Nincs játékban - Barakk
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Barakk | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-15 22:41:34
Üzenet elküldve: 2012-12-15 22:41:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Mégis kap bort és gyorsan maga elé is húzza a kupát, miközben valami köszönet félét rebeg. Nem, csak azért mert bort kapott még nem fogja a szívébe zárni Tacskót, de mindenesetre hajszálnyit talán enyhült irányába a dacos nőstény.
Tanvor szavaira viszont felvonja a szemöldökét és legszívesebben sípcsonton rúgná az asztal alatt. Még épp idejében jut eszébe féken tartani alsó végtagjait, s hogy a lendületet visszatartsa, inkább a szék alá húzva fonja össze boka tájékán őket.*
-Ezek után pedig….?!
*Csendül élesen a mondat vége kérdéssé avanzsálódva. Ha már tettlegességre nem fajult, legalább ne higgye azt a helyettes, hogy mindent megengedhet magának. ~ Szép kis társaság,és rájuk van bízva a város.~ Ám füstölgését borba fojtja, hogy leöblítse a vacsora maradékát. Eltolja maga elől a tányért és még egyszer végigmér mindenki. Láthatóan unatkozik.*
*Mégis kap bort és gyorsan maga elé is húzza a kupát, miközben valami köszönet félét rebeg. Nem, csak azért mert bort kapott még nem fogja a szívébe zárni Tacskót, de mindenesetre hajszálnyit talán enyhült irányába a dacos nőstény.
Tanvor szavaira viszont felvonja a szemöldökét és legszívesebben sípcsonton rúgná az asztal alatt. Még épp idejében jut eszébe féken tartani alsó végtagjait, s hogy a lendületet visszatartsa, inkább a szék alá húzva fonja össze boka tájékán őket.*
-Ezek után pedig….?!
*Csendül élesen a mondat vége kérdéssé avanzsálódva. Ha már tettlegességre nem fajult, legalább ne higgye azt a helyettes, hogy mindent megengedhet magának. ~ Szép kis társaság,és rájuk van bízva a város.~ Ám füstölgését borba fojtja, hogy leöblítse a vacsora maradékát. Eltolja maga elől a tányért és még egyszer végigmér mindenki. Láthatóan unatkozik.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:00:53
Üzenet elküldve: 2012-12-15 16:00:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Evane bor utáni vágya beteljesü, hisz mikor Tanvor épp nem néz oda, Tacskó jól megtölti az elébe tolt kupát., majd kacsint mellé egyet. Nagyon úgy tűnik, hogy ő nem akar semmi jó elrontója lenni.*
- Majd találunk neked valamit *feleli immár a másik őr, a lány kérdésére* ám ahogy hallottam egy barlangban is igazán otthonosan érzed magad, ezek után pedig... *nevet föl Tanvor, majd bután, a szemöldökeit összehúzva a lány kupájára néz.
Mikor a társaság másik fele megérkezik a kantinba, Tacskó szívélyesen öleli keblére Malvont, s most már együtt folytatnák az ivást, ám Soril helyettese dühös pillantásokkal szakítja félbe a kialakuló beszélgetést.*
- Te esztelen, részeg disznó * mondja Malvonnak, hisz nem véletlenül akarták külön választani az utazókat.
Tanvor agyában most megannyi lehetőség kering, s azon morfondírozik, hogy melyiket is fogja választani.*
*Evane bor utáni vágya beteljesü, hisz mikor Tanvor épp nem néz oda, Tacskó jól megtölti az elébe tolt kupát., majd kacsint mellé egyet. Nagyon úgy tűnik, hogy ő nem akar semmi jó elrontója lenni.*
- Majd találunk neked valamit *feleli immár a másik őr, a lány kérdésére* ám ahogy hallottam egy barlangban is igazán otthonosan érzed magad, ezek után pedig... *nevet föl Tanvor, majd bután, a szemöldökeit összehúzva a lány kupájára néz.
Mikor a társaság másik fele megérkezik a kantinba, Tacskó szívélyesen öleli keblére Malvont, s most már együtt folytatnák az ivást, ám Soril helyettese dühös pillantásokkal szakítja félbe a kialakuló beszélgetést.*
- Te esztelen, részeg disznó * mondja Malvonnak, hisz nem véletlenül akarták külön választani az utazókat.
Tanvor agyában most megannyi lehetőség kering, s azon morfondírozik, hogy melyiket is fogja választani.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-14 22:06:27
Üzenet elküldve: 2012-12-14 22:06:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Hát végül itt lyukadt ki. Bellgaraf végignéz az edzőterületen és elégedettség tölti el. ~Nem is rossz.~ A pulthoz megy leadja fegyvereit, és gyakorolni kezd. Most a csuklómozdulatokra, és az alantas szúrások kivédésére helyezi a hangsúlyt. Kardja markolata, szinte egy helyben áll, de közben a hegye gyorsan és pontosan csap le a kiszemelt célpontra. Közben lépkedni kezd. alacsonyan a súlypont, jobbra, balra, előre fut, hirtelen irányt vált, megfordul, szökken. Lába tökéletes összhangba dolgozik táncoló kardjával.Hát igen, a támadásaival soha nem volt gond. Mindig is a védekezésnél akadtak hiányosságai, nincs ez másképp most se. gyakorol pár védést, de igazából hamar megunja az egészet. Még gyakorol, de ideje tovább állni.Úgy dönt, hogy ezúttal határozott célja lesz. a Folyópart, és a feltételezhetően ott fellelhető félelf felé veszi ajd az irányt.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-13 16:32:42
Üzenet elküldve: 2012-12-13 16:32:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Iunu Net kisasszony társaságában, a Barakk előtt //
*Természetesen az úr segédkezet nyújt a hölgynek a hintó lépcsőjéről való lelépéshez.
Számított erre, de úgy tűnik, még különlegesebb teremtés siklott lehetőségek közé merített tenyerébe, mint várta. Nem lehet nem észrevenni, hogy ez a nő legalább olyan távol van az egészséges keretek közt mért emberi természettől, mint a nemes maga. Tőle eltérően azonban nem egyfajta bizarr érdeklődésből vegyül társaságba, hanem inkább muszájból. Önzése így határtalannak tetszik, jelleme pedig megkapóan visszataszítónak, ahogy a legtöbbeké, akik érdekek szajháivá teszik magukat. A tartása, a szavai, az érintése… annyira büszke…és elhatárolódó.
Érdekes. Szépséges, mint a ritka dögevő virágok.
Kyro Yumaru pillantása távolról, minden lelkesedés nélkül elemez, de zsigerekig hatóan.*
- Nem? *kérdez vissza a lágyan búgó bariton a nő kisasszonyságát firtató megjegyzésre.* - Hölgyem, a megszólítás a látszatnak szól, s nem a kornak.
- Ha elfogad egy tanácsot az artheniori férfi nem önhatalmú szószólójától… *kézcsókra vonja a nő jobbját* - Tűrjön. *Mintha készakarva feszegetné a másik viszolygásának határait.* - Különben az értékes ideje egy fájdalmasan jelentős részét jelentéktelen szócskák javítgatása fogja felfalni.
*Felnyög a felfüggesztés, ahogy a leszíjazott ládákkal megpakolt kocsi megindul. A nemes visszaigazítja karjára a kis kacsót, és kényelmes tempójú sétára fogja vendégét.*
- Ne aggódjék, a holmijának nem esik baja *biztosítja.
Az idő már elég csípősre fordult, de a férfi egyáltalán nem szaporázza lépteit. Ellenkezőleg.*
- Jómagam számos tanulmányt és értekezést olvastam csillagászat, botanika illetve anatómia terén. …Néhányat írtam is *jegyzi meg mellékesen.* - Persze a neveltetésem okán illő jártasságot szereztem a hadi-, politikai és gazdasági tudományok terén is.
*Roppant tárgyilagos. Nem csak amit mond, hanem az is, ahogy mondja. Kyro Yumaru hangja végtelenül kellemes, de zavarba ejtően színtelen.*
- A családom legtöbb tagja hasonló téren képezte magát, bár az anyai ükapám, ha jól emlékszem *természetesen jól emlékszik, a megfogalmazás csupán a régmúlt voltát hivatott hangsúlyozni* - művészetre is ragadtatta magát. Talán hallott már Zuretsu fekete hússzobráról.
- Erre *mutatja az utat és befordul a nővel egy terméskőből rakott kerítés mellett.. A macskaköves út innen már a Gazdagnegyed impozáns villái és kúriái felé visz.*
*Természetesen az úr segédkezet nyújt a hölgynek a hintó lépcsőjéről való lelépéshez.
Számított erre, de úgy tűnik, még különlegesebb teremtés siklott lehetőségek közé merített tenyerébe, mint várta. Nem lehet nem észrevenni, hogy ez a nő legalább olyan távol van az egészséges keretek közt mért emberi természettől, mint a nemes maga. Tőle eltérően azonban nem egyfajta bizarr érdeklődésből vegyül társaságba, hanem inkább muszájból. Önzése így határtalannak tetszik, jelleme pedig megkapóan visszataszítónak, ahogy a legtöbbeké, akik érdekek szajháivá teszik magukat. A tartása, a szavai, az érintése… annyira büszke…és elhatárolódó.
Érdekes. Szépséges, mint a ritka dögevő virágok.
Kyro Yumaru pillantása távolról, minden lelkesedés nélkül elemez, de zsigerekig hatóan.*
- Nem? *kérdez vissza a lágyan búgó bariton a nő kisasszonyságát firtató megjegyzésre.* - Hölgyem, a megszólítás a látszatnak szól, s nem a kornak.
- Ha elfogad egy tanácsot az artheniori férfi nem önhatalmú szószólójától… *kézcsókra vonja a nő jobbját* - Tűrjön. *Mintha készakarva feszegetné a másik viszolygásának határait.* - Különben az értékes ideje egy fájdalmasan jelentős részét jelentéktelen szócskák javítgatása fogja felfalni.
*Felnyög a felfüggesztés, ahogy a leszíjazott ládákkal megpakolt kocsi megindul. A nemes visszaigazítja karjára a kis kacsót, és kényelmes tempójú sétára fogja vendégét.*
- Ne aggódjék, a holmijának nem esik baja *biztosítja.
Az idő már elég csípősre fordult, de a férfi egyáltalán nem szaporázza lépteit. Ellenkezőleg.*
- Jómagam számos tanulmányt és értekezést olvastam csillagászat, botanika illetve anatómia terén. …Néhányat írtam is *jegyzi meg mellékesen.* - Persze a neveltetésem okán illő jártasságot szereztem a hadi-, politikai és gazdasági tudományok terén is.
*Roppant tárgyilagos. Nem csak amit mond, hanem az is, ahogy mondja. Kyro Yumaru hangja végtelenül kellemes, de zavarba ejtően színtelen.*
- A családom legtöbb tagja hasonló téren képezte magát, bár az anyai ükapám, ha jól emlékszem *természetesen jól emlékszik, a megfogalmazás csupán a régmúlt voltát hivatott hangsúlyozni* - művészetre is ragadtatta magát. Talán hallott már Zuretsu fekete hússzobráról.
