*Sikerül megbirkóznia újdonsült fegyverével és nagyon hamar rá is érez a használatára.
"Még egy kicsit makacs, de meg fogom szelídíteni!"
Baljával erősen tartja, íját közben jobbjával egy nyílvesszőt helyez bele. Eleinte csak a föld felé tartja, de később határozott mozdulatsorral végzi el a lövést újra és újra megállás nélkül.
"Erő, teljesen kifeszített kar, vessző, magasság, célzás, megfeszítés.... talált!"
Örvendezik, de most nem mutatja ki. Egy kívülálló mást olvasna ki a tekintetéből. Pontosabban ezt: "Ez jó, de messze van a tökéletestől."
Mikor újra megismételné sorozatát, Wraeco szavait hallja csengni fülében.*
- Hogy ki tanított meg? *Kérdez vissza elcsuklott hanggal.*
Még.. az.. édesanyám.. Tőle kaptam ez első íjamat. Csak egy egyszerű tákolmány volt, de nekem az jelentette az egész világot. Pontosan emlékszem minden szavára és intelmére, mikor majdnem eltaláltam az egyik falum bélit. Igazából az alapokat tőle kaptam, de a magányos évek folyamán másba nem tudtam kapaszkodni. Nehéz volt elengedni őt és ezzel az egy dologgal tudtam minden bánatot, haragot és dühöt kiadni magamból, hogy azok ne emésszenek fel.
*Kissé elérzékenyül. Látható, hogy küzd könnyeivel. Ritkán mesél legkedvesebb szülőjéről, de ha megemlíti, akkor mindig ez történik vele.
Kissé magába meredve kezdi bámulni a céltáblát és egy szempillantás alatt elereszt három nyilat is, amik tökéletesen betalálnak a kazal közepébe. Ekkor fogja fel Wraeco szavait, aki mosolyogva nyújtja felé szablyáját.*
- Te? Lőni? Tessék. Ami az enyém az a tiéd is.
*hangzik szájából kissé ridegen az előbbi érzelemlavina miatt és átnyújtja beállított fegyverét, majd elfogadja a másikat.*
- Köszönöm, hogy tanácsokat adsz, de elbírok én mindennel.
*Végre mosoly jelenik meg arcán. Rákacsint párjára, majd végtelen energiát sugározva pille könnyedén a teste mellé lendíti a pengét és gond nélkül kettéhasítja az amúgy is megcsonkított bábú maradékát. Saját magán is meglepődik, nem hogy Kedvese rajta. Régebben is forgatott már hasonló fegyvert, de nem bírta a közelharcot.*
- Tökéletes munka. Kiegyensúlyozott és tényleg, mint ha a karom meghosszabbítása lenne.
*Maga elé emeli, és közelről kezdi el vizslatni, majd komoly tekintettel és nyújtott kézzel előre szegezi. Ezt követi még pár mozdulat. Lendíti jobbra, balra, teste mellé húzza vízszintesen és lendületesen előre lépve szúr.*
- Régen volt már, mikor használnom kellett hasonló darabot. Az alapok már a fejemben vannak, de nem hiszem, hogy bárki ellen győzni tudnék. Így jól megy, de a csatatéren leblokkolnék. Ahogy meglátom az ellenfelem szemét és a lelkébe látok nekem ott végem van. De veled szívesen vívnék egy tőrpárbajt. Elfogadod a kihívást?
*Tereli el a szót, majd a földbe döfi Wraeco fegyverét és előkapja díszes tőrét.*
- Védd magad!