül tudja hagyni az egyre élesebben lüktető fájdalmat.
A mélységi szavaira aprót bólint. Tisztában van fegyverei előnyeivel és hátrányával, a kérdés nem is a mit kellene tennie, hanem inkább a hogyan. Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy foglalkoztak a lány harci képzésével, de ezek leginkább az alapok. Elég, hogy a vadonban megvédje magát, vagy egyszerű haramiákat űzzön el vele, egy tapasztalt harcos ellen azonban már kevés.
Mindezek ellenére még képes lenne folytatni, legalábbis az akaraterő megvan hozzá, ellenben már tartásán is látszik, hogy ereje végét járja.*
- A gyakorlás sérüléssel jár. *Tudja le ennyivel önnön gyatra állapotát. Azt persze csak magában teszi hozzá, hogy főleg akkor, ha képtelen vagy kivédeni a másik támadásait. Nem is kezeli másképp a mélységi kijelentését, mint egy egyszerű, és sajnos nagyon is helytálló megállapítást.
Ellenben az már nagyon is meglepi, hogy a hím a karjaiba veszi, és úgy viszi az egyik szalmabálához. Nem a közelség az, ami veszélyezi most, hanem saját gyengesége. Igen, megsérült, de azért tud járni. Noha jól esik, hogy nem kell.
Amint a szoknya jelentette takarás elkerül az útból, máris látni lehet a jókora sötétlő, duzzadt foltot féloldalt sérült térdénél. Sikerült rendesen eltalálni a lány lábát, egy darabig még biztosan nem fog tudni rendesen ráállni. Őt mégis jobban izgatja az oldalára kapott csapás, ugyanis óvatosan próbálja kitapogatni a tunikán keresztül a sérülés mértékét, de már a legkisebb érintésre is éles fájdalom rántja össze izmait.*
*Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen a hímmel szemben, ennél sokkalta kevésbé rozzant állapotban kellene lennie. Tudata hiába ösztökéli testét a folytatásra, mozdulatai egyre lassabbak és pontatlanabbak. Hiába sikerül ismét eltalálnia a mélységi vállát, ha ez nem csupán gyakorlás lenne, ki se vitelezhette volna a támadást, hiszen a hím rég a földre sodorta volna a lendületével.
Amit pedig ezután művel, arra inkább nem is akarna emlékezni. Mindkét támadását játszi könnyedséggel védi ki Kharasshi, valószínűleg még nagyon megerőltetnie sem kell magát hozzá. A hím pedig gyorsan, és egyszerűen fejezi be az ő hármasát, aminek végeredménye, hogy a lány torkánál nyugszik a penge.
Normális esetben bosszankodna ezen, de leginkább azon, hogy mennyire ügyetlen csapásokat sikerült produkálnia, de jelen helyzetben az köti le, hogy figyelmen kívül tudja hagyni az egyre élesebben lüktető fájdalmat.
A mélységi szavaira aprót bólint. Tisztában van fegyverei előnyeivel és hátrányával, a kérdés nem is a mit kellene tennie, hanem inkább a hogyan. Az eddigiek alapján egyértelmű, hogy foglalkoztak a lány harci képzésével, de ezek leginkább az alapok. Elég, hogy a vadonban megvédje magát, vagy egyszerű haramiákat űzzön el vele, egy tapasztalt harcos ellen azonban már kevés.
Mindezek ellenére még képes lenne folytatni, legalábbis az akaraterő megvan hozzá, ellenben már tartásán is látszik, hogy ereje végét járja.*
- A gyakorlás sérüléssel jár. *Tudja le ennyivel önnön gyatra állapotát. Azt persze csak magában teszi hozzá, hogy főleg akkor, ha képtelen vagy kivédeni a másik támadásait. Nem is kezeli másképp a mélységi kijelentését, mint egy egyszerű, és sajnos nagyon is helytálló megállapítást.
Ellenben az már nagyon is meglepi, hogy a hím a karjaiba veszi, és úgy viszi az egyik szalmabálához. Nem a közelség az, ami veszélyezi most, hanem saját gyengesége. Igen, megsérült, de azért tud járni. Noha jól esik, hogy nem kell.
Amint a szoknya jelentette takarás elkerül az útból, máris látni lehet a jókora sötétlő, duzzadt foltot féloldalt sérült térdénél. Sikerült rendesen eltalálni a lány lábát, egy darabig még biztosan nem fog tudni rendesen ráállni. Őt mégis jobban izgatja az oldalára kapott csapás, ugyanis óvatosan próbálja kitapogatni a tunikán keresztül a sérülés mértékét, de már a legkisebb érintésre is éles fájdalom rántja össze izmait.*
2658. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-07 08:26:27
Üzenet elküldve: 2015-08-07 08:26:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csoportos gyakorlás//
* Bár nem tart szorosan a csapattal, azért alig egy lépésnyi távolságot tart tőlük, így el-elcsíp egy szót a többiek beszélgetéséből is, mely egy része érdekteln számára, a másik viszont mosolyt csal az arcára. *
- Szerinted én vagyok némely szűz leány álma? * szúrja be vigyorogva, de nem fejtegeti a dolgot. Érti a viccet, még ha ritkán alkalmazza is. Illetve sokat, bár inkább a fanyar formában.
Aztán terelődik a figyelme, ahogy a Barakk bejáratánál elkérik a fegyvereit. Értetlenül pislant a többiekre, ám ahogy azok kérdezés nélkül nekilátnak a lepakolásnak, kelletlenül csatlakozik maga is. Minek hozták, ha le kell adni?
Ugyanakkor hiába a ruha, a bőr alkarvédők és mellpáncél, még is meztelennek érzi magát a tőrei nélkül. Még a csizmaszárban lévőt is leadta, nehogy később valami baj legyen belőle.
Sötét gondolatait a felé intézett megszólítás söpri el, újfent vigyort csalva arcára. Méghogy kisasszony. Tiszta röhej. De azért persze átveszi a felé nyújtott fakardot. *
- Köszönöm * biccent a fiú felé, majd elhúzza a száját, ahogy megsuhogtatja a fegyverptlót *
- Mint a gyerekek!
* Pedig igazság szerint a mozdulat is hasonlít arra. Értő szem azonnal leveheti, bár tudja, miként fogja azt, suhogtatása jobban hasonlít a játszadozó gyermekek mozdulataira, mintsem egy gyakorlott harcoséra.
De pont ezért van itt, figyelmét Gabrienre és szavaira irányítja. Szerencsére könnyen tanul, így nem fél, hogy ügyetlennek nézik majd. Tekintetét le sem veszi az óriásról, míg az át nem engedi a terepet nekik. Vág, vág, szúr. Egyik láb előre, testsúlyt megtámasztani.
Messze nem olyan ügyes mint a férfi, de nem keseredik el, újra és újra ismétli a mozdulatot, minden alkalommal visszalépve a kiindulási pontra, nehogy a nagy gyakorlásban elsasszézzon a többiektől. *
* Bár nem tart szorosan a csapattal, azért alig egy lépésnyi távolságot tart tőlük, így el-elcsíp egy szót a többiek beszélgetéséből is, mely egy része érdekteln számára, a másik viszont mosolyt csal az arcára. *
- Szerinted én vagyok némely szűz leány álma? * szúrja be vigyorogva, de nem fejtegeti a dolgot. Érti a viccet, még ha ritkán alkalmazza is. Illetve sokat, bár inkább a fanyar formában.
Aztán terelődik a figyelme, ahogy a Barakk bejáratánál elkérik a fegyvereit. Értetlenül pislant a többiekre, ám ahogy azok kérdezés nélkül nekilátnak a lepakolásnak, kelletlenül csatlakozik maga is. Minek hozták, ha le kell adni?
Ugyanakkor hiába a ruha, a bőr alkarvédők és mellpáncél, még is meztelennek érzi magát a tőrei nélkül. Még a csizmaszárban lévőt is leadta, nehogy később valami baj legyen belőle.
Sötét gondolatait a felé intézett megszólítás söpri el, újfent vigyort csalva arcára. Méghogy kisasszony. Tiszta röhej. De azért persze átveszi a felé nyújtott fakardot. *
- Köszönöm * biccent a fiú felé, majd elhúzza a száját, ahogy megsuhogtatja a fegyverptlót *
- Mint a gyerekek!
* Pedig igazság szerint a mozdulat is hasonlít arra. Értő szem azonnal leveheti, bár tudja, miként fogja azt, suhogtatása jobban hasonlít a játszadozó gyermekek mozdulataira, mintsem egy gyakorlott harcoséra.
De pont ezért van itt, figyelmét Gabrienre és szavaira irányítja. Szerencsére könnyen tanul, így nem fél, hogy ügyetlennek nézik majd. Tekintetét le sem veszi az óriásról, míg az át nem engedi a terepet nekik. Vág, vág, szúr. Egyik láb előre, testsúlyt megtámasztani.
Messze nem olyan ügyes mint a férfi, de nem keseredik el, újra és újra ismétli a mozdulatot, minden alkalommal visszalépve a kiindulási pontra, nehogy a nagy gyakorlásban elsasszézzon a többiektől. *
2657. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:37:45
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:37:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ydriss, Kharasshi//
*Ahogy Ydriss fegyverét sikerül elterelni az útjából, a védekező helyzete már szinte visszafordíthatatlanul súlyosbodik. A lándzsa előnye hátránnyá válik, ha az ellenfél túl közel kerül. Ez történik most is. Kharasshi jókorát taszít a lányon. Ha ez nem csupán gyakorlás volna, biztosan földre is viszi. Ydriss jócskán hátrébb tántorodik, de pont ez ad neki elég helyet és időt a következő riposzthoz. Ügyes mozdulat és elég fürge is. A lándzsa vége Kharasshi sérült vállát célozza és találja is el. Bár ez nem a fegyver hegye, de jól célzott, érzékeny pontot ér. A hím kis híján felrúgja a saját maga állította szabályokat, de az utolsó pillanatban visszafogja magát és hagy időt a lánynak elhátrálni a következő hármas kombinációhoz.
Most a fakóvérű nőstényen a sor, hogy támadjon.
A csellel a hím térdének szánt mozdulat nem ér célt. A hím védekezésén hamvába halva omlik el a próbálkozás. A hastájékra irányzott támadás is megtörik a harcos tapasztalatán, s máris következik a visszatámadás. Méghozzá ugyanezen tapasztalatok hátán. Ellenfele fegyverének lendületét elvezeti az oldala mellett, s így mindjárt szabad is az út ismét a vörös nőstényhez. Bár a lány gyorsan reagál, már nem maradt tere megállítani. Kharasshi fogást vált a fegyveren és Ydriss torka alá forgatva állítja meg a gyakorlópengét.*
- A lándzsa remek fegyver *mondja.* - De ha közel tudok kerülni, véged.
*A savószín pillantás csak most fedezi fel a barna íriszekben, ami mindjárt elejét is veszi a további tanmesének.*
- Túlságosan megsebesítettelek.
*A karcos hangot ezúttal mintha némi bűntudat árnyalná, de Kharasshi nem hagyja, hogy érzelgősséggel vádolják, ez egyértelműen látszik a megfeszülő vonásokon. Nem, nem, ne gondolj mögé semmit, ez tényszerű megállapítás volt, semmi más, a gyakorlás eredményeit summázandó.
Talán ennek ellentmond soron következő tette, bár a célszerűség égisze alatt vonul végig a páston. Övébe fűzi a gyakorlófegyvert és a karjába emeli a lányt. Leülteti a palánkfal mellett egy szalmabálára, ami az íjászok számára beállítható, használaton kívüli cél lehet. Leguggol a nőstény elé és a szoknyát feljebb tűrve igyekszik szemügyre venni a sérült tájékot.*
*Ahogy Ydriss fegyverét sikerül elterelni az útjából, a védekező helyzete már szinte visszafordíthatatlanul súlyosbodik. A lándzsa előnye hátránnyá válik, ha az ellenfél túl közel kerül. Ez történik most is. Kharasshi jókorát taszít a lányon. Ha ez nem csupán gyakorlás volna, biztosan földre is viszi. Ydriss jócskán hátrébb tántorodik, de pont ez ad neki elég helyet és időt a következő riposzthoz. Ügyes mozdulat és elég fürge is. A lándzsa vége Kharasshi sérült vállát célozza és találja is el. Bár ez nem a fegyver hegye, de jól célzott, érzékeny pontot ér. A hím kis híján felrúgja a saját maga állította szabályokat, de az utolsó pillanatban visszafogja magát és hagy időt a lánynak elhátrálni a következő hármas kombinációhoz.
Most a fakóvérű nőstényen a sor, hogy támadjon.
A csellel a hím térdének szánt mozdulat nem ér célt. A hím védekezésén hamvába halva omlik el a próbálkozás. A hastájékra irányzott támadás is megtörik a harcos tapasztalatán, s máris következik a visszatámadás. Méghozzá ugyanezen tapasztalatok hátán. Ellenfele fegyverének lendületét elvezeti az oldala mellett, s így mindjárt szabad is az út ismét a vörös nőstényhez. Bár a lány gyorsan reagál, már nem maradt tere megállítani. Kharasshi fogást vált a fegyveren és Ydriss torka alá forgatva állítja meg a gyakorlópengét.*
- A lándzsa remek fegyver *mondja.* - De ha közel tudok kerülni, véged.