- Erre *mutatja az utat és befordul a nővel egy terméskőből rakott kerítés mellett.. A macskaköves út innen már a Gazdagnegyed impozáns villái és kúriái felé visz.*
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-10 22:09:01
Üzenet elküldve: 2012-12-10 22:09:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kyro Yumaru úrhoz//
*Ló prüszkölést, türelmetlen patacsattogást hall a hintó ajtaján túlról. Az állatot, igen nagy akarattal és hirtelen foghatták vissza vágtájából. Barackos ajkain ismét felsejlik farkas vigyora. Ám mielőtt a frászt hozná a lóra, és lovasára visszafogja arcizmait. Az ajtó felnyílik, s valóban az éjszínű hátas ott áll előtte, rajta pedig rideg tekintetű, és kemény vágású úriember ül. A fekete csipke alól nem látszanak vonásai, csak bogárként fénylő zöld szemei, és ajkai vonala. Iunu látja ám a ritka jóképű, már már szoborszerű vonásokat, de aki volt már hím és nőstény testbe is zárva, nem tulajdonít nagy jelentőséget a hús ábrázatának. Persze az esztétikai szépségét megtudja állapítani amiért elismerését fejezi ki némán, egy elismerő pillantással. De ez inkább az ősök véreinek szól akik ilyen vonásokkal ruházták fel örökösüket.
Remélhetőleg az úr segít neki leszállni a hintó lépcsőiről mert bizony igen magasan vannak lépcsői. Amint ezzel megvannak, felel is az úr kérdésére. Apró biccentés közepette mutatkozik be.*
- Igen én volnék. Kérem a kisasszony megszólítást mellőzze, nem vagyok már abban a korban, s bizony még ha özvegy is volnék, már nem illő számomra ez a megszólítás. -
*Hangjában némi gúny érződik, ajkain pimasz félmosoly játszik. Akaratlanul jönnek belőle ezek a dolgok. Nehezére esik legyűrnie rossz szokásait.
Ami a korát illeti valóban nem tízen vagy húszan éves csitri, aki horgolással, és szövéssel tölti ideje nagy részét. Lelkének éveit már nem számolj mióta a háromezret betöltötte, teste pedig úgy harminc és negyven között lehet. Igen karcsú és nyúlánk alkata van, nőhöz képest nagyon magas. Nyaka akár a hattyúké. Hangja mély, de kellemes, ha ugyan az állandóan benne bujkáló megvetés és álmatagság nem rontaná az összhatást.
A formális meghajlást egy visszafogott pukedlivel viszonozza, épp csak berogynak térdei. A felkínált karra pillantva először igen csak elfogja a viszolygás. Nem kenyere élőkhöz hozzáérni. De nem illik visszautasítania vendéglátójának becses karját, hát óvatosan fűzi belé sajátját.*
- A séta mindig frissítő a testre és az elmére is. -
*Ez elég egyértelmű válasz lehet a férfi számára. Iunu talán nem olyan ringó csípőjű fehérnép mint az asszonyok, leányok nagy része, de nőiességének bája nem is eme külsőségekben rejlik. Tartása, beszéde és kisugárzása mutatja inkább, hogy hiába is otthon nélküli tudós ezen a vidéken, egykoron sokkal több volt ennél. A Sivatag királyának Őrizője volt, nem kevés ideig az Arctalannak egyetlen szócsöve. Női vonzereje pedig, még eme különc külső mögül is sugárzik. Pillantása metsző akár egy szepár drágakő, soha nem tudni mikor mire gondol. Vonásain állandóan táncol valami különös mosoly, mely hol elborzasztja a szemlélődőt, hol pedig vonzza.*
- Remélem valóban vigyáznak a dolgaimra...igen drága eszközök lapulnak a ládákban, mindent kifejezetten nekem készítettek. Különös fontosságú tárgy, az persze maga a gnómikus asztalom. Ezeken a partokon ilyet nem hiszem, hogy készítenek. Ha meg nem sértem jó uram, kérdezhetnék öntől. -
*Nem igazi kérdés ez, csupán udvariasságból szól így.*
- A tudomány mely ágaiban jártas ön, s családjának más tagjai? -
*Lustán pillognak pillái ahogyan felpillant Kyro Yumaru úrra. Ha egyetlen izom is rezdül az arcán, azt Iunu észreveszi.*
*Ló prüszkölést, türelmetlen patacsattogást hall a hintó ajtaján túlról. Az állatot, igen nagy akarattal és hirtelen foghatták vissza vágtájából. Barackos ajkain ismét felsejlik farkas vigyora. Ám mielőtt a frászt hozná a lóra, és lovasára visszafogja arcizmait. Az ajtó felnyílik, s valóban az éjszínű hátas ott áll előtte, rajta pedig rideg tekintetű, és kemény vágású úriember ül. A fekete csipke alól nem látszanak vonásai, csak bogárként fénylő zöld szemei, és ajkai vonala. Iunu látja ám a ritka jóképű, már már szoborszerű vonásokat, de aki volt már hím és nőstény testbe is zárva, nem tulajdonít nagy jelentőséget a hús ábrázatának. Persze az esztétikai szépségét megtudja állapítani amiért elismerését fejezi ki némán, egy elismerő pillantással. De ez inkább az ősök véreinek szól akik ilyen vonásokkal ruházták fel örökösüket.
Remélhetőleg az úr segít neki leszállni a hintó lépcsőiről mert bizony igen magasan vannak lépcsői. Amint ezzel megvannak, felel is az úr kérdésére. Apró biccentés közepette mutatkozik be.*
- Igen én volnék. Kérem a kisasszony megszólítást mellőzze, nem vagyok már abban a korban, s bizony még ha özvegy is volnék, már nem illő számomra ez a megszólítás. -
*Hangjában némi gúny érződik, ajkain pimasz félmosoly játszik. Akaratlanul jönnek belőle ezek a dolgok. Nehezére esik legyűrnie rossz szokásait.
Ami a korát illeti valóban nem tízen vagy húszan éves csitri, aki horgolással, és szövéssel tölti ideje nagy részét. Lelkének éveit már nem számolj mióta a háromezret betöltötte, teste pedig úgy harminc és negyven között lehet. Igen karcsú és nyúlánk alkata van, nőhöz képest nagyon magas. Nyaka akár a hattyúké. Hangja mély, de kellemes, ha ugyan az állandóan benne bujkáló megvetés és álmatagság nem rontaná az összhatást.
A formális meghajlást egy visszafogott pukedlivel viszonozza, épp csak berogynak térdei. A felkínált karra pillantva először igen csak elfogja a viszolygás. Nem kenyere élőkhöz hozzáérni. De nem illik visszautasítania vendéglátójának becses karját, hát óvatosan fűzi belé sajátját.*
- A séta mindig frissítő a testre és az elmére is. -
*Ez elég egyértelmű válasz lehet a férfi számára. Iunu talán nem olyan ringó csípőjű fehérnép mint az asszonyok, leányok nagy része, de nőiességének bája nem is eme külsőségekben rejlik. Tartása, beszéde és kisugárzása mutatja inkább, hogy hiába is otthon nélküli tudós ezen a vidéken, egykoron sokkal több volt ennél. A Sivatag királyának Őrizője volt, nem kevés ideig az Arctalannak egyetlen szócsöve. Női vonzereje pedig, még eme különc külső mögül is sugárzik. Pillantása metsző akár egy szepár drágakő, soha nem tudni mikor mire gondol. Vonásain állandóan táncol valami különös mosoly, mely hol elborzasztja a szemlélődőt, hol pedig vonzza.*
- Remélem valóban vigyáznak a dolgaimra...igen drága eszközök lapulnak a ládákban, mindent kifejezetten nekem készítettek. Különös fontosságú tárgy, az persze maga a gnómikus asztalom. Ezeken a partokon ilyet nem hiszem, hogy készítenek. Ha meg nem sértem jó uram, kérdezhetnék öntől. -
*Nem igazi kérdés ez, csupán udvariasságból szól így.*
- A tudomány mely ágaiban jártas ön, s családjának más tagjai? -
*Lustán pillognak pillái ahogyan felpillant Kyro Yumaru úrra. Ha egyetlen izom is rezdül az arcán, azt Iunu észreveszi.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-10 20:35:55
Üzenet elküldve: 2012-12-10 20:35:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Iunu Net kisasszony elé érkezve //
*Vasalt paták csattannak, csikordulnak az utcakövön, ahogy a bogárfekete ménnek vágtából megálljt parancsol a feszítőzabla. Szinte a kocsiból kilépő nő előtt áll két lábra a méltatlankodó bestia. Nem tart soká. Lovasa kemény kézzel fogja, a hátas hiába prüszköl tömött, fehér párabodrokat az éjbe forduló alkonyatba. Hamar feladja a makacskodást és elhorkantja önérzete szikráit.
A nemes szoborszép vonásain nem látszik se feldúltság se bármi, ami a férfiarc tökélyét megbontaná. Hűvös és távoli, mint az eldugott kápolnák félhomályában trónoló szentek.*
- Iunu Net kisasszony? *kérdi egyelőre a nyereg magasából letekintve a nőre. Amennyiben megerősítő választ kap, úgy leszáll hátasáról. Sarkantyúk csendülnek filigrán kánonban.
Pálcáját a hóna alá csapja, lehúzkodja hasított bőr kesztyűit lehúzkodja az ujjairól s összefogva őket, túlzások nélküli meghajlást prezentál a hölgy felé.
Egy lihanechi csomóval kipányvázza hátasát a kocsi hátuljához, majd ismét a nőhöz fordul.*
- Sétál velem az otthonomig? *kérdi, s már kínálja is a karját.* - Innen már igazán nincs messze, s addig a holmiját is behordják az embereim.
*Természetesen biztosítja a kisasszonyt, hogy a lepakolásnál messzemenőkig óvatosan fognak bánni minden poggyásszal. Ha a hölgy nem emel kifogást, úgy kiadja az ukázt a kocsisnak, hogy a Yumaru villához vegye az irányt. A személyzet már várni fogja.*
*Vasalt paták csattannak, csikordulnak az utcakövön, ahogy a bogárfekete ménnek vágtából megálljt parancsol a feszítőzabla. Szinte a kocsiból kilépő nő előtt áll két lábra a méltatlankodó bestia. Nem tart soká. Lovasa kemény kézzel fogja, a hátas hiába prüszköl tömött, fehér párabodrokat az éjbe forduló alkonyatba. Hamar feladja a makacskodást és elhorkantja önérzete szikráit.
A nemes szoborszép vonásain nem látszik se feldúltság se bármi, ami a férfiarc tökélyét megbontaná. Hűvös és távoli, mint az eldugott kápolnák félhomályában trónoló szentek.*
- Iunu Net kisasszony? *kérdi egyelőre a nyereg magasából letekintve a nőre. Amennyiben megerősítő választ kap, úgy leszáll hátasáról. Sarkantyúk csendülnek filigrán kánonban.
