//Echnal Garm//
*Az életunt, kedvtelen Echnal a jelek szerint éppen távozásra készül. A fegyvertáros fiú már éppen nyúlna az megőrzött kardért és tőrért, mikor egy érkező idegen int felé, hogy egyelőre még ne tegye ezt. A fiú kérdően bambul maga elé, de azért végrehajtja amit kértek tőle.
Az idegen férfi Echnal előtt néhány méterre áll meg. Hatalmas, földre lógó lila köpönyeget visel, melyen arany -és ezüst színű hullámos minták húzódnak, szabályos távolságban és váltakozásban. Hátára egy jó hét láb hosszú, míves bot van rögzítve, melynek felső része a végén megvastagodik, majd ketté is vál, s újra összefonódik, ezzel egy lyukat alkotván. Ha a harcos elég szemfüles, észreveheti a lyukban lévő ujjbegyni kék gömböt, amiben a türkiz színe kavarog. Kétségkívül egy erős mágus, talán híres is, de ezt senki sem tudhatja meg, mivel arcát egy csakugyan lila csuklya fedi, amelyben vak homály uralkodik. A sötétségből lassan gőzfelhő száll a levegőbe, ebből lehet csak tudni, hogy beszédre emeli száját.*
- Üdvözletem, Echnal! *Lassú beszéde és kígyókra hajazó torz hangja a legtöbb emberben félelemet kelthet, de Echnalt reméletőleg keményebb fából faragták, mintsem megijedjen egy ilyen alaktól.* - Fogd a fegyvereidet, és jöjj velem! A dolgok miértjére választ kapsz, amint célt értünk! Jöjj, és fény derül olyan titkokra, amik régóta nyomják a lelkedet!
*Sejtelmes hanghordozása és testtartása elárulja, hogy szavai őszinték, viszont rejteget valamit. Talán ezt Echnal tudtára is akarja adni, de az biztos, hogy ez a nyurga, magas alak tudhat valamit. Az ép elméjű ember nem követné őt, hisz elég ijesztő egy figura.*
- Vagy... talán félsz? *Még ha nem is látszik, érezheti, hogy elmosolyodott.
Még egy darabig ott marad, esetleges kérdésekre felelvén, de ha ilyen nincs, viszont Echnal követni kívánja, örömmel mutatja neki az utat.*