*A savószín pillantás csak most fedezi fel a barna íriszekben, ami mindjárt elejét is veszi a további tanmesének.*
- Túlságosan megsebesítettelek.
*A karcos hangot ezúttal mintha némi bűntudat árnyalná, de Kharasshi nem hagyja, hogy érzelgősséggel vádolják, ez egyértelműen látszik a megfeszülő vonásokon. Nem, nem, ne gondolj mögé semmit, ez tényszerű megállapítás volt, semmi más, a gyakorlás eredményeit summázandó.
Talán ennek ellentmond soron következő tette, bár a célszerűség égisze alatt vonul végig a páston. Övébe fűzi a gyakorlófegyvert és a karjába emeli a lányt. Leülteti a palánkfal mellett egy szalmabálára, ami az íjászok számára beállítható, használaton kívüli cél lehet. Leguggol a nőstény elé és a szoknyát feljebb tűrve igyekszik szemügyre venni a sérült tájékot.*
2656. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:29:02
Üzenet elküldve: 2015-08-06 23:29:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Janeyt nem vonja maga után sehova, csak mellé állva szorítja meg a kezét, hogy közölje vele, nyugodtan gyakoroljon a könnyűlétű vadásszal, míg ő a kardforgatókat trenírozza. Khan távolmaradása egyelőre nem izgatja, majd érkezik ő is a Barakkba, amikor jónak látja.
Puha csókot nyom kedvese arcára, majd még mosolyogva odasúgja neki.*
- Semmi baj, kedves. Gyakorolj csak.
*Kacsint, majd visszatér Rilai és a kardforgatók mellé.*
- Láttam már, hogyan tárgyal a tharg vezér, mi nem leszünk ilyen óvatlanok.
*Válaszolja még út közben Hryannak hanyag mosollyal, majd figyelme immáron teljesen A’fradé, Rilaié és E’Nissáé.*
*Az emberóriás sohasem volt az a bőbeszédű alkat, ha mégis szólni hallották, akkor röviden fűzte mondanivalóját, mintha attól tartana, elfogynak a kimondható szavak. Ám, ha valakibe egyszer bizalmát helyezte, vagy olyan dologról esik szó, amiről szívesen beszél – fegyverek, kalandok, páncélok… nők – akkor viszont gyakran hallani, ahogy hosszú mondatokban fejti ki véleményét egyik-másik témában.
A cserfes kereskedőlány már elnyerte a kolosszus bizalmát, kedves és tettre kész lánynak tartja, aki hasznos tagja lehet kis csoportjuknak, annak ellenére, hogy ő nem a kardja élével veszi ki majd a részét a feladatokból. Mint jelenleg is, merthogy hiába a legendás hírnév, az éles fegyverek és az izmos kar, ha nincs kaland, melyben mindezt kiaknázhatják. És itt lép a képbe a csinos fogadóslány, a sima beszédével és a ringó csípőjével.
Elégedetten mosolyog Rilai szavaira, melyekkel leírja díszes kis csapatukat, dicsérő szavai mintha hájjal kenegetnék a kolosszus egóját.*
- Úgy legyen.
*Biccent kurtán, úgy tűnik, hogy ezzel eleget is beszélt, mert nem fűz többet a témához, ellenben A’frad visszatér a kardokkal. Ha Rilainak nem jutna, akkor odaadja neki a sajátját, majd kerít ő magának másikat.*
- Rendben, kölyök, megnézzük, mit tudsz a lándzsával is. A kard a fő fegyvered?
*Biccent és csapja hozzá a kérdést, mert nem emlékszik, milyen fegyvert látott utoljára az ifjú fegyverhordozónál. Ha megkapta a válaszát, folytatja.*
- Úgy gondolom, az alapokkal mindenki tisztában van, azaz tudjátok, melyik végén kell fogni a kardot.
*Kezd bele, ahogy végignéz a trión. Azért nagyon reméli, hogy mindenki a helyes végén, azaz a markolatnál ragadta meg a saját gyakorlókardját.*
- A lovagi harcmodor a súlyos fegyverekre, a páncél és a pajzs védelmére épít, kihasználva az erőt és a súlyt, amit a lovag képvisel. Én ezt tudom megtanítani nektek, de a kardvívás alapjai hasonlóak. A finomítást majd Khan végzi, de most látni akarok pár alapvető mozdulatot.
*Odalép Rilaihoz, szó nélkül elkéri – visszakéri – a fakardot, majd előbb lassan, majd gyorsabban, dinamikusabban végrehajt egy három lépésből álló mozdulatsort, melyeket magyarázattal is megtold a mozdulatok között.*
- Vágás, vágás, szúrás.
*Súlypontját leereszti kissé, hogy stabil állást vegyen fel, két vágás felülről lefelé, mindkét oldalról, majd egy szúrás harmadikként, mindhárom támadás közben egyet lépve előre, majd megfordul, és újra elismétli a hármas kombinációt.*
- Súly lent, lábak enyhén behajlítva, karok lazák, de nem lógnak. Vágás, vágás, szúrás.
*Az utolsó mozdulatba beleáll, hogy mindenki láthassa, miről beszél, a fakard hegye éppen Rilai gyomrát célozza, de legalább egy méterre tőle.*
- Gyerünk, ti jöttök.
*Adja át a kardot, s míg a trió felveszi a pozíciót, egymástól megfelelő távolságra – ha nem menne, segít nekik, ne lépjenek egymásra – a naparany tekintet Hryan és Janemita párosa felé siklik.
Látja, hogy az elf az íj feszítését gyakorolja a kócos lánnyal. Haloványan elmosolyodik, ahogy felismeri, mennyire az alapoktól kezdi a gyakorlást a hosszúéletű. Nincs is ezzel baj, most éppen ő is ezt csináltatja a hármassal, de ha belegondol, hogy Janey milyen lövéssel szedte le azt a macskaembert az erdőben, akkor mosolyra húzódnak ajkai a karomtépte szakáll alatt.*
- Mire vártok?
*Fordul vissza szigorúan a trió felé, hogy felmérje, milyen szinten állnak.*
*Janeyt nem vonja maga után sehova, csak mellé állva szorítja meg a kezét, hogy közölje vele, nyugodtan gyakoroljon a könnyűlétű vadásszal, míg ő a kardforgatókat trenírozza. Khan távolmaradása egyelőre nem izgatja, majd érkezik ő is a Barakkba, amikor jónak látja.
Puha csókot nyom kedvese arcára, majd még mosolyogva odasúgja neki.*
- Semmi baj, kedves. Gyakorolj csak.
*Kacsint, majd visszatér Rilai és a kardforgatók mellé.*
- Láttam már, hogyan tárgyal a tharg vezér, mi nem leszünk ilyen óvatlanok.
*Válaszolja még út közben Hryannak hanyag mosollyal, majd figyelme immáron teljesen A’fradé, Rilaié és E’Nissáé.*
*Az emberóriás sohasem volt az a bőbeszédű alkat, ha mégis szólni hallották, akkor röviden fűzte mondanivalóját, mintha attól tartana, elfogynak a kimondható szavak. Ám, ha valakibe egyszer bizalmát helyezte, vagy olyan dologról esik szó, amiről szívesen beszél – fegyverek, kalandok, páncélok… nők – akkor viszont gyakran hallani, ahogy hosszú mondatokban fejti ki véleményét egyik-másik témában.
A cserfes kereskedőlány már elnyerte a kolosszus bizalmát, kedves és tettre kész lánynak tartja, aki hasznos tagja lehet kis csoportjuknak, annak ellenére, hogy ő nem a kardja élével veszi ki majd a részét a feladatokból. Mint jelenleg is, merthogy hiába a legendás hírnév, az éles fegyverek és az izmos kar, ha nincs kaland, melyben mindezt kiaknázhatják. És itt lép a képbe a csinos fogadóslány, a sima beszédével és a ringó csípőjével.
Elégedetten mosolyog Rilai szavaira, melyekkel leírja díszes kis csapatukat, dicsérő szavai mintha hájjal kenegetnék a kolosszus egóját.*
- Úgy legyen.
*Biccent kurtán, úgy tűnik, hogy ezzel eleget is beszélt, mert nem fűz többet a témához, ellenben A’frad visszatér a kardokkal. Ha Rilainak nem jutna, akkor odaadja neki a sajátját, majd kerít ő magának másikat.*
- Rendben, kölyök, megnézzük, mit tudsz a lándzsával is. A kard a fő fegyvered?
*Biccent és csapja hozzá a kérdést, mert nem emlékszik, milyen fegyvert látott utoljára az ifjú fegyverhordozónál. Ha megkapta a válaszát, folytatja.*
- Úgy gondolom, az alapokkal mindenki tisztában van, azaz tudjátok, melyik végén kell fogni a kardot.
*Kezd bele, ahogy végignéz a trión. Azért nagyon reméli, hogy mindenki a helyes végén, azaz a markolatnál ragadta meg a saját gyakorlókardját.*
- A lovagi harcmodor a súlyos fegyverekre, a páncél és a pajzs védelmére épít, kihasználva az erőt és a súlyt, amit a lovag képvisel. Én ezt tudom megtanítani nektek, de a kardvívás alapjai hasonlóak. A finomítást majd Khan végzi, de most látni akarok pár alapvető mozdulatot.
*Odalép Rilaihoz, szó nélkül elkéri – visszakéri – a fakardot, majd előbb lassan, majd gyorsabban, dinamikusabban végrehajt egy három lépésből álló mozdulatsort, melyeket magyarázattal is megtold a mozdulatok között.*
- Vágás, vágás, szúrás.
*Súlypontját leereszti kissé, hogy stabil állást vegyen fel, két vágás felülről lefelé, mindkét oldalról, majd egy szúrás harmadikként, mindhárom támadás közben egyet lépve előre, majd megfordul, és újra elismétli a hármas kombinációt.*
- Súly lent, lábak enyhén behajlítva, karok lazák, de nem lógnak. Vágás, vágás, szúrás.
*Az utolsó mozdulatba beleáll, hogy mindenki láthassa, miről beszél, a fakard hegye éppen Rilai gyomrát célozza, de legalább egy méterre tőle.*
- Gyerünk, ti jöttök.
*Adja át a kardot, s míg a trió felveszi a pozíciót, egymástól megfelelő távolságra – ha nem menne, segít nekik, ne lépjenek egymásra – a naparany tekintet Hryan és Janemita párosa felé siklik.
Látja, hogy az elf az íj feszítését gyakorolja a kócos lánnyal. Haloványan elmosolyodik, ahogy felismeri, mennyire az alapoktól kezdi a gyakorlást a hosszúéletű. Nincs is ezzel baj, most éppen ő is ezt csináltatja a hármassal, de ha belegondol, hogy Janey milyen lövéssel szedte le azt a macskaembert az erdőben, akkor mosolyra húzódnak ajkai a karomtépte szakáll alatt.*
- Mire vártok?
*Fordul vissza szigorúan a trió felé, hogy felmérje, milyen szinten állnak.*
2655. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 21:54:58
Üzenet elküldve: 2015-08-06 21:54:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Kezd egyre elégedettebben tekinteni a kis összecsapásukra. A talpast ügyesen kerüli el a kék szemű még mozog is ahogy kell. Kis homlokráncolás érkezik a kard lengetésre, de nincs ideje most másra, mert Al támadásba lendül és ez kicsit meglepi. A mozgása idáig töredezett volt és gyakran ékelődött bele szünet egy-egy összecsapás után, de most nem így történik. Mihelyt hátra ugrik már érkezik is a vágás felőle. A kis meglepetés pedig elég figyelemelterelőnek bizonyul arra, hogy rutinból mozduljon balra, amikor Al a kardal jobbról máris támad, ott pedig az erős ököllel találja magát szembe. Nincs a kezében kard és valamiért az ütés nem túl erősen közeledik, pedig annyira már ismeri, hogy ereje az van nem is kevés. Reflexből hajol el, de az ütés így is a nyaka oldalán eléri és erre csak egy válasza van. A hirtelen jött éles fájdalom érzet meghozza benne a kellő indulatot és már kulcsol is rá a kézre, ami az előbb elég keményen, de nem eléggé hatásosan érte. Teljes indulatból ránt rajta és ezúttal semmi nem menti meg Alt, hogy a gyomrába taposson hiszen pechére védtelenül hagyta. De ezúttal nem rúgás az egyedüli cél hanem a gyors lendületadás. A hátára érkezve a földre húzza magával a merész tanítványt és közben érkezik a rúgás felfelé rásegítve Al bácsira, hogy szépet ívelve fölötte érjen megint a porfürdőbe. Mihelyt Al átlendült és érkezett a nem túl magas, de annál hatásosabb esés után a földre már pattan is fel, hogy ezúttal ne hagyjon esélyt neki túl hamar felkecmeregni. Hiába a fájdalom miatt érzett indulata egy pillanatra elfeledteti vele, hogy nem akart túl kemény lenni az edzésen. Ha Al nem elég gyors, akkor a földön fekve könnyedén rúgja el tőle a kardot, ha elejtette, ha nem és fogja kézbe akkor kikapja belőle, ha nem menne könnyen rásegítve egy vállon rúgással és azt csúsztatva villám gyorsan Al nyaka alá rászorít két oldalról, a markolatnál és a fa kard élénél hogy a vállához húzza és ott szorítsa meg keményen. A satuba fogott nyak elég hatásos tud lenni, főleg ha nagy erővel szorít és most azt teszi még észbe nem kap az előbbi indulat után. Nem akarja persze megfojtani Alt nem is annyira kíméletlen most, de senki nem vádolhatja finomkodással. Ha a szorítás sikerül és feleszmél végül, hogy nem egy képzett harcossal van dolga a fülébe, ami most elég közel esik belesúgja a feltehetően hiba szabadulni akaró fuldoklónak.*
-Szép volt... mindenes, Testőr.