Pálcáját a hóna alá csapja, lehúzkodja hasított bőr kesztyűit lehúzkodja az ujjairól s összefogva őket, túlzások nélküli meghajlást prezentál a hölgy felé.
Egy lihanechi csomóval kipányvázza hátasát a kocsi hátuljához, majd ismét a nőhöz fordul.*
- Sétál velem az otthonomig? *kérdi, s már kínálja is a karját.* - Innen már igazán nincs messze, s addig a holmiját is behordják az embereim.
*Természetesen biztosítja a kisasszonyt, hogy a lepakolásnál messzemenőkig óvatosan fognak bánni minden poggyásszal. Ha a hölgy nem emel kifogást, úgy kiadja az ukázt a kocsisnak, hogy a Yumaru villához vegye az irányt. A személyzet már várni fogja.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-10 19:51:20
Üzenet elküldve: 2012-12-10 19:51:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Szemét forgatja, amint látja az össze-vissza dülöngélő Soril-fiút, amint lefelé botladozik az emeletről. Abel persze, komolyan vette a fenyegetést, szorgosan agyába vési az összes kanyart, bármerre is tekeregnek. A feleségről szóló rosszindulatú pletykák nem érdeklik különösebben, ám néha azért jól mulat azon, hogy az őrkatonának kissé szűkek a folyosók, pontosabban, hogy faltól falig közlekedik. Végül csak eljutnak a kantinig, és amint belépnek, a férfinak összefut a nyál a szájában. Rég evett már utoljára, és most lényegében bármit képes megenni. Ahhoz az asztalhoz viszik őket, ahol hárman már ülnek, és javában esznek, köztük a sötételf is. Mielőtt leülne, köszön a lánynak.*
- Üdv, Abel Gastrow vagyok. Úgy tűnik, együtt kényszerülünk kalandozni. *Kezet nyújt, és gondolja, hogy minthogy harcos hölgyről van szó, csak nem fogja zokon venni, ha nem csókol kezet eléborulva. Ezek után leül egy embernyi, szabad, vízszintes felületre, és ugyanazt a menüt kapva hamar gyomrába rejti a szalonnát, a tojást és a kenyeret. A kissé szegényes vacsora olyan jól esik neki, mint a legnemesebb húsú vadak drága húsa. Kérdezne a vele szemben ülő lánytól, hogy kiféle, miféle, és ugyan, honnan érkezett, de túlságosan leköti most az evés. Gyomra közben fájdalmasan felmordul, a hirtelen jött étel miatt, de most ez érdekli a legkevésbé a férfit.*
*Szemét forgatja, amint látja az össze-vissza dülöngélő Soril-fiút, amint lefelé botladozik az emeletről. Abel persze, komolyan vette a fenyegetést, szorgosan agyába vési az összes kanyart, bármerre is tekeregnek. A feleségről szóló rosszindulatú pletykák nem érdeklik különösebben, ám néha azért jól mulat azon, hogy az őrkatonának kissé szűkek a folyosók, pontosabban, hogy faltól falig közlekedik. Végül csak eljutnak a kantinig, és amint belépnek, a férfinak összefut a nyál a szájában. Rég evett már utoljára, és most lényegében bármit képes megenni. Ahhoz az asztalhoz viszik őket, ahol hárman már ülnek, és javában esznek, köztük a sötételf is. Mielőtt leülne, köszön a lánynak.*
- Üdv, Abel Gastrow vagyok. Úgy tűnik, együtt kényszerülünk kalandozni. *Kezet nyújt, és gondolja, hogy minthogy harcos hölgyről van szó, csak nem fogja zokon venni, ha nem csókol kezet eléborulva. Ezek után leül egy embernyi, szabad, vízszintes felületre, és ugyanazt a menüt kapva hamar gyomrába rejti a szalonnát, a tojást és a kenyeret. A kissé szegényes vacsora olyan jól esik neki, mint a legnemesebb húsú vadak drága húsa. Kérdezne a vele szemben ülő lánytól, hogy kiféle, miféle, és ugyan, honnan érkezett, de túlságosan leköti most az evés. Gyomra közben fájdalmasan felmordul, a hirtelen jött étel miatt, de most ez érdekli a legkevésbé a férfit.*
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-10 17:47:51
Üzenet elküldve: 2012-12-10 17:47:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Kyro Yumaru úrnak vissza//
*Az egy dolog, hogy nincsen saját lakása, ezzel mindig kitudott békülni. De hogy alkalmas elrejtett viskó sincs az erdőben ami kutatásai célokra használhatna, ez már hallatlan. Időről időre kölcsön tudja venni a helyi egyik mészáros nyúzó műhelyét, sőt még egy felcsernél is tud főzeteket kotyvasztani, de ennyi. Hát nincsen senki, ki patronálná a tudás emberi húsba zárt istennőjét?
Nem kis felsőbbségrendűségi érzete nem marad nyugton. Iunu Net mindig volt valaki. A Smaragdkígyók ami egy bárgyilkos sötételf klán volt, még ők is, azok vezetői is vacogva bújtak el, amikor meghallották Iunu alagsorából kacaját. Itt azonban olyan tudatlan népek élnek...szörnyű.
Hogy az ifjú nemes úr, hogyan találta meg még is ezt hontalan tudóst rejtély, bár igaz egy nemesnek vannak kapcsolatai s ezeken az utakon csak fel lehet lelni a vöröses barna hajú kissé őrült nőszemélyt. Ám a lényeg, hogy a nyeszlett küldönc fiú megtalálta akit keresett. Iunu Net méregzöld szemei ravaszul némi őrületet idéző fénnyel villannak meg amint olvassa a sorokat. Nincsen hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy ide oda rendelgessék őt, sőt, hogy neki kelljen bizonyítania tudását, és elméjének csiszoltságát, abszurd gondolat. Ám ilyen szorult helyzetben a koldus ne válogassék ugye? Kedvének ellenszegülve megfirkantja válaszlevelét azon nyomban.*
" Tisztelt Kyro Yomura uraság!"
Úgy tűnik ezeken a partokon sem maradok hírnév, vagy éppen hírhedtség nélkül, ennek nagyon örülök. Öröm látni, hogy vannak olyan családok, kik a lótenyésztésen kívül más, inkább nemes tudományokban érdekeltek.
Elhívását elfogadom, és igényt tartok az említett segítségre. Elvégre ha szeretné látni a tudomány mely területein vagyok magasan szakképzett, bizony ahhoz hely és igen sok ketyere és eszköz kell.
Mellékesen nem szorítkoztam soha a földi tudományokra, a matéria fontos része a szellemi a misztikus oldala a világnak.
Ha ideje engedi, úgy még a mai este folyamán küldethet értem, jómagam ugyanebbe a fogadóban leszek megtalálható. /kikötő valamelyik csehója./
Tisztelettel,
Iunu Net egykori "Méregfog"
*A "Méregfog" mint megnevezés még előző, talán ötödik gazdatesténél maradt rá. A Smaragdok egyetlen és egyben legjobb kínzómestere volt akkoriban. Csak ugye egy másik testben. De azok voltak aztán a szép idők. Annyi kísérleti alanya volt mint soha máskor. A klánnak sok ellensége volt, és ő örömmel próbálta ki az elfogott foglyokon igazságszérumait, kínzó eszközeit, és egyéb szereit.
Persze nem ezen tudományai prezentációjával fog kezdeni a nemes úr előtt. Sokkal visszafogottabb témát fog elővezetni. Bár ha az úrnak sem lesz ellenére szívesen vállal hasonló feladatokat. Iunu volt már minden, személyi tanácsos és testőr, méregkeverő és kínzómester. Életeinek minden tapasztalatát és tudását felhasználhatja mostani gazdatestének életében.
Remélhetőleg estefelé valóban megérkezik a kocsi, és a kíséret. Négy nagyobb vaspánttal leszorított láda mellett álldogál, és egy közepes méretű ketrec mellett, mely fekete anyaggal van lefedve. Hosszú sötétzöld, hasított bőrből készült kabátot visel, magas gallérral. Lábán most egy elegánsabb fekete csizma díszeleg, és mivel nemes úrhoz igyekszik díszes vörös bársony, izmain megfeszülő nadrágot húzott. Ehhez méregszín mellény párosul, amin indaformák tekeregnek, és aranyszínű fémgombok ékesítik. A mellény alatt, fehér inget vett fel, melyek tetoválásainak egy részét elfedik. Nem ő választotta a testet, de most már ez van ezzel kell leélnie x évet. Arca elé fekete csipkét húzott, a fején díszelgő kis kék bársony kalap pereméről. Az összhatás különc és elegáns egyszerre.
Ha felpakolták dolgait megindulhatnak a Barakk felé, ahol remélhetőleg már várják őt.
//Barakk//
Át a dokkokon, majd az ösvényre lépve, Arthenior erdején át nagy nehezen eljut a kíséret és a tudós asszony a kívánt negyedbe. Volt ideje nézelődni a városban, hiszen a hintó és a szekér sebessége alig ütötte meg egy másnapos lajhárét. Persze nem rótta ezt fel a kocsisnak, elvégre ő pakoltatta tele nehéz dolgokkal az egész szekeret, és még a hintó tetejére is jutott egy két kisebb láda.
A barakkba érve az amúgy is lassú menet végül megállásra kényszerül. Iunu nem robbantja ki az ajtót azonnal, eligazítja ruhájának ráncait, megpróbál normális emberi mosolyt felölteni, kissé riadalmat keltő, hátborzongató vigyor helyett.*
*Az egy dolog, hogy nincsen saját lakása, ezzel mindig kitudott békülni. De hogy alkalmas elrejtett viskó sincs az erdőben ami kutatásai célokra használhatna, ez már hallatlan. Időről időre kölcsön tudja venni a helyi egyik mészáros nyúzó műhelyét, sőt még egy felcsernél is tud főzeteket kotyvasztani, de ennyi. Hát nincsen senki, ki patronálná a tudás emberi húsba zárt istennőjét?
Nem kis felsőbbségrendűségi érzete nem marad nyugton. Iunu Net mindig volt valaki. A Smaragdkígyók ami egy bárgyilkos sötételf klán volt, még ők is, azok vezetői is vacogva bújtak el, amikor meghallották Iunu alagsorából kacaját. Itt azonban olyan tudatlan népek élnek...szörnyű.
