//Szabadon//
*Kísérlete eleve bukásra volt ítélve, így önnön egoizmusa tengerébe fullad a csuklóra leadott rúgással. A fegyvere kirepül a kezéből, és ki tudja hol áll meg? Valami fában, vagy fejben? Sejteni sem lehet, mert nincs ideje gondolkozni. A sikertelen találat esetére bekészített, váltó kéz csapódik előre, nem leplezett meglepettséggel. Ám ez e megrökönyödött hirtelen, reflexszerű csapás, sem tétova, eszetlen vagdalkozás. A fürge láb nyomába ered a fejsze, melyet olyan gyorsan húznak vissza, hogy szinte alig látni. Nincs hol megtorpannia az ütésváltás lendületének. Az ork elszáll mint a győzelmi zászló, saját maga által lendített baltája után forogva. Van tapasztalata a fegyverforgatásban, és technikáján ez látszik, is de sem ereje, sem gyorsasága nem vetekedhet a másikéval. Sőt! Nem is gondolt bele, hogy rúghat a másik. Pusztakézzel, eléggé képzetlen. Meglepődöttsége ellenére, mégsem valami nagy, kerekre tárt szemű homlokráncolást mutat be csúf arcán. Ami szemein, és a látszódó felületeken látszik, az egy tébolyult vigyor. Lángok pattannak a szemében, és azonnal arra gondol, hogy végre valaki a földbe verheti.*
~Gyere bogaram. Gyere és alázz meg.~
*Furcsa, és hátborzongató gondolatok közt, maszkját, is lehúzza szájáról, az immáron szabad kezével. Látszik a bal szélen vágott sebhely, melyet, még visszataszítóbbá varázsol, az amúgy is pszichopata tekintet, és vigyor. Nevetve, és kacagva ront neki ellenfelének. Pillangóvágással ront előre. Félköríves folyamatos fordulatokat produkál, az egy szem baltájával, ezzel a célzás hátráltató tényezőjét megszüntetve. A lényeg hogy találjon, és a folyamatos lendítések, egy tanulatlan kardforgató felé haladnak, igen is találnak, és bedarálják az ellenfelet. Kettővel gyakorolta be, tehát egyel tökéletesen működik. Őrületes vigyora, és teljes ereje benne van a rohamban. Persze kiszámolható az ütés folytonosságának ritmusa, és két ütés között bevihető egy ütés, vagy gáncs. Csak ügyesnek kell hozzá lenni.*