*Ebben most nincs gúny csak elismerés. Ezután nagy lendülettel megtaszítva engedi ki a szorításból és hagyja magához térni, de a kardot magánál tartja. Ha a kék szemű nem tápászkodik fel magától, akkor odalép hozzá és a kezét nyújtja felé, hogy jelezze segít felállni. Ha Al nyújtja akkor ráfogva a kezére húzza fel egyenesbe, aztán elégedett mosollyal lép el mellőle, hogy a saját vállát megköröztesse.*
-Látom, azért figyelsz is és nem csak pépé vereted magad.
*Úgy dönt megengedi, hogy Al, ha akar örüljön, magának meg, hogy megdörzsölje a nyakán égő kivörösödött ökölnyomot, ami holnap valószínűleg kékben fogja díszíteni.*
-Mára ennyi elég lesz nem akarom, hogy megint összevérezd még nincs új inged. *Mutat mosolyogva a még mindig halvány kivehető vérfoltra.*
-Erős az öklöd, sokat használtad?
*Kérdezi miközben a hajában meglazult összefogó csatot rakja a helyére.*
*Kezd egyre elégedettebben tekinteni a kis összecsapásukra. A talpast ügyesen kerüli el a kék szemű még mozog is ahogy kell. Kis homlokráncolás érkezik a kard lengetésre, de nincs ideje most másra, mert Al támadásba lendül és ez kicsit meglepi. A mozgása idáig töredezett volt és gyakran ékelődött bele szünet egy-egy összecsapás után, de most nem így történik. Mihelyt hátra ugrik már érkezik is a vágás felőle. A kis meglepetés pedig elég figyelemelterelőnek bizonyul arra, hogy rutinból mozduljon balra, amikor Al a kardal jobbról máris támad, ott pedig az erős ököllel találja magát szembe. Nincs a kezében kard és valamiért az ütés nem túl erősen közeledik, pedig annyira már ismeri, hogy ereje az van nem is kevés. Reflexből hajol el, de az ütés így is a nyaka oldalán eléri és erre csak egy válasza van. A hirtelen jött éles fájdalom érzet meghozza benne a kellő indulatot és már kulcsol is rá a kézre, ami az előbb elég keményen, de nem eléggé hatásosan érte. Teljes indulatból ránt rajta és ezúttal semmi nem menti meg Alt, hogy a gyomrába taposson hiszen pechére védtelenül hagyta. De ezúttal nem rúgás az egyedüli cél hanem a gyors lendületadás. A hátára érkezve a földre húzza magával a merész tanítványt és közben érkezik a rúgás felfelé rásegítve Al bácsira, hogy szépet ívelve fölötte érjen megint a porfürdőbe. Mihelyt Al átlendült és érkezett a nem túl magas, de annál hatásosabb esés után a földre már pattan is fel, hogy ezúttal ne hagyjon esélyt neki túl hamar felkecmeregni. Hiába a fájdalom miatt érzett indulata egy pillanatra elfeledteti vele, hogy nem akart túl kemény lenni az edzésen. Ha Al nem elég gyors, akkor a földön fekve könnyedén rúgja el tőle a kardot, ha elejtette, ha nem és fogja kézbe akkor kikapja belőle, ha nem menne könnyen rásegítve egy vállon rúgással és azt csúsztatva villám gyorsan Al nyaka alá rászorít két oldalról, a markolatnál és a fa kard élénél hogy a vállához húzza és ott szorítsa meg keményen. A satuba fogott nyak elég hatásos tud lenni, főleg ha nagy erővel szorít és most azt teszi még észbe nem kap az előbbi indulat után. Nem akarja persze megfojtani Alt nem is annyira kíméletlen most, de senki nem vádolhatja finomkodással. Ha a szorítás sikerül és feleszmél végül, hogy nem egy képzett harcossal van dolga a fülébe, ami most elég közel esik belesúgja a feltehetően hiba szabadulni akaró fuldoklónak.*
-Szép volt... mindenes, Testőr.
*Ebben most nincs gúny csak elismerés. Ezután nagy lendülettel megtaszítva engedi ki a szorításból és hagyja magához térni, de a kardot magánál tartja. Ha a kék szemű nem tápászkodik fel magától, akkor odalép hozzá és a kezét nyújtja felé, hogy jelezze segít felállni. Ha Al nyújtja akkor ráfogva a kezére húzza fel egyenesbe, aztán elégedett mosollyal lép el mellőle, hogy a saját vállát megköröztesse.*
-Látom, azért figyelsz is és nem csak pépé vereted magad.
*Úgy dönt megengedi, hogy Al, ha akar örüljön, magának meg, hogy megdörzsölje a nyakán égő kivörösödött ökölnyomot, ami holnap valószínűleg kékben fogja díszíteni.*
-Mára ennyi elég lesz nem akarom, hogy megint összevérezd még nincs új inged. *Mutat mosolyogva a még mindig halvány kivehető vérfoltra.*
-Erős az öklöd, sokat használtad?
*Kérdezi miközben a hajában meglazult összefogó csatot rakja a helyére.*
2654. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 21:09:59
Üzenet elküldve: 2015-08-06 21:09:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Csoportos gyakorlás//
*Megérkezve, leadja fegyverét, járt már itt, tudja mi a szabály.
Beljebb megy a többieket követve, s továbbra is csak figyelve miről beszélgetnek, Néha körbenéz a csapaton, de Gabrien balján menetel kissé hátrébb maradva a lovagtól.
Már ránézésre derült hangulata van, alig tudja letörölni a mosolyt az arcáról. Örül, hogy edzhetnek egy kicsit, s megmutathatja, mit tanult eddig.
A kolosszus utasítására, eliramodik a gyakorló fegyverekhez, s magához vesz három kardot, majd kis gondolkodás után egy lándzsát is, s úgy tér vissza, ha mesterének... talán nevezheti annak, feltűnik a lándzsa vagy netán rá is kérdez, akkor A'frad elmondja.*
-Ezzel gyakoroltam inkább, jobban tudok bánni vele mint a kardal, ezért gondoltam, hozok egyet.
*Átadja a kardot a hóhajúnak, s E'Nissának is,s közben a lányra villantja mosolyát.
Hasonló korúnak tűnik, bár elf vér csörgedezik ereiben, így ez csalóka lehet.
A félelf is ugyanúgy hátérbe húzódva hallgatja a csoport többi tagját s nem folyik bele a beszélgetésekbe, ebből gondolja, a többséget ő sem ismeri itt még, akárcsak A'frad.*
-Kisasszony.
*Nyújtja felé a gyakorló fegyvert.*
-Egy könnyedebb darab, ami megfelelhet önnek.
*Bár szívesen beszélne a lánnyal, még be sem mutatkoztak egymásnak, de most túlzottan be van zsongva a gyakorlástól a lovaggal, s valószínűleg az nem is venné túlzottan jó néven, ha edzés helyett azzal töltené az időt, hogy a lánynak csapja a szelet.
Reméli lesz rá alkalom majd hogy még beszéljenek, s visszafordul Gabrienhez, s várja az utasításait, mivel, s miként kezdjenek.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 22:32:54, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); durva helyesírási hibák javítása; elgépelések javítása.
*Megérkezve, leadja fegyverét, járt már itt, tudja mi a szabály.
Beljebb megy a többieket követve, s továbbra is csak figyelve miről beszélgetnek, Néha körbenéz a csapaton, de Gabrien balján menetel kissé hátrébb maradva a lovagtól.
Már ránézésre derült hangulata van, alig tudja letörölni a mosolyt az arcáról. Örül, hogy edzhetnek egy kicsit, s megmutathatja, mit tanult eddig.
A kolosszus utasítására, eliramodik a gyakorló fegyverekhez, s magához vesz három kardot, majd kis gondolkodás után egy lándzsát is, s úgy tér vissza, ha mesterének... talán nevezheti annak, feltűnik a lándzsa vagy netán rá is kérdez, akkor A'frad elmondja.*
-Ezzel gyakoroltam inkább, jobban tudok bánni vele mint a kardal, ezért gondoltam, hozok egyet.
*Átadja a kardot a hóhajúnak, s E'Nissának is,s közben a lányra villantja mosolyát.
Hasonló korúnak tűnik, bár elf vér csörgedezik ereiben, így ez csalóka lehet.
A félelf is ugyanúgy hátérbe húzódva hallgatja a csoport többi tagját s nem folyik bele a beszélgetésekbe, ebből gondolja, a többséget ő sem ismeri itt még, akárcsak A'frad.*
-Kisasszony.
*Nyújtja felé a gyakorló fegyvert.*
-Egy könnyedebb darab, ami megfelelhet önnek.
*Bár szívesen beszélne a lánnyal, még be sem mutatkoztak egymásnak, de most túlzottan be van zsongva a gyakorlástól a lovaggal, s valószínűleg az nem is venné túlzottan jó néven, ha edzés helyett azzal töltené az időt, hogy a lánynak csapja a szelet.
Reméli lesz rá alkalom majd hogy még beszéljenek, s visszafordul Gabrienhez, s várja az utasításait, mivel, s miként kezdjenek.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.08.06 22:32:54, a következő indokkal:
Jelpótlás (*); durva helyesírási hibák javítása; elgépelések javítása.
2653. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 20:39:25
Üzenet elküldve: 2015-08-06 20:39:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Hryan nem az a fajta, aki csak úgy lelécel, ha már egyszer igent mondott valamire, így Janemita óvatoskodása, nehogy eltévedjen az elf, felesleges, és alaptalan. Persze, mivel a lány nem ad hangot ezen szándékainak, így Hryan sem tud rájuk válaszolni.
Végül csak megérkeznek a barakkhoz, ahol kezdésnek mindjárt le is kell adniuk az éles fegyvereket. Régen járt erre, akkor még más szokások is uralkodtak, s bizony nem rossz ötlet az éles fegyver letiltása a gyakorló pályán. Nem egy nagyszájú legény lelte itt egykor halálát. Jobb ez így. Már annak, aki valóban csak játszadozni akar. Egy orgyilkosnak különben sincs szüksége fegyverre ahhoz, hogy öljön, ha akar. Persze, ez is egy olyan dolog, amit nem ver nagy dobra.
Gabrien szavaira a hóhajú felé fordul, és olykor aprókat biccent.*
-Értem. De azért csak vigyázzatok velük. A haragos medve nagyot harap, és a csuka szájából is óvatosan kell kihúzni a horgot.
*Na tessék egy igazi elfes jó tanács.
Aztán mindenki gyakorló fegyvereket ragad. Hryan megtartja szintén az íját, melyet kicsomagol a tegezből, s fel is ajzza, majd maga is öt-hat nyílvesszőt válogat össze a gyakorlók közül. Tekintete felméri Jane kezében lévőket, és a lány íját is. Egyelőre csak szemrevételez.*
-Menjünk kicsit arrébb.
*Fejével hívja, majd úgy sétál el a tömegből, hogy kiválaszt egy céltáblát. Megáll azzal szemben.*
-Tizenöt lépés kezdésnek elég lesz.
*Zsebéből előhúzza a fél alkarvédőt és az egy ujjas íjászkesztyűt, s ezeket Janey felé nyújtja.*
-Ezeket vedd fel. Az alkarvédőt az íjtartó karodra, az íjászkesztyűt a feszítő kezedre.
*Ha a lány egyedül nem boldogulna, segít neki becsatolni a védőfelszerelést. Közben most már kézbe veszi a lány íját. Méri a súlyát, feszítő erejét, és hozzáméri a lányt is, izomzatát, hajlékonyságát.*
-Az íj megfeszítéséhez nem feltétlenül és nem kizárólagosan fizikai erőre van szükség, hanem technikára is.