Hogy az ifjú nemes úr, hogyan találta meg még is ezt hontalan tudóst rejtély, bár igaz egy nemesnek vannak kapcsolatai s ezeken az utakon csak fel lehet lelni a vöröses barna hajú kissé őrült nőszemélyt. Ám a lényeg, hogy a nyeszlett küldönc fiú megtalálta akit keresett. Iunu Net méregzöld szemei ravaszul némi őrületet idéző fénnyel villannak meg amint olvassa a sorokat. Nincsen hozzászokva ahhoz, hogy csak úgy ide oda rendelgessék őt, sőt, hogy neki kelljen bizonyítania tudását, és elméjének csiszoltságát, abszurd gondolat. Ám ilyen szorult helyzetben a koldus ne válogassék ugye? Kedvének ellenszegülve megfirkantja válaszlevelét azon nyomban.*
" Tisztelt Kyro Yomura uraság!"
Úgy tűnik ezeken a partokon sem maradok hírnév, vagy éppen hírhedtség nélkül, ennek nagyon örülök. Öröm látni, hogy vannak olyan családok, kik a lótenyésztésen kívül más, inkább nemes tudományokban érdekeltek.
Elhívását elfogadom, és igényt tartok az említett segítségre. Elvégre ha szeretné látni a tudomány mely területein vagyok magasan szakképzett, bizony ahhoz hely és igen sok ketyere és eszköz kell.
Mellékesen nem szorítkoztam soha a földi tudományokra, a matéria fontos része a szellemi a misztikus oldala a világnak.
Ha ideje engedi, úgy még a mai este folyamán küldethet értem, jómagam ugyanebbe a fogadóban leszek megtalálható. /kikötő valamelyik csehója./
Tisztelettel,
Iunu Net egykori "Méregfog"
*A "Méregfog" mint megnevezés még előző, talán ötödik gazdatesténél maradt rá. A Smaragdok egyetlen és egyben legjobb kínzómestere volt akkoriban. Csak ugye egy másik testben. De azok voltak aztán a szép idők. Annyi kísérleti alanya volt mint soha máskor. A klánnak sok ellensége volt, és ő örömmel próbálta ki az elfogott foglyokon igazságszérumait, kínzó eszközeit, és egyéb szereit.
Persze nem ezen tudományai prezentációjával fog kezdeni a nemes úr előtt. Sokkal visszafogottabb témát fog elővezetni. Bár ha az úrnak sem lesz ellenére szívesen vállal hasonló feladatokat. Iunu volt már minden, személyi tanácsos és testőr, méregkeverő és kínzómester. Életeinek minden tapasztalatát és tudását felhasználhatja mostani gazdatestének életében.
Remélhetőleg estefelé valóban megérkezik a kocsi, és a kíséret. Négy nagyobb vaspánttal leszorított láda mellett álldogál, és egy közepes méretű ketrec mellett, mely fekete anyaggal van lefedve. Hosszú sötétzöld, hasított bőrből készült kabátot visel, magas gallérral. Lábán most egy elegánsabb fekete csizma díszeleg, és mivel nemes úrhoz igyekszik díszes vörös bársony, izmain megfeszülő nadrágot húzott. Ehhez méregszín mellény párosul, amin indaformák tekeregnek, és aranyszínű fémgombok ékesítik. A mellény alatt, fehér inget vett fel, melyek tetoválásainak egy részét elfedik. Nem ő választotta a testet, de most már ez van ezzel kell leélnie x évet. Arca elé fekete csipkét húzott, a fején díszelgő kis kék bársony kalap pereméről. Az összhatás különc és elegáns egyszerre.
Ha felpakolták dolgait megindulhatnak a Barakk felé, ahol remélhetőleg már várják őt.
//Barakk//
Át a dokkokon, majd az ösvényre lépve, Arthenior erdején át nagy nehezen eljut a kíséret és a tudós asszony a kívánt negyedbe. Volt ideje nézelődni a városban, hiszen a hintó és a szekér sebessége alig ütötte meg egy másnapos lajhárét. Persze nem rótta ezt fel a kocsisnak, elvégre ő pakoltatta tele nehéz dolgokkal az egész szekeret, és még a hintó tetejére is jutott egy két kisebb láda.
A barakkba érve az amúgy is lassú menet végül megállásra kényszerül. Iunu nem robbantja ki az ajtót azonnal, eligazítja ruhájának ráncait, megpróbál normális emberi mosolyt felölteni, kissé riadalmat keltő, hátborzongató vigyor helyett.*
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-09 12:09:15
Üzenet elküldve: 2012-12-09 12:09:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Iunu Net figyelmébe //
*A gyakorlótér szélén nyurga ifjú áll meg. A Yumaru család szolgáinak hagyományos fekete-arany libériáját viseli, rajta az ezüstszállal hímzett címerrel. Oldalán tarisznya módjára egy lakkozott fadoboz pihen. Nem zavarja meg az urat, csendben várakozik, míg a nemes magához nem inti.
Jócskán elszaladt az idő. A gyakorlatozók nagy rész is kicserélődött már. Kyro Yumaru nem zavartatja magát a rá várakozó küldönc jelenléte miatt. Ügyet sem vetve rá, hajtja végre a megkezdett formagyakorlat lépés- és fogáskombinációit. Az utolsó mozdulatba hosszan beleáll, s csak néhány pillanat elteltével egyenesedik fel, s húzza egymás mellé lábait.
A hagyományos üdvözlő formulába fordítja gyakorlókardját, így zárva le az aznapra kijelölt edzést. Nem fordul a fiú felé, csak int neki, hogy most már közelebb léphet.
A küldönc kurtán meghajol, majd az úrhoz lép és a fülébe súg. Átnyújt az úrnak egy fehér kendőt és egy kisebb kulacsot.
A nemes bólint, kortyol egy keveset a kulacsból, majd elveszi a kendőt és felitatja gyöngyöző homlokáról, mellkasáról a verítéket.*
- Rendben *mondja, és egy félreeső pad felé int. A küldönc megindul ura nyomában, s már út közben kibújik az oldalán viselt doboz pántjából. Fürgén oldja ki a csatjait is, így mikor letelepszenek, már csak a kellékeket kell előpakolnia belőle, s néhány pillanat múlva már kész is, hogy az úr tollba mondhassa levelét.*
- Iunu Net kisasszony kezeibe! *kezdi a nemes kimért, de végtelenül kellemes hangján.*
- Tisztelt kisasszony! Azért bátorkodom levelemmel felkeresni, mert Önről azt rebesgetik, hogy a világi tudományok elkötelezett kutatója.
- Minthogy családom mindenkor szívesen patronálta a tehetséget, örömömre szolgálna, ha megtisztelne egy személyes találkozóval, s kifejtené munkássága főbb területeit. Bízom benne, hogy érdeklődésünk talál közös pontot, mellyel kapcsolatban szívesen támogatnám az Ön kutatásait.
- Amennyiben elfogadja a meghívásom, kérem, üzenje meg a küldönccel, mely időpont volna Önnek megfelelő. Küldetek Önért kocsit és személyzetet, ha esetleg több holmi megmozgatását igényelné a prezentációja.
- Maradok őszinte híve:
- Kyro Yumaru
*Átveszi az írnoktól a tollat, s szignálja a levelet. Át is futja, míg amaz ügyködik kicsit, gyertyát gyújt, pecsétviaszt melegít. Helybenhagyólag aztán visszaadja az írást és megvárja, míg szolgája gondosan összehajtja, s viasszal lezárja a levelet. A nemesi pecsétgyűrű dombormintája is rákerül hamarosan, s a küldönc már pakol is sebtében, hogy mihamarabb kézbesíthesse az iratot.
Kisvártatva az úr is indul. Még el kell rendeznie néhány dolgot a rezidencián, hogy a kisasszonyt illőn fogadni tudja, ha igent mond a felkérésre.*
*A gyakorlótér szélén nyurga ifjú áll meg. A Yumaru család szolgáinak hagyományos fekete-arany libériáját viseli, rajta az ezüstszállal hímzett címerrel. Oldalán tarisznya módjára egy lakkozott fadoboz pihen. Nem zavarja meg az urat, csendben várakozik, míg a nemes magához nem inti.
Jócskán elszaladt az idő. A gyakorlatozók nagy rész is kicserélődött már. Kyro Yumaru nem zavartatja magát a rá várakozó küldönc jelenléte miatt. Ügyet sem vetve rá, hajtja végre a megkezdett formagyakorlat lépés- és fogáskombinációit. Az utolsó mozdulatba hosszan beleáll, s csak néhány pillanat elteltével egyenesedik fel, s húzza egymás mellé lábait.
A hagyományos üdvözlő formulába fordítja gyakorlókardját, így zárva le az aznapra kijelölt edzést. Nem fordul a fiú felé, csak int neki, hogy most már közelebb léphet.
A küldönc kurtán meghajol, majd az úrhoz lép és a fülébe súg. Átnyújt az úrnak egy fehér kendőt és egy kisebb kulacsot.
A nemes bólint, kortyol egy keveset a kulacsból, majd elveszi a kendőt és felitatja gyöngyöző homlokáról, mellkasáról a verítéket.*
- Rendben *mondja, és egy félreeső pad felé int. A küldönc megindul ura nyomában, s már út közben kibújik az oldalán viselt doboz pántjából. Fürgén oldja ki a csatjait is, így mikor letelepszenek, már csak a kellékeket kell előpakolnia belőle, s néhány pillanat múlva már kész is, hogy az úr tollba mondhassa levelét.*
- Iunu Net kisasszony kezeibe! *kezdi a nemes kimért, de végtelenül kellemes hangján.*
- Tisztelt kisasszony! Azért bátorkodom levelemmel felkeresni, mert Önről azt rebesgetik, hogy a világi tudományok elkötelezett kutatója.
- Minthogy családom mindenkor szívesen patronálta a tehetséget, örömömre szolgálna, ha megtisztelne egy személyes találkozóval, s kifejtené munkássága főbb területeit. Bízom benne, hogy érdeklődésünk talál közös pontot, mellyel kapcsolatban szívesen támogatnám az Ön kutatásait.
- Amennyiben elfogadja a meghívásom, kérem, üzenje meg a küldönccel, mely időpont volna Önnek megfelelő. Küldetek Önért kocsit és személyzetet, ha esetleg több holmi megmozgatását igényelné a prezentációja.
- Maradok őszinte híve:
- Kyro Yumaru
*Átveszi az írnoktól a tollat, s szignálja a levelet. Át is futja, míg amaz ügyködik kicsit, gyertyát gyújt, pecsétviaszt melegít. Helybenhagyólag aztán visszaadja az írást és megvárja, míg szolgája gondosan összehajtja, s viasszal lezárja a levelet. A nemesi pecsétgyűrű dombormintája is rákerül hamarosan, s a küldönc már pakol is sebtében, hogy mihamarabb kézbesíthesse az iratot.
