//A bunkó meg a markos//
*Kell az, nincs is ezzel gond, de mit? Csapkodjunk, - hát csapkodjunk, semmi akadálya. Körbeforog maga körül, hogy van-e valami a hosszú karjainak elérhető távolságban, de csak néhány derékmagasságban poroszkáló emberforma cirkál körülötte, de őket nincs szíve leütni. Lassan de biztosan azért forognak azok a fogaskerekek a fejében, és összerakja a képet. Hát itt a barakk! A barakkban meg vannak szalmabábuk! Meg fegyvertelen elgyepálódni vágyók! Ki is ül a könnyen felismerhető derű az arcára, és nagyot bólint az ötletre, egyébként jó másfél perccel később, ami idő alatt Rhurg válasz nélkül marad. Megszokhatta már, hisz jó ideje egymást szórakoztatják. Tény és való, néha próbára teszi az ork türelmét, de hát erre lehet számítani, ha egy olyan agykapacitással megáldott lénnyel él együtt valaki, mint Bó.*
-Köll.
*Erősíti meg végül a helyeslést, amit már elárulhatott a széles vigyora is. Ezzel meg is indul a barakk belseje felé, bár a folyosó igen kényelmetlen, nem tudja a hátát egészségesen kinyújtani, görnyedve kell közlekedni, s egy ponton még a csillárba is beveri a fejét. Egész sokáig jut szinte zavartalanul, mikor azt veszi észre, hogy lentről valami nagyon hegyesnek tűnő akármicsodát lóbálnak az arca felé.*
-Hm?
*Teszi fel az félreérthetetlen kérdést, bele sem gondolva, hogy amit egész eddig kiabáltak, miközben súlyos léptei elől ugráltak, az neki szólt.*
-Le a fegyvereket.
*Parancsol rá ezúttal kimértebben a tisztnek kinéző koma. Bár akár a szakács is lehetne ezen a ponton.*
~Fegyver.~
*Gondolkodik néhány nagyon hosszú pillanatig, még a szemével is hunyorog, hátha segít könnyebben megérteni, mit is próbál mondani a fickó, aki egyre rámenősebb és fenyegetőbb. Az óriás tesz egy lépést hátra, mert már kellemetlenül közel volt a nyakához a lándzsa, de ekkor homloka helyett tarkóját éri a csillár. Behúzza nyakát, hisz megijed a hirtelen jött ütéstől, oda is kapja jobb mancsát, majd a lengő darabot megfogja, hogy ne terhelje a mennyezetet és a láncot feleslegesen. Visszafordul az őr felé, aki látja, hogy a mamlasz nehezen boldogul a szavakkal, ezért ujjával az oldalán lógó fémekre mutat.*
-Szerszám.
*Egyértelműsíti, hogy mik is azok, jól láthatóan nagy érdeklődés övezi őket, hisz ekkorra már másik két páncélos mitugrász is körülötte áll.*
-Le vele!
*Parancsol rá a díszes sapkás fazon. Bó igazán nem érti a helyzetet, de a szóban forgó eszközök egyértelműsítése után a kellően egyszerű utasítás megteszi a hatását. Megrántja a vállát, leakasztja övéről őket, leejti maga mellé a földre - majdnem rá az egyik túlbuzgó őr lábára - és határozottan pillant a szószólóra.*
-Köll vissza.
*Szívesen ad ő bármit, bár nem tudja, hogy ilyen apró kezekkel mihez fog kezdeni a fickó az óriásra méretezett szerszámokkal, de ha ilyen határozottan kérte, biztos megvan a maga terve. Amint lenyugszanak a bádogruhások, a markos tovább indul a gyakorlótér felé, majd a hihetetlen alacsony ajtó alatt áthajolva ki is lép a hajdanán füves, mostanra eléggé kopottas talajú udvarra.*