*Nyújtja vissza a másik íját, majd sajátjával meg is mutatja mire gondol. Egyelőre vessző nélkül maga elé fogja comb magasságban úgy, hogy a húr felfelé álljon. A tartó kezében, ami neki a bal, fogja a szaruval erősített fát, jobbjával, ez a feszítő keze, két ujjal ráfog a húrra, majd egy lendülettel felemeli függőlegesbe a fegyvert, miközben az ideget maga felé húzza. A tartó kar feszes, csak a könyökét tartja kicsit ki oldalra. Épp csak annyira, hogy a visszacsapó ideg ne az alkarját találja telibe. Ugyan van rajta is védő, de nem baj, ha megszokja azt a lány is, hogy előfordulhat olyan eset, hogy nem áll rendelkezésre alkar védő. Amikor megfelelő feszességűre húzta már az ideget, akkor elengedi. Halk pendülés hallatszik. Vessző ugye bár nem repül, hiszen azt most még nem tett rá az idegre.*
-Most próbáld te.
*Adja át a helyet a lánynak.*
*Hryan nem az a fajta, aki csak úgy lelécel, ha már egyszer igent mondott valamire, így Janemita óvatoskodása, nehogy eltévedjen az elf, felesleges, és alaptalan. Persze, mivel a lány nem ad hangot ezen szándékainak, így Hryan sem tud rájuk válaszolni.
Végül csak megérkeznek a barakkhoz, ahol kezdésnek mindjárt le is kell adniuk az éles fegyvereket. Régen járt erre, akkor még más szokások is uralkodtak, s bizony nem rossz ötlet az éles fegyver letiltása a gyakorló pályán. Nem egy nagyszájú legény lelte itt egykor halálát. Jobb ez így. Már annak, aki valóban csak játszadozni akar. Egy orgyilkosnak különben sincs szüksége fegyverre ahhoz, hogy öljön, ha akar. Persze, ez is egy olyan dolog, amit nem ver nagy dobra.
Gabrien szavaira a hóhajú felé fordul, és olykor aprókat biccent.*
-Értem. De azért csak vigyázzatok velük. A haragos medve nagyot harap, és a csuka szájából is óvatosan kell kihúzni a horgot.
*Na tessék egy igazi elfes jó tanács.
Aztán mindenki gyakorló fegyvereket ragad. Hryan megtartja szintén az íját, melyet kicsomagol a tegezből, s fel is ajzza, majd maga is öt-hat nyílvesszőt válogat össze a gyakorlók közül. Tekintete felméri Jane kezében lévőket, és a lány íját is. Egyelőre csak szemrevételez.*
-Menjünk kicsit arrébb.
*Fejével hívja, majd úgy sétál el a tömegből, hogy kiválaszt egy céltáblát. Megáll azzal szemben.*
-Tizenöt lépés kezdésnek elég lesz.
*Zsebéből előhúzza a fél alkarvédőt és az egy ujjas íjászkesztyűt, s ezeket Janey felé nyújtja.*
-Ezeket vedd fel. Az alkarvédőt az íjtartó karodra, az íjászkesztyűt a feszítő kezedre.
*Ha a lány egyedül nem boldogulna, segít neki becsatolni a védőfelszerelést. Közben most már kézbe veszi a lány íját. Méri a súlyát, feszítő erejét, és hozzáméri a lányt is, izomzatát, hajlékonyságát.*
-Az íj megfeszítéséhez nem feltétlenül és nem kizárólagosan fizikai erőre van szükség, hanem technikára is.
*Nyújtja vissza a másik íját, majd sajátjával meg is mutatja mire gondol. Egyelőre vessző nélkül maga elé fogja comb magasságban úgy, hogy a húr felfelé álljon. A tartó kezében, ami neki a bal, fogja a szaruval erősített fát, jobbjával, ez a feszítő keze, két ujjal ráfog a húrra, majd egy lendülettel felemeli függőlegesbe a fegyvert, miközben az ideget maga felé húzza. A tartó kar feszes, csak a könyökét tartja kicsit ki oldalra. Épp csak annyira, hogy a visszacsapó ideg ne az alkarját találja telibe. Ugyan van rajta is védő, de nem baj, ha megszokja azt a lány is, hogy előfordulhat olyan eset, hogy nem áll rendelkezésre alkar védő. Amikor megfelelő feszességűre húzta már az ideget, akkor elengedi. Halk pendülés hallatszik. Vessző ugye bár nem repül, hiszen azt most még nem tett rá az idegre.*
-Most próbáld te.
*Adja át a helyet a lánynak.*
2652. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 17:50:17
Üzenet elküldve: 2015-08-06 17:50:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*Az apró dicséret, jobban mondva a figyelem, amit kap, melengeti egy kicsit az előbbiekben oly csúnyán porba hullott büszkeségét. Nem száll el a hallott szavaktól, hogyan is tehetné, hisz éppen nyakig porosan, méltóságát és erejét keresve a földről próbál meg fölkelni. Mivel már rég nem mozgatta meg magát ennyire, leszámítva az éjszakai műszakot, sajgó hátfájása kezd visszatérni, bizonyára nem volt ínyére az előbbi buktatásból származott hanyatt vágódás sem, de még a tegnapi események után is maradt ott néhány érzékeny folt.
Ereje még van és be is mutatja Mesterének mit is tud, ha egy kicsit komolyan veszi azt, amit csinál. Mindig egy hajszál választja el a sikertől, összeszorított fogakkal méri a csapásokat, de egyelőre nem elég gyors, vagy rafinált ahhoz, hogy sikert könyvelhessen el. Már érzi, ha sokáig nem talál, kiismerik a mozdulatait, ha nem vált a sormintán, könnyen saját támadása áldozatává válhat, ami egy szemvillanással később már be is következik. Zen ügyesen teszi a dolgát, Kipp sokszor nehezen tudja követni és akkor még nem is volt szó a teljességgel kiszámíthatatlan cseleiről. És tessék, máris fél méteren belül találja párbajtársát, aki nem rest azonnal cselekedni és rögtön egy beköszönő öklössel indítani. Akár egy tűszúrás, úgy éri a lány keze a tanuló testét, de mire kardját visszaránthatná, hogy elhessegesse a közeléből a szöszit, addigra ő már egy újabb támadás megkezdésén, vagyis inkább az előbbi befejezésén mesterkedik.
Szerencsére a tanoncnak sem gyökerezik földbe a lába és mivel kezd rájönni a harc ízére, elkezdi bemozogni a harcteret. Az eddigi statikussága már a múlté, itt az idő elkezdeni mozogni, ha nem szeretne egy jókora medvepuszival gazdagodni estére. Olvasva a kombinációt, hátraszökken, hogy elkerülje a letalpalást, mindeközben kardját furcsa pózban maga előtt tartva legyez egyet a föld felé. Ezt a mozdulatot Mestere valószínűleg nem szeretné többet látni, de alapvetően esetlenség ide vagy oda, elkerülte az újabb fájdalmas érintést.
És, ha már a fejlődésnél járunk, nem áll be védekezni, hanem a hátraszökkenés után máris neki lendül, hogy a jobbjában szorongatott fegyverrel suhintson egyet, mozgásra késztetve ezzel fegyvertelen partnerét, de itt jön a csel. Ha férfias, ha nem, ballal megindít a feltehetően elmozgó Zen arca felé egy öklöst. Nem célja az orrtörés, de még az állkapcsát sem szeretné megropogtatni, egyszerűen csak bemozog a kritikus fél méteren belülre, ahol kis szerencsével eltalálhatja a nőt. Merész húzás, mert így ő is védtelenné válik egy esetleges kudarc után, viszont még akár jól is kijöhet belőle, mert kombinációban dolgozik, ahogy azt korábban kérték tőle. Soktényezős az öklös sikere, egyfelől, ha teljesen más irányba tér ki ellenfele, máris felkínálja magát, mert nem fog tudni annyira csavarodni, hogy támadása sikerrel kivitelezhető legyen, másfelől ha alkalmazva lesz egy eddig nem látott csel, akkor ismételten befuccsolt az elképzelése és boxzsákként áll majd a párbajtér közepén.*
*Az apró dicséret, jobban mondva a figyelem, amit kap, melengeti egy kicsit az előbbiekben oly csúnyán porba hullott büszkeségét. Nem száll el a hallott szavaktól, hogyan is tehetné, hisz éppen nyakig porosan, méltóságát és erejét keresve a földről próbál meg fölkelni. Mivel már rég nem mozgatta meg magát ennyire, leszámítva az éjszakai műszakot, sajgó hátfájása kezd visszatérni, bizonyára nem volt ínyére az előbbi buktatásból származott hanyatt vágódás sem, de még a tegnapi események után is maradt ott néhány érzékeny folt.
Ereje még van és be is mutatja Mesterének mit is tud, ha egy kicsit komolyan veszi azt, amit csinál. Mindig egy hajszál választja el a sikertől, összeszorított fogakkal méri a csapásokat, de egyelőre nem elég gyors, vagy rafinált ahhoz, hogy sikert könyvelhessen el. Már érzi, ha sokáig nem talál, kiismerik a mozdulatait, ha nem vált a sormintán, könnyen saját támadása áldozatává válhat, ami egy szemvillanással később már be is következik. Zen ügyesen teszi a dolgát, Kipp sokszor nehezen tudja követni és akkor még nem is volt szó a teljességgel kiszámíthatatlan cseleiről. És tessék, máris fél méteren belül találja párbajtársát, aki nem rest azonnal cselekedni és rögtön egy beköszönő öklössel indítani. Akár egy tűszúrás, úgy éri a lány keze a tanuló testét, de mire kardját visszaránthatná, hogy elhessegesse a közeléből a szöszit, addigra ő már egy újabb támadás megkezdésén, vagyis inkább az előbbi befejezésén mesterkedik.
Szerencsére a tanoncnak sem gyökerezik földbe a lába és mivel kezd rájönni a harc ízére, elkezdi bemozogni a harcteret. Az eddigi statikussága már a múlté, itt az idő elkezdeni mozogni, ha nem szeretne egy jókora medvepuszival gazdagodni estére. Olvasva a kombinációt, hátraszökken, hogy elkerülje a letalpalást, mindeközben kardját furcsa pózban maga előtt tartva legyez egyet a föld felé. Ezt a mozdulatot Mestere valószínűleg nem szeretné többet látni, de alapvetően esetlenség ide vagy oda, elkerülte az újabb fájdalmas érintést.
És, ha már a fejlődésnél járunk, nem áll be védekezni, hanem a hátraszökkenés után máris neki lendül, hogy a jobbjában szorongatott fegyverrel suhintson egyet, mozgásra késztetve ezzel fegyvertelen partnerét, de itt jön a csel. Ha férfias, ha nem, ballal megindít a feltehetően elmozgó Zen arca felé egy öklöst. Nem célja az orrtörés, de még az állkapcsát sem szeretné megropogtatni, egyszerűen csak bemozog a kritikus fél méteren belülre, ahol kis szerencsével eltalálhatja a nőt. Merész húzás, mert így ő is védtelenné válik egy esetleges kudarc után, viszont még akár jól is kijöhet belőle, mert kombinációban dolgozik, ahogy azt korábban kérték tőle. Soktényezős az öklös sikere, egyfelől, ha teljesen más irányba tér ki ellenfele, máris felkínálja magát, mert nem fog tudni annyira csavarodni, hogy támadása sikerrel kivitelezhető legyen, másfelől ha alkalmazva lesz egy eddig nem látott csel, akkor ismételten befuccsolt az elképzelése és boxzsákként áll majd a párbajtér közepén.*
2651. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:54:10
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:54:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*Ahhoz képest, amit kinézett belőle Al elég jó erőben van. Ezt érezte, amikor a kardot térítette el és az nem lendült ki annyira, mint azt elsőre gondolta. Kombináció most már valóban követte a védekezést és elismerésre méltó védés előzte meg az előbbi összecsapás végkimenetelét.*
-Láttam Al, figyelek rád mindig ne aggódj.