Kisvártatva az úr is indul. Még el kell rendeznie néhány dolgot a rezidencián, hogy a kisasszonyt illőn fogadni tudja, ha igent mond a felkérésre.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:36:28
Üzenet elküldve: 2012-12-06 19:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Amikor látja, hogy a vézna milyen állapotban van, kissé oldódni kezd. Étvágya is visszatér és hatalmas falatokban tünteti el a szalonnát és kenyeret. Majd félig teli szájjal csapja le a poharát Tacskó elé.*
-Kérhetek egy pohárral a borból? Nem volna jó, ha megfulladnék szomjan…
*Érvel szándékos sületlenséggel, lehet, hogy a szavak tűzkeresztjében állónak már fel sem tűnik. Inkább Tanvorra vet egy pillantást, hogy vajh neki nincs-e ellenvetése. Tacskó szavaira felvonja a szemöldökét.*
-Nem kell engem annyira félteni, tudok magamra vigyázni.
*Felel túlzottan nagyképűen, részben mert sérti a hiúságát amit az erdőben vele művelt ez a kis mitugrász meg a góliát barátja, másrészt pedig roppant mód nem szimpatikus, hogy szemet vetett rá. Ha eddig nem töltött bort, most a poharát is visszahúzza, ezután nem fogad el tőle semmit. Tanvorhoz fordul:*
-Hol fogok aludni?
*Majd eltünteti a maradék morzsát is a tányérról, amikor megérkeznek a többiek. Mégsem olyan sürgős a távozás, talán jó volna némiképp megismerni újdonsült társait, mielőtt az életét kockáztatja velük és ne adj isten értük is…*
*Amikor látja, hogy a vézna milyen állapotban van, kissé oldódni kezd. Étvágya is visszatér és hatalmas falatokban tünteti el a szalonnát és kenyeret. Majd félig teli szájjal csapja le a poharát Tacskó elé.*
-Kérhetek egy pohárral a borból? Nem volna jó, ha megfulladnék szomjan…
*Érvel szándékos sületlenséggel, lehet, hogy a szavak tűzkeresztjében állónak már fel sem tűnik. Inkább Tanvorra vet egy pillantást, hogy vajh neki nincs-e ellenvetése. Tacskó szavaira felvonja a szemöldökét.*
-Nem kell engem annyira félteni, tudok magamra vigyázni.
*Felel túlzottan nagyképűen, részben mert sérti a hiúságát amit az erdőben vele művelt ez a kis mitugrász meg a góliát barátja, másrészt pedig roppant mód nem szimpatikus, hogy szemet vetett rá. Ha eddig nem töltött bort, most a poharát is visszahúzza, ezután nem fogad el tőle semmit. Tanvorhoz fordul:*
-Hol fogok aludni?
*Majd eltünteti a maradék morzsát is a tányérról, amikor megérkeznek a többiek. Mégsem olyan sürgős a távozás, talán jó volna némiképp megismerni újdonsült társait, mielőtt az életét kockáztatja velük és ne adj isten értük is…*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-04 22:49:20
Üzenet elküldve: 2012-12-04 22:49:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs - búcsúzóul//
*Hogy mosolyának köszönheti-e, vagy sem nem bánja, a lényeg, hogy végre könnyíthet magán, s az alkalmat megragadva pucol el az adott szobába. Utána már vidáman vigyorogva tekint ismét a világra, mikor is olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. A férfi ajkán kicsúszik a bűvös szó: szabadság. Persze vegyül némi keserű is édes csengésébe, hiszen nem adják ingyen, de azok után, hogy így pórul járt fogadott testőrével örül, hogy mielőbb szabadulhat.*
- Rendben. *Nyúl bele egyik méretes zsebébe, s az azon belül lévő rejtettebb zsebből előhalászik egy szütyőt, amiben körül-belül úgy 100 arany lehet, aztán még egyet egy másikból, végül kiszed dekoltázsából is egy fele akkorát, majd odanyomja az őr (Mesélő #3) markába, aki immár 234 aranyat tart.
*
- Ez minden vagyonom. *Füllent szem rebbenés nélkül, majd könnyes búcsút vesz Undirrától, s elrobog mielőtt még meggondolnák...*
*Hogy mosolyának köszönheti-e, vagy sem nem bánja, a lényeg, hogy végre könnyíthet magán, s az alkalmat megragadva pucol el az adott szobába. Utána már vidáman vigyorogva tekint ismét a világra, mikor is olyasmi történik, amire egyáltalán nem számított. A férfi ajkán kicsúszik a bűvös szó: szabadság. Persze vegyül némi keserű is édes csengésébe, hiszen nem adják ingyen, de azok után, hogy így pórul járt fogadott testőrével örül, hogy mielőbb szabadulhat.*
- Rendben. *Nyúl bele egyik méretes zsebébe, s az azon belül lévő rejtettebb zsebből előhalászik egy szütyőt, amiben körül-belül úgy 100 arany lehet, aztán még egyet egy másikból, végül kiszed dekoltázsából is egy fele akkorát, majd odanyomja az őr (Mesélő #3) markába, aki immár 234 aranyat tart.
*- Ez minden vagyonom. *Füllent szem rebbenés nélkül, majd könnyes búcsút vesz Undirrától, s elrobog mielőtt még meggondolnák...*
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-04 18:10:05
Üzenet elküldve: 2012-12-04 18:10:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
Mivara és Undirra búcsúja
*Soril az imént érkezett kettőhöz indult, hogy őket is hasonló feltételek mellett rángassa bele az egészbe, mint Evanét.
A hadnagy szívesen nézné végig, amint a csapat útnak indul, s elkezdi a feladatát. A mai napig elevenen él benne a nap, mikor ő került ilyen helyzetbe, s habár ő egy egyszerű vándor volt, mégis élvezte a dolgot. Azt pedig végképp, amit utána tett. Arra aztán senki nem számított.
Soril befordul a folyosón ahol a gnóm lányka és az elf van, ám a folyosó másik véén megpillantja Trollt és egy másik férfit. A szürke köpenyes alak láttán a hadnagyban balsejtelem kezd úrrá lenni.
"Túl korán van még hozzá"*
- Mit keresel itt? - *kérdezi a férfit, ki fejet hajtva válaszol*
- Üzenetet hoztam, Bedrin. A Gwelinek vezére azt üzeni, hogy ketten elbuktak.
*A hadnagy arca először méltóságteljes volt a rangtól, melyet kiérdemelt, s immár húsz éve gyakorolt, bár nem pont úgy, ahogy azt annak idején előírták. Ám a büszkeség hamar fanyar mosolyba verődött át.
"Gyengék..."*
- Jöhettél volna előbb is. Nagy felfordulás lett volna, ha nem értesítesz időben. Térj vissza a Kitaszítottakhoz, a többiről majd én intézkedem.
* A férfi ismét fejet hajt, majd sebtiben tábozik. Troll levakarhatatlan mosollyal az arcán hallgatta végig mindezt, bár Soril pontosan tudja, hogy a behemót semmit sem értett a beszélgetésből. Épp ezért ő az egyik kedvenc embere.*
- Gyere *utasítja soril Trollt, ki hűségesen követi, s mikor alérik a célül kitűzött ajtót, vadul benyit, s kihívja Selacot.*
- Probléma van uram? * kérdezi a hadnagyot, ki az állát vakargatva gondolkozik.*
- Engedd el őket, de előbb vedd el a pénzüket. Higgyék azt, hogy megvették a szabadságukat. Az arany a tied, és Malvoné. Ha kevés lenne, majd pótoljuk.
* Azzal bólint, s elmegy.
Sleac visszalép a rabjaihoz. A lány mostanra bizonyára könnyített magán, hisz útba igazította a szobában, hogy merre is intézheti el a dolgot.
Igencsak rögtönzött helyzet áll fönn, de franc se fogja vele az idejét húzni.*
- Van egy alkum a számotokra. Ha ideadjátok a pénzeteket, akkor ma már ott esztek, ahol akartok. Szabadon.
Evane, Abel, Tenneris, Monarakh
*Malvon inkább sértegetésnek veszi a rangját illő túlzást, ám túl részeg, és túl szomjas ahhoz, hogy kötöszködni támadjon kedve. Megemeli a boros tömlójét, és mivel annak tartalma igencsak megcsappant, belemegy a kantin meglátogatásába.*
- Jólvan, lemegyünk enni, de jegyezzétek meg az utat, mert semmi kedvem utána visszakecmeregni az emeletre.
*Malvon int, hogy kövessék, majd megindul az étlezde felé. A rövid út szürkeségét, ám kellőkép színezik ki a részeg őr öklendezései, esései, és a volt feleségét érintő szitkok áradata.
A kantinba leérve három egyént találnak, egy asztalnál. Kettjük ismerős, hisz a sötételf, s az őt elhurculó őr az. A harmadik valami vézna, és ülve is ingázó alak.*
- Én csak azt szeretném neked mondani *intézi szavait Evanénak az erősen részeg, nyüzüge ember*, hogy vigyázz magadra odabent az erdőben. Sok veszély fenyeget egy ilyen szép lánykát a fergetegben.
Mivara és Undirra búcsúja
*Soril az imént érkezett kettőhöz indult, hogy őket is hasonló feltételek mellett rángassa bele az egészbe, mint Evanét.
A hadnagy szívesen nézné végig, amint a csapat útnak indul, s elkezdi a feladatát. A mai napig elevenen él benne a nap, mikor ő került ilyen helyzetbe, s habár ő egy egyszerű vándor volt, mégis élvezte a dolgot. Azt pedig végképp, amit utána tett. Arra aztán senki nem számított.
Soril befordul a folyosón ahol a gnóm lányka és az elf van, ám a folyosó másik véén megpillantja Trollt és egy másik férfit. A szürke köpenyes alak láttán a hadnagyban balsejtelem kezd úrrá lenni.
"Túl korán van még hozzá"*
- Mit keresel itt? - *kérdezi a férfit, ki fejet hajtva válaszol*
- Üzenetet hoztam, Bedrin. A Gwelinek vezére azt üzeni, hogy ketten elbuktak.
*A hadnagy arca először méltóságteljes volt a rangtól, melyet kiérdemelt, s immár húsz éve gyakorolt, bár nem pont úgy, ahogy azt annak idején előírták. Ám a büszkeség hamar fanyar mosolyba verődött át.
"Gyengék..."*
- Jöhettél volna előbb is. Nagy felfordulás lett volna, ha nem értesítesz időben. Térj vissza a Kitaszítottakhoz, a többiről majd én intézkedem.
* A férfi ismét fejet hajt, majd sebtiben tábozik. Troll levakarhatatlan mosollyal az arcán hallgatta végig mindezt, bár Soril pontosan tudja, hogy a behemót semmit sem értett a beszélgetésből. Épp ezért ő az egyik kedvenc embere.*
- Gyere *utasítja soril Trollt, ki hűségesen követi, s mikor alérik a célül kitűzött ajtót, vadul benyit, s kihívja Selacot.*
- Probléma van uram? * kérdezi a hadnagyot, ki az állát vakargatva gondolkozik.*
- Engedd el őket, de előbb vedd el a pénzüket. Higgyék azt, hogy megvették a szabadságukat. Az arany a tied, és Malvoné. Ha kevés lenne, majd pótoljuk.
* Azzal bólint, s elmegy.
Sleac visszalép a rabjaihoz. A lány mostanra bizonyára könnyített magán, hisz útba igazította a szobában, hogy merre is intézheti el a dolgot.
Igencsak rögtönzött helyzet áll fönn, de franc se fogja vele az idejét húzni.*
- Van egy alkum a számotokra. Ha ideadjátok a pénzeteket, akkor ma már ott esztek, ahol akartok. Szabadon.
Evane, Abel, Tenneris, Monarakh
*Malvon inkább sértegetésnek veszi a rangját illő túlzást, ám túl részeg, és túl szomjas ahhoz, hogy kötöszködni támadjon kedve. Megemeli a boros tömlójét, és mivel annak tartalma igencsak megcsappant, belemegy a kantin meglátogatásába.*
- Jólvan, lemegyünk enni, de jegyezzétek meg az utat, mert semmi kedvem utána visszakecmeregni az emeletre.
*Malvon int, hogy kövessék, majd megindul az étlezde felé. A rövid út szürkeségét, ám kellőkép színezik ki a részeg őr öklendezései, esései, és a volt feleségét érintő szitkok áradata.
A kantinba leérve három egyént találnak, egy asztalnál. Kettjük ismerős, hisz a sötételf, s az őt elhurculó őr az. A harmadik valami vézna, és ülve is ingázó alak.*
- Én csak azt szeretném neked mondani *intézi szavait Evanénak az erősen részeg, nyüzüge ember*, hogy vigyázz magadra odabent az erdőben. Sok veszély fenyeget egy ilyen szép lánykát a fergetegben.
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-04 10:43:58
Üzenet elküldve: 2012-12-04 10:43:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* A folyópartos jelenet után elindul vissza a városba. Próbál lenyugodni közben mindvégig a tájat figyeli.
~ Biztosan jó lesz nekem abban a házban? Biztos akarom én az egészet? ~ Elmélkedik magában és latolgatja magában a lehetőséget. Normális életről álmodozik, mert szép lenne és jó. Az egy másik kérdés, hogy jelen pillanatban érzelmeket nem tud táplálni senki iránt. Észre sem veszi, hogy elhagyja a csendes temetőt, majd megérkezik a Templomkertbe. Ott sem tartózkodik túl sokáig, mert a Gazdagnegyedben köt ki. Céltalanul lépdel a macskaköves utcákon, hogy végül rátaláljon a Barakkra. Kíváncsi a helyre, ezért bemegy, ahol elkérik a fegyvereit. Átadja őket, bár nem szívesen válik meg a drágaságaitól. Mikor megpillantja a bábukat akkor elmosolyodik, majd egy órán keresztül gyakorol. Mikor elfáradt, akkor távozik a Barakkból.*
~ Biztosan jó lesz nekem abban a házban? Biztos akarom én az egészet? ~ Elmélkedik magában és latolgatja magában a lehetőséget. Normális életről álmodozik, mert szép lenne és jó. Az egy másik kérdés, hogy jelen pillanatban érzelmeket nem tud táplálni senki iránt. Észre sem veszi, hogy elhagyja a csendes temetőt, majd megérkezik a Templomkertbe. Ott sem tartózkodik túl sokáig, mert a Gazdagnegyedben köt ki. Céltalanul lépdel a macskaköves utcákon, hogy végül rátaláljon a Barakkra. Kíváncsi a helyre, ezért bemegy, ahol elkérik a fegyvereit. Átadja őket, bár nem szívesen válik meg a drágaságaitól. Mikor megpillantja a bábukat akkor elmosolyodik, majd egy órán keresztül gyakorol. Mikor elfáradt, akkor távozik a Barakkból.*
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:00:15
Üzenet elküldve: 2012-12-03 17:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Örül, hogy Sorilból kicsikartak még száz aranyat, persze bizonyos feltételekkel. No mindegy, úgyis kicsikarja azt a plusz pénzt a hadnagyból.*
"Van elég rossz arcú bűnöző Artheniorban." *Nem félt sosem attól, hogy másokat kicsit megcsonkítson a saját érdekében. Hiába, a férfinak nem csak a ruhái, a lelke is sötét. A lehető legtávolabbi ágyra teszi le holmijait, méghozzá a jobb oldali fekhelyre, ugyanis balkezes, így az ügyesebbik keze van a szoba belseje felé. Gyorsabbnak gondolja így a támadást, ráadásul nem is vehetik észre, ha a jobb alkarjára szíjazott kést óvatosan tenyerébe csúsztatja. Miközben ezen morfondírozik, és a durva pokrócra fekteti íját, mellé pedig a tegzet, azon kapja magát, hogy valaki beszél hozzá. Éles hallása azonnal felismeri az ork szerzet jellegzetes hangját, furcsán sima modorát. Minthogy Tenneris nem gorombáskodik vele, sőt, kifejezetten mellőzi az ork modort, és illően szólítja meg Abel, ezért a művész férfi is hasonlóan beszél vele. Érdekli a fura figura, hiszen még sosem látott hozzá hasonlót. Zöld szemei a beszélő felé villannak, aztán lassan felemelkedik a fekhely fölül, miután elrendezte holmiját. Oldalán hagyja tőrét, és jobb alkarján is ott marad az éles kés, bár ezt senki sem láthatja, ugyanis a fekete ing ujja leér egészen csuklójáig, míg a balon könyékig feltűrte. Ravasz mosoly csillan szája szegletében, amikor Goroktar arcába pillant.*
- Még koszos hatszáz aranyért is vonakodva viszem vásárra a bőröm.
*Meglepődik a fél-ork ajánlatán, nem gondolta volna hogy ennyire bizalomgerjesztő lenne a külseje, de ki tudja?*
- Talán tudok neked segíteni majd. Az ötven aranyat pedig tartsd meg, baráti szívesség. *Arcán barátságos, de szűk mosoly jelenik meg, és ugyanúgy a baráti szövetség jeleként megveregeti Tenneris jobb vállát.*
- Legfeljebb szerencsevadászokat fogunk találni, de ha még azokat sem, akkor is kész tervem van arra, hogy megkapjuk a hatszáz-hatszáz aranyat. *A mondat második felét halkabban ejti, nem kell erről mindenkinek tudnia, különösen nem az ajtó előtt sertepertélő, részeg mámorban úszó Soril-fiúnak. Aztán hangja újra megerősödik, és szavait a részeg városőrnek.*
- Most már azért harapnék is valamit, Kapitány uram! *A megszólítást direkt túlozza el, kicsit rá akar játszani Malvon esetleges hiúságára.*
- Egyre öregebb az este, és pihennünk is kellene, hogy sikeresek legyünk a holnap kezdődő kis kalandban.
*Amióta elment a Kikötőbe, túlélte az ott tapasztalt borzalmakat, és visszajött ide, Artheniorba, még nem evett, pedig azóta már vagy három nap eltelt. Fürdeni sem volt még ideje, így örülne egy dézsa víznek is, viszont az ételnek még inkább.*
*Örül, hogy Sorilból kicsikartak még száz aranyat, persze bizonyos feltételekkel. No mindegy, úgyis kicsikarja azt a plusz pénzt a hadnagyból.*
"Van elég rossz arcú bűnöző Artheniorban." *Nem félt sosem attól, hogy másokat kicsit megcsonkítson a saját érdekében. Hiába, a férfinak nem csak a ruhái, a lelke is sötét. A lehető legtávolabbi ágyra teszi le holmijait, méghozzá a jobb oldali fekhelyre, ugyanis balkezes, így az ügyesebbik keze van a szoba belseje felé. Gyorsabbnak gondolja így a támadást, ráadásul nem is vehetik észre, ha a jobb alkarjára szíjazott kést óvatosan tenyerébe csúsztatja. Miközben ezen morfondírozik, és a durva pokrócra fekteti íját, mellé pedig a tegzet, azon kapja magát, hogy valaki beszél hozzá. Éles hallása azonnal felismeri az ork szerzet jellegzetes hangját, furcsán sima modorát. Minthogy Tenneris nem gorombáskodik vele, sőt, kifejezetten mellőzi az ork modort, és illően szólítja meg Abel, ezért a művész férfi is hasonlóan beszél vele. Érdekli a fura figura, hiszen még sosem látott hozzá hasonlót. Zöld szemei a beszélő felé villannak, aztán lassan felemelkedik a fekhely fölül, miután elrendezte holmiját. Oldalán hagyja tőrét, és jobb alkarján is ott marad az éles kés, bár ezt senki sem láthatja, ugyanis a fekete ing ujja leér egészen csuklójáig, míg a balon könyékig feltűrte. Ravasz mosoly csillan szája szegletében, amikor Goroktar arcába pillant.*
- Még koszos hatszáz aranyért is vonakodva viszem vásárra a bőröm.
*Meglepődik a fél-ork ajánlatán, nem gondolta volna hogy ennyire bizalomgerjesztő lenne a külseje, de ki tudja?*
- Talán tudok neked segíteni majd. Az ötven aranyat pedig tartsd meg, baráti szívesség. *Arcán barátságos, de szűk mosoly jelenik meg, és ugyanúgy a baráti szövetség jeleként megveregeti Tenneris jobb vállát.*
- Legfeljebb szerencsevadászokat fogunk találni, de ha még azokat sem, akkor is kész tervem van arra, hogy megkapjuk a hatszáz-hatszáz aranyat. *A mondat második felét halkabban ejti, nem kell erről mindenkinek tudnia, különösen nem az ajtó előtt sertepertélő, részeg mámorban úszó Soril-fiúnak. Aztán hangja újra megerősödik, és szavait a részeg városőrnek.*
- Most már azért harapnék is valamit, Kapitány uram! *A megszólítást direkt túlozza el, kicsit rá akar játszani Malvon esetleges hiúságára.*
- Egyre öregebb az este, és pihennünk is kellene, hogy sikeresek legyünk a holnap kezdődő kis kalandban.
*Amióta elment a Kikötőbe, túlélte az ott tapasztalt borzalmakat, és visszajött ide, Artheniorba, még nem evett, pedig azóta már vagy három nap eltelt. Fürdeni sem volt még ideje, így örülne egy dézsa víznek is, viszont az ételnek még inkább.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-03 12:05:47
Üzenet elküldve: 2012-12-03 12:05:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A szobába belépve Tenneris az ajtóhoz a legközelebb eső szabad fekhelyre teszi le csekélyke felszerelését, ami csupán egy köpenyből és kedvenc kulacsából áll, ugyanis fegyverei egy részét a barakkban levő inasnál hagyta, a többit pedig, még több héttel ezelőtt az erdő egyik félreeső zugában helyezte biztonságba. Kedvenc kockáit zsebébe helyezve "ki tudja még talán szükség is lehet rá" megvárja míg mindenki elkészül, majd Abelhez fordul és így szól.*
-Jó ötlet volt még egy kevéske aranyat kicsikarni a hadnagytól. 600 arany az már kész vagyon, már lehet túl sok is egy magamfajtának. Nem tudom mennyire ismerős neked a környék, de ha véletlen ismernél valakit, egy megbízható pénzváltót vagy egy kovácsot, akinél meglehetne őrizni a pénz egy részét és el is vezetnél hozzá... Talán még további 50 arany ütné a markod, persze ha egészben visszaérünk a Soril által ránk hagyott feladatból. Erről jut eszembe, az amit mondott, hogy talán más banditák befészkelhették magukat. Mi a véleményed? Szerinted is számíthatunk számottevő ellenállásra?