*Talán, ha így megy tovább Alnak az edzés és ilyen ütemben fejlődik tovább, egyszer talán még meg is dicséri. Ez van a szája csücskére írva, ami felfelé mozdul a mondat közben. A megerősítést kérő kérdésre és az azt követő jóváhagyó kijelentésre csak bólint egyet határozottan, hogy megindulhat felé nyugodtan a fegyverrel, véletlenül sem viccelt. Al meg is indul felé és ezúttal nem olyan amatőr módon, mint eddig. Valószínűleg ő lehet az egyetlen nő, akit kellemes meglepetésként ér egy felé érkező, kard suhintása. Miközben hátra ugorva srégen elkerüli a csapást meg kell állapítania magában, hogy nem rossz vágás. Nincs benne már túl széles, vagy nem elég átgondolt mozdulat. Ez már jobb próbálkozás, mint eddig. A vízszintes suhintás is csak úgy zúg el felette, amikor előre ugorva hajol le előle és szinte a mozdulat alábújva érkezik a kék szemű elé, ahol azonnal viszi be neki az öklöst. Ha lenne ideje biztosan még egy elismerő hümmögő hangot is hallatna a csapás ereje miatt. Ha igazi kard és a tanítványnak van olyan szerencséje, hogy betalál bizony kétség sem férhet hozzá, hogy komoly roncsolást végezne ellenfelén vele. Most azonban nincs ideje, mert mégiscsak Al kezében van a gyakorló fegyver, ezért a lába máris az öklös után vesz lendületet mielőtt a kard visszaérne a közelébe és ha már térdét ilyen jól bejáratta az előbb azt felemelve rúg talpast, Al térdét célba véve. Ha sikerül, hanem ezután biztosan hátra szökken és igyekszik a minden bizonnyal felé érkező kardot újra elkerülni. Akár igen akár nem a mindenes jelző a mai edzésen lekerül a palettáról és helyette inkább a tanítvány kerül fel rá.*
~No fene, talán a végén még lesz is ebből valami értékelhető. Rajta Al csak egy kicsi még és nekem is lesz egy ápolandó foltom.~
*Igaz a múltkori is halványan ott látszik még a kulcscsontja alatt, de az félig meddig szándékosan begyűjtött volt. Nem is tudatosul benne teljesen, hogy kezd szorítani azért, hogy egy találat a tanítványnak sikerüljön végre. Úgy tűnik hosszú idő után, az az egy bevillanó emlék kép előhozta az érző oldalát. Attól még persze nem fogja olcsón adni azt a találatot és semmiképpen sem segít rá. Ha becsületes úton egy tiszta vágással szerezi, akkor megengedi Alnak, hogy egy kicsit büszke legyen majd, persze türelme határaihoz mérten, de azért még meg kell ám küzdenie keményen.*
*Ahhoz képest, amit kinézett belőle Al elég jó erőben van. Ezt érezte, amikor a kardot térítette el és az nem lendült ki annyira, mint azt elsőre gondolta. Kombináció most már valóban követte a védekezést és elismerésre méltó védés előzte meg az előbbi összecsapás végkimenetelét.*
-Láttam Al, figyelek rád mindig ne aggódj.
*Talán, ha így megy tovább Alnak az edzés és ilyen ütemben fejlődik tovább, egyszer talán még meg is dicséri. Ez van a szája csücskére írva, ami felfelé mozdul a mondat közben. A megerősítést kérő kérdésre és az azt követő jóváhagyó kijelentésre csak bólint egyet határozottan, hogy megindulhat felé nyugodtan a fegyverrel, véletlenül sem viccelt. Al meg is indul felé és ezúttal nem olyan amatőr módon, mint eddig. Valószínűleg ő lehet az egyetlen nő, akit kellemes meglepetésként ér egy felé érkező, kard suhintása. Miközben hátra ugorva srégen elkerüli a csapást meg kell állapítania magában, hogy nem rossz vágás. Nincs benne már túl széles, vagy nem elég átgondolt mozdulat. Ez már jobb próbálkozás, mint eddig. A vízszintes suhintás is csak úgy zúg el felette, amikor előre ugorva hajol le előle és szinte a mozdulat alábújva érkezik a kék szemű elé, ahol azonnal viszi be neki az öklöst. Ha lenne ideje biztosan még egy elismerő hümmögő hangot is hallatna a csapás ereje miatt. Ha igazi kard és a tanítványnak van olyan szerencséje, hogy betalál bizony kétség sem férhet hozzá, hogy komoly roncsolást végezne ellenfelén vele. Most azonban nincs ideje, mert mégiscsak Al kezében van a gyakorló fegyver, ezért a lába máris az öklös után vesz lendületet mielőtt a kard visszaérne a közelébe és ha már térdét ilyen jól bejáratta az előbb azt felemelve rúg talpast, Al térdét célba véve. Ha sikerül, hanem ezután biztosan hátra szökken és igyekszik a minden bizonnyal felé érkező kardot újra elkerülni. Akár igen akár nem a mindenes jelző a mai edzésen lekerül a palettáról és helyette inkább a tanítvány kerül fel rá.*
~No fene, talán a végén még lesz is ebből valami értékelhető. Rajta Al csak egy kicsi még és nekem is lesz egy ápolandó foltom.~
*Igaz a múltkori is halványan ott látszik még a kulcscsontja alatt, de az félig meddig szándékosan begyűjtött volt. Nem is tudatosul benne teljesen, hogy kezd szorítani azért, hogy egy találat a tanítványnak sikerüljön végre. Úgy tűnik hosszú idő után, az az egy bevillanó emlék kép előhozta az érző oldalát. Attól még persze nem fogja olcsón adni azt a találatot és semmiképpen sem segít rá. Ha becsületes úton egy tiszta vágással szerezi, akkor megengedi Alnak, hogy egy kicsit büszke legyen majd, persze türelme határaihoz mérten, de azért még meg kell ám küzdenie keményen.*
2650. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:52:19
Üzenet elküldve: 2015-08-06 16:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Mire visszatér látja, hogy alig vannak néhányan a helyiségben, és ők is találtak már partnert maguknak. Úgy tűnik túl gyorsak voltak, de hát nem rajta múlt. S így legalább maradt egy kis ideje, mielőtt álomra hajtaná a fejét, amit úgy döntött, hogy edzéssel fog tölteni.
Mikor kilép az alkoholgőzös teremből és megcsapja arcát a friss szellő, nagyot sóhajtva élvezi az éjszaka hűvösét. Egyetlen hátránya, hogy a Pintyben uralkodó meleghez van öltözve, ezért gyorsnak kell lennie, ha nem szeretne megfázni. Sietve átvág a szegény-, majd a gazdagnegyeden is, és hamarosan már a barakk előterében áll, hogy leadja fegyvereit. Nincs sok, és azoktól is könnyedén megválik. Mindet odaadja a karját nyújtó ifjúnak, majd kiválaszt néhányat a fából készült másolataikból, és az egyik bábuhoz lép, hogy megkezdje az edzést.*
Mikor kilép az alkoholgőzös teremből és megcsapja arcát a friss szellő, nagyot sóhajtva élvezi az éjszaka hűvösét. Egyetlen hátránya, hogy a Pintyben uralkodó meleghez van öltözve, ezért gyorsnak kell lennie, ha nem szeretne megfázni. Sietve átvág a szegény-, majd a gazdagnegyeden is, és hamarosan már a barakk előterében áll, hogy leadja fegyvereit. Nincs sok, és azoktól is könnyedén megválik. Mindet odaadja a karját nyújtó ifjúnak, majd kiválaszt néhányat a fából készült másolataikból, és az egyik bábuhoz lép, hogy megkezdje az edzést.*
2649. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 13:40:18
Üzenet elküldve: 2015-08-06 13:40:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Belép a barakkba. Köszön az ifjú inasnak és leadja fegyvereit. Elvesz egy hullámos fakardot, biccent az inasnak és tovább lép. Odaáll egy bábuhoz, hogy gyakoroljon. Egy ütés, egy védés, pár lépés hátra, pár előre. Ismét. Néha megáll, pihen, folytatja. Mikor már lassan egy órája gyakorol, abbahagyja. Félreteszi a kardot és csinál pár saját testsúlyos gyakorlatot. Majd mikor már ezekkel is végez, felveszi a kardot és visszakeveredik az inashoz. Visszaadja neki a kardot és elkezd vele beszélgetni. Semmi különösről, csak általános dolgokról, amiről az ember nap, mint nap beszél. *
A hozzászólás írója (Xanven Ärta Klayt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 16:17:08
A hozzászólás írója (Xanven Ärta Klayt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 16:17:08
2648. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 12:04:01
Üzenet elküldve: 2015-08-06 12:04:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Későre jár, a hold már igen magasan jár az égen, mikor eléri a barakkot. Ma éjszakai sétája utolsó állomása lesz a hely, mielőtt visszatérne a Pintybe, hogy újra öccsével, s a helyi fehér népekkel ünnepeljen. Persze azért néha nem árt egy kis magány és gondolkodási idő sem. Át kell gondolnia pár dolgot. A tegnap éjszaka történéseit. A démont, a Krlomnak hozott áldozatokat, a rítust melyet Turw végzett el.
Sok minden történt mióta átlépték ennek a városnak a nem létező kapuit.*
~ Milyen fura egy hely, még kapuja sincs ~
*Ez az első város amit valaha látott falak nélkül. Így belegondolva, igen furcsa döntés a fű tenger mellett, mely felől köztudottan ork hordák szokták a civilizációra törni az ajtót. Logikus lenne hogy pont itt legyenek a legmegerődítettebb városok.
Lehuppan a nézőtérre, kinyújtóztatja tagjait, s elmélyülten vizsgálja a holdat.*
Sok minden történt mióta átlépték ennek a városnak a nem létező kapuit.*
~ Milyen fura egy hely, még kapuja sincs ~
*Ez az első város amit valaha látott falak nélkül. Így belegondolva, igen furcsa döntés a fű tenger mellett, mely felől köztudottan ork hordák szokták a civilizációra törni az ajtót. Logikus lenne hogy pont itt legyenek a legmegerődítettebb városok.
Lehuppan a nézőtérre, kinyújtóztatja tagjait, s elmélyülten vizsgálja a holdat.*
2647. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:04:07
Üzenet elküldve: 2015-08-06 11:04:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*Az éjszakaihoz hasonlóan, ismételten meg kell, hogy állapítsa, Zenolita bizony sokkal gyorsabb, mint ő és immáron tényként kezelendő, hogy nem napszakhoz kötött a lány fürgesége. Férfi büszkeségének egy része ez által romokban hever, mert szimplán napi fáradtságára próbálta kenni, hogy edzőtársa éjjel sokkal élénkebben mozgott, mint ő. Lassan, de biztosan azért minden a helyére kerül Kipp fejében, kezdi megtalálni a helyét a harcosok táborában, bár nem szívesen vallja be, de nincs túl magasan ebben a végtelen magasságú besorolásban.
A kétkezes döfködések nagyon elszántan bökdösik a levegőt, ha az lenne a cél, abból csillagos ötöst kapna, ellenben a feladat az lenne, hogy, ha már darázsként szerepelteti magát, akkor testet találjon a fullánkja, ez viszont nem történik meg, sem másodikra, sem pedig negyedik vagy éppen ötödik szúrásra sem. Valószínűleg ezt elunva lép Zenolita egy nem túl meglepőt oldalra és rácsapva a fa játékszerre, megpróbálja kitéríteni azt oldalra.
Mivel kipp egész jó erőben van ahhoz képest, hogy milyen szerények egyelőre technikai képességei, a fegyvert megtartja kezében, ki is billen oldalra, de egy gyors elhatározásból kiindulva cselhez folyamodik. Ahogy oldalra kitér fegyvere, ő tovább viszi a lendületet és megpördül, hogy Zen testére bevigye komolynak ígérkező találatát. Szinte érzi, hogy ez elől már nem lehet mozdulni, sem pedig elszökkenni, mikor az utolsó pillanatban eltűnik szeme elől az amazon. A pillanat tört része alatt leolvad a félmosoly arcáról, mert látja elhúzni Zen feje fölött kardját, ő pedig guggoló helyzetben készül valami rettentő fájdalmasnak ígérkezőre.*
~Pedig már azt hittem.~
*A kard tehát elsuhan a harcos feje fölött, őt pedig olyan helyen éri a rúgás, hogy azonnal engedelmeskedik neki lába és egyensúlyát vesztve kezd bele a hanyatt esésébe. Ilyen pontosan, ilyen jó helyre csakis képzett ellenfelek képesek támadni, Kipp pedig újból aláírja, hogy Zenolita túljárt az eszén, a pecsétet pedig a kemény föld nyomja rá az elismerésre, mikor eléri azt, előbb vállai, majd ezt követően szépen sorjában a többi része.
A fegyverét megint csak nem eresztette, így mikor levegő után kapkodva kezdene fölpattanni, mutatva, hogy ez neki semmiség volt, ami történt, arra eszmél, hogy ráléptek eszközére, majd pislogni sem tud, máris egy izmos láb az, mi nyakára lép. Reflexszerűen kap baljával az edzett végtaghoz, próbálna enyhíteni a példát statuáló szorításon, de nem igazán megy. Érzi, ahogyan fogy az a kevéske levegője is, mint bent maradt tüdejében, izeg-mozog, szabadulni próbál, de nem megy. A végén csapkod párat a földre, hogy ez most már tényleg elég, feladja, mestere nyerte ezt a részt is.*
- Remélem, remélem láttad a *lihegő köhögés, amit produkál* - a cselt az elején. *gondol a pörgős elképzelésére.*
- Kombináció, igen, azt próbáltam, de, de hát ez lett a vége. *nyel párat, hogy lemossa torkáról a port és kisvártatva fölkecmereg a kemény talajról.*
*Most nem porolja le magát, előbb vagy utóbb úgyis ismét lent találja magát, nem tesz plusz mozdulatot, csak szembe helyezkedik kiképzőjével és megindul. Azaz indulna, mert a kézjelből ítélve meg kell állnia valamiért.*
- Biztos? *hunyorog egyet, látva a félrehajított kardot.* - Biztos! *adja meg maga a választ, mert felcsillan a remény, hogy talán így, ilyen formában már sikerül neki is valamicske sikerélményt átélni a mai edzésen.*
*Amint mindketten újból koncentrálnak, a tanítvány nekiveselkedik és figyelve arra, hogy ne kerüljön a nő kezei közzé távolról indít támadást, ha már a keze egy kardmérettel „hosszabb”. Nem szúr, inkább vág, nem túl magasról, hogy ne lehessen annyira kiszámítani, inkább közepes magasságból, fentről, lefelé, mert úgy gondolja az elől talán nehezebb kitérni valamivel, mint ha oldalról, vagy ha ferdén indít egy suhintást. Nem tudja mire alapozni, kipróbálja. Ha a lefelé irányuló vágás nem jön be, akkor vízszintes következik, Zennek valószínűleg nem egy nagy kunszt az elmozgás, de erejét tekintve nem óvodás támadásnak ígérkeznek Kipp újbóli bemutatkozása sem. Tovább nem tervez, majd közben adja magát a következő lépést, a visszavonuló út, vagy szökkenés jogát fenntartva hagy teret az esetleges visszavonuláshoz.*
*Az éjszakaihoz hasonlóan, ismételten meg kell, hogy állapítsa, Zenolita bizony sokkal gyorsabb, mint ő és immáron tényként kezelendő, hogy nem napszakhoz kötött a lány fürgesége. Férfi büszkeségének egy része ez által romokban hever, mert szimplán napi fáradtságára próbálta kenni, hogy edzőtársa éjjel sokkal élénkebben mozgott, mint ő. Lassan, de biztosan azért minden a helyére kerül Kipp fejében, kezdi megtalálni a helyét a harcosok táborában, bár nem szívesen vallja be, de nincs túl magasan ebben a végtelen magasságú besorolásban.
A kétkezes döfködések nagyon elszántan bökdösik a levegőt, ha az lenne a cél, abból csillagos ötöst kapna, ellenben a feladat az lenne, hogy, ha már darázsként szerepelteti magát, akkor testet találjon a fullánkja, ez viszont nem történik meg, sem másodikra, sem pedig negyedik vagy éppen ötödik szúrásra sem. Valószínűleg ezt elunva lép Zenolita egy nem túl meglepőt oldalra és rácsapva a fa játékszerre, megpróbálja kitéríteni azt oldalra.
Mivel kipp egész jó erőben van ahhoz képest, hogy milyen szerények egyelőre technikai képességei, a fegyvert megtartja kezében, ki is billen oldalra, de egy gyors elhatározásból kiindulva cselhez folyamodik. Ahogy oldalra kitér fegyvere, ő tovább viszi a lendületet és megpördül, hogy Zen testére bevigye komolynak ígérkező találatát. Szinte érzi, hogy ez elől már nem lehet mozdulni, sem pedig elszökkenni, mikor az utolsó pillanatban eltűnik szeme elől az amazon. A pillanat tört része alatt leolvad a félmosoly arcáról, mert látja elhúzni Zen feje fölött kardját, ő pedig guggoló helyzetben készül valami rettentő fájdalmasnak ígérkezőre.*
~Pedig már azt hittem.~
*A kard tehát elsuhan a harcos feje fölött, őt pedig olyan helyen éri a rúgás, hogy azonnal engedelmeskedik neki lába és egyensúlyát vesztve kezd bele a hanyatt esésébe. Ilyen pontosan, ilyen jó helyre csakis képzett ellenfelek képesek támadni, Kipp pedig újból aláírja, hogy Zenolita túljárt az eszén, a pecsétet pedig a kemény föld nyomja rá az elismerésre, mikor eléri azt, előbb vállai, majd ezt követően szépen sorjában a többi része.
A fegyverét megint csak nem eresztette, így mikor levegő után kapkodva kezdene fölpattanni, mutatva, hogy ez neki semmiség volt, ami történt, arra eszmél, hogy ráléptek eszközére, majd pislogni sem tud, máris egy izmos láb az, mi nyakára lép. Reflexszerűen kap baljával az edzett végtaghoz, próbálna enyhíteni a példát statuáló szorításon, de nem igazán megy. Érzi, ahogyan fogy az a kevéske levegője is, mint bent maradt tüdejében, izeg-mozog, szabadulni próbál, de nem megy. A végén csapkod párat a földre, hogy ez most már tényleg elég, feladja, mestere nyerte ezt a részt is.*
- Remélem, remélem láttad a *lihegő köhögés, amit produkál* - a cselt az elején. *gondol a pörgős elképzelésére.*
- Kombináció, igen, azt próbáltam, de, de hát ez lett a vége. *nyel párat, hogy lemossa torkáról a port és kisvártatva fölkecmereg a kemény talajról.*
*Most nem porolja le magát, előbb vagy utóbb úgyis ismét lent találja magát, nem tesz plusz mozdulatot, csak szembe helyezkedik kiképzőjével és megindul. Azaz indulna, mert a kézjelből ítélve meg kell állnia valamiért.*
- Biztos? *hunyorog egyet, látva a félrehajított kardot.* - Biztos! *adja meg maga a választ, mert felcsillan a remény, hogy talán így, ilyen formában már sikerül neki is valamicske sikerélményt átélni a mai edzésen.*
*Amint mindketten újból koncentrálnak, a tanítvány nekiveselkedik és figyelve arra, hogy ne kerüljön a nő kezei közzé távolról indít támadást, ha már a keze egy kardmérettel „hosszabb”. Nem szúr, inkább vág, nem túl magasról, hogy ne lehessen annyira kiszámítani, inkább közepes magasságból, fentről, lefelé, mert úgy gondolja az elől talán nehezebb kitérni valamivel, mint ha oldalról, vagy ha ferdén indít egy suhintást. Nem tudja mire alapozni, kipróbálja. Ha a lefelé irányuló vágás nem jön be, akkor vízszintes következik, Zennek valószínűleg nem egy nagy kunszt az elmozgás, de erejét tekintve nem óvodás támadásnak ígérkeznek Kipp újbóli bemutatkozása sem. Tovább nem tervez, majd közben adja magát a következő lépést, a visszavonuló út, vagy szökkenés jogát fenntartva hagy teret az esetleges visszavonuláshoz.*
2646. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:40:57
Üzenet elküldve: 2015-08-06 10:40:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Edzés - néző Esyae és Gid //
* Esy is visszatámaszkodik a falhoz, így valóban kényelmesebb. Heves bólogatással, s felvidult arccal fogadja, Gid ajánlatát, mi szerint szívesen gyakorol vele. *
- Örülök, hogy nem vetem el teljesen a kedved.
* Mosolyog ismét a férfira, majd tekintetét a harcolókra függeszti, annyira hogy felmérje a két harcoló helyzetét, aztán újra beszélgető partnere felé fordítja fejét. A felajánlás Gid részéről meghatja. Hisz tud lovagolni, anyja lovas nép gyermeke így természetesen őt is megtanította. Biztonságban üli meg a lovat. Ám, közel sem annyira, mint azt szeretné, s talán tanulhat olyan praktikákat, mellyel ez megváltozhatna. Más felől pedig szívesen segít Gidnek, s tartva attól, hogy talán nem fogadná el a segítséget, ha ő maga nem tud érte mit nyújtani, így bólint egyet. *
- Az jó lenne, bár kissé tudok lovagolni. Nem nagyon, de nem fordulok le róla.
*Kezd bele lelkesen, gyermeki ártatlansággal. Füllent egy aprócskát, de talán sikerül eljátszania az esetlen kezdő lovaglót, a jó cél érdekében.
Egy újabb név, amit még nem hallott, így feltehetően nem is találkozott vele, s más nőneművel sem a házon belül Moonon, Mordi mamán, és a szolgálókon kívül. Lassan kiderül, hogy elég sokan lakják a Kúriát, csak ő töltött kevés időt a ház falin belül. *
- Albun, azt hiszem vele se találkoztam még.
* Jegyzi, meg halkan. *
- Ahogy látom, élvezed. Szereted azt, amit csinálsz.
* Mosolyog újra az elfre. A következő magyarázatra kissé megrázza a fejét s késztetést érez arra, hogy magyarázkodjon. Lehet félreértették egymást. Majd meglépődik kissé a kérdésen. *
- Nem…nem a családra gondoltam feltétlenül. Úgy általánosságban. Akikkel eddig találkoztam, azok valóban_ kedvesek voltak.
* Tart egy kis szünetet, szemöldöke kissé megemelkedik, hisz leszámítva Rynizzt, az igazit valóban azok voltak. Bár, meg kell hagyni, hogy a forgatagon megpróbálta orvosolni a helyzetet. *
- Nem tudom, ez mennyire lenne jó ötlet, Twini talán nem venné jó néven, ha újra betoppannék az ajtón. De, csábító ajánlat. Elég unalmas erre az élet, s igazából kedvemre való volt a Kúria. Furcsa, de otthonos.
* Kuncogja el magát, visszagondolva arra a napra mikor megérkezett, az a nap valóban sok furcsasággal volt tele. *
- Gondolod, lehetne?
* Csendben hallgatja, amint szóba kerülnek a házlakók, legalábbis, azok, akiket ismer. Rynizzre felkapja fejét. Gondolatok cikáznak át agyán. Hisz, mint Twini nehezen tudja elképzelni, hogy Moonak bármiféle segítségére lehetne, bár nem tudja távollétének okát, így akár lehet kísérő is. Mint, Rynizz úgy akár testőrként vele mehetett. *
- Mert, rendbe jött, mármint _fejben?
* Teszi fel a legelső kérdést, mely az eszébe jut. Kezével megemelve ujjával halántéka körül tesz néhány kört ezzel is megerősítve, hogy pontosan mire gondol. *
- Gondolod, Moon kockáztatna egy Twini szerű hiszti rohamot, az útja során?
* Lehet, magából indul ki, de ő maga százszor meggondolná, hogy felvállaljon egy hasonló jelenetet, mint amiben legutóbb része volt. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 10:41:57
* Esy is visszatámaszkodik a falhoz, így valóban kényelmesebb. Heves bólogatással, s felvidult arccal fogadja, Gid ajánlatát, mi szerint szívesen gyakorol vele. *
- Örülök, hogy nem vetem el teljesen a kedved.
* Mosolyog ismét a férfira, majd tekintetét a harcolókra függeszti, annyira hogy felmérje a két harcoló helyzetét, aztán újra beszélgető partnere felé fordítja fejét. A felajánlás Gid részéről meghatja. Hisz tud lovagolni, anyja lovas nép gyermeke így természetesen őt is megtanította. Biztonságban üli meg a lovat. Ám, közel sem annyira, mint azt szeretné, s talán tanulhat olyan praktikákat, mellyel ez megváltozhatna. Más felől pedig szívesen segít Gidnek, s tartva attól, hogy talán nem fogadná el a segítséget, ha ő maga nem tud érte mit nyújtani, így bólint egyet. *
- Az jó lenne, bár kissé tudok lovagolni. Nem nagyon, de nem fordulok le róla.
*Kezd bele lelkesen, gyermeki ártatlansággal. Füllent egy aprócskát, de talán sikerül eljátszania az esetlen kezdő lovaglót, a jó cél érdekében.
Egy újabb név, amit még nem hallott, így feltehetően nem is találkozott vele, s más nőneművel sem a házon belül Moonon, Mordi mamán, és a szolgálókon kívül. Lassan kiderül, hogy elég sokan lakják a Kúriát, csak ő töltött kevés időt a ház falin belül. *
- Albun, azt hiszem vele se találkoztam még.
* Jegyzi, meg halkan. *
- Ahogy látom, élvezed. Szereted azt, amit csinálsz.
* Mosolyog újra az elfre. A következő magyarázatra kissé megrázza a fejét s késztetést érez arra, hogy magyarázkodjon. Lehet félreértették egymást. Majd meglépődik kissé a kérdésen. *
- Nem…nem a családra gondoltam feltétlenül. Úgy általánosságban. Akikkel eddig találkoztam, azok valóban_ kedvesek voltak.
* Tart egy kis szünetet, szemöldöke kissé megemelkedik, hisz leszámítva Rynizzt, az igazit valóban azok voltak. Bár, meg kell hagyni, hogy a forgatagon megpróbálta orvosolni a helyzetet. *
- Nem tudom, ez mennyire lenne jó ötlet, Twini talán nem venné jó néven, ha újra betoppannék az ajtón. De, csábító ajánlat. Elég unalmas erre az élet, s igazából kedvemre való volt a Kúria. Furcsa, de otthonos.
* Kuncogja el magát, visszagondolva arra a napra mikor megérkezett, az a nap valóban sok furcsasággal volt tele. *
- Gondolod, lehetne?
* Csendben hallgatja, amint szóba kerülnek a házlakók, legalábbis, azok, akiket ismer. Rynizzre felkapja fejét. Gondolatok cikáznak át agyán. Hisz, mint Twini nehezen tudja elképzelni, hogy Moonak bármiféle segítségére lehetne, bár nem tudja távollétének okát, így akár lehet kísérő is. Mint, Rynizz úgy akár testőrként vele mehetett. *
- Mert, rendbe jött, mármint _fejben?