*A szobába belépve Tenneris az ajtóhoz a legközelebb eső szabad fekhelyre teszi le csekélyke felszerelését, ami csupán egy köpenyből és kedvenc kulacsából áll, ugyanis fegyverei egy részét a barakkban levő inasnál hagyta, a többit pedig, még több héttel ezelőtt az erdő egyik félreeső zugában helyezte biztonságba. Kedvenc kockáit zsebébe helyezve "ki tudja még talán szükség is lehet rá" megvárja míg mindenki elkészül, majd Abelhez fordul és így szól.*
-Jó ötlet volt még egy kevéske aranyat kicsikarni a hadnagytól. 600 arany az már kész vagyon, már lehet túl sok is egy magamfajtának. Nem tudom mennyire ismerős neked a környék, de ha véletlen ismernél valakit, egy megbízható pénzváltót vagy egy kovácsot, akinél meglehetne őrizni a pénz egy részét és el is vezetnél hozzá... Talán még további 50 arany ütné a markod, persze ha egészben visszaérünk a Soril által ránk hagyott feladatból. Erről jut eszembe, az amit mondott, hogy talán más banditák befészkelhették magukat. Mi a véleményed? Szerinted is számíthatunk számottevő ellenállásra?
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-02 10:23:09
Üzenet elküldve: 2012-12-02 10:23:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 94
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Nos mint mondják a szükség nagy úr, ahogy azt is a nyers erő mindent megold. Szegény árva pöttömnek esélye sem volt a hatalmas ököllel szemben, mi feléje száguldott elsötétítve a világot. Még fejét sem tudta útjából elfordítani, hiszen hajon fogva ragadta meg Malvon. Pedig vele még soha senki sem bánt így. Azért kezét próbálta védekezőleg arca elé emelni, hogy tompítsa az ütést, de ezek szerint semmit sem ért. A világ elsötétül, majd mire a dolgokra ismét fény derül már kezét lábához kötözték. Haja előre lóg, a benne lévő gyöngyök és csengők pedig ütemesen koccannak össze a paci diktálta ütemre kis zenei aláfestést mellékelve szomorú menetükhöz. S ami a legjobban fáj számára az nem is a gús vagy a kiszolgáltatott helyzet hanem hogy szólítja a természet. Próbál szép dolgokra gondolni, mint a madarak éneke, a kavicsok pattogása, vagy arra, hogy egyszer elszabadul. Szerencsére egy idő után elmúlik az inger, s csak később éled fel amikor végre révbe érnek.*
- Jó, jó, rendben, merre menjek? *Darálja el gyorsan, majd mint egy hűséges kiskutya követi a férfit oda ahol végre könnyíthet magán.*
- Szeretném megmosni a kezemet. *Közli kívánságát, mikor is felmordul gyomra újabb gondot teremtve ezáltal, hiszen már jó pár órája nem evett és ugye kis test, gyorsabb anyagcsere.*
- Esetleg enni is kaphatnék? *Rebegi el kérését félve attól újabb támadás lesz a jussa étel helyett. Azt már meg sem meri kérdezni hol van a testőre, mert tart attól ezzel végképp túlfeszítené a húrt.*
*Nos mint mondják a szükség nagy úr, ahogy azt is a nyers erő mindent megold. Szegény árva pöttömnek esélye sem volt a hatalmas ököllel szemben, mi feléje száguldott elsötétítve a világot. Még fejét sem tudta útjából elfordítani, hiszen hajon fogva ragadta meg Malvon. Pedig vele még soha senki sem bánt így. Azért kezét próbálta védekezőleg arca elé emelni, hogy tompítsa az ütést, de ezek szerint semmit sem ért. A világ elsötétül, majd mire a dolgokra ismét fény derül már kezét lábához kötözték. Haja előre lóg, a benne lévő gyöngyök és csengők pedig ütemesen koccannak össze a paci diktálta ütemre kis zenei aláfestést mellékelve szomorú menetükhöz. S ami a legjobban fáj számára az nem is a gús vagy a kiszolgáltatott helyzet hanem hogy szólítja a természet. Próbál szép dolgokra gondolni, mint a madarak éneke, a kavicsok pattogása, vagy arra, hogy egyszer elszabadul. Szerencsére egy idő után elmúlik az inger, s csak később éled fel amikor végre révbe érnek.*
- Jó, jó, rendben, merre menjek? *Darálja el gyorsan, majd mint egy hűséges kiskutya követi a férfit oda ahol végre könnyíthet magán.*
- Szeretném megmosni a kezemet. *Közli kívánságát, mikor is felmordul gyomra újabb gondot teremtve ezáltal, hiszen már jó pár órája nem evett és ugye kis test, gyorsabb anyagcsere.*
- Esetleg enni is kaphatnék? *Rebegi el kérését félve attól újabb támadás lesz a jussa étel helyett. Azt már meg sem meri kérdezni hol van a testőre, mert tart attól ezzel végképp túlfeszítené a húrt.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-12-01 17:28:02
Üzenet elküldve: 2012-12-01 17:28:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
Hímek
*A hadnagy elmosolyodik az ember kérdését hallván.
"Oly tipikus"
Az ork támogatásán már-már meglepődik, hisz ők élnek-halnak a harcért, így ingyen is vállalnia kéne a kockázatot, ám valószínűleg csak valamiféle csordaszellemről lehet szó, mely arra össztökélte, hogy ő is kövesse az ember példáját.
Az ő idejében bezzeg nem beérték azzal amit felkínáltak. Sosem voltak telhetetlenek - persze az egy másik világ volt.*
- Ám legyen, megkapják a további 100 aranyat, feltéve, ha visszatértükkor bizonyítják, hogy valóban volt ott kivel hadakozni.
* A hadnagy elintézettnek tekinti az ügyet, s azzal feláll, hogy a szállásra kísérje a három kalandort, ám épp ekkor kopogtatnak az ajtón. Soril engedélyt ad a belépésre, mikor is egy nagydarab, részeg, civil ruhás őr lép a szobába.*
- Megjöttünk * mondja egy jókora mosollyal az arcán, s kezében már vadul forgatja is a boros tömlőjét. A hadnagy bólint a szavára, majd a férfire bízza a társaságot.*
- Uraim, nekem most fontos elintéznivalóm van. Malvon majd megmutatja önöknek a szállást, valamint, hogy hol étkezhetnek * köszön, majd kilép az ajtón.*
A Malvon nevű ember arcán látszólag heves undor fut át, ám amennyire tudja, palástolja - nem igazán sikerül neki.*
- Gyertek utánam * azzal egy emelettel lejjebb vezeti őket, ahol egy pár gyertyával, valamint a kandalló fényével megvilágított szobába vezeti őket. A szobában négy ágy van, pár kisebb szekrény, valamint egy asztal. Az őrség szállása lehet, melyet ma estére ők birtokolhatnak.*
- Pakoljátok le a fegyvereiteket, meg amikre nincs szükségetek. Utána indulunk enni.
Mivara, Undirra
* A lány minden erejét latba veti, hogy a fák biztonságában könnyíthessen magán, ám az őt örző férfi hathatatlan. A gnómm igen veszedelmes ötletre szánja el magát: leugrik a lóról. Az őr igazán meglepődött ezen a tetten, elvégre nem nézte volna ki ebből a szószátyár vakarcstól, hogy ilyet mer tenni. Ám ezt az érzését hamar felváltja a düh.
A férfi leugrik a lóról, s hatalmas lábainak előnyét kihasználva gyorsan utóléri a lánykát, még mielőtt az bármit is tehetett volna.*
- Malvon, mi a francot csinálsz? Nem bírsz el egy kislánnyal? * kérdezi a másik, ki a magatehetetlen elfet őrzi.
Malvon legszívesebben eltörné a lány térdeit, ám akkor fuccs a vérdíjnak, márpedig neki szüksége van a pénzre. Ám a férfi mégsem tehetetlen, hisz egy-két véraláfutás nem a világ. Ennek tudatában veri orrba a grabancánál megfogott gnómot, ki az ütés hatására jó ideig a sötétség vendége lesz.
Mikor a lány legközelebb magához tér, már a férfi előtt fekszik, keresztbe a lovon. Kezei most már előre lógnak, ám a ló hasa alatt összekötötték a lábaival. Semmi esélye a menekülsére. Ha eszméletlen állapotában nem engedett el a hólyagja, úgy most mindennél jobban tartania kell, ha nem akar szégyenbe kerülni elf barátja előtt.
Így telik el még egy kis idő, mikor is végre a barakkba érnek. Már estére jár, így kevés kíváncsi szemet vonnak magukra, sőt az őrök nem is törődnek a Soril-fiúk újabb szerzeményeivel.
A gnómot és az elfet leszedik a lovakról, s egy kis szobába kísérik. Undirrát egy rácshoz kötözi az őrzőjé, s utasítja Malvont, hogy jelezze megjövetelüket a hadnagynak. Mikor a férfi kilép az ajtón, a másik őr a lányhoz lép, s ha az hagyja, letörölgeti arcáról a rászáradt vért.*
- Ha kell még, itt tudsz könnyíteni magadon. Persze csak az én kíséretemmel. * Attól nem fél, hogy az elf szökni próbálna, hisz eddig igen jól viselkedett. Ám teljesen mindegy lenne, innen nem tudna elmenekülni.*
Hímek
*A hadnagy elmosolyodik az ember kérdését hallván.
"Oly tipikus"
Az ork támogatásán már-már meglepődik, hisz ők élnek-halnak a harcért, így ingyen is vállalnia kéne a kockázatot, ám valószínűleg csak valamiféle csordaszellemről lehet szó, mely arra össztökélte, hogy ő is kövesse az ember példáját.
Az ő idejében bezzeg nem beérték azzal amit felkínáltak. Sosem voltak telhetetlenek - persze az egy másik világ volt.*
- Ám legyen, megkapják a további 100 aranyat, feltéve, ha visszatértükkor bizonyítják, hogy valóban volt ott kivel hadakozni.