* Teszi fel a legelső kérdést, mely az eszébe jut. Kezével megemelve ujjával halántéka körül tesz néhány kört ezzel is megerősítve, hogy pontosan mire gondol. *
- Gondolod, Moon kockáztatna egy Twini szerű hiszti rohamot, az útja során?
* Lehet, magából indul ki, de ő maga százszor meggondolná, hogy felvállaljon egy hasonló jelenetet, mint amiben legutóbb része volt. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 10:41:57
2645. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-06 07:00:18
Üzenet elküldve: 2015-08-06 07:00:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Besétál egy alacsony teremtés, teljes vasban. Lándzsáját, kalapácsát gond nélkül leadja, nem nehéz megértenie, hogy miért van erre szükség, a tájékoztatásul itt ácsorgó fiú értelmesen elmagyarázza neki a dolgot, Gojo viszont válaszra sem méltatja. Pajzsától nem szívesen válik meg, hiszen a súlya nagyon fontos, egy fapajzsal feleslegesnek érzi a gyakorlást, az élete múlhat azon, mennyire fárad ki oltalmazó bal karja.
Elsőnek lándzsát fog, vagy inkább egy kisebb, kihegyezett botot? Megpörgeti jobb karjában, majd előrelép, és elkezdi azokat az alap mozdulatokat, amik az egész fegyverforgatás alapjait jelentik: Itt egy szúrás, ott egy lándzsával való védés, amott egy nyéllel való alattomos, alsó ütés. Kitartó, a kövek nemzetségéből, fél óra is eltelik, mire megpihen, ha nem zavarják természetesen meg*
2644. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 23:31:52
Üzenet elküldve: 2015-08-05 23:31:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Csoportos gyakorlás//
*Az emberóriás mellett halad könnyed lépteivel, kékjeit társain tartja, nehogy a csaplárlány vagy a kóbor lovag lemaradjanak esetleg, vagy újdonsült íjásztanáruk kereket oldjon. Csúnya lenne, ha út közben elmorzsolódna a társaság.
Betér ő is a hosszúkás épületbe, leteszi tegezét, amiből macskafattyak vérével szennyezett nyilai kandikálnak kifelé. Íját magánál tartja, azzal még agyonverni se tudna senkit, a gyakorláshoz viszont elengedhetetlen.
Mutatja a pasasnak, hogy bizony ő csak a nyilacskáit hozta, tőre a fogadóban maradt, így nyugodt szívvel engedheti be őt a gyakorlótérre, ahova el is tipeg szorgosan szedve lábait a többiek után.
Amíg Riali és Gabrien megbeszélgetik a pénzszerzési lehetőségeik részleteit, addig a félvér körbejárja a teret, megpiszkálva a szalmabábukat, megnézegetve a céltáblát, majd leragad a gyakorlófegyvereknél. Egy kisebb fakardot az övhöz rögzít, majd nekilát megszedni magát a gyakorlónyilakkal.
Fél füllel azért hallgatja, hogy mit tesznek a többiek, mennyire lettek felvilágosítva az idegenek. A'frad miatt nem aggódik, hisz a nyegle fiúcskának hamar kitépkedi a karjait a kolosszus ha áruláson kapja, a félvért és az apját viszont veszélyesebbnek tartja valamivel. Nem ellenségeskedik velük, nem akar ő olyat, de sosem árt óvatosnak lenni. Hryan közelében telepedne le, ha nem fogná kézen kedvese. Úgy gondolta, felesleges húzni az időt és ha befejezték a felvilágosítást, akkor megleshetné, mit tud a hegyes fülű vadász az íjászatról.
Felpillant kérdőn kékjeivel az arany színű szempárba, közben ellenállás nélkül követi őt oda, ahova kell.*
-Baj van? *Kérdezi röviden továbbra is kíváncsian nézve a Hósörényűre.*
*Az emberóriás mellett halad könnyed lépteivel, kékjeit társain tartja, nehogy a csaplárlány vagy a kóbor lovag lemaradjanak esetleg, vagy újdonsült íjásztanáruk kereket oldjon. Csúnya lenne, ha út közben elmorzsolódna a társaság.
Betér ő is a hosszúkás épületbe, leteszi tegezét, amiből macskafattyak vérével szennyezett nyilai kandikálnak kifelé. Íját magánál tartja, azzal még agyonverni se tudna senkit, a gyakorláshoz viszont elengedhetetlen.
Mutatja a pasasnak, hogy bizony ő csak a nyilacskáit hozta, tőre a fogadóban maradt, így nyugodt szívvel engedheti be őt a gyakorlótérre, ahova el is tipeg szorgosan szedve lábait a többiek után.
Amíg Riali és Gabrien megbeszélgetik a pénzszerzési lehetőségeik részleteit, addig a félvér körbejárja a teret, megpiszkálva a szalmabábukat, megnézegetve a céltáblát, majd leragad a gyakorlófegyvereknél. Egy kisebb fakardot az övhöz rögzít, majd nekilát megszedni magát a gyakorlónyilakkal.
Fél füllel azért hallgatja, hogy mit tesznek a többiek, mennyire lettek felvilágosítva az idegenek. A'frad miatt nem aggódik, hisz a nyegle fiúcskának hamar kitépkedi a karjait a kolosszus ha áruláson kapja, a félvért és az apját viszont veszélyesebbnek tartja valamivel. Nem ellenségeskedik velük, nem akar ő olyat, de sosem árt óvatosnak lenni. Hryan közelében telepedne le, ha nem fogná kézen kedvese. Úgy gondolta, felesleges húzni az időt és ha befejezték a felvilágosítást, akkor megleshetné, mit tud a hegyes fülű vadász az íjászatról.
Felpillant kérdőn kékjeivel az arany színű szempárba, közben ellenállás nélkül követi őt oda, ahova kell.*
-Baj van? *Kérdezi röviden továbbra is kíváncsian nézve a Hósörényűre.*
2643. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 19:38:58
Üzenet elküldve: 2015-08-05 19:38:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kipp Norville//
*A vágások találnak, de most nem érzi azt a gúnyos elégedettséget, amit tegnap. Miért is? Talán, azért, mert érzi Al most komolyan veszi az edzést. A múltkor, azért nagyrészt úgy tűnt szórakozott és pökhendisége nem talált nála tetszésre, de a törekvést már tudja díjazni és most még, ha nagyon is amatőr szinten van a technika abból az elszántságból amit tegnap végül produkált most valami érződik. A támadás most legalább kigondolt, de megint csak mosolyognia kell a fullánkon, ami követi elugrik hátra a hegy elől, ami cselesen szúrni akar, aztán amikor követi a mozdulatait, megint hátrál a szúró kard elől egyet, hogy azután bevárja és villám gyorsan kilépve oldalra a fullánkot nagy erővel térítse kardja csapásával oldalra. Al két kézzel fogja a kardot, szóval elég nagy erőt fejt ki, hogy biztosan kitérjen a kard és az azt tartó kéz valamennyire aztán már, ha a kard kilendült közelebb léphet, ami inkább ugrás, mert gyorsaság címen is kell valamit tanulni. Ha nem elég gyors a kitérített kard hamar visszatalál, de vélhetően az és van ideje a szabad felületre csapást mérni. A tegnapi edzés emlékére megfordítva kezében a kardját a markolattal ad egy oldalast, mivel Al két kézzel fogja a kardot csak ott van most kényelmes szabad felület aztán megpördülve guggol le és kaszálja ki Al lábait alóla. Ha sikerült a mozdulat, akkor Alnak nem volt ideje már megfordulni és vagy a hasán, vagy az oldalára esve érkezett a földre. Ha ott landolt, akkor megint csak nem hagy túl sok időt a felocsúdásra, hanem megint csak leckét adva a gyorsaság adta előnyökből egy ugrással mellette is terem. Ha kardja bármelyik ponton a földön van, akkor arra lép leszorítva a talajra, ha nincs a földön a kard, mert esés közben is a levegőben maradt vagy a kezében, akkor ez nem történik meg. Ha mégis akkor kénytelen demonstrálni egy gyors ellenfél mit is tehet egy földön fekvő tehetetlen támadóval. kirúgja a kardot a kezéből és mellé lendülve a szabad lábát behajlítva a nyakára térdel és onnan néz le rá. Lába pont olyan erős, mint a többi testrésze, amiket évek alatt edzett kemény hússá és acélos csonttá. Nem szándéka megfojtani, de ahhoz elég erősen nyom rá a nyakára, hogy Al ne tudjon mást nagyon kezdeni magával, mint levegő után kapkodni. Mivel szoknyában van bőre éri a kék szemű nyakát, de egy olyan helyzetben amiben jelenleg ők vannak ez számít talán legkevésbé kellemes helyzetnek. Nem várja meg mit is kezd magával ezután, bár az oxigénhiány miatt azért sokat nem nagyon kezdhet, ha mégis egy jól irányzott elrugaszkodással már le is pattan róla és hagyja felköhögni magát, ha éppen kell neki, addig visszahúzódva pihenteti a kardját maga mellett. ha mindez nem így történik igyekszik a legjobb tudása szerint védekezni, de ha igen akkor jön a következő okítás, még Al összeszedi magát.*
-Ha nem vagy elég gyors, akkor legalább ne legyél kiszámítható. Jó volt, hogy gondolkodtál, mielőtt támadtál, de úgy emlékszem mondtam már ne ismételj mozdulatot. Kombinációban gondolkodj ne csak egy mozdulat folyamatában. Lásd mi fog következni és ha az nem sikerül, akkor ráérsz még a véletlen szerencsére hagyatkozni, hacsak nincsenek már előre a rutin mozdulatok a tarsolyodban, amiket bevethetsz egy ilyen helyzetben.
*A magyarázat most hosszabb és hangja elvesztette a tegnapi lenéző hangsúlyt. Inkább mondani biztatónak kis jóindulattal.*
-Próbáld újra!
*Hangzik a felszólítás és már áll is be ismét védekező állásba, de ezúttal mielőtt a kék szemű elindulhatna felé megálljt int a kezével, majd felé mosolyogva félre dobja a kardot.*
-A tiéd maradhat. Nekem is szükségem van egy kis edzésre.
*Ha Al belemegy akkor puszta kézzel várja a kardot tartó kéz támadását és ezúttal valóban komolyan készülve fejben a hárításra.*
*A vágások találnak, de most nem érzi azt a gúnyos elégedettséget, amit tegnap. Miért is? Talán, azért, mert érzi Al most komolyan veszi az edzést. A múltkor, azért nagyrészt úgy tűnt szórakozott és pökhendisége nem talált nála tetszésre, de a törekvést már tudja díjazni és most még, ha nagyon is amatőr szinten van a technika abból az elszántságból amit tegnap végül produkált most valami érződik. A támadás most legalább kigondolt, de megint csak mosolyognia kell a fullánkon, ami követi elugrik hátra a hegy elől, ami cselesen szúrni akar, aztán amikor követi a mozdulatait, megint hátrál a szúró kard elől egyet, hogy azután bevárja és villám gyorsan kilépve oldalra a fullánkot nagy erővel térítse kardja csapásával oldalra. Al két kézzel fogja a kardot, szóval elég nagy erőt fejt ki, hogy biztosan kitérjen a kard és az azt tartó kéz valamennyire aztán már, ha a kard kilendült közelebb léphet, ami inkább ugrás, mert gyorsaság címen is kell valamit tanulni. Ha nem elég gyors a kitérített kard hamar visszatalál, de vélhetően az és van ideje a szabad felületre csapást mérni. A tegnapi edzés emlékére megfordítva kezében a kardját a markolattal ad egy oldalast, mivel Al két kézzel fogja a kardot csak ott van most kényelmes szabad felület aztán megpördülve guggol le és kaszálja ki Al lábait alóla. Ha sikerült a mozdulat, akkor Alnak nem volt ideje már megfordulni és vagy a hasán, vagy az oldalára esve érkezett a földre. Ha ott landolt, akkor megint csak nem hagy túl sok időt a felocsúdásra, hanem megint csak leckét adva a gyorsaság adta előnyökből egy ugrással mellette is terem. Ha kardja bármelyik ponton a földön van, akkor arra lép leszorítva a talajra, ha nincs a földön a kard, mert esés közben is a levegőben maradt vagy a kezében, akkor ez nem történik meg. Ha mégis akkor kénytelen demonstrálni egy gyors ellenfél mit is tehet egy földön fekvő tehetetlen támadóval. kirúgja a kardot a kezéből és mellé lendülve a szabad lábát behajlítva a nyakára térdel és onnan néz le rá. Lába pont olyan erős, mint a többi testrésze, amiket évek alatt edzett kemény hússá és acélos csonttá. Nem szándéka megfojtani, de ahhoz elég erősen nyom rá a nyakára, hogy Al ne tudjon mást nagyon kezdeni magával, mint levegő után kapkodni. Mivel szoknyában van bőre éri a kék szemű nyakát, de egy olyan helyzetben amiben jelenleg ők vannak ez számít talán legkevésbé kellemes helyzetnek. Nem várja meg mit is kezd magával ezután, bár az oxigénhiány miatt azért sokat nem nagyon kezdhet, ha mégis egy jól irányzott elrugaszkodással már le is pattan róla és hagyja felköhögni magát, ha éppen kell neki, addig visszahúzódva pihenteti a kardját maga mellett. ha mindez nem így történik igyekszik a legjobb tudása szerint védekezni, de ha igen akkor jön a következő okítás, még Al összeszedi magát.*
-Ha nem vagy elég gyors, akkor legalább ne legyél kiszámítható. Jó volt, hogy gondolkodtál, mielőtt támadtál, de úgy emlékszem mondtam már ne ismételj mozdulatot. Kombinációban gondolkodj ne csak egy mozdulat folyamatában. Lásd mi fog következni és ha az nem sikerül, akkor ráérsz még a véletlen szerencsére hagyatkozni, hacsak nincsenek már előre a rutin mozdulatok a tarsolyodban, amiket bevethetsz egy ilyen helyzetben.