* A hadnagy elintézettnek tekinti az ügyet, s azzal feláll, hogy a szállásra kísérje a három kalandort, ám épp ekkor kopogtatnak az ajtón. Soril engedélyt ad a belépésre, mikor is egy nagydarab, részeg, civil ruhás őr lép a szobába.*
- Megjöttünk * mondja egy jókora mosollyal az arcán, s kezében már vadul forgatja is a boros tömlőjét. A hadnagy bólint a szavára, majd a férfire bízza a társaságot.*
- Uraim, nekem most fontos elintéznivalóm van. Malvon majd megmutatja önöknek a szállást, valamint, hogy hol étkezhetnek * köszön, majd kilép az ajtón.*
A Malvon nevű ember arcán látszólag heves undor fut át, ám amennyire tudja, palástolja - nem igazán sikerül neki.*
- Gyertek utánam * azzal egy emelettel lejjebb vezeti őket, ahol egy pár gyertyával, valamint a kandalló fényével megvilágított szobába vezeti őket. A szobában négy ágy van, pár kisebb szekrény, valamint egy asztal. Az őrség szállása lehet, melyet ma estére ők birtokolhatnak.*
- Pakoljátok le a fegyvereiteket, meg amikre nincs szükségetek. Utána indulunk enni.
Mivara, Undirra
* A lány minden erejét latba veti, hogy a fák biztonságában könnyíthessen magán, ám az őt örző férfi hathatatlan. A gnómm igen veszedelmes ötletre szánja el magát: leugrik a lóról. Az őr igazán meglepődött ezen a tetten, elvégre nem nézte volna ki ebből a szószátyár vakarcstól, hogy ilyet mer tenni. Ám ezt az érzését hamar felváltja a düh.
A férfi leugrik a lóról, s hatalmas lábainak előnyét kihasználva gyorsan utóléri a lánykát, még mielőtt az bármit is tehetett volna.*
- Malvon, mi a francot csinálsz? Nem bírsz el egy kislánnyal? * kérdezi a másik, ki a magatehetetlen elfet őrzi.
Malvon legszívesebben eltörné a lány térdeit, ám akkor fuccs a vérdíjnak, márpedig neki szüksége van a pénzre. Ám a férfi mégsem tehetetlen, hisz egy-két véraláfutás nem a világ. Ennek tudatában veri orrba a grabancánál megfogott gnómot, ki az ütés hatására jó ideig a sötétség vendége lesz.
Mikor a lány legközelebb magához tér, már a férfi előtt fekszik, keresztbe a lovon. Kezei most már előre lógnak, ám a ló hasa alatt összekötötték a lábaival. Semmi esélye a menekülsére. Ha eszméletlen állapotában nem engedett el a hólyagja, úgy most mindennél jobban tartania kell, ha nem akar szégyenbe kerülni elf barátja előtt.
Így telik el még egy kis idő, mikor is végre a barakkba érnek. Már estére jár, így kevés kíváncsi szemet vonnak magukra, sőt az őrök nem is törődnek a Soril-fiúk újabb szerzeményeivel.
A gnómot és az elfet leszedik a lovakról, s egy kis szobába kísérik. Undirrát egy rácshoz kötözi az őrzőjé, s utasítja Malvont, hogy jelezze megjövetelüket a hadnagynak. Mikor a férfi kilép az ajtón, a másik őr a lányhoz lép, s ha az hagyja, letörölgeti arcáról a rászáradt vért.*
- Ha kell még, itt tudsz könnyíteni magadon. Persze csak az én kíséretemmel. * Attól nem fél, hogy az elf szökni próbálna, hisz eddig igen jól viselkedett. Ám teljesen mindegy lenne, innen nem tudna elmenekülni.*
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:07:16
Üzenet elküldve: 2012-11-30 21:07:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*A kis játszmákról, a különböző beosztások sorrendjéről és arról, hogy kinek milyen mélyen jár a hadnagy hátsó részében a szaglószerve a lánynak nincs fogalma, de ha lenne sem izgatná. Felőle az atyaúristen is lehet vele szemben, ha neki nem tetszik, akkor nem tetszik és kész. Ezek a világítósbőrűek mind azt hiszik magukról, hogy nekik mindent szabad. Amint az őr háta az ajtónak támaszkodik, Evane körülnéz a folyosón. Szökhetne. A fegyverei nála vannak... Végül elveti az ötletet, jobb ha szépen végigviszi, amit kérnek tőle és utána talán békén hagyják. Majd Tanvor részéről megjön az első épkézláb ötlet is. Evane első alkalommal nem ellenkezik. Tekintetében felcsillan émi csodálkozás, majd a szikra kihunyés csak elégedett bólintással válaszol.*
-Végre egy értelmes ötlet.
*S bár nem kifejezetten éhes, hisz indulás lakmározott be a nyúlból, azért annak már van jó pár órája és a holnapi napra jó erőben kell lennie. A nagyúri pompát nélkülöző kantin tökéletesen megfelel a lánynak, fel sem tűnik neki, hogy szegényes lenne. Az alig pislkákoló tűzre ugyan vet egy féloldalas pillantást, talán lehetne rá dobni egy hasábot, aztán vállat vonva úgy hagyja.*
-Köszönöm.
*Fogadja szívesen a vacsorát és jóízűen falatozni kezd. Nem finnyáskodik, szalonna, tojás és kenyér is jöhet. A zajokra sem figyel a kelleténél jobban egészen addig, amíg ismerős nem érkezik köreikbe, aminek, pontosabban akinek - mondani sem kell - a lány a legkevésbé sem örül. Épp csak felpillant, a boroskancsóra vet egy sóvár pillantást, majd ismét az ennivalónak szenteli figyelmét.*
*A kis játszmákról, a különböző beosztások sorrendjéről és arról, hogy kinek milyen mélyen jár a hadnagy hátsó részében a szaglószerve a lánynak nincs fogalma, de ha lenne sem izgatná. Felőle az atyaúristen is lehet vele szemben, ha neki nem tetszik, akkor nem tetszik és kész. Ezek a világítósbőrűek mind azt hiszik magukról, hogy nekik mindent szabad. Amint az őr háta az ajtónak támaszkodik, Evane körülnéz a folyosón. Szökhetne. A fegyverei nála vannak... Végül elveti az ötletet, jobb ha szépen végigviszi, amit kérnek tőle és utána talán békén hagyják. Majd Tanvor részéről megjön az első épkézláb ötlet is. Evane első alkalommal nem ellenkezik. Tekintetében felcsillan émi csodálkozás, majd a szikra kihunyés csak elégedett bólintással válaszol.*
-Végre egy értelmes ötlet.
*S bár nem kifejezetten éhes, hisz indulás lakmározott be a nyúlból, azért annak már van jó pár órája és a holnapi napra jó erőben kell lennie. A nagyúri pompát nélkülöző kantin tökéletesen megfelel a lánynak, fel sem tűnik neki, hogy szegényes lenne. Az alig pislkákoló tűzre ugyan vet egy féloldalas pillantást, talán lehetne rá dobni egy hasábot, aztán vállat vonva úgy hagyja.*
-Köszönöm.
*Fogadja szívesen a vacsorát és jóízűen falatozni kezd. Nem finnyáskodik, szalonna, tojás és kenyér is jöhet. A zajokra sem figyel a kelleténél jobban egészen addig, amíg ismerős nem érkezik köreikbe, aminek, pontosabban akinek - mondani sem kell - a lány a legkevésbé sem örül. Épp csak felpillant, a boroskancsóra vet egy sóvár pillantást, majd ismét az ennivalónak szenteli figyelmét.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-29 12:10:12
Üzenet elküldve: 2012-11-29 12:10:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Monarakh figyelt Soril hadnagy minden szavára. Legalábbis úgy tesz mintha figyelne. Keveset jegyez meg abból amit a hadnagy mond.*
-Félsz pár erdőben tanyázó banditától, akik nem is biztos, hogy léteznek? *Mondja az ork kicsit gúnyosan.*
-Bár ha tényleg léteznek akkor igazad van. *Jelenti ki az ork.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 17:56:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; bemásolt hozzászólásrészlet törlése.
*Monarakh figyelt Soril hadnagy minden szavára. Legalábbis úgy tesz mintha figyelne. Keveset jegyez meg abból amit a hadnagy mond.*
-Félsz pár erdőben tanyázó banditától, akik nem is biztos, hogy léteznek? *Mondja az ork kicsit gúnyosan.*
-Bár ha tényleg léteznek akkor igazad van. *Jelenti ki az ork.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.29 17:56:32, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő; bemásolt hozzászólásrészlet törlése.
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Barakk
Üzenet elküldve: 2012-11-28 18:42:31
Üzenet elküldve: 2012-11-28 18:42:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 88
Játékstílus: Szelíd
//Kincs ami nincs//
*Nem különösebben köti le a sötételf leányzó, akit rögtön belépésükkor ki is rángatnak a szobából. Zöld tekintete gyorsan, mondhatni szakszerűen méri végig, magyarán nem a domborulatait figyeli.*
"Ügyesnek tűnik. Remélem, ő is csatlakozik hozzánk."
*Végighallgatja Soril történetét, mikor is a banditás részhez ér, kissé felhúzza a szemöldökét. Magában azon gondolkozik, hogy ha mende-mondák vannak egy másik rosszarcú bagázsról, akik oda bevették magukat, akkor az esélyes, hogy úgy is van. Így viszont már keveselli az ötszáz aranyat.*
- Nekem is lenne egy kérdésem. Nem kevés ez az 500 arany ahhoz, hogy mi esetlegesen az életünket kockáztassuk?
*Nem vár sokat, és valószínűleg így is megy, hiszen kell a kaland, de ez nem látszik arcán. Meg amúgy is, Tenneris már rávágta, hogy indulna ezek után inkább őt dobnák ki a csapatból, és keresnek valaki mást, de azért egy százassal igazán emelhetnék a tétet. Ezek után persze, szívesen megy végre enni, hiszen régóta nem evett már semmit, így hát itt az ideje. Reméli a vacsorával kezdik, és nem a szobamutogatással.*
*Nem különösebben köti le a sötételf leányzó, akit rögtön belépésükkor ki is rángatnak a szobából. Zöld tekintete gyorsan, mondhatni szakszerűen méri végig, magyarán nem a domborulatait figyeli.*
"Ügyesnek tűnik. Remélem, ő is csatlakozik hozzánk."
*Végighallgatja Soril történetét, mikor is a banditás részhez ér, kissé felhúzza a szemöldökét. Magában azon gondolkozik, hogy ha mende-mondák vannak egy másik rosszarcú bagázsról, akik oda bevették magukat, akkor az esélyes, hogy úgy is van. Így viszont már keveselli az ötszáz aranyat.*
- Nekem is lenne egy kérdésem. Nem kevés ez az 500 arany ahhoz, hogy mi esetlegesen az életünket kockáztassuk?
*Nem vár sokat, és valószínűleg így is megy, hiszen kell a kaland, de ez nem látszik arcán. Meg amúgy is, Tenneris már rávágta, hogy indulna ezek után inkább őt dobnák ki a csapatból, és keresnek valaki mást, de azért egy százassal igazán emelhetnék a tétet. Ezek után persze, szívesen megy végre enni, hiszen régóta nem evett már semmit, így hát itt az ideje. Reméli a vacsorával kezdik, és nem a szobamutogatással.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7342-7361