*A magyarázat most hosszabb és hangja elvesztette a tegnapi lenéző hangsúlyt. Inkább mondani biztatónak kis jóindulattal.*
-Próbáld újra!
*Hangzik a felszólítás és már áll is be ismét védekező állásba, de ezúttal mielőtt a kék szemű elindulhatna felé megálljt int a kezével, majd felé mosolyogva félre dobja a kardot.*
-A tiéd maradhat. Nekem is szükségem van egy kis edzésre.
*Ha Al belemegy akkor puszta kézzel várja a kardot tartó kéz támadását és ezúttal valóban komolyan készülve fejben a hárításra.*
2642. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:43
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 359
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Zenolita Dravennar//
*Szó se róla, igyekszik, már amennyire egy harcokhoz nem szokott, fegyverforgatásban alig jártas ifjú törekedni tud egy-egy sikeresen kivitelezett mozdulatra. Talán nem meglepetés, de mind egy szálig eltűnt az éjszaka látott és hallott dölyfkezdemény a fiúból, nem biztos, de meglehet, hogy tudat alatt kudarca egyik pilléreként a túl sok külsőséget vélte felfedezni, a fájdalmas órák pedig emlékeztetik arra, hogy ha nem akar úgy járni, mint legutóbb, akkor jobb lesz, ha elfelejti a látszatképzést és előhozakodik azzal, ami ténylegesen benne van.
Az egyszer már biztos, hogy Zen nem a falnak beszélt éjjel, megpróbálja hasznosítani az elhangzottakat, bár a technikai oldalát nem lehet egyik napról a másikra magába szívnia az embernek. Az alapok úgy fest megvannak, a támadását egy közepesnek mondaná, főleg, hogy könnyű szerrel le is lett védve az üdvözlő csapottja. A kezdeményezést átadja a vele szemben állónak, megpróbál védekezni, támaszt, a fegyverét maga előtt keresztben tartja, hogy a jobbos támadást ő is levédje. Ez mind szép és jó volna, ha egy bandita rohamozna felé, mellőzve mindennemű trükköt és fortélyt. A szöszi gondolatmenete azonban nem hasonlítható egy átlagos útonállóéhoz, mert kardja kezet vált, amivel megzavarja a védésre mát felkészült fickót, aki így elszenvedőjévé válik a vágásnak. Szerencséje, hogy nem éles fegyverrel küzdenek, mert a hallott svung után nem ilyesfajta fájdalmat érezne, mi most hatalmába keríti felkarját, hanem bizony sokkalta élesebbet.*
- Hmm. *hümmög, mert dühíti, hogy ismét belesétált ebbe a csapdába, hiába mozdult visszafelé, az amazon kardja akár a villám csapott le, majd vált kámforrá, hogy a semmiből a védtelen lábára is lesújtson.*
*Kettőből kettő, gyorsaságban és ügyességben is felülmúlja harcostársa, de így van ez rendjén, szépen néznének ki, ha fordítva lenne és Kipp tartana kiselőadást kocsmai hadonászásból.*
- Azt hiszem be is melegedtem. *utal az átmozgató ütések okozta bizseregésre, de nem áll meg, nem kér időt, előbb utóbb elmúlnak a fájó pontok, helyükön pedig megjelennek majd a különböző színvilágú pontok és foltok.*
*Ha már Zen csalogató kézmozdulattal átdobja hozzá a támadást, újból nekiindul, körültekintően, de figyelve a hirtelen mozdulatokra és megpróbálja kihasználni azt az előnyt, hogy ő az, aki irányít, az a fél, aki a meglepetést okozhatja, feltéve, ha elég gyors. Na már most, abból a minimális tudásából kiindulva, valószínűsíthetően nem fog túlságosan leesni Mestere álla, bármit is ránt elő a batyujából.
Megpróbálja kardját egy méh fullánkjaként használni, ezért, ha már a megtévesztésé volt a főszerep az előbbiekben, akkor egy kicsit még meglovagolja ezt és egy jobb kézzel indított, srég vágásféleséget próbál beadni Zenolitána. Mielőtt kardjuk találkozhatna, baljával is rámarkol a markolati részre és élve a cselezés lehetőségével a vágást megakasztja, majd hirtelen döfést próbál belőle kialakítani. Ha ellenfele elmozdul, hát megy utána, nem elvakultan, hanem mint egy kis dongó, a markolat mögött fedezéket keresve, mindig arra forog, amerre a nő kitér. A felsőtestet támadja, de igazából neki csak a pont számít most, természetesen a megfelelő visszavonuló utak és lehetőségek megtartásával.*
*Szó se róla, igyekszik, már amennyire egy harcokhoz nem szokott, fegyverforgatásban alig jártas ifjú törekedni tud egy-egy sikeresen kivitelezett mozdulatra. Talán nem meglepetés, de mind egy szálig eltűnt az éjszaka látott és hallott dölyfkezdemény a fiúból, nem biztos, de meglehet, hogy tudat alatt kudarca egyik pilléreként a túl sok külsőséget vélte felfedezni, a fájdalmas órák pedig emlékeztetik arra, hogy ha nem akar úgy járni, mint legutóbb, akkor jobb lesz, ha elfelejti a látszatképzést és előhozakodik azzal, ami ténylegesen benne van.
Az egyszer már biztos, hogy Zen nem a falnak beszélt éjjel, megpróbálja hasznosítani az elhangzottakat, bár a technikai oldalát nem lehet egyik napról a másikra magába szívnia az embernek. Az alapok úgy fest megvannak, a támadását egy közepesnek mondaná, főleg, hogy könnyű szerrel le is lett védve az üdvözlő csapottja. A kezdeményezést átadja a vele szemben állónak, megpróbál védekezni, támaszt, a fegyverét maga előtt keresztben tartja, hogy a jobbos támadást ő is levédje. Ez mind szép és jó volna, ha egy bandita rohamozna felé, mellőzve mindennemű trükköt és fortélyt. A szöszi gondolatmenete azonban nem hasonlítható egy átlagos útonállóéhoz, mert kardja kezet vált, amivel megzavarja a védésre mát felkészült fickót, aki így elszenvedőjévé válik a vágásnak. Szerencséje, hogy nem éles fegyverrel küzdenek, mert a hallott svung után nem ilyesfajta fájdalmat érezne, mi most hatalmába keríti felkarját, hanem bizony sokkalta élesebbet.*
- Hmm. *hümmög, mert dühíti, hogy ismét belesétált ebbe a csapdába, hiába mozdult visszafelé, az amazon kardja akár a villám csapott le, majd vált kámforrá, hogy a semmiből a védtelen lábára is lesújtson.*
*Kettőből kettő, gyorsaságban és ügyességben is felülmúlja harcostársa, de így van ez rendjén, szépen néznének ki, ha fordítva lenne és Kipp tartana kiselőadást kocsmai hadonászásból.*
- Azt hiszem be is melegedtem. *utal az átmozgató ütések okozta bizseregésre, de nem áll meg, nem kér időt, előbb utóbb elmúlnak a fájó pontok, helyükön pedig megjelennek majd a különböző színvilágú pontok és foltok.*
*Ha már Zen csalogató kézmozdulattal átdobja hozzá a támadást, újból nekiindul, körültekintően, de figyelve a hirtelen mozdulatokra és megpróbálja kihasználni azt az előnyt, hogy ő az, aki irányít, az a fél, aki a meglepetést okozhatja, feltéve, ha elég gyors. Na már most, abból a minimális tudásából kiindulva, valószínűsíthetően nem fog túlságosan leesni Mestere álla, bármit is ránt elő a batyujából.
Megpróbálja kardját egy méh fullánkjaként használni, ezért, ha már a megtévesztésé volt a főszerep az előbbiekben, akkor egy kicsit még meglovagolja ezt és egy jobb kézzel indított, srég vágásféleséget próbál beadni Zenolitána. Mielőtt kardjuk találkozhatna, baljával is rámarkol a markolati részre és élve a cselezés lehetőségével a vágást megakasztja, majd hirtelen döfést próbál belőle kialakítani. Ha ellenfele elmozdul, hát megy utána, nem elvakultan, hanem mint egy kis dongó, a markolat mögött fedezéket keresve, mindig arra forog, amerre a nő kitér. A felsőtestet támadja, de igazából neki csak a pont számít most, természetesen a megfelelő visszavonuló utak és lehetőségek megtartásával.*
2641. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2015-08-05 17:44:33
Üzenet elküldve: 2015-08-05 17:44:33
ÚJ
![>Lier Waslab [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felthys//
* A harc tovább folytatódik hát, mivel Lier szinte már csak kitáncol az első csapás elől és megy ellenfelére. Persze ő sem gondolta talán annyira komolyan, hogy ez a csapása sikerülni fog, de próbálkozás nélkül ennyi esélye sincs. Mivel ellenfele erősebb nála, így vagy kitér a támadásai elől, amíg csak tud, vagy kénytelen lesz hárítani (próbálni). Egyelőre marad előbbinél. Ki tudja, lehet, hogy néhány perc múlva már lihegve fog összedőlni a másik és ha addig Lier nem fárasztja ki magát, akkor bizony az ő oldalára is fordulhat akár a mérce.
A hason rúgás igen alattomos módszer, de senki nem mondta el korábban a szabályokat, így aztán próbálkozni lehet... Ám, ha valóban megpróbálja a rúgást, akkor Liernek sikerül ellépnie előle, hogy a következő támadásra koncentráljon. Felthys a saját védelméből támad, így hátraugrani aligha lenne esélye, de még oldalra pördülni sem biztosan tudna. Így hát marad annál, hogy a botot erősebben próbálja markolni és beállni a kard útjába. De elkésik.
Felszisszen, mikor ellenfele kardja eltalálja, de nem dől még ki ettől. Érzi, hogy mellkasa fáj, de nem nyúl oda, mert tudja, hogy nem éles fegyverekkel küzdenek, így legfeljebb egy zúzódást könyvelhet el magáénak. A csapást követően visszalép és megpróbál jobbra kipördülni az esetleges újabb csapás(ok) elől, majd mikor ismét szembekerül a másikkal, fellélegzik és várja a következő támadást.
~ Egyszer csak kifogy az erejéből. ~ Spekulál magában és a botot ezúttal két kézzel fogva vár. Nem támadt ebben a körben, de annak is eljön majd az ideje... *
* A harc tovább folytatódik hát, mivel Lier szinte már csak kitáncol az első csapás elől és megy ellenfelére. Persze ő sem gondolta talán annyira komolyan, hogy ez a csapása sikerülni fog, de próbálkozás nélkül ennyi esélye sincs. Mivel ellenfele erősebb nála, így vagy kitér a támadásai elől, amíg csak tud, vagy kénytelen lesz hárítani (próbálni). Egyelőre marad előbbinél. Ki tudja, lehet, hogy néhány perc múlva már lihegve fog összedőlni a másik és ha addig Lier nem fárasztja ki magát, akkor bizony az ő oldalára is fordulhat akár a mérce.
A hason rúgás igen alattomos módszer, de senki nem mondta el korábban a szabályokat, így aztán próbálkozni lehet... Ám, ha valóban megpróbálja a rúgást, akkor Liernek sikerül ellépnie előle, hogy a következő támadásra koncentráljon. Felthys a saját védelméből támad, így hátraugrani aligha lenne esélye, de még oldalra pördülni sem biztosan tudna. Így hát marad annál, hogy a botot erősebben próbálja markolni és beállni a kard útjába. De elkésik.
Felszisszen, mikor ellenfele kardja eltalálja, de nem dől még ki ettől. Érzi, hogy mellkasa fáj, de nem nyúl oda, mert tudja, hogy nem éles fegyverekkel küzdenek, így legfeljebb egy zúzódást könyvelhet el magáénak. A csapást követően visszalép és megpróbál jobbra kipördülni az esetleges újabb csapás(ok) elől, majd mikor ismét szembekerül a másikkal, fellélegzik és várja a következő támadást.
~ Egyszer csak kifogy az erejéből. ~ Spekulál magában és a botot ezúttal két kézzel fogva vár. Nem támadt ebben a körben, de annak is eljön majd az ideje... *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361